Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

1988 DFGFMBFR 16

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága

(Folytatás a 2. oldalról)

zatásukat tisztességgel képviselő közéleti emberek védelmében.

A 26 felszólalást követően Berecz János összegezte a vitában elhangzottakat.

Egyetértőleg tudomásul vette az előterjesztést bíráló megj egyzéseket, hozzátéve: már a pontos körülírást nélkülöző feladat vállalásakor tudni lehetett, hogy a napirenden szereplő kérdésekre jelenleg nem lehet végleges, állásfoglalásszerű választ adni. Ez azért is lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mert például jogilag még rendezetlen körülmények között, törvényes keretek híján nem lehet meghatározni a viszonyt a különböző szerveződésekhez. Természetesen a témakört napirenden kell

tartani, s a terveknek megfelelően időről, időre, a törvényalkotás ütemének megfelelően a Központi Bizottság elé terjeszteni.

A vitazárót követően a Központi Bizottság tagjai az elnöklő Grósz Károly javaslatára egyhangúlag döntöttek arról, hogy a szerkesztő bizottság az ülésről készülő közleménybe építse be az állásfoglalás tervezet legfontosabb elemeit. Hozzájárultak ahhoz is, hogy Berecz János előadói beszéde, valamint a vitáról készült ismertetés kapjon nyilvánosságot. Grósz Károly ezután a vita tapasztalataiból kövekeztetve javasolta, hogy a KB a főtitkár vezetésével alakítson egy bizottságot, amely három témakörben kidolgozná a KB állásfoglalás-tervezetét. A bizottság

— amelynek tagjai: Aczél

György, Berecz János, Fejti György, és Romány Pál — az egy- vagy többpártrendszer, az alternatív szervezetekhez való viszony, valamint a választási rendszer és mechanizmus problémakörével foglalkozna. A Központi Bizottság a javaslatot elfogadta.

Ezután a Központi Bizottság meghallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerűsítéséről, valamint Grósz Károly személyi kérdésekkel kapcsolatos javaslatát. A tájékoztatót a testület jóváhagyólag tudomásul vette, a személyi kérdésekre vonatkozó javaslatot pedig elfogadta.

Az ülésről részletes közlemény jelenik meg.

Grósz Károly sajtóértekezlete

A Központi Bizottság ülését követően Grósz Károly nemzetközi sajtóértekezletet tartott. Major László, a Központi Bizottság szóvivője köszöntötte a hazai és a külföldi sajtó munkatársait, és bemutatta a Központi Bizottság újonnan megválasztott titkárát, Iványi Pált.

Grósz Károly rövid bevezetőjében tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy a testület három napirendet tárgyalt: jelentést hallgatott meg a belpolitikai helyzet néhány aktuális kérdéséről, tájékozódott a kormány átszervezésének újabb, úgynevezett második szakaszáról, s személyi kérdésekben döntött.

Letisztult álláspontok

— Értékes, élénk, sokszínű vitát folytatott a testület a közélet időszerű kérdéseiről, egyebek között arról, menynyiben van összhangban a jelenlegi gyakorlatunk a májusi pártértekezleten elhangzott célokkal és törekvésekkel — hangsúlyozta a főtitkár. — Ügy értékeltük a helyzetet, hogy az időszak belpolitikai folyamatai egybeesnek a pártértekezleten szükségesnek tartott főbb fejlődési irányokkal.

Grósz Károly a továbbiakban szólt arról, hogy az első napirend vitájában 26-an szólaltak fel. A vita és a beszámoló tanulságai alapján felelősen megállapítható, hogy a pártnak több lényeges kérdésben már letisztult álláspontja, kialakult pozíciója van, több kérdés azonban még vita tárgyát képezi. Ezért elsősorban a párt munkájának továbbfejlesztése érdekében, a Központi Bizottság úgydöntött, hogy a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek tevékenységének korszerűsítése érdekében széles körű pártvitát folytat a jövő év elején. Ugyancsak széles körű eszmecserében alakítja ki, formálja a platformszabadsággal összefüggő elméleti és gyakorlati kérdéseket.

Az alternatív mozgalmakkal kapcsolatban kifejtette: a Központi Bizottság ismét megfogalmazta, hogy az MSZMP elvi alapon nyitott és differenciált politikát folytat e szerveződésekkel. Létjogosultságukat nem vitatta korábban sem, így ma sem. Viszonyát e mozgalmakhoz azonban elsősorban azok platformja, programja és magatartásuk alapján határozza meg.

— Nagy figyelmet fordítottunk szocialista értékeink védőimére, azok erősítésére, is — hangsúlyozta Grósz Károly, majd elmondta: sok részkérdésben tovább tart a vita, ezért a Központi Bizottság úgy határozott, hogy a jövő év elején ismét napirendre tűzi ezeket. így például megtárgyalják majd más szervezetek és erők részvételét a hatalom gyakorlásában, a nyilvánosság tárgyilagosságának; sokszínűségének gazdagítását. A vita tehát értékes hozzájárulás volt ahhoz a magas hőfokú belpolitikai aktivitáshoz, amely ma az egész társadalmat jellemzi, és a pártközvéleményt is áthatja.

A főtitkár bejelentette, hogy a testület személyi kérdésekről is döntött. Németh Miklóst — akit a közelmúltban az Országgyűlés a Minisztertanács elnökévé választott — felmentette KB-titkári tisztségéből. Érdemei elismerése mellett, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt ugyancsak felmentette Központi Bizottsági titkári funkciójából Pál Lénárdot. A Központi Bizottság titkárává választotta Iványi Pált.

Iványi Pál 1942-ben született Budapesten. Eredeti foglalkozása gépészmérnök. Nős, két gyermeke van. 1969-től tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak.

1987-ben választották a Központi Bizottság, 1988 májusában a Politikai Bizottság tagjává.

A Központi Bizottság döntött abban is, hogy érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felA Tv-híradó arról érdeklődött. voltak-e jelentős véleménykülönbségek az egy- vagy többpártrendszer kérdésében. Grósz Károly elmondta, hogy a vitában megjelentek nézetkülönbségek, de ezek nem voltak markánsak.

Az MTI munkatársának kérdése arra vonatkozott, hogy Grósz Károlynak a budapesti pártaktíván, november 29-én elmondott beszéde — amely nagy visszhangot váltott ki a politika iránt érdeklődők körében — a főtitkár értékelése szerint milyen hatást váltott ki.

Grósz Károly kifejtette, hogy szándéka szerint történt, ha a közvélemény felfigyelt a beszédre. A hozzá eljutott információk és a KB ülésen elhangzottak szerint a beszéd mondanivalóját többen helyeselték, mint ahányan vitatták. Hozzátette : egy kifejezést utólag ő is rossznak tart, a termelési folyamat demokratizmusának ellentétére hirtelen nem jutott jobb szó eszébe, a diktatórikus vezetési mód szükségességéről beszélt. Ugyanakkor több más kifejezésről (mint például a „fehérterror” szóról), amelyet többen a nép riogatásának véltek — nem változott a véleménye. Csupán arra igyekezett ugyanis felhívni a figyelmet, hogy az anarchia, a rendetlenség, a reform nem összetartozó főmenü tisztségéből Benke Valériát, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnökét, és helyette kinevezi Radics Katalint, akit egyúttal felmentett *a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetői tisztségéből. Ugyancsak érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette beosztásából Varga Pétert, a KB osztályvezetőjét. A Központi Bizottság emellett egyéb

más, a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben is információt kapottGrósz Károly ezután az újságírók kérdéseire válaszolt. Az újfajta közmegegyezésről, a szövetségi politikáról, újfajta koalícióról, egy úgynevezett magyar középbal formuláról érdeklődött a Magyar Rádió munkatársa. A főtitkár hangsúlyozta : baloldalinak az

MSZMP-t tartja, tőle kissé középen helyezkednek el mindazok, akik a szociaIiz_- mus platformját elfogadják, de a szocializmus építését nem a marxizmus-leninizmus ideológiája alapján, vagy nem a párt által kialakított módszerekkel akarják megvalósítani. Feltételezem — mint ez legutóbbi, csongrádi beszédemből is kitűnt —, hogy a „jobbközépen”, lévők közül is bizonyára lesznek olyanok, ajük néhány kérdésben hajlandók együttműködni velünk, s mi is szívesen fogadjuk őket.

galmak. Ha a rendetlenség eluralkodik, az kiszámíthatatlan folyamatokat okozhat.

A Magyarország kérdésére Grósz Károly elmondta, hogy a testület ülésén ezúttal nem volt központi téma a nyilvánosság, a sajtó. Részben azért, mert a Központi Bizottság várhatóan februárban külön napirendi pontként vitatja meg a nyilvánosság helyzetét, fejlesztésének feladatait.

A Reuter tudósítójának válaszolva a főtitkár elmondta: a párt megítélése

szerint nem az alkotmány reformjára, hanem új alaptörvény megalkotására van szükségTömören válaszolt Grósz Károly az olasz Panorama című lap tudósítójának: lehetséges-e a gazdasági válság időszakában politikai reformot végrehajtani? Lehetséges, de veszélyes — hangzott a felelet.

A Képes 7 kérdésére Grósz Károly elmondta, hogy a Központi Bizottság testületé nagyjából letisztult, egységes véleményt alakított ki többek között a szocialista pluralizmus, a tulajdonviszonyok kérdésében, a párt szerepével kapcsolatban, az alternatív szervezetekhez való viszonyt illetően, sürgető feladat azonban a párt ifjúságpolitikájának és értelmiségpolitikájának mielőbbi újragondolása, felülvizsgálata.

Véleménykülönbségek

Napirenden a jövő évi terv és a képzés

Ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa

A Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsának tegnapi ülésén két napirendi pont szerepelt- Az egyik a megyei tanács és a helyi tanácsok 1989. évi tervjavaslata, a másik ,pedig a szakmunkástanulók oktatási

helyzetének valamint a munkaerő-szükségletnek az összefüggéseivel foglalkozó előterjesztés.

Az első témában, a hozzászólások és a vita alapján az az álláspont alakult ki, hogy a tanácsok eddigi tervező- munkájuk során helyesen tárták fel a gazdaságban meglévő feszültségpontokat. A megyei tanács figyelmet fordított arra, hogy a gazdaság szűkös erőforrásaiból a legégetőbb problémákat oldják meg, s hogy ez az elv a megye teljes tanácsi gazdálkodásában érvényesüljön.

A másodikként tárgyalt témában a szakmunkástanulók oktatási helyzetének elemzése során a testület olyan rr^egállapításra jutott, hogy a szakmunkásképzés intézménye kiszolgáló szféra. A társadalom igényét kell kielégíteni, a társadalom adta feltételek mellett. Ahhoz, hogy a termelésben részt vevő gyárak, üzemek szakemberellátásához az oktatás igazodni tudjon, jól megalapozott gazdasági

prognózisok kellenek. Nem vitás, hogy ezek a prognózisok — melyekből az oktatás struktúrájára és voluA Profil két éve

menére vonatkozó igények fakadnak — csak a gazdálkodó szervezetektől várható. Ahhoz viszont, hogy ezek használható alapadatokat adjanak az oktatás számára, tovább kell fejlődnie a szocialista piacgazdaságnak. Az SZMT elé került állásfoglalás-tervezetben megfogalmazott igények egy része túlmutat a megye jelenlegi lehetőségein.

Ezután Fegyvesi József, az SZMT vezető titkára tájékoztatta a testületet az 1988. december 2. és 4- között tartott országos szakszervezeti értekezleten történtekről. Ismertette a hazánkban kibontakozó munkanélküliséggel kapcsolatos tagsági véleményt, melyet a jelenlévők azzal hagytak jóvá, hogy az a SZOT asztalára kerüljön.

Végezetül Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára Fegyvesi Józsefnek meleg szavak kíséretében adta át a Munka Érdemrend arany fokozatát, melyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa adományozott négy évtizedes munkájáért, melyből az utóbbi tizenöt évben aktív közéleti tevékenységet látott el.

Sz. P.

Szűcs János átadja a Munka Érdemrend arany fokozatát Fenyvesi Józsefnek (Fotó: D. G)

II vállalkozás egyfajta garancia

Közel két éve, 1987. január elsején alakult- meg Szolnokon zömmel az ÉPSZÖV tervezőcsoportjának tagjaiból és a Thermotechnik Gmk-ból a Profil Építőipari Kisszövetkezet (a Thermotechnikből jött tagok azóta kiváltak a szervezetből, és újra önálló vállalkozásként dolgoznak). A ma 15 taggal dolgozó cég 20 tervező mérnököt, és szinte kizárólag alkalmazottként, a megrendelések számától függően 30—40 építési kivitelezést végző munkavállalót foglalkoztat. A feladatok zömét az építéshez kapcsolódó (építészeti, statikai, gépészeti és belsőépítészeti), a mezőgazda- sági szaktervezési (öntözés, melioráció, különböző mező- gazdasági technológiák), a beruházási lebonyolítási, valamint kivitelezési feladatok adják, de egy-egy kft tagjaként a Profil részt vesz a jászkiséri téglagyár üzemeltetésében, illetve épületgépészeti tevékenységben is. A szövetkezet főmérnökével Deák Lászlóval vállalkozásuk lehetőségeiről beszégettünk.

— A köztudatban úgy él, hogy manapság egyre kevesebb pénze jut mindenkinek beruházásokra, főleg építésre. Építési, tervezési feladatok megoldásával megalakuláskor is több vállalat, szövetkezet foglalkozott a megyeszékhelyen. Hogyan leírták velük eddig a versenyt?- - Bírtuk, pontosabban — bármennyi szó esik is róla — valójában igazi verseny nincs is ezen a területen. Ügy látom, mi űrt töltöttünk ki. Hiszen például a tanácsi tervező vállalatot elsősorban azok a költségvetési intézmények keresik meg kívánságaikkal, amelyek igényei kielégítésére eredetileg alakult, vagy például a SZO- TÉV potenciális partnereinél általában azért nem jövünk mi is szóba, mert az a cég — hiába kínálja ugyanúgy a tervezéstől a kulcsátadásig a beruházást — nagyságrendekkel nagyobb kivitelezési feladatok megoldására képes. De nemcsak arról van szó, hogy mindenkinek megvan a saját „pályája”, ahol ő játszik. Az igazi verseny kialakulását az is akadályozza, hogy a megrendelőknek ma csak egyetlen dolog számít: mibe kerül a kívánt építmény. Valamennyit talán még számít az ígért befejezési határidő, ám az már szinte semmit, hogy talán valamivel többért, valaki célszerűbben használható „házat” ajánlana. Nem is véletlenül kérnek az építeni akarók csupán árajánlatot. Megmondják, mit szeretnének, arra kíváncsiak, ki csinálja meg olcsóbban. Nagyon ritkán mérlegelik, ki

gondolt ki kényelmesebb, tetszetősebb, esetleg még olcsóbban is üzemeltethető épületet.

— Vagyis igazi verseny nincs a piacon, tehát köny- nyen megtalálják a számításukat. . .

— Ilyet azért nem mondtam. Mert, hogy elég mun'kánk legyen, a leglehetetlenebbnek tűnő feladatoktól sem szabad megriadnunk, a kicsinek tűnő munkákat is el kell vállalnunk. Nem véletlen például, hogy két külön vállalkozásba, kft-be is beléptünk. A téglagyártás és az épületgépészeti termelés nem idegen „profilunktól”, a várt nyereségen kívül azonban azért is vállaltuk ezeket, hogy több lehetséges megrendelővel kerüljünk kapcsolatba. Ezen kívül az sem volt elhanyagolható szempont, hogy minél több vállalkozásra . alkalmat kínáló területen legyünk otthon, hogy több fajta tevékenységgel foglalkozzunk. Mert igaz, amit az előbb mondtam: igazából még nem kell, nem lehet versenyeztetni — de bármikor megtörténhet, hogy valamelyik tevékenységünk iránt megszűnik a kereslet. Akkor pedig váltani kell, s az jó, ha tudjuk. mivel pótoljuk az elvesző munkát. Mostanában például megtörténik, — szerencsére nem azért, mert nincs mit csinálnunk, hanem mert időnként annyi az ilyen megrendelésünk —. hogy építészeink, mérnökeink fedélszerkezeteket gyártanak munkaidő után. . . Tudatosan választottuk a tevékenységek széles skáláját —. s ha az egyik1 iránt mérséklődnék a kereslet, tudjuk valami

mással foglalkoztatni tagjainkat. Végül is egyszer már úgy döntöttünk, próbálunk magunk boldogulni.

— Tényleg, miért vágtak két éve az alapítók „saját” vállalkozásba?

— Ebben az ügyben csak a magam dolgáról beszélhetek, de úgy tudom, a többiek érvei sem voltak nagyon mások. Korábban hét évig dolgoztam építésvezetőként a Szolnoktervnél, szakmai és személyes konfliktusok miatt jöttem el onnan. Üj munkahelyemen, a szolnoki Ép- szövnél viszont szakmailag nem elégítettek ki a rám bízott feladatok. Én sem, de úgy gondolom az alapítók és a később újonnan belépők egyike sem csak egyetlen szempont alapján döntöttek az új vállalkozás mellett, kinél az érdekesebb munka, kinél a remélt több kereset, kinél egyszerűen a váltás volt a legerősebb érv. Mindenesetre úgy gondoltuk, érdemes lesz próbálkozni. ,

— Végül is — két év után ez már biztosan eldönthető — érdemes volt?

— Nézze, amikor hívunk egy szakembert, vagy ő jelentkezik nálunk, soha nem kérdezzük tőle, mennyit keresett az előző munkahelyén. Azt mondjuk, ennyit tudunk adni (hozzáteszem, szinte sohasem először találkozunk a jövendő munkatárssal, tudjuk, eddig mit produkált, mit várhatunk tőle), és tapasztalataim szerint szívesen jönnek ide az emberek. Az anyagi azonban csak a kérdés egyik vetülete — azt is el kell fogadni, hogy a mi vállalkozásunk nem válogathat a megrendelések között. Eddig is minden egyáltalán elvégezhető munkát elfogadtunk. Igaz azonban a dolog egy másik oldala is. A szövetkezet tagjai vagyoni alapjukat maguk adták ösz- sze, nem engedhetjük meg, hogy nem jövedelmező vállalkozásokba kezdjünk. Ez bizonyos garancia, de korántsem biztosíték arra. hogy mindenki azt csinálhatia, ami neki a legjobban „fekszik”. Minden, a vállalkozás életképességét erősítő lehetőséget érdemes megpróbálni.

V, SZ. J,