Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

1988. NOVEMBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Lenti Fém- és Fai­pari Szövetkezetben új típusú teherszállító után­futók gyártását kezd­ték meg. A 21 ezer fo­rintért forgalomba ke­rülő 3 mázsa teherbírá­sú utánfutó rugózását a terheléstől függően lehet állítani, s valamennyi személygépkocsi kereke, így pótkereke is hasz­nálható hozzá. (MTI fo­tó: Czika László). Mérleg az idegenforgalmi idény végén, az ASTA után Az élesedő versenyben megőrizte pozícióját a Tiszatour Nemrég azzal búcsúztunk el Rimóczi Teréztől, a me­gyei Idegenforgalmi Hivatal, azaz a Tiszatour vezetőjétől, hogy beszámol lapunknak az ASTA-kongresszuson szer­zett tapasztalatairól. — Csodálatos, színes ka- valkád fogadta a kongresz- szus résztvevőit és a magyar idegenforgalmi szakembere­ket Budapesten, a BNV B pavilonjában berendezett ki­állításon. Sajnos, csupán rö­vid látogatásra nyílt mó­dom. Azt gondolom, a kiál­lítás és a hazánk fővárosá­ban megtartott konferencia haszna hamarosan kamatoz­ni fog a hazai idegenforga­lomban, az egész rendez­vénysorozat ugyanakkor hosszú távra alapozta meg a magyar vendéglátók sikerét. Az említett kiállítás a ha­zánkról szóló információk hatásos közvetítését szolgál­ta, ott szerződéskötés nem történt. Ugyanakkor meg­kaptuk a konferencia összes résztvevőjének névjegyét, a kapcsolatot így nem lesz ne­héz fölvenni. A külföldi ér­deklődőknek pedig a Tour- inform közvetíti a hazai in­formációkat. Néptánc a kínálatban — Mit sikerült megtudnia az ASTA.tóI, az amerikai utazási irodák szövetségéről? — 1931-ben alapították az amerikai utazási irodái?, ám a szervezet valójában nemzetközi: 128 országban képviselteti magát az összes földrészen. Jónéhány szoci­alista ország utazási irodá­ja már tagja az ASTA-nak. A Magyar Idegenforgalmi Hivatalok Szövetsége — az­az a 19 megyei és a dunaúj­városi idegenforgalmi hiva­tal — komolyan gondolko­dik, hogy belépjen a tagok sorába. Az egyszeri tagdíj nem sok. a kért szolgáltatá­soktól függően 75—250 dol­lár. A nemzetközi szervezet úgyszólván mindenre vállal­kozik, ami az utazással kap­csolatos: információkat köz­vetít, mindenféle tanácsot ad, partneri együttműködéseket segít elő. — Most üzletet nem kö­töttek, ám a hatás várható. Mire számíthatunk? Esetleg: mire készüljünk idehaza, a Jászkunságban? — Számíthatunk arra, hogy a megszokottnál keve­sebb lesz az autóbuszos tu­rista. ugyanakkor egyre főb­ben érkeznek majd repülő­vel és gépkocsival. Várható­an egyre több külföldön élő magyar látogat majd haza, akiket a nyelvtanulás és a népi hagyományok, a nép­tánc iránti érdeklődés hív. fgy aztán bizonyára más­képpen kell számolnunk az olyan profi néptánc együtte­sekkel, mint a szolnoki Ti­sza Táncegyüttes és a jász­berényi Jászsági Népi Együt­tes. Nem tartom elképzelhe­tetlennek, hogy valaki azért tartózkodjon egy-két hétig nálunk, hogy elsajátítsa a néptánc alapmotívumait. — A nemzetközi konferen­ciáról íme. máris hazaérkez­tünk. Most, az idény végén megvonták-e már a mérle­get? Az év elején — amikor az idei szerződések jó részét már megkötötték — jogos aggodalomra adott okot az utazási irodákra is érvényes forgalmi adó. Aztán — éppen az áfa miatt — árat is emel­tek. — Az első félév mintha az aggályokat igazolta vol­na! Eleve 15 százalékkal drá­gábbak lettünk. Ezt legin­kább a szocialista és a bel­földi vendégforgalom érezte meg. Az első félévben meg­lehetősen alacsony volt a forgalmunk, aztán a nyugati és a szocialista országokból érkező vendégforgalom meg­növekedése kisegített ben­nünket a bajból. Olyannyira, hogy — áraink emelése elle­nére — már látszik: ha el nem is érjük, megközelítjük tavalyi önmagunkat! Októ­ber végéig mintegy tíz szá­zalékkal csökkent csupán a vendégforgalmunk. Ezt a hátralévő két hónapban sem hozzuk már be, de így is szép eredménynek tartjuk. Nagyon keményen megdol­goztunk azért, hogy — a most már valóságos megmé­retésre kényszerítő konku­renciaharc közepette — meg­őrizzük, sőt esetenként erő­sítsük pozíciónkat. Ez min­denekelőtt százötven dolgo­zónk Valóban áldozatos mun­kájának köszönhető. Állítom, hogy kétszer annyit kellett teljesítenünk, mint koráb­ban. Jó bolt a Tisza-tó — Az arányok ismeretében talán nem túlzás azt állíta­ni, hogy a Tiszatour a me­gye legjelentősebb idegen- forgalmi szervezete, hiszen az összes vendégforgalom­nak több mint a felét — egé­szen pontosan ötvenkét szá­zalékát — önök bonyolították le az idén. Szinte már meg­szoktuk. hogy a Tiszatour súlyának, rangjának megfe­lelően évről évre fejleszt is. fgy volt ez az idén. például Abádszalókon. — Ott hatszáz személyes­ről 1040 vendéget befogadó­ra bővítettük kempingünket. Abádszalókon egyébként év­ről évre ugrásszerűen nőtt a forgalom, az idén például hetven százalékkal. Nos, ahogy bővítettük a kempin­get, gondjaink is szaporod­tak. A településen nincs szennyvíz-hálózat, nincs tisz­títómű. Ez ma már a továb­bi fejlesztés, fejlődés gátja. A kempingben elhelyezett két. egyenként száz köbmé­teres zárt szennyvízgyűjtő tartályunk kevésnek bizo­nyult még úgy is. hogy júli­usban és augusztusban éjjel­nappal folyamatosan szip­pantották belőlük a szenny­vizet. — A szippantókocsik zaja nem éppen kellemes muzsi­ka. Sokan panaszkodtak is. Körvonalazódik-e valamifé­le megoldás? — Igen. Abádszalókon — Kunhegyessel közösen — szennyvíztársulást szervez­nek, csatornarendszert és tisztítóművet építenek. Je­lentős összeggel belépünk. — Egyébként is ott terve­zik a jövő évi legnagyobb be­ruházást. .. — Kora tavasszal hozzá­fogunk az új portásfülkék, az új szociális épületek meg­építéséhez. A kempingben tervezünk egy vendéglátó egységet is, automata teke­pályával. Valóban nem ke­vés pénzt invesztálunk be, mintegy negyvenmillió fo­rintot. — Maradjunk még mindig a Tisza-tónál. Tiszafüreden az idén kempinget nyitott a Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, s ott a városi ta­nács Tisza-parti kempingje is. — Éppen ezért lehetünk elégedettek azzal, hogy — ebben a versenyhelyzetben — a mi Horgász kempingünk hozta a tavalyi forgalmát, ráadásul vendégeink feie nyugati turista volt. A ven­déglátónak lehet-e annál nagyobb öröme, minthogy mindannyian elégedetten tá­voztak. Ebben óriási szerepe volt Soós Tibornak, a kem­ping vezetőjének, aki mel­lesleg négy nyelvet beszél. Csak tanszállodában? — Újdonságokkal is je­lentkeztek. — Valuta eladást szervez­tünk. Májustól mostanáig tízmillió forintért forgal­maztunk tőkés és szocialista valutát. A másik újdonsá­gunk: korábban — saját jo­gon — nem szerveztünk kül­földi utakat, éppen azért, mert nem volt hozzá valu­tánk. Az idén csoportjaink már jártak Jugoszláviában és több nyugat-európai or­szágban. — Most, az idény végén — úgy is mondhatnám az ide­genforgalom holtidényében — mit terveznek? — Már meghirdettük ok­tóber elsejétől március végé­ig érvényes kedvezményes akciónkat: nagycsaládosok­nak, nyugdíjasoknak és nász­utasoknak napi száz forin­tért kínálunk szállást szállo­dáinkban, Berekfürdőn, Cserkeszőlőn, Jászberény­ben és Szolnokon. E ked­vezmény alól persze a kará­csonyi és az újévi ünnepna­pok kivételek. — Állandó gondjuk a meg­felelő dolgozók megtalálása. Az volna az igazi, ha min­den portás megértetné magát legalább két nyelven. Az al­kalmiak között kevés az iga­zán szakember. Ugyanakkor Szolnokon Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola működik. Miért nem alkal­mazzák — akár szakmai gya­korlat keretében is — főisko­lásainkat? — Három éve tettünk erre javaslatot. Azt a választ kaptuk, hogy a főiskolások a tanszállödában. a budapesti Erzsébet Szállóban tölthetik csak szakmai gyakorlatukat. Nyelveket beszélő, nyaranta rendszeresen visszajáró egyetemistákat, főiskolásokat egyébként alkalmazunk, és — ugyancsak nyelveket jó! beszélő — nyugdíjasokat is. Egri Sándor Újabb TIT tanfolyamok Jászberényben Szakmai átképzés felvételi előkészítő Tizenkilenc nyelvtanfolya­mot indított a TIT jászsági szervezete az ősszel, és a közeljövőben megindítandó további szakmai és előké­szítő tanfolyamokhoz várja a jelentkezéseket. A munkahelyek munkaerő átcsoportosításának segítésé­re 300 órás ív- és lánghe­gesztő, valamint a 80 órás titkárnőképző tanfolyam foglalkozásai november kö­zepén kezdődnek. A hónap végétől pedig kétszer 50 órás egyetemi, főiskolai fel­vételi előkészítő tanfolyam indul az erősáramú szakkö­zépiskolában magyar, mate­matika, történelem, fizika, kémia, biológia és politikai gazdaságtan tantárgyakból. A két részre bontott előké­szítő félidőben is abbahagy­ható, vagy tanulás közben kiegészíthető. A különböző képzési formákról a városi könyvtárban lehet érdeklőd­ni. Kitüntetett úttörőcsapatok A megyei úttörőelnökség „úttörőcsapat otthona” ki­tüntetéssel az idén hét isko­la úttörőit jutalmazták. A kitüntetettek pályázat útján nyerték el a címet, amelyet a napokban az iskolai no­vember 7-i ünnepségeken adtak át. A hét jutalmazott a szolnoki Mátyás király úti, a karcagi Kiskulcsosi, a jászberényi Bajcsy úti, a Gyetvai János, a jászapáti Damjanich úti, a mezőtúri 4. számú és a mesterszállá­si Általános Iskola úttörő- csapata. fl dohányzás ellen Ü| tabletta Segít leszokni a dohány­zásról az a gyógynövényki­vonatokat tartalmazó új tabletta, amelyet hazai sza­badalom alapján a törökbá­linti Energ-Innov Kisszövet­kezet állít elő és forgalmaz. Az idén már 100 ezer do­bozzal készül a Nonikot tab­lettából, amelyhez elsősor­ban a gyógynövényboltok­ban lehet hozzájutni. Híre már külföldre is eljutott, NSZK-beli és osztrák cégek érdeklődnek iránta. Amíg nem késő... Változik a világ. Hiszen például amíg pár eszten­dővel ezelőtt esténként a város parkjaiba vagy fás, bokros területeire merész­kedő halandókra leselke­dett ezernyi veszély, ad­dig mostanában mindin­kább a parkokat kell vé­deni a civilizáció (?) vagy inkább a vandálok táma­dásai ellen. Mert lehet-e kulturált ember az aki összetiporja a virágágyá­sokat, ketté töri a fákat, trombitának nézi — és megfújja — az ezer szín­ben pompázó virágokat, és még sorolhatnánk. Ugye nem? Pedig ha a Darkron- gálók tudnák, hogy ebben a pénzszűke világban itt Szolnokon is hányán eről­ködnek azért, hogy a vá­ros valahogy kinézzen, hogy az itt élők és az ide látogatók jól érezzék ma­gukat, bizonyára elcsodál­koznának. A teljesség igénye nélkül íme néhány példa: az or­szágban elsőként Szolno­kon Virágellátó Gazdasági Társaságot szerveztek, melynek gesztora a Városi Tanács Közterületfenntar­tó Intézménye. Nyolc me­gyei kommunális vállalatot tömörít a szervezet, de ma már megyén kívüli tagja is van a társaságnak. Bár­ki föltehetné a kérdést: mi az előnye ennek? A vá­laszt Pusztai Tamástól, a Közterületfenntartó Intéz­mény igazgatójától hallot­tam. Mint mondta, ha ösz- szeadják az igényeket és nagyobb tételeket vásárol­nak, még árengedményeket is ki tudnak csikarni a vi­rágtermelőktől, amiből az­tán mindenkinek haszna származik. Ugyanis nem­csak a virágboltok ellátá­sáért felelősek, hanem ily módon még engedményes vásárokra is futja. Tavaly például negyven alkalom­mal szerveztek ilyen akció­kat, s 20—30 százalékos ár­engedménnyel kínálták a virágokat. Az országban ugyancsak úttörőszerepet vállalva Szolnokon, már most ne­gyedik éve nyaranta kör­nyezetvédelmi építőtábo­rokat szerveznek, s Zala megyei középiskolások vesznek részt a város csi­nosításában, szépítésében, de a társadalmi munka- szerződések keretében a vállalatok is tekintélyes összegekkel segítik ezt a csöppet sem könnyű mun­kát. Szükség is van minden fillérre — hangsúlyozta Pusztai Tamás, aki egyéb­ként nemrégiben érkezett haza Olaszországból, ahol részt vett a két évenként megrendezésre kerülő eu­rópai virágkötészeti ver­senyen és bemutatón, de az ottani parképítés és fenntartás a dísznövény- termesztés, a virágkereske­delem helyzetét is tanul­mányozta. S minden bi­zonnyal az olaszországi ta­pasztalatokat itthoni mun­kájában is hasznosítani tudja, mert az mindenkép­pen kívánatos lenne, hogy a zöldfelület-gazdálkodás a lehető legkisebb lema­radással kövesse az embe­rek igényeit. Ehhez persze, mondhat­ná bárki, sok pénz kell. Persze nemcsak az, hanem egy adag jószándék, figye­lem is elkelne, mert ha mindenki rendben tartaná lakóhelye, közvetlen kör­nyezetét, azzal is a város válna szebbé. Ha nem do­bálnák szét az újságpapí­rokat, szalámis meg kenye­res zacskókat, cigarettás dobozokat, csikkeket, ak­kor a szél sem vállalna spontán kézbesítői felada­tokat, ki tudja milyen cím­re. Környezeti kultúránk fejlesztése tehát most an­nál is inkább fontos fel­adat, mert valóban kevés a pénz, s ráadásul a köz­fenntartásra csak annyit lehet fordítani, amennyi a költségvetésből éppen meg­marad. Az pedig nem sok, noha többen vitatják ezt az elvet. Csak közben ar­ról sem feledkezhetünk meg, hogy romlanak útja­ink, csúnyulnak meglévő parkjaink, s újabbak épí­téséről pedig szó sem le­het. Ez az a tipikus eset, amikor ha az egyik újját harapja az ember akkor az fáj, ha a másikat, akkor meg az. Csak hát az oktatási, az egészségügyi, a kulturális ágazatok mellett — noha azok sem kapnak elég pénzt — az előzőekben említettekre is nagyobb súlyt kell fektetni. Mert hiszen milyen nevelés az, ahol a fák, a növények, a parkok hasznosságáról, óvásuk fontosságáról csak a tankönyvekből értesül­hetnek a gyerekek? Vagy az egészség megőrzéséhez, a gyógyuláshoz szükséges feltételeket csak a kórhá­zakban kell megteremteni? Nem hiszem. A környeze­tünkben is. Mert vajon többek között nem egész­ségügyi kérdés-e az is, hogy az utak rossz állapo­ta miatt több utcába még ma sem tud behajtani a mentőautó, és még sorol­hatnánk... Félreértés ne essék, tu­dom, hogy a keveset, vagy a semmit nagyon nehéz il­letve nem is lehet szétosz­tani. Ennek ellenére azt azért el kell ismerni, hogy nem véletlenül kongatják a vészharangot a szakem­berek, mert ebben az egyenlőtlen néma, de mé­gis beszédes küzdelemben a fák, virágok, bokrok sor­ra adják meg magukat... így aztán vagy tudomásul vesszük, hogy szükség van a zöld területekre és vi­gyázunk rájuk, vagy ha­marosan nem lesz mire fi­gyelmeztetni e témakör­ben senkit... Nagy Tibor Erdélyi barangolások címmel rendeztek reprezentatív fotókiállítást a jászberényi Jász Mú­zeumban Faragó László képeiből. A tárlatot november végéig tekinthetik meg az érdek­lők (Fotó: N. Zs.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom