Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

xxxix. évt. 285. sz., 1988. nov. se., ,zerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓL: A Premierben most minden nap Újabb lendületet adhat a kutatáshoz Reformok a KiSZ-ben Alszik a szolnoki foci? Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban Grósz Károly mondott beszédet Több mint tízezer budapesti kommunis­ta részvételével pártaktívát rendeztek teg­nap a Budapest Sportcsarnokban. A ren­dezvény előadója Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára volt. Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bi­zottságának első titkára köszöntötte a ke­rületek küldötteit, a főváros országgyűlé­si képviselőit, a Budapesti Pártbizottság, a Fővárosi Tanács tagjait, a tömegszerve­zetek képviselőit, valamint a meghívott pártonkívülieket. Megragadva az alkal­mat, kifejezte azt a véleményét, miszerint az elmúlt másfél évben, Grósz Károly mi­niszterelnöksége idején a kormány mun­kája karakterisztikusabb lett, megalapoz­va a párt határozataira épülő kormány- program megvalósítását. Hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság tekintélye, meg­becsültsége a világba: megszilárdult. A fő­városi pártszervek többségében kialakult véleményt is tolmácsolva elmondta: bár Grósz Károly személyét többen megsok­szorozva, több funkcióban is elképzelték, általános az elégedettség, hogy képességét és energiáját ezután a párt ügyeinek in­tézésére, a pártmunka szervezésére, meg­újítására, az MSZMP előtt álló feladatok megoldására fordítja. Ezt követően Grósz Károly lépett a mik­rofonhoz. Képünkön az aktívaülés résztvevői — Joggal vetődik fel a kérdés — kezdte előadói be­szédét Grósz Károly —. hogy van-e valami rendkívüli oka ennek a mai találkozónak? Szerintem nincs. Egy politi­kai párt természetes létezési módja, hogy időről időre ilyen formában is megbeszé­li teendőit, s megfogalmazza véleményét az időszerű poli­tikai kérdésekről. Tudatja elvtársaival idehaza és ha­zánk határain túl is, hogy létezik, hogy van véleménye a világról, s az országon'be- lül lezajló eseményekről. Jel­zi jelenlegi vagy potenciális szövetségeseinek, hogy szá­míthatnak rá, van kivel szö­vetséget kötniük, és időről időre mérhetik rugalmassá­gát, magatartását, korrektsé­gét. Közli ellenfeleivel is és ellenségeivel is: szerte az or­szágban birtokolja a sport­csarnokokot, a munkahelye­ket, a területeket és termé­szetesen — ha kell — az ut­cákat is. (Nagy taps.) Meg­üzeni, hogy jelen van, ne­hogy félreértsék vagy rosszul magyarázzák higgadtságát, türelmét, megértését. Az elmúlt években nem éltünk ezzel a munkaformá­val, mostanában kezd gyako­ribbá válni, a jövőben rend­szeressé tesszük. A pártaktí­vára készülve nagyon sok jó, aktuális, lényegi kérdést kaptam. Azokban a kérdé­sekben. amelyekben van hi­vatalos testületi állásfogla­lás, azt mondom el, s ame­lyekben nincs, a saját véle­ményemet. Számítva arra természetesen, hogy ez to­vábbi viták forrása lesz. A kérdések döntő többsége a belpolitikai életre, a gazda­ságra és a pártmunkára vo­natkozik. Érthető, hisz ezek foglalkoztatnak mindnyáj’in­kát. Megélénkült politikai légkör Milyen a belpolitikai hely­zet? A jelenleg zajló átala­kulásnak mennyi a véletlen- szerű és mennyi a tudatosan megtervezett, előre megkom­ponált eleme? A belpolitikai élet régen tapasztalt sokszínűségének vagyunk szemtanúi és — megítélésem szerint — cse­lekvő formálói, alakítói is. Azt persze nem állíthatom, hogy mindent előre megter­veztünk, minden úgy törté­nik ma, ahogyan elképzel­tük. Nem panaszképpen mondom ezt. Hátnak már, jó irányban, a mozgás öntör­vényei, új, alkotó energiák szabadulnak fel a közélet szá­mára. Vannak természetesen — szinte kikerülhetetlenül — vadhajtások is. olyan je­lenségek, melyeknek bár nem örülünk, számítottunk rájuk. A belpolitikai helyzet ös?- szességében pozitív irányban változik. A politizáló társa­dalom eszménye soha nem volt idegen tőlünk, mi ma­gunk is szerveztük az aktív politikai közéletet. Mi a biztató, mi az értékes ebben a megélénkült politi­kai légkörben? Mindenek­előtt az, hogy csökken a közömbösség, és nő az ér­deklődés a jelen és a jövő sorsfordulót is jelentő kérdé­sei iránt. Egyre több össze­függést ismernek fel az em­berek a gazdaság és a politi­ka között, a hazai folyama­tok, a változás, illetőleg a nemzetközi tendenciák, nem­zetközi viszonyok között. Ta­pasztaljuk: nagy a tenni­akarás. a cselekvési vágy. és az értelmes — ezt hangsú­lyozni szeretném — áldozat- készség is. A felelősen gon­dolkodó emberek nagy több­sége úgy akar változást és megújulást, hogy vállalja a négy évtized értékeinek a fo­lyamatosságát is. Nem a szo­cializmust tagadja, hanem azt a modellt, ami 1948 és 1956 között jellemző volt, s mely az utolsó 30 évben el­tűnt az életünkből. Ugyan­akkor, mivel a helyette ki­épült gyakorlat nem adott biztosítékot az újabb szub­jektivizmus, a hibás vezetői döntésekkel szemben, s az egyebek mellett ebből is kö­vetkezően jelentkező ismert nehézségeink miatt, a társa­dalom igényli a maradvá­nyaiban és következményei­ben ma is tetten érhető sztá­linista modell teljes felszá­molását. Mi ad okot a nyugtalan­ságra? Mindenekelőtt a nagy hajlam a megújulás, a felfrissülés parttalansága iránt. Divat lett mindent ta­gadni, akár van indoka, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizá- lódása. A sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelözés. az eleve teljesít­hetetlen igények tömeges megfogalmazása. Nyugtalan­ságra ad okot az egyoldalú, csak az elosztással foglalko­zó szemlélet, az a magatar­tás. amely lebecsüli a terme­lést az értékteremtő mun­kát. Ügy tapasztalom, hogy a város nyugtalanabb, mint a falu, ami azt jelzi, hogy in­kább a városokban halmo­zódtak fel azok a feszültsé­gek, amelyek mindenekelőtt a fiataloknál és az értelmi­ségi körökben érhetők tetten. Figyelmeztető továbbá, hogy megnőtt az ellenséges, kis létszámú de hangos, a pol­gári restaurációs, ellenforra­dalmi erők agresszivitása is. Taktikájuk átlátszó, ismert, de nem veszélytelen, mert könnyen megtévesztheti a politikai kérdésekkel aktí­van nem foglalkozó embere­ket. A demokrácia, a reform hangos követelése mögé rej­(Folytatas a 2. oldalon) a politikai intézményrendszer korszerűsítése jegyében Tanácskozik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa —Mihail Gorbacsov beszéde Tegnap Moszkvában meg­kezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rend­kívüli ülésszaka. A szovjet parlamenti képviselők két törvénytervezetet, az ország alaptörvényének módosításá­ról és a képviselők választá­sáról szóló dokumentumot vitatnak meg. Az ülés első napján beszédet mondott Mihail Gorbacsov, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnöke, majd a vitában ti­zennégy képviselő mondta el véleményét a tervezetekről. Gorbacsov részletesen szólt a két dokumentum kapcsán kibontakozott országos vitá­ról, arról, hogy az átalakítás elmélyítése nem képzelhető el a társadalom élete egészé­nek demokratizálódása nél­kül. A tanácsoknak valóban a népképviselet és önirányí­tás szerveivé kell válniuk — hangoztatta Gorbacsov. Valamennyi hozzászóló összességében támogatásáról biztosította a tervezetekben foglalt koncepciót, ugyanak­kor számos megjegyzést, ki­egészítést fűztek a dokumen­tumokhoz, esetenként fenn­tartásaikat vagy aggodalmu­kat hangoztatták. Valentyina Sevcsenko. az Ukrán LTE elnöke szerint a két törvény elfogadása nem túl korai, s aki ezt állítja, az átalakítás ellensége. Egy leningrádi munkás és Rafik Nyisanov, az Üzbég KP KB első titkára egybehangzóan azt javasolta, hogy dolgozza­nak ki törvényt a helyi ön- kormányzatról és helyi gaz­dálkodásról. Gennagyij Kol- bin kazahsztáni pártvezető arról beszélt, hogy az orszá­gos pártértékezlet óta bizo­nyos hibák történtek: mint mondta, a társadalom túlsá­gosan sok időt fecsérel a gyűlésezésekre. Vitautas Astrauskas, a Litván LTE el­nöke szerint tisztázni kell a szövetségi köztársaság státu­sát. s célszerű evégett külön bizottságot alakítani. Viktor Mironyenko, a Komszomol KB első titkára javasolta, hogy hozzák létre az LT if­júsági bizottságát, amely az ifjúsággal kapcsolatos törvé­nyeket készítené elő. A Lett LTE elnöke, Anatolij Gor­bunov azt hangsúlyozta fel­szólalásában, hogy ami nem az egész Szovjetunió erősíté­sét szolgálja, az nem szol­gálja az egyes tagköztársasá­gok érdekét sem. Borisz Kravcov, a Szovjet­unió igazságügy-minisztere hangsúlyozta, hogy a két törvény tervezete elvi jelen­tőségű az elmúlt évek ked­vezőtlen jelenségeinek meg­szüntetése szempontjából. Az észt parlament döntésére Valentyin Meszjac, az SZKP moszkvai területi bizottságá­nak első titkára is kitért felszólalásában: úgy foglalt állást, hogy az ilyen akciók feszültségek forrásává vál­nak, kárt okoznak az egysé­ges soknemzetiségű állam fejlődésének. A Legfelsőbb Tanács ülése a két tervezet további vitá­jával ma folytatja munkáját. Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága November 29-én ülést tar­tott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­sága. A testület eszmecserét folytatott a Hazafias Nép­front megújulási törekvései­ről, amiről a közeljövőben széles körű, nyilvános vita kezdődik. A Politikai Bizott­ság felhívja a párt tagjait, hogy lakóhelyükön aktívan vegyenek részt a népfront megújítását szolgáló társa­dalmi vitákban. Az MSZMP — mint politikai szervezet — egyik alkotója és részese a népfrontmozgalomnak. A párt a Hazafias Nép­frontot az új nemzetközi közmegegyezés megterem­tését szolgáló, szocialista ér­tékeket valló, a nemzet alapvető problémáinak meg­oldásán fáradozó mozgalom­nak tekinti. A testület tá­mogatja, hogy a mozgalom biztosítson lehetőséget az ál­lampolgároknak és közössé­geiknek — világnézet és po­litikai meggyőződésüktől függetlenül — nézeteik és javaslataik kifejtésére. A Politikai Bizottság támogat­ja, hogy az illetékes párt­szervek létrehozzák a nép­fronttestületekben dolgozó kommunisták csoportjait. A Politikai Bizottság meg­vitatta a párt foglalkoztatás­politikai elképzeléseiről ké­szült előterjesztést. Ügy fog­lalt állást, hogy a foglalkoz­tatáspolitika az MSZMP megújítandó gazdasági, tár­sadalmi és politikai prog­ramjának része. A testület állást foglalt a szaktudás, a munkakultúra, a műveltség fejlesztése mel­lett. Támogatja, hogy a gaz­daságban az eredményesség alapján folyó verseny, a munkában pedig az érték, a tudás, a teljesítmény alap­ján történő kiválasztódás és díjazás érvényesüljön. Fel kell számolni a munkaerő- piac adminisztratív kötött­ségeit, ki kell építeni a pá­lyaválasztást, a beiskolázást, a munkába állást, a munka­hely- vagy szakmaváltást se­gítő intézményrendszert. A Politikai Bizottság olyan kormányzati politikát támo­gat, amely a gazdasági lehe­tőségekből kiindulva min­den lehetséges eszközt igény­be vesz a mind teljesebb foglalkoztatásért, a munkába való visszailleszkedés segí­téséért, s a munka nélkül maradókról méltányosan gondoskodik. Alapvető poli­tikai érdek, hogy a fiatalok munkába állhassanak, tudá­sukat, tenniakarásukat a tár­sadalmi-gazdasági megújulás szolgálatába állíthassák — állapította meg a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság át­tekintett több fontos — a társadalmat és különösen a párttagságot foglalkoztató — belpolitikai kérdést. Ügy ha­tározott, hogy javasolja a Központi Bizottságnak, e kérdéseket a következő ülé­sen vitassa meg. A Politikai Bizottság 1988. december 15-re összehívta a Központi Bizottságot. * * * A testület ülését követően a kialakult szokásoknak meg­felelően Major László, a (Folytatás a 3. oldalon) Javaslat a Magyar Béke Egyesület megalakítására Az Országos Béketanács ülése A magyar békemozgalom ez évi tevékenységét értékel­ték az Országos Béketanács tegnapi ülésén, a Magyar Tudományos Akadémia szék­házában. A napirend szerint első­ként Kovács László külügy­miniszter-helyettes idősze­rű nemzetközi kérdésekről tájékoztatta a részvevőket. Ezt követően Barabás Miklós, az Országos Béketa­nács főtitkára értékelte az 1988-as esztendő békemoz­galmi szempontból fontos eseményeit, valamint az OBT tevékenységét. Az idei munkáról szólva Barabás Miklós eredményes­nek ítélte a novemberben Budapesten rendezett nem­zetközi békemozgalmi ta­nácskozást, a minden ko­rábbinál szélesebb nemzet­közi kapcsolatkört és tevé­kenységet, a különböző tár­sadalmi csoportokkal, szer­vezetekkel és mozgalmakkal folytatott párbeszédet. A ta­pasztalatok összegzéseként az OBT főtitkára hangsúlyozta: szükség és igény van egy új felfogású, tartalmú nemzeti koalíció létrehozására. A főtitkári beszámoló utá­ni vitában többen megfogal­mazták azt a javaslatot, hogy jövőre alakuljon meg a Magyar Béke Egyesület, amely utódja lehetne az Or­szágos Béketanácsnak, s kapcsolódna a múlt század végén hasonló névvel műkö­dött szervezet hagyományai­hoz. Felvetődött, hogy az új békemozgalmi egyesületnek közösségek és egyének egy­aránt tagjai lehessenek. A vitában szó esett még az al­ternatív katonai szolgálat­ról, az egyházak és a Béke­tanács együttműködéséről. Az ülésen végezetül sze­mélyi kérdésben döntöttek: az Országos Béketanács meg­üresedett elnökhelyettesi posztjára Hardi Pétert, a Magyar Külügyi Intézet igazgatóját választották meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom