Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

1988. NOVEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Kalózok Matthau és más semmi! Talán frappáns lenne úgy véleményt mondani Roman Polanski 1986-ban készült filmjéről, de csalt félig len­ne igaz. Annyiban minden­esetre helytálló a megálla­pítás, hogy Walter Matthau a népes szereplőgárdából mindenkit az „asztal alá” játszik. Nem arról van szó, hogy partnerei rossz színé­szeik lennének. Sokkal in­kább Matthau jobb még a megszokottnál is. A népsze­rű színész „kalóz” sikerét persze az előítéletek is se­gítették. Ki, minél több ala­kítást látott Matthau-tól, annál nehezebben tudta el­képzelni, hogy ez a zseniá­lis „flaszterszínész”, aki szinte mindig intellektuális figurákat varázsolt a nézők elé, képes lesz egy féllábú, félszemű, féleszű (?) kalóz- kapitány szerepének elját­szására. Maga Matthau sem hitt ebben, de a fia annyira szerette volna apját kalóz­szerepben látni, hogy — igen ravaszul — felkeltette érdeklődését Polanski iránt. Majdhogy ezt mondta az apjának, hogy lám nem mersz egy ekkora rendező „keze alá” kerülni! A sér­tett apai tekintély, netán a művészi hiúság eredmé­nyezte a szerződés aláírá­sát? Polanski választása teli­találat, hiszen kalandfilmjét komédiának szánta, s Wal­ter Matthau művészi elő­élete a legjobb biztosíték arra, hogy a közönség már az,, indítás pillanatában meg­érzi a látvány paródiajelle­gét Amennyivel mégis több ez a film, mint Matthau örömjátéka, az mind Po­lanski érdeme. A Kés a víz­ben, az Iszonyat, a Mach- beth, a Kínai negyed és az Egy tiszta nő méltán világ­hírű rendezője még egy ka- lózkodémia keretei között is nagyon komolyan veszi a közönséget A modern filmstúdiókban mindent meg lehet csinálni, élethű tengeri csatákat is, — akár kétezer mérföldmyi­re a legközelebbi természe­tes víztől. De egyet nem: a levegő eredetiségét, a táv­latokat, Polanski ragaszko­dott hozzá, hogy a Kalózok természetes közegben ját­szódjék, valódi tengeren, a méreteiben is 'korhű hajón. Más kérdés persze, hogy a méregdrágán felépített Nep­tune egy úszó filmstúdió! A filmet egyébként Tunézia partjainál forgatták, sok­szor hadakozva az „elemek­kel”, a széllel, a tenger hul­lámzásával. A miliő termé­szetessége és a cselekmény felfokozottsága megadta mindazt, amire Polanski számított: minden erőlte- ' tettség nélküli paródia si­keredett. Persze nem is Polanski lenne, ha nem vonultatna végig a játékon egy erős gondolati lökést. Nevezete­sen azt, hogy megítélésben egyenlőséget tesz a kisrab- lók és a nagyrablók között. Magatartásuk Polanski ér­telmezésében nem tér el egymástól. Mindig az a cso­port a gonosz, a kegyetlen, amelyiknek erre módja van. Nincs semmi különbség Red kapitány és Don Alfonso erkölcsi világképe között. Polanski ezzel a filmjével újra bizonyít. Nemcsak azt, hogy a mai filmvilág leg­nagyobbjai között a helye, hanem azt is példázza, hogy a legbugyutább kalandfilmet is lehet igényesen „tálalni”, úgy, hogy a közönség érez­ze, a rendező nem nézi őt le az ízlése miatt. Igaz vi­szont, hogy az egy kaptafá­ra készült, igénytelen ka­landfilmek általában egy- egy nagyobb szabású, — legalábbis szándékában — értékálló film anyagi lehe­tőségeinek megteremtését célozzák a nevesebb produ­cereknél. Szerencsénk van a Kalózokkal, mert Polanski megengedhette magának, hogy a legnagyobb szuper- produkciók költségével ké­szítse el filmjét, — francia —tuniszi—amerikai pro­dukcióban. — ti — Beszélgetések az áttörő- mozgalomról Az utóbbi időben fel­erősödött az úttörőmozga­lom léte, programja, peda­gógiai elvei, működése és jövője körüli vita. Az or­szágos úttörőelnökség Be­szélgetések címmel vitaso­rozatot indított, amelynek célja az úttörőszövetség tagjainak természetesen el­sősorban a gyerekek véle­ményének feltárása a moz­galomról1, s a továbbfejlesz­tésre vonatkozó elképzelé­seik számbavétele. A Be­szélgetések tapasztalatai je­lentik majd a szövetség át­fogó, illetve helyi fejleszté­sének kiindulópontját. Szolnok megyében, mi­ként az ország más terüle­tein is, november 10—janu­ár 10-ig kerül sor az esz­mecserékre. A megyei úttö­rőelnökség vázlatot készí­tett a vitákhoz. A segéd­anyag többek között olyan kérdéseket tartalmaz, mint például az országos, me­gyei, illetve városi prog­ram megfelel-e a gyerekek igényeinek, mi a vélemény a szövetség tagfelvételi rendszeréről, milyenek az anyagi feltételek, mit gon­dolnak a diákok a jelké­pekről, megvalósul-e a csa­patokban a demokrácia, az érdekképviselet stb. A vitasorozatban részt vesznek a városi úttörőel­nökségek, ifitanácsok, úttö­rőcsapatok, úttörőtanácsok, pártoló testületek, s a me­gyei elnökség december kö­zepén találkozót szervez szülői munkaközösségek ve­zetőinek, iskolaigazgatók­nak. A rendezvényeken kí­vül bárki elküldheti a moz­galomról kialakult vélemé­nyeit, javaslatait a megyei elnökség címére. NEVEZETES ÉPÜLETEINK NYOMÁBAN ft iösidözsai Tarna-hid Jászdózsán a vasútállomástól a község felé veze­tő makadámúton, közvetlenül a köz­ség piactere előtt áll az éppen 175 éves Tama-híd. A régi időkben fahíd állt ezen a helyen, de 1807- ben felmerült egy kőhíd építésének gondolata. Ekkor a Jász-Kun kerü­letek gyűlésén Jászdózsa tanácsa a meglévő fahíd helyett kőhídért folyamodott. A terv kivizsgálásá­ra Dósa József kerületi kapitány és Bedekovich Lőrinc geometra kapott megbízást. Arra a megállapításra jutot­tak, hogy szükség van ugyan kőhidra, de a költségek egyik felét a Jász Particu- láris Cassának, míg a másik felét Jászdózsa községnek kell fedeznie. A híd rajza és költségveté­se 1808-ban elkészült. A ter­vezésre a jászdózsaiak Ma- gorányi József egri kőmű­vesmestert kérték fel, aki­nek eredeti elképzelése sze­rint hatnyílású lett volna a híd. A kerületi gyűlés a ter­vet és a költségvetést jóvá­hagyás végett 1808. decem­ber 15-én a nádorhoz ter­jesztette fel, ám a magas közjogi méltóság szaktudás hiányában továbbadta az Építési Főigazgatóságnak. A hivatal nagyon elégedetlen volt Magorányi József ter­vével, ezért újat készíttetett, s megváltoztatta a költségve­tést is, mégpedig 6656 forint 5 krajcárra. Magorányi ki­fogást emelt az új terv ellen, amely ötnyílású hidat jelölt meg. Szerinte ennyi kevés, ugyanis árvíz esetén a Tárná könnyebben megduzzad, és elöntheti a falut. Az egri mester hajthatat­lan maradt, s vissza is lépett. Ekkor Kábel Károly gyön­gyösi kőműves vállalkozott az Építési Főigazgatóság ter­vének kivitelezésére. Nem sokkal ezután, 1811. június 11-én Jászdózsa bírája és ta­nácsa kérte kiutaltatni a hídépítésre szánt 6000 forin­tot. Megkezdődött az építke­zés; a solymosi kőbányából a Tárná vizén szállították a köveket. Egy idő után azon­ban elfogyott az építési anyag, így a község tanácsa előterjesztette a kerületi gyűlésen, hogy a deméndl bányában Jászapáti részére készített faragott köveket kölcsönvehesse. A dózsaiak engedélyt kaptak ró. 1813 elején elkészült a híd, amely végül is ötnyílá­sú, kőboltozatú lett, rózsa­színű faragott fedköveit De- méndről hozták. A kőhíd tel­jes hossza 40 méter, szélessé­ge 6,65 méter, a kocsiút szé­lessége pedig 5,10 méter. Ma már műemlékjellegű épít­mény. J. J. (Fotó: T. Z.) „Mondd meg virág a virágnak...” Hz összefogás ad erőt a gondolatnak Tízéves a Jászapáti Szövetkezeti Néptáncegyüttes Kalocsai és dél-alföldi táncokat mutat be képünkön a Jászapáti Szövet­kezeti Néptáncegyüttes, melynek jubileumi emblémáját egy negyedikes gimnazista, Báli Zsuzsa tervezte ( Fotó: T. K. L.) Tíz évvel ez­előtt, 1978-ban alakult meg a Jászapáti és Vidé­ke ÁFÉSZ, vala­mint a Veleml Endre Termelő- szövetkezet tagjai­ból, diákokból a Jászapáti Szövet­kezeti Néptánc­együttes. A jubi­leum alkalmából „Mond meg virág a virágnak..." címmel ünnepi műsort rendeztek szombaton este a nagyközség műve­lődési házában, amely a Szolnok Megyei Teszöv- vel és Mészövvel, az áfésszel és a termelőszövet­kezetekkel együtt nemcsak házigaz­dája volt a nagy sikerű estnek, de támogatója is a népi kultú­ra színvonalas megőrzése iránt elkötelezett együttes­nek. Repertoárjának csaknem teljes tablóját adta ezen az estén az együttes, amely fennállásának tíz éve alatt igen szép sikereket ért el: 1986-ban kapta meg az arany minősítést, ugyanebben az évben ért el második helye­zést a Matyófesztiválon. Többször szerepelt külföl­dön: Jugoszláviában. az NDK-ban, Törökországban, Hollandiában és Lengyelor­szágban mutatta be a ma­gyar nyelvterület legszebb táncait a Rábaköztől Erdé­lyig- A kerek évforduló al­kalmából az együttes ottho­nában bemutatott műsorban — melyet az apátiak vastap­sokban is kifejezett szerete- te és megbecsülése kísért — a legértékesebb koreográfiá­ikat vonultatták fel: az együttes alapító-vezetője, Csikósné Kökény Erzsébet szatmári és kalocsai táncait, hortobágyi botos pásztortán­cokat, a Jászsággal szomszé­dos Zsámbok népi játékait, melyeket a műsor első ré­szében együtt „jártak” az együttes mai tagjaival a „nagy öregek”, a szövetke­zetiek alapítói. Az est második részében széki, kalotaszegi, dél-alföl­di táncokat, az egyik leg- archaikusabb táncformát, a forgatóst, valamint a hajdú­táncok román rokonát, a hajdaut mutatta be az együttes: mai művészeti ve­zetője, Bakonyi István kore­ográfiáit. A múltat, az egy évtizedes munkát persze nemcsak a kétórás előadás reprezentálta, hanem az a kiállítás is, melyet a szü­netben a régebbi videofelvé­telekkel együtt a művelődé­si ház emeletén rendezett ki­állításon láthatott a közön­ség. A jubileumi műsor vé­gén mi mégsem a múltról, inkább a jövőről faggattuk Bakonyi Istvánt, az együttes művészeti vezetőjét. — Ha fordulópontot nem is, nagyon sokat jelent az együttes számára a tizedik év. Különösen sokat jelent ez az est azoknak, akiknek kezdettől fogva benne van az ereje, a munkája mindab­ban, amit most fel tudtunk mutatni. 1978 óta persze 6ok minden változott, ami, ha tet­szik, ha nem. befolyásolja teljesítményünk minőségét. Egyetlen dologra utalnék csupán: az amatőrmozgalom virágkorában általános heti 3—4 próba ma már hiú áb­ránd, az azonban biztos, hogy nem elsősorban a szű­kös feltételekhez, vagy a gát­ló körülményekhez kell szab­ni az igényszintet. Ebben az együttesben megvan az erő, hogy perspektívája legyen, hogy sikereket érjen el a néptáncmozgalomban a me­gye vagy az ország határain belül, vagy akár azon kívül. Ez persze nem egy ember munkájának függvénye: csak összefogással tudjuk az erőnket megtartani a közös gondolatnak és hitnek. A Jászapáti Szövetkezeti Néptáncegyüttes a népi ha­gyományok ápolásában ját­szott szerepéért és tízéves munkája elismeréseképp ezen az esten vette át a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést Az együttes veze­tői és tagjai közül néhányan ugyancsak ekkor vehettek át jutalmakat és kitüntetést.- b. j. — Progresszív művészet a két világháború között Nagyszabású kiállítás a Szolnoki Galériában Részlet a kiállításról A Szolnoki Galériában va­sárnap délelőtt nyitották meg a Progresszív művészet a két világháború között című kiállítást, amelynek képeit, szobrait, rajzait az István ki­rály Múzeum (Székesfehér­vár), a Janus Pannonius Mú­zeum (Pécs), a Kecskeméti Galéria, a Kuny Domonkos Múzeum (Tata), a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Országos Széchenyi Könyvtár és a Szombathelyi Képtár bocsátotta a szolnoki tárlat rendelkezésére. A méreteiben is impozáns kiállításon Amos Imre, Ba- silides Barna, Berda Ernő, Berény Róbert, Bíró Mihály, Bokros Birman Dezső, Bor- bereki Kovács Zoltán, Cse­repes István, Derkovits Gyu­la, Dési Huber István, Farkas Aladár, Fenyő A. Endre, Goldman György, tláy Ká­roly László, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Martyn Ferenc, Mednyánszky László, Mészá­ros László, Pór Bertalan, Schubert Ernő, Sugár Andor, Szandai Sándor, Szántó Pi­roska, Törzs Éva, Uitz Béla, és Vajda Lajos alkotásait láthatja a közönség. A tárlatot — amelyen megjelent Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára és dr. Ürmössy Ildikó, a me­gyei tanács elnökhelyettese — Vass Lajos, a megyei ta­nács pártbizottságának tit­kára nyitotta meg. Joggal állapította meg a két világháború közötti idő­szakról Lukács György, hogy elvetemültebb volt. mint ez inkvizíció évszázadai, mert az embert — mindenekelőtt lelkében — tudományos ala­possággal szervezett meg­semmisítő erőszakkal nyo­morította meg, hangsúlyoz­ta Vass Lajos, majd méltat­ta. hogy a kor művészetének legjobbjai agitatív humaniz­mussal feleltek az erőszak­ra, mementót állítva a meg- alázottaknak, és egyben üze­netet küldtek a jövőnek is. E korszak szembetűnő voná­sa még, hogy az itt kiállító művészek ezer szállal kötőd­tek a munkásmozgalomhoz, az antifasiszta és háborúelle­nes törekvésekhez — hang­súlyozta megnyitó beszédé­ben Vass Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom