Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
1988. NOVEMBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ,,Ncm lehet mindig mindent megtenni, amit kell, de mindig mindent meg kell tenni, amit lehet!” Az utolsó futás Tegnapelőtt volt két hónapja, hogy Fehér József 16 éves tiszajenői szakmunkás- tanuló meghalt egy szolnoki futóversenyen. Hogy még most is beszélni kell az ügyről, arról az győzött meg, hogy néhány fontos (talán életbevágóan fontos) kérdést eddig még nem tisztáztak a nyilvánosság előtt. A történtekről az édesanyát; továbbá Kővári Lászlónét, a szolnoki városi tanács vb. ifjúsági és sportosztályának vezetőjét; Kovács Sándort, a 605. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet testnevelő tanárát; dr. Krasznai Géza pathológus főorvost; dr. Gal- si Mária ifjúsági orvost és dr. Csabai Csaba megyei sportfőorvost kérdeztem. — Az édesanya: — Előző este azzal jött haza: Anyu, holnap hozom a Dáciát 1 Mondom, kisfiam, ne viccelj, hát honnan hoznád? Elmesélte, hogy másnap indulnak a maratoni futáson... Ne menjél kisfiam, kértem. Mire ő: muszáj, mert az osztályból senki se vállalta. A tornatanár meg azt mondta, hogy akkor egész hónapban tornázni fog az osztály. Hát én jelentkeztem ... Kővári Lászlóné: — Először is tisztázni kellene valamit. Fehér József nem a maratoni futáson halt meg. Szeptember 24-én ugyanis több sportesemény volt Szolnokon, így a Kell- ner-maratoni futás is; a gyerek viszont az olimpiai napok 15 kilométeres futópróbájára nevezett be. A Dáciát tehát nem nyerhette volna meg, hiszen az nem az olimpiai futás tétje volt. Dr. Krasznai Géza: — A boncolás kimutatta, hogy a szívizom energetikai elégtelensége vezetett a halálhoz. Ennek kialakulásában hajlamosító tényezőként szerepelt a fiú szívkoszorú- verőér szűkülete, mely veleszületett betegség volt. — KI lehetett volna mutatni valamilyen orvosi vizsgálattal? — Soha senki semmilyen vizsgálaton nem vette volna észre, csak. ha szívpanaszok miatt speciális vizsgálatot végeznek. — A gyereknek nem voltak szívpanaszai. Mi történhetett vele futás közben? — Nyilván megélte a holtpontot, de valamiért nem állt meg, hanem tovább futott. Olyan állapotba került, amelyben a szervezet az utolsó tartalékait éli fel... Dr. Csabai Csaba: — Olyan terhelést kapott, amely az egészséggel, az élettel nem összeegyeztethető. Este panaszkodott, hogy fáj a torka és szúr a melle. Megint kérleltem, hogy ne menjen el. Nem tehetem meg, válaszolta, mert fölírattam magam, tán még az iskolából is kirúgnak. — A fiú halálának előzményei között több olyan dolog szerepel, amely kifogásolható. Több olyan tényező, amely a szervezetét a futáson túl is megterhelte. Az egyik, hogy nem teljesen egészségesen állt a rajthoz. A másik, hogy a futás előtt nem volt orvosi vizsgálat. Feltételezhető, hogy ha előtte megvizsgálják, nem javasolják a részvételt. Kővári Lászlóné: — Az olimpiai ötpróba futásra nem kértem orvosi vizsgálat lehetőségét. (A maratoni futáson résztvevők számára megszerveztük.) Az ötpróbát ugyanis az ÁISH hirdette meg. A verseny feltételei között szerepel, hogy a 14 éven aluli gyerekek részvételéhez a szülő hozzájárulása kell, a 14 éven felüliek a saját felelősségükre vesznek részt. Egyébként az ötpróba futásnak több ezer résztvevője volt Szolnokon. Ennyi gyereket nem is lehetne megvizsgálni... Dr. Csabai Csaba: — Kísértetiesen hasonlít ez a haláleset egy másikhoz. Annak a futónak is felső légúti fertőzése volt, amelynek nagy a sokkhatása a szervezetre; a futónak megállt a szíve, és meghalt. És most ugyanez megismétlődött. Dr. Galsi Mária: — Nem lehet tudni, miért ment el a torokfájás ellenére is. Hiszen amikor iskolák közötti versenyt rendeznek, mindig felhívjuk a gyerekek figyelmét, hogy ha nem jól érzik magukat, valamilyen panaszuk van, ne versenyezzenek, hanem forduljanak orvoshoz. — Az ötpróba futás előtt nem volt orvosi vizsgálat. Lehet-e úgy nekimenni tizenöt kilométernek, hogy a futók nem ismerik a pillanatnyi egészségi állapotukat? Dr. Krasznai Géza: — Ha ennyi résztvevőt nem lehet megvizsgálni, valamiféle önvizsgálat kellene. Hangosbemondón felhívni a résztvevőket, hogy mérjék meg a pulzusukat, aztán bemondani, hogy aki ennyit meg ennyit mért, legyen szíves a helyszínen lévő orvoshoz menni. Arról is szólni kellene, hogy ha valaki bizonyos tüneteket észlel magán, ne induljon. Arról is, hogy futás közben milyen jelek figyelmeztetnek, hogy nem szabad tovább futni. .. Az újságok megírták, hogy virtuskodott, hogy nem szabad edzetlenül elindulni ilyen versenyen. Sokszor úgy éreztem, ezzel is csak rajtam akarnak ütni. Hiszen a fiam évek óta öttusa- és futóversenyeken vett részt, karaté- zott, többször átúszta a Tiszát. Hányszor, de hányszor elfutott Tiszajenőtől Tószegig meg vissza! A maratoni futáson nem tudta, mire vállalkozott. Kovács Sándor: — Nem lehet azt mondani, hogy edzetlen volt. Sokszor vett részt versenyeken. Indult ő már 21 kilométeres futáson is. Dr. Galsi Mária: — A gyereket vizsgáltuk előtte, hiszen vannak az iskolában alkalmassági vizsgálatok. Semmi baja nem volt. Dr. Csabai Csaba: — De voltak-e teljesítménymérések, nézték-e, hogyan változik a légzés és 'keringés terheléskor? Kovács Sándor: — Csak általános orvosi vizsgálatok voltak. Nem lehet minden gyereknél mindenféle vizsgálatot elvégezni. Dr. Csabai Csaba: — Akkor hogyan dönti el, hogy a gyerek alkalmas-e 15 kilométeres futásra? Kővári Lászlóné; — Hetven verseny közül hatvankilencen nem történik baj. Amit tenni lehetett, megtettük, mégse volt elég. A startnál egyébként a hangosbemondó közölte a résztvevőkkel, hogy lehet jelentkezni a helyszínen sportorvosnál vizsgálatra. — Nekem úgy tűnik, az isko- la kényszerítette ki az ő benevezését a futásra. Hiszen azt mondta, a testnevelő ama kijelentésére — hogy ha senki se vállalja, egész hónapban tornázni fog az osztály — jelentkezett. Kovács Sándor: — Én ezt nem mondtam. Erről egyébként az osztályt is megkérdezték a baleset után, és ők is azt vallották, hogy nem mondtam ilyet..Mi nem kötelezzük a gyerekeket semmilyen sportversenyre. Kővári Lászlóné: — Elhiszem, hogy most nem kötelezték, de máskor előfordult már. Kovács Sándor: — Ha nem ment volna el a futásra, számonkérem, hogy miért nem ment el, de megtorlás nincs ... — Akkor nézzünk egy másik részletkérdést! Aznap 24 Celsius- fokot mutatott a hőmérő. Hol vehették le a gyerekek a melegítőjüket? A fiú ugyanis reggel hatkor melegítőben jött el otthonról. És bár volt alatta rövidnadrág és trikó, mégis ugyanabban a melegítőben esett össze, amelyben elindult reggel. Kővári Lászlóné: — Az iskolákkal körlevélben közöltük, hogy a helyszínen nincs lehetőség .az átöltözésre. Tehát az iskolák gondoskodjanak róla. Általában úgy oldották meg, hogy a testnevelő vagy valaki más eljött a starthoz, és átvette a gyerekek ruháit. — A szakmunkásképzőből ki ment el, hogy átvegye a gyerekek holmijait? Kovács Sándor: — Senki. Akkor voltak a tiszaligeti napok is, nem tudtunk embert küldeni a Pelikánhoz. De hát a gyerek is megoldhatta volna. Miért nem hozta be a testvérét, hogy az fogja meg a ruháját? De nem is értem ... mi a jelentősége annak, hogy a gyerek melegítőben futott? Dr. Csabai Csaba: — Ez is megterhelte a szervezetet. Kővári Lászlóné: — Én már annyit gondolkoztam rajta; nem az volt-e a baj, hogy a versenyzők szinte „benzingőzben” futottak? Ott mentünk el mellettük autóval. A négyes főút félpályáján futottak a gyerekek, a másik félpályán szinte lépésben haladtak az autók. Kiírták, hogy a versenyen mindenki saját felelősségére vesz részt. De hát ő gyerek volt. Gyerek, akinek parancsolnak. Nem akarom én bántani az iskolát meg a tanárát. De a gyerek azt teszi, amit mondanak neki. Lelkes, de kiszolgáltatott... — Lehet-e egy tizenhat éves gyereknek saját felelőssége? Kovács Sándor: — Lehet. Dr. Csabai Csaba: — A társadalom és az iskolaorvosi hálózat segíthet a felelősség vállalásában. A mai napig érvényben van például az a rendelkezés, amely kimondja, hogy az iskolákban differenciálni kell a gyerekek testnevelését, személyre szabottan megállapítani, ki mennyit és mit bír. Ez a rendelkezés a mai napig nincs tisztességesen végrehajtva. Dr. Galsi Mária: — Nehéz megítélni a saját felelősséget. A gyerekek sokszor le- vagy túlértékelik magukat. Nem lehet számítani a saját felelősségükre. — Milyen tanulságot vontak le a történtekből? Kovács Sándor: — A sportnak néha vannak áldozatai. Nem szabad az orvosok és a testnevelők között kiélezni a vitát. Nagyabb teret kell adni az orvosi vizsgálatoknak. Dr. Csabai Csaba: — Mindent meg kellene tenni, hogy minden gyerek egészségi állapotával és terhelhetőségével tisztában legyünk, és megvalósítani az egyénre szabott, differenciált testnevelést. Kővári Lászlóné: — A szervezőknek még jobban oda kell figyelni. A történtek ellenére azt mondom, nem lehet abbahagyni a hasonló megmozdulások szervezését. A mai gyerekek edzetlenek, és ha versenyeket hirdetünk, ezzel ösztönözzük őket, hogy gyakoroljanak, edzzenek a verseny előtt. Pillanatnyilag ennyire van pénzünk. Ha nem rendezünk ilyen versenyeket, akkor még ennyit se mozognak a gyerekek . . . Jó gyerek volt. Szót fogadott nekem is, a tanárainak is. Három lányt szültem, de ő segített a legtöbbet itthon. Nagy tervei voltak. Azt mondta; anya, ha elvégzem az iskolát, nem engedlek tovább dolgozni. Rendes ember lesz belőlem, és segítek majd neked. Meglátod, nem fogsz csalódni bennem. Ez az egy fiam volt... Paulina Éva A Néplap vendége: Ferenczy József, az Oktatási Igazgatóság vezetője II tisztánlátás is a megújulás feltétele Néhány a kérdések közül: Hogyan lett az Igazgatóság vezetője? Megsúgták előre? ... Ki a káder ma? ... A nehéz politikai helyzetet érzékeli az intézmény? . . . S pár mondat a válaszokból: Marxizmust jól tanítani igazából csak egy ember tud ... A fizetésem kevesebb ... Az ideológia sem volt mentes komoly tévedésektől... Ki akarunk lépni a „tanító” intézmény szerepéből... — Mindössze néhány hónapja vezetője az intézménynek. Mielőtt a politikai képzés helyzetéről beszélnénk, kérem mondja el röviden életútjának fontos állomásait. — Pedagógus vagyok, annak vallom magam most is. Egerben a tanárképző főiskolán végeztem 1959-ben magyar—történelem szakon. Erős irodalmi vonzalom élt bennem, ezidőtájt több verset, novellát írtam, amelyek a helyi lapban jelentek meg. Az irodalom szeretete és tisztelete volt talán az első indíttatás a filozófia felé, hiszen mindkettő lényege a gondolkodás. A főiskola után Aszódon töltöttem nevelőtanárként öt évet. Utólag visz- szagondolva: meghatározó élménye volt életemnek. Betekinthettem az élet mély régióiba. Sérült lelkű gyerekekkel foglalkoztam — többségük úgynevezett kádergyerek volt. A valóság és a hirdetett elvek — úgymond nálunk nincsenek fiatalkorú problémák — ellentmondásának konfliktusát éltem meg itt. Talán ez Volt a döntő pályám alakulásában. Azután Pécel következett. Akkor még működött ott egy felsőfokú agrártechnikum. Egyedül tanítottam valamennyi marxista—leninista tantárgyat — közben az ELTE filozófia szakát végeztem. Máig ható élményt adtak a .péceli évek. Meggyőződtem arról, hogy marxizmust jól tanítani igazából csak egy ember tud. Ma is hibának tartom a szétparcellázást. Ezután két évtized a mezőtúri főiskolán, végigjárva az úgynevezett szamárlétrát, a főigazgató helyettesig jutottam. Doktori disszertáció, alapszervezeti titkárkodás, városi pártbizottsági tagság — tehát érdekes. mozgalmas, sok élményt, tapasztalatot adó két évtized volt ez. — Hogyan lett az Oktatási Igazgatóság vezetője? Meg- súgták-e előre? Sokáig kéjétté magát? — Teljesen váratlanul ért, higyje el, senki sem súgott. Az igazgság, hogy nem sokat meditáltam a válaszon. Ismertem az intézmény munkáját, tanítottam, előadásokat tartottam, osztályt vezettem. Vonzó, sőt irritáló volt a feladat nagysága. Talán furcsán hangzik, de kimondom: politikai közérdekből kötelességemnek is tartottam a megbízatás elvállalását. A fizetésem valamivel kevesebb, mint Mezőtúron. A lakásügyem megnyugtatóan megoldódott. Summa- summárum, nem mondható, hogy valamiféle mögöttes anyagi érdek motivált. — Négy hónap távlatából, — jól döntött? — Igen, jól 1 Annak ellenére. hogy úgy érzem, a feladat a vártnál nehezebb. Sok- a bizonytalanság — gondolok itt többek között a párt a politikai ismeretek tekin- télyvesztésére. — Továbbra is tanít a mezőtúri főiskolán. Lehet ezt bírni energiával, idővel? — Lehet, vagy nem; kell, Nem ragaszkodom a mezőtúri főiskolához, de meggyőződésem, hogy aki felnőttek körében jól akarja tanítani a marxizmust, annak ismernie kell a fiatalok gondolkodásmódját, nézeteit. Légköre, széles körű gondolkodás- módot igénylő követelménye van a főiskolának, amit jó lenne az Oktatási Igazgatóságon is meghonosítani. — Az Oktatási Igazgatóságon káderképzés folyik. Egyáltalán ki a káder ma? — Gondolkodásom szerint az, aki meghatározó személyiség egy megújuló társadalmi gyakorlatban. Persze ez nem valamiféle kimunkált definíció. Tudom, az intézményben tanulnak olyanok — nem is kevesen — akik ennek a kritériumnak nem felelnek meg. Nem az ő hibájuk, ezt rögtön hozzáteszem, hanem az évtizedek alatt kialakult hibás gyakorlat, szemlélet eredménye. És még mindig vannak ügyeletes beiskolázottak is. — A sokszor hangoztatott nehéz politikai helyzetet miben érzékeli az intézmény? — Kevesebb a hallgató, elsősorban ebben. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog. Azt tapasztaljuk, hogy a politikai ismeretek iránt az ellenállás és az igény egyszerre jelentkezik az emberekben. Ellenállás azért, mert a ma tanított ismeretek egy része már nem használható. Az igényt a tájékozódni akarás. a támpontok keresése táplálja. A tanítás során pedig küszködünk a negyven év alatt mélyen beivódott vulgáris klisékkel. A hallgatók még mindig nehezen akarjak elhinni, hogy az ideológia sem volt mentes a komoly tévedésektől. Érezzük: sürgős feladatunk a vulgáris részek kiszűrése — természetesen az értékek megtartása mellett. — Ezzel eljutottunk az elmélet — gyakorlat problémájához. Az oktatók különösen érzik a tanított ismeretek és a valóság ellentmondását. — Igen, az elmélet és a gyakorlat elszakadása ma a marxizmus—leninizmus alap problémája. Korábban aktualizált marxizmust csináltunk. A dolog akkor válik kritikussá, ha az aktualitás megszűnik. Egy hibás gyakorlatra aktualizált elméleti tételrendszert tanítottunk. Most az a gond, hogy a gyakorlat a változás állapotában van, de új elméleti megközelítések még nincsenek, a valóság korrekt feldolgozása még várat magára. Biztató viszont, hogy a folyamat elindult. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Lao Ce ókori kínai bölcselő szavait idézem: „Megájulni annyit jelent, mint visszatérni az eredethez”. Ez azt jelenti számunkra, hogy a marxizmus—leninizmust szigorú történetiségében kezeljük a folytonosság dialektikáját figyelembe véve. Jelzés-értékként és nem receptként kell használnunk. Ebből épülhet majd fel egy új képzési rendszer. Első és alapvető lépéseink is ilyen irányúak. Tanszékeink megkezdték a mai kérdésekkel összefüggő kategória-elemzést, ilyen például a tulajdon, a piac, stb. kérdésköre, vagy az érdek, a pluralizmus. — Nyilvánvaló, hogy a megújuló politika a képzést sem hagyhatja változatlanul. Miben gondolkodnak, milyen terveik vannak? — A megújulás alapvető feltételének tartom a tömeges tisztánlátást. Ne csak a káderek politizáljanak. Ezért azt tervezzük, hogy a jövőben jobban bekapcsolódunk a tömegpropagandába — ez megfelel a megyei pártbizottság október 7-i programja céljának is. Általában nyitni akarunk, széles körű partneri viszonyokat kialakítani, örvendetes, hogy a KISZ Képzési Központtal már egyezségre is jutottunk. A munkát már megkezdtük. Beszélgetéseket kezdeményezünk többek között orvosakkal, művészekkel és másokkal. Mondják meg, mit várnak, mihez tudnak partnerként kapcsolódni. Ki akarunk lépni a „tanító” intézmény szerepköréből. Üj formákat, is tervezünk: kerékasztal beszélgetéseket, vitafórumokat. A más néze- tűekkel is szívesen leülünk, hiszen az eltérő nézetek nyilvános kezelése önmagában is fontos feltétele a tisztánlátásnak. Tervünk tehát bőven van. Azon munkálkodunk. hogy sikerrel megvalósuljanak. Köszönöm a beszélgetést. Berki Imre A törökszentmiklósi általános iskolák végzős diákjaik részére minden évben látogatást szerveznek az Alföldi Szilikátipari Vállalat Uveglech- nika üzemében. A pálya- választás előtt álló diákok nagy érdeklődéssel ismerkednek az üvegtechnikusok munkájával (Fotó: T. K. L.)