Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-24 / 280. szám
1988. NOVEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 \ ) Vatai Sándornéköszöntése Tegnap Kisújszálláson a városi pártbizottság székházában köszöntötték 60 éves párttagsága alkalmából Vatai Sándornét, a párt- és munkásmozgalom régi harcosát. A Központi Bizottság emléklapját és a megyei pártbizottság ajándékát Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára adta át. A bensőséges eseményen jelen volt Tóth András, a kisújszállási városi pártbizottság első titkára és Szilágyi Lajos, a 3. számú körzeti alapszervezet titkára. , Vatai Sándorné 1928-ban lépett be az SZDP akkor megalakított kisújszállási szervezetébe. Röplapokat, illegális sajtótermékeket terjesztett, s a nők körében végzett politikai szervező munkát. 1936 után az illegalitásban végzett pártmunkát. A felszabadulást követően egyike volt a párt helyi szervezőinek, a nőmozgalom életre hívójának. Kilenc gyermeket nevelt fel. Férje a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje volt Hat évizeden át aktívan tevékenykedett, a párt taggyűléseken még ma is részt vesz. Képünkön Szűcs János köszönti Vatai Sándornét. (Fotó: T. Z.) Fiatal diplomás mezőgazdászokkal Eszmecsere Túrkevén Folytatódik Túrkevén a párbeszéd, amelyet a városi pártbizottság kezdeményezett az értelmiségiek különböző rétegeivel. Legutóbb fiatal diplomás agrárszakemberekkel találkozott Simon Ferenc, az MSZMP Túrkevei Városi Bizottságának első titkára. A településen élő és dolgozó fiatal szakembereket tájékoztatta a városi pártbizottság szeptember 30-i állásfoglalásának lényegéről, amelyben az országos pártértekezlet határozata megvalósításának helyi teendőiről döntött a testület. Simon Ferenc hangsúlyozta, hogy az értelmiség jelentős értéket, nagy szellemi tőkét képvisel, amelyet nem nélkülözhetünk a kibontakozási program megvalósításában. A párt igényli a diplomások elkötelezett, a gazdaság fejlődését szolgáló alkotó munkáját, semmi mással nem pótolható közéleti tevékenységét. Ehhez politikai szövetséget, becsületes munkát és a teljesítmény rangján mért társadalmi megbecsülést kínál az értelmiségnek ; s a lehetőségekhez mérten segíti páyakezdésüket, családalapításukat. — Párbeszédünknek az a célja, hogy közmegegyezésre jussunk a várost, a termelőszövetkezetet érintő legfontosabb politikai kérdésekben; tájékozódjunk a fiatalok helyzetéről, megismerjük véleményüket, hogy azokat beépíthessük döntéseinkbe. Célunk, hogy az új követelményeknek megfelelő, közös boldogulásunkat szolgáló politikai irányítást valósítsunk meg a gazdasági-társadalmi élet minden területén — mondotta. Az eszmecserén résztvevő fiatal vezetők véleményéből kitűnt, hogy magukénak érzik a várost és a termelőszövetkezetet, osztoznak az eredményekben, gondokban; tenni kívánnak a település- fejlesztés, a szerkezetátalakítás és a jövedelemtermelőképesség növelése érdekében. Rámutattak arra is, hogy a jelenlegi közgazdasági helyzet sok esetben nem kedvez e célok megvalósításának. A pártnak az új típusú szövetség érdekében új módon kell közelítenie az értelmiséghez. Csehszlovák előadó látogatása Szolnok megyébe látogatott a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának előadója, Jiri Mi- halec. A vendéget tegnap fogadta Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára, és tájékoztatta a megye politikai, társadalmi életéről. Jiri Mihalec előadást tartott a Csehszlovákiában folyó átalakítás és a gazdaság időszerű kérdéseiről Szolnokon, a Nagyalföldi Kőolaj- és Füldgáztermelő Vállalat pártszervezetében; Kunhegyesen a nagyközség pártaktivistáinak. Ma délelőtt az Oktatási Igazgatóság hallgatóival találkozik. Lukács György Könyvtár A tegnap délelőtt rendezett ünnepségen az MSZMP KB Politikai Főiskolájának! könyvtára a marxista filo-i zófus, Lukács György nevét vette fel. Tervszerűbb takarmánygazdálkodással Javítható az állattenyésztés minősége Gondot okoz a választék A takarmánygazdálkodás a magyar állattenyésztés Achilles sarka. Tengernyi nekibuzdulás, vizsgálódás, előterjesztés és átszervezés történt már a helyzet jobbítása érdekében, ám az ellátás továbbra sem zavartalan. Pedig az állattenyésztés költségeinek 55—60 százaléka takarmányozási költség, és ez — megközelítően — 75 milliárd forintot jelent! A takarmányozás színvonaláról sokat elárul az egy kiló hús előállításához szükséges abrak mennyisége. Hazánkban — napjainkban — körülbelül 3,6 kilogramm szükséges ehhez. Gátat szab a javulásnak az időnkénti fehérjehiány. A Közös Piac országaiban egy tonna húshoz 400 kiolgramm fehérje- takarmányt használnak fel, mi csupán 114 kilogrammot. Dániában egy sertés élete során 40 százalékkal több fehérjét fogyaszt el, mint nálunk; a baromfiak pedig kétszer többet. A takarmánykiegészítők is fontos elemei az állatok ellátásának. E csoportba tartoznak például a vitaminok, a makro- és mikroelemek. Beszerzésük csaknem teljes mértékben valutáért történik. Főként a szűkös valuta- helyzettel magyarázható hogy ezekből a kiegészítőkből sincs mindig kellő választék. Hazánkban a Gabona Tröszt rendelkezik a legtöbb gabonával, így a kis- és nagykereskedelemben, az exportban rendkívül fontos szerepet játszanak. Egyeseket tán meglep: a gabona- ipar 1987/88. évi takarmányforgalma 4,6 százalékkal csökkent a bázishoz képest. A hanyatlás hátterében részben az áll. hogy ebben az időszakban fogyatkozott az állatállomány, a mezőgazdasági üzemek is biztonságra törekedtek, a szokásosnál többet tartalékoltak, így kisebb volt a központi készletek iránti kereslet. Bár az ipar kiemelten kezelte a kisteremlők takarmányellátását, csak bázisszintű ellátást sikerült biztosítani. Ez bizony cseppet sem örvendetes dolog. Ha ezen a téren nem történik érzékelhető javulás, akkor az állattenyésztés eredményessége sem fog változni. A takarmányok minőségét az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet és az Országos Kereskedelmi Felügyelőség — együtt — folyamatosan ellenőrzi. Azt tapasztalták 1987-ben, hogy a forgalomba került takarmányok döntő részénél — növekedés helyett — 1—10 százalékkal csökkent a fehérjetartalom. Romlott a tápok összetétele, s továbbra is mintegy 15—20 százalékuk minősége kifogásolható. Az abraktakarmányok összeállítása is a készletek alakulásától függ. Emiatt gyakran változtak a komponensek, a rögtönzött receptek pedig nem mindig nyerték el az állatok tetszését. Hazánkban a legtöbb takarmányboltot az áfészek működtetik, ezért is érdemel figyelmet e hálózat pozícióromlása: sem mennyiségben, sem választékban nem tudták biztosítani a vásárlói igényeket. A gabonaipar először saját boltjait látja el, ugyanezt teszik a mezőgazdasági nagyüzemek is. csak a fennmaradó — folyton változó mennyiség kerülhet a több mint háromezer áfész- árudába. Az áfész-boltosok véleménye szerint változatlanul kevés a szemes áru, nem kielégítő a választékuk sem. Sokan kifogásolják a tápok változó, gyenge minőségét is. Tartós hiánycikknek számít a korpa, a lucemaliszt. Gyakran poros a nyúltáp, granuláltsága sem mindig megfelelő. Jövőre — a szakértők becslése szerint — 11 millió tonna abrakra lesz szüksége az állatállománynak. Az ideinél jobb ellátás érdekében mindenekelőtt a hatósági ellenőrzés szigorítására, a mulasztások szankcionálására van szükség. Fontos, hogy a gyártók körültekintőbb árpolitikát folytassanak: a béltartalommal arányos árakat alakítsanak ki, Sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a keveréktakarmányok beltai - talmára, a receptúrák állandósítására. a mikrobiológiai előírások betartására. Sürgős teendő továbbá, az áfész- boltok hátrányos helyzetének megszüntetése is. Cs. J. Örökségünk, erőt adó forrásunk Vesztett remények után amikor az emberek már belefáradnak a csodavárásba, szikáran a valóság felé fordulnak. így volt ez a végnélkülinek tűnő első világháború idején is, hiszen alig volt magyar család, amelynek nem kellett volna aggódnia a keleti vagy a déli fronton harcoló valakiéjért, s egyre több lett a fekete karszalagos civil a hátországban. A képzelet ha kell, akár meseszárnyakon jár. A háború utolsó évében, a legnagyobb nyomor és elnyomatás közepette felröppent a hír, hogy Kun Béla hatalmas kommunista hadsereg élén jön, elzavarja a csendőröket, a földesurakat, a kizsákmányolókat, a katonatiszteket. Ady Endre, a „forradalom viharmadara” a valóságot látta. 1918. november első napjaiban a következőket mondotta: „Már özönlenek Oroszországból a magyar katonák, Kun Béla már küldözgeti velük a bakancsaikba rejtve a röpiratokat és az igazi forradalmat: amikor Kun Béla elvtársaival hazaérkezik — és ez már nem késhet soká — akkor itt az igazi forradalom.” Mégiscsak hinnünk kell a költői megérzéseknek? ! Alig néhány hét múlva, 1918. november 24-én megalakult Budapesten a világ első kommunista pártjainak egyike, a Kommunisták Magyarországi Pártja. A tény történelmi jelentőségét az elmúlt évtizedekben igen sokféleképpen, olykor végletesen értékelték. Az ellen- forradalmi korszak egyes történetírói az elhallgatás politikáját igyekeztek érvényesíteni, mások — bűnbak keresésük közepette a KMP-t tették felelőssé olyan, az egész országot érintő kérdések miatt, amelyek ellen a kommunisták küzdöttek legradikálisabban. A két véglet között volt egy harmadik álláspont, amely csak csupán „orosz jelenségnek” próbálta beállítani és elfogadtatni a kommunisták magyarországi megjelenését. Főként azt állították, hogy Kun Béla „megbízás” alapján hozta haza a „felforgató” eszméket. A korabeli magyar társadalom helyzete, a valóság mindezeknek teljességében ellentmond. Sajnos, a felszabadulást követő években sem a jelentőségéhez méltóan és főleg nem a tényekre alapozva értékelték a párt megalakulását, vezető személyiségeinek tevékenységét. Különösen Kun Béla alakját torzították el. Tudatosan, mások az érdemtelenek javára. Márpedig a KMP megalakulásának jelentőségéről, az események valós részleteiről, ok, okozati ösz- szefüggéseiről az egykori Ady tanítvány, Kun Béla szerepének teljes feltárása nélkül szólni: történelem hamisítás. Kun Béla november 17-én érkezett haza Budapestre, de szinte rögtön tovább is utazott Bécsbe —. Lenin kérésére —, majd november 20-án jött vissza a fővárosba. Szűk pár nap alatt életre tudta volna hívni a Kommunisták Magyarországi Pártját, ha eszméinek gyökere nem élt volna a hazai munkásmozgalomban? Aligha. A kor értő kutatója, Milei György megállapítása szerint „A magyar munkás- mozgalom az idők szavára felelve hívta életre a Kommunisták Magyarországi Pártját. Ez szakítás, de folytatás is volt a mozgalom históriájában. Folytatás, hiszen 1890-ben, hosszú küzdelem után a magyar proletariátus feleletet talált a kor akkori kérdéseire: létrehozta marxista pártját, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot...” Az MSZDP megalakulása után jelentős eredményeket ért el, de mégis csalódást okozott a néptömegek számára. Különösen akkor vált világossá az MSZDP vezetőinek téveteg álláspontja, amikor az 1917-es októberi szocialista forradalmat sajátosan orosZ jelenségként kezelték, amellyel „lehet szimpatizálni, de követni nem szabad.” A véleménykülönbségek azonban ekkor már a szociáldemokrata párton belül is elkülönültek, meglátták az oroszországi forradalomban rejlő lehetőségeket, s ennek megfelelően vélekedtek arról. A tömegek is világosan felismerték az oroszországi forradalom és a szovjet állam létrejöttének jelentőségét, és nagygyűléseken hangsúlyozták: a magyar proletár- ság tanuljon az orosztól! 1918. januárjától pl. már a megyei sajtóban is mind több és egyre radikálisabb hangvételű cikk ismeri el lényegében az előző jelmondatot. Rohamosan nőtt a szocialista ellenzéki csoportok száma, amelyeket jórészt a régi baloldali szociáldemokrata ellenzék tagjai — Landler Jenő, Rudas László, Szántó Béla, Vágó Béla és mások vezettek. Hozzájuk csatlakoztak az új ellenzék képviselői, Hamburger Jenő, Landler Jenő, Latinka Sándor, Nyisztor György és más, korszerűen gondolkodó, tekintélyes szociáldemokraták. A hazai forradalmi események érlelődésével nagyjában azonos időpontban már több mint százezer magyar internacionalista harcolt a Vörös Gárdában és a Vörös Hadseregben a szovjet hatalomért. Közülük és a felszabadított volt hadifogolytáborok „lakói” közül igen sokan a bolsevik párt tagjai lettek, így Kun Béla is, aki Lenin tanításait ekkor már igen jól ismerte, s mindig összekötötte a magyarországi helyzettel. 1918. márciusáig még Kun Béla és szűkebb környezete is reménykedett abban, hogy az MSZDP vezetése felismeri a forradalmi helyzetet és annak megfelelően cselekszik, de be kellett látniuk ebben tovább nem bízhatnak, és szervezetileg is szakítottak a szociáldemokrata párttal. Magyar kommunista csoportok alakultak szovjet-oroszország számos városában és a tömegesen hazatérő volt magyar •hadifoglyok köréiben eredményes felvilágosító munkát végeztek. A hazatérő munkás és paraszt katonák — számuk elérte a félmilliót — döntő többsége a Lenin vezette szocialista forradalom híveként, a KMP potenciális tagjaként kapcsolódott be a magyarorjszági eseményekbe. Kun Béla híre is jóval megelőzte hazaérkezését, a polgári demokratikus forradalom eredményeiben csalódott, igen nehéz körülmények között élő néptömegek sorsuk jobbra fordulását várták a kommunistáktól, így és csak is így, ilyen előzmények után alakulhatott meg november 24-én, vasárnap délután Kelen József Városmajor úti lakásán a Kommunisták Magyarországi Pártja, — amely belépett a magyar történelembe és ezt a proletariátus érdekei szerint próbálta alakítani. Micsoda szellemi erő támogatta a tömegek bizalmát élvező kommunista pártot! Az akkori magyar tudományos és művészeti élet legjobbjai lelkesedtek a szocializmus ügyéért: Lukács György, Balázs Béla, Ma- dzsar József, Magyar Lajos, Sinkó Ervin. Lengyel József, Berény Róbert, Bölöni György, Romját Aladár, Karikás Frigyes, Kassák Lajos, Bokros Bierman Dezső, Zádor István, Pólya Tibor, és mások ... Egy lexikont megtöltenének az időtálló nevek. E napon, amikor az utódok tiszteletével emlékezünk a Városmajor úti pártalapítókra, a KMP tagjaira, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy szűkebb hazánkban. Szolnokon — Kun Béla és Vágó Béla eredményes iszervezőmunkája segítségével — az országban az elsők között, 1918. december 12- én már megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezete, és erejét bizonyítja az is, hogy ebben a városban a Magyar Tanácsköztársaság leverése után még 24 óráig élt a proletárhatalom. Erőt adó forrás ma is számunkra az a társadalmi valóságot formáló küzdelem, amelyet az alapítók, a KMP tagjai képviseltek. Tiszai Lajos A terveknek megfelelő ütemben épül az MO-ás autógyűrű Duna-hídja. A lágymányosi oldalon is hozzáláttak a tartószerkezetek beem eléséhez. A két oldalról épülő és a Csepelt Budafokkal összekötő közúti híd a tervek szerint 1989-ben ér össze (MTI-fotó; Kerekes Tamás)
