Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
tartott a Szolnok megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) változó külső és belső feltételek közepette. 1918 novemberének az az egyik legfőbb tanulsága számunkra, hogy csakis szilárd elvhűséggel, elkötelezettséggel, erőink egyesítésével tudunk úrrá lenni nehézségeinken. Azon túl, hogy saját sorainkat rendezzük és utat nyitunk a párt belső, de a teljes nyíltság és nyilvánosság mellett zajló megújulásának, a másik fontos kérdés, hogy céljaink eléréséhez kiket és mi módon tudunk megnyerni hosszabb távra szövetségesnek, hogyan neveljük a párt utánpótlását és milyen szellemben formáljuk a jövő nemzedékét? A Tanácsköztársaság és az 1945—48 közötti átalakítás forradalmi időszaka is bizonyította — és az 1957 és '68 körüli megújulás méginkább alátámasztotta — annak a történelmi szükségszerűségnek az igazát, hogy szövetségesek nélkül elképzelhetetlen a gazdasági, társadalmi stabilitásra épülő, tartós szocialista rend. Az utóbbi három évtized politikájának egyik — határainkon túl is elismert — értéke az a széles közmegegyezés, amely hazánkban létrejött. A jelenlegi nehéz helyzetet kísérő bonyolult összefüggések azonban elengedhetetlenné teszik a szövetségi politika újragondolását. Többek közt azért, mert nem létezik egyszer s mindenkorra adott örök szövetség; illetve az összefogás nem személyek közötti egyezség, hanem elvi alapokon vállalt politikai közösség. Ezért a pártnak ma rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy politikai platformján lehető séget teremtsen a párbeszédre, a szövetségre, a kölcsönösen elfogadott elvek alapján, a reform iránti elkötelezett kommunisták, a párton kívüli haladó és reális gondolkodású, tisztességes szándékú népi, nemzeti, indíttatású emberek között. Ehhez az együttműködéshez kell most a közmegegyezés új tartalmát megfogalmazni. A párt megalakulásától fogva stratégiai kérdésnek tekinti a fiatalok megnyerését és nevelését. Teszi ezt abból a történelmi felismerésből, hogy a holnap döntően olyanná formálódik, amilyenné ma alapozzuk. Egyértelmű számunkra; a szocializmus jövője függ attól, hogy milyenné lesz a ma ifjúsága. Abban, hogy fiataljaink mély meggyőződésű, és indíttatású felnőttekké válnak, óriási és senki másra át nem hárítható a felelősségünk. Ugyanakkor világosan kell látnunk azt is — amire Lenin még 1916-ban a proletárforradalom küszöbén figyelmeztetett — hogy minden nemzedék sajátosan a maga útján jut el a szocializmushoz. Ennek a sajátos útnak ki nem iktatható mozzanata az eszme és a valóság szembesítése, az eddigi értékek újragondolása, akár megkérdőjelezése, az ellentmondások személyes átélése, a múlt újra feldolgozása. Ezt szem előtt tartva kell elismernünk, hogy a szocializmussal való azonosulás, a gondok leküzdése, az előrehaladás nem képzelhető el kritikai magatartás nélkül. Befejezésül arról beszélt Szabó István, hogy az emlékezés számunkra ma nemcsak és elsősorban nem ünnep, sokkal inkább gondolkodásunkat tisztító, cselekvésünket ösztönző kötelesség. Azzal szolgáljuk legjobban céljaink megvalósítását, ha erőt merítünk elődeink példájából, elveik töretlen szilárdságából, ha felelevenítjük és a mai követelményekhez igazítjuk jó módszereinket és ha okulunk tévedéseikből. Most a semmivel nem odázható cselekvés a dolgunk. Teendőnk bőven akad. A legsürgősebbekre éppen a Központi Bizottság legutóbbi ülésének vitája és állásfoglalásai irányították rá ismételten a figyelmünket. A tétovázás ma mindannyiunknak árt. Ha méltók akarunk lenni a KMP szelleméhez, szilárd meggyőződéssel kell tennünk a dolgunkat közös boldogulásunkért. Az ünnepi megemlékezés után a megyei pártbizottság megtárgyalta és elfogadta Szabó Istvánnak, a megyei pártbizottság első titkárának előterjesztésében a KB 1988 november 1—1?. üléséről, továbbá a megyei pártbizottság két ülése között végzett munkáról szóló tájékoztatóját, illetve jelentését. Javaslat a tájékoztatás rendjére A második napirendi pont keretében Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára javaslatot terjesztett elő a megyei pártbizottság és szerveinek munkájáról, működéséről történő tájékoztatás rendjére. A javaslat megállapítja, hogy a párt belső ügyeivel, a megyei párttestületek tevékenységével kapcsolatos tájékoztatás eddigi gyakorlata nem elégíti ki a párttagság és a közvélemény igényeit. A pártdemokrácia érvényesítésének következetes szándéka, a megyei pártbizottság törekvéseinek, döntéseinek elemzése indokolja, hogy a tájékoztatás rendje a nyitottság jegyében megváltozzék. A javaslat a továbbiakban sorraveszi a nyilvánosságot biztosító eszközöket, megállapítva, hogy a megyei párt- bizottság és szervei, a Szolnok Megyei Néplapot — mint a pártbizottság lapját használják fel a közlendők nyilvánosságra hozására. A többi tömegtájékoztatási eszköznek igényeik szerint biztosítják a tájékoztatást, illetve felkérik őket, hogy egy-egy politikai esemény vagy folyamat publicitásának megteremtésében vegyenek részt, közvetítsék a párt álláspontját. A tájékoztatásban fontos helyet foglal el a szóbeli tájékoztatás. A testületek és az apparátus tagjainak kötelessége, hogy a döntések előkészítésében, megismertetésében, elfogadtatásában ilyen módon személyesen is vegyenek részt. A megyei pártbizottság a döntéselőkészítés szakaszában-is igényt tart a párttagok, alsóbb pártszervek véleményére, javaslataira, esetenként pártvitát kezdeményez. Nagy horderejű, széles érdeklődésre számot tartó kérdésekben a megyei pártbizottság a munka meghatározott fázisában vonja be a sajtót, adjon információt a célokról, a rendelkezésre álló tényekről, formálódó alternatívákról. A megyei pártbizottság ülése után — indokolt esetben — sajtótájékoztatót tartanak. Ugyanakkor valamennyi testületi tag, megkötöttség nélkül kifejtheti véleményét a sajtóban, kérésre nyilatkozhat, a pártfegyelem normáinak betartásával. A pártbizottság tagjaihoz előzetesen írásban eljuttatott javaslathoz Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára fűzött szóbeli megjegyzéseket. Elmondta többek között, hogy az év során folytatott pártviták egyértelművé tették: a párttagság, a közvélemény sem elégedett a párt vezető szervei — íígy a megyei pártbizottság, a végrehajtó bizottság — munkájáról szóló tájékoztatással. A megyei pártbizottság októberi ülésén is szó volt róla, hogy a párttagság gyakran kirekesztettnek érzi magát a különböző döntések kialakításából és kialakulásának folyamatából. Ennek az alulról való építkezés hiányán túlmenően a testületi munka nyilvánosságának eddigi szűkössége az oka. Az is egyértelmű, hogy a pártnak általában — s így megyei testületéinek is — érdeke a nyilvánosság, sőt természetes lételeme kell, hogy legyen a munkájának. — Ma a párt egész politikai szemlélete és szelleme, felfogása sakkal nyitottabb, mint a magatartásunkat meghatározó szabályok, beidegződések által korlátozott gyakorlat. Gondolok itt például a kisebbségi vélemények nyilvánossághoz való jogának több mint fél évszázados szüneteltetésére a pártban, a pártegység, a pártfegyelem újragondolásának szükségességére, a demokratikus centralizmus elvének korszerűsítésére — mondotta. — Ez az egész kérdéscsoport nagyobb horderejű annál, mintsem hogy ettől a javaslattól remélhetnénk mindenre megoldástEgészen a közelmúltig — így még a tömegpolitikai munkáról szóló javaslat beterjesztése kapcsán is — a gondolatik társadalmi versengéséről szóltunk. A politikai események fejlődése alapján már a szervezetek társadalmi versenyére való felkészülés kerül előtérbe. Ha tehát versenyképes, akcióképes párttá kell válnunk, és azzá kell lennünk, akkor ebben a versenyben olyan politizáló magatartásra van szükség, amely biztosítani is tudja a párt számára a politikai hegemon szerephez szükséges jó helyezést. Teljesen nyilvánvaló, hogy ki kell bontakoznunk a döntésekben való részvétel „arctalanságából”. Nemcsak az érdekeknek és igényeknek kell megismerhetőknek, átláthatóknak lenniük demokratizálódó közéletünkben hanem azoknak az embereknek is akik ezeket megjelenítik, képviselik. Hiteles képet kell adnunk a politikai élet szereplőiről, érdekeiről, tevékenységéről. Ezért ajánlatos az is, hogy a megyei állami és társadalmi szervek is teremtsék meg a feltételeit saját tevékenységük nyilvánosságának érdekében. A jövőben tágabb lehetőség lesz arra, hogy a párttagság belső tájékoztatása, testületi munkánk, testüle- teink társadalmi kapcsolataink nyilvánossága, a döntési mechanizmus folyamatosan átlátható legyen, és elgondolásaink formálódását követni tudják, egyúttal ellenőrizni, részt venni abban. De a legfontosabb, hogy a megyei pártbizottság tagjai közvetlenül, aktívan és rendszeresen, résztvevői lesznek a politikai meggyőző munkának, vitának, harcnak. Az előterjesztett javaslattal összefüggő kérdés és Fábián Péter válasza után elsőként Fenyvesi József, az SZMt vezető titkára kért szót. Hangsúlyozta az információk kétirányúságának fontosságát, mondván, hogy a párttagság köréből érkező információk megfelelő kezelése is igen fontos. A továbbiakban a tájékoztatás közérthetőségének igényét hangsúlyozta, s emlékeztetett a hírközlő szervek munkájának szolgálat jellegére. Vas Valéria, a KISZ megyei bizottságának titkára elmondta, hogy a nyilvánosságfelfogás reformja során széles körű, elhallgatások nélküli tájékoztatásnak kell kialakulnia, amelyben nincsenek tabutémák, s amelyben minden kérdésre van megfelelő válasz. Szót emelt ő is az elvont, homályos megfogalmazások ellen, végül pedig megjegyezte, hogy a tájékoztatásban is erősíteni kell a testületek jelentőségét az apparátusokkal szemben. Horváth Attila a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatóhelyettese szintén a nyilvánosság kiterjesztését szorgalmazta, megjegyezve, hogy a kisebbségi vélemény nyilvánosságra kerülése teljesebbé teszi a tájékoztatást. Madaras László a szolnoki Damjanich Múzeum igazgatóhelyettese, Tokár István a kisújszállási Vas- Fa- és Építőipari Szövetkezet elnöke és Tabák Lajos nyugdíjas mogassa a törvénytervezetnek a két választás időbeni elkülönítésére vonatkozó változatát. A második kérdéskör a jelölés szabályainak tervezett módosítását foglalta magába. — Az országgyűlési képviselőjelölés szabályainak módosításával — a törvény- alkotók szerint — elkerülhető lesz az 1985-ös választások alkalmával tapasztalt nem kívánatos jelenség, hogy akár egy személy által javaslatba hozott — de valódi közösségi háttérrel nem rendelkező — személy jelöltté válhasson és megválasztható legyen. Szűcs János javasolta, hogy a megyei pártbizottság támogassa a jelölőgyűléseken a spontán jelölés lehetőségének megszüntetését, ugyanakkor indítványozza az ajánlást tehető lakóhelyi közösségek, kollektívák törvény általi fogalmi meghatározását, objektív körülírását, A jelölés második szatitkára kért szót. Beszélt az ez évben folyó társadalmi viták tapasztalatairól. Javasolta, hogy az állampolgárok a képviselőkre is tehessenek javaslatot, de a jelölőgyűlés helyett a jelölést előkészítő bizottságnak, illetve ő is hangsúlyozta, hogy szükséges a javaslatot tehető szervezetek pontos körülírása. Sándor László, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának titkára elmondta, hogy a megyében 120 fórumot tartottak a választási törvény módosításáról, amelyeken háromezerszázhúszan vettek részt, ez 20—25 százalékkal több, mint a gyülekezési és egyesülési jogról szóló törvény vitáján részt vevők száma volt. A felszólalók mintegy ezerhétszázan voltak, összességében a vélemények többsége megegyezik az elhangzottakkal. Ezeket a véleményeket a népfront egyébként összegyűjtötte, és eljuttatta a törvényhozókhoz. Végezetül a Arcok a tanácskozásról Nagy Miklós, Nagy István, Simon Ferenc az írásos dokumentum egyik megfogalmazását kifogásolták. amely szerint „Kívánatos, hogy az adott kérdésben a leghozzáértőbb... testületi tagok a nyilvánosság előtt szerepeljenek”. Mondandójuk lényege az volt, hogy — politikai és nem szakmai kérdésekről lévén szó — ki dönti el, hogy ki a leghozzáértőbb, illetve ez szűkítheti a véleményt nyilvánítók körét. Fábián Péter válaszában azt mondta, hogy a megjegyzésekkel egyetért, méltatta a szóbeli tájékoztatás fontosságát. Egyetértett a kisebbségi vélemény nyilvánosságra hozataláról elhangzottakkal is, azzal a pontosítással, hogy ez nem jelenthet az érvényes döntések elleni fellépést, azaz ennek a pártfegyelem normáival összhangban kell lennie. Többek megjegyzésére javasolta, kerüljön ki a javaslatból a kifogásolt és félreérthető mondat. A pártbizottság a javaslatot a változtatásokkal elfogadta. A választási törvény módosításáról A választási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat véleményezése című napirendi pont előadója Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára volt. A témával összefüggésben öt fő kérdéskört vizsgált. A tanácstagi és a képviselőválasztások időben történő elkülönítésével valamint a választási szabályok differenciálásával kapcsolatban elmondta, hogy az egy időpontban megtartott választások tapasztalatai szerint nem vált elég nyilvánvalóvá a képviselői és a tanácstagi feladatok eltérő jellege, az országos érdekek helyi érdekek figyelembevételével történő érvényesítése. Érveket hozott fel pro és kontra, végül azt javasolta a pártbizottságnak, hogy tákaszában a jelölést előkészítő bizottság hangolja össze az ajánlásokat. A jelöltállítás joga a jelölés harmadik szakaszában a jelölőgyűlést illeti meg. A tanácstagi jelölés esetében a kollektív jelölési jog mellett az állampolgárok számára megmarad a spontán jelölés lehetősége. A harmadik kérdéskör az országos listán megválasztott képviselők számának növelésével és a közvetlenül megválasztható képviselők számának csökkenésével foglalkozott. A napirend előterjesztője azt javasolta, hogy a megyei pártbizottság támogassa az országos lista 50 főre növelését a társadalom réteg-, nézet- és érdektagoltságának jobb kifejezésére, de ne támogassa a képviselői helyek számának csökkentését, mert ez ellentétes a parlament népképviseleti jellegének erősítését megfogalmazó politikai és társadalmi igénnyel. A negyedik kérdéskör taglalása során javasolta a helyi tanácselnökök közvetlen megválasztásának, valamint a többes jelölésnek mint általános. de nem kötelező elvnek törvényi megfogalmazását. Az ötödik kérdéskörben a megyei pártbizottság titkára a választási bíráskodás intézményének bevezetésével foglalkozott. — A választási bíráskodás kibővítése és alkalmazása nagyban hozzájárulhat a szocialista jogállamiság következetes megvalósításához — mondta, ezért javasolta a pártbizottságnak, hogy támogassa a törvényességi garanciák bővítését célzó módosítást. A vitában elsőként Bozsó Péter, a megyei tanács vblakóterületi munka szerepének felértékelődéséről beszélt. Csáki István nyugdíjas szóvá tette, hogy az alkotmány megújítása később kerül napirendre, mint a választási törvény módosítása, s ez nehezíti az állásfoglalást. A tanácselnökök közvetlen választásával kapcsolatban fölvetette, hogy társközségek esetében ellentétes lehet, ha mindegyik község a maga jelöltjét akarja tanácselnöknek. Tabák Lajos nyugdíjas szintén úgy vélte, hogy előbb az új alkotmányt kellene létrehozni, hiszen a választási törvény alapelveit az tartalmazza. Az új alkotmány elfogadásáig — javasolta — meg kellene hosszabbítani a jelenlegi testületek mandátumát. Szintén fölvetette, hogy a választásokig szükséges lenne erősíteni a lakóterületi pártalapszervezeteket. Szűcs János válaszában ismét megemlítette, hogy a testület véleményt mond a választási törvény tervezetének főbb kérdéseiben, nem határozatot hoz. Javasolta, a vélemények sorába, iktassa be a testület, hogy megfelelő törvényi keretek között egyének is tehessenek javaslatot képviselőjelöltekre. Az alkotmány és a választási törvény létrehozásának időbeli megoszlása adott tény, nem javasolta a választási törvény megújításának levételét a napirendről. Végül megjegyezte, /hogy a megszülető javaslattal együtt minden fölvetést eljuttatnak a Központi Bizottsághoz. Ezután a megyei pártbizottság az előterjesztést módosításokkal elfogadta. Változott a hatásköri lista A tanácskozás szünetében: Szabó Borbála, Szabó István, Bálint Ferenc A testület végezetül áttekintette káderhatásköre gyakorlásának tapasztalatait. Megállapította: a megyei pártbizottság káderhatáskörét az 1985-ben elfogadott lista szerint gyakorolta. Az eltelt időszak tapasztalatai összességében kedvezőek. Személyi ügyekben minden esetben az arra jogosult választott testületek határoztak — növekvő megalapozottsággal. Gond azonban, hogy a hatáskörbe tartozók száma túlságosan magas, ami akadályozza a káderekkel való foglalkozás minőségi megújítását. A pártbizottság október 7- én elfogadott munkaprogramja szellemében lényegesen csökkentette a hatáskörébe tartozó funkciók számát: az eddigi 166-ról 110-re. Arról. hogy a hatáskörből kikerültek hová tartozzanak, az alsóbb pártszervek döntenek.
