Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-16 / 273. szám

1988. NOVEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnokon a Rékasi úti transzformátorállomás látja el, magyar energiarendszerekből vé­telezett villamos energiával, Szolnokot és a megyét. Az állomáson két óriás 160 MVA-es transzformátor működik. A beérkezett nagy feszültséget négy lépcsőben tudják eljuttatni a fogyasztókhoz (Fotó: T. Z.) A talaj kirablása ellen Növényvédős tanácskozás Szolnokon A ©abona és Ipari Növé­nyek Termelési Rendszere tegnap délelőtt taggazdasá­gainak növényvédőseit hív­ta Szolnokra, egy agrokémiai tanácskozásra. A Technika Házában rendezett tanácsko­zás napirendje alapvetően egy téma köré csoportosult; a jövő esztendő növényvé­delmi újdonságai és a vár­ható kínálati viszonyok kö­ré. Az előadás-ajánlat is esze­rint épült fel. Kádár Aurél, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium képvi­seletében agrárágazatunk ál­talános viszonyainak és a növényvédelemnek a kap­csolatáról beszélt elsőként. Arról, hogy amennyiben Ma­gyarország be akar törni a tőkés piacokra, igényes ter­mékeket kell produkálnia. Ehhez pedig igényes növény- védelemre van szükség. A je­lenlegi folyamatok azonban éppen az ellenkező hatást váltják ki. A mezőgazdaság­tól elvont — és jövőre még elvonásra kerülő további — milliárdok nehéz helyzetbe sodorják, kényszertakaré­kosságra késztetik a nagy­üzemeket. Ezt pedig — töb­bek között — a növényvéde­lem is megsínyli. Kádár Aurél és az őt kö­vető Stanek József — a Ma­gyar Agrokémiai Egyesülés képviselője — a növényvé- dőszer-ellátás javulásával, a választék bővülésével biz­tatta a jelenlévő termelési szakembereket, bár túlzot­tan ők maguk sem voltak biztosak ígéretük feltétlen teljesülésében. A magyar mezőgazdaság által felhasz­nált agrokémiai termékek nagy része ugyanis vagy kül­földi — tőkés — eredetű, vagy tőkésimport-alapanyag- ból készül. Azt pedig, hogy a jövő esztendő miféle im­portpolitikát, s miféle kor­látozásokat hoz, ki tudhatná előre pontosan. A termékismertetéseken túl jobbára bizonytalan elő­rejelzéseket, könnyen visz- szavonható ígéreteket koc­káztathattak csak meg az előadók — mert ma ilyen bizonytalanok a gazdaság állapotai is. A tanácskozás a Chemia Linz és a Gyamamid válla­latok fehérjeprogramhoz kapcsolódó kínálatának is­mertetésével és a szakem­berek rövidebb konzultáció­jával zárult. alkotmányellenes minisztertanácsi rendelet Az Országgyűlés sajtóiro­dája közli: az Alkotmányjo­gi Tanács dr. Korom ML hály elnökletével tegnap ülést tartott. Ezen megtár­gyalták a legfőbb ügyész indítványát; ebben annak a minisztertanácsi rendelet­nek a felülvizsgálatát kérte, amely" a külföldi tartózko­dás idejére az állampolgá­roknak járó nyugellátást és a baleseti nyugellátást szünetelteti. Az Alkotmányjogi Tanács egyhangú határozatával el­fogadta a legfőbb ügyész in­dítványát: törvénysértőnek és ennek következtében al­kotmányellenesnek minősí­tette a Minisztertanács ren­deletének azt a szakaszát, amely 90 napon túli külföldi tartózkodás esetére szünetel­teti a nyugellátás folyósítá­sát. Az Alkotmányjogi Tanács megkeresi a Minisztertaná­csot, hogy 1989 január 1-ig új, az Alkotmánnyal össz7 hangban lévő jogszabályt al­kossa meg és hirdessen ki. A Minisztertanács intézke­déséig felfüggeszti a rende­let kifogásolt szakaszát, és elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. Felvásárlási ár és információhiány Ülést tartott a Broiler GT igazgatótanácsa A hogyan továbbról foly­tatott eszmecsere hangula­tát illetően alighanem az eddigi „legviharosabb” ülé­sét tartotta meg tegnap a Törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat gesztor­ságával nyolc évvel ezelőtt alakult Broilertermelő Gaz­dasági Társaság igazgatóta­nácsa. A tanácskozás vitájá­nak hevét az az alulinfor­máltság hevítette, amely napjainkban, az agrárága­zatban nem csak a társaság partnereinek — mezőgazda- sági nagyüzemeknek, barom­fikeltetőknek, takarmányt gyártó és forgalmazó cégek­nek — a tervezéssel kapcso­latos gondjait szaporítja. Ne menjünk azonban elébe a dolgoknak, a tanácsülés ugyanis elsőként a gt eddi­gi tevékenységét értékelte. A tizenkilenc partnergaz­daság — közülük tizenöt Szolnok megyei téesz illetve állami gazdaság — az idei pecsenyecsirke-szállítási szerződést időarányosan va­lamelyest túlteljesítve, ok­tóber végéig 14 ezer tonna alapanyagot szállított a fel­dolgozónak. Ennek 56 szá­zaléka a nagyobbrészt a kö­zös gazdaságok által integ­rált kisüzemekből, háztáji gazdaságokból került ki. Amíg tavaly a gesztorválla- lat egész évi broilerszükség- letének 80 százalékát, idén már tíz hónap alatt a 88 százalékát biztosította a gaz­dasági társaság. A jelenlé­vők egyetértettek abban, hogy az ágazat gazdaságos­sága szempontjából fontos fajlagos mutatónál, a felne­velés közbeni, elhullás! aránynál mutatkozó jelentős — 4,4 és 16,5 százalék közöt­ti — szóródás csak részben írható a szokottnál mele­gebb nyári időjárás számlá­jára. A baromfifeldolgozó vál­lalatnak a jövő évi alap- anyagárakkal, a mezőgaz­dasági nagyüzemeknek a termelési ráfordítások vár­ható növekedésével és a broiler, felvásárlási árak ala­kulásával kapcsolatos isme­reteinek a hiánya megnehe­zítette a 'gt-tagok döntését a további munkáról. A vita so­rán nem egyszer kiütközött mindkét fél kiszolgáltatott­sága. A feldolgozónak csak a várható belföldi fogyasz­tásról vannak megközelítően pontos ismeretei, az export- kilátások, az exportszubven­ció várható mértéke azon­ban bizonytalan. A termelők közül azok vannak legne­hezebb helyzetben, amelyek a veszteséges broilerterme- lést sem számolhatják fel az állami támogatással épí­tett baromfitelepeken a pénzügyi hatóságok büntető szankciói miatt. Márpedig a keltetőüzemek által a jövő évre megállapított 16 száza­lékos naposbaromfi-áreme- lésből, valamint a gabona­forgalmi vállalat által prog­nosztizált 18—20 százalék közötti takarmány-árnöve­kedésből mindössze alig 13 százalékot kompenzál az ideiglenes felvásárlási ár­emelés, amelyet a baromfi- feldolgozó vállalat tudott „előlegezni” a gt tagjainak. Az igazgató tanácsülés vé­gül is úgy határozott, hogy a termelés folyamatossága érdekében — mivel a jövő év első hónapjaiban fel­dolgozásra kerülő csirkék­hez a tojásokat már most keltetőgépbe kell rakni — a nagyüzemek megkötik az alapanyagszállítási szerző­dést 1989-re, de azt a később kialakuló áremelkedések is­meretében, a jövő év első negyedében felülvizsgálják. a pártalapszervezeti munka felértékelődött (Folytatás az 1. oldalról) kelni, hogy az alapszerveze­tek hogyan töltik be szere­püket, környezetükben mi­lyen a befolyásuk, a kisugár­zó'hatásuk. Másként kell foglalkozni az alapszerveze­tekkel, mint eddig. Minél több formalitástól mentes személyes találkozásra, folya­matos kontaktusra van szük­ségük. Csak így lehetnek ké­pesek tömegbázison alapuló politizálásra, végső soron feladatuk betöltésére. Gyámkodás nélkül, de.. Az irányító pártszervek és az alapszervezetek kap­csolatát is javítani szüksé­ges. Sem az alapszervezetek magukra hagyása, sem a túl­zott gyámkodás nem viselhe­tő el politikai károk nélkül. Az alapszervezetek jogos igénye, hogy idei beszámoló taggyűlésükre úgy készül­hessenek fel, hogy az őket közvetlenül irányító pártbi­zottságok helyzetértékelése, feladatmeghatározása birto­kában legyen. Az is termé­szetes. hogy azokba érdemi módon szólhassanak bele, mondhassanak róluk véle­ményt, tehessenek javaslato­kat. Vannak arra utaló ta-. pasztalatok, hogy az irányí­tott terület párttagsága né­hány helyen rendkívül cse­kély információval bír az ott folyó helyzetértékelő mun­káról, a helyi megújulási tervekről. Néhány alapszer­vezet azt is jelezte: zavart okoz a munkájában, hogy a régi módon már nem, új módszerrel pedig még nem kap eligazítást felsőbb párt- szervétől. Jellemző a hagyo­mányos gondolkodás, a fel­sőbb döntésre várás. Érzékelhető az is, hogy a társadalmi-gazdasági élet változásai, a politikai élet eseményei időnként és he­lyenként értetlenséget, za­vart váltanak ki. A párttag­ság és az alapszervezetek tehetetlennek érzik magukat az életszínvonal romlásának a közhangulatra gyakorolt hatásával szembeh. Tehetet­lennek minősítik az üzemi és a területi irányító párt­szerveket is. Nem a kritikai minősítés okoz gondot, ha­nem az. hogy a tehetetlenség érzete sok helyen bénultsá­got eredményez. Márpedig mindenki, számára egyértel­műnek kell lennie: a nehéz helyzetből, a válságból csak az az út vezet kifelé, melyet magunk építünk és egyen­getünk. Senki más nem vég­zi el helyettünk a munkát. Nem halogatható tovább a cselekvés alapszervezeti szinten sem. Készüljenek úgy a beszámoló taggyűlé­sekre hogy felmérik saját környezetükre gyakorolt ha­tásukat. helyüket, szerepü­ket. befolyásuk alakulását, ebből vezessék le és hatá­rozzák meg saját feladatai­kat. Ezek alapján gondolják végig jövő évi feladataikat. Ez legyen tervező munkájuk alapja is. A tervezés hang­súlya a munkaprogramon, azaz a helyi politikai prog­ramon legyen és nem rutin­szerű napirendek tervezésén. Az alapszervezetek önte­vékenysége nélkülözhetet­len, de a pártban végbeme­nő folyamatokat látva úgy tűnik, az irányító pártszer­vek nem háríthatják át a fe­lelősséget a pártalapszerve- zetekre és a 'párttagokra, mert kellő érvanyag hiányá­ban, csupán önmagunkra hagyatkozva nem képesek a felmerülő kérdésekre meg­felelő válaszokat találni. Be kell látni, hogy nem telje­sültek teljes mértékben azok a várakozásaink, hogy az alapszervezeti önállóság megteremtése a mozgalmi munka színvonalának ug­rásszerű javulását eredmé­nyezi. Egy testülettel A továbbiakban ä Köz­ponti Bizottság november eleji ülésének állásfoglalá­sát elemezte Szabó István, majd arról szólt, hogy a Végrehajtó Bizottság nélkül működő pártbizottságok lét­rehozása Szolnok megyében június 30-ig megtörtént. így gyakorlatilag az országos pártértekezlettel szinkron­ban, illetve azt rövid időn belül követve 73 korábbi pártvezetőségből és 65 párt- bizottságból összesen 131 végrehajtó bizottság nélküli pártbizottság alakult. A me­gyei pártbizottság az orszá­gos pártértekezlet szellemé­ben a párton belüli demok­ratizálódási folyamat fontos mozzanataként kezelte ezt a szervezetinek tűnő átala­kulást, ezért három kivéte­lével valamennyi testületnek tagfelvétel-jóváhagyási és fegyelmi jogkört adott. A tapasztalatok szerint e tes­tületek tevékenysége dina­mikusabb lett, érdemibbé vált, csökkent a formaliz­mus és a rutinszerűség. A különböző testületek egyre inkább területük valódi gaz­dájaként gondolkodnak. Ezután a párttaggá neve­lő — tagfelvételi munkát a párt befolyásának tudatos alakítása szemszögéből ér­tékelte Szabó István. Szólt arról, hogy a párttagsági könyvek cseréjét előkészítő beszélgetések eddig nem tapasztalt méretű kilépési hullámot indítottak meg. A párthoz való közeledés csök­kent, amit igazol a tagfel­vételek számának jelentős visszaesése. Ez elsősorban a párt számára igen értékes területeken, a munkások, a diákok és a 30 éven aluliak körében tapasztalható. Mind­ez egyértelműen utal e mun­ka áttekintésének szüksé­gességére, a jelenlegi hely­zetnek megfelelő módszer és stílus kialakítására. A megyei párt-végrehajtóbi­zottság szerint az okok ösz- szetettek, részben a helyi és az alapszervezeti pártmun­ka' gyengeségeire utalnak, részben az általános politi­kai, társadalmi, gazdasági hatások játszanak szerepet. Mindezt figyelembe véve ma nem a folyamatos növekedés, hanem a taglétszám csökke­nésének mérséklése, élő, ele­ven politizálás eredménye­ként a párt befolyásának új­bóli növelése a reális cél. Elengedhetetlen, hogy fo­lyamatosan kerüljenek be új erők a pártba. Növelni a párt vonzerejét Változatlan és egyre sür­getőbb feladat a pártélet ak­tívabbá, színvonalasabbá, nyitottabbá tételével növelni a, párt helyi vonzerejét. Eb­ben minden egyes párttag­nak feladata és felelőssége van. Jobban lehet és kell építeni a személyes példa szerepére. A párttestületek­nek és a párttagoknak is végig kell gondolniuk, hogy milyen testületi Vagy sze­mélyes befolyással bírnak arra a közegre, amelyben élnek és dolgoznak. A befo­lyásolás, a valós tekintély összetevőit kell végiggondol­ni, erősíteni a pozitív eleme­ket. Ez más-más konkrét feladatot jelenthet minden közösségben. A munkamód­szerbeli változtatástól kezd­ve a személyi konzekvenciák levonásáig széles a mozgás­tér. Különösen fontos, hogy a párt nyílt, kiszámítható szándékú, mozgósító munká­val legyen képes alapszerve­zeti szinten is megnyerni a környezetét. Legyen képes a különböző érdekek feltá­rására, megjelenítésére és adjon politikai programot megoldásukra. Teremtsen fórumot a politizáláshoz, biztosítson cselekvési teret minden párttag számára, vetkőzze le merev, megcson­tosodott módszereit. Mind­ezek megvalósítása lehet az alapja az új tartalmú kör­nyezetében tekintélyt élvező és ezáltal vonzó pártéletnek. Befejezésül az ifjúságpoli­tika aktuális kérdéseiről szólt Szabó István. Hangsú­lyozta: a párt ifjúságpoliti­kájának alapvető célja az, hogy az ifjúságot bekapcsol­ja a társadalmi folyamatok­ba, cselekvési teret nyisson a fiatalok számára, és kö­rükben erősítse hatását. Az utóbbi évek nehézségei, a felerősödő szociális problé­mák az ifjúság egészében perspektívátlansághoz, bi­zalomvesztéshez vezettek. A meginduló reformfolyamat sem ígér gyors változást, sőt egy ideig a lakosság, közte az ifjúság terheinek növeke­désével jár. Ezek között a körülmények között a KISZ keresi lehetőségeit, szerepét, az ifjúsági intézményrend­szer korszerűsítésének és az ifjúsági szervezel megújulá­sának irányait is. A KISZ megújulási törekvéseihez nélkülözhetetlen a pártszer­vezetek értő támogatása, ami csak akkor járhat ered­ménnyel, ha egymás kölcsö­nös tiszteletén alapuló part­neri viszony alakul ki közöt­tük. Látnunk kell, hogy az ifjúság problémáinak nagy része nem csupán ifjúsági probléma, hanem a társa­dalmi gondok generációs ve- tülete, tehát kizárólag ifjú­sági szemléletű megközelíté­se nem vezet eredményre. Megoldásuk csak a társa­dalmi, gazdasági reform elő­rehaladásától várható. Az ifjúságpolitikának a társa­dalompolitika szerves ré­szévé kell válnia, -minden szinten a jelenleginél ifjú- ságcentrikusabb döntésekre van szükség. A párt felada­ta, hogy az ifjúság helyzeté­re irányítsa a társadalom fi­gyelmét, és politikai eszkö­zökkel érje el, hogy az álla­mi, tanácsi szervek érdemi intézkedéseket, az ifjúság érdekeit is figyelembe vevő döntéseket hozzanak. Segít­séget kell adni az ifjúság képviselőinek ahhoz, hogy hatékonyabban képviselhes­sék a rétegérdekeket. Létkérdés az ifjúság megnyerése / A párttagság széles köre nem érzékelte azt, hogy az ifjúság körében erőteljes egzisztenciális és politikai differenciálódás ment vég­be, hogy ma már egyre több fiatal érzi a perspektíva hiá­nyát, kérdőjelezi meg tár­sadalmi-gazdasági gyakor­latunkat. Ebből adódóan nem tudatosult a párttag­ságban, hogy az ifjúság meg­nyerése ma létkérdés a párt számára, és ehhez új szö­vetség megkötésére van szükség. A pártszervezetek egy része nem nézett szembe azzal a ténnyel, hogy a KISZ taglétszámának nagy­mérvű csökkenése a párt iránti bizalom csökkenését is jelzi. Hajlamosak csak a KISZ-szervezet hibájának, belső gondjának látni a je­lenlegi helyzetet. Befejezésként arról be­szélt Szabó István, hogy a megyei pártbizottság októ­ber 7-i ülésén elfogadott program jó alapul szolgál a közös cselekvéshez. Az if­júság és a KISZ számára kínálja a megye társadalmi, gazdasági folyamataiba való beleszólás lehetőségét és cselekvési teret biztosít. En­nek figyelembevételével kel­lene dolgoznia a megye párt-, tanácsi, társadalmi és tömegszervezeteinek. Az előadás elhangzása után Szabó István a hallga­tóság által feltett kérdések­re válaszolt, majd a résztve­vők szekcióüléseken vitat­ták meg az elhangzottakat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom