Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-02 / 262. szám

1988. NOVEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Készül a Vacuum adapt Orvosi műszer gyártásába kezdenek A minap azt hallottam, hogy a Szolnoki Taxiipari Szolgáltató Szövetkezet, köz­ismertebb nevén a Szövtaxi hamarosan orvosi műszer gyártásába kezd. Azt hittem, hogy vaklárma vagy blöff az egész, de amikor a szövetke­zet elnöke, Dienes Antal csak megerősíteni tudta ezt a hírt, s ahogy beszélt az ügy­ről, egyre inkább úgy tűnt, hogy egy leleményes kezde­ményezésnek, sőt újszerű vállalkozássorozatnak va­gyunk tanúi, amiben persze a kényszer is jókora szerepet játszik. Hiszen köztudott, hogy ez a cég elsősorban szállítási feladatokat lát el, csakhogy a közlekedési ága­zat fejlesztésére az állam ma már nem ad semmiféle tá­mogatást. Ezért is döntöttek úgy a szövetkezetben, hogy a több lábon állás stratégiá­ját választják. Ez tulajdon­képpen azt jelenti, hogy az alapvető .tevékenységnek számító személy- és teherfu­varozás mellett bármibe be­lefognak, feltéve, ha az eredményt produkálhat. A szövetkezetnek Cegléden például ma már dolgozik egy tömítésgyártó és csomagolás­Új utakon a Szövtaxi technikai részlege, ahol kü­lönböző formájú papírtálcá­kat, valamint Wartburg, IFA, Zsiguli, Barkas és dí­zelmotorok tömítő készleteit, de ezen kívül mosógépek, gázkészülékek, mezőgazda- sági gépek tömítését is gyártják egyre nagyobb mennyiségben. Persze ezzel még koránt­sem teljes az új termékek köre, hisz itt van az előző­ekben már emlegetett orvosi műszer, a sejtelmes nevű Vacuum adapt berendezés — képünkön — ennek gyártá­sát hamarosan elkezdik. Ez a műszer — amely egyébként a fegyverneki fogorvos, dr. Kókai János szabadalma — tulajdonképpen teljesen új helyzetet teremt a fogorvos­lásban, mivel segítségével szinte pillanatok alatt min­tát lehet venni a páciens szá­jából, ha új fogsort vagy fo­gat készítenek számára. Nem kell tehát próbálgatni, csi- szolgatni, sokkal egyszerűb­bé, gyorsabbá válik általa a fogfájós emberekben kelle­metlen emlékeket idéző mű­velet. A kis műszert nemré­giben bemutatták Siófokon egy nemzetközi orvoskong­resszuson, ahol óriási érdek­lődés nyilvánult meg iránta. Így a szövetkezetiek sem tétlenkednek, most teremtik meg a feltételeket és jövő nyáron már sorozatban kez­dik gyártani a műszert. De előtte még néhányat kiad­nak a kórházaknak, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján, ha kell még — a sorozatgyártás megkezdése előtt — módosítani tudjanak rajta. Tulajdonképpen ennyi a hír, amit én valamiképpen példaerejűnek tartok, mert a szövetkezetiek felismerték: egy új termék gyártása azon túl, hogy hiányt pótol és hasznot hoz a cégnek, gyár­tási kultúrát, műszaki szín­vonalat, valamint fegyelmet ad — és éppen erre van ta­lán manapság a legnagyobb szükség. Nagy Tibor Fotó: T. Katona László Két jelölt a listán Megyei pártbizotfsági tagol választottak Pártbizottsági ülés Jászárokszálláson Tegnap délután ülést tar­tott Jászárokszálláson a nagyközségi pártbizottság. Nagy László, a pártbizottság titkára köszöntötte a megje­lenteket, közöttük Szűcs Já­nost, a megyei pártbizottság titkárát és Kovács Miklóst, a Jászberényi Városi Párt- bizottság első titkárát. Nagy László elmondta, hogy a te­lepülés lehetőséget kapott arra, hogy négyszáznyolc- vanhat párttagját egy kom­munista képviselje a megyei testületben. Ezután hozzászólások hangzottak el. Szűcs János arról beszélt, hogy a korábbi hagyományoktól eltérő mó­don a megyei pártbizottság tizenegy tagját üzemi, közsé­gi pártbizottságok és egy alapszervezet delegálják. Ez a demokrácia kiszélesítését jelenti, amelyet még tanul­nunk kell, és amellyel fele­lősségteljesen kell élni, hangsúlyozta. A községi pártbizottság tagjai közül többen elmond­ták, nem tartják szerencsés­nek azt, hogy a listára csak egyetlen jelölt került, hiszen az itteni kommunisták közül más személyt is alkalmasnak találnak e megbízatás ellátá­sára. Végül is a testület úgy foglalt állást, hogy két je­lölt közül választ. Ezt követően a jelenlévő tíztagú bizottság nyolc sza­vazattal Gergely Zoltánt, a Jászárokszállási Kossuth Termelőszövetkezet főága­zatvezetőjét választotta meg a megyei pártbizottság tag­jának. Gergely Zoltán 1950-ben született Jászárokszálláson. Általános és középiskolai ta­nulmányait ugyanitt végez­te, majd, a Hódmezővásárhe­lyi Állattenyésztési Főisko­lán szerzett üzemmérnöki diplomát. 1971-ben — tanul­mányai befejezése után — visszatért a nagyközségbe, a Táncsics illetve a Kossuth Tsz-be, ahol jelenleg a ser­téstenyésztési és a húsfel­dolgozási főágazat irányító­ja. 1975 óta párttag, a nagy­községi pártbizottság tagja, a gazdaság és szövetkezetpo­litikai munkabizottság veze­tője. emellett vezető propa­gandista is, Maradt-e tüske benne7 A másik jelölt a 30 éves Gulyás Sándor volt, aki szintén a Kossuth Tsz dolgozója, mégpedig a sertéstelep vezetője. Bemutatkozását így kezdte: — Hat éve Gergely Zoltánnal egy a munka­helyünk és végül is na­gyon örülök, hogy ebből a mezőgazdasági körzet­ből olyan ember jutott a megyei testületbe, aki szintén hasonló területen dolgozik. „Mellesleg” az az igazság, hogy kettőnk közül ő a tapasztaltabb, a politikailag képzettebb. Köszönetét mondok, hogy a település majd­nem félezer párttagja közül engem is javasol­tak erre a fontos megbí­zatásra. Azért én sem maradok feladat nélkül, hiszen a helyi KISZ-bi- zottságnak is tagja va­gyok, azután a nagyköz­ségi pártbizottság mel­lett tevékenykedő mun­kabizottságban is dolgo­zom. Arról nem is beszél­ve, hogy büszkeségünk, 22 hónapos kislányunk is egyre több foglalko­zást, törődést igényel. Nem könnyű mindennek eleget tenni, de jó időbe­osztással igyekszem meg­felelni mindenhol. Keresik a kiutat Teljesítményelv a műszakiaknál is Napjainkban egyre gyak­rabban hallunk, olvasunk arról, hogy gazdasági gond­jaink megoldásában, a tech­nikai-műszaki fejlesztésben nélkülözhetetlen fontossá­gú a műszakiak, a mérnökök szerepe. Nem hat újszerűén a megállapítás, hiszen szám­talan határozat, fontos sze­mélyiségtől eredő megálla­pítás erősíti évek, évtizedek óta. Az elhatározott szán­dék és a megvalósítás között — e téren is — jelentős el­térés tapasztalható. Mint megoldatlan probléma olyan feszültséget eredményez, mely egyre mélyül. egyre jobban kihat a gazdaság megújulási kilátásaira. Az értelmiség többi csoportjá­hoz hasonlóan a műszakiak is elégedetlenek helyzetük­kel, érdekképviseletük mű­ködésével. Keresik a kiutat kiszolgáltatott helyzetükből. ilmire képes, amire felkészült A műszaki értelmiség mindenekelőtt alkotó értel­miség, a termelő-szolgálta­tó folyamatokhoz legközvet­lenebbül kötődik, abban irá­nyítóként, szellemi előkészí­tőként szervesen részt vesz. Nélküle a modern társadal­makban az anyagi javak előállítása nem képzelhető el. Többen kimutatták már, hogy szoros összefüggés van a műszakiak, mérnökök szá­ma és felkészültsége, vala­mint a termelés, a szolgál­tatás színvonala, eredmé­nyessége között. Ez az ösz- szefüggés hazánkban nem látszik igazolódni. Nem cso­da, hiszen a szellemi erő a termelésben más fontos té­nyezőkkel, termelőeszközök­kel, anyagokkal, a termelés szerkezetével és érdekeltségi rendszerével együtt alkot egészet. Ha bármelyik is el­marad, fékezi a többiek ér­vényesülését is. Márpedig ha végiggondoljuk a felso­rolt elemek korszerűségét, összehasonlítjuk a technikai haladásban minket megelőző országokéval, van aggoda­lomra ok, van fejleszteniva- ló. Különösen ha a tendenci­ákat is szemügyre vesszük, azt, hogy a magas termelé­si színvonalban korábban nem jegyzett országok előz­nek meg minket egyre töb­ben. Ahihoz, hogy ez megváltoz­zon, elkerülhetetlen a mű­szaki értelmiség szerepköré­nek felismerése, értelmes feladatokkal való megbízása, teljesítőképességük jobb kihasználása. Azt kellene tennie a műszakiaknak is amire képezték, amire felké­szültségük, hivatástudatuk teszi alkalmassá. Ma sokszor a kiegészítő jövedelmek szerzésében való részvétel, nem ritkán kistermelésben végzett munka köti le és szórja szét energiájukat. S közben a szakmával való lépéstartás válik feltételes­sé, méginkább az értelmisé­gi léttől, életmódtól kerül­nek távolabb. Pedig a mű­szakiak az értelmiségi ré­teg sajátos csoportját alkot­ják. Gondolkodásukra az a jellemző, hogy az elméleti, hipofatikus tételeket a gyakorlati, termelő folyama­tokban igazolni törekszenek, amire kényszerülnek is. Lé­nyeges kiemelni azt, hogy gondolkodásuk megoldáske­reső és realista nemcsak az anyagi, de a társadalmi fo­lyamatok megítélésében is. Az anyagi folyamatok, terme­lési eredmények naponta igazolják vagy cáfolják el­képzelésüket. Felmerül a kérdés ezek után, hogy társadalmi-gaz­dasági helyzetünkben érzé­kelhető-e eléggé ennek a ré­tegnek a tevékenysége? Va­lóban játszhat-e kulcsszere­pet a kibontakozásban, a műszaki megújulásban, s ha igen, milyen körülmények között. A tapasztalatok el­lentmondást tükröznek. El­lentmondás van országunk gazdasági fejlettsége, mér­nökeink száma között. Ta­lán kihasználatlan a műsza­kiak „kapacitása”, vagy a magas számarány alacsony minőséggel párosul? Ez is, az is. Meggyőződésem, hogy a műszaki értelmiség a dif­ferenciált felkészültsége mellett is lényegesen többre lenne képes. Miért alacsony a produkció színvonala? A műszakiak teljesítmény­kihasználása objektív és szubjektív okok miatt nem kielégítő. A termelőüzemek gépi, technológiai ellátott­sága, alapanyagok, alkatré­szek beszerezhetősége, a fej­lesztés pénzügyi feltételei mind befolyásoló körülmé­nyek. Ugyanilyen fontos az ipari, szolgáltató szféra ter­melési összehangoltsága, egy- másraépülése, rugalmassága, piacorientáltsága. Sokszor említett gond, hogy a ma­gyar .termékek túlsúlyosak, túlméretezettek, fölöslege­sen sok anyagot tartalmaz­nak. Ez nemcsak tervezői probléma. Ha a tervező biz­tos lenne benne, hogy a be­tervezett anyag kapható lesz belföldön, egyáltalán gyárt­ják vagy ha gyártják belföl­dön értékesítik (nem akar­ják-e konvertibilis valutá­ért adni belföldön is?), il­letve a kooperáló szervezet betartja a kívánt szállítási határidőt, akkor a tervező­asztalon korszerű gyártmány dokumentációja születik. De, ha ezek a feltételek esetle­gesek, akkor inkább a biz­tosra kell menni, kapható, de korszerűtlen anyaggal és kivitellel kell számolni. A másik kérdés a szubjek­tív feltételek megléte a mű­szaki alkotásvágy biztosítá­sához, felkeltéséhez. Ez az emberi kapcsolatokra, a mű­szakiak irányítására, vezeté­sére vonatkozik. Sok • mér­nök többre hivatott annál, mint amivel vezetői foglal­koztatják. Ez kényszerből is eredhet, hiszen a műszaki­ak körében is érvényesülni kellene a piramis elvnek. A legtöbbjüknek az anyagi fo­lyamatok közvetlen irányí­tásában, majd a középveze­tői, vezetői kategóriákban fokozatosan csökkenő lét­számban kellene jelen len­ni. Ez a piramis csonka ami­att is, hogy talpazata hiá­nyos (a technikusok kevesen vannak), azzal is mérnököt, üzemmérnököt bíznak meg, amivel alacsonyabb kép­zettségű szakember is meg­birkózhatna. Ennek az el­lenkezője is előfordul, a túl­foglalkoztatás, azaz a ké­pességekhez mérten magas megbízatás. Nem is az a gond, hogy van ilyen jelen­ség, hanem az, hogy ez mi­lyen mértékű. Elég mobil-e a műszakiak mozgása a be­osztásokban, vagy a „kiha- lásos” rendszer érvényesül a vezetésben. Ered ez a gond abból is, hogy a gazdasági vezetők­kel szembeni korábbi alap- követelmények a végrehajtó, a felsőbb utasításokat telje­sítő, azaz önállótlan vezetőt igényelték. Ma egyre in­kább a piaci igényeket fel­mérni és követelni tudó, önálló, fejlesztő, vállalkozó szemléletű vezető lehet ered­ményes, aki tudatában van az irányítottak szellemi le­hetőségeinek. A vezetői módszerek sem mellékesek a műszakiak irá­nyításában. Az alkotó tevé­kenységnek kedvező demok­ratikus vezetői alapállás itt szükségszerű. A szellemi alkotómunka kibontakozta­tását elősegítő eljárások, a csoportmunkák, az ötletbör­zék rendezése és hasonló modellek alkalmazása ma már nélkülözhetetlenek. Még fontosabb a napja­inkban sokszor hallott telje­sítményelv alkalmazása az anyagi megbecsülésben. Még akkor is, ha a teljesítmények mérése nehéz. Nehéz kimu­tatni. hogy a termék piacon realizált elismeréséből a műszakiak mennyiben ré­szesek .Nehéz, de jó megkö­zelítéssel megbecsülhető. Itt merül fel az a gond is, hogy a jelenlegi helyzetből ho­gyan kellene kimozdulni, a műszaki értelmiség elismert­ségét fokozni. Mi legyen előbb a megbecsülés vagy a teljesítmény. A megoldás egyik lehetséges útja a mű­szakiak ösztönző rendszeré­nek átalakítása. Az anyagi elismerés kötődjön a pro­duktumhoz, annak kifejlesz­téséhez, megvalósításához, értékesítéséhez közvetleneb­bül. A ma divatosan elne­vezett innovációs folyamat eredményében való érde­keltséget kellene szorosabbá tenni. Piac és verseny kellene Persze ez gyönge óhaj, ha a közgazdasági környezet kényszerítő ereje nincs je­len, ha nincs piaci verseny. Egyáltalán verseny valami­lyen piacon. Vagy ha nincs a verseny győztesének pro­fitelőnye és ebből az előny­ből, többletből az eredmény elérésében résztvevők nem részesedhetnek megfelelően. Illetve, ha nincs érdekeltség a tőke, a vagyon hozadéká- nak növelésében. De nemcsak a termelésben közvetlenül résztvevők mozgósíthatók. A műszaki értelmiség egy része a köz­vetlen termelőfolyamatoktól távolabb esik, kutatással, oktatássá foglalkozik. A szel­lemi alkotásra igazi lehető­ség van mindkét téren. A lehetőséget azonban befolyá­solja, hogy képes-e erre és érdekelt-e ebben az illető a csoport? Közismerten alul- íizetettekről van szó. S mint ilyen esetben mindig a ne­gatív kiválasztódás is ész­lelhető közöttük. Ennek el­lenére sokan közülük képe­sek kiemelkedő alkotások létrehozására, azonban ma még ez nem eléggé ösztön­zött, tudományos-fejlesztő eredményeik nem terjednek megfelelően. Itt is óriási tartalékunk lappang kihasz­nálatlanul. A műszaki értelmiség sze­repköre az említetteken túl­mutat. Mint a fizikai mun­kásokat ismerő, velük együtt gondolkodó rétegnek társadalompolitikai szem­pontból is fontos küldetése van. Képes befolyásolni na­ponta az emberek elképzelé­sét a világról, céljainkról, képes magával ragadni tö­megeket a társadalmi célok megvalósításában. Ezért is fontos a műszaki értelmi­ség megnyerése, tekintélyé­nek helyreállítása. Én a műszakiak megbecsülésének fokozásához vezető utat nem elsősorban szakszervezeti ér­dekképviseletük változtatá­sában látom, hanem mun­kaérdekeltségük javításában, eredménnyel arányos meg­becsülésükben, melyet a ter­melő-szolgáltató vállalatok­nál kell felismerni, a vállal­kozói léthez nélkülözhetet­lennek tartani. S e felisme­rést a valóságos piaci viszo­nyok fogják magukkal hoz­ni elkerülhetetlenül. Ez eset­ben lesz igaz az a megálla­pítás, hogy a legolcsóbb be­ruházás a szellemi befekte­tés. mert megtérülését is biztosítják társadalmi-gaz­dasági körülményeink. Győrfi György a mezőtúri városi pártbizottság első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom