Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. OKTÓBER 12. Kisújszálláson randevúztak a nyugdíjasok Városnézés után muzsikálhattak is Szolnok megyei nyugdíja­sok randevúztak hétfőn Kis­újszálláson. A találkozót az SZMT Szolnoki Ságvári Endre Művelődési Központja és a Kisújszállási József At­tila Művelődési Ház közösen szervezte meg azzal a cél­lal, hogy megyénk nyugdí- jasklubjainak tagjai megis­merkedjenek, barátkozzanak egymással, egy napot tölt­hessenek el kikapcsolódással és nem utolsó sorban, hogy megismerjék a vendéglátó várost is. Több mint száz érdeklődő idős ember jött el a randevúra, Bánhalmáról, Kenderesről, Túrkevéről. Űj- szászról, a megveszékhely- rul. Karcagról, Törökszent- miklósról. Reggel vidám ze­ne-. énekszó mellett, jó han­gulatban svülekeztek a mű­velődési házban, ahol Kr>- csisné Monoki Julianna igaz­gatónő köszöntötte és város­néző sétára invitálta őket. Az idő is kedvezett a sétá­nak. így megismerkedhettek a város három fő nevezetes­ségével. A Néprajzi Kiállí­tóteremben, a régi Morgó korcsmában a házak padlá­sáról, szérűkből előkerült népi tárgyakat, munkaeszkö­zöket nézhették meg. A kö­vetkező „állomás” a ?00 éves református templom volt. Papi Lajos szobrászművész egykori műtermében, az Al­kotóháziban tizenhárom ama­tőr művész kiállítása volt a 'harmadik, élményt nyújtó látnivaló. A Kisújszállási Művelődési Ház és a Vasutas nyugdíjas- klub szervezte a programo­kat, és a százhúsz embernek ebédet is biztosított. A nyugdíjasokat legjob­ban érdeklő szociális ellátás­ról, a nyugdíjról, aktuális kérdésekről fórumon beszél­gettek délután, amelyen részt vett Dénes Pál és Klun Im­re a Szakszervezetek Szol­nok Megyei Tanácsa műve­lődési központjának munka­társa és Deák Sándomé, aki a kisújszállási városi taná­csot képviselte. A résztvevők reggel óta a beszélgetést követő műsorra készülődtek, amelyen azok is felléptek, akik a nyugdí­jasok első megyei Ki mit tud-ján sikerrel szerepeltek. Többek között Demeter Kál­mán tárogatózott, Kovács Rudolf kanásznótákat éne­kelt, Koncz Jánosné Kende­resről saját költeményét sza­valta el. Azok is boldogan énekeltek, citeráztak, akik a versenyen nem vettek részt, de maguk is szeretnek dalol­ni, muzsikálni, sőt táncolni is. Akik estig maradtak, meg­hallgathatták a református templomban rendezett hang­versenyt, ahol Lőrincz Kata­lin orgonaművész orgonáit. A koncerten a Tallinni Mű­vészeti Főiskola kórusa és a kisújszállási szövetkezeti „Phoenix” kórus is fellé­pett — fb — Öntsünk tiszta vizet... t Mi lesz az EVM tízmilliójával? Ritka pillanat fültanúja az újságíró Szolnokon felröppent a hír, miszerint az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium tízmillió forint­tal segíti a várost, hogy a gázikémények ügyében meg­oldást találjon. Korábban lapunkban is tájékoztattuk az olvasókat, hogy több száz tanácsi lakásban lezárták a gázkészülékeket, mert a gáz- kémények üzemeltetése élet- veszélyes. Ezekben a laká­sokban most nincs melegvíz, és a fürdőszobákban vala­mint a konyhák és a szobák egy részében fűteni sem le­het. A Néplap-cikk után je­lent meg a Magyar Nemzet­ben, hogy az ÉVM tízmillió forinttal segíti a várost. Ez­után a Szolnoki Ingatlanke­zelő Vállalat írásban értesí­tette a lakókat, hogy a saj­tóban fogja tájékoztatni őket a fejleményekről. Mivel az IKV nem kereste meg szerkesztőségünket, én kerestem föl László Józse­fet, az IKV igazgatóját, hogy: akkor hát tájékoztas­suk az embereket. — Miért nem fordultak szerkesztőségünkhöz, ha a lakóknak ezt ígérték? — Végül is nem a sajtó segítségével tájékoztattunk, hanem közvetlenül a lakók­hoz fordultunk. — Mi lesz az ÉVM tízmil­liójával? Megérkezett már a pénz? Azt beszélik, hogy az a tízmillió már nem is tíz­millió. .. — Szó van róla. hogy meg­kapjuk, de a pénz még nincs itt. — Úgy tudom, hogy a ké­mények javítását mégis el­kezdték ... — A megyei tanács négy­millió forint előleget adott, ebből a Kolozsvári utca 22— 24-es számú valamint a Vosztok út 7—8—9-es számú házakban tudjuk megjavíta­ni a kéményeket. A városi tanács pénzéből pedis a Gu­tenberg tér 4-es számú házá­ban javítunk. Ez összesen 94 lakás. — Miért épp rájuk esett a választás? — Mert ezekben zártuk le a legrégebben a készüléke­ket. — Mi lesz a többi lakás­sal, amelyekre nem futja a négymillióból? — Amikor a Fogyasztók Országos Tanácsának szak­értői itt voltak, ők is meg­állapították, hogy azonnali, gyors megoldás nincs, mert ahhoz több mint százmillió forint kellene. — Az IKV viszont arról értesítette a lakókat, hogy fölmentést kér a szabvány alól az ÉVM-től. és újra be­kapcsolják a gázkészüléke­ket. A lakásokban pedig gáz­riasztókat szerelnek föl, ame­lyek jeleznek, ha a kémény rosszul működik. — Az ÉVM nem járult hozzá, hogy használjuk azo­kat a kéményeket, amelyek nem felelnek meg a szab­ványnak. — Mi lesz tehát ezekkel a lakásokkal? — Amíg nem lesz pénz a javításra, nem lehet hasz­nálni a fürdőszobát. Megol­dás az is, ha a lakók megve­szik a lakást és megjavíttat- ják a kéményt. — Mi lesz az ÉVM tízmil­liójával. ha mégis megkapja a város? — A Vosztok út 14-es szá­mú házban és a Kolozsvári utca 26—28-as számú házak­ban javíttatjuk meg a ké­ményeket. Amikor idáig érünk a be­szélgetésben. csöng az igaz­gató telefonja. A vonalban az építésügyi minisztérium: intézkedtek, hogy átutalják Szolnok városnak a tízmillió forintot! Paulina Éva A Ságváriban Újabb baráti kör született Számos rétegklubot mű­ködtet Szolnokon az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központja, alkalmat ad a találkozásokra,. tartalmas együttlétekre, eszmecserékre a munkásmozgalom veterán­jainak, a vállalati művelő­dési bizottságok tagjainak, a szakmunkástanulóknak. A közelmúltban megalakult a Dalénekesek és Előadóművé­szek Baráti Köre is, a me­gyében élő, működési enge­déllyel rendelkező művészek­ből, akik bemutatkozásra ké­szülnek. November 11-én este 6 órakor nyilvános főpróbát rendeznek a színházterem­ben, amelyen szívesen lát­nak minden érdeklődőt. A találkozó lehetőséget teremt arra. hogy a baráti kör tag­jait, szórakoztató műsoru­kat megismerjék, esetleg meg is rendeljék. Külföldiek a használtcikk* piacon Nem vámkezelt áru — csempész­áru A szolnoki használtéi kk- piac 1987 szeptemberéig a Csákiya utcában volt, ahol a feltételrendszer nem felelt meg az igényeknek, így a városi tanács termelési és ellátásfelüigyeleti osztálya át­helyezte a volt téglagyár te­rületére. Azt a kétezer­négyszáz négyzetméter alap­területet 12 millió forintért építette ki a használtcikk-, és a nagybani piac részére. (Vásárcentrumot szerveznek majd, oda kerül az autópiac, és hagyományteremtő nagy­vásárt szeretnének rendezni. Ezekhez az elképzelésekhez a meglévőnél nagyobb bur­kolt felület, parkoló létesíté­se szükséges, amihez egyelő­re a tanácsnak nincs elég pénze). A lengyel és román állam­polgárok már a régi helyen is megjelentek olcsó, kelendő áruikkal, a nyár közepétől a téglagyár telepén is üzletelni kezdtek. Az eladók és a vá­sárlók száma olykor az -ezer- ötszázat is megközelítette. A piac körül, kihelyezett több nyelvű táblák figyel­meztetik a külföldieket, hogy nem árusíthatnak. A rend­őrség gyakran ellenőrzi a piacot, olyankor a külföldi­eket értékesítés céljából nem engedik be a területre. Sok­szor így az utcákon, kapu­aljakban láthatjuk a jelleg­zetesen öltözött, nagy bőrön- dös, cipekedő külföldieket. Persze nincs minden nap el­lenőrzés, ezért bizonyos idő­közönként újból megjelen­nek nagy pakkokkal, és áru­sítanak. Rengeteg vásárlót vonzanak oda, akik gépkocsi­jaikat út mellett, a tilosban hagyják, nagy gondot okoz­nak ezzel a környék lakói­nak és a közúton közleke­dőknek. Egyébként a külföldi ál­lampolgárok hazánkba be­hozott áruinak értékesítését különböző rendeletek szabá­lyozzák. Csempészáruknak minősülnek azok az áruk, melyeket nem vámkezeltek illetve devizahatóságnál nem jelentették be. Akik így ér­tékesítenek — és azok is akik csemnészárut vásárol­nak — a devizajogszabályo­kat sértik meg. Ezért tilos „a lengyel pi­ac”. — fb — Tartalékosaink országosan is „aranyosak” A tartalékosok honvédelmi versenyének országos döntő­jét az idén Somogyország egyik szép táján. Nagybajom környékén rendezték. Nyílt titoknak számított, hogy me­gyénk csapata: a 42 éves Serfőző Imre, a 39 éves Ké­zér Gyula, a 35 éves Urbán László és a 30 éves Bagi László dobogós helyezés re­ményében indult a hosszú útnak. Éppen ezért a legna­gyobb ellenfelek titokban abban bizakodtak, hogy a szolnokiak előző délután a környező erdőkben szedett gombái között — amelyeket este tejfölösen, farkasétvágy - gyal elfogyasztott a négyes — csak akad néhány pél­dány. amelyik közelebb áll a galócához, vagy bolondgom­bához, mint a csiperkéhez. Éjfél után többen is el­elsuhantak, pár pillanatig hallgatóztak az ajtójuk előtt, ámbár semmi olyan zörej nem szivárgott ki. amiért tárcsázni lehetett volna a kaposvári mentőket. Sőt, másnap olyannyira kipihen­ten, üdén ébredt a négy szol­noki. hogy ez a tény már önmagában is remegésre késztette az ellenfeleket a sokrétű megméretés valame­lyik számában. Mert hogy érthető legyen a cikk. a tar­talékosok minden szintű, így az országos döntője is há­rom részből: elméleti kérdé­sekből. tereptani járőrver­senyből, ami nem más. mint hat-hétezer méteres, akadá­lyokkal ..színesített” futás és pisztolylövészetből áll. Az esélyesség terhét a ti­zenkilenc megye közül a mi­eink viselték el legjobban, és egyenletes versenyzéssel mind a három számban har­madikok, összesítésben pedig országos bajnokok lettek. (Csak példaként: legszívó­sabb ellenfelük Bács-Kiskun négyese hiába nyerte meg a terenfutást és az elméletet, a lőtéren úgy remegett a kezük, hogy az ottani MHSZ pályát azóta messze ívben elkerülik a csókák, meg a varjak. így az ott szerzett kilencedik hely összesítés­ben csak a dobogó második fokára volt elégj Vajon kik is ők. a győzte­sek? A korelnök, meg a csa- oatkapitánv Serfőző Imre a Vegyiművek üzemmérnöke, a gyári honvédelmi klub tit­kára. Egyszer korábban, 1982-ben már volt országos bajnok azután meg bronzér­mes, és megyei elsősége is tíz van eddig. Ma sem értik a tinédzserek 42 évesen ho­gyan bíria még ennyire ma­gát. A többiek szerint a sza­kállábán. meg kaekiás halá­szában keresendő az ereié, noha ő ezt határozottan cá­fol ia. Két lánva viszont in­kább lelkes nézőié, mint kö­vetője sportágának. Az ország négy legjobb tartalékosa. Állnak: Urbán László és Bagi László; a vándordíjjal guggol: Serfőző Imre és Kézér Gyula (Fotó: Csekő) Kézér Gyula harmincki­lenc múlt, és szintén a Ve­gyiművek műszerésze. Már önmagában az is kisebbfajta csoda, ahogyan 92 kilóját rö­píti árkon-bokron keresztül. Harmincévesen kóstolt bele ebbe a versenyformába, és a vitrinjében otthon a két­szeres magyar bajnoki cí­men kívül, országosan har­madik negyedik, ötödik és hatodik helyekért járó ér­mek, díszek, kerámiák is akadnak. Jól lő, nagyon ért a rádiózáshoz, bár vélemé­nye szerint a futást nem ki­mondottan neki találták fel. Tizenegy éves lánya és öt­esztendős fia él hal a honvé­delmi versenyekért, legtöbb­ször el is kísérik. Ami Kézér Gyűl;i és a csapat mostani országos bajnokságát illeti, neki eddig egy ember, az üzemvezető gratulált csak, elvégre nem foci ez, hogy nagydobra kellene verni. Urbán László is a Vegyi­művekben keresi a kenyerét, mint vegyésztechnikus, öt éve volt először pisztoly a kezében és hogyan, hogyan nem. akkor ijedtében 88 kört lőtt. Azóta „befogták” a gyá­ri MHSZ klubba és a család­ja. meg kisfiái örömére lát­szatja is akad igyekezetének. A kvartett legfiatalabbja Bagi László, aki a vágóhíd üzemmérnöke. A pisztolyon kívül ő másféle fegyvereket is jól forgat, mert géppisz­tolylövészetben tavasszal or­szágos első lett. Minden ver­senyszámot szeret, mivel ko­rábban futó- és dobóatléta­kén ü, birkózóként, kézilab- dásként is szerepelt, éppen ezért szinte mindig akad sajgó testrésze, rakoncátlan- kodó porca. A felesége or­vos. aki a második aprósá­gukkal gyeden van, így Bagi László zavartalanul járhat edzésekre. De ha letelik a pár év, és havonta hatszor- nyolcszor majd ügyelnie kell, nehezebb lesz időt sza­kítani a férjének a trénin­gekre. Ketten már a visszavo­nulás gondolatával foglal­koznak. bár elmondásuk sze­rint addig nem sürgős amíg a huszonévesek szó szerint csak a nyomukban járnak. Különben is szinte már bi­zonyos. hogy a jövő évi or­szágos döntőt valahol Kun­hegyes környékén rendezik. Éppen ezért addig Serfőző Imre és Kézér Gyula elna­polja a /„nyugdíjaztatást”. Ugyanis hazai pályán sze­retnének ismételni: noha sejtik, az elsőség hasonlít a nőhöz: nehezebb megőrizni, mint megszerezni. iD. Szabó Miklós A tiszai halállomány vál­tozásáról adnak képet azok a vizsgálatok, amelyet a Ti- sza-tó tiszafüredi térségében és a környékbeli holtágban, öntöző főcsatornában végez­tek a szakemberek a Magyar Tudományos Akadémia Ti- sza-kutató munkacsoportjá­nak a kezdeményezésére. A Tiszafüred környéki vizek­ből korábban negyvennégy halfajt sikerült kimutatni. A közismert fajok közül jelen­tős állománnyal szerepelt a dévérkeszeg, a harcsa, a sül­lő és az igen ízletes húsú, a legjobb tiszai halászlé alap­anyagát adó márna. Leggya­koribb fajok közé tartozott a karikakeszeg. a lapos és a bagolykeszeg. A ma már vé­dett fajok a kecsege. a ma­magyar és német bucó. to­vábbá a selymes durbincs sem számított ritkaságnak. A ritkább fajok közül talál­tak itt angolnát, szilvaorrú keszeget és úgynevezett nyuldomoJykót is. Az utób­bi azért volt figyelemre mél­tó mert a Tiszában eddig csak a Tokaj feletti folyósza­kaszon fordult elő. A kiskörei tározótó duz­zasztása óta megváltozott a halállomány összetétele. A korábban előforduló karika­keszeg mennyisége majdnem a tizedére esett vissza, s a bagolykeszegek száma is ha­sonlóan csökkent, ezzel szemben rendkívül elszapo­rodtak az ezüstkárászok, nö­vekedőben van a csuka- és a pontyállomány, ami azzal magyarázható, hogy a las­sabban mozgó vízben e fa­jok kedvező életfeltételeket találtak, továbbá a horgá­szok pontyot rendszeresen telepítenek. Ami kedvezőt­len, a mederfenéken ívó fa­jokra, például a kecsegére. mámára komoly veszélyt je­lent az iszaplerakódás, a lerakott ikrák általában el­pusztulnak. A két bucófaj és a selymes durbincs állomá­nya is csökkenőben van. A magyar halfauna legújabb tagjai a pettyes, a fehér bu­sa, valamint a fehér amur régebben is előfordult de je­lentősen a duzzasztás után szaporodott el, állománya gazdaságilag is jelentős. A MOHOSZ figyelmet fordít hazánk e nagy és egyre job­ban kiteljesedő horgászpara­dicsomára, telepítésekkel is segíti a ió életfeltételeket ta­láló halállomány gyarapí­tását. a pecások kedvező fo­gási lehetőségét. Jövőre „hazai pályán” akarnak ismételni Változó halállomány a Tisza-tóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom