Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
Politikai munkaprogramot és feladattervet fogadtak el zösség, a megyei pártbizottság testületé alkalmas a megújulásra, a további kibontakozás irányítására. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy a legyen, ne legyen kérdés azért merült, merülhetett fel többször is, mert az embereket, főleg Szolnokon, általuk lezáratlannak vélt személyi kérdések foglalkoztatják. Javasolta, ha (Folytatás az S. oldalról) szükséges, név szerint marasztalják el mindazokat, akik visszaéltek a hatalommal, vagy párttagokhoz méltatlanul viselkedtek. Ha ez nyílt fórumon, meggyőzően hangzik el, bizonyára ne- gyedannyiam sem kérik a pártértekezlet összehívását. Végül Papp Lajos hozzászólását azzal zárta, hogy ő a megyei pártértekezlet összehívását nem támogatja. A fiatalítás cél vagy eszköz? Mészáros Mátyás, a megyei pártbizottság tagja, a Héki Állami Gazdaság igazgatója elöljáróban arról szólt, hogy sokan 'hiányolják a mezőgazdasági nagyüzemek együttműködését. Vannak jó példák, de a megye ‘közvéleménye mégis csak a rosszabhak- ról tud. Persze — mint mondta — vannak gondok a mezőgazdaságban is, hiszen szűkebb pátriánkban három nagyüzem súlyos adóssággal küszködik. Ezt követően a felszólaló az ülésen kialakult vita alapján két kérdésre reagált. Elsőként a káderképzéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy a vezetőknek a káderutánpótlásra nagy súlyt kell fektetniük. — Én nem látom olyan súlyosnak a helyzetet — folytatta —, mint ahogy az itt szóba került. Nem vagyok fiatalellenes, de legelőször is azt kell eldönteni, hogy a fiatalítás cél vagy eszköz. Szerintem ■eszköz, mert ha cél lenne, akkor az újszülötteket máris igazgatóknak kellene kinevezni. Ebben a kérdésben meg kell találni a legoptimálisabb megoldást — hangsúlyozta, majd áttérve a másik gondolatkörre, arról beszélt, hogy ellenzi a pártértekezlet összehívását, mivel az utóbbi időben sok vitát folytattak a tagság körében, s az a vélemény alakult ki, hogy nincs szükség a pártértekezletre. Legfontosabb, hogy mindenki tegye a dolgát, tehát dolgozni kell, nem érünk rá értekezni. Eszmecsere szünetben Becsületében nem sérthetünk meg senkit! Szót kért — és mondandója nem volt mentes az indulatoktól — Simon József, a végrehajtó bizottság tagja a megyei pártbizottság titkára is, a legyen vagy ne legyen megyei pártértekezlet vita kapcsán. — Többször elhangzott — mondotta —, hogy az értekezlet összehívásának igényét a választott testületek, az apparátus vagy azok egyes tarjainak munkájával személyével kapcsolatos elégedetlenség is motiválja. A megújulás, az'öntisztulás szükségességét hangsúlyozva becsületükben sérthetünk meg tisztségviselőket, ha elfeledkezünk arról, hogy vannak, akik objektív okoknál, például egészségi állapotuknál fogva kerülnék ki valamelyik testületből. Simon József is azokkal a hozzászólókkal értett egyet, akik az értekezések helyett a cselekvést, a munkálkodást sürgették, de leszögezte: — Ha a pártértekezlet szükségességét vitatva közben bárkit is becsületében megsértünk, inkább mondjon le a megyei pártbizottság testületileg, és legyen pártértekezlet, az válasszon új testületet. A döntésnél — mondta befejezésül a megyei pártbizottság titkára — messzemenően figyelembe kell venni, hogy senkit nem tehetünk ki annak, hogy indokolatlanul ne emelt fővel távozzon a megyei pártbizottsági ülés munkájának végeztével. A vita összefoglalója Szabó István zárszavában először arról szólt, hogy a pártbizottság elé került dokumentumokban foglalt megállapítások, feladatok nemcsak a testület ügyét képezik, hanem az egész párttagságot, az egész közvéleményt egyre inkább foglalkoztató ügyről van szó. Ami pedig a testületi ülést illeti: jó hangulat, valós vita, a vélemények ütköztetése volt jellemző rá. Fejlődött a vitakultúra, tudunk véleményt cserélni, figyelünk egymás szavára. Kezdünk értően, felelősen politizálni. A vitában huszonhatan kértek szót, öten írásban adták be javaslataikat. A szerkesztő bizottság valamennyit figyelembe fogja venni, kollektív munkájára bízzák a dokumentumokban ezáltal szükséges változtatások megtételét. A párttagság döntő többsége cselekvőkész. Ezt a hitet, meggyőződést erősítette a mostani pártbizottsági vita is. Ezt a hitet kell tovább erősíteni. Szóba került, hogy sok valós értékünk van a gazdaságban, a politikában, a kultúrális életben. Ezt megerősítve törekedtünk gondjaink, bajaink tükröztetésével a pártbizottság aktivitásának kiváltására. Értékeink megbecsülése mellett ugyanis más felfogással, más módszerekkel, összefogással és áldozatokat is vállalva leszünk csak képesek feladataink megoldására. A felszólalók — többek között — szóvá tették, hogy az emberek anyagi helyzetűk, életszínvonaluk romlása miatt türelmetlenek, idegesek. Grósz elvtárs is -figyelmeztetett arra, hogy a megújulás áldozatok nélkül nem megy. Nehézségeink egyre fokozódnak.. Akik a politikai folyamatok irányításának részesei, azoknak vállalni kell ezt, és törekedni arra, hogy felélesszék az emberek bizalmát a pártszervek döntései iránt. Tizenöt-húsz év alatt felgyülemlett gondokat nem lehet néhány hónap alatt megszüntetni. Más alternatívánk, mint amit az országos pártértekezleten választottunk, nincs. Szenvedélyes vitát váltott ki az a kérdés; legyen, vagy ne legyen megyei pártértekezlet. Szabó István azt indítványozta, hogy ne legyen, a pártszervezetek energiáját a feladatokra összpontosítsák. Ne zárják azonban ki a lehetőségét. Legyenek megfontoltak és rugalmasak a döntésben, várják meg, hogyan vélekedik a pártbizottság munkájáról a párttagság. A továbbiakban azt boncolgatta: miért vetődik fel a pártértekezlet összehívásának gondolata? Elsősorban azért, mert a kommunistákat, a pártszervezeteket nem vonták be azokba a politikai feladatokba, melyek gazdasági helyzetüket, élet- színvonalukat befolyásolják és amikről véleményük van, Helyesen mondják: nem akarják, hogy csupán végrehajtó szerepre legyenek kárhoztatva. Bele akarnak szólni a politikába. Ritkán tartott taggyűlésekkel nem Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára annak a június 29-én megválasztott munkabizottságnak tevékenységéről tett jelentési, melynek feladata három fő kérdés köré csoportosítható: a pártbizottsági tagok hogyan ítélik meg saját tevékenységüket; miként vélekednek a megyei pártbizottság és annak szervei munká- íjáról, milyen javaslataik vannak annak továbbfejlesztésére, és harmadsorban: milyen javaslataik vannak a megyei pártbizottság felfrissítésére? A megyei pártbizottság minden tagjával folytatott beszélgetés sok tapasztalattal szolgált. Igen sokrétűek voltak azok a vélemények, melyeket a testületi munkáról mondtak el a pártbizottsági tagok. Legtöbben a pártbizottság helyével, szerepével, jogkörével, hatáskörével és főlég a munkamódszerével, munkastílusával foglalkoztak, illetve javaslatokat tettek a változtatásra. A javaslatok közül többet hasznosítottak a mostani megyei pártbizottsági ülés előkészítése során a politikai program és a feladatterv kimunkálásakor. Többen javasolták a pártbizottság meghatározó jellegének erősítését, a politikai információs rendszer korszerűsítését, a párt'bizottsági tagok informáltságának javítását. A legtöbb vélemény és javaslat a megyei pártbizottság munkamódszerének, munkastílusának korszerűsítésére irányult. Ezt a feladatot a megyei pártbizottság 1989 márciusi ülésén tűzik majd napirendre, de jó- néhány javaslat walóravál- tásával nem kell megvárni ezt az ülést. A máris időszerű észrevételek közül csupán példaként említünk néhányat: a megyei pártbizottság munkájának sikere, eredményessége a pártbizottsági tagoktól nagyobb aktivitást, megfontolást és egyéni felelősséget igényel a döntések előkészítésében, meghozatalában és valóra- váltásában. A politikai testületek csak olyan témákat tárgyaljanak, melyek valóban politikai feladatok. A testületi tagok minél több pártrendezvényen, aktívaértekezleten vegyenek részt, és így tovább. Több javaslatot hasznosítottak a pórtbiA munkabizottság jelentése lavaslatoh személyi kérdésekben A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja döntő többségének véleményétől teszi függővé, attól, hogy az ülésen meghozott állásfoglalásairól és azok alapján végzett munkájáról hogyan vélekednek. A megyei pártbizottság egyhangúlag elfogadta az előterjesztett dokumentumokat és a hozzájuk fűzött szóbeli kiegészítést. A megyei pártbizottság ezután szerkesztő bizottságot választott, amelynek feladata a hozzászólásokban elhangzott felvetések beépítése az elfogadott dokumentumokba. A szerkesztő bizottság vezetője Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára, tagjai pedig Botka Lajosné, Fodor Gyula, Jafcatics Árpád és Sándor László. Ezt követően zárt ülésen személyi kérdésekben döntöttek. tériként olyan terheket rakna a testületre, amely nem vinné előbbre ügyünket. Ezeket a javaslatokat a munkabizottságnak nem állt módjában figyelembe venni és hasznosítani. Természetes, hogy ezek a javaslatok is vitathatók és némi módosítással, pontosításai kipróbálhatók és alkalmazhatók a testület munkájában. lehet oldani a feszültséget, nem lehet konstruktív megoldást találni. Néhol azért is sürgetik a pártértekezlet összehívását, mert vannak olyan vezetők, akiktől a párttagság szabadulni akar. Mindezt figyelembe véve: azokat az ügyeket, amelyek irritálják az embereket, pártbizottsági ülésen is el lehet intézni. A párt megújításáról is sok szó esett. Ez azonban nemcsak néhány ember kikerülését jelenti a megyei pártbizottságból, hanem azt is, hogy új felfogásban kell dolgozni a pártbizottság minden tagjának. A munkát a pártközvélemény kontrollja alá kell helyezni. A továbbiakban az alapszervezetek önállóságáról, a pártból kikerülőkről és a kádermunkáról szólt Szabó István. Befejezésül pedig arról, hogy a feladatterv sokrétűsége, a határidők közelsége azonnali cselekvést igényel. A vita összefoglalása után Szűcs János feltette a kérdést, hogy a megyei pártértekezlet összehívása ügyében titkos, vagy nyílt szavazással döntsenek. A pártbizottsági tagok a nyílt szavazás mellett voltak. A megyei pártbizottság 56:5 arányban úgy döntött, hogy most nem kezdeményezi a megyei pártértekezlet összehívását, de mindemellett nem zárja ki a közeljövőre vonatkozóan e magas szintű tanácskozás összehívásának lehetőségét. Ebben álláspontját a párttagság zottság feladattervének abban a fejezetében, melyben ajánlásokat fogalmaztak meg az állami, társadalmi tömegszervezetek és mozgalmak számára. Elhangzott néhány olyan javaslat is, amely ellentmond a jelenleg érvényben lévő Szervezeti Szabályzat előírásainak, sértené a pártbizottság és szervei jogkörét, hatáskörét, vagy eseSzűcs János kérte, hogy a kiadott névsor alapján a megyei pártbizottság vitassa meg a javaslatot, fogadja el a jelentést és hozza meg a döntést. A megyei pártbizottság az alább felsoroltakat mentette fel megyei pártbizottsági, párt-végrehajtóbizottsági illetve munkabizottsági tagsága alól: Andrási Bélánét, a szolnoki MÁV állomás vonatátvevőjét; Árvái Istvánt, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa nyugdíjas vezető titkárát; Daróczi Andrást, a megyei rendőr-főkapitányság nyugalmazott vezetőjét; Hegyi Istvánnét, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjét; 'Hoffer Istvánnét, az Ideál Kiskereskedelmi Vállalat boltvezetőjét, a pártépítési munkabizottság tagját; Jakatics Árpádot, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetőjét; Károlyi Lajost, a Jászkiséri MÁV-Építőgépja- vító Vállalat szerszámkészítőjét, a pártépítési munkabizottság tagját; Kiss Kálmán- nét, a Kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola tanárát, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját; Kiss Tibor - nét, a Martfűi Tisza Cipőgyár művezetőjét; Kovács Sándort, a Zagyvarékasi Béke Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet brigádvezetőjét, az agitációs és propaganda munkabizottság tagját; Majoros Károlyt, a megyei párt- bizottság nyugalmazott első titkárát; Pádár Ferencet, a Váci Kötöttárugyár Jászapáti Gyáregységének műszerészét; Szurmai Tibort, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalat vezérigazgató-helyettesét, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját; Varga Istvánt, a Cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezet elnökét; dr. Zsmu- rin Lajost, a Szolnok Megyei Főügyészség vezetőjét, a pártépítési munkabizottság tagját; Zsovák Lászlót, a Munkásőrség Szolnok megyei parancsnokát, a pártépítési munkabizottság tagját. Ezt követően Szűcs János újabb javaslatot terjesztett a megyei pártbizottság elé. Eszerint a pártbizottság tagjaival folytatott beszélgetések során nemcsak arról váltottak szót, hogy néhány pártbizottsági tagot mentsenek fel, hanem azt is megbeszélték, hogy abból a körből — humán értelmiség, műszaki értelmiség, közgazdászok és jól felkészült kezdeményező fizikai dolgozók —, amelyet a megyei párt- bizottság számukra megfogalmazott, kiket volna célszerű a megyei pártbizottság tagjai sorába behívni vagy választani. Először nem választották ketté a pártbizottság tagjai sorába való bekerülés módját, végül azonban igazodtak az országos pártértekezlet állás- foglalásának azon pontjához, amely kimondja: „Lehetővé kell tenni, hogy irányító testületek tagjainak meghatározott hányadát az alapszervezetek, illetve az alsóbb szintű pártszervek közvetlenül választhassák, s ha munkájukkal, magatartásukkal elégedetlenek, őket visszahívhassák”. Ennek alapján javasolták azt, hogy az írásban beterjesztett javaslat alapján hat elvtársat kooptáljanak a megyei párt- bizottság tagjainak soraiba. A munkabizottság azt is feladatul kapta, hogy tegyen javaslatot új pártbizottsági tagokra, hogy mérséklődjenek azok az aránytalanságok, amelyek a legutóbbi megyei pártértekezlet óta a megyei pártbizottsági tagok területi megoszlásában kialakultak. A pártbizottság felhívta a munkabizottság figyelmét arra is, hogy javaslatában csökkenjen a megyei vezetők aránya (tizennyolcról tizennégyre csökkenjen a létszám), továbbá Szolnok és környéke túlsúlyának csökkentését kell elérni. A munkabizottság javaslata szerint ezen a területen huszonötről tizenhatra csökkenne a megyei pártbizottsági tagok száma, ami megfelel a város és környéke politikai szeretjének az ott élő párttagok arányának. A megyei párt-végrehajtóbizottság még májusban úgy döntött, hogy öt nagyközség (Jászárokszállás, Jászapáti, Kunhegyes, Martfű és Ti- szaföldvár) pártirányítását közvetlenül a megyei párt- bizottság alá rendeli. Ezek közül a települések közül júniusban Jászapáti, Kunhegyes és Martfű pályázatot nyújtott be az Élnöki Tanácshoz várossá nyilvánítása érdekében. A munkabizottság úgy ítélte meg, hogy ha várossá nyilvánításuk megtörténik, szükséges mindegyikükben legalább egy megyei pártbizottsági tag. Indokoltnak tartotta a munkabizottság azt is, hogy azokban a városokban, ahol felsőfokú tanintézet, egészségügyi centrum, kutatóiintézet, országosan is jelentős vállalat stb. van, azok a települések a megyei pártbizottságban nagyobb arányú képviselettel rendelkezzenek. Ennek alapján javasolták növelni a megyei pártbizottsági tagok számát Jászberényből, Karcagról és Mezőtúrról. Az aránytalanságok csökkentése miatt javasolta a bizottság Török- szentmiklósról és Kunszent- mártonból növelni a megyei pártbizottsági tagok számát. Azt a tíz nagyközségi és üzemi pártbizottságot, (Folytatás a 7. oldalon) ’artneri kapcsolat és felelősség Ebédszünetben váltottunk szót Rente Ferenccel, Tiszafüred tanácselnökével. A városi tanács elnöke a tiszafüredi kommunisták képviseletében meghívottként vett részt a megyei pártbizottsági ülésen. Félnapos tapasztalatait egy dologra koncentrálta: — Mint tanácsnál dolgozó embernek nyilvánvaló, hogy a tanácsi munkát érintő észrevételek a legizgalmasabbak nekem ezen az ülésen. Szabó István elvtárs mondta a tanácskozás elején: „A partneri viszony erősítése a követendő politikai cél az állami szervekkel való kapcsolatban.” Ez az írásos beszámolóban még valahogyan úgy hangzott, hogy a párt nagyobb önállóságot kíván adni az állami szerveknek. Gondolom nem kell hangsúlyoznom, hogy min van a lényeg, és miért örültem a szóbeli bejelentésnek. A partneri viszonyra helyezem a hangsúlyt, ez a legfontosabb. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy sok beidegződéstől, szokástól kell megszabadulni és elsősorban a tanácsi vezetők eddigi munkastílusát kell megváltoztatni ennek a politikai célnak az ismeretében. Természetesen ez azt is jelenti, hogy az állami szervek irányában megnyilvánuló politikai gyakorlatot Is meg kell változtatni, bízni kell a tanácsi szervekben dolgozó párttagokban, és hinni kell, hogy a politikai és állaifti vezetés egy célt. egy feladatot akar megoldani. — Ez természetesen feltételezi a tanácsokban dolgozók nagyobb felelősségérzetét is. — Természetesen, és hiszek benne, hogy mi. tanácsiak az eddiginél is nagyobb felelősségérzettel munkálkodunk a közös célok megvalósítása érdekében.
