Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
1988. OKTÓBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ma bemutató előadás Molnár Ferenc: flz Üvegcipő Két felvonás között Garas Dezsővel Jelenet az előadásból: Győry Emil (Sípos) és Spolarics Andrea (Irma) Országos Múzeumi és Műemléki Hónap Érdekes kiállítások, megújuló kastélyok létező múzeumi és műemléA Szigligeti Színházban ma este mutatják be Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékát. Sorrendben — az államosított színházban ez lesz a hatodik Molnár Ferenc bemutató — és a negyedik Molnár-darab, ugyanis a Doktor út 1957—1971 között háromszor került színre a Tisza partján. Seregi László, Várady György és Bor József rendezésében. Az 1958- ban műsorra tűzött Olym- piával és az 1982-ben játszott Liliommal teljes a szolnoki Molnár-bemutatók sora. Az üvegcipőről megoszlik a színházi világ véleménye. Az 1925-ben írt vígjátékot általában nem sorolják Molnár Ferenc legjobb színpadi művei közé, — mások szerint az író egyik legsejtelrrte- sebb játéka, bravúros szereplehetőségeket nyújt elsősorban a három főszereplőnek. Vitatott, hogy Az üvegcipő mennyire önéletrajzi ihletésű. Közismert, hogy Molnár Ferenc mindig kívülállóként szólt darabjaiban •»- sziporkázó szellemességgel mondott véleményt — eleganciájához a titokzatosság látszatát is igyekezett megtartani. Az üvegcipő esetében ez aligha sikerülhetett neki, hiszen közel az ötvenhez nagy szerelemre lobbant egy szépséges fiatal színésznő. Darvas Lili iránt Igen sajátos módját választotta annak, hogy a naplemente előtti veszélyes szerelemtől meneküljön: Fedák Sárit, régi barátnőjét vette nagyhirtelen feleségül. Fedák Sári nagy színésznő volt, magánéletében sajátos egyéniség. — da házasság rövid időn belül felbomlott. S mint a mesékben lenni szokott, a nagy szerelem beteljesedett, Molnár Ferenc most már Darvas Lilit vette feleségül. A Doktor úr, a Liliom, A testőr. Az ördög és más siker darabok ünnepelt szerzője Az üvegcipőt Darvas Lilinek írta. Az üvegcipő egyik főhőse egy tisztes, de már idősödő bútorrajzoló, a másik pedig egy 19 éves elbűvölően őszinte, tiszta lelkű kiscse- léd, Irma. Húsz év után ismét egy kiállításra való anyaggal jelentkezik. Laki Ida szülőfalujában, Jászjákóhalmán. Ez a kiállítás azonban más, mint a két évtizeddel korábbi. Amikor első ízben találkozott művészként falujával a festő, a fogadtatás kedvező volt, az egymásra találás mély nyomokat hagyott Laki Idában. Azon túl. hogy sok képét megvásárolták, az élmény sokáig éltette munkájában, mintegy tudat alatti hatásként igazgatta művészi pályáján. Most újabb kiállításra készül, de- ezúttal nem a falu kezdeményezésére, hanem önkéntes elhatározásból. A közelmúltban elkészült tanácsháza ünnepélyes átadásán jelentette be, hogy 50 képét Jászjákóhalmának ajándékozza. Ebből a gyűjteményből nyílik kiállítás október 29-én. — Mi késztette az adományozásra ? — Életem első tíz évét ■töltöttem Jákóhalmán — mondja budai lakásán Laki Ida —, de rokonságom révén később is sűrűn hazajártam. A gyermekkori élményeimre pedig, akármilyen szegények is voltunk, mindig kellemesen emlékszem vissza. Igényes falu volt Jákóhalma, a parasztasszonyok is szépen öltözködtek, amennyire tudták, követték a divatot A főváros hatása jobban hatott a falura, mint némely nagyobb A darabot a Vígszínházban mutatták be, a kiscseléd Darvas Lili volt, 1962-ben pedig a budapesti Petőfi Színházban Dómján Edit játszotta Irma szerepét. A szolnoki Irma Spolarics Andrea lesz, aki a Madách Színházból szerződött a Szigligeti Színházba. Az idősödő „úr” Győry Emil, s akinek szerepében Fedák Sári emléke kísért: Bajcsay Mária. A vígjátékot Garas Dezső Kossuth-díjas színművész rendezi. — Molnár Ferenc kedvéért jött Szolnokra? — Kevesen értették úgy a színpadot, mint Molnár Ferenc, frenetikus sikerű darabokat írt, igazi professzionista volt, ez tény. Mindezek ellenére nem Az üvegcipő kedvéért vendégeskedem a Szigligeti Színházban, hanem egyszerűen azért, mert Schwajda György, a színház igazgatója felkért, hogy rendezzem meg az előadást. A színházat az dicséri, hogy igyekszik megfelelő feladatokat keresni — és talál is a színészeinek. — Ha már a színészeknél tartunk: könnyebbség a színésznek, ha színész-rendező irányítja a szerepformálást. — Nem biztos! Tételezzük föl, hogy a lent, tehát a nételepülésre, az emberek nyitottak, felvilágosultak voltak. Az igényesség iránti ragaszkodásomat bizonyosan onnan hoztam. Egyrészt tehát az emlékeim miatt ajándékozom. A kis szobában a földön a fal mellé támogatva sorakoznak a Jákóhalmára szánt képek. Farostlemezre, sajátos Laki-stílusban felhordott csendéletek, parasztasszonyok, piaci életképek. A falakon akt, almát szedő leány, egy munkásőr portréja a pálya kezdetéről és különösen dekoratív hatást keltő, ezüst, arany rajzolatok. Harminc év megmaradt termése, régiek és újak, válogatásra, elszállításra várva. — Azért maradtak meg, mert nekem többet értek néhány ezer forintnál. így őrizgettem a szívemhez nőtt képeket, és összegyűlt any- nyi, amennyivel előállhat- tam az ünnepi tanácsülésen. Ügy érzem, jó helyen lesznek egy jászjákóhalmi kis galériában, és a korábbi sikerem alapján tudom, kellően értékelni is fogják. Megnyugtató az érzés, hogy egy idő után nem szóródnak szét, hanem együttmaradnak a képeim. Laki Ida pályája kerülőkkel indult. Munka mellett kezdte a festést tanulni esti tanfolyamokon, és csak a felszabadulás után. 1948-ban került be a főiskolára, ahol Kmetty János és Poór Bertalan tanítványa volt. Egyéni zőtéren lévő színész ugyanúgy tudja a szakmát, mint aki fent van a színpadon... Ez okozhat akár nézőpontkülönbséget is. De nem kell misztifikálni ezt sem. Évszázadokon át kialakult alaptudásra épül a színészi játék. .. — Molnár Ferencet rendezni, játszani mégsem hétköznapi színészi munka. — A színház sohasem lehet „hétköznapi”. Molnár Ferencet azért nehéz játszani, mert kompozícióiban sodró lendületű, de ezen belül csipke finomságú. Ha Cgy-egy fontos poén „elmegy” — sohasem jön visz- sza. — Kérdezhetem a filmjéről, a Rátóti legényanyáról? — Kérdezni kérdezhet, de jobban szeretném, ha a film önmagáról beszélne. Annyit elmondhatok róla, hogy Schwajda György írása alapján készült. Kállai Ferenc és Eperjes Károly játsszák a két főszerepet, számomra a rendezői munkám csak annyit engedett meg, hogy egy nagyon kis szerepet vállaljak a filmben, — amelynek a jövő évben lesz a bemutatója. — Kíváncsian várjuk Az üvegcipöt és a Rátóti legényanyát. Köszönjük a beszélgetést. stílusa lassan alakult ki, ’65-től számítja a jellegzetes Laki-képek megjelenését. Ezek egy, a farostlemezre felhordott, különleges technikát jelentettek. Képein az olajtemperával, kontúrosan, árnyékhatások nélkül ábrázolt figurák, tárgyak keltenek kiegyensúlyozott derűt. Érdeklődése azonban egy évtizede megváltozott, ezt mutatják azok a különleges nyomtatott áramkörök a szoba egyik falfelületén. Az ugyancsak műteremnek befogott nagy szobát is ilyen képek díszítik. — Rengeteg csendéletet festettem, de szívesen beloptam képeimre az embert is. Festettem, amit szerettem, a műkereskedelem igényelte is a munkámat. Egy idő után azonban ez a befogottság kezdett teherré válni, és ezzel az új technikával igyekeztem szabadulni a kötöttségektől. Meg azután közben változott a világ is, ami nem hagyott a régi stílusomnál, témáimnál maradni. Ebben az időben figyeltem fel a barkácsboltokban árusított nyomtatott áramkörökre. Megfogott kusza rajzolatuk, esztétikailag nemes egyszerűségük. az arany-, ezüst- vonalak rendje. Ahogy elmélyedtem a tanulmányozásukban, összefüggéseket véltem felfedezni az ábrák és a múlt eseményei között. Ez köt le most, az úgynevezett bioritmus öröknaptár sorozat. Lukácsi Pál Csütörtökön a Néprajzi Múzeum dísztermében tartották az Országos Múzeumi es Műemléki Hónap idei rendezvénysorozatának sajtótájékoztatóját. Villangó István, a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetője röviden ismertette, hogy a központi megnyitó ünnepségnek ezúttal Szentendre ad otthont. Nem véletlen, < hogy éppen ez a város, hiszen kereken húsz évvel ezelőtt rakták le itt a skanzen alapjait. A negyvenhat hektáron fekvő szabadtéri múzeum a tervek szerint hazánk tíz nagy tájegységének népi építészeti jellemzőit mutatja majd be. Egyelőre csupán a Felső-Ti- szavidék házai készültek el teljesen, illetve a mostani ünnepségen avatják a Kisalföld jellegzetes településtípusait bemutató csoportot. A munkálatok egyébként meglehetősen lassan haladnak — mondja Villangó István —, túszén a húsz év alatt mindössze két tájegység anyagával gyarapodott a skanzen. Egyébként azért ás esett a választás Szentendrére, mert a hangulatos település idővel a múzeumok városává fejlődött, s itt a muzeológia és a műemlékvédelem szerencsés módon összefonódott. Az ilyen jellegű összekap- csolódásrokna azért is szükség van, mert a központi költségvetés egyre kevesebbet tud áldozni a műemlék- védelemre. Harmadsorban pedig azért Szentendre a helyszín, mert a rendezők — az erdélyi települések szorongatott helyzetére való tekintettel — a műemléki hónapban fokozottan a népi — Azzal kezdem, hogy az eszmecseréről, ahol több mint hetvenen voltunk jelen, 22 oldalas jegyzőkönyv készült, ami egyúttal minőséget is jelent: kellő határozottsággal és lényegretö- rően tekintették át a résztvevők a közművelődés egyesületet érintő kérdéseit. Helyzetünk általános vonásait tekintve a legmarkánsabban az a vélemény fogalmazódott meg, hogy intézményeink mozgástere jelentősen beszűkült, fenntartásuk, működtetésük a művelődésügy „maradékelvű” kezelése révén — különösen a kis településeken — csaknem ■reménytelen. Ez a folyamat meggyőződésem szerint ellentétes a társadalmi élet és a gazdaság minden területén előtérbe kerülő megújulási szándékkal, a műveltség szerepének deklarált előtérbe kerülésével. A társadalmi reform nem választhatja szét a gazdaságot és a kultúrát, mert ez utóbhi nélkül — de ez már közhely — nem lehetséges megújulás. — Mit tud tenni a Népművelők Egyesülete az ellentmondás feloldásáért? — Kezdeményezőkészségét bizonyítja az a tény, hogy a művelődési otthonok tevékenységét és gazdálkodását nehezítő adózás módosítására kidolgozott javaslatát, melyhez 12 más egyesület, szervezet is csatlakozott, megvitatja majd az országépítészeti emlékek megőrzésére kívánják irányítani a figyelmet. Éppen ezért október 11-től a Néprajzi Múzeumban Mentsétek meg lelVáltozatos megyei program keinket címmel Szalóky Zsolt Balázs Béta-díjas fotóművész erdélyi falvakat, fatornyú templomokat bemutató kiállítása nyílik meg. Ezzel egytidőben Egerben néprajzi konferenciát rendeznek a határainkon túl élő magyarság néprajzi kutatásainak eredményeiről. Győrben felújították a Xantus János Múzeumot, amely most új állandó kiállítással fogadja a látogatókat. A fővárosban a Ráday Kollégiumban Bibliatárlat nyílik, illetve Sárváron húszárkiállítás. Nagy vonalakban ennyi a kiemelt programok közül. A sajtótájékoztatón Fejérdy Tamás, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóhelyettese, mindezt még kiegészítette azzal, hogy októberben több műemléket, illetve műemlék jellegű épületet adnak át, így a budapesti Dugovits téri házakat, a miskolci kereskedőházat, Veszprémben egy klasszicista épületet (amelyben helyet kap a Dunántúl építőiparát bemutató múzeum) valamint az 1981-ben meghirdetett kastélyprogram keretében két épület; a Nóg- rád megyei Szügyön a Si- monyi-kastélyt és a Borsod megyei Kékeden egy kastélyt. gyűlés. A megyei szervezet ennek elkészítésében is részt vállalt, ezen kívül arra készülünk a közeljövőben, hogy a gazdaság és kultúra kapcsolatát, á közös gondokat és a megoldási lehetőségeket megvitatjuk a megye nagyobb vállalatainak vezetőivel. Munkánk hatékonyságának érdekében — és ez már inkább belső, bár semmiképp nem belterjes kérdés — növelni kell önállóságunkat, hogy a továbbiakban jól elválaszthatók legyenek az országos és a helyi feladatok. Nem az országos egyesület ellenére tettük meg azt a javaslatot, amit az elnökség el is fogadott: nevezetesen elsőként az országban önálló jogi személyként őrizhetjük a szervezet kezében lévő vagyont. Ez összhangban van a kulturális és politikai életben kívánatos decentralizációs törekvésekkel, azzal, hogy a tagszervezetek szövetségévé alakuló egyesület adhatja meg a jogi garanciát a valódi közösséggé alakuláshoz. Hozzá kell tennem: egyre inkább politizáló szakmai közösséggé kell válnunk abban az értelemben, ahogy a demokrácia, a vitakultúra, a tolerancia, az egymás iránti tapintat tanulóiskolája lehet a „kiművelt emberfők sokasága”. — A művelődéspolitikát érintő felelős állásfoglalásairól mái- többször bizonyságot tett a Népművelők Egyesülete Szolnok Megyei Szerki hónap rendezvénysorozat egyébként maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Valamikor azzal a céllal indult, hogy a közönséget becsábítsa a múzeumokba. A program olyannyira jól sikerült, hogy egyik-másik múzeum túlterhelt lett. Ma már múzeumaink látogatottsága eléri az évi húszmilliós számot — hangzott el a sajtótájékoztatón. * * * A megyei program Szász Endre festőművész kiállításával már megkezdődött, és egészen október 29-ig tart. Megyénk városaiban, néhány községében kiállítások és egyéb rendezvények sora várja az érdeklődőket. Jászberényben figyelemre méltó Faragó László fotótárlata, Képek Erdélyből címmel. A karcagi múzeumban a X. nemzetközi nemezelő tábor munkáiból láthatunk válogatást. Túrkevén a Kevi-kör képzőművészei mutatkoznak be, Kunszentmártonban pedig az Alföld festészete címmel nyílik kiállítás. Múzeumi órák, előadások — a legkülönbözőbb témákban — a megye valamennyi múzeumában zajlanak, illetve elhangzanak. Zárásképp október 29-én Jászjákóhalmán honismereti napot tartanak, amelyen a huszonötéves Horváth Péter Honismereti Szakkör jubileumi évfordulója alkalmából találkozót szervez a megye honismereti szakkörei, a Tájak, korok, múzeumok mozgalom és a múzeumi pályázatok résztvevői számára. vezete. Tudomásom szerint a megye politikai, gazdasági, társadalmi helyzetéről készített pártbizottsági jelentés és munkaprogram-javaslat előkészítésében is részt vettek. Viszontlátják-e ebben a véleményüket? — A megyei pártbizottság a művelődéspolitikai helyzetelemzés és program kidolgozásához kérte a javaslatainkat, véleményünket, amit egy ötoldalas összegzésben juttattunk el az illetékesekhez. Örömmel tapasztaltuk, hogy több ponton viszontláttuk az elképzeléseinket. Ennek alappillére az volt, hogy be kell látni: a társadalmi- gazdasági feszültségek, ellentmondások nemcsak az országban, hanem itt a megyében is ki- és újratermelődtek. Véleményünk szerint a közoktatásban, a közművelődésben, a művészeti és a tudományos életben is a reális helyzetelemzés a legfontosabb; a diagnózisnak pontosnak kell lennie, mert a terápia eszközei jórészt megvannak. Konkrétan arról van szó: ahol megoldások kellenek, ott vezessük be az újat, ahol jó eredményeket értünk eL ott ezeket vigyük tovább. Vita volt köztünk ugyanis azzal kapcsolatban: vajon ki kell-e dolgozni merőben új művelődéspolitikai koncepciót a megyében? Vé- gülis arra a megoldásra jutottunk, ami a pártbizottság politikai munkaprogramjára vonatkozó javaslattervezetben — mondhatnám egy az egyben — megjelent. Nevezetesen : a megyei művelődéspolitikai gyakorlat és a feladatok áttekintése, elemzése indokolt, ám ennek kétféle eredménye lehet: új koncepciók kidolgozása, illetve a meglévők korszerűsítése, kiigazítása. — Köszönöm a beszélgetést. Bálint Judit « Adomány a szülőfalunak Kis galéria Laki Ida képeiből Igazgatta a művészi pályán A hatvanas évek eleje óta J. J. A közművelődés három éve Önállósággal a politizáló közösségért Horváth Attila az egyesületi munkáról, a kultúra helyzetéről és jövőjéről Mozgalmas — eredményekkel és gondokkal terhes — három évet tudhat maga mögött a Magyar Népművelők Egyesülete Szolnok Megyei Szervezete, amely ezen a héten tartotta meg abádszalóki fogadóházában tisztújító közgyűlését. A tanácskozás ennél persze jóval többre vállalkozott: értékelte az egyesület egyik legegyenletesebb színvonalon dolgozó tagszervezetének munkáját és javaslatokat fogadott el a következő időszak legfontosabb feladataira. Az egyesületi nap vitájának tapasztalatairól, a közművelődés, a népművelők mai helyzetéről, valamint arról kérdeztük Horváth Attilát, a megyei szervezet újonnan megválasztott elnökét, hogyan látják az e területen dolgozók a művelődéspolitikai feladatok megoldásának lehetőségeit a megyében?
