Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

1988. OKTÓBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből HANUSSEN A Mephisto és a Redl ez­redes után a Hanussen Sza­bó István filmtrilógiájának befejező része. Persze az elő­ző mondat második felét fenntartással is fogadhatja bárki, hiszen a három film gondolati egysége folytatód­hat egy negyedik vagy soka­dik műben is. Kívánjuk is, hogy így legyen, hiszen Sza­bó István és alkotó kollek­tívája a világ színe előtt gondolkodik a világot oly­kor kevésbé foglalkoztató, de az egész világ számára primer módon fontos dol­gokról. Ebbéli meggyőződé­sében az sem zavarja a kró­nikást, hogy a Hanussen az említett trilógia kevésbé eredeti filmje. De ez a kér­dés-feltevés, illetve meditá­ció is megkérdőjelezhető, már eleve azzal, hogy hátha a Mephisto és a Redl... a „hibás” abban, hogy a Ha­nussen kevesebbet „mutat”. S a hangsúly csak azon le­het, hogy megelőző két film­testvéréhez viszonyítva ke­vesebbet, de nem keveset, s mennyivel többet, mint sok más, akarnok módon na­gyot meríteni kívánó mun­kák. A néző azonban kegyetlen, pláne, ha az alkotó elké­nyeztette: a színész és a ka­tona — Mephisto, Redl... — olyan gondolathordozói vol­tak Szabó Istvánnak, akik mindent elmondtak önma­gukról, s amit nem, azt a néző hozzátudta „költeni” — az alkotók erre úgyszólván inspirálták. A látnok, a jö­vőbe látó főhős esetében nem volt ennyire kegyes a film a közönséghez. Lehet „totózni”, hogy valójában — a maga horizontján belül — Hanussen próféta vagy efféle, szellemileg minden­képp „emelkedett” valaki volt-e, netán csak sarlatán, esetleg egyszerűen csak szél­hámos, kisszerű, időnként a földtől elrugaszkodó szél­hámos? Nem ad megfogható útba­igazítást a film, illetve sok­felé indítja a néző képzele­tét. Nehezíti a megítélést, hogy igen keveset kapunk Hanussen társadalmi való­ságáról. A „véletlenek” so­rozata alakítja netán Ha­nussen útját? Ráadásul a főhős reagálásai nem egyér­telműek a különböző hely­zetekben, s így — sajnos — egyet kell értenünk azzal a bírósági megfogalmazással, amely „nincs abban a hely­zetben, hogy kimondja a vádlott birtokában van — a léleklátás képességének”. Bölcsebb ítéletet mi nézők sem hozhatunk, legfeljebb sokkal szubjektivebb, kinek — kinek megérzései szerin­tit. Lehet netán, hogy ben­nünk nézőkben is szunnya- dozik egy-egy kis Hanussen? Abban az értelmezésben föltétlenül, hogy szeretnénk a jövőbe látni. Hanusseni magatartás lenne csupán, hogy minél több körülöt­tünk a bizonytalansági té­nyező, minél többismeretle­nes az egyenletünk, annál inkább szeretnénk megis­merni a „valós eredményt”, a jövőt? „Fogódzó” tehát a hanussenizmus ? Bizonyos körülmények között föltétle­nül, s része annak a tömeg­igénynek is, hogy ne csak a hatalom birtokolja a mani­pulációs eszközök arzenál­ját. Ez persze Hanussen ese­tében is csak jámbor óhaj volt. A nácik a látnok ké­pességeit is a maguk javára tudták felhasználni. Ez per­sze csak történelmi fikció, de igazságereje kétségbe­vonhatatlan. A sejtelmes arcú filmben a két nagyszerű színész, Klaus Maria Brandauer és Eperjes Károly remekel. — ti — Önismereti csoport, telefonos tanácsadás Új programokat indított a családsegítő központ Ebben a hónapban több új programot indítottak a karcagi családsegítő köz­pontban. Elsősorban olyan kezdeményezések születtek, amelyek a szülőket és a ti­zenéveseket segítik. A családok közös időtölté­sét szolgálja, hogy a csa­ládsegítő központ az úttörő­házzal közösen hétvégi csa­ládi programokat szervez. Szintén szerepel családi ren­dezvény abban a foglalko­zás-sorozatban, amelyet Szü­lőknek ajánlunk címmel a Zádor úti iskolával közösen szerveztek. A sorozat hat találkozásból áll, az érdek­lődők pszichológiai, peda­gógiai jellegű kérdéseikre kaphatnak választ. A tizenévesek két progra­mon is részt vehetnek. A családsegítő központ pszic­hológusai önismereti csopor­tot indítottak 16—18 éves fiatalok részére. A foglalko­zásokon a fiúk, lányok meg­ismerhetik maguk és társa­ik személyiségét, és azt, ho­gyan formálhatják, alakít­hatják önmagukat és társai­kat. Szintén tinédzsereknek szól az a telefonos tanács­adás is, amelyet Szívvonal elnevezéssel biztosít a csa­ládsegítő központ. A lelki problémákra választ, taná­csot adó pszichológus min­den csütörtökön 16—18 óra között hívható a 6-os tele­fonszámon. KSIlfikSszöntés irodalmi estén Vajdaság autonóm tarto­mányban a doroszlói Móricz Zsigmond művelődési egye­sület szombaton este ünnepi irodalmi estén köszöntötte a 60 éves Fehér Ferencet, a legismertebb jugoszláviai magyar költőt. Fehér Ferenc 1928-ban Nagyfénypusztán született. „Jobbágyok unokái” című első verseskötete az újvidé­ki Fórumnál 1953-ban je­lent meg. Azóta nemcsak újabb és újabb köteteivel, hanem műfordítói tevékeny­ségével is kiemelkedő he­lyet vívott ki magának a ju­goszláviai irodalmi életben. Falunap Jászjákőhalmén Értékelték a néprajzi, helytörténeti pályázatokat Tanárokat, tanulókat hívnak Százötven éves a kunszentmártoni nagyiskola (Tudósítónktól) Kedves meghívóvá) invitálja a kun­szentmártoni Deák Ferenc Utcai Általános Iskola ve­zetése az évforduló alkalmá­ból szervezett rendezvé­nyekre a volt kollégákat, ta­nulókat. A kétszintes iskola 1838-ban épült, erről emlé­keznek meg november 3— 4—5-én. A rendezvénysoro­zat első napján, csütörtökön 9 órakor kezdődő ünnepsé­gen a megemlékezést em­léktábla-leleplezés és a ta­nulók munkáiból rendezett kiállítás megnyitása követi. A közoktatás országos hely­zetéről, fejlesztési program­járól dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, a megyei helyzetképről dr. Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának ve­zetője tart előadást. Pénteken az úttörőrajok, öntevékeny szakkörök mu­tatkoznak be. illetve talál­koznak, elbeszélgetnek az iskola régi nevelőivel. Szom­baton a Városi Művelődési Központban folytatódik a program, ahol a politika és a közoktatás kapcsolatáról Karancsi Lajos, a városi pártbizottság első titkára tart előadást, majd a 150 éves iskola történetét Józsa László tanár ismerteti. Az egykori pedagógusok és ta­nítványok baráti találkozó­jával ér véget az események sora. Falunap keretében szom­baton tartották Jászjákó- halmán a megyei múzeumi, műemléki és honismereti hónap záró rendezvényét. A művelődési ház nagytermét megtöltő vendégeket — köz­tük Kovács Miklóst, a jász­berényi pártbizottság első titkárát —, a megalakulásá­nak 25. évfordulóját ünnep­lő jászjákóhalmi Horváth Péter honismereti szakkört Sziráki Benedek tanácsel­nök köszöntötte. Ezután Horváth Péterről és a nevét viselő szakkör tevékenységé­ről emlékezett meg. Horváth Péter a Jászkun­ság első történetírója, Jász- jákóhalmán született 1756- ban, a jászberényi gimnázi­um igazgatójaként kezdte gyűjteni a jászok és kunok történetére vonatkozó ada­tokat. A jászkunokról írt könyvei ma már forrásérté­kűnek tekinthetők, mert az azóta elpusztult anyagodat csak az ő munkái őrizték meg. Halálának 150. évfor­dulóján, 1979-ben Jászjákó- halmán utcát neveztek el róla. A szakkör megalaku­lását a hatvanas évek elején kibontakozó honismereti mozgalomnak és néhány helybeli lokálpatriótának kö­szönheti. mely szerencsésen találkozott az 1963-ban rö­vid időre létrehozott gimná­zium törekvéseivel. Három év múlva igényes gyűjte­ménnyel léptek a falu elé. A kezdetben idősekből álló, jelenleg csaknem félszáz ta­gú közösség tíz éve iskolai csoporttal egészült ki. Pá­lyázataikkal megyei, orszá­gos díjakat szereztek, mun­kájukért közművelődési dí­jat kaptak. Ezután Tálas László, a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője a múzeumi és műemléki hónap alkalmából a múzeumi dol­gozók kitüntetéseit adta át. Miniszteri dicséretet kapott Csala Sándorné, a szolnoki és Nagy Sándorné a mező­túri múzeum kisegítő dolgo­zója, valamint Kovácsné dr. Kaposvári Gyöngyi szolnoki muzeológus, (ő Szolnokon vette át az elismerést). Szo­cialista Kultúráért kitünte­tésben részesült dr. Bellon Tibor, a Karcagi Győrffy István Múzeum igazgatója és dr. Madaras László ré­gész, a megyei múzeumi szervezetek igazgatóhelyet­tese. Hidasiné Szabó Mária, a HNF megyei bizottságának munkatársa a HNF Orszá­gos Tanácsa kitüntető okle­velét adta a Horváth Péter szakkörnek, az Ortutay Gyu­la Emlékplakettet pedig Fo­dor Istvánnak, a szakkör ve­zetőjének. Ketten kiváló, hárman érdemes társadalmi munkás elismerésben része­sültek. Ezt követően a megyei pá­lyázatokat értékelték majd a díjakat adták át. Idén har­minckilenc néprajzi és öt­venkét helytörténeti pálya­művet küldtek be. Az egyé­ni és csoportos dolgozatok sokszor több éves kutató­munka eredményeként ké­szültek, és jelentős szellemi (olykor forrás-) értéket hor­doznak. A néprajzi kategó­riában első díjjal jutalmaz­ták özv. Józsa Istvánná Ár­nyékban és fényben című önéletrajzi írását és Faragó Jánosné jászárokszállási nagycsaládokról szóló pályá­zatát. Csoportos pályázók közül a legértékesebbnek a jászjákóhalmi honismereti szakkör két dolgozatát tar­tották. A fiatalok között Csinger Anita szolnoki diák pedig azért a munkáért ka­pott első helyezést, amely­ben nagyanyja visszaemléke­zéseit dolgozta fel. A hely- történeti témájú pályázatok között (a Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium hatásának köszönhetően is) kiemelke­dően sok dolgozat érkezett a Jászságból. Különdíjban ré­szesült Szilágyi Károly: Ro­hanunk a forradalomba. Túrkeve 1918—19 című pá­lyázata, kiemelt első díjat kapott Nagy Lajos Mezőtúri volt cseléd a visszaemlékezé­sei című munkájáért, míg el­ső díjban részesült Kézsmár- ki Zoltán: Fegyvernek 1956. című dolgozata. Ugyancsak első helyezést ért el a iász- kiséri Csete Balázs honisme­reti szakkör a Katonaéveim története és Gulyás Mónika jászárokszállási diák Egy gazdász élete című pályáza­tával. Délután dr. Losonci Mik­lós művészettörténész a já- kóhalmi születésű Laki Ida festőművésznek azokból a képeiből álló kiállítását nyi­totta meg, amelyeket a mű­vész a falunak ajándékozott. Az ötven kép, melyet egy­millió-háromszázezer forint­ra értékelt a zsűri, egy le­endő képzőművészeti gyűjte­mény alapja lesz, valamint a község középületeit díszí­ti. A kiállítás a művelődési házban november 6-áig te­kinthető meg. — lp — Huszártalálkozó Budapest ’88 Legutóbb 1938-ban rendeztek Budapesten katonai lovasparádét. A látványos eseménynek fél évszázad után az elmúlt héten lehettek ismét tanúi a fővárosiak. Az el­ső reguláris huszárezred alakulásának háromszázadik évfordulója tiszteletére rendezett nemzetközi huszátta- lálkozó francia, angol, dalmát, portugál, osztrák és ma­gyar résztvevői hétfőn este a Hősök terén díszelgésen vettek részt. Szerdán délután a Budai Várba vonultak a lovasok, ahol megkoszorúzták Kisfaludy Stróbl Zsig­mond huszár szobrát. A találkozó leglátványosabb részé­re szombaton este a Budapest Sportcsarnokban került sor, ahol pompás lovasparádét látott a közönség. Csikós­bemutató, lovas haditorna, pásztortáncok, huszárver- bunk, pusztaötös, íjász- és kaszkadőrbemutató, kötelék­lovaglás — hogy csak néhányat említsünk a produkciók­ból. A tervek szerint a találkozót jövőre megismétlik, majd kétévenként rendszeres eleme lesz az őszi buda­pesti kulturális rendezvényeknek. Felvételeink a Hősök terén és a Budapest Sportcsarnokban készültek. Fotó: T. Katona László

Next

/
Oldalképek
Tartalom