Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-04 / 237. szám
1988. OKTÓBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jó szem és türelem! Naponta több ezer apró vonalkákat rajzolnak a gépek segítségével az elkészült laboratóriumi mérőeszközökre az űrtartalom meghatározására. Az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi üvegtechnikai üzeméből nagy mennyiségben szállítanak az OMKER részére (Fotó: T. Z.) Zavartalan a termés betakarítása (Folytatás az 1. oldalról) tűink még néhány évvel ezelőtt is: miért erőltetjük mi, itt a megyében a kukorica termesztését, foglalkozzanak vele ott, azon az országrészen, ahoi kedvezőbbek a termesztési feltételek. Lám, mit tesz a korszerű technológia; mindössze egy megyében becsültek annál több átlagtermést kukoricából, mint amennyivel a Szolnok megyei táblák biztatnak. A hivatalos becslések szerint ugyanis az 55 ezer hektár területen a megyei átlag meghaladja várhatóan a hektáronkénti 6650 kilogrammot. A tervezettnél valamivel később láthattak a csapadékos napok miatt a cukorrépa szedéséhez és feldolgozásához is a megyében. Jelenleg azonban már zavartalan a betakarítása az ipari növénynek, amelyeknél a gyökértömeget növelte ugyan, de a cukortartalmat csökkentette az eső. A korábbi évektől eltérően — a kedvező talajállapotok és a jó időjárás révén — kevesebb szedés i veszteséggel kerül biztonságiba a répa, amire nagy szükség is van az eddigi 1400 hektár átlagában mért mindössze 36-,6 tonnás hozam és a 14 százalékot alig meghaladó cukortartalom miatt. Az őszi vetésekre kijelölt 147 ezer hektár terület 80 százalékán már előkészítették a nagyüzemek a talajt, a repce és a lucerna vetését gyakorlatilag be is fejezték. A tervezett vetésterület kétharmad részén földbe került a legkorábban vethető kalászosak, az őszi árpa és a rozs magja. Megindultak a vetőgépek — bár ezt a koordinációs bizottsági ülésen résztvevő szakemberek még 'korainak, technológiai szempontból is indokolatlannak minősítették — az őszi búzának szánt földeken is. Régen volt olyan ősz — hallottuk a tegnapi tanácskozáson — amikor ilyen jó ütemben haladtak a megyében a tavasziak alá történő talajelőkészítéssel. Az viszont már kevésbé örvendetes — miután az árak emelkedése miatt a műtrágyamegrendelések egy résziét is visszamondták a nagyüzemek — és valószínű a talajaink tánanyagtőkéjének további csökkenéséhez vezet, hogy a szerves trágyázott terület is csökkent a megyében. T. F. Szigorú pénzügyi politika Az MNB elnökének sajtótájékoztatója Sajtótájékoztatót tartott hétfőn Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a jegybank idei tevékenységéről és jövő évi feladatairól. Elmondotta: a népgazdaság külső megítélése szempontjából kulcskérdés a tervben előirányzott feladatok teljesítése. A jegybank folytatja szigorú pénzügyi politikáját, a IV. negyedévben az MNB további 17 milliárd forinttal csökkenti a refinanszírozási hitelkeretet, a kereskedelmi bankok hitelezési lehetőségét. A külső pénzügyi egyensúly szempontjából fontos, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya a tervezetthez közel fog alakulni. Gondot jelent azonban, hogy a költségvetés hiánya a tervezett 10,4 milliárd forintot túllépi. A deficit azonban Bartha Ferenc szerint 15 milliárd forinton belül lesz. Az ország külső megítélésének az is lényeges szempontja, hogy mennyire halad előre a tervezett liberalizálási program. Az MNB szükségesnek tartja a bér-, az ár- és az importrendszer liberalizálását. Mindent a szemnek... Az igaz, hogy vasárnap véget ért az őszi BNV, de a vásári krónikásban ennek ellenére sok nyitott kérdés maradt. A napok múlásával ugyanis egyenes arányban az a vélemény alakult ki bennem, mintha a hazai kiállítók jó része úgy lett volna ezzel a vásárral, hogy jól van, eljöttünk, itt vagyunk, és mivel mást úgysem tehetünk, legfeljebb bemutatjuk azokat az áruféleségeket, amelyeket nem lehet kapni. Tehát mindent a szemnek, semmit a „kéznek”, így aztán a különféle termékek - többsége leginkább egyfajta óhajt fejezett ki, mert mind több helyen elmondták, egyelőre hiába is keressük a boltokban, elutasító válaszokat kapunk majd. Ez annál is inkább furcsa. mert — ha jól tudom — a BNV-n való megjelenésnek egyik feltétele, hogy a kiállító cégek csak azokat a termékeiket hozhatják el, amelyeknek a sorozatgyártása is megindult. Persze minden nézőpont kérdése, mert sorozat a száz, az ezer meg a 100 ezer darabos mennyiség is. Szóval nem tagadom, egy kicsit tamáskodó vagyok BNV ügyben. Eszembe jutnak ugyanis azok a tévébeli képsorok, amelyek egy-egy nagyobb nyugati Vásárról tudósítottak. S mint az egyik ilyen híradásban láttam a csillogóvillogó csoda mosógép igaz, hogy nem perdült táncra, de legalább végigjárta a kiállítás területét. Az persze nem biztos, hogy egy mosógépnek járni is tudnia kell, de a gyártó cég — gyanítom — már csak azért is bemutatta legújabb masináját, hogy a konkurenciát hadd egye a penész, hogy ők még erre is képesek. Ebből az egyetlen példából is kitűnik, hogy a fejlesztők fölvonultatják minden újdonságukat az üzletkötés reményében. Ezzel szemben a BNV-n pedig... Ez a kiállítás — nem rosszmájúságból mondom — inkább egy olyan népünnepélyhez hasonlított. ahol a bóvli árustól a discón, divatbemutatón keresztül a lacipecsenye-sü- tögetőig mindennel találkozhatott az ember. Valamiféle szemfényvesztésnek tűnt a dolog. Azt már fel sem merem tételezni, hogy a vásár szervezői efféle külsőségekkel próbálták feledtetni azt, hogy a hazai kiállító cégek messze nem tartoznak a világ élvonalához. Nemhogy nem diktálják a tempót, de még a követés is nehezen megy nekik Ennek természetesen számos oka van. Elég ha az akadozó anyagellátást, a fejletlen technológiát vagy a sokszor és jogosan szidott háttéripart említjük. De tegyük fel, hogy egy adott esetben az előzőekben felsorolt negatív tényezőket már kiküszöbölték. akkot meg a kapacitás szab határt a termelés növelésének, s végső soron az újabb üzletek megszületésének. így jogosan vetődik fel a kérdés, hogy minek ez a nagy felhajtás, vagyis miért állít ki egy olyan hazai cég a BNV-n, amelyik már jó előre tudja — amiatt, hogy a kapacitása évekre előre le van kötve — új üzletkötésekről nemhogy az idén. de még jövőre sem lehet szó. A válasz nem egyszerű, mert mint az egyik, hasonló cipőben járó nagyvállalat vezetője elmondta, a rang kötelezi őket, és reklámozni mindenképpen szükséges. Ha másért nem, hát azért, mert ezzel is jelzik, hogy a vállalat él és dolgozik. így aztán a kiállításon való jelenlétért fizetett másfél-kétmillió forint sem kidobott pénz. Lehet, hogy így vem, de én mégis úgy vélem, hogy egy ilyen vásárnak elsősorban az lenne a célja, hogy komoly szándékkal egy asztalhoz üljenek a fejlesztők, a gyártók, a kereskedők az újabb üzletkötések érdekében. Vagy talán tévedek? N. T. Vélemények a megyei pártbizottság dokumentumairól Szeptember 24-i lapszámunkban jelent meg a megyei párt-végrehajtóbizottság jelentése a megye gazdasági, társadalmi, politikai helyzetéről, valamint a pártbizottság politikai munkaprogramjának tervezete. Az alábbiakban e dokumentumokhoz kapcsolódó véleményeket,- gondolatokat adunk közre. Felelős helyi politikát Csernitzky Károly, a Martfűi Növényolaj gyár főmérnöke: — Ezt az anyagot már korábban a nyilvánosság elé kellett volna tárni. A pártértekezlet után, úgy vélem, kár volt ilyen sokat várni a megye gondjait figyelembe vevő, a megye megváltozott közhangulatát tükröző elemzéssel, örömmel olvastam végre a feladatok között, hogy ne a központi döntéseknek és a felsőbb akaratnak való megfelelés legyen a legfőbb törekvésünk, hanem egy helyes megyei politika kialakítása. Az anyag a korábban megszokottnál kevesebbet foglalkozik a gazdasággal, s ebben a témában főként csak elemez, nem pedig szabályoz. Ez így van jól, hiszen a gazdálkodás gyakorlata vállalati kategória. A gazdaság gondjait nem a párt oldhatja meg, viszont olyan feltételrendszert, olyan hátteret kell teremtenie, amelyben egyértelművé válik, hogy ki dolgozik jól, ki rosszul, s amelyben a piac öntörvényei végre érvényesülnek. Nem baj, sőt jó, hogy a tervezet nem szól operatívan a gazdálkodásról ! Amit ugyanis eddig szocializmusnak, szocialista gazdaságirányításnak tartottunk, az nem igazolta sikeresen önmagát, s jogos a kérdés, hogy egyáltalán alkalmas volt-e a gazdaság hatékony, értékteremtő működtetésére vagy sem. Nem könnyű — egyetlen pártnak sem lenne — szakítani a biztos hegemóniával, s az állandó térnyerés eszméjével, de ez a tervezet ezzel a helyzettel is számol, szembenéz. A hegemónia mellett csak akkor maradhattunk volna meg, ha az eredmények egyértelműen igazolják az elmúlt évtizedeket. Nem így történt. Gazdaságban dolgozó ember létemre nagy figyelemmel olvastam az oktatás, a művelődés és az infrastruktúra kérdéseiről szóló részeket is. Nem véletlenül, hisz ezeknek — közvetlenül vagy áttételesen — nyilvánvaló a hatásuk a gazdaságra. Örülök, hogy prioritást kaptak ezek a kérdések, hiszen a megyének kulcskérdés a szakemberek megtartása és az újak megkötése. Mi ugyanis eddig, ebben az országban, mintha elhanyagoltuk volna egy kicsit a termelés emberi oldalát. És... hogy mik a garanciák az új program következetes végigvitelére? Nem látok különösebb garanciát, talán csak annyit, hogy akik most egy reális helyzetelemzést adtak, s meghatározták a helyes súlypontokat, azok a megvalósításért és megvalósíttatásért is mindent elkövetnek majd. Gondokat összefoglaló ez az anyag, egy váz, amire minden gondolkodón politizáló ember rárakhatja a saját tudásából és tapasztalataiból vett érvanyagát. A tervezet legnagyobb pozitívumának mégis azt tartom, hogy végre megszületett, és a megye pártvezetése általánosságoktól mentes programmal állt oda a párttagság elé. Cselekedni kell Kelemen Zoltán mezőtúri pártonkívüli országgyűlési képviselő: — Számomra szimpatikusnak tűnik a korábbiakénál őszintébb és önkritikusabb hang. Ami viszont elgondolkodtatott az az volt, hogy miért kellett az országos pártértekezletet megvárni ahhoz, hogy nyíltabban mondjunk véleményt közös dolganikról és bátrabban nyúljunk a hibákhoz? Az állásfoglalás hitele mindenképpen nagyobb lett volna, ha a megye politikai gondolkodásban ezúttal megelőzte volna az országot. — Volt hiányérzete a dokumentum olvasása közben? — Igen: korábban egy képviselőcsoport-ülésen a megyei pártbizottság egyik vezetője azt mondta, hogy a párt az első lesz az apparátusának a leépítésében. Azóta néhány más intézmény már hozzákezdett a létszámcsökkentéshez, így a beígért elsőséget nem lesz-könnyű kivívni. Ugyanígy több konkrétumot vártam a megvalósítást illetően. Az utóbbi időben divatba jöttek a végnélküli elbeszélgetések, pedig nem hiszem, hogy a teendők amiatt szenvednének csorbát, mert nem tudja mindenki hajszál pontosan, hogy mit kell tépni úgy általában. Tudja, csak éppen valami rajtjelre várunk. De hát ez hol hangzik el, mikor és miként? Talán szinte személyre szólóan kellene megszabni a tennivalókat, aztán a végrehajtás leckéjét kérlelhetetlenül „kikérdezni”. Ha a cselekvéshez érünk, tegyünk félre minden álszemérmet. Az egészség- ügyi intézmények falán még mindig vívmányként deklaráljuk például, hogy nálunk az orvosi ellátás ingyenes, holott mindenki tudja, hogy ez nem így van. A láthatatlan jövedelmek megadóztatásával legalizáltuk a hálapénzt, tehát semmi nem indokolja, hogy erről ne vegyünk tudomást. Ugyanígy az oktatásügy terén jóval szorítóbbak a gondok, mint ahogyan azokat csokorba szedték. A szülők, a pedagógusok napi tapasztalása vall arról, hogy az iskolákban a radikális reformmal máris késésben vagyunk! — ön szerint a. megvalósításiban mi az első lépés? — Nincs első lépés: cselekedni kell minél hamarabb! A szavak helyett a tettek következzenek. Ma még megvan a társadalomban a készség az azonnali cselekvésre, ám félő, hogy ha — szöuli példával élve — várnak a stratpisztoly elsütésével, már az indulásnál alaposan beragadunk. Munkafegyelem, vezetői tekintély Dr. Draskovits Dénes, a Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet műszaki és fejlesztési főmérnöke: — Az elmúlt időszakban nem szoktunk hozzá az ilyen kritikus és önkritikus hangvételű, nagy közönség elé kerülő elemzésekhez. Nagyon itt volt már ennek az anyagnak az ideje! Jó néhány olyan kérdésről olvastam benne, amiről már régen beszélni kellett volna. Például a káderügyek. Valóban ott döntsenek az ember sorsáról, értékéről, ahol dolgozik, ahol valóban ismerik! A régi gyakorlatot valóban el kell vetni! Jó, hogy szó esik a vezetőellenes hangulatról, s e folyamat megállításáról is, hiszen ha így haladunk, lassan nem lesznek, akik vezetői állást vállalnak. A kialakuló munkanélküliség ugyan felemelte a munkahely értékét, ám ez nem a vezető és a konkrét munkahely tekintélyéből ered. Az emberek ma, tisztelet a kivételnek, csak annyit adnak ki magukból, hogy az állásukat megtartsák. Helyére kell tenni a munkafegyelem, és a vezetői tekintély kérdését, hogy ne keverjük, ne tévesszük össze a demokráciát a munkahelyi anarchiával. Túl sokan túl sokat politizálnak a „demokratizmusra” hivatkozva, s közben rohamosan csökken a munkamorál. Megkülönböztetett figyelemmel olvastam a művelődési eredményeket, mivel az ezzel kapcsolatban leírtak sértik valóságérzetemet. Magamról, s kollégáimról beszélhetek: napi tizenkét órai munka mellett legfeljebb csak a sajtó átlapozá- sáig és a tévé bekapcsolásáig jutunk el. Környezetemben a legtöbb szakember a szakmai lemaradásának a növekedési ütemét is alig képes tartani, s ez több mint elgondolkodtató. Vagy: té- eszünk paprikaszárítójában havonta háromszáznegyven- háromszázhatvan órát dolgoznak az emberek. A napokban itt volt egy tőkés és azt mondta, náluk ilyen nem lehetséges, mert a szakszervezet azonnal közbelépne. Hogyan várjuk el az ennyire leterhelt emberektől, hogy még tanuljanak, művelődjenek? Tudomásul kell vennünk, hogy gazdasági helyzetünk és művelődéspolitikai elképzeléseink csak egy irányban, együtt haladhatnak. Ha romlik az egyik, a másik sem virágozhat. Mindenesetre. .. jó érzés volt olvasni, hogy törődünk ezzel a területtel. Várom a párttól — s vártam a tervezettől —, hogy. a párt tekintélyének visszaállítása érdekében felveszi a harcot; lesz önkontrollja, s olyan programot ad, ami valóban a jövőt szolgálja. Ilyen értettemben, összességében, jó tervezetnek tartom az anyagot. A benne szereplő kérdések jó, hogy nyilvánosság elé kerültek végre. Ez némi bizalmat adhat a jövőre nézve. U M. L. — P. B. A Tiszta virágos községért mozgalomban Tószeg lakossága jelentős munkát vállalt lakóhelye szépitésében. Az idén eddig 20 millió forint társadalmi munkát végeztek. Képünkön az iskolások is kiveszik részüket a munkából, a felső tagozatosok a kerékpárút mellett majd sövényt telepítenek (Fotó: T. Z.)
