Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

1988. OKTÓBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből fl Magyar Művészetért Sír az út előttem Nehéz lenne számba ven­ni, hogy az anyaország egy­kori politikai tudata hány­szor felejtette el a bukovinai székelyeket az elmúlt évszáza­dok során. Azt viszont már pontosítani lehetne, hogy hányszor „fedezte fel” keser­veiket és azt hányszor állí­totta a hibás magyarságtu­dat, a nacionalizmus szolgá­latba. Nem becsülhetjük viszont eléggé azokat a — már a múltban is népben, nemzet­ben gondolkodó, Kelet-kö­zép-Európa népeinek együtt­élését, barátságának erősíté­sét valló — gondolkodóin­kat, abban a közegben talán messiásoknak tűnő ábrándo- zókat, a haladó politika, a szellem embereit, akik a bu­kovinai székelyek sorsát igyekeztek leválasztani a hul­lámszerűen mozgó, hol csök­kenő, máskor meg erősödő nacionalista politikai kurzu­sokról. Ennek a történelmileg megkésett igazságtevésnek politikai és művészi szintézi­sét az elmúlt évek során Sá­ra Sándor és alkotóközössé­ge végezte el a Sír az út előt­tem... című filmeposzában. A csaknem hétórás, a bu­kovinai székelység kálváriá­it bemutató gyönyörű tabló négy részből áll: Hazátlanok, Hadak útján, Keresztúton, Hazatértek. A kálvária leg­megrázóbb vagy legfonto­sabb stációit: 1764. Mádéfal- va. Több száz halott maradt Siskowitz altábornagy sor- tüze nyomán a helyszínen, a menekülők Moldvába futot­tak. 1775. Bukovina török, majd osztrák uralom alá ke­rül. 1882. A bukovinai szé­kelyek egy részét az Al-Du- na mellé telepítették, közü­lük is sokan kivándoroltak Kanadába, Brazíliába. 1919. Bukovina román fennhatóság alá került. 1941. Teleki Pál miniszterelnök javaslatára a székelyeket a Bácskába tele­pítették át a hajlékaikból el­űzött dobrovaljácok helyére. 1944. Bácskából menekülniük kellett. 1945. Tolnában és Baranyában telepítették le őket a volt volksbundista portákra. 1950. Beszolgálta­tás, erőszakolt téeszszervezés, törvénysértések. A Keresztúton-t a tavalyi filmszemlén mutatták be, az országos vetítésre csak most került sor, annak ellenére, hogy a filmszemle nagydí­ját kapta meg. A késleltetett országos bemutató oka: a Keresztúton mondanivalóját déli barátaink sajnos félre­értették. A magyar kultúr­politikai vezetés — okkal- ;oggal — még a látszatát is kerülni akarta 'más népek nemzeti tudata megsértésé­nek. A félreértések, úgy tű­nik, tisztázódtak, azóta talán nyugvópontra jutott az ügy, hiszen éppen, a Hadak útjá­ban vallanak, emlékeznek arra a székelyek, hogy mi­lyen rosszul érezték magu­kat Bácskában, mennyire nem akartak ott élni, mi­lyen lel'kiismeret-furdalásaik voltak az igazságtalanul el­űzött emberek házaiban. A film egyértelműen ki­mondja, hogy a Bácskában letelepített székelyek egy is­mételten hibás politika áldo­zatai voltak. Teleki Pált bal­oldali írók, ellenzéki politi­kusok, figyelmeztették is a döntés várható következ­ményeire. 1944-ben aztán bekövetkezett, amitől a messzebblátók tartottak: negyvenegy székely férfi éle­te bánta a horthysta hatalom rossz döntését. Sára Sándor filmjében, miként a görög sorstragédi­ák asszonykórusa, anyák, öz­vegyek idézik föl menekülé­sük iszonyatát, fájdalmaikat. A Sír az út előttem... mintegy száz idős ember emlékezése, korabeli dokumentumok köz­lésével vált teljes értékűvé. A film nem csak hogy mentes minden lélekmérgező nacionalizmustól, hanem ép­pen a térsék sokszor egymás ellen uszított népeinek, nép­csoportjainak igyekszik úgy igazságot szolgáltatni, hogy közöttük a megbékélést erő­sítse. Torokszorítóan megrá­zó, balladai hangvétellel be­szélnek a tragédiák túlélői, sosem múló felkiáltójelekkel emlékeztetnek fájdalmaikra, de mindezt olyan bölcsen, olyan tisztán látóan teszik, hogy gondolkodásukat né­mely politikusok is megiri­gyelhetnék. — ti — Nagydíj kiemelkedő alkotóknak• „A Magyar Művészetért” elnevezésű alapítvány kura­tóriuma szombati ülésén döntött arról, hogy mely mű­vészeket, alkotó személyisé­geket részesíti nagydíjban kiemelkedő teljesítményük, életművük elismeréseként. A díjazottak: Mészöly Miklós író; Szécsl Margit költő; Vass Lajos zeneszer­ző; Gulyás Gyula és Gulyás János filmrendezők; Sík Fe­renc és Kerényi Imre, a Nemzeti Színház rendezői; Bubik István és Kubik Anna, a Nemzeti Színház színmű­vésze; Orosz János festőmű­vész; Samu Géza szobrász- művész. A népművészet ka­tegóriában Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes, a táncművészek közül Novák Ferenc és Györgyfalvai Ka­talin, a fotóművészet kate­góriában Szabóky Zsolt, a határon túli magyarság al­kotói közül Dobos László szlovákiai magyar író része­sült az elismerésben. Csépán Egy osztályból kettő Az 1988/89-es tanévre Csé­pán 36 első osztályos tanulót írattak be, ám az osztályis­métlőkkel, valamint azok­kal a gyerekekkel, akiket a kisegítő iskola első osztályá­ba helyeztek át (ahová a szülők nem vitték át őket), negyvenes létszámmal kez­dett az osztály. A tanulók 44 százaléka cigány származá­sú. A nagy létszámú osztály tanulóinak megfelelő előme­netele érdekében elengedhe­tetlenné vált az első osztály két tanulócsoportra bontása. Ezt — a bér-és dologi költ­ségeket . illetően is — sike­rült megoldani külső segít­ség nélkül, ugyanis az előző tanévi hat napközis cso­porttal szemben jelenleg öt működik, a megszűnt terhé­re javították a kis elsősök felkészítésének feltételeit. Nevezetes épületeink nyoméban A tiszafüredi református templom Tiszafüred városában áll egy református templom, amely első látásra nem sok­ban különbözik a megye más településeinek templomaitól. A hajót közelebbről szem­ügyre véve azonban feltű­nik, 'hogy a termetes abla­kok mellett parányi, lőrés­szerű ablakok törik meg a déli homlokzatot. A felfede­zés persze nem újdonság, hi­szen lapunk hasábjain is be­számoltunk arról, hogy há­rom esztendővel ezelőtt re­noválván az épületet, kőmű­vesmesterek leverték a vako­latot, s két keskeny, befala­zott ablakra bukkantak. Az Országos Műemléki Felügye­lőség szakemberei nyomban kiszálltak a helyszínre, s megállapították, hogy. a szó­ban forgó rész Árpád-kori, koragótikus maradvány. (Bár talány, hogy az ablakok el­helyezkedése miért ilyen szo­katlanul magas?) Joggal fel­tételezhető tehát a leletből, hogy a mai református temp­lom helyén állott egy épület amelynek — talán egyetlen épségben maradó részét — beépítették a jelenleg is lát­ható templomba. Idővel az épületet három­szor is nagyobbították. A XVIII. században egy ízben megemelték a mennyezetet, mert a környék egyik földes­urának. Bilkei Lipcsey Imré­nek a felesége, Kövi Ján Lu- dovika 1869-ben orgonát építtetett, s a viszonylag ma­gas sípok miatt szorult ma­gasításra a mennyezet. (E ■tényt korabeli felirat hirde­ti az orgonán). De ha már a mennyezetnél tartunk, fel­tétlenül megemlítendő, hogy a tiszafüredi református templomban kék színűre fes­tett Luthe r-rózsás fakazet­ták díszítik a mennyezetet. Református templomokban ez elég ritka. De itt nemcsak a kazettákat festették be, ha­nem a padokat is. A forrá­sok dátumát a múlt század első felére teszik. Ottjár- tunkkor — a templom tel­jes felújítása gyanánt — ki­cserélték az elkorhadt fapa­dokat, amelyeknek egy része — múzeumba kerülésével — megmenekül a teljes pusztu­lástól. J. J. (Fotó: T. Z.) Differenciált tudásra van igény Korszerűsítik ez állami nyelvvizsgákat Nyelvtanárok regionális tanácskozása Szolnokon A megyében is egyre sza­porodó nyelvtanfolyamok, a szinte minden korosztályból kikerülő magántanulók nagy száma is bizonyítja, hogy napjainkban egyre nagyobb — bár a szükségeshez ké­pest még mindig nem elég — az érdeklődés a m’elvek, a nyelvtanulás iránt. A köz­oktatásban is előrelépés ta­pasztalható ezen a téren, an­nak ellenére, hogy az okta­tó-nevelő munka egészére jellemző ellentmondások és feszültségek természetesen itt is jelentkeznek. Az óvo­dásoknak, az általános isko­lák diákjainak is lehetősé­gük van már bepillantani egy-egy nyelv rejtelmeibe — persze az életkori sajátos­ságuknak megfelelően —, a középiskolákban a kéttan- nyelvű oktatás, a fakultációs foglalkozások járulnak hoz­zá leginkább egy-egy ide­gen nyelv magasabb szintű elsajátításához. A bővülő lehetőségek el­lenére sem elég hatékony ma a nyelvoktatás Magyar- országon, hisz sokkal töb­ben tanulnak, mint ahá- nyan tudnak is nyelveket. Legalábbis ez tükröződik a végeredményekben. A szak­emberek tapasztalatcseréje tehát túl azon, hogy szüksé­ges, a tanítványok számára is közvetett haszonnal jár­hat. Elősegítheti, hogy az átadott-átvett ismeretek szá­mukra életformává, maga­tartássá váljanak, ne csak nyűgnek érzett munkát je­lentsenek. Ezt a célt is szolgálta egyebek mellett az a regio­nális konferencia, melyet a TIT idegennyelvi választmá­nya és megyei szervezete, a Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet, valamint a Gorkij Nyelviskola szolnoki tagoza­ta hívott életre, s melyet szombaton délelőtt rendez­tek meg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának épüle­tében. — A konferencián — me­lyen részt vett Fábián Péter, a megyei pártbizottság tit­kára —, Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyette­se köszöntötte a résztvevő­ket, akik az ország minden részéből érkezve, tehát más­más tapasztalatokkal felvér­tezve vitatták meg három — angol, német és orosz — szekcióban az idegennyelv­oktatás aktuális pedagógiai és módszertani kérdéseit. Ezt megelőzően előadásokat hallgattak meg három té­makörben. Horváth Iván, az Idegennyelvi Továbbképző Központ igazgatója, az Ál­lami Nyelvvizsgabizottság el­A konferencia résztvevői Horváth Iván előadását hallgatják (Fotó; H. L.) nőké A nyelvvizsga jelene és jövője címmel tartott tájé­koztatót, melyben fölvázol­ta a jelenlegi rendszer prob­lémáit és a készülő nyelv­vizsga-reformmal kapcso­latos elképzeléseket. Elmondta, hogy a jelenle­gi, tízéves múltra visszate­kintő komplex vizsgáztatási módszer nemcsak azért szo­rul korszerűsítésre, mert gyakran éri kritika eseten­Mit, hol és mennyiért? — Erre a három kérdés­re kell választ találnia annak, aki nyelvtanulás­ba kezd. Az első feladat igazán nem nehéz, hisz széles skála ad lehetősé­get a választásra. Leg­feljebb csak azt kell mérlegelni, melyik — az angol, a német, az orosz, avagy a latin — hozhat közvetlenebb és kézzel­foghatóbb hasznot a „konyhára”. A konyha- pénzt befektetni persze nem elég, legfeljebb ak­kor, ha egyedül indulunk „útnak” egy tankönyv­vel és néhány kazettá­val. Egy magán óra ára a „feketén” 200 forint kö­rül mozog (+, — 50, in­kább + 100), tehát jól meg kell gondolnunk: hol és mennyiért. Ké­nyelmesebb, és olcsóbb megoldás a szervezett tanfolyam, persze csak ha van még üres hely á: 35—200 Ft, óránként). Dilemma dilemma há­tán, ha a havi költségve­tést készítjük, avagy a konyhapénzt osztjuk szét. És egyáltalán: meg­éri? E tekintetben, úgy vé­lem, a felső határ a „csillagos ég”. kénti nehézkessége, bürokra­tizmusa és hatósági szemlé­lete miatt. A reformra el­sősorban azért van szükség, mert a gyakorlatban diffe­renciált nyelvtudásra van igény: a beszédkészség leg­magasabb szintjére kell el­jutnunk például az idegen- forgalomban dolgozóknak, ugyanakkor az írás és olva­sáskészséget kell fejleszte­niük a szakfordítóknak. E két készségre, bázisra épü­lő vizsgáztatás mellett ter­mészetesen megmarad majd a hagyományos, komplex rendszer is. A teljesítménye­ket objektív módon mérni hivatott nyelvvizsgabizott- ■ ság másképp is nyújt segít­séget a jelentkezőknek. A mindenkori vizsgaidőszakok kezdete előtt egy hónappal — tehát évente három alka­lommal — jelenteti meg az Idegennyelvi Továbbképző Központ a Nyelvvizsga-hír­adó című kiadványát, mely­ben a gyakorlati útmutatás mellett segédanyagok is lesznek. A reformmal kap­csolatos, formálódó elképze­léseket december 31-éig vég­legesítik. A miniszteréium- mal és más szervekkel való egyeztetés követi majd — egyelőre nem tudni, mikor — az új vizsgarend végleges bevezetése. Horváth Iván tájékoztató­ját konzultáció követte. Igen nagy érdeklődéssel hallgat­ták meg ezután a résztvevők Suzanna Harsányinak, az Oxford University Press ve­zető szerkesztőjének előadá­sát Mi kell a jó tankönyv­höz? címmel. A plenáris program a hétvégi intézmé­nyes oktatás módszertani kérdéseiről és a SITA tan­folyamokról szóló tájékozta­tóval folytatódott, a konfe­rencia szakéi óülésekkel feje­ződött be. Nem tilos a „titkos” Zárolt anyagok forrásfeldolgozása a Párttörténeti Intézetben Az eddig zárolt anyagok feloldásával jelentősen köny- nyebbé vált a kutatómunka, a forrásfeldolgozás az MSZMP Párttörténeti Inté­zetének archívumában. Tel­jes körűen hozzáférhetővé lettek a felszabadulást köve­tő koalíciós idők dokumentu­mai. Kevésbé szigorúak az 50-es évek iratanyagának mi­nősítései, s ugyancsak kutat­hatók az 1956 utáni pártdo­kumentumok. Könnyítették a két világháború közötti idő­szak forrásanyagára vonat­kozó kutatási feltételeket is. Ez utóbbi korszakiból vi­szont a kommunista párt anyagai hiányosaik, több do­kumentum elveszett, meg­semmisült. A meglevő ira­toknak is jelentős része Moszkvából, a Komintern archívumából került át má­solatokon. így például a KMP, illetőleg a Komintern magyar szekciója első két kongresszusának dokumen­tumai csak mikrofilmen fér- hetők hozzá a Párttörténeti Intézetben. A két világhábo­rú közötti kommunista moz­galom iratanyaga azért is töredékes, mivel az itthon működő illegális pártsejt le­velezése, feljegyzései jórészt vegytintával íródtak. Jóval bőségesebb anyag áll a történészek rendelkezésére a szociáldemokrata pártra vonatkozóan. Egyrészt a le­gális működés következté­ben több forrás, dokumen­tum maradt fenn, másrészt számos külföldi levéltárban őriznek a magyar szociál­demokrata mozgalommal kapcsolatos iratokat. így komplex feltárást végeznek az intézet munkatársai a bé­csi archívumiban, s kapcso­latban vannak francia, angol levéltárakkal is, ahonnan másolatokon szerezték és szerzik be a fontosabb do­kumentumokat. Az egykori szociáldemokrata politikus­nak, a Tanácsiköztársaság egyik hadműveleti főnöké­nek, Böhm Vilmosnak leve­lezését csaknem darabonként Svájcból gyűjti egybe a Párt­történeti Intézet. A két világháború közti munkásmozgalmi iratanyag kutatásakor a személyekre, belső frakciókra, pártharcok­ra vonatkozó forrásanyagok­nál nehezebb volt az enge­délyek megszerzése — jelen­leg ezek a dokumentumok is megkötés nélkül kutathatók. Teljes körűen a történé­szek rendelkezésére áll az 1945—48 közötti időszak for­rásanyaga, így a koalíciós pártok — a Független Kis­gazdapárt, a Szociáldemok­rata Párt, a Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt — iratai, tárgyalási jegyző­könyvei. Az 1948—56 közötti időszak néhány dokumentumáról is feloldották a „titkos” jelzést, a „szigorúan bizalmas” felira­tú anyagokat p>edig kiadják a névre szóló megbízólevéllel rendelkező történész számá­ra. Tehát a felszabadulástól 1956-ig terjedő évtized for­rásai — a nem itt őrzött nép- bírósági jegyzőkönyvek, a koncepciós pterek anyagain kívül — szabadon kutatha­tók az archívumiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom