Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-15 / 247. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. OKTÓBER 15. SaLorudjpcdbC itxjfjXAJf Itt a papír hol a papír? Nem tudom, hogy (központilag kik és milyen nyelvek alapján szabályozzák az újságokra és könyvökre szánt papír szétosztását, de gyanítom, hogy nemrégiben alighanem egy csapásra megbolydult addigi nyugodt életünk. Tudomásul kellett ugyanis venniük/vennünk, hogy előre meg nem határozott ideig jó néhány országos és megyei sajtóorgánum csökkenteni kénytelen terjedelmét, és számos könyvkiadó termelékenységét. Hiába, papírból soha sem volt elég nálunk, köztudottan mindig is importra szorultunk. (Figyelmeztető jelek már korábban is voltak, ennek nyomán közelmúltban össze kellett vonni néhány kevésbé sikeres lapot). Hogy mindezt miért bocsátottam előre? Mert a napokban egy újságcikkben újra találkoztam Fekete Gyula nevével, és egyik közismert gondolatával. A jeles író már régóta élharcosa a sekélyes irodalom (vagy az általa elterjesztett kifejezéssel élve” „kulturális szennyhullám”) elleni küzdelemnek. Ö a jelenség legújabbkori elburjánzásának kezdettől fogva szemtanúja, s egy idő óta ostorozója. Amikor Fekete „szennyhullámiról” beszél, ez alatt nem csupán a mai magyar irodaiam el'korcso- sult vadhajtásait érti, hanem globálisan egész kulturális életünk torzulásait. Mondom, találkoztam a nevével, s ha mindenben nem is osztom a nézetét, alapjaiban egyetértek vele — már ami a „nagy egész” 'kultúrában tekintélyes helyet elfoglaló hazai irodalmi vonulatot illeti. Ebinek szapulása persze, nem az én feladatom, ezt nyugodt szívvel bízom irodalmárainkra, kritikusainkra. Csak éppen azt kívánom szóvá tenni, hogy ama bizonyos hullámnak az utóbbi időben egy újabb, nem egészen ártalmatlan felerősödését tapasztalom. Ászt hiszem, a gazdaság kultúrán is csapódó válságterületei ellenére is vagyunk még sokam, akik nem tudunk úgy elmenni a könyvesboltok előtt, hogy meg ne néznénk a legfrissebb magyar irodalmi termést, illetve szellemi életünk legújabb le- tétaményeit. Hogy mit látunk? Olykor bizony megütközünk, hogy a 'boltok kirakataiban, polcain egyre nagyobb számban sorakoznak olyan alkotások, amelyek csak kis jóindulattal érdemlik az említett hízelgő főnevet. Az emberben menten ágaskodik a kérdés: hogy mire nincs papír nálunk? S ez az, ami fölöttébb bosszant. Kivált manapság, amikor éppenséggel nem mondható, hogy papírhegyek tornyosulnának raktárainkban. Ugyanakkor a kiadók, a nyomdák rekordidő alatt ontják a silány, majdhogynem értéktelen termékeket. És az érveik nem is hangzanak rosszul: ké_ rém, az ilyen és olyan témájú könyvekre 'kimutatható igény van, s ez, akárhogyan is vesszük, a szélesedő demokratizmus jegyében zajlik. Ehhez járul a szintén nem mellékes, és egyre inkább előtérbe kerülő nyereségérdekeltség kérdése. Nem könnyű cáfolni e kikezdhetetlen- nek tűnő érveket, amelyek valamilyen módon igazolni látszanak a kiadók, nyomdák és mások érdekeit, törekvéseit. Mégis, engedtessék meg elmondani szerény véleményem: a jelentkező igények kiszolgálása még nem szabadna, hogy feltétlenül ízlés- rorribolást ás jelentsen egyben. Ugyanis az irodalomnak — sok más egyéb mellett — nem kisebb a feladata, minthogy neveljen, ízlést formáljon. De mit kezdjünk az olyan zöld utat élvező kiadványokkal, amelyek rámenősen vonják el a papírt jobb sorsra érdemes művektől? Mert kérdem, vajon adnak-e valami értékes pluszt a neves táncdaléne- kesnő szexuális ömlengéseit, kalandjai? (Félreértés ne essék, e sorok írója egyáltalán nem érzi magát prűdnek!) Vagy •mennyire tekinthető kompetensnek az a befutni szándékozó, leginkább Balzac Ras- tignac-jára emlékeztető fiatal közgazdász elsárkányosodó nőkről szóló- álelmélkedé sei ? Az olykor megmosolyogtató példák vég 'nélkül sorolhatók, de talán fölösleges a helyet tölteni velük. Most inkább az a lényeg, hogy gyors sikerre és még gyorsabb meggazdagodásra áhítozó, önjelölt írók kopogtatnak nagy létszámban a kiadók ajtajai«, és sajnos többnyire be is bocsáttatnak. Bent pedig részt kémek a rendelkezésre álló kevés papírból, fogyasztják az egyre drágább papírost, s lekötik a nyomdai kapacitást. Közben asztalfiókök mélyén porosodnak nehéznek, keménynek ítélt, egyébként fajsúlyos kéziratok, nyomólemezeken pihennek klasszikus költőink halhatatlan versei (nemzeti tudatunk éb- rentartái), és még hosszan sorolhatnám. Az úgynevezett sikerkönyvek csak özönlenek feltartóztathatatlanul, el nem téveszthetnem megcélozva a légesrég tudatosan kiszemelt fogyasztói réteget. Tegnap még a szexualitás dívott, s ezen belül is kiemelkedő helyen a promiszikuitás, ma más csámcsogni való kerül terítékre. S hogy holnap mi következik a sorban? Bizonyára lesznek továbbra is népszerű, könnyen megfogható témák. Bár jó lenne, ha végre igazi, elemző művek születnének, például a sorsüldözött erdélyi menekültek helyzetéről, kiteljesednének a jelenlegi politikai féligazságok, és így tovább. Csak most már azt kellene megfontolnunk, hogy addig amíg el nem jövend a Kánaán, vagyis egy papírban dúskáló szebb kor, mely kiadványok esetében mérsékeljük, uram bocsa’ vonjuk meg az alapanyagot? Mert most. egyelőre sok-sok politikai és közéleti lap, tényfeltáró kötet sínyli meg az úgynevezett papír-recessziót, s éppen akkor, amikor a társadalmi-politikai élet pezsgése esetenként bővebb terjedelmet igényelne. Ott van a keze munkája Jászapáti Makovecz szellemében, de nélküle épít önkéntelenül is lassul a forgalom a főúton, az autósok leveszik lábukat a gázpedálról. Nem lehet elhajtani anélkül a művelődési ház előtt hogy néhány pillanatra el ne időzne rajta a tekintet. A Jászapáti legforgalmasabb útján álló épület elüt a környezetétől, ugyanakkor harmonizál is velük. A hatalmas sátorra emlékeztető hajlott hátú palatetőt mozgalmas homlokzat tartja: oszlopsor. ívelt korlátú erkélyek, középen hangsúlyosan kiemelkedő torony. Vele konkurál egy dísze, megjelenésű középület, a tornyos iskola. A századforduló szecessziós hatását hordozó épület a díszítő gipszfigurákkal, hajlított attika falakkal. merészen ívelt kupolával különös rangot nyer a szomszédos művelődési háztól. Egymás értékeit hangsúlyozza a két épület. A falu zárt maradt Szemközt építkezés folyik, az elbontásra váró takarékszövetkezeti székház mögül pedig ugyancsak tekintélyes építmény villan elő. A szolgálati lakásokból és üzlethelyiségekből álló épület a művelődési ház stílusához, megjelenéséhez méri magát. Egy határozott elgondolás látszik tehát ott kirajzolódni egy egységes építészeti együttes kialakításáról. Makovecz Imre tervei alapján a művelődési ház a múlt év augusztusában készült el. öt bízta meg a tanács a négy utcával határolt szemközti lakótömb beépítési tervének elkészítésével is. A tüzéptelep, valamint a nagyrészt szanálásra megérett épületek helyén így 180 lakásból és néhány középületből álló együttes alakult volna ki hangulatos belső terekkel, lakóházakkal. A beépítési terv után Makovecz Imre és munkatársai hozzá is láttak az egyes épületek tervezéséhez. mire azonban a művelődési ház megnyílt, a nemzetközi hírű építész kivonult Jászapátiról. — Nem kivonultam, hanem egyszerűen kiebrudaltak onnan — jelenti ki a pesti tervező az irodájában. — Szívesen dolgoztam pedig Jászapátin. szót értettünk a tanácselnökkel, a kivitelezőkkel, végülis a művelődési ház úgy épült meg, ahogy elgondoltam. És azután mégis történt valami, amit máig sem értek. Nem tudtam megismerni a falut, zárt maradt előttem, pedig évekig jártam oda. — Talán a jász zárkózottság? — Nem. A szomszédos Jászkiséren, ahol szintén áll egy művelődési házam, nem volt ilyen gondom. Azt hiszem, nem az emberek mások. a kapcsolatok, a hatalmi struktúrák. Makovecz Imrét a világ legjobb ma élő építészei között tartják számon. Kemény, határozott ember esztétikai és erkölcsi ítéleteiben. A nemzetközi szaktekintélyek után figyel rá a — Panelből kétszer annyiba került volna. .. — érvel az építész, s azt nem teszi hozzá, hogy még akkor nem is lett volna olyan barátságos, meleg, emberi léptékű. A tanács egyébként a beépítési tervet meghirdette a lakók között, és az első tájékoztatón mintegy hatva- nan-nyolcvanan gyűltek ösz- sze. Konkrét egyeztetésre a tervezőkkel már csak négyen, majd hárman, ketten ültek le, végül elfogyott mindenki. Nem értették az érdektelenséget, hiszen igyekeztek a megrendelők igényeinek megfelelni, elbeszélgettek velük, ismerkedtek elképzeléseikkel, életmódjukkal, terveket készítettek ingyen, bérmentve, vázlatokkal. javaslatokkal álltak elő. A szakítást mégis egy másik megbízás okozta. — Megrendelte tőlünk a tanács a művelődési ház mögötti orvosi rendelő bővítését is — emlékszik vissza Makovecz Imre. — Közös szándékunk volt. hogy a környéket is átformáljuk, és el is készítettük a vázlatokat, alaprajzot. Sürgős volt a munka, ezért a tervezői szerződés csak később ment, de azután megkezdődött az időhúzás, majd visszavonták a megbízást. Az ott lévő rajzok, vázlatok alapján pedig elkészíttettek valakivel egy tervet és benyújtották a tervzsűrinek. Hogy sokallták a tervezési díjat? Ezen lehet vitatkozni, és megértem, hogy a harmad- negyedpénzen készült korábbi tervek után meglepődtek a reális áron, de ezt a módszert nem fogadom el. Az egy-két kitartó építtető hiába várta újabb egyeztetésre Makovecz Imrét. Pedig a tervek tetszettek, az hazai közvélemény is, egy új Makovecz-ház országszerte esemény, amit meg lehet, meg kell vitatni. Vitatták, s vitatják azóta is a művelődési házát Jászapátin. A tanácselnöknek, Török Sándornak a tekintélyét is latba kellett vetnie, hogy kiálljon az újszerű, ..pénzrabló” elképzelés mellett. A ház felépült és az ünnepélyes beiső terében megnő az ember, más lesz, mint volt odakint. Húszmillió. szisszent fel a falu 3 éve, s ha azóta maradtak is. akik sajnálják a pénzt, c^sak azért, mert olyan elzárt, mint a tisztaszoba a parasztházakban. építés kilátástalansága tántorította el a többi jelentkezőt is. Illés Péter az 1986 tavaszán tartott egyeztetések óta már az új házában lakik, igaz nem Makovecz tervezte, de neki fontosabb, hogy túl van rajta. Dr. Czif- ra László állatorvos volt az utolsó kuncsaft — Rendkívül megnyerő elképzelései voltak, egyedül a garázson volt vita. Abban is megegyeztünk volna, mert megértettem, hogy tervezéskor nemcsak az épületben gondolkozik. És azután mégis elmaradt, nem jött többet. — Nem tudom, hogy végül is hányadán állunk — értet- Jefnkedik a történtek után a tanácselnök, hiszen itt van a keze munkája a faluban, a tömbépítés is az elképzelése szerint folyik. Nagyszerűt alkotott, és szeretnénk, ha folytatná a munkát. A tanács anyagilag azonban nem tudja kézben tartani az ügyet. Tény, hogy sokalltuk a fél milliót egy bővítési tervre, akármilyen szépet is ígért az az orvosi rendelő. Bármennyire is szerettük volna, nem bírtunk vele, meg a tízmilliós kivitelezési költséggel sem. Honnan vettük volna a pénzt, hogyan álltunk volna meg a falu előtt? A vb döntése alapján egyszerűbb megoldást választottunk. Az egyik helyi építész, teljesen díjtalanul, a makoveczi szándékot nem titkolva, készített egy programjavaslatot az orvosi rendelőre. A költségek és hosszadalmas kivitelezés miatt azonban ezt is átvetették, és végül ötöd- áron a volt tanyasi kollégiumot alakították át az orvosok, betegek részére, az orvosi rendelőt pedig megkapta az iskola. Megnyerő elképzelések Szüret a Virág- hegyen Felvételeink Ti- szaföldváron, Szűcs Gábor kistermelő szőlőjében készültek Eladható házakat akar — Az is tény — folytatja az elnök —. hogy a beépítés körül volt huzavona. A Beloiannisz út szabályozási szélessége miatt hosszú ideig nem tudtuk megkezdeni az üzletek, szolgálati lakások építését, a magánlakások pedig még csak azután jöhettek. Kiderült, hogy egyéni kezdeményezésből nem halad a beépítés, és mivel a tanács nem vállalhatta a beruházást, az OTP-nek adtuk át az egész lakótömböt. Az OTP-t azonban nem kötötte ígéret, esztétikai megfontolás. Eladható házakat akart építeni, és minél előbb. A tervezéssel a szolnoki Profil Mérnöki Iroda Kisszövetkezetet bízta meg idén nyáron, és nagy lendülettel meg is kezdődtek az előkészületek, hogy 2 év múlva az első 15—20 lakásba beköltözzenek a vásárlók. Deák László főmérnök - szerint tisztességes és jó megoldás az lett volna — ha már a falu vette a bátorságot, hogy egy nemzetközi hírű építész mellett kötelezi el magát —, hogy Makovecz viszi végig az építkezést. Így legfeljebb követni lehet csak (s ez szándékukban is áll) az eredeti elképzelést. Lukácsi Pál
