Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

1988. SZEPTEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szaniszló Attila százados megnyitó szavai után Mé­száros Ferenc vezérőrnagy nevében köszöntötte a meg­jelenteket. Elmondta, hogy a Honvédelmi Minisztérium ezzel az intézménnyel befe­jeződött a középiskolai hon­véd kollégiumok láncolatá­nak építése. Méltatta a nö­vendékeket befogadó gimná­zium tantestületének mun­káját. és elismeréssel szólt az épület kivitelezésében je­leskedő Tervező és Építőipa­ri Vállalat munkájáról. A néphadsereg vezetőségének köszönetét tolmácsolta a me­gye veztőinek a kollégium létesítéséhez nyújtott segít­ségükért. Az ünnepi beszéd után az Fél év alatt készült el az Alpenvelour Hungária Kalapgyár­tó KFT. üzeme Környén. Az 50—50 százalékban osztrák— magyar érdekeltségű létesítményben alig fél százan évente 130 ezer tompot (a kalap alapját) és 30 ezer kalapot készíte­nek. Termékeiket teljes egészében tőkés országokba, így Ausztriába, NSZK-ba, az USA-ba, sőt Ausztráliába is érté­kesítik. A Környei Mezőgazdasági Kombinát által biztosított nyúlszőrből kétezer színárnyalatban készítenek férfi, női, il­letve gyermekkalapot (MTI fotó: Kerekes Tamás) Hagymái vegyenek! „Ügyes” kereskedők Ki szabályozzon hát? A hatóság semmiképpen. Egy jól működő piac nyilvánva­lóan megoldaná ezt a felada­tot is, csakhogy nálunk nincs jól működő piac. Amíg nem lesz, addig talán a szerződé­ses rendszer, s a szerződéses fegyelem betartása jelenthet­ne megoldást. A kereskede­lem ugyanis — tételezzük fel — legalább hozzávetőleg tisztában van a piaci igé­nyekkel, s az előzetes felvá­sárlási szerződéseket ezek is­meretében köti meg. A szerződött mennyiség feletti termés sorsáért ugyanis sen­ki nem felel, az kizárólag a termelő rizikója. Nemcsak árban, hanem az értékesítés lehetőségeiben is. A- kereskedelem persze igyekszik ezt a tényt kihasz­nálni. A cégek teljesítik szer­ződéses kötelezettségeiket, s esetünkben csak az export­áteresztő keresztmetszet szű­kössége okoz némi torlódást. (A Magyarországon termesz­tett hagyma döntő többsége ugyanis tőkés exportra ke­rül.) Vannak viszont olyan kereskedelmi vállalatok, amelyek már eleve nem is szerződtek — a korábbi kap­csolatokra hivatkozva —, s így a velük együttműködő termelők kiszolgáltatottsága most teljes. Árban és a fel­vásárlás ütemében egyaránt. Túltermelés van tehát idén a hagymából. Az időnkénti túltermelés — mondanák a közgazdászok — a piac óha­tatlan kísérőjelensége, és szerte a világon a termelők rizikója. Ez így is van, csak­hogy most nem nagyüzemek néhány milliós bevételkiesé­séről, s nem többszáz holdas farmerek egyik „bedugult” növényéről van szó, amit a többi majd ellensúlyoz, ha­nem „kisemberek” elmaradt — elmaradó — jövedelméről, amire pedig égetően szüksé­gük volna. S ez a tény meg­sokszorozza azok felelősségét, akik a jövőben tehetnek va­lamit a hasonló helyzetek el­kerüléséért. , L. Murányi László Széchenyi nevét vette fel az Ecseki úti gimnázium—Felavatták a középiskolai honvéd kollégiumot Bajlódtunk ugye a tojás­sal, mert rengeteg volt belő­le. Aztán az eladatlan bur­gonyahalmok okoztak gondot a termelők körében, bizo­nyítva, hogy nálunk már az is baj, ha valamiből sok terem. Most pedig itt a hagyma. A megye jó néhány településén a házak elé kira­kott, teli hagymászsákok csá­bítják megállásra az arrajá- rót: olcsó vöröshagyma kap­ható, csak vigye már valaki. * * * Jászalsószentgyörgy, szep­temberi napok. A falu utcá­in állandó, kellemes hagyma­szag terjeng. Az udvarokon egymásra rakott zsákokban vár elszállításra az exportra szánt termés, de legtöbb he­lyen még jókora hagymahe­gyek is emelkednek, a háziak keze munkájára várva. (A helyszínen persze nyugodtan lehetne más megyebéli tele­pülés is, hiszen ebben az ügyben már rég nem a konkrét eset, hanem a jelen­ség a legizgalmasabb.) Befordulok egy kapun, csak úgy találomra. A házi­ak, Gál Imréék, a nagymama A napszám A felesége a konyhaasztal­nál áll, és azt már közösen számolgatják, hogy mi az az ár, amiért még megéri ezzel a növénnyel bajlódni. — A mostani költségek mellett — összegzi a gazda a gyors fejszámolás eredmé­nyét — öt forint alatt sem­miképp sem... Hat-hétforin- tos kilónkénti árnál már megvan a saját napszámunk azért, amit vele dolgoztunk, s az igazi haszon csak afölött kezdődőne. Csak hát... az idén még az öt forint se igen lesz meg. .. Néhány udvarra még be­köszönök, s szót váltunk a háziakkal. A hangulat ott sem más: bizonytalanság és kérdőjelek sora övezi az idei háztáji földjén dolgoztak ugyan, de gondjaik ugyan­azok, mint a többi hagyma­termesztőé. — Fél holdat műveltünk idén — mondja a házigazda szélesen gesztikulálva. Tavaly nyolc forintért vitte el a hagyma kilóját a téesz, de Pesten, a nagybani piacon tizenkettőt is adtak érte. Most lehet, hogy még öt forintot sem kapunk... — Lehet...? Ez azt jelen­ti, hogy még nem tudják, mennyit kapnak az elszállí­tott hagymáért? — Bizony nem! Az első szállítmányt lassan egy hó­napja, hogy elvitték, ám még nemcsak, hogy pénzt nem láttunk belőle, de az árát sem tudjuk. A legbosz- szantóbb persze az a dolog­ban, hogy legtöbb nagyváros piacán ma is jóval tíz forint fölött van a hagyma ára. Gondoja el, a tizennégy-ti- zenöt forintból csak öt jut nekünk, a többi a kereskedő­ké. Pedig mi dolgoztunk a legtöbbet vele. Most külön­ben teljes a bizonytalanság, és lehet, hogy csak valamikor decemberben lesz hagyma pénzünk... meglegyen hagymatermés további sor­sát. Márpedig a hagyma több mint kilencven százaléka a háztájiban terem nálunk, így ezek a kérdőjelek erősen be­árnyékolják a szövetkezeti tagság hangulatát. A Jászalsószentgyörgyi Pe­tőfi Termelőszövetkezet el­nökhelyettesével, Müller Attilával, útban Szolnok fe­lé, egy terepjáróban ülve beszélgetünk. Ügy is, mint termelővel, és úgy is, mint szövetkezeti vezetővel. — Tavaly nagyon jól „fize­tett” a hagyma — mondja az elnökhelyettes az utat fi­gyelve. — Ennek ellenére ml nem növeltük idén a vetéste­rületet, hiszen többre nem­igen tudtunk volna szerződ­ni, mint egy évre. A nagy érdeklődésre való tekintet­tel fél holdban maximáltuk a tagonkénti mértéket. Öntöz­tük a hagymát, mégpedig a tagok termelésfejlesztési hoz­zájárulásából vásárolt be­rendezéssel. Így jó lett az idei termés is... Nem mindenhol volt per­sze — az előző évi jó jöve­delem hatására — ilyéti mér­téktartó az álláspont. Meg­nőtt a termelési kedv, és van a megyében olyan gazdaság is, amelyik megtízszerezte a háztáji hagyma vetésterüle­tét. A megyében 54,2 száza­lékkal — csaknem 500 hek­tárral — vetettek többet be­lőle, s a várható termés- mennyiség 49 százalékkal ha­ladja meg a tavalyit. (Több mint 14 ezer tonnával!) Or­szágosan még rosszabb — vagy jobb?! — a helyzet: hetven százalékkal terem több hagyma, mint 1987-ben termett, és a többletnek kö­zel kétharmada nincs szer­ződéssel lefedezve. Szolnok megyében sem! Ez pedig az integrátor termelőszövetke­zetek felelősségét veti fel. Azt ugyanis, hogy ezzel a szerződés feletti mennyiség­gel mi lesz, ma még talán senki sem tudná megmonda­ni felelősséggel. Tény vi­szont, hogy a hagyma idei — rögzített — „védőára” 3,5 forint, és elképzelhető, hogy a tényleges ár sem lesz (sok­kal) magasabb. Nem lehetett volna jó elő­re közbelépni, és valamilyen módon megfelelő korlátok közé szorítani a termelést? Ezt már Sárosi Józseftől, a megyei tanács illetékes munkatársától kérdezem. — Mi nem léphetünk köz­be direkt módon — szolgál magyarázattal. — Azt a szö­vetkezetek joga és felelőssége eldönteni, hogy milyen nö­vényt ajánlanak tagjaiknak háztáji termesztésre. Nem hiszem, hogy ebbe nekünk bele kellene szólnunk. Az persze már más kérdés, hogy február óta mondtuk a Te- szövvel közösen a gazdasá­goknak: szerződés nélkül ne termesszenek hagymát! Hiá­ba! Névadó ünnepséget tartot­tak tegnap délelőtt a szolno­ki Széchenyi városrész Ecse­ki úti gimnáziumában. Az épület által körbezárt han­gulatos belső udvaron Bíró Boldizsár igazgató köszön­tötte az ünnepség résztvevő­it, a megye s a város párt-, állami, tömegszervezeti ve­zetőit, köztük Varga Sándor- nét, a szolnoki városi párt- bizottság első titkárát, a vá­ros más iskoláinak képvise­lőit. Az Ecseki úti gimnázium a megyeszékhely legfiatalabb középiskolája. 1986-ban nyílt meg három első osztállyal, s mindössze hét nevelővel társbérletben egy általános iskolával. Az 1987—88-as tanévben hetvenkét katonai kollégista is megkezdte ta­nulmányait az intézmény­ben. A szeptember 1-jén kezdődött új tanévben az is­kola immár három évfolya­mán négyszázhuszonhárom diák tanul harmincegy pe­dagógus irányításával. Az épület ma már a gimnáziu­mé. a tanév elején az általá­nos iskolások birtokukba ve­hették új intézményüket a Rigó József úton. A jövőben tovább bővülnek a gimnázi­um tárgyi fel tételei, jóütem­ben halad az épület szom­szédságában a tornacsarnok építése. Az iskola tantestülete, ta­nulóifjúsága a közelmúltban úgy határozott, hogy szeret­né felvenni Széchenyi István nevét. Kezdeményezésük va­lósággá vált a tegnapi név­adón. Mint Bálint Ferenc, a Városi tanács elnöke ünnepi beszédében elmodta. amikor a Széchenyi városrész építé­se elkezdődött, már akkor is felmerült a gondolat, hogy a leendő középiskola is „a legnagyobb magyar” nevét viselje. Szólt a tanácselnök Széchenyi István munkássá­gáról, Szolnokhoz fűződő kapcsolatairól, a Tisza sza­bályozásáról, majd emberi nagyságát, reformtörekvéseit elemezte. Megállapította, hogy Széchenyi tenniakará- sa, példamutatása követésre méltó lehet a mai kor embe­re számára is. Az ünnepi beszéd után Bálint Ferenc zászlót adott át az iskolának, amelyre aranyozott betűkkel hímez­ték rá az iskola új nevét. A zászlót Bíró Boldizsár igaz­Az új középiskolai honvéd kollégium részlete gató vette át. s ezt követően szólt a gimnázium eredmé­nyeiről a jövő feladatairól. Végül az intézmény irodal­mi köre emlékműsort adott Széchenyi Istvánról. A középiskolai honvéd kollégium ünnepélyes átadá­sa is tegnap volt Szolnokon. Ennek az intézménynek nö­vendékei is a Széchenyi Gimnáziumban folytatják ta­nulmányaikat. A kollégium átadási ünnepségén részt vett Bozsó Péter, a megyei ta­nács titkára, Varga Sándor- né, a városi pártbizottság el­ső titkára, Bálint Ferenc, a városi tanács elnöke, a me­gye társadalmi életének több' vezető személyisége, a gimnázium tantestülete és Zsemberi István mérnök­vezérőrnaggyal az élen a szolnoki helyőrség több ma­gas rangú tisztje. új intézmény építésében ki­fejtett átlagon felüli munká­jukért többen kitüntetésben részesültek. A Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fo­kozatát László István vette át. Az ünnepség után a meg­hívottak megtekintették a kollégiumot. Vita a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága Az Országgyűlés kereske­delmi bizottsága Nyers Re­zső elnökletével szerdán ülést tartott. A testület meg­vitatta a gazdasági társasá­gokról. valamint az általános vállalkozási nyereségadóról szóló törvény tervezetét, to­vábbá a személyi jövedelem- adóról, illetve az általános forgalmi adóról szóló tör­vények módosításainak ter­vezeteit. Sárközy Tamás, a Minisz­tertanács parlamenti titkár­ságának vezetője elmondot­ta, hogy az előkészítés során figyelembe vették azokat a javaslatokat, amelyek a ke­reskedelmi ágazat zökkenő- mentes működését szolgál­ják. Ennek megfelelően biz­tosította a képviselőket ar­ról. hogy a szerződéses üze­meltetésű egységek a társa­sági törvény hatályba lépése után is a korábbi megálla­podásnak megfelelően mű­ködhetnek tovább. Nem érinti a törvény a külkeres­kedelmi társaságokat, ezek működése változatlan marad. Lehetővé válik, hogy a szö­vetkezetek is átalakuljanak társaságokká, ennek szabá­lyait azonban a jövő évben módosítandó szövetkezeti törvény fogja tartalmazni. A vállalkozási nyereség­adó-törvény tervezetének vi­tájában Patkó András pénz­ügyminiszter-helyettes arra hívta fel a képviselők fi­gyelmét, hogy a jelenlegi helyzetben a kormányzatnak két. egymással ellentétes cél­kitűzésnek próbál eleget ten­ni: a népgazdasági egyensúly javításának — ami szigo­rúbb pénzügyi politikát kö­vetel meg, ugyanakkor a struktúraátalakítás felgyor­sításának. A vállalkozási nyereségadó-törvény hozzá­járul a pénzügyi rendszer egyszerűsítéséhez, szabadabb kezet ad a gazdálkodóknak. Mértéke meghatározásakor — a tervbe vett 50 százalé­kos nyerségadó kialakítása­kor — azonban elsősorban az egyensúlyi követelményeket kellett figyelembe vennie a pénzügyi kormányzatnak. A továbbiakban a személyi jövedelmadó. illetve az álta­lános forgalmiadó-törvény tervbe vett változtatásait vi­tatták meg a képviselők. Ülésezett a Tanácsi Kollégium Grósz Károly elnökletével szerdán ülést tartott a Mi­nisztertanács Tanácsi Kollé­giuma. A testület tájékozta­tót hallgatott meg az alakuló ülésen elhangzott javaslatok megvalósulásáról, valamint az új tanácstörvény előké­szítésének helyzetéről. A Minisztertanács Tanácsi Kollégiuma vitát folytatott a költségvetési reform koncep­ciójáról — külön figyelmet fordítva a tanácsi gazdálko­dás fejlesztésének tervezett irányaira —, majd a testület tagjai megtárgyalták a vá­lasztási törvény módosítá­sára, a társadalmi vitára vo­natkozó elképzeléseket. Pártértekezletröl döntöttek Szabolcsban A Szabolcs—Szatmár me­gyei pártbizottság szerdai ülésén a végrehajtó bizott­ság javaslatára, — 36- szava­zattal 16 ellenében — úgy döntött, hogy november 20- ig összehívja a megyei párt­értekezletet. A testület nyolcórás vitájában tizenhe­ten mondtak véleményt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom