Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 2. Lényeges előrehaladás Bányásznapi és jubileumi ünnepség a fővárosban (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet küldöttségvezető reményét fejezte tó, hogy az ellenőrzési mechanizmus végleges kialakítását köve­tően hamarosan ratifikálható lesz a két szerződés. Ratifi­kálásukat az amerikai fél eddig arra hivatkozva ta­gadta meg, hogy betartásuk nem ellenőrizhető megbíz­hatóan. * * • Genf ben szerdán véget ért a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló ABM- szerződés betartását ötéven­ként áttekintő szovjet—ame­rikai tanácskozások újabb fordulója. Ez alkalomból Gennagyij Geraszimov csü­törtökön ismertette a Géni­ben tárgyaló szovjet küldött­ségvezető nyilatkozatát. A szovjet nyilatkozat közzété­Csütörtökön délután befe­jeződött a 11 napja tartó sztrájk a gdanski Lenin Ha­jógyáriban. A tiltakozó akci­ók végét jelző tárgyalási hí­rek érkeztek Stalowa Wolá- ból és Szczecinből is. Ügy tűnik tehát, hogy eredmé­nyesek az erőfeszítései Lech Walesának, aki Czeslaw Kiszczak belügyminiszterrel szerdán folytatott varsói megbeszélése után utazott Gdanskba, hogy a sztrájkok befejezésére szólítson fel. Küszöbön áll a megálla­podás az utolsó sztrájkoló telét az tette szükségessé, hogy a tanácskozás befeje­zésekor az amerikai delegá­ció a tényeket nem tárgyila­gosan bemutató egyoldalú nyilatkozatot hozott nyilvá­nosságra. A szovjet külügyi szóvivő moszkvai sajtótájékoztatóján emlékeztetett rá, hogv Vik­tor Karpov genfi nyilatko­zata kitér az amerikaiak ál­tal rendszeresen az ABM- szerződés megsértéseként emlegetett krasznojarszki rádiólokációs rendszer ügyé­re. Noha a berendezés — hangoztatja a szovjet doku­mentum — űrobjektumok megfigyelését szolgálja, az amerikai aggodalmak elosz­latására a szovjet fél kész leszerelni az állomást, ha az Egyesült Államok vállalja, hogy az 1972-iben aláírt ere­deti formában betartja az ABM-szerződést. bányában, a „Manifest Lip- cowyban”, ahol a legrégeb­ben, augusztus 15., óta áll a munka és abban az egy szczecini buszgarázsban is, ahol változatlanul bénán áll néhány autóbusz. Felvették a munkát a gdanski kikötő egyes és kettes körzetének dokkmunkásai is. A lengyel kormány szóvivője Varsó­iban kijelentette, hogy akár eredményesek lesznek a tár­gyalások a Stalowa Wola-i acélműben, ami hadiüzem, akár nem, az ország vezeté­se erőszakkal is felszámolja a munkabeszüntetést. Irak—Irán Elmaradt a miniszteri találkozó Nem sikerült Perez de Cu­ellar ENSZ-főtitkárnak csü­törtökön reggel tárgyalóasz­tal mellé ültetnie az iraki és az iráni külügyminisztert. A főtitkárnak csütörtökön Portugáliába kellett utaznia, ezért szerette volna, ha még indulása előtt, csütörtökön reggel találkozott volna Tá- rik Aziz és Ali Akbar Ve- lajati. Pérez de Cuellar el­képzelése szerint a csütörtö­ki találkozó lett volna az el­ső tárgyalási forduló befeje­ző ülése. ENSZ-tisztségviselőík és szakértők erőfeszítéseket tesznek, hogy a két ország megállapodásra jusson há­rom fő kérdésben: a felek biztosítják a hajózás sza­badságát a Perzsa (Arab)- öbölben, különösen a Hor- ■muzi-szorosban; csapataikat visszavonják a háború előtti határok mögé; a két orszá­got elválasztó Satt-el-Arab vízi,utat megtisztítják a ha­jóroncs októl. Szaadun Hammadi iraki külügyi államminiszter Pá­rizsiban kijelentette, hogy Irak a tűzszünet lényeges elemeként ragaszkodik az öbölbeli szabad hajózáshoz és a Satt-el-Arab víziót meg­tisztításához ENSZ-felügye- let mellett. A Satt-el-Arab feletti szuverenitást többé nem hajlandó megosztani Iránnal, az egész folyamot magának követeli, mert ha a határvonal a folyó középvo­nalán húzódik, akkor Irán a vízszint fenntartására hi­vatkozva beleszólhat iraki öntözőművek létesítésébe. (Folytatás az 1. oldalról) hosszú ideje deklarált szán­dék tehát tovább nem ha­lasztható, még akkor sem, ha ez csoport- és egyéni ér­dekeket sért is. Ennek a folyamatnak a nyilvánosság előtt kell zajlania, mert kü­lönben a felmerülő részér­dekek a közös érdekek ro­vására állandóan nyomást gyakorolnak az irányításra. A Minisztertanács elszánta magát: határozottan. de ésszerű fokozatossággal vé­gig megy ezen az úton. Há­roméves programot dolgo­zunk ki a támogatások le­építésére. és ezt folyamato­san az Országgyűlés elé ter­jesztjük. Az a szándékunk, hogy már jövőre 30—40 mil­liárd forinttal csökkentjük a költségvetési támogatást. Grósz Károly ezután idézte a pécsi bányászoknak az augusztus 23-i munkabe­szüntetésekor hozzá intézett levelét, s többek között hangsúlyozta: A magyar bá­nyászok nem a nemzet el­tartottal, hanem szenvedő alanyai egy átrendeződő, sok adóssággal terhelt, bizonyta­lan gazdaságnak. Az, aki na­ponta leszáll, számtalan ve­széllyel dacolva, nem lehet felelős sem a hazai gazda­sági, sem a világpiaci kör­nyezetért. Ezeknek az* embe­reknek az erőfeszítéseit, ál­dozatvállalását lekicsinyelni nem egyszerűen hiba, hanem bűn. A kormányzat törődik a bányászok és a bányászat jövőjével. Semmiképpen nem érdekünk ugyanis a bányász­kodás drasztikus csökkenté­se, és energiafelhasználá­sunkban a hazai termelés 50 százalékos arányát sem in­dokolt alacsonyabbra en­gedni. Végül a hűségjutalomról, ami az utolsó cseppet je­lentette az István akna dol­gozóinak poharában. A kor­mány illetékesei megvizsgál­ták ezt a kérdést. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a hűségjutalom kifize­tésének helytelen rendjéért nem a központi szervek fe­lelősek. A gazdaságilag és politikailag hibás értelmezé­sért helyben kell keresni a felelősöket. A vállalat ve­zetői nem jól gazdálkodtak az elosztható pénzeszközök­kel. Ezek következményét a kormány nem vállalja. Kor­rektebb lett volna, ha ezt a dolgozóknak is időben el­mondják. A hűségjutalom ugyanis nem adható, hanem jár! Az ügynek természete­sen a kormány számára is akadtak tanulságai. Ami ál­talánosítható és országos jel­legű gond, azt elemezni fog­juk, és igyekszünk megol­dást találni rá. — Ami az elmúlt időszak gazdasági gyakorlatát illeti, szándékunkban áll, hogy megvonjuk mérlegét. De nem a minden áron való bűnbak-keresés szándékával, hanem azért, hogy a társa­dalom és a vezetés még reá­lisabban lássa: milyen hely­zenben vagyunk, s miért van szükség a gyökeres fordu­latra, s mi lehet a tovább­lépés iránya. Társadalmi­gazdasági kibontakozásunk sikere önöktől a magyar bá­nyászoktól is jelentős mér­tékben függ. A népgazdaság és a bányászat érdekei egy­beesnek — mondotta befeje­zésül többek között Grósz Károly. Grósz Károly beszéde után a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az ágazati-szak­mai szakszervezetek nevében Nagy Sándor, a SZOT főtit­kára köszöntötte a bányá­szokat és a megalakulásának 75. évfordulóját ünneplő bányászszakszervezetet, an­nak valamennyi aktivistáját és az ünnepség résztvevőit. Utalt arra, hogy a megemlé­kezésekre olyan körülmé­nyek között kerül sor, ami­kor nehéz gazdasági hely­zetben van az ország, s en­nek jeleit, következményeit nap mint nap érzékelik a bányászok csakúgy, mint más dolgozók. Ezután Berecz Frigyes ál­lami, Nagy Sándor szakszer­vezeti kitüntetéseket, Lajer László, a bányászszakszer­vezet titkára pedig bányász­művészeti Nívó-díjakat adott át. Az ünnepség Kovács László zárszavával, majd a Bá­nyászhimnusz hangjaival ért véget. »- ——— ---------------------------------------------------------------------------------------1 1 1 A hogy az amerikai szakértő a leszerelést látja... Lengyelország Véget ért a sztrájk Gdanskban Financial Times cikke n kulturális örökség temetése buldózerrel A Financial Times csütör­tökön bécsi székhelyű kelet­em apai tudósítójának, Judy Dempsey-nek írását közölte, címében kiemelve, hogy Ro­mániában „készenlétben áll­nak a buldózerek gazdag kulturális örökségek teme­tésére”... A brit üzleti körök befo­lyásos szócsövének munka­társa emlékeztet rá, hogy a „szisztematizálási” politika kérdését felvetették Grósz Károly és Nicolae Ceausescu múlt vasárnapi találkozóján, de úgy tűnik, hogy — te­kintet nélkül a tárgyalások­ra — nekilátnak a program folytatásának. A laptudóeító történelmi 'hátterűkörképet ad a Romá­niában élő nemzetiségekről, amelyeknek — mint hang­súlyozza — „régi és változa­tos kultúrája most a meg­semmisítés közvetlen veszé­lyével került szembe”. Emlé­keztet arra, hogy Európa leg­nagyobb lélekszámú kisebb­sége, a romániai magyarság magában foglalja a gazdag kulturális örökséget ápoló ihatszázezernyi székely és százezernyi csángó etniku­mot is. Rámutat, hogy a szá­szok, Románia egyik legré­gibb nemzetisége, még a XII. században, II. Géza magyar király (1141—1162) meghívá­sára telepedtek le Erdélyben. Utal a szlovák, szerb, hor- vát, bulgár és ukrán etni­kum, továbbá a 170 ezerről tízezernyire fogyatkozott zsidó közösség ugyancsak gazdag kulturális hagyomá­nyaira is. ..Mindezek a kisebbségi et­nikumok el veszti tik kultú­rájukat, nyelvüket és nem­zeti azonosságukat — álla­pítja meg végezetül a Finan­cial Times cikkírója. Évi Lausmann és Nicola Lumemann egy Boeing 737-es repü­lőgép pilótafülkéjében a frankfurti repülőtéren. A két hu­szonhárom éves nő a Lufthansa két első női pilótája, aki kétéves képzést követően másodpilótaként fog repülni a nyu­gatnémet légitársaság járatain (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) BUDAPEST A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára, a Miniszter- tanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke táviratban üdvözölték Nguyen Van Linht, a Vietna­mi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága főtitkárát Vo Chi Congot, a VSZK Ál­lamtanácsa elnökét, Do Muo- it, a VSZK Minisztertaná­csa elnökét. Stadinger Ist­ván, az Országgyűlés elnöke ugyancsak táviratban kö­szöntötte vietnami. partne­rét, Le Quang Daót, a VSZK Nemzetgyűlésének elnökét. HEILBRONN A közepes és rövidebb ha­tótávolságú atomfegyverek felszámolásáról tavaly kötött szovjet—amerikai szerződés­nek megfelelően megkezdő­dött az amerikai Pershing— 2 típusú nukleáris rakéták kivonása az NSZK területé­ről. Csütörtök délelőtt a He- ilbronn melletti Waldheidei támaszpontról az amerikai hadsereg katonái kilenc ra­kétát szállítottak el. JOHANNESBURG Nelson Mandelát, a fajül­dözés ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetőjét a dél-afirikai ható­ságok szerdán a fokvárosi Tygerfoerg állami kórházból átszállították egy helybéli magánklinikára. A hetven éves politikust tuberkulózi­sa miatt kezelik. TOKIÓ Csütörtök reggel fél hét óta a lakosság csaknem 10 százaiénak bevonásával 24 órás katasztrófamegelőzési gyakorlatot tartanak Japán­ban. Ez a tizedik alkalom, hogy az 1923. szeptember 1- jén bekövetkezett, 140 ezer ember életét követelő tokiói földrengés évfordulóján a lakosság országos mozgósí­tással készül fel egy esetle­ges jelentősebb földrengés okozta pusztítás minimális­ra szorítása érdekében. Interjú Helmut Sonnenfeld professzorral Helmut Sonnenfeld, az amerikai Brooking Intézet igaz­gatója részt vett azon a budapesti kerekasztal-konferen- cián, amelyen a Varsói Szerződés, illetve a NATO 5—5 or­szágának leszerelési szakértői, államtitkárok és magas ran­gú katonai vezetők nemhivatalos konzultációkat folytattak a hagyományos leszerelésről, a katonai doktrínák értel­mezéséről és az ellenőrzés sokat vitatott kérdéseiről. Az alábbiakban ismertetjük az amerikai professzor válaszait az MTI—PRESS kérdéseire. Kérdés: A legutóbbi két szovjet—amerikai csúcstalál­kozó óta úgy tűnik, egy lé­péssel közelebb jutottunk a nukleáris leszereléshez. Oh szerint elképzelhető-e az, hogy most már a hagyomá­nyos fegyverek és fegyveres erők csökkentésére is ilyen figyelmet fordítanak a nagy­hatalmak? Válasz: Biztos vagyok ben­ne. Nyugat-Európában egy­re erősebb az a meggyőző­dés, hogy a sokáig létező nukleáris ernyő esetleges megszűntével elengedhetet­len a hagyományos erők kö­zötti aszimmetriák megszün­tetése. Ha túl gyorsan ha­ladunk a nukleáris leszere­lésben, azonnal aggódni kez­denek európai partnereink, hogy mi lesz velük, hogyan szállnak szembe a számszerű fölényben levő szovjet és VSZ-csapatokkal. Persze én itt Budapesten magánsze­mélyként vitatkoztam, s ezért álláspontom nem fel­tétlenül egyezik az amerikai kormányéval, s nem vehető hivatalosnak. Leszerelési szakértőként azonban úgy lá­tom: európai szövetségesein­ket csak akkor nyugtathat­juk meg, ha a nukleáris le­szerelést egyidejűleg foly­tatjuk a hagyományos erők terén mutatkozó aszimmet­riák megszüntetésével. Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy az alacsonyabb szintű erőegyensúly legalább olyan biztonságos legyen, mint a jelenlegi, a két tömb közötti katonai egyensúly. Kérdés: Ha a két nagyha­talom között nincs vita ar­ról, hogy fontos-e az euró­pai leszerelés vagy sem, miért topognak mégis egy­helyben Bécsben immár 15 éve? Válasz: Hosszú évekig úgy tűnt, hogy mindkét tömb képviselői szeretnek szám­háborúzni. A VSZ-diploma- ták mondták a magukét, sa­ját számításaik, információik alapján. A másik fél meg­hallgatta, majd felolvasta sa­ját számait. Ez így ment 15 évig. Most is sokat beszél­tünk erről, s egyetértettünk abban, hogy mielőbb meg­bízható és ellenőrizhető adat­szolgáltatást kell bevezetni. Enélkül elképzelhetetlen az újabb fórum beindítása. Kérdés: ön szerint mikor­ra készül el ennek az új eu­rópai leszerelési fórumnak a mandátuma? Mikor fejezik be a munkát a 23-ak? Válasz: Én nem ülök ott Bécsben, de információim szerint talán még ebben az évben sikerül kidolgozni a. résztvevők körét, jogosultsá­gait, megállapodni a hely­színben és az időpontban. De még egyszer mondom, ez csak akkor lehetséges, ha előzőleg megtörténik az adatcsere és annak ellenőr­zése. Kérdés: ön nagy hangsúlyt helyezett az ellenőrzésre. Szavaiból azt érezni, hogy a másik fél, vagyis a Szovjet­unió még mindig vonakodik belemenni a helyszíni ellen­őrzésbe. Dehát éppen Moszk­vában jelentették be az idén júniusban, hogy a hagyomá­nyos fegyverzetek csökkenté­sénél is készek fogadni a külföldi ellenőröket. Válasz: Ez így igaz, de ez csak válasz volt a NATO- csúcs márciusi javaslatára. Kérdés: A szándék akkor is fontos. És most nemcsak a hagyományos leszerelésre gondolok, hanem az egész szovjet külpolitika megújulá­sára. Válasz: Azzal egyetértek, hogy legalább is szavakban már érezni a Gorbacsov ál­tal felgyorsított változásokat. Mintha a tárgyalásokon már rugalmasabbak lennének a szovjetek. Több engedményre is hajlandóak. Jó példa erre a középhatótávolságú raké­ták csökkentéséről tavaly de­cemberben kötött INF egyez­mény a stockholmi bizalom- erősítő és leszerelési konfe­rencia eredményei, vagy a START tárgyalások. A ha­gyományos fegyverek és fegyveres erők csökkentésé­nek ellenőrzése azonban ke­ményebb dió. Bizalom nélkül aligha jutunk előre. Ez a te­rület ugyainis sokkal bonyo­lultabb. Itt nem arról van szó, hogy elküldjük küldött­ségeinket: nézzék meg ho­gyan semmisítjük meg nuk­leáris rakétáinkat. Az aszim­metriák és az egyes haderők feladatainak értelmezése kö­rüli vita miatt egyelőre ott tartunk, hogy kölcsönösen elismertük az ellenőrzés fon­tosságát. A későbbi új lesze­relési fórumnak lesz a fel­adata kidolgozni a csökken­tés ellenőrzésének módszere­it. Kérdés: Itt Budapesten el­hangzott egy bizalomerősítő javaslat. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter vetette fel, hogy Magyarország jó kísér­leti terep lehetne a későbbi intézkedések kipróbálására. Kezdetnek például egyolda­lúan csökkenthetnénk a ma­gyar és a szovjet csapatok létszámát. Válasz: Örömmel vettem ezt, már csak azért is, mert Várkonyi úr nem kötötte semmilyen feltételhez. Az it­teni szovjet csapatok egyéb­ként nem számottevőek a VSZ-erőkön belül, így hát a lépés mindenképpen gesz­tusértékű. Várakozással te­kintek a hivatalos VSZ-ál- lásfoglalás elé ez ügyben. Mester Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom