Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-09 / 216. szám
1988. SZEPTEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Számítógépes felügyelőrendszer az ipar részére A mesterséges intelligencia kifejlesztése a nemzetközi tudományos életben jelenleg még túlnyomórészt az alapkutatásokra korlátozódik. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi támogatásával, a Budapesti Műszaki Egyetem műszer- és méréstechnika tanszékének fiatal kutatókból álló csoportja kifejlesztett egy olyan ipari technológiai folyamatokat ellenőrző felügyelőrendszert, amely a mesterséges intelligencia alapkutatási eredményeit is felhasználja, önállóan ellenőriz egy-egy technológiai folyamatot, felhívja a figyelmet a berendezés hibáira, kideríti azok okát és javaslatot tesz megszüntetésükre. Képünkön Szalay Zoltán tudományos munkatárs és Papp Zoltán adjunktus az irányítási rendszer mérésénél. (MTI fotó: Balaton József) Gépipari Tudományos Egyesület Országos tanácskozás Jászberényben A 21 ezres tagságú Gépipari Tudományos Egyesület, a GTE, idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. A december elején 1200 küldött részvételével megrendezendő jubileumi közgyűlés előtt, szeptember 10-én egész napos országos titkári tanácskozást rendeznek Jászberényben. A tanácskozást, amelyre a titkárokat és a tisztségviselőket várják, a pártbizottság nagytermében Terplán Zénó, a GTE elnöke nyitja meg. Azután a közel 400 tagú jászberényi szervezet elnöke, Csömör József rövid is(Folytatás az 1. oldalról) ték a szövetkezetben a szarvasmarhatelepi rekonstrukciót, s abból az idei évre már csak néhány járulékos munka húzódott át, a szociális épület megépítése és a szennyvíztisztító berendezés üzembe helyezése. A termelőszövetkezet vezetése két évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a két kínálkozó megoldás — világbanki akció, vagy állami támogatás formáció — közül az utóbbit választja. A szövetkezet adottságaira és lehetőségeire tekintettel, ez ígérkezett a kedvezőbb megoldásnak. A beruházás keretében a téesz III-as kerületi központjában lévő, kötött technológiás szarvasmarha-telepet állították át szabadtartásra, ugyanakkor a sok kézi munkát igénylő tankkocsis fejés helyett korszerű fejőházat telepítettek. A tervezés részben a saját, részben az Agrober szakembereinek munkáját dicséri, a kivitelezés pedig a tejházi technológia kivételével saját munka volt. Az előzőekhez hasonlóan, szintén több évre tervezett beruházása a Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezetnek a folyékonyműtrá- gya-tároló is. Az idei évre csak útépítés és egyéb apró munkák maradtak — 1,9 mertetőt tart a házigazda és szervező jászberényi szervezet munkájáról. A Jászberényben első alkalommal tartandó ilyen rangos GTE rendezvényen a fő téma — a jubileumi közgyűlésre történő fölkészülés mellett — a szakmát érintő kihívásokra való reagálás lesz. A mintegy 80 résztvevő szervezeti, módszertani kérdésekről tanácskozik, és a gépészetet érintő országos és helyi fejlesztési koncepciók kidolgozására, a biztonságos háttéripar megteremtésére tesz javaslatot. millió forint értékben —, így a tároló már tavaly óta dolgozik. (A beruházás korábbi munkái 14,7 millió forintba kerültek.) A folyékony műtrágya tároló telep eredetileg saját szükségletre készült, de már a múlt esztendőben gazdasági társaságot hoztak létre a kapacitás kitöltése érdekében. Így tavaly és idén két másik céget, a szomszédos Dózsa Termelőszövetkezetet és a Mezőtúri Állami Gazdaságot is kiszolgált a létesítmény. A kihasználtsággal így is gondok vannak, miután az alapanyag-beszerzés időnként akadozik, s az áremelések takarékoskodásra ösztönözték az üzemeket. A beruházás teljes befejezése mellett a legfőbb feladat most újabb partnereket találni, hogy a Kemitúr GT rendelkezésére álló bázist teljesen ki lehessen használni. Jövőt szolgáló változások zajlanak tehát a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezetben. A következő esztendőre a növénytermesztést szolgáló gépek beszerzése kapott zöld utat a téesz vezetésétől, 1990- ben pedig a szárító-tároló kapacitás bővítése lesz a programon. L. M. L. Közfis vállalkozásban Féltartós tejet előállító üzem épül Szolnokon Féltartós tejet előállító üzem épül Szolnokon a Tejipari Tröszt és a Héki Állami Gazdaság közös beruházásában. Az új üzem naponta ötvenezer liter tejet állít elő Szolnok megye, illetve a főváros pasztörizált tejjel való ellátására. A kivitelező Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat terv szerint végzi az építést, már felhúzta az épület falait és elhelyezte a födémpaneleket. A létesítmény korszerű technológiai berendezéseit, világ- szabadalmat képező sterilizáló vonalat a holland Stark, az adagoló, illetve csomagoló gépsort pedig a francia Pre- pac cég száilítja. Az import gépek érkezését októberben várják, s a gyártó cég szakemberei szerelik fel, állítják maj,d üzembe. Az építők garanciát nyújtottak arra, hogy még ebben az évben megkezdődhet az új üzem próbatermelése. A gyártás folyamán a tejet 140 fokra hevítik fel majd újból visszahűtik, így hűtés nélkül alkalmas lesz nyolc-tíznapos tárolásra. A Szolnoki Tejipari Vállalat új termékét félliteres tasakokban hozzák forgalomba. Ezzel a beruházással már kettőre nő a féltartós tejet gyártó üzemek száma a megyében, az első kisebb kapacitással Jászberényben üzemel. Nőtt az utasforgalom Tájékoztató a Cooptouristnál Csütörtökön sajtótájékoztatót tartottak a szövetkezeti utazási iroda vezetői a Rege szállóban. Elmondták, hogy az idei első hét hónap kedvező eredményeket hozott, 30 százalékkal nagyobb forgalmat könyvelhettek el, mint tavaly ilyenkor. Több országból, így például az NSZK-ból, Angliából, - Hol landiából és az NDK-ból a tavalyinál többen keresték fel Magyarországot, ugyanakkor jelentősen csökkent a bolgár forgalom, s Lengyel- országból, Jugoszláviába is kevesebben jöttek. Beruházások sorozatban A kilencvenes évek kérdőjelei Kevesebb energiával nagyobb értéket Az egy évtizede — némi késéssel — meghirdetett hazai energiagazdálkodási program az olajat helyettesítő beruházásokra, az energiapazarlás megszüntetésére és az energiával való ésszerűbb gazdálkodásra mozgósított. Napjainkra azonban az ezekben rejlő lehetőségek nagy részét már kimerítettük, ugyanakkor csökkentek az energetikai beruházásokra fordítható ösz- szegek. Ilyen körülmények között hogyan teremthető elő a gazdaság további fejlődéséhez szükséges energia? Egyebek között erről beszélgettünk Wiegand. Győzővel, az Állami Energiafelügyelet igazgatójával. — A hatvanas évek előrejelzései alapján arra lehetett számítani, hogy az energiafelhasználás húszévenként megkétszereződik. Energia- politikánk ma milyen növekedési ütemmel számol? — A legutóbbi évtizedben energiafelhasználásunk növekedési üteme lelassult. A lakossági és a kommunális fogyasztás 5 százalékkal nőtt. A termelőágazatok — az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás — ma ugyanannyi energiát használ fel, mint 1978-ban, noha időközben szerényen bár, de növekedett a nemzeti jövedelem (11,3 százalékkal) és az ipar termelési értéke is (17,8 százalékkal). Azzal számolunk, hogy 2010-ig a nemzeti jövedelem évente 2,5—3 százalékkal, az energiafelhasználás azonban évente csak 0,8—1 százalékkal növekedik (ezen belül azonban villamosenergiából évente 2,5—3 százalékkal fogyasztunk majd többet). Ebből következik: ahhoz, hogy legyen elegendő energiánk, az ipar, a mezőgazdaság fejlődéséhez, erőteljesen csök- kentenünk kell a gazdaság energiaigényességét. — Ez régi törekvésünk, ám mindez ideig csak szerény eredményt sikerült felmutatnunk. Milyen eszközökkel érhető el a kitűzött cél? — Mindenek előtt a termelés szerkezetét kell megváltoztatnunk, mégpedig úgy, hogy a kevésbé energiaigényes ágazatok (a gépipar, a a híradástechnikai ipar, a számítástechnikai ipar stb.) gyorsabban, az energiafaló ágazatok pedig (például a kohászat) lassabban fejlődjenek. Ugyanakkor fokoznunk kell a termelés értéknövelő képességét, azaz ugyanany- nyi anyagból és ugyanannyi energiával értékesebb termékeket kell létrehoznunk, mint ma. A legnagyobb eredményt ettől remélhetjük. Például egy Wartburgba és egy Mercedesbe többé-kevésbé ugyanannyi anyag és energia van „beépítve”. Mégis a világpiacon egy Wartburg a Mercedes árának csupán a töredékéért adható el. Következésképpen : a Mercedes cég egységnyi jövedelem megtermeléséhez sokkal kevesebb energiát (és anyagot) használ fel, mint a Wartburg gyár. Nekünk tehát a jövőben „Mercedeseket” kell gyártanunk. Ha nem sikerül az energiával jobban gazdálkodnunk, ha nem leszünk képesek a szerkezetváltásra, s ha nem tudjuk a termelés értéknövelő képességét fokozni, az energetika a népgazdaság fejlődésének a korlátjává válhat. Nem lesz ugyanis pénzünk arra, hogy évente 0,8—1 százaléknál nagyobb arányban növeljük energiafelhasználásunkat. Ahhoz, hogy 1985 és 2010 között évente 1 százalékkal több energia álljon rendelkezésünkre, mintegy 900 milliárd forintot kell az energiaipar (szénhidrogénipar, a villa- mosenergia-ipar és a szénbányászat) fejlesztésére fordítanunk. Ez az ipari beruházásokra fordítható összegnek mintegy a 40 százaléka! — Az utóbbi években —miközben a termelő- ágazatok energiafelhasználása állandósult — a lakosság fogyasztása erőteljesen nőtt. Mennyire tartós ez az irányzat? — A növekedés valóban látványos, s ez annak ellenére van így, hogy a reáljövedelem az utóbbi években csökkent. Ennek több oka van. Az egyik — és talán a legfontosabb — azt hogy ma nagyobbrészt családi házak épülnek, s ezek fűtési energiaszükséglete (egy lakásra számítva) kétszer-háromszor akkora, mint a lakótelepi — házgyári lakásoké. Közben a lakosság körében fokozódott a termelőtevékenység (a fóliasátras növénytermesztés, a háztáji állattenyésztés, a magántaxizás és fuvarozás, a házilagos építkezés stb.), s ennek az energiafogyasztása szintén a lakosság számláján jelenik meg. Az életmódunkban bekövetkezett változás főként a villamosenergia-fogyasztást növelte meg. A lakásokban mind több és több háztartási gép működik; például a legutóbbi tizenöt évben a villanybojlerek száma 170 ezerről 1,2 millióra nőtt. Hazánkban ma egy-egy háztartás évente átlagosan 200 kilowattóra villamos energiát használ fel. Ez — ha a fejlett iparú országokhoz mérjük magunkat — nem nagy érték, például az osztrák háztartások ennek több mint a kétszeresét fogyasztják. Arra kell tehát felkészülnünk, hogy a háztartási villamosenergia-fo- gyasztás tovább növekszik. — Villamosenergia-fo- gyasztásunk tehát évente csak 2,5—3 százalékkal növekedhet. De vajon milyen forrás nyújt ehhez fedezetet? — Villamoseneregia-ellátásunk ma biztonságosabb, mint eddig bármikor, a rendszer kapacitása 1995-ig 630 megawattal bővül. Ennek ellenére — a tervezett növekedési ütemmel számolva — az 1992-től 1995-ig terjedő időszakban (az újabb paksi atomerőművi egységek üzembe helyezéséig) 500— 1000 megawatt teljesítményre nincs fedezetünk. Ez a hiány újabb alaperőmű építésével nem oldható fel: az építkezéshez már kevés az időnk, s erre egyébként pénzünk sincsen. A helyzeten csak úgy lehetünk úrrá, ha mérsékeljük a fogyasztást, illetőleg ha építünk néhány, jó hatásfokú és a terhelésváltozáshoz is rugalmasan alkalmazkodni tudó gőzturbinás egységet. Az ipart, a lakosságot és az intézményeket kettős — a csúcsidőszakban magasabb — tarifával ösztönözhetnénk arra, hogy takarékoskodjanak az energiával. Ha ezt nem sikerül megvalósítanunk. 1992 és 1995 között a csúcsidő- szakban korlátoznunk kell az ipar villamosenergia-fo- gyasztását. — Mi a helyzet a földgázzal? — Az új jamburgi gázvezeték 1989-ben 0,5, 1993-tól pedig évente 2 milliárd köbméter gázt szállít. Ez lehetővé teszi, hogy gázfogyasztásunk 1995-ig a szükségleteknek megfelelően növekedjen. Az ezt követő néhány évben sem lesz gondunk a gázzal: beindul a paksi atomerőmű két új egysége, s ezért egy ideig a villamosenergia termeléséhez kevesebb gázra lesz szükségünk. — Milyen szerepe lehet a jövőben a megújuló energiaforrásoknak? — Ezek hasznosítása — néhány kivételt nem tekintve — egyelőre gazdaságtalan. Jelenleg évente mindössze 70 ezer tonna biobrikettet gyártunk, s ennek is majd a felét — a gyártóberendezések ellentételeként — külföldre szállítjuk. Mindemellett az itthon maradó mennyiség is csak ártámogatással értékesíthető. Hasonló a helyzet a geotermikus energiával is, ott. ahol van melegvíz, többnyire nincs fogyasztó, a felszínre törő víz eltömíti a csöveket, az elfolyó víz pedig szeny- nyezi a környezetet, a vizet felszínre hozó energia (rétegenergia) pedig elpbb- utóbb elfogy. Csakhogy így az ingyenes energia már nagyon sokba kerül. Nagyjából ugyanezt mondhatom el a napenergia hasznosításáról is: nálunk drága az eszköz és viszonylag olcsó az energia. Ilyen körülmények között a napenergiát hasznosító berendezések megtérülésének időtartama nagyon hosszú. — pusztai — Augusztus közepén kezdték el a vetőmag kukorica betakarítását a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban. A közel ezer hektár területen vetett növény aktuális munkáit amerikai gyártmányú csőtörő gépek végzik. Ezek a berendezések kevesebb veszteséggel dolgoznak, s a sérült szemek aránya is jóval kisebb mintha a betakarítást kombájnokkal végeznék (Fotó: T. Katona László)
