Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

1988. SZEPTEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Már profik... Gyerekbűnözűk, bűnöző gyerekek Ha felnőtt bűnözők volná­nak az alább következő írás szereplői, megnyugvással töl­tene el, hogy akcióiknak vé­get vetett a szolnoki rend­őrség. Valószínűleg szíve­sebben ecsetelném az esemé­nyek fordulatait. Tehetném ezt legjobb tudásom szerint, hiszen a végén ott virítana a happy and: rács mögött a betörők, a tolvajok stb. Csakhogy e cselekedeteket gyerekek követték el, még nincsenek tizennégy évesek. Ezért nem vagyok nyugodt. Mert látszólag máris profi bűnözők. Mi lesz belőlük, ha felnőnek? A cikket meg­írom, mert a jelenségre na­gyon is érdemes odafigyel­ni! De egyikük nevét sem írhatom ki, mert az megbé­lyegzés volna. Még gyere­kek. Gépkocsifeltörésekkel kez­dődött az év elején. A négy­tagú bandából legalább ket- ten-ketten kellettek egy-egy autó kifosztásához. Az egyik „dolgozott”, a másik figyelt. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Így kell ezt csinál­ni! Hol ketten voltak, 'hol négyen. És nem is mindig ugyanazok. Laza a csoport. Mikor ki csapódik a kemény maghoz. Fiatalkorúak, oly­kor fiatal felnőttek. Akcióik sikeresek, egyi­kük sem bukik le. Ügyesek, egyre szemtelenebbek. Mo­torkerékpár-lopás követke­zik, majd garázsfeltörés. Egy versenykerékpárral lesznek gazdagabbak. Hármójuknak- négyüknek kevés. Lopnak mellé a környező lépcsőhá­ziakból újabb bringákat. Tovább nyílik a szemük, övék lesz egy lezárt Babet- ta a Domus Áruház mögül. És most már az egészen sú­lyos bűncselekmények követ­keznek. Augusztus tizenhar- madikáról tizennegyedikére virradó éjszaka Szolnok bel­városában, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ mellett fekszik részegen egy fiatal férfi. A társaság egyik központi alakja, a tizenkét éves Zs., csataszögi cimbo­rájával, Gy-vel tart arrafelé. Pillanatok alatt döntenek; az ingzsebből elveszik a férfi pénzét, lecsatolják karórá­ját, lehúzzák karikagyűrű­jét. Cipőjétől, nadrágjától is megfosztják. A BTK szerint ez kifosztás. A károsult egyébként ed­dig még nem jelentkezett a rendőrségen. Pedig jól tenné, annak érdekében, hogy tisz­tázódjon; valóban tőle szár- maznak-e ezek a tárgyak. Il­letve, a nyomozás érdekében fontos, hogy ne maradjon semmi felderítetlenül. Lakásbetörés következik. A lopott Babettával Zs., és Jóska Csataszögre hajtanak. Már visszafelé igyekeznek, amikor a motor bedöglik vagy egyszerűen csak kifogy a benzin. Az árokba hajít­ják és gyalogosan folytatják az utat. Fokorupusztán az egyik tanyában nincs otthon senki. A szúnyoghálót ki­vágva Jóska bemászik, Zs., figyel. Huszonhatezer forint a zsákmány. Jóska magának tartaná, ám a tizenkét éves Zs. figyelmezteti: neki is jár belőle, hiszen ha lebuknak, az ő cselekedetét is hasonló­képpen ítélnék meg, mint az elkövetőét. Nem mondja ki, hogy társtettes, de a fogal­mat jól értelmezi, tudja, mi­ről van szó. A huszonhatezer forintból sétálómagnóra, já­tékokra, ruhára jut. Ennyi lesz Zs., része. Július végétől tíz bűncse­lekményt követnek el együtt vagy külön-külön ugyanazok a gyerekek. Az éjszakát jár­ják. Előfordul, hogy Zs.-t éj­jel egy órakor viszi haza a rendőrautó, azután három­negyed háromkor megint az utcán találják. Betöri egy ajándékbolt ki­rakatüvegét, „kipakolja” a vitrint. Ez a tizenkét éves gyerek most a Gyermek- és Ifjúság­védő Intézetben várja a nyo­mozás befejezték Azért jó, hogy ott várja, mert addig sem követ el újabb bűncse­lekményeket. Két kérdés vetődik fel jog­gal az emberben. Az egyik a szülői felelősség. Azt mond­ja a törvény, hogy a szülő vét, ha a gyermek testi, ér­telmi és erkölcsi fejlődését veszélyezteti. Ügy vélem, az önmagát joggal féltő társa­dalom szemében ez a veszé­lyeztetés nem szorul különö­sebben bizonyításra a leír­takból. Csakhogy! Mégis iszonyúan nehéz, majdhogy­nem lehetetlen a bíróság előtt bizonyítani. Kár. A másik, talán a súlyosabb kérdés: mi lesz ezekből a gyerekekből ? Gyerekként nevelőintézetbe kerülnek a hozzájuk hasonlók, meg a vásottabbak közé. Aztán fia­talkorúként is elkövetik a maguk „balhéját” és elkez­dik kijárni a börtöniskolát. Akkor aztán tényleg profi bűnözővé válnak. Azért tölt el végtelen szo­morúsággal mindez, mert nem találok megoldást. Így neveljük fel, jóformán tehe­tetlenül az egymás után kö­vetkező bűnöző-nemzedéke­ket? Egri Sándor Kevesebből többet Jászberény szépítéséért TESZ-vesz a város #• Nehéz időket élnek manapság a tanácsok, mert a jogos igényeket még csak meg se közelítik némely területen a pénzforrások. Pénz csak a legszükségesebbre jut, és a sor végén álló feladatok egyre nagyobb szükséget szenvednek. Ilyenek általában a tanácsi gazdálkodási teendők: az utak, járdák építése, karbantartása, közterületek rendezése, a parkok gondozása. Jászberényben azonban, mintha más szelek fújnának, mert a szűk esztendőkben is virulnak a terek, ligetek, szé­pen zöldellnek a pázsitok, szaporodnak a gondozott parkok. Itt is hosszú sora van pedig a teendőknek, és az éves költségvetés tárgya­lásakor a testület hasonló gondokkal küzd, mint mások. Kevés a pénz, jó, ha az el­ért eredményeket meg tud­ják őrizni, a parkoknál azon­ban mégis ezek az idők hoz­tak fellendülést. Egy évtizede már, hogy a zöldterületek gondozására 1—1,2 milliót szán a tanács. Kezdetben még ez (így utó­lag megítélve) elegendő is volt, de tavaly a szükségle­tek alapján már 6 milliót kért volna a városgazdálko­dási osztály vezetője. A VT. Városgazdálkodási Vállalata éves szerződés alapján gon­dozta a parkokat, költségve­tési ajánlatai azonban (ért­hetően) évről évre növeked­tek. Mit tehetett a tanács? Csökkentette a munkát. Kevesebbet kaszáltak, öntöz­tek á kertészek, zsugorodott a virágágyak területe, elma­radtak a rózsa- és sövény­pótlások, a pázsit-felújítások. Észrevehetően romlott a parkok állapota, Jászberény központja is olykor már el­hanyagolt képet mutatott. A promenádot felverte a gyom, a mozi előtt térdig érő fű­ben gázoltak a gyerekek, és beköszöntött a nyár, mire a kaszások odaértek. A vállalatnál a kertészet nem tartozott a kimondot­tan nyereséges tevékenysé­gek közé — mondják a taná­cson, ezért nem is igyekeztek a kertészeket jól megfizetni. A munka lassan, vontatot­tan haladt, a szakmai irá­nyítással is gondok voltak. Árait azonban úgy állapí­totta meg a VGV, hogy vesz­teség ne érje, így azután a tanácsnak a parkokra szánt kevés pénzét is befogták például az irodák fűtésére és Virágzó parkgondozás egyéb, a kertészettől teljesen független általános vállalati költségek fedezésére. Az árképzés egyébként szabályos volt, hasztalan igyekezett a tanács a költsé­geket leszorítani. Ezért az osztályon úgy döntöttek, hogy amit lehet, maguk ol­danak meg. A belvízelveze­tésre, járdák, utak karban­tartására létrehozott, úgyne­vezett házi brigádot is be­vonták az elhagyott zöldte­rületek gondozásába. Ez év elején pedig a városi tanács kebelében megalakult a TESZ, a Tanács Ellátó és Szolgáltató Szervezete. Fel­adata a gazdálkodási jellegű teendők, az út, híd, járda, piac, park fenntartásának el­végzése, illetve koordinálá­sa. Az év elején még ők ren­delték meg a vállalattól a parkgondozást, de a 926 ezer forintos keretből — a to­vábbi romlás mellett — még a legszükségesebbekre se fu­totta. Ekkor határoztak úgy, hogy kibővítik a TESZ tevékeny­ségi körét, és átveszik a VGV-től a zöldterületek gondjaival együtt a kerté­szeket is. Az ellenőrzés és a szakmai felügyelet tovább­ra is a városgazdálkodási osztálynál maradt, de a kap­csolat közvetlen, és ami még fontosabb: mindketten gaz­dái a város parkjainak, min­den zöld területének. Már­pedig Jászberényben össze­sen 86,6 hektár zöldterületet tartanak nyilván, van tehát mit gondozni. Ebből Csak 13,2 hektár az intenzíven kezelt park, amely a városközponton, néhány kiemelt teret, és a szovjet hősi temetőt foglalja magá­ba. A többi útmenti fasor, virágos mellékutca, a közel­múltban telepített városszé­li véderdő, facsoportok el­hanyagolt területek. Nő azonban a belterjesen gondo­zott zöldfelület nagysága, mert idén a városszépítő építőtábor 15 ezer négyzet- métert parkosított, a munka­helyek saját környezetüket rendezik, az iskolások az őszi, tavaszi munkába, a közhasznú munkások pedig az egyéb területek gondozá­sába segítenek be. A költsé­gek így lényegesen olcsób­bak, munkabérre például a vállalat által kért összeg egy­ötödét fizeti a tanács. A TESZ ezért nemcsak a parkok gondozását, hanem az utak, sétányok kézi söp­rését is átvette a vállalattól. A szemétgyűj tőedények ürí­tésével, buszvárók takarítá­sával pedig a Hűtőgépgyár KISZ-eseit bízta meg a ta­nács. Igaz, így elesik némi bevételtől a Városgazdálko­dási Vállalat, de nagyobb figyelme jut szemétszállítás­ra és a burkolt utak locso­lására, gépi söprésére. A helybeliek szeme meg­akad a tiszta útszegély, a frissen nyírt pázsit, a szí­nes virágtégelyek láttán. Szinte már elszoktak a lát­ványtól, s talán ez kedvező hatással lesz a saját portáju­kat, házuk elejét elhanyago­ló lakókra is. L. P. Új hazát keresve A Romániából menekültek derékhada nem érintette megyénket. Az új hazát ke­resők áradatából azonban jócskán jutott a Jászkunság­ba is. Hányán jöttek, mi van velük, meglelik-e lelki béké­jüket? — ilyen kérdésekre keresve választ néztünk szét szűkebb pátriánkban. — Nálunk száznál többen jelentkeztek a romániai me­nekültek közül — mondja Belső Andrásné dr.. rendőr alzeredes, a megyei főkapi­tányság osztályvezetője. — Közülük tizenegyen mentek tovább. Többségük útlevéllel érkezett, a többiek tiltott határátlépéssel. Ez utóbbiak már jelentkeztek valamelyik rendőrkapitányságon, mi­előtt Szolnokra kerültek. A kishatármenti forgalomban résztvevők közül is jöttek néhányan. A menekültek egyharmada családdal érke­zett, a többi egyedül. A me­gyénkben maradottaknak ideiglenes tartózkodásra jo­gosító igazolványt adtunk. Egyhatoduknak közvetlen hozzátartozója maradt Ro­mániában, akiket szeretné­nek áthozatni. A százhúsz menekültből tizennyolc a gyermek. — Hogyan boldogulnak megyénkben a menekültek? — Csaknem mindegyikük­nek sikerült munkát találni. Megjelenésük nem jelent fe­szültséget a munkavállalás­ban, mert szükség van rájuk. Akik közülük még nem dol­goznak, azok nem régen vannak itt és még mérlegelik a lehetőségeket, Egyébként sem a munkában, sem a la­kókörzetükben alapvető gond nem merült fel velük szem­ben. — Milyen úticsomaggal érkeztek? — Egynek-kettőnek Van személyautója, de a többség csak rövid tartózkodást szol­gáló felszereltséggel érke­zett. — Rendelkeznek-e a lét­fenntartáshoz szükséges fel­tételekkel? — A legszükségesebbekkel igen. Ideiglenes lakásmegol­dást például mindegyikük talált. A megye tanácsi, gaz­dasági és társadalmi szervei sokféle támogatásban része­sítik őket. — Önök hogyan fogadják a menekülteket? — Messzemenő humani­tással és segítőkészséggel ke­zeljük ügyüket. Nem ígérünk számukra semmi olyant, ami nem realizálható és nem kényszerítjük őket arra, hogy visszamenjenek. 2 Jászberény üzemeiben is dolgoznak Romániából ide­kerültek, az Aprítógépgyár­ban például D. A. és B. I. Azért említem csak a mo­nogramjukat, mert az egyik menekült azt kérte, mellőz­zük a nevet, nehogy otthon­maradt szeretteiknek kelle­metlenségük legyen abból, hogy ók nyilatkoznak. — Mindig vártuk, hogy jobb lesz — mondja egyikük —, de mindig rosszabb lett. Magyar szakra írattam a kisfiámat, de ötödiktől nincs magyar szak. Mit fog ő érte­ni románul, milyen esélyei vannak a többiekkel szem­ben? Azt mondták nekik; a szünetekben és otthon is csak románul beszélhetnek. Minek van akkor magyar iskola? — Amikor átjöttem és je­lentkeztem a rendőrségen, hellyel kínáltak, embersége­sek voltak hozzám. Románi­ában a rendőrségen mindig kiabáltak velünk, és csak akkor szólhattunk, ha kér­deztek. A sógorom ottan az egyik vasárnap családi okok miatt nem ment be dolgozni. Hosszú hetek után az volt az első szabadnapja. Behívták a rendőrségre és úgy megver­ték ezért, hogy háromszáz métert sem tudott menni. Hogy lehet ilyesmiért egy embert ennyire kikészíteni? Élete delén lévő, erős fér­fi. A hangja mégis meg-meg- csuklik, a szeme könnybe lábad: — Nem tudom elfelejteni, ahogy ott állt előttem a két gyerekem. Éjjel indultam, éppen azért, hogy ne lássák, de felébredtek. Álltak ott nagy, riadt szemekkel és kérdezték: apu, hová mégy? Azt mondtam nekik, megyek Marosvásárhelyre és hozok nektek kis autót, de láttam, hogy nem hiszik, önkéntele­nül is érezték, hogy baj van. Mindennap őket látom, nem tudok megszabadulni ettől a látványtól. És attól sem, hogy a lakásunkkal szemben lévő épületben lakó román tisztek gyerekei sokszor et­ték a banánt, a mieinknek meg sosem vehettem, pedig száz leit is adtam volna ki­lójáért. — És itt, Jászberényben hogyan alakul az élete? — Mint egy álom, úgy in­dult, de majdnem rossz álom lett belőle. Az olyan meg­jegyzéseket, hogy „ezekkel a románokkal én nem ülnék egy asztalhoz”, már elenge­dem a fülem mellett. Van nekünk egyéb bajunk, nem­hogy még sértegessenek is. Különböző megjegyzéseket tettek a keresetemre is, pe­dig teljesítménybérben dol­gozunk. Én azt sem tudom, milyen a csarnok hátsó ré­sze, csak dolgozom. Dolgoz­zon más is, ne irigykedjen. Amiért átjöttem, és ilyen helyzetben vagyok, nem kell, hogy kinézzenek. Inkább el­megyek innen. Pest megyé­ben már van egy másik munkahelyem. Nekem itt nem jött össze — de egyszer csak megtaláljuk a helyün­ket. .. 3 A társamőtlen fiatalember, aki előtt még ott a világ. Miért jött át? — Székelyudvarhely, aho­vá való vagyok, többségében még mindig magyar. Nemze­tiségi kérdések azért nem éleződtek ki úgy, mint más­hol. Hiába dolgoztam vi­szont, mert nem volt sok értelme. Adhattam pénzt a szüleimnek, nem tudtak ér­te élelmet vásárolni, mert üresek a boltok. Itt nagyon jó, mert mindent le­het kapni. Nemsokára nősü­lök, a menyasszonyom .tt gépírónő az Aprítógépgyár­ban. Csak azt nem tudom, mi lesz a lakásunkkal. Elő­ször ígérték, hogy kapunk majd lakást, de most már azt hangoztatják: ki kell azt érdemelni. 4 Jelentős gondot, megoldat­lan problémát még nem oko­zott számunkra a romániai menekültek ügye — mondja Papp Sándorné, a megyei ta­nács osztályvezetője. — Ve­lünk együtt sok egyéb szerv is foglalkozik velük. Ügyük fő koordinálója a megyei ta­nács vb titkára. Minden szervezet igyekszik segíteni gondjaik megoldásában. Nem hívunk, nem ösztönzünk az itt maradásra senkit, de aki itt akar maradni, annak se­gítünk. — Mindenekelőtt munka­hely biztosításával lehet raj­tuk segíteni... — Nyolcvannégyen már megkapták a munkavállalá­si engedélyt. Több munka­hely van, mint ahányan je­lentkeznek. Általában szak­képzettek jönnek, sokan fel­sőfokú képesítéssel. Megol­datlan lakásgnodjaik sincse­nek. Rokonoknál vagy mun­kásszállókon helyezkedtek el. A tanácsok egyébként felmérték, hogyan lehetne a menekültek lakásgondjain segíteni. Megyénkben kb. ezer magántulajdonban lévő olyan lakás van, melyet vá­sárlással vagy bérletre meg tehetne szerezni számukra. Munkásszállásokon is van még elhelyezési lehetőség. Az említett lakások jegyzé­két egyébként elküldtük a külföldiekkel foglalkozó bu­dapesti irodának és a Hajdú Megyei Tanácsnak is. — Milyen módon tudnak még segíteni a menekülte­ken? — Igény esetén segélyt is adunk letelepedési célból. Eddig 124 ezer forintot utal­tunk ki ilyen címen. Emel­lett más szervek is segítenek. A Vöröskereszt például 1000—1500 forint körüli se­gélyt nyújt számukra. Simon Béla Hatféle méretben évente mintegy negyvenezer politikai és domborzati földgömböt készítenek a Kartográfiai Vállalat saját üzemében és a dunabaraszti EXGRÁF Szövetkezet műhelyeiben. Ebből mintegy tizennyolcezer darabot exportálnak, első­sorban Csehszlovákiába, NDK-ba és Szovjetunióba (MTI-fotó: Pataki Gábor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom