Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-08 / 215. szám
*988. SZEPTEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Makón, a Medicor Maros Bútoripari Részvénytársaság üzentében 60 millió forintos költséggel új olasz faanyag-megmunkáló gépeket helyeztek üzembe. A bútorlapok megmunkálására alkalmas, automatizált gépek lehetővé tették az önálló, komplex bútorgyártás bevezetését. Pető János a kétoldali laplezárógépet kezeli (MTI fotó: Stekovics János) II mezőgazdasági kistermelés fejlesztéséhez Országos ötletpályázat Szerdán az Agrobank Rt. székházában kihirdették a mezőgazdasági kistermelés fejlesztésére egy évvel ezelőtt kiírt ötletpályázat eredményét. Az Agrobank, az Agroinnov Gazdasági Társaság és a Kistenyésztők Lapja felhívására négyszáz kisgépet, eszközt, eljárást, újszerű munkafogást, illetve a termelést könnyítő, energiatakarékossággal kapcsolatos ötletet nyújtottak be a kistermelők. A bíráló bizottság csaknem félszáz pályamunkát tartott érdemesnek széles körű bevezetésre. Közöttük van egy újszerű, a permetezésnél használt egyéni védőálarc, több talajművelő kisgép terve, méhészeti és más állattartó eszköz prototípusa, és a takarmánye’ő- állítást ja.vító szójafeidolgo- zó készülék mintapéldánya. Raisz Gusztáv mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a díjak átadásakor elmondta: a kistermelés szerepe a gazdálkodás számos területén egyre növekszik, ugyanakkor a kistermeléshez fontos gépek, eszközök cserére, felúiitásra szorulnak; ehhez különféle forrásokból pénzre van szükség. Az Agrobank — részben már ennek szellemében — módosított belső szervezetén, elősegítve, hogy a kistermelők a korábbinál könnyebben jussanak hitelhez. Az Agroinnov GT vállalta a most zárult országos ötlet- pályázat alkotásainak kis- és nagyüzemi elterjesztését. A pályázat alkotói közül tizenhármat jutalmaztak, a MÉM különdíját az előregyártóit, helyszínen összeszerelhető, úgynevezett modulrendszerű kisállattartó telep ötletét benyújtó négytagú pomázi kollektíva érdemelte ki. Nemzetközi tanácskozás a véradásról Négy kontinens 28 országából 79 küldött tanácskozik három napon át Budapesten a Kongresszusi Központban azon a nemzetközi véradó konferencián, amelynek házigazdája a Magyar Vörös- kereszt. A Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Ligája, valamint a Nemzetközi Vérátömlesztési Társaság és az önkéntes Donoro kát Szervezők Szövetségének szervezésében rendezett II. nemzetközi kollokvium megnyitóján dr. Medve László szociális és egészségügyi minisztériumi államtitkár üdvözölte a résztvevőket. Hantos János főtitkárnak, a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottsága elnökének megnyitó szavai után az első napi programnak megfelelően elhangzott előadások a donorszervezés aktuális kérdéseivel foglalkoztak. Sok kérdés még válaszra vár Kisautó a tervezőasztalon Túrkevei elképzelések Idén a Szegedi Ipari Vásárral egyidőben az autógyártás helyzetéről, múltjáról és jövőjéről nagy érdeklődéssel kísért előadás- sorozatot tartottak az alföldi nagyvárosban. S azon a rendezvényen a Túrkevei Autójavító Vállalat nem kis meglepetéssel rukkolt elő. Bemutatták ugyanis annak az elővárosi és városi forgalomra szánt autójuknak a gipszmintáját, amelynek gyártását ma már erősen fontolgatják. Mint Baráth Attilától, a Túrkevei Autójavító Vállalat megbízott műszaki osztályvezetőjétől megtudtuk, az ötlet két évvel ezelőtt született, Az elgondolást tett követte, s ma már a tervek készen állnak, s így a kisautó gyártását akár meg is 'lehetne' kezdeni. Igenám, csakhogy nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogv főzik — tartja a közmondás, —, s ez ebben az esetben is igaznak tűnik. — Azt sejtettük, hogy a hazai körülmények között — mondta ottjártunkkor Baráth Attila — nagy szériás és olcsó autókat nem vagyunk képesek gyártani. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a mi általunk kifejlesztett járműnek valamiféle specialitással kell rendelkeznie. így jutottunk el a mozgássérültekhez, s számukra szeretnénk olyan járművet készíteni, hogy például tolókocsijukkal együtt használhassák azt. Vagyis egész egyszerűen arról van szó, hogy a tolókocsi vezetőülésként alkalmazható, mivel a kis autóban azt rögzíteni lehet. Ám nemcsak rájuk gondoltunk, hisz ez a jármű bevásárlóautóként is igénybe vehető, mi több, véleményünk szerint a különböző kommunális feladatokat ellátó vállalatok is jól tudnák használni. Szeretnénk ’89—90 táján már egy kisebb szériát gyártani belőlük. Arra a kérdésre pedig, hogy miért csak kisebb mennyiségben gondolkodnak, Monori György, a vállalat főmérnöke így válaszolt: — Azért, mert annyit a jelenlegi műszaki és személyi állományunkkal nagyobb mértékű fejlesztés nélkül is el tudnánk készíteni. A főmérnök kijelentésében természetesen az is benne van, hogy a túrkeveieknek jelenleg nincs pénzük a fejlesztésre. S meglehet, hogy egyelőre nem is lesz, hisz mióta világ a világ, egy adott termék — jelen esetben az autó—, hogy bebizonyítsa piac- és életképességét, ahhoz ma már legalább egykét kocsinak futnia kéne annak érdekében, hogy egyáltalán tesztelni lehessen, mert enélkül nem lehet igénybe venni komolyabb hiteleket, és a szakemberek segítségét sem, a bonyolult engedélyeztetési eljárásokról már nem is beszélve. Ezzel szemben még ma is csak a kisautó életnagyságú gipszmintájában gyönyörködhetnek az érdeklődők. Mindenesetre. pontosan annak érdekében, hogy a jármű ne csak a tervezők asztalán, hanem a valóságban is létezzen, a túrkeveiek fontolgatják, hogy tárgyalásokat kezdenek a lengyelekkel, mert mint beszélgetésünk során kiderült, az általuk tervezett kisautó futóműve megegyezik a kis Polskiéval. De hogy a lengyelek egyáltalán hajlandók lesznek-e biztosítani a futó- műveket, vagy eladnák-e a licencet, esetleg a gyártósort, ez ma még a jövő titka. Enélkül viszont a szériagyártás is elképzelhetetlen. Ennek ellenére a túrkeveiek derűlátóak, s bíznak abban, hogy az eleinte japán, majd később hazai Imfotornal felszerelt három- személyes, 80—100 kilométer végsebességű, 500 kilogramm súlyú, 4,5—5 literes fogyasztású járművük pár éven belül megjelenik hazai útjainkon is. N. T. Fotó: TKL Megújuló pártmunka Többség, kisebbség, pártdemokrácia Az országos értekezlettel a párt megújulásának, működése korszerűsítésének olyan jelentős szakasza kezdődött el, amelyet túlzás nélkül minősíthetünk történelminek. Fontos szervezeti, működési változtatásokban is realizálódott a felismerés, hogy a párt csak akkor képes helyesen meghatározni, a jelen és a jövő történelmi szükségleteinek megfelelő irányba terelni a gazdasági, társadalmi mozgásfolyamatokat, ha a döntéseket a párttagság tömegeit átfogó alkotó viták, a nézeteknek az állandó önkontrollt garantáló ütköztetése előzi meg. Nem kevésbé fontos feltétel, hogy a mindenkire egyformán kötelező döntéseket fegyelmezett végrehajtás és szigorú ellenőrzés kövesse, de úgy, hogy ez utóbbiak ne zárják ki, sőt feltételezzék a döntések helyességének mindennapos ellenőrzését, az indokolt változtatásokat. A kisebbség: jog Nézetek ütköztetésére, alternatív javaslatokra nemcsak biztattunk már eddig is, hanem az effajta döntést előkészítő módszer sok párt- szervezetben magától értetődő gyakorlattá vált. Mégis a központitól, a vezető testületétől eltérő vélemények — a kisebbségiekről már nem is szólva — nemcsak hogy nem kapták meg az őket megillető figyelmet, hanem .,jobbik” esetben elfelejtődtek, a rosszabbikban pedig eretnekségnek számítottak, így eleve elriasztottak attól, hogy legközelebb a „hivatalosnak” tartott, a vezetők által hangoztatott, vagy a viták során többséginek mutatkozó nézetektől eltérő véleményünknek hangot adjunk. Ma már viszont a kisebbségi álláspontot nem eretnekségnek, hanem a párt belső élete természetes velejárójának tekintjük. Olyany- nyira, hogy a kisebbségben maradottak, a kisebbségi véleményt képviselők immár jogok birtokába is jutottak. Aligha ítélhető el, még kevésbé minősíthető frakciózásnak — sőt, a demokratikus centralizmus elvével összhangban áll —, ha már a. döntésre hivatott tanácskozást megelőzően is ütköznek a vélemények. A fontos az, hogy a vélemények nyílt, őszinte vitákban ütközzenek, hogy senki se csatlakozzék érdekből, alkalmazkodásból, presztízs okokból egyik vagy másik véleményhez vagy azokat képviselő csoportokhoz még a döntéseket megelőző vitákban sem. A többségi, illetve a kisebbségi álláspontoknak mindenkor elvi, pártszerű vitákban kell kikristályosodniuk. Ez utóbbi kifejezést nem véletlenül használjuk, hiszen egy döntésre hivatott tanácskozás előtt még aligha beszélhetünk többségi, illetve kisebbségi álláspontról, minthogy az arányok még nem mérettek meg. És itt jutunk el a másik fontos lépéshez: az eltérő, az egymással ütköző vélemények, koncepciók, pontosabban a döntésre váró kérdések képviseleti arányát a döntést hozóknál csakis szavazással állapíthatjuk meg. A pártdemokrácia továbbfejlesztése során az eddiginél sokkalta gyakrabban kell majd szavazással dönteni, különben hogyan ismerhetnénk meg, hogy melyik a többségi és melyik a kisebbségi vélemény, illetve vélemények, hiszen ez utóbbiak többfélék is lehetnek. Csupán a hozzászólásokból vagy hangulati elemekből következtetni arra, hogy melyik a Eddig, ha valakinek a véleményét az alapszervezet elutasította, netán elítélte, bátornak kellett lennie ahhoz hogy azt felsőbb pártszervek fórumain megismételje. (Ha egyáltalán eljutott ilyen fórumokra. ..) Most nemcsak, hogy megteheti, hanem kívánatos is, hogy megtegye, hiszen ezzel hozzájárul a nézetek hasznos ütköztetéséhez, újabb mérlegelésre nyílik lehetőség most már egy felsőbb szintű fórumon. Vajon felléphet-e valaki nemcsak a maga, hanem egy kisebbségi csoport nevében a pártszervek tanácskozásain, nem minősül-e az frakciózásnak? Mindaddig, amíg a döntés a vita, az előkészítés fázisában van, vagyis nincs határozat, frakcióról nem lehet szó. Ilyen esetben a felszólaló saját alapszervezeténél a kisebbségben maradottak véleményét képviseli, tehát azonos véleményt valló párttagokét és nem egy, a közös nézetek alapján valamilyen akcióra szervezkedő csoportét. Frakcióvá csak a döntéshozatal, a határozat megszavazása után válhat a kisebbség, de csak abban az esetben, ha eltérő véleménye hangoztatásához, propagálásához fórumokat teremt. Ezzel a demokratikus centralizmusnak azt az alapvető elHosszú évtizeden át hozzászoktunk ahhoz, hogy a párt erejét, vezetői alkalmasságát a nézetek egyöntetűségén, a munkamódszerek, a vezetési gyakorlat uni- formizáltságán mérjük. Az utóbbi években már sok merevség oldódott, az élet mondhatni kikényszerített egy sor változást. Most végre a párt országos értekezlete foglalt állást mindezekben. A dolgok természetéből következően mindenekelőtt a párton belüli demokrácia erősödik, mi több, annak új csatornái, fórumai nyílnak meg. A társadalomban — és nemcsak a szocialistában — a demokrácia és a cselekvés, a fegyelem éppúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint az állampolgári jogok és kötelességek. Hatványozottan érvényes ez egy olyan pártban, amely a társadalom vezető erejének szerepét vállalja. Ezért a demokratikus centralizmus elve és gyakorlata szigorúbb normákat ír elő, mint alkotmányunk az állampolgárok számára. A párt tagjai kötelesek végrehajtani az érvényben lévő határozatokat akkor is, ha azokkal nem értenek egyet: kötelesek a párt testületéinek álláspontját képviselni akkor is, ha egyéni vélemétöbbségi vélemény, nemcsak a pártdemokrácia elvével, hanem a pártélet alkotmányosságával is ellentétes gyakorlat. Külön kell felhívni a figyelmet az állásfoglalásnak arra a mondatára, amely így szól: „A véleményükkel kisebbségben maradottak álláspontjukat a pártszervek tanácskozásain, a párt elméleti fórumain kifejthetik...” vét sérti meg, hogy a párttag a döntéshozatal után abban az esetben is köteles képviselni, sőt végrehajtani a határozatot, ha azzal személy szerint nem ért egyet. Persze, nem könnyű a dolga annak, aki igazát fenntartva, arról meggyőződve szorul kisebbségbe, hiszen végső soron jót akar, s az sem kizárt, hogy az idő majd őt igazolja. Ezt a lelki- ismereti, a jogok és kötelességek, a meggyőződés és a kötelesség közötti konfliktust igyekszik oldani a kisebbségnek az állásfoglalásban rögzített ama joga, hogy felsőbb pártszervezethez fordulhat „a vitatott ügy újratárgyalása érdekében”. A demokratikus jogok széles körű bővítését jelenti ez, hiszen itt már nemcsak az újabb meghallgatásra kötelezik a felsőbb pártszervet, hanem újratárgyalásra, felülvizsgálatra, végső soron a már többségi szavazattal szentesített határozat kontrolljára. íme a kézzelfogható lehetőség annak realizálására, ami — bármennyire is erősen élt bennünk, bármennyire is éreztük szükségét — eddig óhaj maradt; legyen a párt önmaga kontrollja, egypártként is legyünk ellenzék, „önmagunk ellenzéke”. nyük eltérő; illetékes pártfó-- rumokon kívül nem nyilatkozhatnak az elfogadott határozattól eltérő szellemben. Mindez bár a döntések utáni helyzetben kötelező a párttagokra, a demokratikus jogok szűkítésének tűnhet fel azok szemében, akik a „parttalan demokrácia” hívei. Csakhogy ilyen demokrácia még a társadalomban sem létezik, még kevésbé egy magát forradalminak valló pártban, amely egyszerre vállalja a társadalom vezetésének és önmaga, a saját tevékenysége kontrolljának a szerepét. Az országos pártértekezlet állásfoglalása alapján jelentősen szélesedett a pártban a demokratikus mozgástér. Ezt kiaknázni minden párttagnak nemcsak joga, hanem kötelessége. A párton belüli demokrácia erősítése ugyanis egyfelől nagyobb lehetőséget, garanciát ad a helyes döntésekhez, másfelől a vélemények ütközésének lezárása a többségi-kisebbségi álláspontok tisztázásával élesebben rajzolja ki a végrehajtásban kötelező feladatokat, anélkül azonban, hogy elzárná a továbbgondolkodás, az ellenőrzés csatornáit. Faragó Jenő Nézetek hasznos ütköztetése Demokratikus centralizmus és magánvélemény Üj termék, az olaj- kályhákhoz használatos huzatszabályzók gyártását kezdte el a Jászladányi Vegyesipari Szövetkezet. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár részére az idén tízezer, jövőre pedig negyvenezer darabot szállítanak. Képünkön műszerekkel ellenőrzik a szabályzók működését (Fotó: T. K. L.) I