Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-06 / 213. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 6. Brit Szakszervezeti Főtanács Szakadással kezdődött a 120. évi kongresszus Történetének egyik legsúlyosabb szakadásával kezdődött hétfőn a Brit Szakszervezeti Főtanács (TUC) 12D. évi kongresszusa a dél-angliai Bournemouthiban. A 88 ágazati szakszervezet országos értekezletének több mint ezer küldötte túlnyomó többséggel megszavazta a főtanács javaslatát az elektromos, elektronikus, telekommunikációs és vízvezetékszerelő dolgozók szakszervezetének (EETPU) kizárására. A szakszervezeti jobb- szárny egyik legmarkánsabb képviselőjeként számontar- tott EETPU az „új realizmus” vezető szószólója: immár évek óta sztrájkmentességet garantáló kollektív szerződéseket köt és ennek fejében a munkáltatók érdekképviseleti monopóliumot 'biztosítanak számára. A TUC alapszabályzata értelmében minden gyárban, üzemiben biztosítani kell, illetve ki kell vívni valamennyi érintett szakma ágazati képviseletét. A TUC két legutóbbi évi értekezletén A Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak képviselői hétfőn Bécsiben felújították konzultációjukat az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentését szolgáló tárgyalásokról. A korábbi konzultációkon egyeztették a majdani tárgyalások céljaival, a résztvevők körével, az adatok ellenőrzésével és cseréjével, a szervezeti kérdésekkel és az ügyrenddel kapcsolatos kérdéseket és egyetértésre jutottak abban, hogy a jövendő tárgyalásokon elért megállapodások kötelező érvéfigyekneztették határozatban az EETPU-t és a hasonlóképpen japán mintájú „ipari békeszerződéseket” kötő technikus szakszervezetet (AEU-t), hogy az alapszabály megszegése kizárást von maga után. Miután az EETPU figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetésekét, a TUC felfüggesztette tagságát, majd pedig az idei évi értekezlet elé terjesztette a kizárási javaslatot, amelyet hétfőn Bour- nemoutihhan jóváhagytak. A javaslatot előterjesztő Norman Willis TUC-főtit- kárnak az EETPU nevében válaszolva Eric Hammond már egy „független szakszervezet” főtitkáraként mutatkozott be az értekezlet résztvevőinek. Az „utolsó szó jogán” élesen támadta a főtanács „elavult, idejétmúlt, balos”, sőt, „kommunista ihletésű” politikáját. Hammond és szakszervezetének küldöttsége egyébként még a kizárás megszavazása előtt Norman Willis válaszbeszéde közben kivonult a tanácsteremből. nyű, nemzetközi dokumentumok legyenek. Jurij Kasljev, a szovjet 'küldöttség vezetője hétfői felszólalásában utalt arra, hogy már csak két nyitott kérdés maradt: a tárgyalások (témájának íme ghat ározáka, valamint annak a földrajzi térségnek a pontos kijelölé- - se, amelyre a tárgyalások vonatkoznának. Kasljev sürgette a résztvevőket, hogy erre a két kérdésre összpontosítsák figyelmüket, abból a célból, hogy a közeljövőben befejeződhessenek a konzultációk, s még az idén elkezdődhessenek a tárgyalások. Glemp Belorusziában Hétfőn lelkipásztort útra Szovjet-Belorusziába utazott Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása, aki ottani katolikus, köztük lengyel nemzetiségűeket tömörítő katolikus közösségekbe látogat elsősorban, de találkozik Filaret metropolitával. Glempnek az idén ez a második szovjetunióbeli útja; a lengyel egyházi vezető júniusban a kereszténység felvételének milleneumi ünnepségein vett részt Moszkvában. Ezzel az 1988-as esztendő kiemelkedő jelentőségűvé válik az orosz ortodox egyház és a lengyel katolikus egyház viszonyában, mivel korábban még soha sem járt lengyel prímás hivatalosan Oroszországban, illetve a Szovjetunióban. Csehszlovák sportgép elrablása Újabb fordulat Váratlan fordulatot vett az Ausztriába térített csehszlovák sportrepülőgép ügye. Rendőrségi vizsgálat szerint nem géprablásról volt szó, hanem előre kitervelt embercsempészésről. A csehszlovák tájékoztatási szervek korábban arról számoltak be, hogy augusztus 28-án Pozsony mellett a csehszlovák honvédelmi szövetség holicsi repülőterén két álarcos férfi hatalmába kerített egy sportrepülőgépet és a pilótát arra kényszerítette, hogy Ausztriába szánjanak. A pilóta a géppel együtt visszatért Csehszlovákiába. A rendőrségi vizsgálat most kiderítette, hogy a pilóta által elmondott történet valótlanság. Előre kitervelt akcióról volt szó: a pilóta a fivérét, annak feleségét és a házaspár gyermekét csempészte át az ausztriai Grossmussibaohba. A pilóta és távollétéiben a házaspár ellen a csehszlovák hatóságok megindították a bűnvádi eljárást. Bécsi konzultáció — Hagyományos fegyverek Már csak két nyitott kérdés BUKAREST Nicolae Ceausescu, az RSZK Államtanácsának elnöke hétfőn két afrikai országban teendő hivatalos, baráti látogatásra indult. Először Kenyát keresi fel, majd Tanzániába utazik. Útjára elkísérte felesége, Elena Ceausescu. A hivatalos kíséret tagja többek között Stefan Andrei miniszterel- nök-helyettes és loan Totu külügyminiszter. KAIRÓ Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal nemhivatalos munkalátogatáson Izraelben tartózkodó elnökét hétfőn fogadta Jichak Samir miniszterelnök. A jeruzsále- •mi rádió jelentése szerint Miklós Imre a nap folyamán felkereste a nácizmus zsidó áldozatainak emlékére épült Jad Vasem múzeumegyüttest. MOSZKVA Hétfőn a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának épületében a vádbeszéddel megkezdődött Jurij Csurbanov volt első belügyminiszter-helyettes és nyolc társának pere — jelentette a TASZSZ. Csur- banovot és társait különösen nagy összegű vesztegetési pénzek elfogadásával és szolgálati beosztásukkal való visszaéléssel vádolják. BELGRAD A koszovói szerbek és crnagorácok tiltakozó megmozdulásainak szervező bizottsága bejelentette, hogy szeptember 10-én tömeggyűlést rendez a bosznia—'hercegovinál Jajce városában. Chile Pinochet jelölése után Az október 5-re kiirt chilei népszavazás küszöbén a nemzetközi sajtóban gyakran teszik fel a kérdést, vajon van-e esélye 'Pinochetnek, hogy a voksok ereje révén diadalmaskodjék, s így szentesítse hatalmát l£93~ig. A chilei állapotok ismerői nem zárják ki ennek lehetőségét sem. Ügy ítélik meg, hogy a tábornok „jól vagy rosszul, de 'megváltoztatta Chile arculatát” az Allen- de-kormány megdöntése óta eltelt 15 évben. A diktatúra legfőbb haszonélvezője a nagytőke és a nagyibirtok ugyan, de a neo- konzervatív-neoliberális gazdaságpoliti ka a közép- és kispolgárság szélesebb rétegeit is érdekeltté tette a rezsim fenntartásában. Sokan kaptak földet, hitelt, jutottak önálló egzisztenciához. Ezek a tömegek ódzkodnak az újtól, s arra hajlanak* 'hogy a bizonytalan helyett a már ismert biztosra szavazzanak. Hangulatuknak ment éléibe Pinochet, amikor jelölésének bejelentésekor leszögezte: Chile jövője a halódásé, a fejlődésé. Azokhoz pedig, akik az emberi jogokat és a szabadságjogokat kérték rajta számon, így szólt: „Demokráciánkban mindenki számára van hely. A részvétel gazdagítja és tökéletesíti törvényes pluralizmusunkat, hozzájárul a békéihez. Demokráciánknak szüksége van minden chilei együttműködésére”. A farkas báránybőrbe bújt — mondták róla az ellenzéki polgári vezetők. Hiszen ki hinné, hogy Pinochet egyik napról a másikra megváltozott volna. Csakhogy abban mindannyian egyetértenek, hogy Chilében a baloldalt el kell szigetelni, mindennemű demokratizálását a baloldal kirekesztésével kell végrehajtani, hiszen „a marxizmus a demokrácia és a szabadság kérlelhetetlen ellensége”. Ez a fajta hozzáállás önmagában is Pinochet mailmára 'hajthatja a vizet. Akárhogyan alakuljon is a választási eredmény, Chilében mindenkeppen változások várhatók. Ha Pinochetet leszavaznák, akkor jövőbe immár többes jelöléssel tartanának elnökválasztást. Ez a junta végét és a szabadságjogok helyreállításának kezdetét is jelentené. De törvényhozási választásokat akkor is tartanának, s a juntát előbb-utóbb akkor is feloszlatnák, ha Pinochet hatalmon maradna elnökként. A rezsim tehát arra törekszik, hogy maga vezérelje az elodázhatatlan változást, maga szabja meg a dolgok menetét, a szabadságjogok mértékét és korlátáit. A baloldali erők megosztottsága miatt a fő front jelenleg nem annyira jobb és baloldal között húzódik, mint inkább a polgárságon belül: a „modernizálok” és a „nosztalgikusok” között. Simó Endre Tanévnyitó a politikai főiskolán (Folytatás az 1. oldalról) giti elő, ami természetesen összekapcsolódik a gazdasági és kulturális fejlődéssel. A szocializmust ezért úgy is értelmezhetjük, mint a gazdaság demokratizálását. — így és ezen a ponton kapcsolódunk a nemzetközi méretekben folyó rendszervitához — jelentette ki. — Nem kevesebbre vállalkoztunk, mint arra, hogy a szocializmus megújításával bizonyítsuk rendszerünk életrevalóságát, fejlődésre való képességét, történelmi küldetését. Lehet, hogy eszmei és politikai ellenfeleink megmosolyognak bennünket naivitásunk miatt. Tudjuk, hogy kortársaink egy része, köztük a szocializmus egykori hívei sem mind társaink a bizakodásban. Azt is világosan látjuk, hogy a fejlett tőkés országok gyorsabban és határozottabban tudtak reagálni a gazdasági világfejlődés új tendenciáira. Mi mégsem a kapitalista út követésében látjuk a megoldást — noha annak számos módszerét bátrabban és tudatosabban szándékozunk felhasználni —, hanem a szocializmus megújulásában leljük meg a kiutat. Nem állítjuk, hogy a marxizmuson kívül nem gondolható el — önmagában teljesen logikus — eszmerendszer, de mi a marxi és a marxista elméletet olyan értéknek tekintjük, amelyet feladni semmiképpen nem akarunk, vele sokkal többre vagyunk képesek, mint nélküle. Amikor hazai feladatainkat átgondoljuk, nélkülözhetetlen számunkra a marxi módszer kö- vekezetes alkalmazása. Ezen a nyomvonalon tartjuk égetően szükségesnek a párt mai funkciójának tisztázását, benne az elméleti-ideológiai munka megújítását a pártmozgalomban. — A szocializmus: mozgalom — állapította meg Grósz Károly. — Történelmi küldetését a korábbi felfogásunkkal szemben csak hosz- szú idő alatt tudja teljesíteni. A lehető legjobb színvonalon A mozgalom-jellegből az is következik, hogy a párt korszerűsége éppen a folytonos elevenségben gyökerezik. A párt az a tényező, ami teljessé és élővé teszi az eszme és a mozgalom dialektikáját. Akkor működik korszerűen, ha nem szab fölösleges korlátokat e dialektika érvényesülésének, miközben garantálja hozzá a szükséges kereteket. Eddigi gyakorlatunk kritikai felülvizsgálatára van szükség, az értékek megőrzése és tudatosítása érdekében éppúgy, mint az idejétmúlt, netán korábban méltatlanul értékként tisztelt kategóriák elvetése céljából. Nemcsak a választott érték az érték, de csakis a meglevő „készletből” választhatunk — jegyezte meg a főtitkár. :— Szerencsére a választék igen gazdag. Ilyen érték a szocializmus, aminél tisztességesebb közügyet aligha lehet találni. Ilyen maga a párt, de ehhez rendeltetésének megfelelően kell felfognunk és működtetnünk, olyan gondolati rendszerben, hogy a párt nem cél, hanem a mozgalom eszköze, s egyik legértékesebb szervezeti kerete, a közösségi erkölcs érvényesítője. A mozgalom sem cél, hanem eszköz a szocializmus. megvalósításához, s a szocializmus is „csak” eszköz, amely az emberi közösségek, személyiségek boldogulását, kiteljesedését szolgálja. A párttal kapcsolatos érték az, hogy egészségesen' ötvöződik benne a szervezeti fegyelem és az .önkéntesség elve. Nem éfonyöket ad, hanem társadalmilag hasznos, értelmes, eredményes cselekvés lehetőségét biztosítja tagjainak. Összeköti hazánkat a világ legjelentősebb politikai, szellemi áramlataival. Leg- újabbkori történelmünkben hozzá fűződik a legtöbb új kezdeményezés. A nemzeti fejlődés teljes körű, korszerű, realista programjának a párt az egyetlen kidolgozója. Ezért van mindenekelőtt létjogosultsága a nemzet pártjának tekinteni — jelentette ki, majd így folytatta : — A szocializmus lényege szerint nemzetközi. Ebben az összefüggésben értendő reális világtörténelmi esélye. Ugyanakkor nemzeti keretek között épül, ilyejgL^Jéptékben szemléivé válikjiaz épbjfcjpk számára vonzó — vagy ha rosszul csináljuk, átmenetileg éppen ellenszenves — programmá. Mi azzal tudunk a szocializmus egyetemei érvényéhez érdemben hozzájárulni, ha saját dolgunkat a lehető legjobb színvonalon végezzük. Ez a mi nemzeti kötelességünk, amivel méltó módon megfelelünk legjobbjaink reménykedésének. — Az értékek megőrzésével egyidejűleg meg kell szabadítani a pártot a működését akadályozó, hozzá méltatlan lerakódásoktól — jelentette ki a főtitkár. — Nem nyugodhatunk bele a párt megmerevedésébe, lelassulásába, új iránti fogékonyságának gyengülésébe. Pártunk megújulásának egyik fő forrása és garanciája is egyben az ideológiai munka megjavítása. Legnagyobb, legveszélyesebb ellenségeink egyike a „meg nem gondolt gondolat”. Ma a párt életében az ideológiai munka nem tölti be azt az arányt és azt a szerepet, amelyet be kell töltenie. Ezen azért kell változtatni, mert történelmi tanulságok igazolják, hogy a párt megbénul, elveszti arculatát, ha az elméleti-ideológiai muka bármely területét elhanyagolja vagy lebecsüli. Az ideológia — Lukács György meghatározása szerint — a valóság társadalmi feldolgozásának az a formája, amely tudatossá és cselekvőképessé teszi az emberek társadalmi gyakorlatát. Szükséges és időszerű tehát az elméleti bázis, benne — mint eszköz — a pártoktatás megerősítése is. Ehhez pedig hiteles mércére van szükség, amely az osztályszemlélet re- habilitását, középpontba állítását igényli — a feladás helyett. — Tekintettel arra, hogy ma és még hosszú ideig osztálytársadalom keretei között élünk és dolgozunk, nincs semmi szégyellni való abban, ha az osztályérdek jelentőségét, eligazító szerepét nyíltan vállaljuk. A marxizmus attól élő elmélet számunkra, hogy összekapcsolja a szocializmus általános emberi ügyét a munkás, különös osztályérdekével. Azzal ás&feztályéval, amely csak űgy^dja magát felszabadítani, ha közben a társadalom valamennyi osztályát is felszabadítja. Ili féltételek között — A párt ma új helyzetben van és ez más lehetőségeket jelent ajkkor is, ha maga nem változna — hangsúlyozta a szónok. — Ám ha nem változik, lehetőségei jócskán leszűkülnek. Ha viszont időben, megfelelő irányban és mértékben változik, esélye van arra, hogy cselekvései lehetőségeit, befolyását jelentősen megnövelje. Ehhez a pártnak nemcsak a helyzettel, hanem önmagával is tisztában kell lennie. A párt vitathatatlanul forradalmi jellegű és indíttatású. Jellege szerint forradalmi munkáspárt, rendeltetése szerint össztársadalmi funkciókat ellátó, korszerű intézmény. Létmódját tekintve értelmiségi alakulat. Ma épp az az egyik legfontosabb feladat, hogy — az osztálytartalom következetes érvényesítésével egyidejűleg — visszaadjuk a pártnak ezt az értelmiségi arculatát, amely legsikeresebb időszakaiban minden országban mindig is jellemezte a kommunista mozgalmat. A kommunista ugyanis — függetlenül a munkamegosztásban elfoglalt helyétől, képzettségétől — amennyiben igényt tart e kitüntető cím viselésére, párttagként értelmiségi feladatokat vállal, tudatosan, szervezetten és célratörően. A párt tényleges társadalmi érzékenysége csak az így felfogott értelmiségi vonások újjáélesztése és értelmiségi szerepvállalása útján lehet elérhető cél, tevékenységének színvonala így lehet valóban korszerű. — A pártmozgalom megújulása, régi jellemző vonásainak visszanyerése új feltételek között lehetőségeinek újabb, soha nem látott bővülését hozhatja magával. Újra keli gondolnunk a pártoktatás szervezeti rendszerét — hívta fel a figyelmet a főtitkár. A pártegység megújításának és újrateremtésének legsürgetőbb feladatairól szólva Grósz Károly utalt a májusi pártértekezleten megfogalmazott új feladatokra, a korábbi gyakorlat újragondolásának igényére. — Nemcsak megújult pártegységre, hanem az ezt biztosító, kölcsönösen tiszteletben tartott politikai, erkölcsi munkanormákra, fejlett vitakultúrára, kiérlelt módszerekre van szükség — hangsúlyozta az előadó. — Elhatározott szándékunk a párt munkamódszerének, munkastílusának korszerűsítése, amely az apparátusnak a testülethez való viszonyát is rendezi. Az apparátusnak ennek elősegítésében, a testületek érdemi kiszolgálásában kell jeleskednie, megszüntetve az önmozgatást, az öncélú akciók erőltetését, az „apparátus az apparátusért” szemléletet és gyakorlatot. Ugyanakkor lejárt az uniformizálás ideje. Meggyőződéssel és szuverén módon Az egyesülési és gyülekezési törvény előkészületeiről s3£iva-kifejtette: a várhatóan gombamódra megszaporodó egyesületek, társaságok a közéleti szereplés, a mindennapi politizálás súlypontját a munkahelyekről a lakóterületre helyezik át. Ezzel is összefüggően a pártmunka iránti követelmények mind a két terepen — tehát a lakóterületen és az üzemben — módosulnak. Nagyobb rangja lesz a területi pártmunkának. Más jellegűvé, válik az üzemi pártélet, amire kellően fel kell készülni. — Szerteágazó és újszerű munkára kell tehát felkészülnie a pártmozgalomnak. Ehhez tenni akaró és tenni tudó személyiségek kellenek, akik a közösségek keretei között, azokat erősítve és színesítve, ugyanakkor meggyőződéssel és szuverén módon teszik a dolgukat. Olyanok, akikről Kassák Lajos így írt: „Meggyőződésem, hogy nem az a forradalmár, aki kész fejjel nekimenni a falnak, aki bármikor, bármilyen körülmények között kész törni, zúzni, rombolni, hanem az, aki a legnehezebb körülmények között is vállalja az építés nehéz, felelősségteljes munkáját” — mondotta végezetül a főtitkár, s további eredményes munkát, jó tanulást, sok sikert kívánt a jelentkezőknek. Ezt követően Romány Pál bejelentette, hogy változások történtek az egyetemi rangúvá vált főiskola vezetésében. Kemény László és Benedek Sándor személyében két új rektorhelyettes kezdi meg tevékenységét. Az ünnepi tanácsülésen Berecz János nyújtotta át az e kinevezésekről, az egyetemi tanári, docensi, adjunktusi és tiszteletbeli egyetemi tanári címekről tanúskodó okmányokat. Az ünnepi tanácsülésen végül esküt tettek az elsőéves hallgatók.