Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

1988. SZEPTEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kollégiumavató SzolHokon és Újszászon (Folytatás az 1- oldalról) dászt bocsátott útjára a szol­noki főiskola — mondotta, majd felidézte az intézmény létrejöttének történetét. Szólt a tárgyi és személyi feltéte­lek fokozatos fejlődéséről. Az új kollégium új fejezetet, új lehetőségeket jelent a ta­gozat életében — jegyezte meg az államtitkár. Hiszen azon túl, hogy a szokásosnál jobb, kényelmesebb otthont nyújt a hallgatóknak a 90 három- és 15 kétágyas szoba, az épület bázisa lesz a leve­lező oktatás, a továbbképzés új, korszerű formáinak is. Az esztétikus, minden igényt kielégítő épület az összefogás jelképe — hang­súlyozta. Megvalósulásában a megyei, városi intézmé­nyek. vállalatok mellett részt vállalt a Kereskedelmi Mi­nisztérium, az Országos Ide­genforgalmi Hivatal s a ta­gozat beiskolázási körzetét jelentő Békés, Borsod-Aba- új-Zemplén, Csongrád. Haj- dú-Bihar, Heves, Szabolcs— Szatmár megye szövetkeze­tei, vállalatai, valamint a hallgatók is, akik több száz­ezer forint értékű társadal­mi munkával segítették új otthonuk felépülését. Országosan egyedülálló kezdeményezésnek minősí­tette az államtitkár, hogy a Hotel Student gazdasági tár­sulásban nyaranta szálloda­ként üzemel. Mint ismeretes, a létesítmény már az idén is fogadott vendégeket. A kol­légium — szálloda kettős hasznosítása új lehetőséget teremt a térség idegenforgal­mának, s emellett hozzájárul a főiskolai tagozat költség- vetéséhez is. Az avatóbeszéd után jutal­makat adtak át a kollégium — szálloda építésében, létre­jöttében kiemelkedő munkát végzetteknek, köztük a kivi­telező Szolnok Megyei Ta­nács Tervező és Építőipari Vállalata dolgozóinak, akik határidő előtt adták át a lé­tesítményt. Ojszászon a főként közle­Andrikó Miklós felavatja a Hotel Studentet (Fotó: K. E.) kedési vállalatok, de más in­tézmények által is támoga­tott új szakközépiskolai kol­légium építése 1986-ban kez­dődött még, s nemrég feje­ződött be. Az avatóünnepsé­get szombaton délelőtt tar­tották az autóforgalmi-köz- lekedési szakközépiskola és gimnázium elkészült új léte­sítményének aulájában. A rendezvényen részt vett Mo­hácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, Fábián Péter, a me­gyei pártbizottság titkára, héderné dr. Faragó Margit országgyűlési képviselő, a Közlekedési Minisztérium és a MÁV Vezérigazgatóság egy-egy képviselője, a helyi párt-, állami és társadalmi szervezetek vezetői és más meghívottak. Rózsa Imre kollégiumigaz­gató bevezető szavai után Mohácsi Ottó mondott ünne­pi beszédet. Köszöntőjében egyebek mellett hangsúlyoz­ta, hogy az új létesítmény tervezésé, kivitelezése igé­nyes és esztétikus; elismerés illeti a munkálatok vala­mennyi résztvevőjét. Majd így folytatta: A kollégium felépülésével együtt megol­dódott az intézmény szak­mai-oktató tevékenységét se­gítő taniroda megvalósítása is. ami a technikusképzés szín­vonalában hozhat jelentős fejlődést, emellett pedig a volt raktárépületből tanmű­helyt alakítottak ki. Az új kollégium birtokbavételének közös örömét követően lás­sanak hozzá otthonosságá­nak belső és környezeti esz­tétikájának megteremtésé­hez. Közösen gondoskodja­nak arról, hogy mindezt a tanulók meg is őrizzék, hi­szen nemzedékek nevelésére épült. Reméljük, hogy a jö­vőben még eredményesebben szerepelve ott láthatjuk majd az intézmény és kollé­gium tanulóit a megyei, va­lamint területi és országos versenyeken is — mondotta Mohácsi Ottó. A kollégium épületének létrejöttéhez nagyban hoz­zájárult a képzésben érde­kelt vállalatok támogatása. A MÁV Vezérigazgatóság 10 millió, öt volán vállalat pe­dig 6 millió forint építési hozzájárulást nyújtott, ami­hez további szállítási és egyéb beszerzési támogatást is biztosítottak. A Szolnok Megyei Tanács 30 millió fo­rinttal támogatta a kollégi­um felépítését. Az építkezést a Szolnok megyei beruházó vállalat bonyolította, a ki­vitelezést pedig az ÁÉV vé­gezte. A közben jelentkező árváltozások, anyagbiztosítá­si gondok ellenére is az 1986. évi őszi alapozást követően másfél év alatt sikerült az építkezést befejezni, mely­nek összköltsége valamelyest meghaladta a 61 millió forin­tot. T. <3. J. J. A hót filmjeiből A szakasz „Egy film, amely feltárja az Áiilamotk tudathasadását!” A megállapítást a honi kró­nikásnál sokkal hivatottabb valaki tette, a New York Times filmkritikusa — miu­tán megnézte Oliver Stone filmjét. A téma — az előzőből már nyilván kiviláglik — a viet­nami háború. A történet olyan, amilyennek lennie kell a valóság megidézésé- hez. Az önéletrajzi eleme­ket a rendező nem is titkol­ja, hiszen maga is részt vett a dzsungelharcokiban, még­hozzá önként. Nemcsak a könyveknek, a filmeknek is megvan a ma­guk története, sorsa. Oliver Stone 1976-ban kerül végre olyan egészségi állapotba, hogy megírja A szakasz for­gatókönyvét. Akkor akart mór ,,színre lépni” a gyá­szos történettel, amikor a keleti parttól a nyugatiig látszólag mindenkinek elege van Vietnam emlegetéséből is. A „hivatalos Amerika” mindent megtett, hogy Stone vállalkozása ne sikerüljön. Még Szadistának is kikiáltot­ták a rendezőt. Ezt arra ala­pozták, hogy Stone felkészí­tette színészeit a film for­gatására. A rendező ugyan­is elvitte a legexponáltabb szereplőket a dzsungelbe, ka­tonai felszereléssel a hátu­kon, csizmában meneteltet­te, lövészárkokat ásatott ve­lük; olykor éheztette őket, s amikor a stáb testileg és lelkileg, elgyötrődött, akkor forgatta le velük a legfonto­sabb jelleneteket. Az amerikaiak sok jó, és még több rossz vietnami — vagy ahhoz fűződő — fil­met forgattak már A szakasz premierje előtt is. Stone filmje ezért emelkedik ki a témában született legjobb al­kotások közül is, mert ugyan konkrétan egy adott háború­ról szol, de egyetemlegesen minden háborúról véleményt mond. A szakaszban ugyanis az emberi magatartásformákon keresztül láttatja Stone a háború rejtett iszonyatát, azt, ami az emberekben vég­bemegy. A film egyik na­gyon fontos fázisa, hogy a Vietnamban „nevelt” kato­nák tetteit nem a saját eti­kájuk határozta meg, hanem a helyzethez való aflkalmaz- kodás durva ténye. A „lőjj, mert lelőnek!” elve itt úgy érvényesült, hogy előbb lőjj, azután nézd meg kit gyilkol­tál meg! Ez persze élvezet az ön- pusztátás állapotáig. Ne én haljak meg, hanem ő, s ha a bajtársam meghalt, akkor talán én élhetek A túlélésért már egymás ellen harcoltak, s a nagy idegfeszültség kö­zepette különböző képpen alakultak a jellemek: volt, aki őrjöngő szadista módon gyilkolt, a másik póluson pedig a hidegvérű cinikus hóhérok álltak. Stone világosan beszél ar­ról a felismerésről, hogy az egész tragédiája elválasztha­tatlan a nemzet balsorsától. Kíméletlen film A szakasz, mert amiről szól, végletesen brutális volt. S hogy a ren­dező mennyire ihletett értő­je a témának, ezt az is bizo­nyítja, hogy viszonylag is­meretlen színészekkel vitte el filmjét az Osear-díj bi­zottsága elé — és nyert. Nem túlzás: Stone alko­tói tehetsége révén az utób­bi évtized egyik legjobb amerikai filmjét láthatjuk. — ti — Rock-parádé Jászberényben Nemzetközivé bővülő rock­találkozó lesz szeptember 8-án, kedden este 7 órától Jászbe­rényben, a Munkás és Ifjúsági Házban. A hazai közönség előtt nem ismeretlen, az avantgárd stílust képviselő szolnoki Ip­polit Matvejevics együttes, jász­sági koncertjére vendégeket is hívott. Egyik vendég a szintén szolnoki Lady Macbeth együt­tes a Heavy Metal, a másik vendég, a bécsi Mordbuben AG a Hard Rock stílust képviseli. A munka tovább tart A cigányság helyzete a nyolcvanas évek átalakuld világában II. Ha a bőven, csorduló köz­pénzek időszakában is csak részeredményeket sikerült elérni, mire lehet számíta­ni most, amikor a tanácsok anyagi lehetőségei korláto­zottabbak, s egyre szigorúb­ban kell rangsorolni a fel­adatokat? ■Nyilvánvaló, hogy költsé­ges, a hatvanas-hetvenes évek nagy lakásépítési akció­ihoz hasonló kezdeményezé­seikre nem lehet számítani. Megnőtt a hétköznapi ap­rómunka .becsülete, a cél az elért eredmények megőrzése, illetve ahol lehet, gyarapítá­sa. Pillanatnyilag a legna­gyobb veszély a foglalkozta­tás 'felől fenyeget. Átalakul a munkaerőpiac, csökken a szakképzetlen munkaerő iránti kereslet, s ez igen nagy mértékben sújtja a cigány­ságot. Jelenleg a megyében körülbelül kétezer munka­nélküli van a cigányok kö­zött, tehát a teljes cigány né­pességnek mintegy 9 száza­léka. Az igazsághoz tarto­zik, hogy közülük ezernek nem volt állandó munkahe­lye, legföljebb idénymun­kát (gyümölcsszedést, toll- fosztást) vállaltak, ezren azonban dolgoztak, és most is szeretnének dolgozni. Helyzetüket .nehezíti, hogy sokan (biztatásra) kölcsönö­ket vettek föl, amíg volt rendszeres jövedelmük, s most a törlesztés meghalad­ja anyagi erejüket. A közmunka sokat segít, Tiszaiburán például a 40 köz­munkát végző ember 400— 500 családtag eltartásához járul hozzá, hosszabb távon azonban ez nem oldhatja meg a foglalkoztatás gond­jait. A .megélhetés nehézségei­nek enyhítésében továbbra is nagy szerepe van a segé­lyezésnek. A rendkívüli szo­ciális segélyek és a nevelé­si segélyek 35—40 százalé­ka kerül az arra rászoruló cigány családokhoz. A segélyeket, éppen a na­gyobb célszerűség érdeké­ben, gyakran nem pénzben adják a családoknak, hanem például ruhát, használati eszközöket .kapnak. A ta­pasztalatok szerint olykor ezeket is pénzzé teszik, de mégis nagyobb részük hasz­nosul az eredeti célra, mint a pénzben kifizetett segélye­ké. A cigányság helyzetének javításáért ma az iskola te­heti a legtöbbet, bár a hely­zet ott sem lett könnyebb; növekednek a költségek, a tanszerek, táskák, ruhák ára emelkedett, s a jó esetben egy-kétezer forintos úgyne­vezett beiskolázási segélyek legfeljebb enyhítik a csalá­dok gondjait, levenni nem tudják a terheket a válluk­ról. Mégis most a szakkép­zés körének kiterjesztése le­het a legfőbb cél, ennek alapja pedig az általános is­kola elvégzése. Nem kisebb feladat hárul a dolgozók is­kolájára sem, hiszen a hi­ányzó végzettség megszerzé­se átléphetetten lépcsőfok a foglalkoztatási gondok eny­hítéséhez vezető úton. ‘Más kérdés, hogy a sokféle gond­dal küzdő álltalános iskola hogyan tud megfelelni en­nek a feladatnak. Az az ál­talánosan fölismert igazság azonban, hogy az oktatás szerepe sokkal nagyobb az ország boldogulásában, mint az eddigi gyakorlat szerint ezt gondolták, összecseng az­zal a másik igazsággal, hogy a cigányság helyzetének ja­vítása is csak a magasabb szintű műveltség megszerzé­sével lehetséges. Az oktatás fejlesztésére kimunkált ter­vek remélhetőleg a cigány­ság körében is éreztetik .majd hatásukat. Az iskola szerepe megha­tározó, de nem kizárólagos. Ma már nyolc családsegítő központ működik a megyé­ben, s az első alakulása óta eltelt három év megmutatta, hogy munkájuk eredményes. Szerepük szinte fölmérhetet- len az egészséges életmódra neveléstől az érdekvédelmen keresztül a társadalmi beil­leszkedés nehézségeinek eny­hítéséig. A helyzet gyorsabb javí­tása azonban csak úgy kép­zelhető él, ha a cigányság maga is képes lesz többet tenni önmagáért. Sajnos — tisztelet a kivételnek — az egyébként is kis számú ci­gány értelmiség nem szíve­sen vállal részt ebben a munkában. Pedig amíg az értelmiségben nem tudatoso­dik, hogy kötelezettségei vannak azokkal) szemben, akik közüli származik, s e kö­telezettségeinek nem tesz na­gyobb mértékben eleget, a cigányság kulturális — és ezzel összefüggésben gazda­sági — föllemelkedésében csak részeredmények vár­hatók. Ennek megfelelően a megyében évek óta tudatos törekvés van olyan fiatalok kiválasztására, kinevelésére, akik később maguk is foly­tatják a cigányság körében a nevelő, felvilágosító, szerve­zőmunkát. Ezt a célt szolgálják a már évek óta megrendezett ol­vasótáborok, ahol nem csak •irodalomról, de életmódról, életcélról és még sok egyéb­ről is szó esik. Évente mint­egy száz gyerek vesz részt ezen a táborozáson, a legel­sők most kerülnek a közép­iskolás korosztályba. Jó kezdeményezés volt a nyári építőtábor cigány fia­taloknak, akik a Motor úton lévő cigányházak környékién végeztek hasznos munkát a „Cigányok a cigányokért” jelmondat szellemében. A cigánysággal szembeni előítéletek makacsul élnek a társadalomban, esetenként (például egy-egy nagy port fölvert bűncselekmény után) növekednek is. Közhelynek számít, hogy a bűnözés ará­nya a cigányok körében az országos átlagnál magasabb, azonban alacsonyabb, minit azt az emberek széles körben vélik, s ezeket a bűncselek­ményeket egy, a cigánysá­gon belül is kis szí.mű ré­teg „produkálja”, amely nem azonosítható az egésszel. Szolnok megyében az utób­bi időben a cigányság köré­ben a bolti lopások száma növekedett számottevően, ez valószínűleg a romló életfel­tételekkel is kapcsolatba hoz­ható. Az utóbbi hetekben ^hó­napokban az úgynevezett bőrfej űekxől szóló híradások megyénkben is keltettek fé­lelmet a cigányság körében, de mivel ilyen jellegű atro­citások nálunk sehol sem voltak, úgy látszik, a kedé­lyék lassanként megnyug­szanak. Az anyagi eszközök szű­kössége az eddigiektől némi­leg eltérő módszereket kény­szerít ki a cigányság hely­zetének javításában. Nem a szükségből is erényt ková­csoló kincstári optimizmus mondatja, hogy ezek az elté­rő módszerek esetenként hatékonyabbak is lehetnek a korábbiaknál. Az emberkö- zelibb, személyre szólóbb tö­rődés a helyi gondokat ár­nyaltabban számításba vevő munka megalapozottabb, tartósabb eredményeket hoz­hat, még akkor is, ha a ku­darcélmények itt-ott kedvét szegik valiaikdinek, ha a ki­sebb, kevésbé látványos eredményekkel nem lehet úgy büszkélkedni, mint egy újonnan föilépült utcasorral, A munka azonban a megvál­tozott körülmények között is tovább tart, hiszen ez az egyetlen megoldást eredmé­nyező lehetőségünk. Vége (Bistey András Ünnepség a jász Múzeumban Hamza Dezső Ákos kitüntetése t$wm A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hamza De­zső Ákos Brazíliában élő festőművésznek érdemes munkássága elismeréséül a Magyar Népköztársaság Csil­lagrendje kitüntetést adomá­nyozta. A magas kitüntetést teg­nap délután a Jász Múzeum­ban Búzás Sándor, a Jász­berényi Városi Tanács elnö­ke adta át a 85 éves művész­nek. A kitüntetés átadásán je­len volt Brutyó János, a Ma­gyarok Világszövetségének főtitkárhelyettese, Térjék Ferenc, a Külügyminiszté­rium Emigrációspolitikai Fő­osztályának helyettes vezető­je, Kovács Miklós, a jászbe­rényi városi pártbizottság ei- ső titkára, a megye, a város kulturális életének több kép­viselője, A hivatalos úton külföldön tartózkodó Szabó István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt­bizottság első titkára dísz­táviratban köszöntötte a mű­vészt, fejezte ki jókívánsága­it és gratulált a magas ki­tüntetéshez. Hamza Dezső Ákos megha- tottan mondott köszönetét a kitüntetésért, az ünnepelte- tésért. Lapunkban már többször volt szerencsénk Hamza .De­zső Ákos életútját és eddigi életművét méltatni. Hódmezővásárhelyen szü­letett, iskoláinak egy részét Szolnokon végezte, de csalá­di szálakkal már gyermek­korában is a Jászásghoz kö­tődött. Művészi tehetsége korán megmutatkozott. a Képzőművészeti Főiskola el­végzése után Párizsba ment, különböző festőiskolákban képezte magát tovább, részt vett neves Szajna menti sza­lonok kiállításain, majd René Claír asszisztenseként dolgozott. Hazatérte után az Hamza Dezső Ákos átveszi a magas kitüntetést Búzás Sándortól (Fotó: Korányi) 1930-as évek végén filmvál­lalatot alapított. Több sike­res film fűződik nevéhez, ezek közül is kiemelkedik az 1942-ben készített Külvárosi őrszoba. Filmrendezőként az akkori magyar szellemi élet legjobbjaival .szoros kapcso­latban állt, tevékeny részt­vevője volt a Magyar Anti­fasiszta Nemzeti Ellenállás­nak, Bajcsy-Zsilinszky End­rét bújtatta a Gestapo elől. Az 1940-es évek végén út­levéllel külföldre távozott, Olaszországban majd Brazí­liában forgatott filmeket, de érdeklődése egyre inkább if­júkori stúdiumához, a festé­szethez vonzotta. Előbb az amerikai földrészen rende­zett műveiből jelentős tárla­tokat, majd több európai vi­lágvárosban is bemutathatta festményeit. Az elmúlt években festői munkásságának jelentős ré­szét Jászberénynek ajándé­kozta. reprezentatív kiállítá­sát tavaly rendezték meg a Jász Múzeumban, Jászberény díszpolgárává választották. T. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom