Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

Ara: 1£0 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Y^rrr aw »«. im ve*. hétié A MEGYE PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kollégiumavatóval egybekötött tanévnyitó és diplo­makiosztó ünnepséget tartott szombaton a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozata. Az ünnep­ségen részt vettek: Andrikó Miklós kereskedelmi minisz­tériumi államtitkár, Simon József, a megyei pártbizott­ság titkára, Bereczki Lajos, a megyei tanács általános el­nökhelyettese, Horn Miklós, a főiskola főigazgatója, az új kollégium építői, a környező megyék — a tagozat beisko­lázási körzete — vezetői, s azoknak a szövetkezeteknek, vállalatoknak a képviselői, akik hozzájárultak a létesít­mény megvalósulásához. Az 1988—89-es tanévet Bo­gi Kár oly né dr., a tagozat igazgatója nyitotta meg. Be­szédében szólt a főiskola előtt álló feladatokról. Meg­állapította, hogy az új első évesek jó előképzettséggel, magas pontszámmal érkez­tek a tagozatra. Ez igen ör­vendetes tény, hiszen az el­múlt években végrehajtott és részben még ma is tartó tantervi reform olyan elmé­leti és gyakorlati ismerete­ket tartalmaz, amely a szak­ma elsajátításán túl növeli a hallgatók általános művelt­ségét, lehetőséget ad az ér­telmiségi személyiség kibon­takozására. Az igazgató szólt arról, hogy jövőre lesz tíz éve, hogy Szolnokon elkezdődött az üzemgazdász képzés nappali tagozaton. A jubileumra már az idén elkezdődik a ké­szülődés. Többek között a TIT megyei szervezetével közösen gasztronómiai nyári egyetemet, tudományos ta­Csendbiztosok Ha azzal kezdeném, hogy vissza kellene állítani a csendőirség intézményét, biztosain azt hinnék, el­ment az eszem. Bár az utóbbi időben annyi min­dennek a visszaállítása va­lósult meg vagy merült fel, hogy meglehet, e ja­vaslat is bekerülne a re- formgépezet csámcsogva őrlő malmaiba. De én iga­zából a csend-őrség felál­lítását javasolnám, szó szerint. Akár önkéntes alapon is. Ezeknél a csend- biztosoknál lenne egy zaj- mérő készülék, egy rádió­adóvevő, egy jó erős hu­sáng, meg egy csekkfüzet. Szép csendben járnák a körzetüket, éjjel és nappal, és mérnék a zajt. Állami és maigán-zajt. És szép csöndben töltögetnék ki a csekkeket ennyi meg eny- nyi büntetésről. A husáng tisztán önvédelmi célzattal működne a túl sok szabad­ságtól vagy alkoholtól meg- ittasult zajkeltőkkel szem­ben. Két fültanú egybehangzó állítása is elegendő lenne az eljárás kezdeményezé­sére. (Halláskárosultak ki­zárva). Mindez nem máról hol­napra fogalmazódott meg bennem. Tizenihat évig for­tyogtam csukott ablak mö­gött különböző lakótelepe­ken, s két esztendeje, hogy feladva a viszonylagos ké­nyelmet, el bujdostam az Isten háta mögé, hogy csend, CSEND legyen vég­re. De itt is, ide is elér a „civilizáció”, a szupernél szuperebb rádiók, hangfa­lak, magnetofonok, s per­sze az idétlen ősemberi üvöltözés bangia. Persze a munlbazaj is; hiszen épít­kező nemzet vagyunk, de az értelmes munkazaj en-l gém sosem zavart. A kala­pács, a fúró, hangja kósza reménységet sugall — no, a földgyaluról már ezt nem merném jószívvel állíta­ni. Szerencse, hogy nincs fegyverviselési engedélyem. Kedvem volna odapörköl­ni, bele a szbereómagnó kö­zepébe, elengedni egy fi­gyelmeztető sorozatot, imi­gyen jelezvén: ember, nem vagy egyedül, ne bömböl- tesd a Danubius rádiót vagy a Szabad Európát! Lám, a tollforgatót is Ilyen vérszomjas képzel­gésekre ragadtatja a csend­hez való emberi jog gon­dolata. Persze megkérdez­hetik, mit szóljanak akkor a forgalmas utak, repülő­terek, gyárak közelében élők? Vajon ezek a csend­biztosok bemahetnének-e üzemeinkbe egy kis zaj­szintmérésre? Lehetséges, nem vagyunk már sokan ilyen elvakult (eflsüketült) csendpártiak. Talán orvosi alapja is van ennek a feltételezésnek. Immár 'nagykorú, gyer- méknevelő polgár az első diszkónemzedék. ök állító­lag maradandóan halláská­rosultak. És ha elképzelt csendbiztosaink is a süke­tek nemzedékéből verbu­válódnak? Ak kor a gép méri a decibelt, de ők nem hallják. Vagyis marad az alapvető emberi jog: a füldugó. Sok esetben a szemellenző sem árt. „Tégy úgy, mintha egyedül lennél a világon!” — nyilván ez karunk jel­szava. Csak aztán ne cso­dálkozzék senki, ha tény­leg egyedül marad. sz. sz. p. Zsúfolt volt sporteseményekkel a hétvége a megyében. Amellett, hogy folytatódott a foci-nagyüzem, nemzet­közi kézilabdatorna, országos középiskolás lovasbaj­nokság és tömegsport — utóbbi minden mennyiségben! — szerepelt a kínálatban. Hazai pályán győzött a Szol­noki MÁV MTE NB Il-es labdarúgó-csapata, a IV. Nem­zetközi Olajbányász Kupát pedig a jugoszláv Jugovity Kác nyerte, az NDK-beli Dynamo Berlin előtt. (Tudósí­tásaink az eseményekről a 7. és 8. oldalon olvashatók.) A bal oldali képen Bodnár, az Olajbányász szélsője sze­rez gólt a német csapat ellen, míg a másikon Hegedűs a MÁV MTE—DVTK labdarúgómérkőzés második gólját ___________________lövi (Fotó; K. £.) _______________ K ollégiumavató Szolnokon és Üjszászon Tanévnyitó és diplomaosztó ünnepség a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Tagozatán Tizennyolc nyugtalan nap után Véget ért a lengyelországi sztrájk A hét végén az utolsó szi­léziai bányában, a Jastrze- bia-ei „Manifest Lipcowy” bányában is véget ért a sztrájk. Az augusztusi sztrájkhullámot elindító bá­nyában augusztus 15-ikétől 18 napig állt a munka. Szczecinben, ahol még péntek este a kikötői dokk­munkások táviratban jelez­ték szándékukat a sztrájk be­fejezéséibe a kikötő igazgató- ságáiiak, szombaton reggel ftartottak a tárgyalások a sztrájkolok elvonulásának feltételeiről és változatlanul állt a munka az egyik szcze­cini buszgarázsban is, de még aznap megállapodás született itt is a tiltakozó ak­ció végleges befejezéséről. A szczecini sztrájkok be­fejeztével az ország minden munkahelyén megkezdődhe­tett a normális munka 18 fe­szült, nyugtalan nap után. Az augusztusi sztrájkhul­lám, amely alig két és fél hónappal követte az április végi—május eleji hasonló tiltakozó akciókat, a meg­romlott gazdasági helyzet, a belpiaci hiányok, a felgyor­sult infláció miatt robbant ki. Csúcspontján 12 bánya és 9 más termelő üzem, illetve kikötő vett részt benne. A kezdetben tisztán gazdasági okokból kirobbant akciók na­gyon gyorsan politikai jelle­get öltöttek és az első számú (Folytatás a 2. oldalon) nácskozást, évkönyv megje­lentetését tervezik a szüle­tésnap tiszteletére. A tanévnyitó beszédet a százkét nappali és az ötven­kilenc levelező tagozatos el­ső éves fogadalpmtétele kö­vette. majd a végzett hallga­tóknak átadták a diplomát. Hatvanötén nappali. har­minckilencen pedig levelező tagozaton fejezték be tanul­mányaikat. Az üzemgazdászok avatása után a tagozat új kollégiu­mában folytatódott az ün­nepség. A Tisza partján, a Mártírok úton épült létesít­ményt Andrikó MikJps avat­ta fej. Beszédében elismerés­sel méltatta a tagozat mun­káját. A, közel egy évtized alatt nyolcszázhuszonegy jól képzett kereskedelmi és vendéglátóipari üzemgaz­(Folytatás az 5. oldalon.) Elsők között kezdték meg a napraforgó betakarítását az ipari növényt a GITR szervezésé­ben termesztő Tószegi Petőfi Tsz-ben. Az 1116 hektáron „kombájn alá érett” növényből hektáronkénti 2,2 tonnás átlagtermésre számítanak a közös gazdaságban. Belső fotónkon: a héten indították útnak Csehszlovákiába az idei repceolajjal teli tartálykocsik egy részét a martfűi növényolajgyárból (Fotó: Temesközy) Péntek óta maga mögött tudhatja az 1988—89 évi fel- dolgozási kampány első „for­dulóját”, a repceszezont a Növényolaj ipari és Mosó­szergyártó Vállalat martfűi gyárának kollektívája. A hathetes, szokásos nyári karbantartás és a gyár éle­tében rekordnak számító előző napraforgószezon után — a tervezett 243 ezer tonna helyett 255 ezer tonnát dol­goztak fel — július 24-én kezdték meg a nagyobbrészt a Dunántúlon termett 40 ezer tonna repcéből az olaj- gyártást. A karbantartók jó munkát végeztek, a több mint 15 ezer tonna nyers repceolaj sajtolása zavarta­lan volt. A termék kisebb, magas erukasav tartalmú hányadát margarin készíté­séhez a rákospalotai társ­üzembe szállítják, a töb­bit majdnem teljes egészé­ben exportálja a vállalat. Az alapanyag ellenértékét, mintegy 300 millió forintot a vállalat — fele részben vál­tóval — folyamatosan ki tudta fizetni a termelők­nek. A „melegváltásra” pénte­ken éjjel került sor — gya­korlatilag a technológia le­állítása nélkül akkor kezd­ték meg az új napraforgó- termésből az olaj sajtolását —, és a kampány befejezté- ig, a jövő nyár elejéig nem is lesz megállás a martfűi gyárban. Az első napraforgó­szállítmányok már tíz nap­ja folyamatosan — hétvé­gén és éjszaka is — érkez­nek az ipari növény betaka­rítását az elsők között kezdő Szolnok megyei gazdaságok­ból. A tervek szerint ez év végéig napi 1500 tonnás ütemben mintegy 170 ezer tonna mag feldolgozása a feladatuk a martfűieknek. A vállalat a repcéhez hasonló konstrukcióban, azaz rész­ben váltóval tud fizetni a napraforgóért a termelési rendszereknek. * * * A csillagászati ősz bekö­szöntése megyénkben az or­szág egyik jelentős „éléskam­rájában” már munkában ta­lálta az őszi betakarításra felsorakoztatott gépi hadse­reg egy részét és a hétvégén is az előre kidolgozott me­netrend szerint munkálkod­tak a határban. A kunszent­mártoni Körösmenti Tsz- ben 3800 hektár őszi érésű kultúra betakarítása — a ve­tés mellett —a legnagyobb harci feladat. Az aszályos időjárás megsanyargatta a határt, a száraz művelésű (Folytatás a 3. oldalon) E Tudósítás a sajtótájékoztatóval egybekötött kétnapos „Bugac ’88” elnevezésű munkás­őr gyakorlatról a 3. oldalon 0 szerkesztőség postájábAI Válogatás olvasóink leveleiből, válaszok cikkeinkre a 4. oldalon I MíKtaii o oíaránvoás lialwain o nvnln. I I A munka tovább tarl ^ vanas évek átalakuló világában? A |témával foglalkozó írásunk az 5. oldalon l Mozgalmas hétvége a határban Választási kampány Svédországban n Scinleia vádol Külpolitikai tudósításaink *a 2. oldalon, „Melegváltás” Martfűn - Beindult az őszi betakarítás gépezete Véget ért a repceszezon, megkezdték a napraforgóolaj gYértását

Next

/
Oldalképek
Tartalom