Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
JELENTÉS a megye politikai, gazdasági, társadalmi helyzetáről _______________(TERVEZET) ________________________ s zültségek, amelyek az elmúlt évtizedben felerősödtek, jellemzővé váltak. A megye adottságai, fejlettségének színvonala, munkánk eredményei és fogyatékosságai indokolják az országostól részleteiben eltérő értékelést. Hasonló felfogással készült a javasolt munkaprogram is. A megye helyzetéről a következőket jelenti a végrehajtó bizottság: I. II párt megyei szerveinek tevékenysége, a pártmunka jellemzői A megyei párt-végrehajtóbizottság tapasztalatokat gyűjtve, a rendelkezésre álló tények és folyamatok elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az országos pártértekezlet főbb megállapításai — sajátosságainkat is figyelembe véve — érvényesek a megyére. A gazdasági-társadalmi fejlődés megtorpanása, a nehézségek növekedése a megyében is megmutatkozik: újratermelődnek mindazok az ellentmondások és fe• A. megyei pártbizott- ság és szervei a XIII. kongresszust követően az elfogadott határozat szellemében kezdtek munkához. Bár a kongresszusi irányelvek vitájában kifejezésre jutottak a célok realitásával, a feltételek hiányával kapcsolatos kételyek is, bíztunk abban, hogy a megjelölt feladatokat — jelentős erőfeszítések árán ugyan — sikerül megoldani. A megyei pártbizottságot az a szándék vezérelte, hogy adottságainknak, lehetőségeinknek és k velünk szemben támasztott központi igényeknek megfelelően járuljunk hozzá a célok megvalósításához. A megyei pártértekezlet határozatának végrehajtása nyomán fontos eredmények születtek a területfejlesztésben, a közoktatás. az egészségügy feltételeinek javításában, a pártélet néhány területén. A változásokat nem mindig a politikai munka eszközeivel értük el. A konkrét, sok esetiben gazdasági gyökerű gondok megoldásának igyekezete az energiák tekintélyes hányadát kötötte le. Ez a gyakorlat mai megítélésünk szerint azért bírálható, mert egyrészt fölösleges átfedések, párhuzamosságok keletkeztek a párt- és más döntésre jogosult állami, társadalmi, gazdasági szervezetek tevékenységében, a jószándék ellenére is csorbult ezek felelőssége, tényleges hatásköre. Másrészt azzal a következménnyel járt, hogy nem sikerült a mélyére hatolni politikai, gazdasági viszonyaink alakulásának, feltárni az egyes rétegek, csoportok közérzetét, politikai magatartását, társadalmi cselekvését befolyásoló összefüggéseket. Ennek tükrében, valamint a párt előtt álló feladatoknak és politikai gyakorlatunk körvonalazódó változásainak ismeretében a megyei pártbizottság és szervei felfogását, tevékenységét kritika illetheti. Az a törekvés, hogy a megyében az általunk vezérelt folyamatok mindenkor feleljenek meg a központi döntéseknek és elvárásoknak, — korlátozta kezdeményezőkészségünket, a megújulás iránti fogékonyságunkat. Döntéseinkben nemegyszer a szakmai szempontok kerültek túlsúlyba, testületi előterjesztéseink csak ritkán tartalmaztak valós ^ politikai alternatívákat. A pártbizottság elé kerülő javaslatok kevés alkalommal szembesültek a testületi tagok önálló politikai álláspontjával, a kommunisták különbö.ző csoportjainak feltárt érdekeivel, felfogásával. Ez is oka annak, hogy egy-egy politikai feladat megoldása — az adott területre hozott viszonylag nagyszámú döntés ellenére — gyakorta elhúzódott, vagy nem volt kielégítő. Mindezek szerepet játszottak abban is, hogy gyakran szándékaink ellenére sem érvényesül a szó és a tett egysége a gyakorlatban. Alig fordult elő, hogy a végrehajtás, az ellenőrzés tapasztalatai alapján menetközben magát a döntést korrigáltuk volna. Pedig erre a pártközvélemény és a befutó információk egyre erőteljesebben hívták fel a figyelmet. Történtek kezdeményezések politikai irányító munkánk korszerűsítésére. A testületi tagok növekvő közreműködése a döntések előkészítésében és a gyakorlati pártellenőrzésben, határozataink értelmezésében, továbbá végrehajtásuk segítésében erősítette a megyei pártbizottság tevékenységének demokratikus elemeit. Munkamódszerünk korszerűsítésére hozott testületi döntéseinket azonban nem elég következetesen hajtottuk végre. Az intézkedések javították irányító tevékenységünk feltételeit, azonban alapvetően nem változtatták meg döntési mechanizmusunkat, nem szüntették meg annak alapvető fogyatékosságait. Döntéseink előkészítésébe esetlegesen és többnyire formálisan vontuk be irányított párt- szervezeteinket és párttagjainkat. A központi dokumentumok véleményezésén kívül a megyében nem kezdeményeztünk pártvitákat. Egyes elgondolásaink szélesebb körben történő véleményeztetése esetén elsősorban azok megerősítését vártuk, illetve fogadtuk el érdemleges javaslatként. A politikai irányító munkában az indokoltnál nagyobb szerep és felelősség hárult a végrehajtó szervekre, a megyei párt-végrehaj- tóbizottságra, a munkabizottságokra és a megyei pártbizottság apparátusára. Tevékenységük testületi kontrollja nem valósult meg következetesen, előfordult, hogy a pártbizottság feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésekben tettek intézkedéseket. Ezek utólagos jóváhagyása esetenként csupán formálisan történt meg. Az apparátus előterjesztéseinek, javaslatainak kimunkálását befolyásolta az a korábbi évekre visszanyúló felfogás, hogy a testület által kezdeményezett változtatások kedvezőtlen minősítést állítanak ki munkájukról. Ezzel is összefügg, hogy az előterjesztések elemző részének megállapításai néha egyoldalúan, csupán a javaslat szemszögéből sorakoztattak fel érveket, tényeket. Általában növekedett a munkabizottságok szerepe a testületi döntések előkészítésében és végrehajtásuk ellenőrzésében. A döntés-előkészítésben való részvételük azonban meghatározó módon az előterjesztések véleményezésén keresztül valósult meg. A mostani ciklusban két esetben fordult elő, hogy a testület ülésén előterjesztői voltak konkrét napirendeknek. A párton belüli viszonyok alakításában a decentralizációs folyamatok váltak jellemzővé. Bővült az irányított pártszervek és -szervezetek feladat- és hatásköre. Ennek érvényesülése azonban még nem eléggé kitapintható sajátos teendőik önálló végrehajtásában, hatáskörük gyakorlásában. Egy-egy feladatra való felkészítésük, általános politikai informáltságuk nem kielégítő. A megyei pártbizottságtól származó információk nem adtak kellő segítséget önálló feladataik ellátásához. A tömegszervezetek és -mozgalmak tevékenységével kapcsolatos döntéseink, állásfoglalásaink megfeleltek az elvi, politikai irányítás követelményeinek. Jellemző ugyanakkor, hogy a gyakorlatban az apparátuson, a tisztségviselőkön keresztül direkt eszközökkel is befolyásoltuk feladataik megoldását. Döntéseinkhez ritkán igényeltük önálló álláspontjukat, javaslataikat. Tapasztaltuk, hogy a kölcsönös képviselet jelenlegi gyakorlata fékezi önállóságuk kibontakozását. 2 A megyében a káder- és személyzeti munka pártirányífiása alapvetően a határozatokban megjelölt követelmények szerint folyt. A vezetői beosztások többségében kellő szakmai fel- készültséggel rendelkező személyek dolgoznak. A vezetők politikai felkészültsége megfelelő, a politika képviselete és gyakorlati megvalósítása azonban egy részüknél nem csupán bírálható, de el sem fogadható. Az utóbbi időben felszínre került jogi és etikai normasértések a párt tekintélyének ártottak, rombolták a párt iránti bizalmat és általános vezetőellenes hangulatot erősítettek fel. Ennek kialakulását elősegítette a munkahelyi demokratikus fórumok sokszor formális működése, a „látszat” kontroll, a külső szervek által nyújtott vagy feltételezett elvtelen védelem, a személyi összefonódás. Gond. hogy a megyei párt- bizottsághoz érkezett jelzések kezelésében bátortalanság, bizonytalanság jelentkezett, amely a feszültségek feloldását késleltette. A hatáskörbe tartozó személyeket érintő bejelentésekről a megyei pártbizottság testületé nem, vagy csak megkésve kapott tájékoztatást, ami ugyancsak hátráltatta a megalapozott döntést. A vizsgálatok szerint a bejelentések jórésze alaptalan, a bizonyított esetekben a felelősségre vonás megtörtént. A megyei pártbizottság határozott álláspontja az, hogy a jogi és erkölcsi normák megsértése esetén nem maradhat el a felelősségre vonás és ennek nyilvánosságra hbzatala. Enélkül nem változik meg a közélet tisztaságáról a közvéleményben kialakult negatív kép. Az alaptalanul megvádolt vezetők védelmet érdemelnek, mert a vezetőellenes hangulat, a híresztelés, suttogás talaján kialakuló bizalmatlanság és vezetői bizonytalanság politikai, gazdasági károkat okoz. A rágalmazókat, intrikusokat felelősségre kell vonni. A pártszervek és -szervezetek a káderpolitikai elvekben bekövetkezett változásokat megértették, gyakorlati munkájuk során igyekeznek megfelelően alkalmazni. Egyre inkább érvényre jut az a szemlélet, amely a káderkiválasztódás és kiválasztás folyamatát, a vezetői követelményrendszert komplexen közelíti meg. Ugyanakkor sok esetben a politikai követelmények, az alkalmasság ismérvei általánosságban fogalmazódnak meg, figyelmen kívül hagyva az adott munkakör jellegét, szintjét,' sajátosságait és a konkrét feladatokat. A kádermozgások az elmúlt időszakban — a változó társadalmi környezet hatásaként is — gyorsabbá váltak. A kádercserék nagyobb része a középtávú káderutánpótlási és éves kádercsere tervek alapján történt. A cserék tervezésében meghatározó a nyugdíjazás, az egészségi állapot. Az alkalmatlanság miatti vagy a minőség javítását célzó kádercsere az indokoltnál kevesebb. Ennek hátterében a bátortalanság, a túlzott óvatosság, az elnéző magatartás áll, és az, hogy sok helyen nem gondoskodnak felkészült utánpótlásról, gyenge a kádernevelés. Emiatt a kádergondok megoldása késik, húzódik. A tervezett kádercserék zömében megfelelően előkészítettek. A nem tervezett cserék lebonyolításában viszont nagyobb teret kap a rögtönzés és a szubjektivizmus. Az utánpótlás bázisa — főként a tervszerű előrelépések következtében — csökkent a párt- és tömegszervezeti területeken is. A mozgalmi tapasztalat hiánya, valamint e szervezetekben a feladatok átrendeződése, az érzékelhető tekintélyvesztés további nehézségeket teremt. A megoldás az átgondoltabb felkészítésben, a politikai hivatás társadalmi elismerésében, anyagi és erkölcsi presztízsének emelésében, a rotáció elvének következetes alkalmazásában van. Az elfogadott és hangoztatott elvekkel ellentétben nem kielégítőek az eredmények a fiatalok vezetővé válásában. Csak a KISZ- yezetők körében érzékelhető jelentős fiatalítás. A politikai képzési tervek az elmúlt években általában megvalósultak. Gond azonban, hogy a szakmai képzés jelentőségének előtérbe kerülésével a politikai továbbképzés leértékelődött. E folyamatot erősíti, hogy politikai képzési és továbbképzési rendszerünk túl merev, a résztvevők kevés módszertani segítséget kapnak munkájukhoz. A vezetői munka éves minősítésének párton belül kialakult rendje kedvezően hatott a vezetők tevékenységére. Erősödő igény, hogy az állami, gazdasági és társadalmi területeken is váljék általánossá a választott tisztségviselők munkájának éves értékelése. A, pártszervek és -szervezetek tevékenységében az elmúlt időszakban következetesebbé vált a káderhatáskörök és véleményezési jogkörök gyakorlása, megfelelően érvényesült a választásra vagy kinevezésre jogosult szerv, illetve vezető önállósága. A megyei párt- bizottság és az általa irányított pártbizottságok hatáskörébe még mindig sok vezető tartozik, így a velük való érdemi foglalkozás nehezen biztosítható. Emiatt a decentralizálást folytatni kell, érvényre juttatva, hogy káderügyekben ott döntsenek, ahol ténylegesen meg tudják ítélni az érintett vezető munkáját, magatartását. « A párt szervezettsé- ge biztosította megyénkben a párt feladatainak ellátásához szükséges szervezeti, mozgalmi, politikai feltételeket. Taglétszámunk 38 118. A tagság összetételének jellemző, adatai: 60%-uk aktív és nyugdíjas fizikai dolgozó, közvetlen termelésirányító, a nők a párttagság egyharmadát teszik ki, a 30 év alattiak 9%-át. A nyugdíjasok aránya megközelíti a 20%-ot. A tagkönyvcsere kapcsán 2 164-en kerültek ki a pártból. A kilépések döntő többségét nem a pártalap- szervezetek kezdeményezték. A legtöbb helyen nem vállalták a tudatos öntisztulás érdekében az ütközéseket. Figyelmet érdemel, hogy párt- és tömegszervezeti tisztségviselők, korábban közmegbecsülést élvező emberek is eltávolodtak, kiléptek a pártból. A beszélgetések befejezése óta is folyik az öntisztulás. A nehezebb körülmények felszínre hozták a párttaggá nevelő munkában meglévő gondokat, felerősítették e tevékenység kritikáját a párttagságon belül és a pártonkívüliek körében is. A növekedési ütemre. a szociális összetételre vonatkozó megkötöttségek merev alkalmazása hátrányosan befolyásolja az alkalmasság követelményének érvényre juttatását. A párttaggá nevelő, tagfelvételi munkát a megyei pártbizottság következetes ellenőrzései, szigorú számonkérései esetenként ellentmondásosan befolyásolták. Egyes területi pártszerveknél a tervek számszerűsítése. a végrehajtás folyamatos ellenőrzése mechanikus, statisztikai szemléletet erősített fel. A mindenáron való teljesítés miatt helyenként engedményeket is tesznek. A párttagság döntő többsége a rábízott feladatokat fegyelmezetten teljesíti. A pártfegyelem helyzetét azonban csupán a pártfegyelmi munka alapján megítélni nem lehet. A pártegység állapota, a pártéletben, a feladatvállalásban való részvétele, a párt politikája melletti kiállás készsége nem ad alapot a megelégedésre. Helyenként^ az alapszervezetek elnézőek a párt- fegyelem megsértőivel szemben, illetve bizonytalanok a fellépésben. Több esetben csak az irányító pártszervek kezdeményezésére történik felelősségre vonás. A pártfegyelmi büntetések száma némi emelkedést mutat. Nőtt a pártélet elhanyagolása miatti fegyelmi büntetések aránya. A pártbüntetések közel felét magánéleti, magatartásbeli vétségek miatt szabják ki. A fegyelmi büntetések egyötödét olyanok kapják, akik csak néhány éve párttagok. Gond, hogy a kommunista kollektívák nevelő ereje gyenge, pedig számos fegyelmi vétségnek elejét vehetnék. m A párt működőképes- ségének, erejének, befolyásának alapját az eszmei egység, a politikai gondolkodás minősége adja. E tekintetben helyzetünk ellentmondásos. A konkrét, napi — jelentős mértékben a gazdasággal összefüggő — gondok eluralkodtak, a köznapi tudat szintjén gyengült a marxizmus—leninizmus 7" pozíciója. A tudatformáló munkát végzők magabiztossága csökkent. Nem könnyű szakítani a marxizmus—leninizmus folyamatos térnyerésének és a hegemónia mindenkori vitathatatlansá- gának illúziójával, az ezzel együttjáró kényelmességgel. A társadalmi-gazdasági kibontakozás szükségességének felismerése és helyeslése általánosnak mondható. Ennek a folyamatnak azonban nem egy eleme — éppé újszerűségénél fogva — idegenkedést, fenntartást, sőt ellenzést vált ki párttagságunk körében is. Ilyenek: a piacgazdálkodás követelményeinek, a tulajdon- viszonyok szükséges módosulásának megjelenése, a demokratizálódás és a nyilvánosság szélesítésének igénye és hatása, a szocialista (Folytatás a 6. oldalon) Az idén fejezte be szarvasmarha-telepének rekonstrukcióját a Jászladányi Egyetértés Xsz. Az átalakítás során új tejházat is. építettek Napi 1500 tonna napraforgót dolgoz fel szezonban a Martfűi Növényolajgyár. Az itt előállított növényi olajok nagy részét tőkés piacokon értékesítik
