Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

1988. SZEPTEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Konzervgyá­rakban javában tart a nyáron ter­melt zöldségek fel­dolgozása. A Bu­dapesti Konzerv­gyár I. számú gyáregységében az uborka mellett 2600 tonna vegyes­savanyúságot is készítenek. A megrendelő kí­vánsága szerint ízesített termé­ket teljes egészé­ben a Szovjet­unióba szállít­ják. Képünkön mossák, válogat­ják a paradicso­mot (MTI fotó: Kerekes Tamás) Tiszafüred, Törökszentmiklós, Abádszalók, Jászberény Kevés résztvevő, sok mondanivaló Vita az egyesülési és gyülekezési törvényről Jelentés a földvári merőkről Verseavben az idflvel is Hiába várakoztunk Ti­szafüreden a városi művelő­dési központban arra a vi­tára, amelyet a helyi nép­front szervezett az egyesü­lési és gyülekezési törvény tervezetéről, hiszen a kez­déskor csak néhány érdek­lődő volt jelen. Tiszafüred így velük váltottunk szót arról mi is lehet a tartóz­kodás oka. A két nyugdíjas elmondta: a fiatalok túlhaj­szoltak, dolgoznak, mert a családoknak szükségük van a munkaidőn kívül kapott forintokra. Nem beszélve ar­ról, hogy szeptember 4-e óta a rádió, a televízió, az új­ságok szinte naponta ont­ják az e témával kapcso­latos véleményeket, állás­pontokat. Mindehhez az ott- levők még azt is hozzátet­ték: az egyszerű emberek nem érzik, hogy szavuk el­jut a nagypolitikához. Leg­alábbis korábban ilyen gya­korlat alakult ki, akkor még minek ez a „.felhajtás”. Ha azonban a sokat emle­getett „egyszerű ember” most sem hallatja szavát, tényleg nem jut el véleménye az ország irányítóihoz. Hiszen ez a fórumsorozat éppen azt a célt szolgálja, hogy bárki, névvel vagy névtelenül, is­mertethesse álláspontját a törvénytervezetről vagy a napi politika egyéb kérdé­seiről. T örökszenf mikló® Valahogyan olyan módon, ahogyan ezt Törökszentmik- lóson tették a Vasas Műve­lődési Házban, ahol az ipari üzemek munkásai, munkás­női foglaltak másfél órára helyet a nagyteremben. Kis­sé meglepett, hogy mind­össze heten jöttek el, noha keresetlen szavú indoklásuk sokmindent elárult: ők meg­felelően képviselik a hiány­zókat is. A tervezetet azzal fogad­ták, hogy sok helyen kaci­fántos a nyelve, amelyet egy felkészült jogász úgy csűr- csavar, ahogyan akar. Kissé furcsállották, hogy napjaink­ban, amikor az élet szinte minden területén szakembe­rek véleményét lesik, laiku­sok egészítsenek ki egy ízig- rérig szaknyelven szerkesz- ,ett, nem éppen magyarosan ögalmazott tervezetet. Azért lem szűkölködtek észrevéte­lben, és megjegyezték: a választási lehetőségek leg- öbbször nem jelentősek. Így iá már be kell jelenteni öt lappal korábban a felvonu- ást vagy a gyülekezést, ők i rendőrség és a tanács ko­mi az utóbbira voksoltak. Szó esett a sztrájkjogról is. Véleményük szerint a iologszerető munkásokat el­sősorban nem az érdekli, ' van-e ilyen kitétel, hanem íz, hogy a jól elvégzett fel- idatokért tisztességes bért idjanak, amiből megél a dolgozó és a családja is. Bez­zeg a személyi- jövedelemadó előtt nem kérték ki a vé­leményünket, pedig azóta csökken a túlmunka válla­lása, meg a reálbér is, szólt közbe az egyik vitatkozó! Szóvá tették, hogy a ba­jok orvoslásához őszintébb vezetők kellenek. Olyanok, akik nem változtatják sűrűn mondókájukat, és a jól dol­gozók érzik, hogy értük van­nak, védik érdekeiket. Ha ez így alakul, akkor bizonyára nem lesz se morgás, se munkabeszüntetés. Olyan vi­tára viszont, hogy mi legyen a nagymarosi vízi erőmű sorsa, nincs szükség, mert ez hovatovább áldemokrá­ciának nevezett pótcselek­vés. Korábban már eldőlt a léte, épül. Felvetették a két­vagy többpártrendszer le­hetőségét. Versenyezni kell a politikában is ~ mond­ták —, mint minden más­ban, ezért nem történnék égszakadás-földindulás, ha alakulna egy másik párt. Jászberény Jászberényben a kedd dél­utáni népfrontfórumon 30— 35 ember vitatta az alapvető emberi jogokról, a gyüleke­zésről és az egyesülésről .szóló törvénytervezetet. A hosszúra nyúlt és oly­kor szenvedélyessé váló vi­tában a hozzászólók felké­szülten mondták el vélemé­nyüket. Talán fölösleges is volt Pádárné Kiss Éva nép­fronttitkár ígérete, hogy minden véleményt továbbí­tanak, mert a résztvevők abban a tudatban mondták el észrevételeiket, hogy ha­tást gyakorolhatnak a jog­szabály végleges formájára. A munkásokból" értelmisé­giekből, a különböző mun­kahelyek képviselőiből álló közösség szinte bekezdésről bekezdésre taglalta a terve­zetet, és érthetően ellenvéle­mények is kialakultak a sar­kalatos pontoknál. Egyikük úgy fogalmazott, ha már megkaptuk ezt a le­hetőséget, éljünk is vele. Rögtön többen is ellenvetet­ték. hogy ez nem lehetőség, ez alapvető állampolgári jog. Már a múlt század közepétől zászlajára tűzte a munkás- mozgalom a gyülekezési és egyesülési szabadságot, fűz­te hozzá saját felelősségét is beismerve az egyik vezető pártmunkásként nyugdíjba vonult hozzászóló, és szo­morú, hogy a szocializmus építésének négy évtizede után csak most tanulmá­nyozzuk azokat. A jelenle­vők úgy értékelték, hogy a két jogszabály társadalmunk fejlődését szolgálja, de volt olyan is, aki a párt- és az állami hatalom gyengülését látta a kivívandó jogokban. Véleménye szerint, bár azt többen, szenvedélyesen meg­cáfolták, ezekkel a jogszabá­lyokkal csak az eddigi ered­ményeket kritizálok, az ál­lam ellen fellépők táborát erősítjük. A részleteket tekintve el­térő vélemények voltak a jogszabály hatályba lépését illetőén. Egyesek előbbre he­lyezték az új alkotmányt, hogy ne kelljen később a mostani törvényeket ahhoz igazítani. A többség azon­ban már így is későnek ta­lálta ezeket a jogszabályo­kat, s azzal érveltek, hogy ha már a folyamat megin­dult, mihamarabb meg kell teremteni a törvényes kere­teket. Sokakat foglalkozta­tott az „előrelátható” lét­számtól függő rendezvények bejelentési kötelezettsége. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy hányán csapódnak egy megmozduláshoz, legyen te­hát létszámtól független a bejelentés. Hogy hová? A megoszló vélemények között inkább a tanács szerepelt többet. A kártérítésről is eltérő nézetek hangzottak el, sőt egyesek csak a kételyüket fogalmazták meg, mert ho­gyan felelhetnek a szerve­zők a károkért? Ez minden­képpen a rendezők elriasz­tását szolgálja, vélték, de valaki megjegyezte, hogy a saját kárát bizonyosan sen­ki se hagyná szó nélkül. A tervezet nem szabályozza, thogy mennyi idő alatt köte­les az illetékes szerv a be­jelentkező társadalmi szer­vezetet nyilvántartásba ven­ni, vagy látszatkifogásokra hivatkozva vég nélkül is húzhatja az ügyintézést? Túlságosan is képlékeny fo­galom és szubjektív értel­mezésre ad lehetőséget a közerkölcs, a közegészség meghatározás, éppen ezért ez konkrétabb megfogalma­zást kíván. Abádszalók Abádszalókon sem tétlen­kedtek a jelenlevők, pedig tíznél többen nem ültek a te­remben. Észrevételezték, hogy a tervezet törvénybe iktatása szemléletváltozást igényel a tanácstól is, meg a rendőrségtől is. Hozzátet­ték, hogy a fokozódó nyi­tottság azt vonja maga után, hogy a pártnak is fel kell készülnie az új helyzetre. Mégpedig oly módon, hogy megnyilvánulásaiban rugal­masabb, döntéseiben gyor­sabb legyen, mert ha nem ezt teszi, háttérbe szorul. Bős—Nagymaros kérdése ho­vatovább ingerültséget okoz az embereknek, mondván, van ennél jóval időszerűbb téma is. Így a helyi önálló­ság, a döntési szabadság to­vábbi szélesítése a tanácsnál, illetve a munkahelyeken. Ügy tűnik, a bűnbakkeresés és a felelősség eltussolása ré­gi magyar betegség, mondta egy pedagógus. Divat minde­nért a múltat okolni: vajon kit szidunk majd refrénsze- rűen tíz év múlva? Sz. K.—D. Sz. M.—L. P. Rövid mondatokban fo­galmazza mondanivalóját Lajkó László, a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet általános elnökhelyettese. Mindennél drágább az idő. . . Szeptemberben fecsegni, szó- szátyárkodni — az embert és gépet próbáló munkák ha­vában — nemigen szokott a mezőgazda. — Merre és mit dolgoznak most a földvári szántóvetők? — A pontos válaszhoz elő kell vennem az ütemtervet. De abban is csak a lényeg szerepel: minden, a betaka­rításban érdekelt tagunk két­szeres erőfeszítéssel dolgo­zik. A feladat hatvanöt-hat- vannyolcezer tonna termés betakarítása. És persze, a talajlezárás, a szántás és ve­tés. Az őszi munkák de­cember közepéig is elhúzód­hatnak. — Az őszi idényben a nyári termés közel három­szorosát kell betakarítaniuk. Milyen terményekről van szó? — Kétezer hektáron csöve- sedett a kukorica, jól mu­tat, hiszen minden négyzet- méterét öntöztük. Ezer hek­táron szuperintenzitású ten­gerit termelünk, tizenkét-ti- zenhárom tonnás átlagter­mésre számíthatunk. Napra­forgót 650, cukorrépát 250, hibridkukoricát 350 hektá­ron vetettünk. — Most mi a legsürgősebb teendő? — A talajlezárás, a szán­tás, a silókukorica és a nap­raforgó betakarítása. Az őszi munkák személyi és tár­gyi feltételei adottak: mint­egy háromszáz szerelő, trak­toros, szállító- és gépjavító vesz részt a betakarításban. Ök irányítják és vezetik a nagy- és kistraktorokat, a 12 Claas-Dominátort, a huszon­egy tehergépkocsit és a fél­tucatnyi rakodógépet. • • * A városközponttól valami négy kilométerre van a Sza­bó-major, a termelőszövetke­zet gépműhelye. Itt kapott helyet a szárító- és magtisz­tító udvar is. Nagy ez a tér, kell a terület a gépeknek, a most indulásra váró, avagy részeikre szedett masinák­nak. Nem sokáig maradnak így ezek a montsrumok — szaporán dolgoznak a szere­lők, szeptember nemcsak Szent Mihály, de a sürgető idő hava is... így tartja ezt Hirt József szerelő, akit a napraforgó­kombájnok előtt leptünk meg munkájában. A házilag készített adapter — egyszerű lemez az inkább — előnyé­ről beszél. — Fohászkodnak a fiúk, maradna ilyen ragyogó, szél­Az Országgyűlés októberi ülésszaka előkészítéseként tegnap a terv- és költségve­tési bizottság vitatta meg a gazdasági társaságokról és a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot, va­lamint az általános forgalmi adóról és a személyi jöve­delemadóról szóló törvény módosítására vonatkozó ja­vaslatot, és tájékoztatást hallgatott meg a bős-nagy­marosi beruházás helyzeté­ről. A tanácskozás résztvevői az előzetesen kiadott bőséges információra való tekintet­tel nem igényelték a szóbeli kiegészítést, azonnal meg­kezdődött a vita az egyes na­pirendi pontok fölött. A gazdasági társaságokkal kapcsolatos kérdésekre Kul­csár Kálmán igazságügymi­niszter válaszolt. Mint mond­ta, a jogi szabályozás a gazdaság fejlődésének lehe­mentes az idő! — mondja. — Harmattól harmatig dolgoz­nak majd, nem éppen nagy kedvvel... — Ezt is meg lehet előre állapítani? — Hogyne. Amikor arat­ták a gabonát, és a végén el­számoltak, kiderült, a szom­bat-vasárnaponként szinte ingyen dolgoztak. A szemé­lyi jövedelemadó elvitte azt a kis pluszt is. Most sem lesz másképpen, dehát a termést 'csak be kell takarí­tani. — Maga nem tart velük? — Huszonkét esztendeig minden nyáron és ősszel nye­regben ültem. Elég volt, be­lefáradtam. Maradok a mű­helyben, óránként harminc forintért... * * * Gépműhely, olajszag. Itt, a bejárat előtt áll a tizenket­tedik Claas-Dominátor. Az adapter szerelését megelőző műveleteket végzi rajta La­katos János és ifjabb Vincze Zoltán. — A kosárcserét, dobleme- zelést, hogy a vágóasztal vég­re helyére kerüljön — mond­ja Lakatos János. — Mahol­nap, amikor kezdődik a nap­raforgótörés, magam is nye­regbe ülök. Négyéves ez a gépem, azóta nyüstöljük egymást. Amúgy tizenegy éve aratok, nyáron a kalá­szost, ősszel a kapásokat. — Hamarosan tizenkét kombájn, megannyi fiú lesz résen. Van-e köztük ver­seny? — Búzavágáskor négy bri­gád hajtott, én a harmadik csapatba tartoztam. Most, az ősziek betakarítása során nem versenyzőnk. — A kalászosok aratása­kor milyen eredménnyel végzett csapata? — Elsők lettünk, meg is kaptuk a jutalmat, a plusz hétezer . forintot. A napra­forgó törése is jó normát ígér, akár ezer forintot meg­kereshet az ember naponta, igaz, tizenkét órás műszak alatt. * * * A központi udvartól szél­rózsaként futnak tova a munkautak; egyiken elindu­lunk. Az út, a szürke szalag két oldalán kukorica- és szó- jatáblák, répaföldek. — Jó termést ígérnek ezek a répaföldek is — mutatja kísérőm, Demény Mihály ke­rületi ágazatvezető —, ám a szójaföld megsínylette a csapadékszegény időket. Au­gusztus végén esett ugyan tíz-tizenöt milliméter áldás, de már késve érkezett. A Montág-tanya közelé­ben két Rába rója a fordu­tőségét teremti meg, de en­nél többet nem érhet el. Fon­tos, hogy az egyes jogszabá­lyok ne keresztezzék egy­mást, ezért jónéhány ko­rábbi rendelkezést át kell alakítani, esetleg új tör­vényt kell kidolgozni a vál­lalatokról, a vállalati taná­csok működéséről is. Mint mondotta, feltehetően, főleg a kis- és középvállalatoknál fektetnek majd be, de való­színűleg — legalábbis eleinte — a külföldi tőke is ebbe az irányba mozog, hiszen ezek a vállalati formák a legmoz­gékonyabb. Kifejtette, hogy célszerű volna felülvizsgálni a szövetkezeti törvényt, és bekapcsolni a szövetkezete­ket is a gazdasági tárásasá- gok rendszerébe. Rendkívül kimerítő, hosz- szas és éles vita után, kép­viselői javaslatra 11 igen, 4 ellen és 4 tartózkodó szava­zat mellett úgy határozott a lókat. Mögöttük tárcsák és gyűrűshengerek verik égig a tóid porát. A fák árnyékában egy MTZ-traktor piheg: vezető­je, Szekeres János íőlegyene- sedik s mutatja: — Ott jönnek a fiúk, a traktorosok, nemsokára ide­érnek. En üzemanyagos va­gyok, a gépitató. — Mekkora ez a tábla? — Van vagy száz hek­tár. .. Őszi búza.tarlója ez a föld. A frissen tárcsázott föld­csíkokon fehér tollú madár­csapat tollászkodik: egerész- nek a sirályok. Két gólya lépked méltósággal a tarlón, csak a közeledő Rába-Stei- gerek elől oldalaznak félre. Már itt is vannak, megér­keztek a porfelhőbe burko- lódzó traktorok. Szomjasak a masinák, vizet vágynak ve­zetőik is: Túrái B^Jint és Hajnal Pál. — Szeptember ide vagy oda, a vezetőfülkében nyári hőség van — teszi le magát a sárguló fűre Hajnal Pál. Társa közben liternyi szóda­vizet iszik. — Mi, rábások, két műszakban dolgozunk. Ezt a táblát „megesszük” ma, holnap megyünk a kö­vetkezőbe. — Milyen a talaj? — ve­tem közbe. — Jó porhanyós, puha a tegnapi esőtől. De volt olyan őszünk is, amikor két gép húzta az ekét, mégsem bír­tunk a sárral... — Mikor teszik le a trak­tort? — November közepén. Ak­kor elmegyünk, szabadságra, vagy a műhelyben dolgozunk, huszonöt-harminc forintért. Itt azért valamivel többet lehet keresni: hektáronként három forint hatvan fillért. Túrái Bálint: — Amikor éjszakások va­gyunk, mindössze húsz szá­zalék műszakpótlékot ka­punk. .. De vállaljuk, mert a sima kereset esetén csak ve­getálna a család. Mi az a ha­vi négy-otezer forint? Ezért is dolgozunk napi tizenkét órát, szombat-vasárnap. A traktorosoknak csupán no- vemberben-decemberben jut szabadság, hiszen egész nyá­ron dolgoznak. Én például azt sem tudom, mit jelent nyaralni, vakációzni... * * * Hirtelen szél támad, por­tölcsér szalad felénk. A két traktoros fölkászálódik a hervadt fűről s indul gépé­hez. A földübörgő motor­hangra megriadnak a mada­rak, azután lassan aláeresz­kednek az egyre növekvő te­rített asztalra, pusztítani az egereket és a földi férgek népét... testület, hogy javasolja a parlamentnek az egységes vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat megvi­tatásának elnapolását az ok­tóberi ülésszakról a követke­ző ülésre. A bizottság elnöke a sza­vazást megelőzően úgy fog­lalt állást, hogy a testület nem illetékes e kérdés eldön­tésére. és csak ismételt kép­viselői kérésre rendelte el a szavazást. Az elnöklő Puskás Sándor ezután egy újabb szavazást is kért arra az esetre, ha a parlament úgy dönt, hogy nem halasztja el a törvényjavaslat vitáját. Ekkor mi legyen a testület állásfoglalása a törvényja­vaslatról, elfogadja-e azt, vagy sem? Erre a kérdésre a 24 tagú bizottság jelenlé­vő 18 tagja közül nyolcán igennel, négyen nemmel sza­vaztak, hatan pedig tartóz­kodtak. Besze Imre Napirenden a gazdasági társaságok A terv» és költségvetési bizottság ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom