Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 22. IA tudomány világa ) Mi gátolja a környezetvédelmi beruházások megvalósítását? Nem a levegőbe, a levegőről beszéltek Válaszol a szakember — Jegyzőkönyvbefoglalták a tennivalókat Az elmúlt hétvégén Szol­nokon befejezte munkáját a KGST levegőtisztasági bi­zottságának a légkör bűzös anyagoktól való megóvásá­val foglalkozó háromnapos munkaértekezlete. Kétségkí­vül aktuális témát tűztek napirendre a hazai, valamint az NDK-ból, Lengyelország­ból, Romániából és a Szov­jetunióból érkezett szakem­berek, hisz napjaink egyik legégetőbb gondja, hogy mi­lyen a körülöttünk lévő leve­gő, és hogyan lehetne azt még tisztábbá tenni. A ta­nácskozás, úgy tűnik, elérte célját, ugyanis a résztvevők tájékoztatták egymást az előző összejövetel óta elért eredményeikről s a jelenleg is folyó kutatásaikról. Ott 'hangzott el többek között az is, hogy sokáig úgy hitték a szakemberek, hogy a levegő megtisztítása a bű­zös anyagoktól csak fizikai és kémiai módszerekkel le­hetséges. Nos, a legújabb ku­tatási eredmények igazolják, hogy biológiai úton is meg­tisztítható a levegő. Vagyis ma már léteznek olyan bak­tériumok, amelyek egész egyszerűen megeszik a bű­zös anyagokat, s így nem keletkezik szennyvíz, nincs szennyvíziszap, tehát nem kell másodlagos környezet­szennyezési gondokkal szem­benézni, úgy mint a fizikai és a kémiai tisztítási mód­szerek alkalmazása során. Ugyancsak az újdonság ere­jével hatott az is, amikor az egyik előadó arról beszélt, hogy ma már mód van arra, hogy a- bűzös levegőt eléges­sék. és a keletkező hőt hasz­nosítsák. Ilyen és ebhez ha­sonló témákkal foglalkozó előadások egész sora hang­zott. el a három nap alatt. A munkaértekezlet befe­jezésekor rövid beszélgetésre kértem Székely Tibort, a MIKI Méréstechnikai Fej­lesztő Vállalat környezetvé­delmi főmérnökét, aki egy­ben a tanácskozás elnöki tisztét is betöltötte. Negyven éve a klinika élén Dr. Alberth Béla szemész­professzor immár negyven éve dolgozik a Debreceni Orvostudományi Egyetem szemklinikáján. A nemzetkö­zi hírű professzor több mint tízezer komoly szemműtétet végzett, és mint operátor sok műtéti újítást is meghonosí­tott. Hazánkban egyedül a debreceni klinikán gyógyít­ják a belső szemdaganatot, úgy, hogy a beteg látása is megmarad, valamint itt al­kalmazzák a közel látás mű­téttel való megszüntetését, amely világviszonylatban is ritkaságnak számít. Mindkét sebészeti eljárás bevezetésé­ben nagy szerepe volt dr. Alberth Béla professzornak. MTI-fotó: Oláh Tibor — Hogyan értékeli, a ren­dezvény elérte-e a célját? — Tulajdonképpen igen, hiszen a négy szocialista or­szágból érkezett szakembe­rek ismertették a hazájuk­ban jelenleg folyó legjelen­tősebb kutatásaik eredmé­nyeit, s azok fő irányait. Ugyanakkor filmeken, pros­pektusokon bemutattuk, az előadásokon elmondtuk, sőt az üzemlátogatások során a gyakorlatban is meggyőződ­hettek vendégeink, hogy mi­lyen sikereink vannak és mi­lyen feladatokkal birkózunk. Tehát kölcsönösen tájékoz­tattuk egymást, és felmértük az együttműködés további lehetőségeit. Persze az igazsághoz tar­tozik — mint ahogy ezen a tanácskozáson is megfogal­mazódott —, hogy ha megfe­lelő korszerű ipari technoló­giánk lenne, akkor nem kel­lene a környezetvédelemről beszélni, hisz annak felada­ta nem más mint az, hogy a meglévő, elavult technológi­át hogyan tudnánk kiegészí­teni olyan berendezésekkel, rendszerekkel, amelyek se­gítségével kisebb lehet a környezet szennyezése. Pon­tosan ennek érdekében már 1973 óta együttműködnek a KGST-tagországok. Erre példa a szolnoki tanácskozás is. — Nemzetközi összehason­lításban hazánk milyen he­lyet foglal el a környezetvé­delmi beruházások terén? — Nem túl előkelő helyen vagyunk. Ennek számos oka van. Például amíg a környe­zetvédelmi beruházásokat megadóztatják, a környezet szennyezéséért kiszabott bír­ságot pedig nem, s így an­nak összege nem haladja meg a beruházás összegét, addig ezen a téren, úgy vé­lem, nem lesz előrelépés. Vagyis ma Magyarországon még mindig érdemesebb ki­fizetni a büntetést, mint be­lefogni bármilyen, a környe­zet védelmét szolgáló beru­házásba. Pedig nálunk egy 1986-os felmérés szerint 85 olyan vállalat van. amely kiváló fejlesztőmérnökökkel és megfelelő gyártókapaci­tással rendelkezik, mondhat­nánk úgy is, hogy környezet- védelmi berendezések készí­tésére alkalmas. Ám hiába vannak ennyien, ha nincs megrendelésük. — Mi ennek az oka? — Az információ hiánya. A vállalatok nem tudják, hogy egy adott berendezés­hez hol juthatnak hozzá. A beruházási érdektelenség — erről már szóltunk — és a hazai termékek iránt itthon megnyilvánuló bizalmatlan­ság. Figyelje meg: a magyar ember úgy van szinte min­dennel, hogy csakis az lehet a jó, ami külföldi. S végül, de nem utolsósorban a pénz hiánya gátolja a környezet- védelmi beruházások meg­valósítását. — A mostani tanácskozá­son egy jegyzőkönyvet is aláírtak. Elárulná, hogy mit rögzítettek abban? — A résztvevő országok éves beszámolóit, egy a té­mával kapcsolatos összefog- lálót. részletes munkatervet, amely 1990-ig szól, és végül azokat a javaslatokat, ame­lyek az ezredfordulóig hatá­rozzák meg a legfontosabb tennivalóinkat. N. T. M ETESZ-HÍREK — A MÉTE (Magyar Élel­miszeripari Tudományos Egyesület) megyei szervezete — együttműködve az egyesü­let Húsipari- és Élelmiszer­gépészeti Szakosztályával, továbbá a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal, az Agrober—ÉTI- vel és az ELTE Mikrobioló­giai Tanszékével — ma a szolnoki Technika Házában szakmai napot tart. A ren­dezvényen tíz előadás hang­zik majd el, amelyek részle­tesen elemzik az ÁHV 1000 tonna/évi kapacitású száraz- és félszárazárú-gyártó üze­mének beruházását, s meg­tárgyalják az eddigi működé­si tapasztalatokat. A ta­nácskozáson szó esik a tech­nológiai, energetikai fejlesz­tésről is. — Az MKE (Magyar Ké­mikusok Egyesülete) szolno­ki csoportjának szakemberei elkészítették a gyár megbí­zása alapján a Tiszamenti Vegyiművek energia- és tel­jesítmény-gazdálkodásának racionalizálási tanulmá­nyát. Ebben részletesen ki­munkálták az üzem energia­felhasználásnak különféle és a megtakarításokJ feltünteté­sével — ütemezték is. s így a tanulmány nagy segítséget nyújt a TVM-nek az éven­kénti műszaki fejlesztési és beruházási tervek összeállí- * tásához. A mosószerüzemben java­solt megoldás például ' 1300 köbméter gáz, illetve 1073 MWh villamos energia meg­takarítását jelentheti évente — körülbelül 8 millió forint értékben — 40 ezer tonnás éves termelés esetén. A ja­vaslatok között szerepelnek nagyobb összeget igénylő fejlesztések is, mint a 150 millió forintos alacsony szin­tű hőhasznosítás hővissza­nyerő toronnyal. Erre ter­mészetesen csak a rendelke­zésre álló pénz függvényé­ben kerül majd sor. — A MEE (Magyar Elek­trotechnikai Egyesület) szol­noki csoportjának munkabi-* zottsága értékelte Szolnokon a legutóbbi három évben végzett közvilágítás-korsze­rűsítést. Ebben az időszak­ban mintegy 5 millió forintos tanácsi — illetve 700 ezer forintos Titász-korszerűsítés készült el. A 4. sz. főútvonal városon átvezető szakaszán, a Münnich, a Mátyás király, a Thököly, az Ady, a Pólya Tibor, a Tanácsköztársaság, a Verseghy, a Dimitrov, a Kun Béla és a Szántó körúton összesen 41 fénycsövet és 655 higanylámpás lámpatestet szereltek le, 439 KW teljesít­ménnyel. Helyettük 666 kor­szerű nátriumlámpás lámpa­test kerül, amelyeknek tel­jesítménye 165.4 KW — tehát 62 százalékkal kevesebb a réginél. Ennek ellenére a világítás jelentősen megja­vult. Ennél is jelentősebb azonban a megtakarítás. VISSZATEKINTŐ jr »tart fiUym yumuicitd Sf*mo íwf ftrnidtrum íVw v«r>« yfa l»u- ff (bonnrr uoytnit dloi/i rmUfllo. lh Amirvf fUvt imv tfiaiucur iilowur <ffdiiirxvoUttf]tt f4í)Wiwf luría. f fwejd lurtdiflmlxn odnjiimlaiiul min«Ja «rht ebne bl*» nturaa M tgfa jtmltttvl Gr - MtimJoa mW* íNfttr mi fncyt 'yfjlu'noptm Cmdnl oy cptmlf bddmc hiUul bob- bjJbu dtabz rtnmtívt ifim rvl.jr fiMwe (»yd« nrdmgnunvuitt.tTtvtt oy rtlovtr ymifitnl tfr^ymüftfli baUact oec.tfy fftmdftuc wl itfimtruilj vr»c b«jg nmbtuar «ngf^Miftu v#|*, *~4o™ b«*" magana ff Miiül w fbunic boUlnir tv«, bffvga-Mic ttot-ff varvr vvr if munctf vtLi^Jtilf tfliyiv fuldtuc (fpacatetc f«? t tfrmni w naacncc. hu ffvpc mit* voymti. Pag rfcrtUnjnw (VumrMcbft tú tfmun W •***’ ""rfcHolu ty Mtmntr. yfá nnj urot Vcytuu. V&miognj arme lAtníimW ty Ithf irr h<{ , virjtoflim Walkt, «f^iygy«. iftnofalw ranutw hour C f tmugj« fjoi idtjfammr of bovdbug «uhiiliixtajidt •fmend jngikv N{ nimfijgaiN fmtrr. (fumifiyt fi"* íttirtmt. kvtic «dm tjowhn ovdomJ-ff kotor, ftitg ovytMWMd yt bmttr. Cfvtwugytr iwnd fi írtra ent Img Ügetve ndu'flgtd «romi knt <Uar.1)u£ ifin t v tn­Mudfjytoiaa bulftCt wtoiocr. Cf^obodacb* wt-otxhuitr lUiimivl. ffjmod Wmjorvtotwd. (fWj<ft'Vriuö*f» WtytbrubA tflggn tűit tnntln uniajMt hot. if »irt wben rty a. Cf bufnu iniittlim thjrmnl kvf O’finW brjrjm mnugyíc t» fetgm rmbcr-lilkt «rr. fco vr-fjiwpimift beinuf vtljjj tirttnuifbilfvl mmte ■ ^ki«ici> itipuntiflirttinmVi-bug uruvc fcigtlmchik okT*í*t.tffj*(. urak fccfctliktM IdUtette bug Itíiuj mmi w f>lmu ti «»orrit lapom u* filivl UiVnmiti iTiyie wt Cfnvbitmmr dnurt ui f Pray György által felfedezett Halotti Beszéd Történetírásunk és iro­dalomtörténetünk egyik érdekes egyénisége, PRAY GYÖRGY 265 évvel ez­előtt, 1723-ban született Érsekújváron. 1740-ben be­lépett a jezsuita rendbe, s bölcsész végzettsége után a tanári hivatást válasz­totta. Amikor a pápa a jezsuita rendet 1773-ban túlzott politikai beavatko­zásai miatt feloszlatta, a történelemtudomány felé fordult: azon történetíró­ink egyike lett, akik sok ismeretlen forrásmunka felkutatásával, kritikusan írták le a történéseket. Itt elsősorban arra uta­lunk, hogy történelmünk ré­gi korszakaira kiterjedő ku­tatásai során egy latin mise­könyvben ő találta meg az 1200-as érékből származó, első magyar nyelvű szöveget, a Halotti I3eszéd-el. Ez a kis szónoki remekmű 26 sorban egy. elhunyt keresztény hívőt búcsúztat, amihez 6 soros könyörgést fűzött az isme­retlen szerző. Nem számítva az ismétlődést. 190 régi ma­gyar szóból áll, és kezdete, a valószínű egykorú kiejtés­sel, a következő: „Látjátuk feleim szűrö­tökkel mik vogymuk isa pur es homu vogymuk.” Pray György és a későbbi kutatók (Sajnovics János, Faludi Ferenc, Révai Mik­lós) azt állapították meg, hogy a latin betűsor nem volt megfelelő a magyar hangok helyes megjelölésé­re, mert ugyanazzal a betű­vel többféle hangot jelöltek, azaz kevés volt a latin betű a magyar hangok visszaadá­sára. Itt jegyezzük meg. hogy időrendben a Halotti Beszéd utáni magyar szöveg-emlé­künk az Ómagyar Mária-si- ralom verssorai — a legré­gibb magyar versfordítás — amelyet 1922-ben fedeztek fel a belgiumi Leuven város egyetemi könyvtárában egy latin nyelvű kódexben. Az 1280—13Í0 közti évekből származó szöveg lírai ihleté­sű átírása (parafrázisa) egy középkori Mária-himnusz- nak. A mai olvasónak is gyönyörűek alliterációi: „Keserűen kínzatul. Vos sze­gekkel veretül” „Világ vilá­ga, Virágnak virága”. Az első ránkmaradt, kéz­zel írott, és teljesen magyar nyelvű könyv 1372 és 1400 között készült valamelyik délvidéki kolostorban: latin­ból fordították le Assisi Szt. Ferenc életét. Ezt Ehrenfeld Ajlolf fedezte fel 1851-ben, és Jókai Mór születésének századik évfordulójának em­lékére nevezték el „Jókai- kódex"-nek. K. A. Fűtés beton högyüjtükkel A napenergia fűtésre való hasznosítására kétféle mód­szert fejlesztettek ki: egyik a kollektoros rendszer, ahol a napsugárgyűjtők fényáteresz­tő lappal lefedve működnek, a másik pedig a hőelnyelős rendszer, ahol az abszorber az összes sugárzás, a levegő és a csapadék hőenergiáját is hasznosítja. Ez utóbbira az NSZK-ban dolgoztak ki egv megoldást beton hönyelővel. amelynek jó a hőtároló és hővezető képessége. E fűtőrendszer egy nagy felületű (pl. tető) beton hőnyelöből áll. amely felveszi a napsugárzás és a környezet hőjét, s azt tá­rolja, illetve szükség szerint „kisüti”. Ez a folyamat a betonba beépített műanyag csövekben keringő folyadék által történik, amely a hő­szivattyúhoz vezet. Ez el­vonja a folyadéktól az ala­csony hőmérsékletű energiát, és a fűtésre alkalmas maga­sabb hőfokra emeli. Az ala­csony hőfokú fűtés (például konvektor vagy melegvizes padlófűtés) az így nyert hő­energiát átadja a fűtendő térnek. E rendszerben a hő­szivattyú feladata, hogy meg­felelő höfokkülönbséget tart­son a külső levegő és a hő­nyelő, illetve a fűtőtest és a helyiség levegője között. Ezt a csőrendszerben keringő fo­lyadék állandó hűtésével, az így nyert energia fűtésre történő felhasználásával éri el. Ezzel a megoldással olyan hatékony fűtést lehet elérni, hogy esetenként pótfűtö- rendszer nem is szükséges. (Lásd ábra) Modern hírközlés, régi módszerrel A távíró, a telefon és a rádió feltalálása előtt az em­berek fontos eseményeket és híreket rendszerint a futárok által kézbesített levelekből vagy élőszóval átadott üze­netekből tudták meg. Így értesültek az athéniek is a perzsák felett a termophylei szorosban aratott győzelem­ről, amelynek emlékére most Szöulban is megrendezik az olimpián a 42195 méteres tá­vú maratoni futást. Már az ókorban alkalmazták a fény (tűz)-jeleket, és az afrikai ■néger törzsek „dobszólói” is bizonyos információk továb­bítását jelentették. Napjainkban a hírközlés is forradalmi változásokon megy át, de az élet bebizo­nyítja, hogy az informatika világában is van helye a ré­gi és jól bevált megoldások­nak. A franciaországi Granvil­le város kórházának nincs biokémiai laboratóriuma, s így a szükséges vérvizsgála­tokat a 30 km-re lévő av- ranchesi kórházban kell el­végezni. Ezt a feladatot a leggyorsabban és legolcsób­ban postagalambokkal oldot­ták meg. A betegektől le­vett vérmintát a postaga­lamb hasa alá kötik, s a ga­lamb körülbelül 15 perc alatt elviszi azt a kívánt helyre. Ott elvégzik a vérvizsgálato­kat, s telefonon közük a kórházzal az eredményt. A 30 megfelelően betanított postagalamb így rendkívül hasznos szolgálatot lát el, s igen jelentős költségmegta­karítást is jelent. (A szolno­ki telefonhelyzetre gondol­va, itt is elkelne néhány ilyen postagalamb...) Az egészséges táplálkozás Az ENSZ Egészségügyi Vi­lágszervezete és a Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Szervezete (WHO és FAO) kutatásai szerint egy átla­gos felnőtt ember napi kaló­riafelvételét 10 ezer 592 KJ- ban lehet megállapítani. (Természetesen ez függ az egyén adottságaitól, kortól, nemtől, tevékenységtől, ég­hajlattól stb.) Ez zsírokból, fehérjékből és szénhidrátok­ból tevődik össze, s optimá­lis arányát az alábbi táblá­zat mutatja. (Feltüntetve a világátlagot, s a fejlett, illet­ve fejlődő országok adatait is). leménye szerint a 30 százalé­kos zsírarányon belül 1/3— 1/3 arányúnak kellene lenni a telített, az egyszer telítet­len és az esszenciális zsír­sav arányának. Ez utóbbi­ak közül a legjelentősebb a linólsav, amelyből a napra­forgóolaj tartalmaz a legtöb­bet. Ezek csökkentik a vér- szérum lipid- és koleszterin­szintjét, s ezáltal az érelme­szesedés- és az infarktusve­szélyt. Sajnos, a hazai táp­lálkozási szokások az egész­séges táplálkozási követel­ményeknek nem felelnek meg. Az egy főre jutó tápanyagr A napi kalória felvétel és annak megoszlása flptWUs ""VlHo--------­M iar­"Tniras— adat átlag országokban összes kalória Kjoule 10.592-. 10.844 14.122 9.554 Zsírok X 30 21,8 33,2 15,2 Ebből Fehérje X 13 10,7 11,7 10,1 szénhidrát X 57 67,5 55,1 74,7 A fenti adatokhoz össze­hasonlításul megemlítjük ha­zánk 1987. évi adatait: az egy főre jutó energiafelvétel 14 ezer 306 Kjoule volt, amelynek 23 százaléka volt a zsírfogyasztás. Az egészsé­ges táplálkozást kutatók vé­tel vétel KJ/nap értéke az utóbbi 10 évben 7,1 száza­lékkal nőtt, s 1987-ben már 35 százalékkal haladta meg a tudósok által legkedve­zőbbnek megállapított érté­ket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom