Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-21 / 226. szám

1988. SZEPTEMBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé 'képernyője előtt Véget ért a Ki mit tud? több mint négyórás, marato­ni döntőben eldőlt, hogy egy- egy kategóriában ki is a legjobb; ki mond leghatáso­sabban verset, ki táncol a legszebben, ki muzsikál a legszínvonalasabban, ki a legügyesebb a bűvészkedés­ben és sorolhatnám... Hisz ha valamiben feltétlenül re­kordot döntött az idei tehet­ségkutató televíziós verseny, akkor az a felállított kategó­riák száma, amit az egymás­sal nehezen mérhető produk­ciók kényszerífettek ki, s amit az igazságosabb meg­méretés szempontjából he­lyesen állapított meg a bölcs zsűri, menetközben is szá­por ítvány a versenyzők cso­portosítását. Még egyszer a Ki mit tud?-ról Kategóriákban valóban nem volt hiány! Viszont, ha abból a szempontból nézzük a képernyőn felvonuló ver­senyzőket, hogy vajon buk­kantak-e elő az ismeretlen­ségből olyan tehetségek, akikből netán majd Konzz Zsuzsák vagy Gálvölgyi Já­nosok lehetnének, akkor azt kell megállapítani: aligha. Sőt, a könnyűzenében, an­nak is énekesi ágában és a humort képviselő egyéb ka­tegóriában — az említett művészek hajdan éppen ezekben indultak — elgon- dolkodtatóan közepes pro­dukciókkal találkozhattunk. Rokonszenves fiatalt termé­szetesen nem egyet őrizhe­tünk meg emlékezetünkben: például az igazán aranyos, remekül zongorázó Tóth ikerpárt, ők kedves egyéni­ségükkel is meghatották a nézőket;' vagy a Siófokról ér­kező bűvészt, aki a vele szemben szőrösszívűnek mu- tátkozó Ungár Anikónak oda varázsolt rózsaszállal bizo­nyította kivételes eleganciá­ját és jó érzékű humorát. A kicsit talán túl „menedzselt” kisvárdai versmondó is so­kakat megnyerhetett magá­nak, bár a döntőben a Jó­zsef Attilát mondó katona­társa, Farkasinszky számom­ra meggyőzőbb volt, s alig­hanem méltatlanul szorult a győztes gimnazista fiú és Artúr ellenében a harmadik helyre. Imponálóan kellemes volt valamennyi népitáncos és szólista szereplése. (Ami nyilvánvalóan utal a nép­táncmozgalom erősségére), s ha ki kell mégis emelni va­lakit közülük, a nyíregyházi három legényt tenném, akik méltán aratták le a babért. Sokféleképpen lehet mér­legelni ezt a Ki mit tu?-ot. Akár földrajzi szempontból is. Hogy például hányán ér­keztek a versenybe és há­nyán jutottak a döntőbe az ország különböző részeiből, hogy egy-egy tájegység mi­lyen arányban képviseltette magát a fiatalok vetélkedő­jén, s főleg, hogy hányán jutottak végül is a legjob­bak közé — jól lehet tudván tudjuk: a tehetség nem föld­rajzi kategória. De hogy hol terem meg, az bizony aligha függetleníthető a körülmé­nyektől. Ezen a Ki mit tud?- on taroltak a nyírségiek, a legjobbak között is számos indulójuk akadt, a kisvárdai versmondó, a népitáncosok, a Nika-kórus stb. Lehet ez véletlen, ám ha azt vesszük, hogy a döntőben, a díjak osztásakor szinte ingajárat­ban volt a nyíregyházi ta­nácselnök a színpadon, va­lamennyi versenyzőjüket dú­san megajándékozván, így fejezve ki az őket küldő me­gye megbecsülését, mert­hogy hírnevet szereztek Sza- bolcs-Szatmárnak illetve or­szág-világ előtt öregbítették a megye hírnevét; akkor eb­ből lehet következtetni azok­ra a kedvező feltételekre is, amelyek között a látott te­hetségek kibontakozhattak. Megjegyzendő: rajtuk kívül más tájegység nem tett ha­sonlóan nemes gesztust. Az idei Ki mit tud?-nak még egy sajátosságára hív­nám fel a figyelmet, tekin­tettel a fegyveres erők kö­zelgő napjára: feltűnhetett a „seregbői ” közvetlenül ér­kező versenyzők nagy száma, a honvédség egyenruháját viselő versmondó vagy éppen zenesz érdekes színfoltot je­lentett a verseny palettáján. Biztos hogy nem a szolgá­lat idején sajátították el azt, amit felmutattak. De az tény, hogy a néphadsereg katonái­ként is hódolhattak, hódol­hatnak szenvedélyüknek, s hogy számukra biztosítva voltak a felkészülés szüksé­ges körülményei. És nem utolsó sorban akár néhány napós katonaként is a kame­rák elé állhatták a Thália színpadán, azaz a civil vi­lágban. Mindez egyértelmű­en igazolja — s ezt a szerep­lő kiskatonák köszönő sza­vaikkal is aláhúzták — a néphadsereg művészetpárto­ló humánumát. Több mint tízezren indul­tak el az 1988-as Ki mit tud? válogatóin, közülük száz- öten kerültek a képernyő­re. Több estére való szóra­koztató műsor! Ami — gom, dolom — megérte a televí­ziónak, s végül is megérte nekünk nézőknek, ha a pro­dukciókban lelt gyönyörűsé­günk nem is lehetett min­dig teljes. S ha a bíráló bi­zottság tagjainak helyenkén­ti magasra csapó lelkesedé­se nem is mindenkor talál­kozott a „kívülülők”, a hig­gadtabb nézők tárgyilagossá­gával. Valamikor egy-egy hasonló „távolság” zsűri és a nézők között országos viha­rokat kavart. Most nyugodt lélekkel könyveltük el több­nyire az említett eltéréseket, nem hozott tűzbe bennün­ket. Hiába, változtak az idők! A Ki mit tud? is csak egyszerűen műsor lett a kép­ernyőn. „Vendégségben” a Kárpátalján Nem akármilyen fába vág­ta fejszéjét a múlt heti Pén­tek délután, benne nemcsak ablak nyílott a világra, rend­hagyó módon a szolgáltató­műsor teljes stábja rándult ki a valóságba, méghozzá országhatárainkon túlra, a Kárpátaljára. Ungváron ütötték fel tanyájukat tele­víziósaink, hogy azután be­barangolják e regényesen szép vidék különböző tájait, s hogy feltérképezzék, meg­mutassák'az itt élő emberek életének más-más szeleteit, területeit, különös tekintet­tel a magyar ajkú lakosság­ra. A kellemes szomszédolás hangulatával jól megfért a hasznos tudnivalók „száraz” sora, különösen a turisztikai ismeretek szolgálhatnak akár bátorítólag is a Kárpátuk- rajnába utazni szándékozó., nézőkre. Megismerhettük többek között, hogy milyen szabályok szerint mozoghat immár az idegen, mondhatni kötöttségek nélkül, hisz csu­pán a szállodai elhelyezés gondjai jelenthetnek moz­gási akadályt; kaptunk köz­lekedési helyzetképet, s ami léleküdítően hatott, idős ém- berek vallomásait hallhat­tuk, akik nemcsak arról be­széltek szívesen, hogy mi­ként töltik nyugdíjas napjai­kat (sokan kertészkednek), hanem arról is, hogy miként őrzik anyanyelvűket, s hogy miként szeretnék szorosabb­ra fűzni kapcsolataikat az anyaországgal. Sokáig keve­set vagy úgyszólván semmit sem tudtunk a Kárpátaljá­ról, ahol szoros egységben élnek a különböző nemzeti­ségiek, tükröt tartva egy­másnak — ahogy a beregszá­szi szobrászasszony megfo­galmazta. Pálfy István két­részes dokumentumfilmje, valamint most a Péntek dél­után jóvoltából valóságos is­merősünkké vált e vidék; nemcsak ablak nyílott e táj­ra, a kapu is kitárult előt­tünk — képletesen. Yalkó Mihály A Soros-alapítvány NVClVtanfOlyaMOk támogatásával fai amerikai egyetemen Színjátszó stúdió fiataloknak A közösséget kereső, a ké­pességeiket megismerni szán­dékozó, a színpad és a dra- matikus játékok iránt érdek­lődő fiatalok számára szín­játszó stúdió indul Szolno­kon. A stúdióba — melynek első összejövetele október 1-én. szombaton délelőtt lesz 10 órai kezdettel a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban — 16 éves kortól várják a jelentkezőket: azo­kat is, akik írással, zenével, képzőművészettel foglalkoz­nak, s emellett erős a szín­ház iránti érdeklődésük is. ötödik alkalommal Megyei fotópályázat A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ és a Jász­kun Fotóklub ötödik alka­lommal hirdette meg a megyében élő és dolgozó fotósok számára a megyei fotópályázatot két — ifjú­sági és felnőtt — kategó­riában. A pályázat a ha­gyományoknak megfele­lően az idén is kötetlen: bármilyen témájú és tech­nikával készült fényképe­ket be lehet küldeni — szám szerint 5 egyedi ké­pet, illetve egy maximum öt képből álló sorozatot — a Megyei Művelődési és Ifújsági Központ címére (5000. Szolnok, Pf. 198.) október 15-ig. Az ifjúsági kategóriában 18 év alatti fotósok vehetnek részt. A beérkezett képeket szakmai zsűri bírálja el, amely a legjobb kollekciót beküldő szerzőket 4000 forint összegű díjakkal ju­talmazza. A pályázat anya­gából — eredményhirde­téssel és díjátadással egy­bekötött — kiállítás nyílik Szolnokon november vé­gén. Második alkalommal hir­dette és szervezte meg azt az egyesült államokbeli öthetes angol nyelvi kurzust a So­ros-alapítvány és a Művelő­dési Minisztérium, amelyen csaknem másfélszáz budapes­ti és vidéki egyetemi, általá­nos és középiskolai nyelvta­nár, valamint egytemista és középiskolás diák tökélete­síthette nyelvtudását. Miként az MTA Soros­alapítvány Titkárságán el­mondták, ezúttal az USA hat egyetemén tölthettek július— augusztusban a magyar cso­portok egy-egy bő hónapot, s különböző, előzetesen kivá­lasztott szemináriumokon fejleszthették beszéd- és írás­készségüket, s hallhattak előadásokat az amerikai iro­dalom és művészet, az otta­ni kulturális élet számos te­rületéről. A pályázatra je­lentkező mintegy 800 oktató közül szakmai bizottság vá­lasztotta ki azt a 29 általá­nos-, 25 középiskolai és 20 Damjanich nyomában elő­re! — A haza minden előtt! címmel országos vetélkedőt hirdetett a Cibakházi Álta­lános Iskola. A kétfordulós versenyt, az 1848/49-es for­radalom és szabadságharc 140. évfordulója alkalmából rendezik. A felhívásra a fő­város és tizenöt megye álta­lános iskolája illetve úttö­rőcsapata — olyan intézmé­nyek, amelyek a forradalom és szabadságharc katonai il­letve politikai vezetőinek ne­vét viselik — neveztek be a vetélkedőre. Az első forduló feladata az volt, hogy a gyerekek gyűjt­senek vagy készítsenek va­lamilyen 1848—49-es emlé­ket. A beküldési határidő szeptember 20-a volt, de a rendezők ezen a héten még elfogadnak pályamunkákat. Szolnok megyéből nyolc — kunhegyesi, tiszaföldvári, szajoli, szolnoki, jászberé­nyi, tiszafüredi, kunszent­mártoni és a házigazda ci­egyetemi. illetve főiskolai ta­nárt, illetve négy műfordí­tót, akik lehetőséget kaptak az utazásra. Egy másik szak­értői zsűri bírálta el azt, hogy az idei angol nyelvi or­szágos középiskolai verseny negyven helyezettje közül melyik húsz tanuló utazha­tott a kurzusokra. Idén is elsőbbséget élveztek azok a diákok, akik külföldi tanul­mányúton még nem vettek részt. A középiskolásokat — csakúgy, mint tavaly — a connecticuti Choate Rosema­ry Hall egyetemére várták színvonalas programokkal: egyebek között irodalom-fog­lalkozásokon, írás- és be­szédgyakorlatokon, pszicho­lógiai, esztétikai kurzusokon, kirándulásokon és kulturá­lis rendezvényeken vehettek részt. Az általános- és kö­zépiskolai tanárok a Mary- land-i egyetemen és a Pro- vidence-i Brown egyetemen, az egyetemi tanárok a phila­bakházi iskola illetve úttö­rőcsapat küldte el gyűjtését vagy saját készítésű tárgyát. A pályamunkákból szeptem­ber 29-én kiállítás nyílik a Magyar Honvédelmi Szövet­ség Szolnok megyei székhá­zában. A kiállításon — a diá­kok munkája mellett — a szolnoki Damjanich, a tisza­füredi, a ceglédi, a tisza­földvári múzeum, az MHSZ megyei szervezete és egyéni gyűjtők is bemutatnak né­hány 1848—49-es dokumentu­mot illetve másolatot. A ki­állítás ugyanis a múzeumi hónap egyik rendezvénye lesz. A tárlatot október 6-ig nézhetik meg az érdeklődők. A kiállítás zárásakor kerül sor a vetélkedő első forduló­jának eredményhirdetésé­re. A szabályok értelmében a zsűri értékelése és a kö­zönség szavazatai alapján ti­zenkét kiállítót hívnak meg a második fordulóra, amelyet jövő év tavaszán tartanak meg Cibakházán. delphiai Pennsylvania uni- versitason, az angol szakos egyetemi hallgatók a bosto­ni egyetemen, míg a közgaz­daságtudományi és bölcsész hallgatók a washingtoni egyetemen tölthettek öt he­tet. A napokban beérkező legfrissebb visszajelzések sze­rint a kurzusok igen szín­vonalasak és jól szervezettek voltak. A diákok, oktatók az angol nyelv, az amerikai tár­sadalom, a kultúrtörténet, a közigazgatás és a mindenna­pi élet legkülönbözőbb té­maköreit feldolgozó órákon kívül rendszeresen használ­ták az intézmények jól fel­szerelt könyvtárait, nyelvi laboratóriumait. A pedagó­gusok — az ottani tanárok­kal konzultálva — megis­merkedhettek az amerikai ^nyelvoktatás, egyetemi, kö­zépiskolai képzés legújabb pedagógiai, metodikai elvei­vel és gyakorlatával is. A kurzusokat a tanulmányok­kal összefüggő kirándulások és utazások színesítették. fl nyugdíjas Ki mit tud?-on Belépő helyett adomány Változatlanul nagy az ér­deklődés a szeptember 26-, án, Törökszentmiklóson megrendezésre kerülő első Szolnok megyei nyugdíjas Ki mit tud? iránt. Az előkészü­letekről lapunkban már többször is beszámoltunk. Napi postánkban most érke­zett a hivatalos meghívó, melyben a rendező szervek arról tájékoztatnak, hogy a délután 2 órakor kezdődő gá­laműsorra nem kérnek be­lépődíjat, viszont helyette adományokat gyűjtenek a karcagi műveseállomás léte­sítéséhez. Ugyancsak napi postánk­ból tudjuk, hogy a Kende- resi Művelődési Ház nyugdí­jas klubjának Vadvirág népdalköre is ott lesz a Ki mit tud?-on. Erre az alka­lomra a helyi November 7 Termelőszövetkezet egy-egy fellépő ruhát csináltatott a népdalkor tagjainak. Vetélkedő Damjanich nyomában Kiállítás nyílik az első forduló munkáiból Levéltári dokumentumok Hiteles történelmet adnak Papp Izabella (balról) és Czégény Istvánná levéltárosok egy latin nyelvű forrásmunkát tanulmányoznak A Szolnoki Levéltár egyik alapfunkciója, hogy megőriz­ze a régi és az újabb korok hazai dokumentumait. De nemcsak megőrzi, hanem gondozza és felújítja, illetve feldolgozásra alkalmassá teszi az iratanyagokat. Kap­csolatot tartanak fenn levél­tárakkal, múzeumokkal, is­kolákkal, honismereti szak­körökkel. Az utóbbi időben megnőtt a kutatási igény az eredeti dokumentumok iránt. Pontos tények, adatok hatá­rozzák meg a kutatók, tör­ténetírók munkáját. Külön figyelmet fordítanak a fiata­lokra. Elkészült például a Levéltári dokumentumok kö­zépiskolások számára. Évente 350—400 alkalommal keresi fel kutató a levéltárat. A Levéltár gondozásában évente 2--3 kiadvány jele­nik meg Mezőtúri Fazekasok egykori céhládája 1819-ből Zounuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom