Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

1988. SZEPTEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 N emzetl Pantheon Történelmünk képes forrásai Szolnokiak az Európai Színházi Fesztiválon Magas homlok, erős áll, széles nagy orr, határozott­ságot sugalló tekintet. Ilyen lehetett Mátyás, a király, akiről legendák keltek szárnyra, akinek alakját oly sokszor megidézte késői ko­rok irodalma, képzőművé­szete? A király hiteles protréját Andrea Mantegna, az észak­olasz quatrocentro legna­gyobb művésze festette meg. A kép — Mantegna más ma­gyar vonatkozású műveivel együtt — az idők folyamán elveszett. De fennmaradt Tobias Stimmernek e fest­mény alapján készült famet­szete. II. Rákóczi Ferencről és feleségéről a drezdai, berli­ni bécsi udvarban műkö­dő svéd származású David Diditer udvari festő ecsetje nyomán őrzünk hiteles képe­ket. Hogyan történt a Lánchíd alapkőletétele, kik voltak je­len a hídépítés kezdeténél, azt Barabás Miklós festmé­nye közvetíti számunkra, aki az esemény helyszínén és idejében vázlatot készített, majd több évtizeden át fog­lalkozott a témával. S végül 1864-ben nagyméretű képen festette meg az eseményt. Ezeket a képeket a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osz­tálya, a Történelmi Képcsar­nok őrzi. „A Történelmi Képcsar­nok — írja dr. Rózsa György, a Nemzeti Múzeum osztály- vezetője — a magyar törté­nelem képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott közgyűjteményünk. A magyar történelem sze­replőinek képmásai, esemé­nyeinek képei, magyarorszá­gi látképek mellett idetarto­zik minden olyan kép, amely a magyar kultúrtörténet egy- egy jellemző részletét, a va­lóságnak megfelelően ábrá­zolja. Ezekre támaszkodhat az írott források mellett a történelmi rekonstrukció”. Amikor 1884. május 13-án Trefort Ágoston kultuszmi­niszter felhatalmazást ka­pott az uralkodótól, hogy lé­péseket tegyen „egy magyar történelmi képcsarnoknak az Országos Képtárral kapcso­latban Budapesten létesíten­dő felállítása iránt” — a gyűjtemény anyaga lényegé­ben már együtt volt. Másokhoz hasonlóan ő is éli a dolgozó emberek min­dennapi kötéltáncos életét, lavírozya a munka, a család, a különböző társadalmi megbízatások meg a hobbi között. Ám amikor ez utób­biról hallgatom, érdekes, lé­nyegre szorítkozó mondatait, egyre inkább kirajzolódik egy kép róla. Sőt szavaiból kiérezni egy-egy mondatnyi bölcsességet is. Jó odafigyel­ni rá. Az igaz, hogy már több évtizede a városban él, de mégis olyan érzésem van, mintha ez az ember még ma is a természettel együtt lélegezne, hisz hamis népieskedő romantika és fe­lesleges cicomák nélkül fű­zi a szavakat kerek monda­tokká. Amikor a kezdetekről fag­gatom Hunya Zoltánt, össze­húzza szemöldökét, s Endrőd — a gyerekkor helyszíne — felé viszi vissza képzele­te, s rögvest lapozgatni kez­di élete képeskönyvét. Édes­apja egyszerű kubikusként kereste meg családjának a kenyérre valót. S munkája során sok olyan ősrégi pénz­érme került elő, amelyeket meglehet, hogy több száz évig is rejtett a föld mélye. De a talált érméket nem dobta el. Ki tudja, mire lesz­nek ezek még jók? — gon­dolta magában így aztán berakta az elemózsiás ta­risznyába. hazavitte és fél­retette. S ahogy múltak az évek, úgy gyűltek, halmo­zódtak otthon a ládafiában Jóval korábban, szinte a Nemzeti Múzeum alapításá­val egyidőben kezdődött el ugyanis a gyűjtőmunka. Miller Éerdinánd, a Nem­zeti Múzeum első igazgatója 1808-ban az országgyűlés elé terjesztette javaslatát, egy nemzeti Pantheon megalapí­tására. De reménye nem vált valóra. A főúri családok nem váltak meg őseik port­réitól. Csak később Kubinyi Ágoston teremtette meg köz­Militz J. M.: Gróf Festetics Pálné, Bossányi Júlia arcké­pe Gróf Zrínyi Miklós képmása adakozásból a Nemzeti Mú­zeum magyar képtárát, s az ő igazgatósága alatt kezdő­dött meg a történeti ikonog­ráfiái vonatkozású festmé­nyek tudatos gyűjtése. Trefort Ágost miniszter Pulszky Károlyt,- a neves műtörténészt, a közgyűjte­mények felügyelőjét, az Or­a különböző történelmi ko­rokból származó érmék, amiket a fiú úgymond örö­költ az édesapjától. Tulaj­donképpen játéknak indult az egész, de komoly munka, sőt szenvedély lett belőle, hisz ideje elárulni; Hunya Zoltán azontúl, hogy a Bu­dapesti Likőripari Vállalat Szolnok megyei vezetője, a numizmatikával, éremgyűj­téssel olyannyira komolyan foglalkozik, hogy a nyolc- ezer-hatszáz tagot számláló Magyar Éremgyűjtők és a Numizmatikai Egyesület or­szágos titkára, s emellett a megyei szervezet ügyvezető elnöki tisztét is betölti. Sze­rénységére jellemző, hogy közvetlen munkatársai sem tudnak ebbéli szenvedélyé­ről, s arról sem, hogy gyűj­teménye ma már párját rit­kítja. — Sokan nem is gondol­nák — meséli —, hogy mi mindenről vallanak az ér­mek, hisz azok mindenkor a köznapi élet kifejezői vol­tak. Következtetni lehet ál­taluk arra például, hogy milyen volt az adott kor mű­veltségi színvonala, hogy milyen gazdag volt az or­szág, s mennyire volt erős kezű az uralkodó. Ez utóbbi­aknál pgldául arra gondo­lok, hogy ha szegény és gyenge uralkodók alatt ví­gan éltek a kiskirályok, akik szekérszámra hamisították a pénzeket, ezüst helyett réz­ből verették n/oknt. A sírokban talált pénzéi szágos Képtár igazgatóját bízta meg a Történelmi Kép­csarnok megszervezésével. Pulszky a festményeket a Nemzeti Múzeum Képtárá­ból, a metszeteket az Orszá­gos Széchényi Könyvtárnak még Széchényi Ferenc által adományozott anyagából vá­logatta ki. Századunkban ajándéko­zással, vásárlással folytató­dott a gyarapodás. A 30-as években elárverezett Ernst Lajos hagyatékból került sok kép a gyűjteménybe. Thaly Kálmán a Rákóczi szabadságharcra, a kuruc- korra vonatkozó képes do­kumentumait ajándékozta a Képcsarnoknak. A II. világ­háború után vásárlásokkal, hivatalos átadásokkal gazda­godott a festmény- és grafi­kai gyűjtemény (a volt Par­lamenti Múzeumból, a budai várpalotából). Az utóbbi években lehető­ség nyílik arra, hogy kül­földről is vásároljon a Kép­csarnok. Ezen kívül hazai és külföldön élő magyarok ajándékaival bővül még napjainkban is a kollekció. A mai 2500 művet számlá­ló festmény és 40 ezer lapos grafikai gyűjtemény számos darabja forrásértékén kí­vül művészileg is kvalitásos. Különösen gazdag a Tör­ténelmi Képcsarnok 19. szá­zadi anyaga. Olyan művészek neve fémjelzi a minőséget, mint Borsos József, Barabás Miklós, Lotz Károly, Telepy Károly, Székely Bertalan, Brocky Károly, August Pet- tenkoffen, Benczúr Gyula, Than Mór. A Történelmi Képcsarnok első kiállítását 1886. január­jában rendezték 161 mű felvonultatásával, az Ybl Miklós tervezte Várkert ba­zárban. Aztán a gyűjte­ményt átköltöztették az or­szágos képzőművészeti kiál­lítás pavilonjába, ahol 1895- ig kapott helyet. Az épületet ugyan át kellett adni a mil- lenneumi kiállítás céljaira. Ekkor az anyag raktárba ke­rült, és csak 1906-ban, a Szépművészeti Múzeum fel­épülte után jutott az új épü­letbe költözött Országos Képtár helyén önálló helyi­séghez a Képcsarnok. mék a régészeknek ma is a legbiztosabb kiindulóponttul szolgálnak, hisz azok cáfol­hatatlan bizonyítékok arra nézve, hogy melyik korból származik a lelet. Főleg a honfoglaláskori sírokból elő­került érmek segítségével ismerhettük meg jobban tör­ténelmünket, s azt, hogy tu­lajdonképpen őseink merről jöttek és milyen útvonalon haladtak tovább. Én úgy hi­szem, hogy az érmek nélkül szegényebbek lennénk. Vég­ső soron ki gondolná — folytatja —, hogy a pénz se­gítette az önálló magyar ál­lam kialakulását, mert éb­ren tartotta a nemzeti öntu­datot. Gondoljon csak bele: a Rákóczi-szabadságharc bu­kása után vagy Kossuth száműzetése idején az embe­rek rejtegették s talizmán­ként tisztelték a/, akkori A magyar színházkultúra követeként tegnap az Euró­pai Színházi Fesztiválra uta­zott a Szolnoki Szigligeti Színház társulata. A Belg- rádban rendezendő nagysza­bású művészeti találkozón a szolnokiak Borisz Paszter­nák Doktor Zsivago című Képzőművészeti szakkör A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ az új tan­évben is indít gyermek, if­júsági és felnőtt képzőművé­szeti szakköröket. Alsó tagozatos kisdiáko­kat várnak a festő-grafikai szakkörbe. A foglalkozások­ra kedden délutánonként ke­rül sor Ligárt Márta vezeté­sével. Felső tagozatos tanu­lóknak grafika-tűzzománc — illetve kerámiaszakkör in­dul. Lugosi László és Ládi- né Harangozó Gabriella ve­zeti be a gyerekeket e mű­vészeti ágak rejtelmeibe pénteken és szerda délutá­nonként. Középiskolás diá­kokat és az általános isko­lák 5—8. osztályosait a szob­rász-plasztikai és a textilfes­tő szakkörökben Szabó Béla és Csőke Erzsébet tanítja, irányítja. A felnőtt képzőművé­szeti kört Pogány József ve­zeti. pénzeket, bízva abban, hogy nem .múltak el véglegesen, hogy visszahozhatók még azok az idők... Ha másképp nem, hát az érmek segítségé­vel — fűzi tovább gondola­tait, és örömmel jegyzi meg, hogy ma már a fiatalok kö­zül is egyre többen érdek­lődnek a numizmatika iránt. S még hozzáteszi, hogy tu­lajdonképpen a Nemzeti Múzeum is úgy teremtődött meg, hogy legelőször Szé­chényi Ferenc — Széchenyi István édesapja — az alaku­ló múzeumnak adományozta éremgyűjteményét. Igaz. Hunya Zoltán ha ed­dig még nem is adományo­zott nagyobb gyűjteményt a múzeumnak, abban viszont sokat segített, hogy a Szol­noki Damjanich János Mú­zeum II. világháborúban megsemmisült éremtárát újra kialakíthassák, s ma már csaknem kétezer külön­böző érem és plakett van a múzeum gyűjteményében. Többek között ezt a tevé­kenységét valamint a_ több évtizedes gyűjtő és kutató munkáját ismerték el azzal, hogy nemrégiben a megyé­ben elsőként a közművelő­dés és a numizmatika terü­letén kifejtett tevékenységé­ért Hunya Zoltán megkapta a Széchényi Ferenc emlék­érem második fokozatát. Szemmel láthatóan örül, amikor erről beszél, s lát­szik rajta, hogy ez az elis­merés hitet és biztatást ad neki ahhoz, hogy újabb szá­lakat húzzon tervei szöveté­be. .. N. T. Fotó: K. f.. művét viszik színre szep­tember 21-én. A darabot az együttes a világon elsőként mutatta be színpadon, Szi- kora János rendezésében. A 628-as Ipari Szakmun­kásképző Intézet új, . négy- tantermes szárnyának hiva­talos átadását is az október 6-i centenáriumi ünnepség­hez kötik Kunszentmárton- ban. A 9 órakor kezdődő eseményen a százéves szak­képzés tiszteletére emléktáb­lát avatnak. Mindazokat, akik az intézetben vagy jog­elődjében végeztek, hívják az ünnepségre és az azt kö­vető pályaválasztási kiállí­Május elején nagy szomo­rúságot okozott nekem a Hú­szas stúdió, Hegyi Imre és Kovalik Márta műsora. Rég­óta híve vagyok ennek a műsornak, ha csak tehetem, meghallgatom, mert rendre a mai magyar valóságot ka­pom belőle, embersorsokban. Nos, az a bizonyos májusi műsor kicsit sok volt a va­lóságból: hőse már nem szólalhatott meg, mert sza­bályosan belehalt abba a hadjáratba, amelyet ellene indított a szomszéd megyei Apostagon egy termelőszö­vetkezeti elnök. A harminc­négy éves fömezőgazdász vi­selt sorsáról akkor megszó­lalt sok apostagi, munka­társak, vezetők, párttitkár, s maga az elnök is, aki simu- lékony hangnemben maga is sajnálkozott Németh András tragédiáján. Akkor azzal zártam el a rádiót, hogy fél­tettem a megszólaló, a hely­zetet feltáró apostagi téesz- tagokat, akik közül nem egy valóságos vádbeszédet tar­tott az elnök ellen, volt munkatársuk védelmében. A féltés mellett volt még vala­mi, amit most már nyugod­tan kimondhatok. Gktondi, buta mellébeszélésnek, nyö­gésnek. se ilyen, se olyan ta- karódzásnak tartottam a megszólaló párttitkár nyilat­kozatát. Azért a múlt hét péntek­ién majdnem megnyugod­tam! Zárójelentés címmel a Húszas stúdió ismét egy órás műsorral adózott A postai­nak. A májusi adás után ugyanis a téesz vezetősége saitónert indított a Magyar Rádió ellen. A téeszelnök 13 nonthin kért helyreigazí­tást. s ebből a bíróság 11-et elutasított, két jelentéktelent helyben hagyott. Mást is megtudhatott persze egy óra A belgrádi fellépésen a címszerepben Mertz Tibort, míg a további szerepekben Sztárek Andreát, Derzsi Já­nost, Ká'tay Endrét, Czibulás Pétert, Földesi Juditot és Dob'ák Lajost láthatják majd a nézők. Felvételünk az in­dulást megelőző pillanatok­ban készült. Fotó: Korányi. tás megtekintésére, az isko­la múltját és jelenét bemu­tató videóvetítésre. Az ünnepség és a kiállítás szervezői kérik az általános iskolák igazgatóit a város­ban és az intézet vonzáskör­zetében, hogy az ünnepség napján 10—14 óra, másnap pedig 9—15 óra között tegyék lehetővé a végzős nyolcadi­kosok számára a 14 szak­mát bemutató kiállítás meg­tekintését. alatt a hallgató. Például azt, hogy a májusi nyilatkozók közül sokra elbocsájtás várt, még olyan is volt, akinek nemcsak a munkaviszonyát, a munkakörét is megszüntet­te az elnök. —■ És leváltot­ták a dicstelenül szerepelt párttitkárt is posztjáról, s természetesen Apostagon je­len pillanatban nincs téesz­elnök. Az első választáson jelölték, javasolták a régit, — a műsorban öreg paraszt- emberek szóltak ellene kese­rűen: „még a jelölőlistára se kell nekünk ez az em­ber!” Happy end —- mondhatná az ember, ha Hegyi Imre nem fejezte volna be a mű­sort egy megdöbbentő tény­nyel. A rádióban dicstelenül nyilatkozott volt párttitkár ugyanis a megyei tanács bi­zalmából és ajánlatával most megbízott téeszelnökként „tevékenykedik”. — Nem számít — mondta Hegyi Im­re. nem számít, hogy titkár­nak alkalmatlan, hogy bebi­zonyította köntörfalazásával, nem akar rosszat mondani se az elnökről, se másról — azaz inkább másról, mint az elnökről, nem számít, hogy nem hallja meg a falu öreg­jeinek tiszta, emberi véle­ményét. türelmetlenségét a változást áhítozását. A vi­lágért nem akarok ebből semmiféle következtetést le­vonni, de fölsóhajtottam: bár ez, az apostagi lenne az egyetlen!... — Elkezdődött: tessenek „alakulni az olimpiához”. A rádió ismét bebizonvítottan a legjobban alakult: jobb. ha éjfélig kialussza magát mos­tanában az ember, éjfél után egyenesben jelentkezik Szö­ul! (SJl Kádár Márta Játéknak indult szenvedély lett belőle Vallanak az érmek Kunszentmártonban Emléktábla-avatás, kiállítás Zárójelentés _______Szól a rádió_______

Next

/
Oldalképek
Tartalom