Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-14 / 220. szám
1988. SZEPTEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Menj a viz alá! Ezüstös lányok — Nagyjából hatvan centiméterre a vízfelszín alatt — magyarázta hévvel Takács Zoltán edző —, az az optimális merülési mélység, mert ott viszonylag a legkisebb a vízoszlop súlya és már nem fodrozódhat a víz. Amj pedig — tudom meg később — rendkívül fontos, hiszen a tájékozódási búvárúszók egyik fontos tétele: ne látszódj! öt számban rendeznek versenyeket, a feladat mindig az, hogy a nyílt vízben lebegtetett bólyákat a sportoló megtalálja, és persze minél rövidebb idő alatt. Nos, Bart ha Anikó és Gallyas Tímea — akiknek eredményeiről már olvashattak lapunkban — a múlt héten ugyancsak gyors és pontos volt, hiszen a Witten- bergben rendezett legutóbbi Európa-bajnokságon csoportos tevékenységben (ebben négyen úsznak összehangoltan) ezüstérmet szereztek Katona Zsuzsa és Bedő Gabriellával közösen. Anikó és Tímea ezenkívül a MONK- programban (két versenyző közös programja) is gyarapította az MHSZ-Kötivizig szakosztályának éremgyűjteményét: harmadikok lettek. Amit a lányok elmeséltek, attól a tájékozatlan nem lett sokkal okosabb. Ahhoz, hogy valaki jó tájékozódási búvárúszó legyen, előbb úszástudással és megfelelő kondícióval kell rendelkeznie. Azután gyorsan elsajátítandó az uszonyos úszás technikája, majd jöhet a kézzel kezelendő légzőkészülék. Ezen van a tájékozódáshoz szükséges műszer. A pályát nem Bartha Anikó sokkal a verseny előtt mutatják meg maketten a versenyzőknek, akik térképet rajzolnak maguknak a fontos paraméterekkel, azután nekivágnak az általában hatszázötven méteres távnak. A látótávolság sokszor csak másfél-két méter. A tempó hatalmas. Egyetlen foknyi eltérés kétszáz méteren már azt jelenti, hogy a bójé egy életre elveszett. — Ezt meg kell nézni — mondja a fiatal edző —.magyarázni nehéz róla. Egy bizonyos: verseny közben legalább hét végzetesen fontos dologra kell koncentrálnia a versenyzőknek és ez nem kis dolog. Ezüstös lányaink? Fiatalok (Anikó tizenkilenc, Tímea tizennyolc éves), vidámak, kedvesek. Pedig kilométereket úsznak naponta, tonnákat emelnek, futnak... — Wittenbergben kegyetlenül hideg volt a víz — vallotta be Anikó. — Hát igen, a szovjetek például jóval korábban mehetnek nyílt vízbe, mint mi — [tette hozzá Tímea. — Legjobb esetben május derekán merészkedünk ki, • amikor mások már régen kint dolgoznak. A lányok között a legjobbak a szovjetek, szorosan mögöttük az NDK-beliek és a magyarok. Elég egy aprócska hiba és már föl is borult a sorrend... — Kicsit fáradtak vagyunk —■ mondta szemüvegét megigazítva Bartha Anikó —, sok versenyünk volt, kemény edzések, edzőtáborok... Gallyas Tímea S a kérdésre, hogy a kedves dolgok tízes listáján hová helyeznék a tájékozódási búvárúszást, egyszerre feleltek: az elsőre. Nem sok mindenre marad idő a temérdek munka mellett. Anikó mindenesetre kedveli tanulmányait (most első éves a kereskedelmi- és vendéglátóipari főiskolán), Tímea (negyedéves a Varga Katalin Gimnáziumban) az utazást részesítené előnyben. Beszélgetésünk hétfőn történt, ma pedig már az NSZK-beli Freiburgban készülnek versenyre, ahonnan Jugoszláviába, a jövő évi világbajnokság színhelyére indulnak. És azzal vége a sikeres versenyévadnak. Kezdődhet a nagyon kemény alapozás a következő szezonra. Egy kérdésre még futotta, mielőtt a lányok csomagolni indultak volna. Mi másról, mint vágyaikról kérdeztem őket. — Európa-bajnokságon és persze világbajnokságon is, egyéni versenyben szeretnék dobogós lenni t— felelte komolyan Anikó. — Egyszer állni nagy versenyen odafönt, a dobogó tetején és hallgatni a Himnuszt. Amit nekem játszanak, mondjuk csoportos úszásban — mondta csöndesen Tímea. A gratuláción kívül már nem sok maradt hátra. Csak a jókívánság: sikerüljenek a tervek, valósuljanak meg az álmok. B. Z. Kapósak a röplabdás lányok De a csapatot nem hagyják cserben Vasicsek János edző vezetésével szorgalmasan készülnek a bajnokságra a Szolnoki Vegyiművek NB I-es női röplabdacsapatának a játé- kósai. Változatlanul a tisza- ligeti sportcsarnokban tartják az edzéseket, és ott lesznek a bajnoki mérkőzések is. A jövő héten már megkezdődik a bajnoki pontvadászat. a felkészülés egyik állomásaként Stuttgartba utazott a csapat, ahol az elmúlt hét végén egy nemzetközi tornán vett részt, a többi napokon pedig a környéken, hírverő mérkőzéseket játszott. Az elutazás előtt Vasicsek Jánossal beszélgettünk a változásokról és a várható szereplésről. — Kolláth Emília visszatért a Budapesti Spartacus- ból. Vele erősödtünk, különösen ha figyelembe vesz- szük, hogy ismét válogatott akar lenni. Kovácsné Sipos Jutka a tavasszal szülés után elkezdte az edzéseket, és visszanyerte régi formáját. ö a csapatkapitány, tapasztalatával az egyik vezér- egyéniség lehet. Benke Anita a nyáron az ifjúsági válogatottal táborozott, és részt vett az Ifjúsági Barátság Versenyen. Bónéné Sápi Jutka a műtét után nagyon akar, Sipos Andrea is a tapasztaltabb játékosok közé tartozik már. ugyanúgy, mint Makóiné. Elmondta, hogy az idén öten mentek férjhez. Bordás Mónika és Illés Zsolt az elmúlt szombaton tartotta esküvőjét. öt lánynak „kötötték be a fejét”, de valamennyien játszanak tovább, csupán Agócs. hiányzik, aki Debrecenbe távozott. Eddig több előkészületi mérkőzést játszottak, amelyeken fokozatosan javult a csapat játéka. A bajnokság szeptember 24-én kezdődik, az első párban a Szeged az ellenfél. A mérkőzések változatlanul pénteken és szombaton lesznek. A hét végén még részt vesznek a Hírős Kupán is. — Eredményesebb évet akarunk zárni, mint tavaly — jegyezte meg Vasicsek János. — Sokat várok a fiataloktól , aztán rutinosabb lesz a csapat, hiszen a játékosok többsége már az NB I-ben edződött. Kovácsné Sipos Jutka csapatkapitány is bizakodóan tekint a bajnoki rajt elé. — A húszas létszámú bajnokságban nehéz elhelyezni a csapatunkat — vélekedett. — Nem ismerem eléggé az erőviszonyokat, de bízom abban, hogy nemcsak az újoncokat győzzük majd le. hanem a régebbiek közül is néhányat. Csapatunkban most már az NB I-es képességű játékosok vannak túlsúlyban, nem úgy mint tavaly, amikor még sokan az NB II-ből jöttek. Mindenképpen jobb meccsek lesznek a tavalyinál, több győzelemmel fűszerezve. Mindezekről hamarosan meggyőződhetünk. (Pi) Megérkezett az olimpiai szervező bizottsághoz a Holland Antillák és Katar hivatalos nevezése, s ezzel 156-ra emelkedett a szöuli játékok „bejegyezett” résztvevő országainak száma. A szervezők számítanak még Brunei, Libéria, Mali és Kongó nevezésére. (AFP) * * • Tíz versenyszámban össze sen hatvannégy román sportoló indul a szöuli olimpián. Közülük a legnagyobb nemzetközi tapasztalatokkal Maricica Puica futónő, a 3000 méteres síkfutás olimpiai bajnoka, valamint Nicu Vlad súlyemelő rendelkezik. A legtöbb érmet a fiatal tornászlányoktól várják. (ADN) Olimpiai egyveleg Nemcsak a versenyzők, hanem a jelen levő vezető sportfunkcionáriusok létszámát tekintve is rekordnak ígérkezik a szöuli olimpia. A résztvevő 160 országból 82 állam sportminiszterére, illetve állami sporthivatalának vezetőjére számítanak. (DPA) * * * Edwin Mosest egyáltalán nem zavarja, hogy a maga 33 esztendejével a gátfutók „korelnökének” számít. Szolnok megyeiek az olimpiákon 2. Egy oldalon az űrhajósokkal Ha Szolnok, akkor vízilabda. Egy-egy sportágban a hagyomány — az a tiszteletet parancsoló iskola, melyben generációról generációra száll át a sikerszerzés képessége — semmi mással nem pótolható. És tegyük hozzá, bűnös pazarlás, ha valahol veszni hagyják éppen ezt a különleges adottságot. Ma már nehéz lenne kibogozni, mikor kezdődött Szolnokon „komolyra fordulni” a vízipóló. Talán 1927-ben, amikor felépült a Szolnoki MÁV uszodája, és a környék srácai a grundok helyett a medencét választották? Mindenesetre a Hasznos-testvérek, Boros Ottó és a többiek már a felszabadulás előtt is otthonosan mozogtak a „cseppfolyós közegben”. Vagy talán 1949. május 1- jén talált végleg otthonra a vízilabda a Xipza partján, amikor a Damjanich uszoda avatását tartották igencsak ünnepélyes külsőségek között? Így vagy úgy, de 1952- ben Helsinkiben már aranyéremmel fizetett a szolnoki pólónak e tisztes hagyomány. És aki kivívta, az a Hasznos István volt, akit pompás úszóként is ismertek országszerte, de az olimpián az NSZK és Mexikó ellen már középcsatárt játszott. és mérkőzésenként három-négy góllal járult hozzá a csapat aranyához. Az „öreg” Hasznos, ha szépet álmodik, még mindig a Helsinkiből való hazatérés filmjét pergeti le: már Csehszlovákiában magyar zászlókat lobogtatókkal volt tele a vasúti töltés, aztán az „aranyvonat” befutott a Nyugatiba, és a rendőröknek akadt doguk, hogy megfékezzék, kordában tartsák az önfeledt mámorban ünneplő tömeget. Aztán a 16 aranyérem szerzőit szinte sodorta, vitte magával az emberáradat a November 7 térig, ahol a hivatalos ünnepséget tartották. Ez volt 1952-ben, a helsinki olimpia után. Egy világverseny után, amely ma már történelem. Négy év múlva Mel- bourne-ben meglehetősen zaklatott magyar csapat csatázott naponta az ötkarikás sikerekért. És miközben félfüllel a hazai híreket hallgatták aggódva — ne feledjük, októbert írtunk ebben az esztendőben! — aranyérmeket szereztek, többnyire ellenálltak a kinnmaradásra csábító sziréneknek, elhessegették a rémhíreket, s azok, akik emberként is aranyérmesek voltak — becsületesen haza is értek. Boros Ottó, a magyar vízilabda-válogatott kapuvédője ekkor szerezte első aranyérmét, s ebben a csapatban jutott kulcsszerep Mayer Mihálynak is, napjaink szolnoki edzőjének. Mindketten megkapták a sorstól azt az ajándékot, hogy a gyengébben sikerült római szereplést 1964-ben Tokióban tegyék jóvá. Hát persze, hogy sikerült, hiszen még mindig a sportág „Himalájáját” ostromolta a magyar póló. A nehéz küzdelemben kivívott győzelmet egy derűs, „szélesvásznú” fotó örökíti meg, melyen Gyarmati Dezső mellett egy gyerekképű ifjonc áll: Kanizsa Tivadar, akivel csak a sportban volt méltányos a sors. Már edzőként rakta hozzá a téglát a szolnoki vízilabda szilárd építményéhez, amikor egy buta autóbaleset. .. — Dehát ezt már tudják a Szolnok megyei sportbarátok. Megérte még a dicsőséges hazatérést a japán fővárosból: a Szolnok Megyei Néplap első oldalán Boros Ottó és Kanizsa Tivadar fényképe Komarovnak és két társának portréjával együtt jelent meg. Aligha jósolta volna akkor bárki is, hogy a szimpatikus asztronauta és a viliódzó technikájú sportoló életpályája egyaránt tragikus véletlennel fejeződik be. Sokan találgatják, hány szolnoki vízilabdás álma teljesülhetett volna az olimpiai szerepléssel, ha nem kell cipelniük a vidékiség hátrányát. Nos, miként Cserve- nyák Tibor is menten az akkori szövetségi kapitány kegyeltje lett, amint eltávozott Szolnokról, ugyanígy érhette volna meg a világversenyen való szereplés dicsőségét Urban. Lajos, Pintér István vagy. később Pintér Ferenc, ifjú Hasznos István, és még jónéhány remek sportember. Szöulban Mohi holtán és Pintér István lesz ott a magyar vízilabda-csapat tagjaként. Nekik nemcsak a nemzeti színek dicsőségéért kell vízbe szállni, de azért is, hogy a vidéki vízipólónak végre olyan rangot szerezzenek, amely lehetetlenné teszi a jövőben a méltatlan mellőzést! Palágyi Béla (folytatjuk) Kosárlabda Második lett az Olajbányász Hírek, eredmények — HORGÁSZAT. Az „Uniszöv” Fekete István horgászegyesület szeptember 17- én, szombaton rendezi meg a hagyományos Csatordai-em lékversenyt Kunszentmár- tonban, a Kőrösön, a Farkaskanyarban. — LABDARÚGÁS. A labdarúgó NB III Tisza csoportjában megyénk csapatai szombaton lépnek pályára, kezdés 15 órakor. A párosítás: Törökszentmiklós— Jászkisér, Hanyecz, Mezőtúri Honvéd—Kaba, Fodor S„ Szeghalom—Volán Rákóczi. Mai műsor Labdarúgás. Magyar Népköztársasági Kupa: Mezőtúri Honvéd—Szeged SC, Mezőtúr, 16. Előkészületi mérkőzés: Volán-Rákóczi—Hatvan, Rákócziiéivá, 15. Kosárlabda. Előkészületi mérkőzés: Szolnoki Olajbányász—Szarvas, tiszaligeti sportcsarnok, 18. — Gyakran kérdeznek, hogy meddig töröm még magam a fiatalabbak legyőzésével. A kérdést fordítva kellene feltenni: mikorra lesznek már képesek beérni engem a fiatalok? — mondta Moses. (AP) » *. * Puerto Rico 71 sportolóval képviselteti magát a XXIV. nyári ötkarikás játékokon. A versenyzőket szállító repülőgép hétfőn landolt Kimpo nemzetközi repülőterén. A karib-tengeri országban úgy vélik, hogy éremszerzési esélye legfeljebb néhány ökölvívónak és a férfi kosárlabda válogatottnak van. (Pren- sa Latina) A Szolnoki Olajbányász NB I-es férfi kosárlabda-csapata a bajnokságra készülést elősegítő kupán vett részt Debrecenben. A helyi konzervgyár által támogatott pénzdíjas tornán hat csapat szerepelt. A két csoportban lebonyolított mérkőzéseken a szolnoki csapat a régi rivális Hódmezővásárhely ellen lépett először pályára. Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, mindkét csapat sok hibával játszott. Folyamatos játék nem alakulhatott ki, mert rengeteg személyi hibát követtek el a játékosok. (A mérkőzés folyamán nyolc játékos pontozódott ki, és összesen 67 faultot ítéltek a játékvezetők). A második játékrész elején ráijesztett a „vásárhely” a Berkicset nélkülöző Olajbányászra. Rövid idő alatt 10 pontos különbségre tett szert, és a 11. percre már 58:40-re növelte előnyét. Ekkor egészpályás letámadásra tért át a bányász, és a fáradni látszó Spartacust a 38. percben utolérte a pontgyártásban 66:66. Ezután 'mindkét csapat csak büntetőkből volt eredményes, de Vida triplája végleg eldöntötte a mérkőzés -sorsát. Olajbányász SE—HSVSE 73:69 (26:28). Kmézics (15), Makszin, Misek (13), Tóth (5), Radon- jics (11). Csere: Judik (7), Vida (6), Fésűs (6), Fejes (6), Földvári (4). A következő ellenfél a Nyíregyházi TK együttese volt. Az NB Il-es gárda csak 3 percig tudott ellenállni a nagy lendülettel és lelkesedéssel játszó szolnokiaknak. A látványos megoldásokat alkalmazó Olajbányász minden játékosa dicséretet érdemel. Olajbányász SE—Nyíregyházi TK 106:53 (48:26). Földvári (4), Judik (14), Fésűs (5), Fejes (12), Radon- jics (11). Csere: Kmézics (10), Makszin (16), Misek (6), Tóth (16), Vida (12). A döntőt a két csoport győztese játszotta: KSC—Olajbányász SE 89:82 (45:41). KSC: Csor- vási (8), Király (16), Lakosa (8), Pisznak (20), Stankie- vics (14), Csere: Felföldi (4), Cseh (15), Szolnoki (4). Edző: Rezák László. Olajbányász SE: Kmézics (8), Misek (14), Tóth (8), Ra- donjics (21), Vida (10), Csere: Makszin (8), Fésűs (5), Judik, Fejes (8). Edző: Halmos István és Szalai Ferenc. Az első félidőben végig fejfej mellett haladtak a csapatok, jelentősebb előnyre egyikük sem tudott szert tenni. A kecskemétiek nagyobb figyelmet fordítottak a palánk alatti védekezésre, és a létszámfölényes helyzetek kihasználására. A folytatásban végig a KSC tartotta kezében a mérkőzés irányítását, és jobb csapatmunkájával megérdemelten nyerte a DEKO Kupát és a velejáró 15 ezer forint pénzjutalmat. Az Olajbányász a második helyezésért 10 ezer forint pénzdíjat kapott. A torna legjobb dobója a KSC vendégjátékosa, a lengyel PiszJ nak lett, 80 találattal. — Kékesi — Takács Zoltán
