Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
1988. SZEPTEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sisak és cilinder A Zrínyi Katonai Könyves Lapkiadó a napokban jelentette meg a Sisak és cilinder című sorozat első két kötetét — Bethlen István emlékiratát és Náray Antal visszaemlékezését. A sorozat címe jelzi — Sisak és cilinder — hogy a kiadó egykori katonák és politikusok emlékiratait, visz- szaemlékezéseit — értő ismertetőkkel — akarja közreadni. Az első két kötet nagyjából hasonló időszakról és témáról szól: Magyarország II. világháborús szerepéről. Az is közös ismérve Bethlen és Náray emlékiratának, hogy hozzávetőlegesen az általuk elemzett korban keletkeztek, mindkettőnek meglehetősen regényes volt az életútja, Bethlen 1944-ben készült emlékirata 1985-ben jelent meg először — Münchenben — míg Náray Antal 1945-ben saját kezűleg gépelt emlékirata 37 év után került elő a passaui Római Katolikus Püspökség levéltárából. A két szerzőt az a tény is összekapcsolja, hogy mindketten 1930-as évek és a vészterhes 1940-es évek első feléről jegyezték fel az akkori eseményekhez kötődő gondolataikat. Mindketten az akkori Magyarország jelentős személyiségei közé tartoztak. Gróf Bethlen István régi erdélyi családban született — de nem volt az erdélyi fejedelem Bethlen Gábor leszármazottja — 1901-ben már országgyűlési képviselő, 1921-től 1931-ig miniszterelnök. Az utóbbi dátumtól kezdve semmiféle kormányzati beosztást nem vállalt, de szinte a végkifejletig Worthy „szürke eminenciása” volt. Az ország 1944-es német megszállását követően bujdosni kényszerült, Horthy kormányzóra gyakorolt hatása a minimálisra csökkent, elképzeléseit tanácsait a politika nem tette magáévá. A Sisak és cilinder első kötete három főrészből áll. Az emlékiratot sajtó alá rendező Romsics Ignác írta meg Bethlen 1901—1944 közötti politikai pályaképét; Bolza Ilona a bujdosó Bethlenről publikál. (Az utókor háláját ezúttal is hogy fejezzük ki számára, hiszen azt, hogy Bethlen emlékiratát olvashatjuk, Bolza Ilonának köszönhetjük: nehéz időkön keresztül ő őrizte meg a politikai dokumentumot). A könyv harmadik, legfontosabb része maga az emlékirat, A magyar politika a második világháborúban címmel, Politikai tanulmány vagy vádirat alcímmel. Az emlékiratból nagy koncepciójú politikust ismerhetünk meg. Bethlen a Háromhatalmi Egyezményhez — Németország, Olaszország, Japán — való csatlakozást végzetes ballépésnek minősítette, megállapítja, hogy „a Don partján harcoló magyar katonáknak egy pillanatig sem volt az az érzése, hogy hazáját védi ottan”. Súlyos bírálatot mond Bárdossyról, elítéli a működő kormányokat a faji alapon álló néppusztításáért: „Mindenkitől elhagyatva, ellenségtől, baráttól egyaránt üldözve igazán egyedül állottunk a világban és mérföldlépésekkel közeledtünk a dicstelen megsemmisülés felé.” — írja Bethlen. Az emlékirat záró mondatában keserűen állapítja meg: „így váltunk a német érdekek prédájává.. A sorozat második kötetének szerzője nem volt olyan rangos politikus, mint Bethlen István, de beosztásai, összeköttetései révén Náray Antal is kútfőértékű tényeket rögzített. Pályájának egyik csúcsa az az időszak volt. amikor a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács vezértitkára lett — 1940-ben — s ettől kezdve Teleki Pál miniszterelnök közvetlen munkatársa volt. Bethlen István emlékirata Náray Antal visszaemlékezése Teleki halála után Náray helyzete megingott, 1942- ben — akkor már tábornok — nyugdíjazták, de a Horthy család, elsősorban a két Horthy fiú ajánlására a művelt, a művészetek iránt fogékony, sok nyelven kitűnően beszélő Nárayt a Rádió és a Magyar Távirati Iroda elnökének nevezték ki. 1944 tavaszán leváltották, később a nyilasok letartóztatták, nyugatra hurcolták. Fogságából 1945. áprilisában szabadult, emlékiratait Triítern község papjának házában írta meg. A kéziratot 1982-ben hozta haza fia, Náray Lajos. A visszaemlékezések legértékesebb része minden valószínűség szerint az a fejezet, amely a Feljegyzéseim Magyarország hadbalépésé- ről címet viseli. Ebben először a Jugoszlávia elleni hadbalépésről van szó, majd Náray azt is leírja, hogyan jutott el az ország hadseregének elvesztéséhez. A visz- szaemlékező többször volt az ország kormányzójánál magánkihallgatáson, szoros baráti kapcsolatban állott Horthy Istvánnal, s a Rádió elnöki tisztsége folytán a kar vezető politikusaival is naponként volt alkalma találkoznia. Kétségtelen, hogy a visszaemlékezés nem mentes az elfogultságtól — Ná- ray ezt nem is tagadja — de becsületes jó szándékú, kútfő értékéhez — kellő forráskritikával — nem férhet kétség. A kiadó igen jó szolgálatot tett mindazoknak, akik a még napjainkban is csak hézagosán ismert, a szerző korabeli események iránt érdeklődnek. Kíváncsian várjuk a sorozat további köteteit. * r- ti — SZÓL A RÁDIÓ Mit üzen? A héten az 530. adásához érkezett a rádió talán leginkább közérdeklődésre számot tartó, s emiatt is egyik leghallgatottabb műsora, a Mit üzen a rádió? Ha tudom, hogy ez a műsor kéthetenként jelentkezik, könnyű rádöbbenni, hogy már két évtizede szól. Manapság, amikor műsorok megújhodását tapasztalhatjuk, meg új műsorok jelentkeznek, felületesen egyszerű lenne megkérdezni: van értelme. kell még? A hallgatónak minden bizonnyal kell — és ha kell, még azon se szabad sopánkodni, hogy szerkezetében, szerkesztésében sem újították meg az évek folyamán. Csak, ahogy megszokták, s megszoktuk, előadják a témákat, s kibontják, hogy ne csak az ismerjen rá, aki tollat fogott, s maga, családja, munkahelyi vagy lakóhelyi kisebb közössége érdekében szót emelt, hanem mindenki. Egyfajta kapcsolat ez, ritkán hallottam még, hogy azért írt levelet a hallgató, hogy menjenek hozzá a riporterek, adják hírül az országnak, szépen él az idős ember gyerekeivel, harmóniában osztják meg a közös fedelet a felnőtt gyerekek szüleikkel, hogy jó szomszédok baráti közösségében hogyan telik egy-egy utca embereinek élete ... Gyarló emberek vagyunk, az örömhírt miért „hencegnénk” el a rádiónak? Ám, ha sérelem ér bennünket egyszerű a recept: megírjuk a rádiónak! Ebből következik, hogy ez a műsor a pesszimista hallgatót időnként olyan következtetésre készteti, mintha világunkban egyre több lenne a baj, a rossz, a viszály. Persze, hogy ez nem igaz, de — akár bevalljuk, akár nem — sokszor keserű szájjal, gubancos gondolatokkal hallgatjuk Kerényi Máriát és dr. Szegő Tamást. A mostani, 530. adásban azért akadt jó hír is. A bólyi tanácsról szóltak, amely megoldotta az idős, magányos öregek ellátásának legtöbb gondját, öregek otthonát létesítettek, amelyben gondoskodnak azokról, akik a tanács segítségével eladják családi házaikat, s a közös fedél alá költöznek. Persze itt is maradt még némi gubanc. s a jogértő riporterek a minisztériumig mentek, megtudni, hogyan is lehetne okosabban, s az öregek érdekeit jobban figyelembe venni az eladásoknál. „Valakik” ugyanis kitalálták, hogy a fölértékelt ház csak azon az áron adható el, amennyire az értékelők meghatározták. Nem lehet licitálni érte, többért adni, mégha oly nagy is az érdeklődés iránta. Persze, ebben a műsorban is volt az egyik leggyakoribb városi témáról szó. Valóságos krimibe illő, amit a műsor riporterei csinálnak időnként, amikor egy-egy lakóházban meg kellene oldani a beázást, a csőtörést. Most is akadt egy fővárosi példa, ahol a lakó évek óta „vöd- ( rökkel” él fürdőszobájában. (SJ) Új magyar tóvéfilmek Űj hazai televíziós produkciókkal találkozhatnak a nézők a képernyőn a Budapesti Művészeti Hetek idején. Kosztolányi Dezső műveiből Hajnali párbeszéd címmel Esztergályos Károly írt és rendezett tévéfilmet. Az összeállítás szoros egységben dolgozza fel az író novellafüzérének, az Esti Kornélnak négy fejezetét, valamint a Barkoehba, a Hrusz Krisztina csodálatos látogatása, a Vendég és az Utolsó felolvasás című írásokat — Gálffi László főszereplésével. Csáth Géza életét és művészetét idézi fel A varázsló álma című tévéjáték. Az író gyermekkori, kamasz-, ifjú- és felnőttkori énjét villantja fel a darab Csáth írásai tükrében, s a Hamvazószerda című színadi játékra építve. Ehhez illeszkednek a különböző novellákból és egyéb írásokból származó motívumok, amelyek valamiféleképpen mind Csáth személyére vonatkoznak. A film a XVIII. Veszprémi Tévétalálkozón a drámai kategória fődíját nyerte el. Bertha Bulcsú—Schulze Éva a Labdaálmok című tévéfilmjének hőse egy asztaliteniszező, de a történet nem sportsztori: azokról az alkotni vágyó emberekről szól, akik a középszerűség kényelméről szívesen lemondanak egy eszméért vagy egy messzi célért. A darab rendezője Mihályfi Imre, szerepeit egyebek között Berencsi Attila, Czinkóczi Zsuzsanna. Koltai Róbert és Tordai Teri alakítja. Barna Gyöngyök: amatőrök vagy profik? Audiatur et altera pars A feleim magyarul annyit tesz, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Nemrégiben ugyanis e hasábokon interjú jelent meg a szolnoki Barna Gyöngyök együttes két tagjával, akik beszélgetés közben szóba hozták a Barna Gyöngyök jelenlegi rendezetlen helyzetét, s művészeti vezetőjük, Kozák László egyúttal be is jelentette, hogy feloszlatja az együttest. A nyilatkozat felborzolta a kedélyeket, hiszen többnyire váratlanul érte a csoport tagságát, illetve annak — a fenntartó intézményekben dolgozó — társadalmi-gazdasági vezetését. A bonyolult helyzet tisztázására nemrégiben a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban összeültek az illetékesek, hogy végre tiszta vizet öntsenek a pohárba. A kerekasztal-megbeszélésen jelen volt Kovács Mihály, a művelődési központ igazgató-helyettese, Kollár József, a Megyei Cigánykoprdináci- ós Bizottság titkára. Farkas Flórián, az Országos Cigánytanács titkárságának tagja, az együttes gazdasági vezetője, Czikkely Anna, a művelődési központ munkatársa, a csoport patrónusa. Az együttest — jóllehet minden tag mehívást kapott — csupán Kozák István képviselte, egy órás késéssel pedig Kozák László, művészeti vezető. Kollár József: — Megígértük a tagságnak, ha véget ér a csehszlovákiai straznicei fellépés és a Ki mit tud? rendezvénysorozata, összeülünk,. és megbeszéljük a dolgokat. Ekkor azonban megjelent ez a cikk a Néplapban, s emiatt ugrott egy görögországi, illetve angliai út. fezt is meg kellene vizsgálnunk, hogy mennyire fedi a valóságot Kozák László nyilatkozata, hogy tudniillik az együttes néhány tagja mindenáron profi akar lenni. Czikkely Anna: — Nem hiszem, hogy a két külföldi utat a cikk vétózta volna meg. Egyébként tudomásom szerint a fenntartó intézményhez hivatalos felkérés nem is érkezett a két külföldi úttal kapcsolatban... Farkas Flórián: — A kialakult helyzet okai oda vezethetők vissza, hogy az együttesben akadnak olyan kiemelkedő táncosok, akik ismertek lettek, s nyomukba akarnak szegődni a többiek is. Látják például, hogy Kozák László járja a külföldet, és pénzt is keres. Kollár J.: — Ez mind szép, csakhogy az együttes felét sem teljesíti annak, amit vállalt. A próbákra például félórás késéssel érkeztek, gyakran nem is próbáltak, mondván: ők már mindent tudnak. Áz előadásokon azonban rendre elfáradtak, kimerültek. Egyébként jellemző az is, hogy a mostani megbeszélésre is csak egyetlen tag jött el. Farkas F.: — Nekem is az a véleményem, hogy az együttessel elszaladt a ló, helyre kell tenni néhány dolgot. például világosan látni kell, hogy a Barna Gyöngyöket a Kozák család tartja kézben. Ezt nem ártana nagyító alá venni. Czikkely A.: — Kiegészíteném azzal, hogy Szolnokon két — elnézést a kifejezésért — „tehetségtermelő” család él, á Raffael és a Kozák. Én úgy látom hogy kettejük rivalizálása meglehetősen kihat a Barna Gyöngyök működésére. Kozák István: — Ez így igaz. Ha én elvállalnám az együttes vezetését, megharagudnának rám, mert egész egyszerűen nem tudják elviselni, hogy közülük valaki irányítsa a többieket. Kovács Mihály: — Működött már korábban nálunk egy tisztes sikereket elérő együttes, amely széthúzások miatt megszűnt. Éppen három évvel ezelőtt, 1985. augusztus 15-én kezdtünk el a Barna Gyöngyökkel foglalkozni. Kezdettől fogva magas színvonalon dolgozott az együttes; sok örömet szereztek maguknak, nekünk is. Teltek az évek, s az az érzésem, hogy az együttes sorsa, válsága jól példázza cigánypolitikánk gyengeségeit. A tehetséges tagokra felfigyeltek profi cigányegyüttesek, amelyek vendégként meghívták a gyerekeinket, akik megfordultak a pesti Vigadóban, Bécsben, és még sorolhatnám. Ezek a srácok jószerével be sem fejezték az általános iskolát, és máris a mélyvízben találták magukat. A siker megrészegítette őket. A szakadás a művelődési központ mint fenntartó, és a Barna Gyöngyök között akkor következett be, amikor tavaly decemberben a tagok kijelentették, hogy nem hajlandók felmenni a fővárosba a néptánc antológiára, mert ők profik akarnak lenni. Mi azonban így nem tudjuk felvállalni az együttest, mert többek között nem áll módunkban béralapot teremteni, de hadd ne soroljam tovább. Inkább amatőrökkel foglalkozunk szívesen; egyébként ez a ház egyik feladata is. Czikkely A.: — A budapesti elutazás előtt a társaság egyik része összejött, jelesül azok, akik amatőrök akartak maradni, a másik pedig nem. Ekkor én úgy döntöttem, hogy nem csinálom tovább az egészet. Bedobtam a törülközőt. Kollár J.: — Azzal, hogy Czikkely Anna megvált a csoporttól mélypontra kerültek. Éppen ezért örültünk annak, hogy a Ki mit tud? visszahozta a tagság önbizalmát. Ám itt nem jutott tovább a tévészereplésre a Barna Gyöngyök, sem egyéniben a két Kozák-testvér. Megint törés keletkezett, és fellángoltak a régi viták. Mi azt szeretnénk, az ama- tőrséget választó „maggal” megértetni, hogy a profizmus iránt vonzódó Kozák Lászlóék nélkül is jó lehet ez az együttes. A jövőt illetően az lenne az egyik elképzelés, hogy ismét válogatnánk Raffael László és Kozák István mellé olyan tehetséges kisgyerekeket. akikkel lehet dolgozni. A másik pedig, hogy Üjszászon patronálunk egy szorgalmasan gyakorló együttest, amely később befuthatna. Karácsonykor bemutatnánk mindkét csoportot. (Eközben megérkezik Kozák László.) Kozák László: — Én olyan emberekkel akarok dolgozni. akik rendszeresen eljárnak a próbákra. A profizmusról annyit, hogy miért ne kapjunk pénzt, ha táncolunk?! Ügy érzem, van lehetőség arra. hogy kétévi próba után levizsgázzunk, s aztán pénzt keressünk. Farkas F.: — Nekem az a véleményem, hogy a profi út elzáródott, mert nincs pénz erre, nem akad olyan „dörzsölt" menedzser, aki tudna futtatni benneteket. Kovács M.: Az elhatározás következményeivel számolni kell. ugyanis aki profi akar lenni, abból kell megélnie. Ti azonban nem ismeritek a piac szabályait, s az istennek se akarjátok megérteni. hogy mi nem vonhatjuk el a pénzt az amatőröktől. Meg aztán azon is ildomos lenne elgondolkodni, hogy a profiélethez elsősorban munkafegyelem és szerződési fegyelem tartozik: bármelyiknek a megszegése bukással jár. Kozák L.: — Mégis azt mondom, egy darabig legyünk amatőrök, aztán majd megpróbálkozunk a profiélettel. * • • A megbeszélésen — egy időre — megállapodás született, mégha ingatag talajon is. A Barna Gyöngyök — egyelőre öntevékeny módon — tovább munkálkodhat az értékes cigányfolklór (meg)- átmentésén, a Szolnok megyei cigányság kulturális örökségének ország-világ előtt való megismertetésén. A mai művészvilágban a fennmaradásért folyó küzdelmet, a viszonylag gyér számú lehetőséget, illetve a profi élet nehézségeit, uram bocsá’ süllyesztőit ismerve szinte bizonyossá válik, hogy a Barna Gyöngyök számára egyelőre az amatőr út ígérkezik járhatónak — többek között azért is, mert ez jelent biztos alapot a cigány táncok összegyűjtésére, megőrzésére, bemutatására. A folyamat természetesen nem állítható meg: a mozgalom előbb-utóbb úgyis felszínre hozza a legtehetségesebb táncosokat, akiknek esetleg módjukban állhat profivá válni. De ezenközben az utánpótlás nem halhat el, mert amatőrmozgalomra mindig is szükség volt, van, lesz. Jurkovics János lózsef Bttila eddig ismeretlen kézirata Mákén Makóról elszármazott budapesti lakostól vásárolta meg a makói József Attila Múzeum névadójának eddig ismeretlen kéziratát. Képünkön a kézirat két oldala (MTI-fotó: Stekovits János) L
