Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 13. ___Félpénzen M a véget ér a nyári vásár. Nehogy a kereskedőket okolja bárki is, ha úgy ta­pasztalta, nem volt ez olyan, mint a sok éve megszokott, sok vásárló csak üres szatyrokkal vonult ki az áruházakból, szaküzletekből. Bár a kép nem egységes, szolídabbra, szerényebbre sikerült ná­lunk is, mint ahogyan bárhol az ország­ban. Nem azért, mert nem volt megfelelő a kínálat — bár helyenként ez is közre­játszhatott a forgalom- csökkenésében — nem is azért, mert a vásárlók nagy több­sége legyint az olcsó, a leértékelt áruféle­ségekre. Egyszerűen azért, mert az embe­rek nagy többsége azt mondja: enni kell. az élelemre elmegy a bér eddiginél jóval nagyobb része. Nincs pénz öltözködésre. Mintha előre érezték volna ezt Kun- szentmártonban, meg Karcagon is a fo­gyasztási szövetkezetekben. A karcagi nagy áfészáruház, meg a kunszentmártoni Harmónia is a nyári vásár idején plusz tíz százalékos engedményt adott azoknak a vásárlóknak, akik tagjai a fogyasztási szövetkezetnek. Nos, Kunszentmártonban, ahol 20—30—40 százalékkal olcsóbban kí­nálták ebben a két hétben az árukat lehet mondani, akár félpénzen is hozzájuthatott a vásárló ruhafélékhez, cipőhöz. Ennek el­lenére: az érdeklődés csak a vásár elején, az első két napon volt igen nagy, a két­millió forint értékű kedvezményes áru­készlet mégse fogyott el teljesen e hét kö­zepéig. Mindehhez vegyük hozzá, hogy az első félévi ruházati forgalom lényegesen kisebb volt a tavalyinál is. Nem azért, mert gyűjti az átlagvásárló a pénzét — egyszerűen azért, mert kevesebb pénze van. Karcagon is hasonló volt az érdeklő­dés, az 1 milliós készletből marad a vásár utáni napokra is. Jászberényben, a Skála Áruház vezetői nem is fűztek különösebb elképzeléseket a kéthetes vásárhoz, ök bő­rükön tapasztalták tavaly, mennyire elvá­sárolta, elköltötte vásárlóközönségük a pénzét 1987-ben. Nem csoda, hogy stagnál vagy csökken az idén az érdeklődés, s még a gyerekcipők iránt se különösebben kapkod senki — a herényiek „bespájzol­tak’ belőle tavaly. Ennek ellenére, volt nyári vásár, volt forgalom — ha nem is olyan, mint a korábbi években. Ellentét Szolnokról: A Skála Áruház­ban „dühöngött” a forgalom a cipőosztá­lyon. Olyannyira, hogy az előrelátó áruhá­zi, szövetkezeti vezetők néhány áruféle­ségre ki is mondták: véglegesen leáraz­zák. Hátha így jobban megy. s a vásár időszaka után is talál vevőt sok női cipő, női és gyermek nyári divatáru. Az Ideál Kereskedelmi Vállalat sok szol­noki és vidéki áruházában, szaküzletében 23 millió forint értékű árut vontak be a kedvezményes nyári vásárba. Hatmilliót takarít meg a vásárlóközönség, ha mind elfogy. Sajnos, ezekben a boltokban is két-három napos csoda volt a nyári vásár. Remélhető, a kínálat javarésze elfogy — s örülni is lehetne neki, ha egész első fél­évben nem az lett volna a kereskedők ta­pasztalata: csökken az érdeklődés a ruhá- záti cikkek iránt, legfeljebb az olcsó áru­kért ad szívesen pénzt a vevő. A Centrum­ban az idei nyári vásár az eddigiek közül a legszerényebb volt. Igaz is, náluk hétfőn és csütörtökön minden héten talál ked­vezményt a vevő. Lassan ki is számolgatja magának az ember, mikor, miért érdemes a nagyáruházba betérni. A Május 1 Ruha­gyár üzlete a csendes Magyar utcában iga­zán szép. cseppet se divatjamúlt ruhákat, kosztümöket, kabátokat kínált a vásár ide­jén. egységesen negyven százalékkal ol­csóbban. 1,2 milliós volt a készlet — 670 ezer forint értékű holmi még a vásár lezá­rása előtt gazdára talált Marad hát a polcokon, tárlókban szinte mindenütt a kínálatból, hiszen akadt bő­ven „vásárló”, aki tudott volna magának választani belőle — de nem tehette, hi­szen vigyázni kell a kevés pénzre. Talál­koztam nyugdíjassal, aki szomorúan mondta, bolt tájékára se ment két hétig, minek fájdítsa a szívét. És láttam olyan fiatalasszonyt, aki a leértékelt árú gyer­mekcipőket is csak kézbe fogta, otthagyta. Országszerte már a vásár első hetében kiderült: ez se olyan már, mint a régi. Hi­ába van vásár, ha a vásárló csak az élel­miszeráruházakba, -boltokba jár rendsze­resen, ha sok háztartásban az is elég, ha az alapvető élelmiszereket meg tudják venni. Meg is kérdeztem néhány kereske­dőt, az élelmiszer-kereskedelemben. Elké­pedtem azon, amit mondtak: az alapvető élelmiszerek forgalma is csökkent, a leg­utóbbi húsáremelés óta érezhetően keve­sebb húst veszünk, mint előtte. És tessék megfogódzkodni: csak az italok forgalma nő jelentősen (az’ áránál is jobban) ma­napság! Nincs az embernek semmi kedve örök­ké a nehézségekről, az élet bajairól írni. Nincs nagyobb öröm annál, ha jóról, szép­ről tud beszámolni. Manapság ez egyre rit­kábban adatik meg a krónikásnak... O, a Balaton _ K épeslap helyett az otthon maradóknak Ma még Zagyvarékast a térképen egyetlen kis piros pont jelöli, de feltételezhe­tően nem sokáig. Ugyanis pár év alatt a vasútállomás szomszédságából már egy szűk kilométernyi új utcasor „nőtt ki”. Nem önmagában, mivel már keresztirányú utak is jelzik Szolnoktól ti­zenkét kilométerre az épí­tési kedvet, elvégre már kö­zel kétszáz ház bizonyítja az otthonteremtési hajlandósá­got. Vajon kik laknak erre­felé, és miért vállalták ezt az életformát? A hangzatos elnevezésű Csárda út jobb oldalán fé­lig kész ház látható. A főfa­lak már állnak, de „kalap” még nem került föléjük. Mégis szemmel láthatóan gyönyörködve nézi Kapus Élvezik a futkározást — A két gyerek? — Ök már holnap jönné­nek. Ha kiugrunk, be sem lehet verni őket, annyira él­vezik a futkározást, a sza­bad életet. — Panasz? — Villany, víz, gáz van, de egy jobb ellátású ABC elkelne. Ennél nagyobb baj az, hogy az ÁFA vissza­igénylése valahogy vonta­tott. Két-három hétig is rajta ül az adóhivatal, pe­dig nekem most nagyon kel­lene az a 32 ezer forint. A gyerekek a vakáció fel­hőtlen óráit most is a szom­szédban töltik, Kiss Józse- féknél. Ök is Szolnokról jöt­tek: a férj még dolgozik, a felesége már hazaérkezett, a nagylány és a nagyfiú pe­dig videózik. .— Július 28-án „menekül­tünk ki” a Vosztokról — mondja Kissné. — A férjem hivatásos katpna, a lányom szeptemberben kezd az első munkahelyén, a fiam még tanul, én pedig a húsiparban helyezkedtem el. — Az utazás? — Sűrűn indulnak vona­tok, úgyhogy nem távolság ez a tizenkét kilométer. A házban a gáz még be­kötésre vár, és a melléképü­letek is most készülnek. Kisséknek is az a vélemé­nye, hogy a jószágtartás Közel a megyeszékhely A tanácstól megtudtuk, akad olyan időszak, amikor évente húsz-huszonöt ház­zal gyarapodik a telep. Ak­kora az érdeklődés, hogy újabb tíz-tizenöt telek kiala­D. Szabó Miklós Többet ér a betegállomány Társadalombiztosítási tapasztalatok László és felesége leendő ott­honukat. — A szolnoki Szántó kör­úti panellakásunkat cserél­jük fel ezzel a kertes ház­zal. Nyíregyháziak vagyunk mindketten, két fiunk szüle­tett, és már régi vágyunk, hogy szabad levegő vegyen körül bennünket. Olyan sa­ját otthon, amelyik szom­szédságában jószágokat tarthatunk, és ahol gyü­mölcsfák adnak árnyékot. — A városban nem pró­bálkoztak? — Hol kapok én telket 29 ezer 800-ért? Még így is 1,1 millióba kerül a ház, ha egyáltalán ennyi elég lesz. Azután ha jövőre költözünk, szaporodik a család, mivel a feleségem szüleit is magunk­hoz vesszük. hozzátartozik mindennap­jaikhoz. — Csirke, kacsa, liba meg egy birka van, és jövőre hí­zó is lesz, de hát előbb az ólakat kell elkészíteni. Bár csak három hete lakunk itt, azt már tapasztaltam, a ta­valy átadott bolt kicsi. Az­után telefon, meg egy kis rendelő is elkelne később, ha már ennyire gyarapodik ez a ma még apró falu. Az utca vége felé a sok új épület szomszédságában mutatós kockaház villan ki a gyümölcsfák, szőlőlugas mögül. Formáján látható, ezt az épületet nem ma emelték. — Az egyik legelső volt 1959-ben — mutat körbe Borsányi Mihály, a tulajdo­nos, aki tavaly óta nyugdí­jas mozdonyvezető. — Jól érezzük magunkat az asz- szonnyal, mivel a két lá­nyunk is itt lakik családos­tul a szomszédban, meg va­lamivel távolabb. Ügy hogy az unokák közül is itt táblá­ból valamelyik mindig. — Honnan érkeztek? — Rékasról, a faluból. Nem volt lakásunk, és em­lékszem, harminc esztendeje itt csak a Peti csárda, meg három tanya állt. Nehezen akartak építési engedélyt adni, mondván, külterület. Lehet akkor annak számí­tott, de ahogy látom, két­ezerre még község is lehet. kítását végzik, és az itt élőknek bizonyára jó hírnek számít, hogy az idén se­gélykérő telefon is lesz. Ez nagyon hiányzik a zömében Széchenyiről elszármazott Soraim azoknak szólnak, akik az idén (már, még, sem) nem jutottak el a „magyar tengerhez”. Hogy eme tényt sajnálni lehet, vagy inkább örülni neki, döntse el ki-ki saját maga. Az apró villanások egy-egy jellegzetes, mindennapi je­lenetet ábrázolnak. Első osztály A hőség, a tömeg és az árak elől beszédülünk egy átlagos presszó átlagos te­raszára. A műanyag székek hátán lévő koszcsíkok se riasztanak el; nagyon fá­radtak vagyunk. Leülve csodálkozva látjuk a cég­táblán, hogy első osztályú helyre tévedtünk. Kérünk két Pepsit, a pincér hozza a számlát: hatvan forint. Ennyi pénzért a taxi el­visz Siófokról Szabadiba. Ennyi pénzért a sarki sütö­dében (ahol különb székek vannak) két ember jóllak­hat hallal. Körülnézek a presszó te­raszán. Az árukat hirdető tábla üvege egy darabon le­tört. Előttem kopott szélű asztal. Lábam alatt máj szí­nű, fehér foltos, olcsó, kom­mersz kockakövek. A terasz szélén a töredezett tartóban félig elszáradt virágok. Mi hatvan forint? Alapjáratban Balatonszéplakról évek óta az 1-es autóbuszjárattal lehet Siófokra eljutni. Sze­zonban 20 percenként, illet­ve félóránként indul. Kivé­ve, ha esik az eső, ha fúj a szél, ha hőség van, mert ilyenkor ki-kimarad egy já­rat. A háromnegyed órán­ként, óránként induló au­tóbusz sokszor csak 3—4 megállóban vesz föl utaso­kat, aztán már meg sem áll, hiszen senki sem fér föl. Évek óta nem sikerül elér­ni, hogy vagy sűrítsék a járatot vagy csuklós buszt indítsanak. Néhány év alatt újabb és újabb panziók, árudák és vendéglők épül­tek, hiszen egyre több tu­rista érkézik Siófokra és Széplakra. Csak az 1-es járat nem változott. Marad tehát az autó. ha valaki mégis köz­lekedni akar. No, és ha van bátorsága kocsiba szállni. Három egymás utáni na­pon ültünk három különbö­ző taxiban. Mind a három­szor csak a vezető ügyessé­gén múlott; el tudta kerül­ni, hogy belénk hajtsanak. Bolt bolt hátán Az ember, ha már pihen, rengeteg ideje van. Ha már úgyis ráér, adni akar magá­ra. Eme elhatározás jegyé­ben végigloholjuk Siófok fő utcáját abban a hiszemben, hogy körömlakkot veszünk. Bolt, bolt hátán, de egyet­len illatszerüzletet se talá­lunk. Az áruház és a . ház­tartási bolt semmiféle vá­lasztékot nem kínál, illetve nem árusít lakkot. Persze nemcsak a körömlakkal jár így az ember; a desodorok- kal, krémekkel is; pláne ha bizonyos márkához ragasz­kodik. Mégiscsak felháborító, dü­höngök, hogy ahol ennyi tu­rista fordul meg, nincs egy tisztességes illatszerbolt! Ek­kor egy butik cégtábláján meglátom a felsorolás kö­zött: „illatszer”. A butikos hölgy háromfé­le rózsaszín lakkot tesz elém. — Szányolcvan forint mindegyik — közli. Ennyi pénzért én szeretném eldön­teni, milyen színt kenek a körmömre. Életre nevelni Amíg halat veszek, ötéves lányom palacsintáért áll sorba. Nemcsak praktikus, hanem hasznos is a munka- megosztás: hadd tanulja a gyerek az önállóságot. Hadd szokj a az életet; hogy a kí­vánt dologért tenni is kell valamit. Lányom zokszó nélkül áll a sorban, és türelmesen vá­rakozik. Anyai szívem már- már ujjong: lám, milyen szépen sikerül az akció. Az eladónő és a lányom háta mögött álló asszony azon­ban figyelembe se veszi a gyereket. Az árusítónő nem őt, hanem mögötte az asz- Szonyt szolgálja ki. A gyerek kirohan a sor-' ból, és sírva levágja a pénzt elém, az asztalra.­Ennyire nem akartam az életre nevelni. .. * * * És. hogy van-e valami a Balatonnál, ami kellemes, igazságos és nem veszi el az ember kedvét? Hát persze. A Balaton... — Paulina — Vásárhelyi Pál néven alakul A vízgazdálkodással és a nagy vízügyi létesítmények­kel foglalkozó mérnököket, közgazdászokat, energetiku­sokat, hidrológusokat. vala­mint más elméleti-gyakorlati szakembereket és a környe­zetvédőket tömöríti majd a Vásárhelyi Pál Társaság, amelynek létrehozására most alakítottak szervezőbizottsá­got a szakmák képviselői. A szervezőbizottság nyi­latkozata szerint, a társaság alapvető, célja, hogy a szak­mát érintő témák megvitatá­sán túl széles körű társadal­mi nyilvánosságot adjon a legfontosabb vízgazdálkodási törekvéseknek. Az év első felében a dolgo­zóknak átlagosan 6,4 száza­léka volt táppénzes állo­mányban rövidebb-hosszabb ideig, ez az arány megegye­zik a múlt év hasonló idő­szakának átlagával. A lát­szatra változatlan helyzet mögött azonban olyan új tendenciák mutatkoznak, amelyek eltérnek a korábbi években tapasztaltaktól. Az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság szakembereinek véleménye szerint az új jelenségek ki­alakulásában valószínűleg számottevő szerepe van an­nak. hogy az idei szabályo­zóváltozások nyomán átlag­ban emelkedett a táppénz ittenieknek. Elmenőben Bor- sányiné a lelkünkre köti, hogy azt azért írjuk bele: a bolti ellátás olykor döcög. Beleírjuk, mivel nem ők az elsők, akik ezt szóvátet- ték. A teljességhez hozzá­tartozik, hogy Serbán Illé- sék viszont, akik vásározó­kereskedők, védelmükbe vették az áfész eladóit. — Egy biztos, ez nem vá­rosi kínálat, és valószínű, soká lesz az, hiszen az igé­nyeket nehéz kiszámítani. Hogy miért? Azért, mert úgy nő a létszám, akár erdőben a gomba. Ami ma elég volt, holnapra kevés, ami holnap jó, holnapután kicsinek bi­zonyul. Jóformán azt se tud­juk, mennyien élünk itt. Nem beszélve arról, innen mindenki Szolnokra jár, és egyúttal be is vásárol a nagy áruházakban. Egyébként az itteni új ABC-üzletet tavaly nyitot­ták meg. Ottjártunkkor dél­után fél hatot mutatott az óra, és a tej akkor fogyott el. Kenyér még akadt né­hány darab, ' és volt csirke­hús meg töltelékáru is. Ma még csak álom Azt észrevettük: nagyon sok a gyerek, hiszen az itt élő kétszáz család néhány kivétellel húszon- és har­mincéves. Ezek a nebulók több iskolába járnak: ki Rékasra, ki valamelyik szol- rfókiba. Felvetődött többször ákérdés: később, ha to­vábbra is így növekszik a lélekszám, talán óvoda vagy egy alsó tagozatos iskola is elkelne. Noha ez ma még álomnak tűnik, pár év múl­va bizony majd erre is gon­dolni kell. Igaz, minden pénzbe, nem is kevésbe ke­rül, de hát ha ennyire nép­szerű itt az építkezés, előbb- utóbb kopogtatnak majd az efféle gondok is. Most még azonban a tele­fon a legközelebbi gyarapo­dás, amelyet már nagyon várnak az itt élők. Azok, akiket hivatalosan Zagyva- rékas vasútállomás újtelepi­eknek hívnak. Ez a név any- nyira kacifántos és nyakate- kerten hivatalos, hogy első hallásra nem is érti ponto­san az ember, mit is jelent. Pedig csak arról van szó, hogy pár kilométerre a ré­gitől egy új Rgkas, Zagyva- rékas születik. mértéke a keresetekhez vi­szonyítva. Növelte a táppénz kiszámításának alapját a ke­resetek bruttósítása, a nyug­díjjárulék beszámítása, az általános 310 forintos bér­pótlék beépítése az alapbé­rekbe, s az, hogy az idei év­től már a betegállomány első napjától beleszámít az alap­ba a jutalom és az év végi részesedés is. Az új táppénz­számítási módszer követ­keztében előfordulhat az is, hogy a dolgozó az előző évi átlagkeresete alapján most több pénzt kap a betegállo­mány idejére, mintha azt munkában töltötte volna. Erre az évre 15,2 milliárd forintot irányoztak elő táp­pénz kifizetésekre. Falu a falun kívül

Next

/
Oldalképek
Tartalom