Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-12 / 192. szám
1988. AUGUSZTUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 No a munkaerő-kínálat 5. Nem hull manna az égből A tiszafüredi munkaerőszolgálati irodában egyik ember a másiknak adja a kilincset. Varga Sándorné irodavezető megszokta már ezt: — Mindenfajta ember jön. Olyan is, akinek felhívták a szíves figyelmét arra, hogy dolgozni kell, meg olyan is, aki régóta keres munkát. Főleg a nők ilyenek — mármint a munkát becsülettel keresők. Vajon mi készteti az embereket arra. hogy ide jöjjenek néhány útbaigazító, reményt keltő, hitet éltető szóért? özvegy Molnár Józsefné szeme kérve rebben: — Tudnak valami nyugdíjasnak való munkát ajánlani? A Gyorsszolgáltató Szövetkezettől ment nyugdíjba. — Kétezer-kilencszáz forint nyugdíjat kapok. Most adtam be kérelmet az adó elengedése miatt... Nem kell hozzá kommentár, az ember szíve együttérző szomorúsággal teli. Varga Sándorné magyará- zólag hozzáfűzi: — Nemcsak a nyugdíjasokkal van gondunk. Sok . olyan asszonyka van, akinek a férje a pékségben, a Kuntejnél, vagy ehhez hasonló munkahelyen dolgozik. s- emiatt a feleség nem tud két műszakot vállalni. Egy műszakos munkahely viszont nagyon kevés van Tiszafüreden. Az analfabéták, a még nyolc osztályt sem végzettek elhelyezése okoz elsősorban gondot, de amióta a közhasznú munkát megszervezték, azóta a képzetlen cigányok is megtalálják számításukat. Pontosabban szólva azok. akik akarnak dolgozni. De nem mindenki akar. Vargá- né felsóhajt: — Nem tudom, mi lesz azokkal, akik a közhasznú munkából is kikerülnek, mert nem tudják magukat fegyelmezni. Itthon biztosan nem találnak munkát, senki sem alkalmazza őket. Máshol sem kínálják aranytálcán számukra a kenyeret. Talán az lenne a legnagyobb segítség a számukra ha megértetnék velük, hogy akármilyen, hangsúlyozom : akármilyen munkát el kell fogadniuk, mert különben az éhezés vagy a börtönt hozó bűncselekmény vár rájuk. Ez a felismerés még nem jutott el a tudatukig. — Sokan nem végezték el az általános iskolát, mégis azzal a követelménnyel lépnek fel, hogy jól, legalább ötezer forintot fizessen a munkahely, ne kelljen piszkos és nehéz munkát végezni — mondja Vargáné. — A három . követelmény közül egyet sem felejtenek el. Napjainkban persze nemcsak ez a réteg nehezíti a foglalkoztatási feladatokat. Külön gondot okoznak a pályakezdők, nem egy esetben a szakmunkások is. Nehéz elhelyezni például a kőműveseket, a burkolókat, a villanyszerelőket. — Nem is tudom, honnan kerül elő annyi szobafestő, mázoló — tárja szét a kezét Vargáné. — Ráadásul most még az autószerelők sem kellenek. Évekig hiány volt gépkocsivezetőkből, most meg nem tudok elhelyezni egy olyan garázsmestert, aki személy- és teherkocsit, meg autóbuszt is vezethet. Pesti cégek is szoktak _ keresni, munkát ajánlanak, még IBUSZ-lakást is biztosítanak. Az itteni emberek azonban nehezen mozdulnak szülőhelyükről. Meg aztán nincsenek felkészítve a mai fiatalok arra, hogy dolgozni is kán sikerül úgy, mint Papp Istvánnak: — Segédmunkás voltam a darugyárban. Általában az udvart kellett söpörnöm. Már nagyon untam. Most a Gépipari Kisszövetkezetnél leszek anyag- mozgató. Két műszakban dolgozom majd, a bérem is alacsonyabb lesz, de más a feladatom. Nem mindegy tehát, hogy mit csinál az ember, s főleg, hogy mennyiért. Varga Ká- rolynak, a darugyár esztergályosának a példája bizonyság erre: — Nemcsak az a baj, hogy a jövőt tekintve a gyár nem áll valami rózsásan, hanem az is, hogy a normával nagyon meg vagyunk szorítva. Ezért mondom: mindegy, hogy hová megyek, csak ne a szakmámban helyezkedjek el, mert az nincs megbecsülve. Arra gondoltam, hogy valahol anyagbeszerző leszek. vagy raktáros. Tőlünk elvárják, hogy száz százalékot teljesítsünk, ugyanakkor Tanácsadás a munkaerő-szolgálati irodán kell, meg arra, hogy nem mindig az általuk elképzelt munkakörben. Szilák Jánosné esete intő példa erre: — Lassan két éve, hogy nem dolgozom. Azelőtt szerződéses munkaviszonyban álltam. Kellene pedig a pénz, mert építettünk, és a férjem sem keres sokat a Háziipari Szövetkezetben. Gyorsíró a képzettségem, de próbálkoztam már varrodai munkával is. Kevés volt a betanulási idő, nem feleltem meg, elküldték. Mindenhogy irodai munkára szeretnék kerülni. Sokszor bejártam már ezért Füredet, de mindenhonnan kimaradtam. Meguntam az otthoni életet, dolgozni akarok mindenképpen. — Most is tíz-tizenkét gépírónő van munka nélkül — summázza Vargáné. — Mire várnak? Ki hagyja ott a munkahelyét? Hová menjen, minek ugráljon? A férfiaknál bizonyos mértékig más a helyzet. Ritlátom, hogy sokan egész nap lógnak. Sok a rezsibéres, majdnem annyi, mint a termelő munkás — persze nem hivatalosan. Ott vagyok, látom nap mint nap. — Nekem igyekeznem kell mindenkit elhelyeznem — mondja Varga Sándorné. — Azokat is, akik a könnyebb munka és főleg a jobb fizetés reményében keresnek más munkát. — mégis rangsorolnom kell, nézni azt; melyik családnak létfontosságú az, hogy dolgozzon valaki. Utóvégre a tanács segélykerete sem véges. Cikksorozatunkban nagy vonalakban vázoltuk a tiszafüredi foglalkoztatási problémákat. A megoldásukra irányuló intézkedésekről rendszeresen tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. A közeli napokban a városi párt-végrehajtóbizottság állásfoglalásáról adunk hírt. Vége Simon Béla Plusz négyszázmillii forint búzából (Folytatás az 1. oldalról) pasztalatok alapján legjobb hozamokat produkált fajták vetőmagjai kerüljenek őszszel a földbe, és ezeknek a magágyat lehetőség szerint ne csak tárcsázással hanem mély és középmély lazítás- sel készítsék elő. Aggasztó, hogy ezidáig 64 és félmillió forint értékű műtrágya vásárlására szóló megrendelést mondtak le a megye gazdaságai. Az idei gazdag aratás megismétlésének pedig záloga az is hogy szűkös anyagi erőforrásaink ellenére biztosítsák a termelők a magasabb terméshozamokhoz szükséges tápanyag mennyiséget is. Az időszerű munkákat illetően a bizottság megállapította; jelentős lemaradás tapasztalható például a szalmabetakarításban, a tarlóhántásban. Az őszi érésű kultúrák helyzete továbbra is kritikus, nem egy térségében a megyének már megmutatkoznak az aszály tünetei. öt nagyüzemben csaknem félezer hektáron az eredetileg szembetakarításra szánt kukoricát le kellett silózni. A cukorrépa digesti- ója, cukortartalma a tavaly ilyenkor mért adatokhoz képest még nem csökkent ugyan, de levél és gyökérsúly veszteséget okozott már mindkét, a szolnoki és a hatvani feldolgozó üzem körzetében a tartós szárazság. A virágzásban lévő rizsnek kedvez az időjárás, nem mondható el ez a kertészeti kultúrákról. A forróság meggyorsította az érést, ami a zöldségpiacon túlkínálathoz az árak jelentős csökkenéséhez vezetett. Megkezdődött a megye üzemeiben a konzerv- paradicsom szedése, a jó minőségű és színanyagú termés előfeldolgozása. A kánikulai időjárás erős lisztharmat fertőzést okozott a szőlőültetvényekben, ezért ezekben a napokban erőteljes védekezésre van szükség. A termésbecslések alapján mintegy 12 ezer tonna bornak valót kell megvédeni a megye nagyüzemeiben és a kiskertekben. T. F. Varga Sándor köszöntése Varga Sándort, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét, a munkás- mozgalom régi harcosát 75. születésnapja alkalmából tegnap délután a kisújszállási városi pártbizottság székházában köszöntötte Szűcs János, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának titkára. Részt vett az eseményen Szepesi Gyula, a városi pártbizottság titkára is. Augusztus 11-től Gépkocsik csak sorszámra A kereskedelmi miniszter augusztus 11-től — további intézkedésig — a lakossági sorszámon kívüli személy- gépkocsik kaidását (beleértve a közületek kiszolgálását is) felfüggesztette. A jelzett időpontig beérkezett érvényes kiutalásokat teljesítik. Ebben az évben — az előző évihez képest — eddig kevesebb személygépkocsi érkezett be, és a várható összes gépkocsi-import is elmarad a tervezettől. Az intézkedésnek az a célja, hogy a lakossági várakozási idő növekedését korlátozza, és elősegítse 'a gépkocsi-elosztási rendszer folyamatban lévő felülvizsgálatát. A Fegyvcrneki Autójavító Kisszövetkezet a jövőben garanciális szolgáltatással szeretné bővíteni tevékenységét. Ehhez már megkezdték a célgépek beszerzését hozzáláttak az átalakításhoz, amely mintegy 600 ezer forintba kerül (Fotó: T. Z.) Van lakás és mégsincs n magyarországi lakásállomány majdnem négymillói, lényegében azonos a háztartások számával. Vagyis — állíthatná a statisztikus — minden család saját lakásában él, tehát Magyarországon nincs — mennyiségi értelemben vett — lakásprobléma. Ám a statisztikus ez esetben hamis végkövetkeztetésre jutna, mert a jogszabályilag megfogalmazott lakás-definíció szerint gyakorlatilag egy mosókonyha-szerű tákolmány (ha például 6 négyzet- méternél nagyobb ás 12 centiméternél vastagabb téglafalai vannak) már önálló lakásnak minősül. Elvileg Magyarországon nincs mennyiségi lakásprobléma, gyakorlatilag azonban ez a gond soha nem volt olyan súlyos, mint napjainkban. A városi tanácsok ösz- szesen 160 ezer lakásigénylőt tartanak nyilván, közülük 130 ezer a lakás nélküli és az utóbbiak majdnem fele a fővárosban és Miskolcon él. A lakásnélküli családok száma egyébként csak a városokban 200 ezer körül van, egyharmaduk fiatal házas, illetve alacsony jövedelmű többgyermekes család. Túl vagyunk az első — a mennyiségi mutatókat jócskán túlteljesítő — 15 éves lakásépítési programon, s közeledünk a második 15 éves program befejezéséhez is. Már az első program tervezői és jóváhagyói is abban hittek, és azért is ígérték, hogy fölszámolják a mehnyi- ségi lakáshiányt. Nem sikerült — pedig a tervezettnél majdnem 200 ezerrel több lakás épült akkoriban. Az is valószínű, hogy a valamikori célt, a mennyiségi hiány felszámolását 1990-ig, a második 15 éves program zárásáig sem sikerül elérni. Mi több: az 1981-ben elhatározott intézkedések következtében — ezek lényege, hogy a lakás nélküliek egyre kevésbé számíthatnak az államilag finanszírozott bérlakásépítésre — az önálló lakáshoz jutási esélyek minden korábbinál drasztikusabban romlottak. Manapság ez a gond nemcsak szociális, s nemcsak társadalompolitikai feszültségeket okozó probléma, de a gazdaság teljesítőképességét közvetlenül és negatívan befolyásoló tényező is. A szerkezetátalakítási programot a krónikus lakáshiány és az „elmeszesedett” lakás- gazdálkodás önmagában is veszélyezteti. Végtére is hogyan és hová mozduljon az a borsodi kohász vagy a szabolcsi segédmunkás ha csak azt tudja, hogy Dunaújvárosban vagy a fővárosban, vagy mondjuk Baranyában, tárt karokkal várják, ám szó se esik az áttelepüléshez nélkülözhetetlen lakásprobléma valami módon intézményesített megoldásáról. Kormánytisztviselők és politikusok váltig állítják: az állam nem vonul Ri a lakásépítkezésekből. Ugyanakkor a valóságban már ott tartunk, hogy az összes lakás alig 10 százaléka épül állami beruházásként, és ennél is kevesebb az állami bérlakások aránya. Vagyis: legalább 90 százalékban a magánépítkezés dominál. Csakhogy a bérből és fizetésből élők — különösen a tovább súlyosbodott lakás- építési hitelek miatt — reménytelen helyzetbe kerülnek, ha építkezésre szánják el magukat. Mértéktartó számítások szerint egy átlagméretű lakás felépítésének költsége minimum 12—13 évi átlagjövedelemmel egyenlő. (Nóta benne: ez esetben az évi átlagjövedelem minden egyes fillére a lakásépítésre fordítandó!) E pillanatban még nem tudni, hogy a második 15 éves lakásépítési program befejeztével miféle újabb program szerint kísérli meg a kormányzat a nyomasztó lakáshiány enyhítését. Kér-* dés, hogy az eddigi negatív tapasztalatok után érdemes — egyáltalán szabad — a most már legalábbis másodszor elvetélt kormányzati program naptári értelemben vett lejáratához ragaszkodni? Ugyan miért, hogy a közvélemény inkább csak a KISZ lakáskoncepciójának agyonegyszerűsített változatát ismeri, illetve az e koncepciót elméleti alapról támadó vitairatokat. de nemigen állnak elő a KISZ javaslataival pontról pontrá. szembeállítható konkrét elképzelésekkel. A probléma nem szűkíthető le csakis a lakásnélküliek pillanatnyi gondjainak lehetséges enyhítésére. Ez a gond nem kizárólag a bevezetőben jelzett 200 ezer lakás nélküli család gondja, hanem azoké is. akik tömegével kényszerültek a lakótelepi panelházakba. nem feltétlenül s nem kizárólag a lakáspolitika, hanem az egész gazdaságpolitika által is vezérelt településfejlesztési gyakorlat miatt. És sajnos, ők jóval többen vannak, mint 200 ezren. Lakásmobilitási reményeik halványak, lehetőségeik a minimumnál is kevesebbet jelentő véletlenre zsugorodtak. ök lennének újabb százezrével — vagy éppen milliónyian? — a potenciális lakásigénylők. Ugyanakkor jórészt őket fenyegeti a most már könyörtelenül végrehajtandó szerkezet- átalakítási program is. Ám ennek inkább csak szenvedő alanyai lehetnek, mert a manapság jellemző lakás- helyzet miatt — s ki tudja még meddig — a lakóhelyükhöz kötötték őket. Ezért is — és miattuk is — központi téma a lakás- helyzet megoldatlansága, amellyel kapcsolatban a lakásszociológusok azt állítják, hogy „a gazdaságban máris megmozdult a lassú kibontakozás, amelyhez szervesen hozzáilleszthető a lakásrendszer reformja. Ellenkező esetben (amennyiben a gazdasági stagnálás tovább folytatódik) nincs lehetősége a lakásprobléma megoldásának”. És a zárókérdés: vajon az iménti megállapítást akceptálhatják-e mindazok, akik lehetetlen, elfogadhatatlan lakáskörülmények között kénytelenek élni? Vagyis mindazok, akiknek teljesítőképességétől is függ az ország gazdasági — következésképpen társadalmi — stabilizációja, ám akik jórészt az évtizedek óta kielégítetlen lakásínségük miatt is, egyszerűen képtelenek a tőlük elvárható gazdasági teljesítményekre. Ördöki kör... s pillanatnyilag még nem tudni, hogy vajon hol és hogyan lehet kitörni belőle? Vértes Csaba A tudás „osztásával” növekszik a szellemi tőke (Folytatás az 1. oldalról) a kiállításokat, majd előadásokkal folytatódott a rendezvénysorozat. Az immun- bjológia új útjairól, eredményeiről. elméleteiről tartott előadást Gergely János akadémikus. Földes István, az orvostudományok doktora és Falus András, a biológia tudomány kandidátusa. Ma a Tiszatáj ökológiai arculata lesz a tanácskozás témája. Előadások hangzanak el a tájegység növényzetéről, a Tisza ökológiai változásairól, a Hortobágyi Nemzeti Parkról, valamint a Közép- Tiszai Tájvédelmi Körzet élővilágáról. Délután pedig a Tiszazug nevezetességeivel ismerkednek meg a biológus napok résztvevői. Közvetlenül érdekeltek
