Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

1988. AUGUSZTUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nő a munkaerő-kínálat 3. Nem hull manna az égből A Tiszafüredi Hámán Ka­tó Termelőszövetkezet az utóbbi években nem éppen kiemelkedő gazdálkodásáról volt híres. így aztán ebben a gazdaságban nem az új mun­kahelyek teremtése, hanem a meglévők ha­tékonyabb ki­használása lett a cél. Dön­tés született arról, hogy a szövetkezet­ből kikerülők helyett — leg­alábbis egyelőre — nem vesznek fel új dolgozókat, belső átcsoportosítással old­ják meg feladataikat. — Bőven lenne pedig fel­vételre jelentkező — mond­ja Nagy Tibor, az üzemi pártbizottság titkára. — Ma délelőtt is ketten kerestek fel ilyen ügyben. Egyelőre, azonban az a gondunk, hogy a ládaüzem megszüntetése miatt felszabaduló tagjain­kat hol foglalkoztassuk. Az üzem felszámolása a haté­kony gazdálkodásra irányuló törekvéseink egyike. Persze, csak azt szüntetjük meg, amit nem tudunk jobbá ten­ni. Mindenhol a következe­tes számonkérésre, a munka- fegyelem betartására törek­szünk. Azt hiszem, jogosan állíthatom: az, hogy az idén húsz mázsa búzával többet takarítottunk be hektáron­ként. mint tavaly, az nem­csak a kedvezőbb időjárás­nak tudható be. A Hámán Kató Tsz kom- bájnosai már Hevesben se­gítik a betakarítást. — A környékbeli szövet­kezeteknek is szívesen segí­tenénk, de azok elzárkóz­tak ettől. Inkább tovább aratnak egy héttel, inkább peregjen a mag — mondja Nagy Tibor. — Ebben a kör­zetben az együttműködés még korántsem olyan, mint ami kívánatos lenne. Sok igazság van abban, hogy egy-egy üzem vagy gazdaság nem szociális in­tézmény. Nem a foglalkozta­tás növelése az elsődleges feladatuk, hanem a haté­kony gazdálkodás. Csak en­nek figyelembevételével nö­velhetik dolgozóik létszámát. Először tehát saját portáju­kon kell rendet teremteniük. Az viszont sem a köz, sem a vállalati érdek szempontjá­ból nem jelenthet stagnálást, hanem feltételezi a fejlődés lehetőségeinek keresését és kiaknázását. A tiszafüredi térségben például felmérhe­tetlen lehetőségek rejlenek az idegenforgalomban. Abád- szalókon hétvégeken négy­ötezer ember is összegyűlik. — Sokat dolgoztunk azért, hogy ez így legyen, hogy Abádszalók üdülőcentrummá váljék — mondja Pesti Ti­Jászladányban minden ed­diginél nagyobb lendülettel kezdődött meg lakossági ösz- szefogással az útépítés. Idén 6 utcában mintegy 3 kilo­méter hosszúságban készül útalap a lakosság pénzéből és munkájával. Telkenként 6—7 ezer forintot fizetnek a kőanyagért, amit a Volán a bányából, illetve a Hatvan környéki vasúti pályafelújí­tásból szállít. A helyi Egyet­értés tsz társadalmi munká­ban elkészíti az úttükröt, a lakók pedig elteregetik a zúzottkövet, majd rendezik az útpadkát és megoldják a vízelvezetést. A társadalmi munkában és 3 millió forint lakossági be­fizetéssel elkészült útalapo­kat a tanács aszfalt záróré- teggel látja el, amire fej­lesztési pénzéből évenként 2—2,2 milliót költ. Ez ugyan bor, a községi pártbizottság titkára. — Most viszont fel kell ismernünk azt, hogy ilyen kereskedelmi, egész­ségügyi és közbiztonsági hát­térrel előbb-utóbb bajok lesznek. Az élet kényszeríti tehát a térség vezetőit arra. hogy tulajdonformától függetle­nül minden lehetőséget fel­használjanak a térség ide­genforgalmat szolgáló léte­sítményeinek fejlesztésére. Ma még jószerével csak a fizetővendég szolgálat jelent előnyt a község lakóinak, il­letve az oda kirándulóknak. A helyieknek persze a legna­gyobb előny a munkához ju­tás lenne. — Nálunk és a társközsé­günkben, Tiszaderzsen száz gyerek végez az általános is­kolában — folytatja Pesti Tibor. — Nem tudunk velük mit kezdeni. Üdülőkörzetről lévén szó, környezetkímélő üzem kellene ide. Sajnos mi csak munkaerőt, a zöld me­zőt. meg a régi iskola 450 négyzetméterét tudjuk fel­ajánlani ilyen célra. Gond­jainkat egy két-háromszáz dolgozót foglalkoztató kis vagy középüzem oldaná meg. Ennek érdekében a minisz­tertől kezdve sok helyen megfordultam már. Néhány­szor „ki is kaptam” érte, mondván, hogy kalózkodom. de hát másként nem jutunk előbbre. Nem bizony. Tálcán sen­kinek sem kínálják a lehe­tőségeket. állandóan keresni és mérlegelni kell azokat. — Ezt tesszük mi is au­gusztus végén — tájékoztat a tiszafüredi áfész szabadsá­gon lévő elnökét helyettesítő Fekete József. — Nem való­jóval drágább, mint az ita­tásos hengerlés, de azon túl, hogy jobb, esztétikusabb, még időtállóbb is, és nem okoz olyan gondot baleset- veszélyt, mint a közelmúlt­ban felújított nagy forgal­mú Kossuth út a kőzúzalék felverődésével. Az aszfaltozás idén már meg is kezdődött, a koráb­ban önkéntes társulással ké­szült Komszomol és Nagy­temető utcákban, és ezek után a pénznek megfelelő ütemben haladnak a tanácsi utakkal, útalapokkal. A fo­kozott tempóra egyébként szükség van Jászladányban, mert az év végére is csak az összes (40 kilométeres), út egyharmadán lesz burkolat, és ezzel az aránnyal igencsak utolsók között van a jászsági települések között. — IP — színű, hogy nagyobb mérvű foglalkoztatásra vállalkozha­tunk. Mindenesetre augusz­tus végén igazgatósági ülé­sen napirendre tűzzük fej­lesztési és korszerűsítési le­hetőségeinket. Nagyivánon augusztusban nyitunk egy új üzletet, de az legfeljebb korszerűbb kö­rülményeket jelent csak. mert egy másikat meg­szüntetünk. A tiszaszent- imrei új iparcikkboltot az év végén adjuk át. Ugyanott egy ötszáz adagos konyhát is építünk. Terve­inkben szerepel a tiszaderzSi iparcikkbolt építése is. Ti­szafüreden is egyre égetőbb gond az idegenforgalom ki­szolgálása. Júniusban egy kis üzletet és presszót ad­tunk át. de az idényjellegre tekintettel főleg nyugdíjaso­kat alkalmaztunk. A meglé­vők mellett szükség volna egy új ABC-áruházra. Anya­gi forrásainkat most mérjük fel. Tény, hogy fejlesztéseink nem járnak együtt jelentős létszámnöveléssel. — Más lehetőségük is van az emberek munkához juttatására... — A szakcsoportok tekin­tetében tudunk segíteni. Fel­vásárló tevékenységünk negyven-ötven millió forin­tot kitevő része a zöldség­gyümölcstermelő, állatte­nyésztő szakcsoportokat érinti. Ezt a tevékenységet szeretnénk fejleszteni. Most is több szervezőnk foglalko­zik ezzel. Azt hiszem, ezzel tudunk legtöbbet tenni az otthonmaradók munkához jutásáért. (Folytatjuk) Simon Béla Következik: Nagyüzemi kapuk mögött Nötanács a munka­nélküliségről Az aktív foglalkoztatás­politikáról és a munkanél­küliség jelenlegi és várható problémáiról tájékozódott a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöksége kedden, a MNOT székházában tartott kibővített ülésén. A vitában felszólalók egyetértettek az új foglal­kozáspolitikai koncepció alapelveivel. Támogatták azt a szemléletmódot és gyakor­latot. amely nem a munka- nélküliség társadalmi elvise­lését, hanem olyan gazda­ságpolitika megvalósítását szorgalmazza, amely előse­gítheti a munkavállalók többségének hatékony foglal­koztatását. A nőpolitika célja: a vár­ható változások ne fokozzák a nők hátrányát a munka­erőpiacon — hangsúlyozták az ülésen. Javasolták azt is, hogy fejlesszék a nők szak- képzettségének feltétel-rend­szerét. Leépítéssel felfelé Szépen épül Tiszafüred. Az idegenforgalom mellett ez is szükségessé teszi a kereskedelmi hálózat fejlesztését Társadalmi munkával Behozták a lemaradást Útépítések Jászladányban Távközlésünk fehér foltjai — Fejlesztési társulások Szeptember 30: a szolnoki új telefonközpont műszaki átadása Köztudomású, hogy telefonhelyzetünk sokfélekép­pen minősíthető, csak éppen rózsásnak nem. Vajon az ország mely vidékei a leginkább elmaradottak? — ér­deklődtünk Bölcskei Imrétől, a Magyar Posta ügyosz­tályvezetőjétől. — Erre nem tudok kate­gorikus választ adni. ugyan­is mindenütt vannak vi­szonylag fejlett technikával rendelkező központok, s ugyanakkor néhány kilomé­teren belül a szinte őskori állapotok is fellelhetők. Ha a távközlés fehér foltjaira kíváncsi, akkor erre azt vá­laszolom, hogy Budapest környékén, Szabolcs-Szatmár és Zala megyében van belő­lük a legtöbb. Ez persze nem azt jelenti, hogy például Ba­ranyában vagy Vas megyé­ben, ahol rengeteg az apró település, több telefon ta­lálható. ám a népességre ve­títve már az utóbbiak lehet­nek előnyösebb helyzetben. — A legfontosabb prog­ram tehát az, hogy eltűnje­nek a fehér foltok, és ahol fejlesztenek, ott a jövőnek dolgozzanak. — A VII. ötéves terv cél­kitűzései azért jelentősek, mert a hálózat bővítésével a kézi kapcsolásos központok megszüntetése és az automa­tizálás is együtt jár. Ezen kívül a mennyiségi előreha­ladás is jelentős. Győrben, Szombathelyen, Szolnokon illetve a környékükön lévő településen, kis falvakban sokkal egyszerűbb a dol­gunk. mint a fővárosban. Ezeken a helyeken egy né­hány ezres, n.éhány tízezres bővítés hosszabb távra meg­oldja a gondokat, ugyanez Budapest akármelyik kerü­letében: csupán csepp a ten­gerbe. Ami Tatabányán vagy 'Salgótarjánban öt-tíz évre szóló eredmény, nem beszélve a néhány százas községekről, az mondjuk Miskolcon vagy Debrecen­ben. Szegeden már kevés. — Milyen a kis települések fogadókészsége? Ahol eddig nem volt hagyománya a te­lefonálásnak, ott nehezen boldogulnak... — Való igaz. Aki nincs na­pi kapcsolatban a távközlés­sel, az el sem tudja képzel­ni az előnyeit. De hozzáte­szem: hamar hozzászokik. Fölállítottunk például egy nemzetközi távhívásba is bekapcsolt nyilvános tele­fonfülkét mondjuk Csaba- csüdön, ebben a Szarvas melletti, néhány ezres Bé­kés megyei faluban. Eleinte csak kerülgetik az emberek, aztán pedig használni kez­dik. Először a kisvállalko­zók, iparosok, kereskedők, szolgáltatók, vendéglátás­ban dolgozók döbbennek rá: kellene a telefon, a közvet­len partneri kapcsolat. Az­tán már jönnek a többiek is. Nekünk nem lehet jobb reklámunk a működő tele­fonnál. — A fejlesztés egyik sokat vitatott, de igencsak elter­jedt formája a telefonköt­vény. Néhány évvel ezelőtt Kiskőrösön jártam. ahol még a pap is prédikálta, hogy nem szabad sajnálni a huszonötezer forint kölcsönt a postától, mert a kötvény segítségével a tulajdonos ga­rantáltan ablakot nyithat a nagyvilágra. — Az első akciónk 1983­ban volt Szegeden, kísérleti jelleggel. Eleinte sok. kriti­kát kaptunk, ám a tapaszta­lat azt bizonyította: számít­hatunk a lakosság támoga­tására. Eddig három meg­hirdetett akciónk volt, a várt 2,3 milliárd forintból közel kétmilliárdot megkaptunk, és ez hetvenezer állomás felszerelését teszi lehetővé. Volt, ahol óriási sikerünk volt a kötvénnyel Debrecen­ben például órák alatt el­kapkodták. A felfokozott ér­deklődés miatt ott hatezer­rel megnöveltük az eredeti elképzeléshez képest a fej­lesztést. Másutt viszont nem volt sikerünk vele. A várt­nál kisebb az érdeklődés Kaposvár és Szombathely környékén. Siklóson pedig egyáltalán nem volt igény a kötvényes fejlesztésre. Szol­nokon, illetve a környező te­lepüléseken azt tapasztaltuk, hogy az emberek a kivárásos módszerhez folyamodtak. Látják, hogy épül a telefon- központ épülete és így gon­dolkodnak: „Ekkora beru­házást nem hagyhatnak ab­ba, az én pénzem nélkül is lehet telefon”. S ez igaz de azzal a nem mellékes körül­ménnyel. hogy sokka] keve­sebb és az eredeti elképze­léshez képest jóval később. — Melyek azok a nagyobb vidéki körzetek, amelyek a közeljövőben számíthatnak a távközlés fejlesztési prog­ramjának befejezésére? — Veszprémben és kör­nyékén már június tizedikén átadtuk a tizenkilencezer ál­lomásos kapacitásbővítést je­lentő központokat, amelyek a megyeszékhelyen kívül Várpalotán, Balatonalmádi­ban. Balatonkenesén, Bala- tonfűzfőn és további huszon­öt településen javították szolgáltatásainkat. Az esz­tendő végéig illetve a jövő év elején munkába áll a szombathelyi és a szolnoki új központ, a kaposvári pe­dig most készült el. Szom­bathely környékén: Kőszeg. Bükkfürdő és további nyolc­vannégy település huszon­nyolcezer állomást kap. Ka­posvár és környéke huszon­hét telpülésen tizennégyezer állomással gazdagodott, a Szolnok megyei tizenhatezer- hatszáz állomásos fejleszté­sen viszont csupán a megye- székhely, valamint Üjszász és Martfű osztozik. Vissza­térve Szolnok megyére úgy tűnik, a kivitelezők tartani tudják a szeptember 30-i műszaki átadás határidejét. Itt nem Szolnokon és Mart­fűn adódnak kisebb gondok, hanem Üjszász irányában. Tehát itt kell gyorsítani a munkát. Ezt követően remél­hetőleg nem lesz semmi aka­dálya, hogy októbertől fo­lyamatosan rákapcsolják a távbeszélő központra első­sorban a mostani telefon tu­lajdonosok és azok készülé­keit, akik kötvényt vásárol­tak. — A távlati elképzelése­ket ismertető sajtótájékozta­tón új vállalkozási lehetősé­gekről is szó esett. — Az elképzelések szerint a már meglévő telefonköt­vények mellett fejlesztési társulások is létrejöhetnek. Ezek a vízműtársulásokhoz hasonlóan a posta tulajdoná­ba és üzemeltetésébe kerü­lő hálózatot létesítenének. A társulat alakulhat egy-egy település helyi hálózatának, központjának létrehozására vagy egy nagyvárosban a he­lyi hálózati rész bővítésének finanszírozására. Ezeknél a jelenlegi hozzájárulás leg­alább kétszeresére kell szá­mítani. Létesülhetnének távbeszé­lő társaságok olyan formá­ban is. hogy az üzemelteté­sükben lévő rendszer egy­ben a tulajdonuk is lenne. Ez esetben a társaság a tel­jes kötelezettséget, tehát a mai postai szolgáltató rend­szert is átvenné. Az új szer­veződési forma — számítá­sok szerint — a lakossági előfizetőktől a jelenlegi be­ruházási hozzájárulás há­rom-négyszeresét kívánná meg. B. A. Mérlegek a szolnoki szervizben A METRIPOND Mérlcggyár szolnoki szervízkircndeltségének szakemberei végzik a különféle (híd-, tolósúlyos, billenő-, árkijelzős mérlegek) javítását a környező me­gyékben is. Erre az évre 4 millió forintos árbevételt terveztek. Felvételünkön Haj­nal István billenőmérleget javít (Fotó: Mészáros)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom