Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 9. Jegyzetlapot Bérből, fizetésből — várakozva És a pénz? — kérdezzük egymástól szinte már auto­matikusan, ha kiderül, hogy ismerősünk új mun­kahelyre került, amióta nem láttuk. Legtöbbször a válaszlegyintés is hasonló­an automatikus rá: kevés! Életünknek — túlzás nél­kül — központi kérdése ma a pénz, a jövedelem, s még inkább azzá válik a gaz­dasági helyzet, az életszín­vonal romlásával. Nem vé­letlen, hogy nagy várako­zás előzi meg a tervezett bérreformot és nagy ér­deklődés kíséri már az elő­készítést is. Mit várunk — mit vár­hatunk — mi vajon, bér­ből és fizetésből élők, a küszöbön álló bérreform­tól? Várhatjuk-e a saját jövedelmünk lényeges emelkedését, s ezáltal élet­nívónk javulását? Ez ma az egyik leggyakrabban visszatérő kérdés. Még javában folyik az új bérrendszer elveinek ki­dolgozása, de már ma is biztosnak látszik, hogy csa­latkozniuk kell azoknak, akik a bérreformot vala­miféle automatikus bér­emeléssel azonosítják. Ide­jében lehűtötték lelkesedé­sünket, hogy ilyenfajta változásra nincs pénz, nincs termelési fedezet. A bérpolitika és a bérstruk­túra változásáról lehet csak szó, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs több el­osztható bér, mint eddig, ezt kell másként, ösztön­zőbben elosztani. Ha te­hát valahová adni akar­nak, akkor azt máshonnan kell elvenni. A jelenlegi bérrendszer tele van szorító ellentmon­dásokkal, s ezek még in­kább sürgetik a változást. A kereseti aránytalansá­gok, a bérek ösztönző funkciójának gyengesége, a kvalifikált munka nem ér­tékarányos megbecsülése gyengíti a gazdaságot, ezért joggal várjuk a bérreform­tól, hogy ezek a jelenségek majd tompulnak, esetleg végleg el is múlnak. A kormányzat mindenesetre deklarálta ilyen szándékát, s ha más nem, ez már né­mi eredmény. Az viszont lassítja és nehezíti a dol­got, hogy csökkenő reál­bérek mellett mindenkor nagyon nehéz a kereseti arányokat javítani. Köztudott dolog, hogy a most érvényben lévő bér­rendszer kidolgozásakor sok olyan elemet nem épí­tettek be a bérekbe, ame­lyeket ingyenesnek, álla­mi feladatnak terveztek. Hogy csak néhányat említ­sünk: lakásszerzés, műve­lődés, egészségügyi ellátás. Mindenki tudja, saját bo­rén érzi, hogy ezek a terü­letek ma már aligha tel­jesen ingyenesek, még csak. nem is olcsók. Jogos az igény, hogy ezúttal ez a problémakör is kerüljön terítékre. Késlelteti a to­vábblépést, hogy még poli­tikai döntés sem született a felsorolt területek és , .szolgáltatások” finanszí­rozásának elveiről. Néni tudni még, hogy mindez milyen mértékben lesz egyéni, és mennyiben ál­lami feladat. A lakás természetesen külön probléma, mivel az mára létszükségletből las­san életcéllá vált. Mind jobban elszakadtak egy­mástól a lakásárak és a keresetek, különösen a pá­lyakezdőknél. El kell vég­re dönteni, hogy mindez gazdasági vagy szociálpoli­tikai kérdés-e, hogy annak megfelelően jusson mindez érvényre a bérreformban is. Várjuk tehát, talán túl­zottan is, a változásokat. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy gazdaságunk alapvető bajainak orvoslá­sát nem tudja megoldani a bérreform, csak az egész reformfolyamat részeként válhat igazán érezhetővé a hatása. 1— 1. m. I. — Laci tenyere Nézem Laci tenyerét, és összeszorul a torkom. Sók-. féle munkásember tenye­rét láttam már. Tudom, milyen barázdákat vés a több évtizedes földműve­lés vagy a fémmegmunká­lás ezernyi fogása. Isme­rem a vajatok rajzolatá­ból, mélységéből, hogy mi minden teremtődött meg a fáradságos kétkezi mun­kával. Laci jobb tenyere, a felhámló bőr, a pokrócdur­vává kérgesedett kéz tu­datja velem, ez a tízéves fiú embertelenül sokat dolgozott. Hét állami gondozott tár­sával lakik a Mamánál. Sokan vannak, hát dolgoz­ni, segíteni kell. Hordani kell vizet, ha a nagyobbak a szőlőben, a kukoricás­ban dolgoznak. S a vízzel telt kanna meghúzza a ke­zét. Füvet kell vágni az apró jószágnak, hisz éhe­sek. A sarló sem kímél, a jobb tenyeret. A ház sincs még teljesen kész, s a tégla kidörzsöli a bőit. De a Mama beíratta'nyár­ra is az iskolai napközibe, így most ő itt pihen, vaká­ciózik. Szerencsére nyá­ron a közeli úttörőtábor­ban vannak, ahol sok ér­dekes program vár a La­cikra. Azt nem tudja, nem gon­dolja, hogy elszorul a szí­vem, amikor vidáman sza­lad társai után. De én tu­dom, milyen más is le- het(ne) egy. vakáció. Tu­dom, hogy ősszel sok peda­gógus már szorongva teszi fel a kérdést: gyerekek, ki, hol nyaralt. Mert egyie jobban rétegződnek a csa­ládok, s egyre nagyobbak a szélsőségek. Görögország, Málta, Svédország nem rit­ka az úticélok között. De egyre több a kulcsos gye­rek, az iskolai napközibe szoruló. Míg Laci kérges tenye­rét nézem, eszembe villan a lakótelepi kulcsos „ban­da”. Molesztálják az idő­seket, belekötnek a kiseb­bekbe. Jó szórakozás szá­mukra a vízzel töltött nej­lonzacskók kidobálása az emeleti ablakokból. Hatal­masat durran. Még verse­nyezni is lehet abban, ki tud több parkoló autót le­köpni a negyedik emelet­ről. Azt sem utolsó dolog •megfigyelni, hogy a kité­pett telefonzsinórok nyo­mán milyen idegesek a te­lefontulajdonosok. A bi­ciklik szelepeinek kiszedé­se már nem olyan nagy tett. De hát valamivel el kell tölteni az időt. A vakáció, a várva várt szünidő ezen a nyáron ta­lán még több gondot oko­zott a gyermekes családok­nak, mint eddig. A gyere­kek pihenését, tartalmas időtöltését egyre nehezebb megszervezni, megfizetni. S a testi-lelki gazdagodás sok csorbát szenved. Ez azonban csak évek múlva fog kiderülni, akkor, ami­kor felnőtté serdülve a gyermekkor élményeire, ta­pasztalataira kellene tá­maszkodni. Nem tudom, a lakótelepi köpködőbajno­kok milyen érzelmi gaz­dagodással ülnek be ősz­szel az iskolapadba. De azt tudom, hogy Laci sokat ta­nult ezen a nyáron. Dol­gozni tanult, s erre a tu­dásra egész életében szük­sége lesz. K. E. Táborozás „társbérletben” A gázkémények javítására Az ÉVM tízmillió forint támogatást ad A végleges megoldás várat magára Olvasó- és vöröskeresztes tábor színhelye augusztus második hetében Jászberény határában az öregerdő. A ..társbérletben” táborozó, iro­dalom iránt érdeklődő jász­berényi, és a jászsági isko­lákból javasolt egészségügyi érdeklődési körű gyerekek változatos programmal töl­tik együtt a szórakozáson túl hasznos ismereteket is nyúj­tó hetet. Szerepel a prog­ramban vöröskeresztes pla­kátpályázat, gyógynövénytú­ra a környékre, a helyszínen megismerve a növényvilá­got. természetesen nem ma­radnak ki az elsősegélynyúj­tási gyakorlatok sem. ösz- szemérhetik tudásukat a paj­tások irodalmi és helyisme­reti Ki mit tud?-ban, ismer­kedhetnek a video- és a szá­mítógép-technikával. Köz­ben egynapos kiránduláson, a Zagyva völgyében. Hatvan irodalmi hagyományait és Pásztó gazdag kultúrtörté­neti emlékeit ismerhetik meg, megtekintve többek között az Oskolamester há­zát, mely az országban egye­dülálló. A búcsútábórtűz mellett pedig irodalmi mű­sort adnak a résztvevők. A Hazafias Népfront Szol­nok Megyei Bizottsága és a Fogyasztók Országos Taná­csa kezdeményezésére 10 millió forint támogatást ad az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium több­száz szolnoki tanácsi bérla­kás kéményének rendbeho­zatalára. Ebben a témában Gáz van! Van gáz? címmel egyébként a közelmúltban lapunkban is megjelent egy cikk, melyben az illetéke­sek közül a bérleményeket kezelő szolnoki IKV igazga­tója is úgy nyilatkozott, hogy az akkor rendelkezé­sükre álló pénzből ezeket a munkákat nem tudják elvé­gezni. — Milyen lehetőségeik vannak most a támogatás re­ményében, illetve mikorra várható e régóta húzódó probléma megoldása? —kér­dezem László Józseftől, az Ingatlankezelő Vállalat igaz­gatójától. — A szóban forgó össze­get egyelőre még nem utal­ták át. Én is csak közvetve értesültem erről a tízmillió forintról. A napokban több lakóközösség képviselője is megkeresett azért, hogy az ő kéményeiket javítsuk meg először. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, méginkább nem „kijárás” kérdése. Először is a pénznek meg kell érkeznie a mi számlánk­ra, csak ezután kereshe­tünk vállalkozót — saját ki­vitelezés estén — vásárolha­tunk anyagot. Másrészt úgy kell a feladatokat ütemezni, hogy ott kezdjük először, ahol. már évek óta hiányzik a melegvíz. Az bizonyos: amint a fedezet rendelkezé­sünkre áll. mi nem késleke­dünk. — Ebből a pénzből hány kéményt tudnak megjavíta­ni? — Átlagosan negyvenezer forinttal számolhatunk laká­sonként, persze a költség a munkák jellegétől függően több is kevesebb is lehet. Mintegy 200—250 bérlő pa­naszát tudnánk így megszün­tetni. Azt viszont nem lehet előre megjósolni, hogy mikor vehetik le az utolsó helyről is a plombát, hiszen ez már nemcsak a kivitelezőn, ha­nem a bérlőkön — jelenlé­tükön — is múlik. — Többszázan várnak ar­ra, hogy rendeltetésszerűen használhassák fürdőszobáju­kat, és ne kelljen vizet me­legíteni. Ügy tűnik, a támo­gatás ellenére is jó néhá- nyan maradnak, akik tovább várhatnak a végső megoldás­ra. — Felméréseink szerint kevesebb „kéményes” ügy­felünk van, mint az a köz­véleményben elterjedt. Az igaz viszont, hogy saját pénzből továbbra sincs le­hetőség a továbbiakban fennmaradó fűtési problé­mák megoldására. Ezeket a munkákat addig tudjuk fi­nanszírozni, míg az ÉVM tá­mogatásából futja. Az a meg­oldás továbbra is fennma­rad. hogy a lakók kérésére a lakásokat vételre felajánljuk, az árat pedig a munkák be­csült költségével csökkent­jük. Ha az említett tízmillió forint rendelkezésünkre áll, a lakásjavítások sorrendjét az igazságos megoldás érde­kében társadalmi szervekkel egyeztetjük. Sz. Z. Sajnos nem nyertünk! Múlt és jelen hírmondója, rögzítője, tanúja Ezzel kezdődik a nap... 35 éves a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója Jó reggelt, Szolnok! Már reggel öt órakor megkezdődik a munka a stúdióban „Még mielőtt jól kinyit­nánk a szemünket és el­hagynánk fekhelyünket, az emberek milliói kinyújtják kezüket, csavarnak egyet a gombon, és a zene vagy a bemondó hangja elönti a szobát. Ezzel a mozdulattal kezdődik a nap, és sok, na­gyon sok esetben ezzel is fe­jeződik be. Egy mozdulat, amit az ismétlődés megfosz­tott jelentőségétől, és amely mint egy határkő jelzi a napnak, korunk napjainak két végét”. Ahogy Campeanu román szociológus írja, mindennap­jaink természetes és most már nélkülözhetetlen részé­vé vált a rádió, az a bizo­nyos reggeli csavarás a gom­bon. Ma már alig van valaki, aki anélkül indul el a mun­kába, hogy előbb meg ne hallgatná a reggeli időjárás- jelentést, a világ minden sarkából felénk áradó rossz és jó híreket, a hétvégi programok .szervezéséhez csalétekként föltalált ese­ményeket és a mogorva haj­nalokat is mosolygósra va­rázsoló zenét. Itt, az Alföld közepén a Kossuth, a Pető­fi és a Bartók Rádió adásai mellett — s ezen kívül még mennyi a választási lehető­ség ! — még egy, számunkra igen kedves műsort hallga­tunk szívesen minden nap. Nem véletlenül, hisz a' Ma­gyar Rádió Szolnoki Stúdió­ja —■ éppen ma 35 éves — valóban a miénk. 1953. augusztus 9-én este nyolc órakor hangzott el az első, ünnepi adás a szolnoki rádióban. A vezetékes ké­szülékeket — mint arról a korabeli sajtó is hírt adott — 17 ezer dolgozó lakásába szerelték be, ezek közül nyolc és félezer család hall­gathatta az új, határidő előtt átadott szolnoki stúdió köz­vetítését: hét városban és két körzetben. Az informá­ciókat, a híreket nem épp i megszokott módon kézbesí­tő „postás” ettől kezdve va­lóban életünk része, és — bízvást mondhatjuk — törté­nelmi idők tanúja lett. Ahogy a magyar nép. a szolnoki rádió történetében is sorsfordító dátum novem­ber 4. 1956 késő őszének ezen a napján, hajnali öt óra után néhány perccel ezen a hullámhosszon hangzott el — ütött a cselekvés órája! — a forradalmi munkás-paraizt kormánynak a magyar nép­hez intézett felhívása. Hang­A vágószobában (Fotó: H. L.) szalagok rögzítették a me­zőgazdaság szocialista áté­pítése küzdelmes éveinek nehézségeit és sok szép per­cét, tanúja és megörökítője volt a rádió a megyeszékhely 900 éves fennállását ünnep­lő rendezvényeknek, az új pályaudvar avatásának, es sok más mellett az ejtőer­nyős világbajnokságnak. Az archívum őrzi Kádár János, Dobi István, Beregovoj, Farkas Bertalan, Székely Mihály, Rácz Aladár és Paul Robeson hangját, azokét a kiváló emberekét, akik a harmincöt év alatt megfor­dultak szűkebb hazánkban. A harminckilós magneto­fonok ideje régen leiárt. Ez a múlt, a rádióstúdió és munkatársai számára azon­ban még ennél is fontosabb a jelen, és az ezen keresztül megfogható jövő, a holnap. Mert a gyors, pontos és hi­teles tájékoztatás felelőssége — ami a mindennapi mun­kával azonos, — azzal együtt is jár. Elsősorban Szolnok és környéke számá­ra készíti a műsorokat, sa­ját anyagait a stáb, a mun­kában nélkülözhetetlen se­gítőkkel együtt tizennégyen, és a 25—30 állandó külsős munkatárs. — Több elképzelésünk van a jövőre nézve — mondja Vágási Kálimén, a stúdió ve­zetője. — Ami a reggeli mű­sorok tartalmát illeti, még élvezetesebbé, dinamikusab- bá szeretnénk tenni az adá­sokat azzal, hogy a mosta­ni 40—60 százalékos zene­szöveg arányt 50—50 száza­lékosra igyekszünk kiegyen­líteni. Amennyiben sikerül a feltételeket megteremteni, kereskedelmi jellegű adá­sokat szeretnénk bevezetni. Ez persze csak távoli jövő, hisz nemcsak támogatók kel­lenek hozzá, hogy a műsor önnfenntartó legyen, hanem a most kiépülő kábelrend­szer is. Ezen keresztül — reményeink szerint —- tisz­tábban és még inkább sze­mélyes hangon tudunk majd megszólalni, hisz a nap bár­mely órájában jelen tudunk lenni az emberek között, a lakásokban is. Nagyobb le­hetőség lesz ezáltal arra, hogy több élő adással jelent­kezhessünk. Az időközben városi stú­dióvá alakult szolnoki rádió adásaival nemcsak ahhoz járul hozzá nap mint nap, hogy itt a szomszédos me­gyékben élők is tudják, mi is történik a Tisza partján. A Kossuth és a Bartók Rá­dióban is gyakran megszó­lalnak a stúdió munkatársai műsoraikkal, hogy közelebb vigyék a távol .élőkhöz az alföldiek múltját és jelenét. — b. j. — Egy híján 30 lakás a szerencse­kerékben Lezajlott Budapesten az Országos Takarékpénztár rendezésében a lakásnyere­mény-takarékbetétkönyvek második sorsolása, augusz­tus 4-én már a hivatalos nyereményjegyzék is meg­tekinthető volt. Azt már tudtuk, hogy az 1987. decem­ber 31-ig váltott ötvenezer forint névértékű betétek között 10, a huszonötezresek között pedig 19 lakást sor­soltak ki. Közöttük két kis­újszállási nyereménylakás is szerepel, egy plusz félszobás mind a kettő, 55 illetve 56 négyzetméter alapterületűnk, 894 ezer 500 forintot ér az egyik, a másik 908 ezer 290- at. Az viszont később derül csak ki, hogv az ország mely táján élnek a. szerencsés nyertesek. Valaki náluk is jobban járt. hiszen a legna­gyobb lakás, egy káposztás­megyeri négy plusz félszo­bás, 118 négyzetméteres, ér­téke 2 millió 357 ezer forint.-Ha már a nyereményjegy­zékben tallóztunk, érdemes összehasonlítást tenni más mércével is. A legkisebb la­kás. a főváros XIII. kerüle­tében, a Béke lakótelepen lévő egyszobás. 27 négyzet- méteres 650 ezret ér, ennél 5 négyzetméterrel nagyobb Debrecenben 598 ezret. Azo­nos alapterületnél is lénye­ges az eltérés településen­ként: az 53 négyzetméteres Szegeden 884 ezer, Győrben 903 ezer, Pécsett 913 ezer, Budapesten 1,2 illetve 1,3 millió. Pécsett 966 ezer fo­rint. a főváros XIV. kerüle­tében 1 millió 134 ezer az 57 négyzetméteres, kettő plusz félszobás, utóbbinál alig 22 ezerrel kerül többe Szegeden egy 70 négyzetméteres, egy plusz két félszobás lakás. Egy a lényeg: ezen a sor­soláson Fortuna 31 millió 300 ezer forintot meghaladó összértékben ajándékozta meg a 29 nyertest. Kár, hogy Szolnok megyéből nem nyert senki — legközelebb remélhetőleg több szerencsé­jük' lesz a lakásnyeremény- betétkönyvben takarékosko­dó megyénkbelieknek. — rónai —

Next

/
Oldalképek
Tartalom