Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. AUGUSZTUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Legyünk és maradjunk magyarok A Barozda együttes Svédországból Avantgárd és proletkult Kiállítás a Kassák Emlékmúzeumban Tabák Lajos: Proletárlány <1939—31). A kiállításon szereplő képek egyike Egy vékony papírszelet- kén — ahogy azt az iskolai földrajzórákon tanultuk — mérem le a térképen a tá­volságot. Stockholmtól kb. 80 'kilométerre nyugatra ta­lálom meg Eskilstunát. Va­jon milyen messze van in­nen Jászberény, s hány lé- lekhossznyira Csíkszereda? Július 31-én. vasárnap há- dwn fiatalember kelt útra kocsival ebből a svéd város­ból. Felváltva vezettek, csak egészen rövid időkre álltak meg, hogy még idejében ér­kezzenek a herényi Víz ut­cába. — Soha nem láttam még a két év alatt kéményseprőt Svédországban — meséli Simó József —, csak akkor, amikor megkaptuk a vízu­mot Magyarországra. A kö­vetségen ücsörögtünk, ami­kor benyitott a szobába. Szegény el se tudta képzel­ni, hogy miért szorongatjuk a gombjainkat és minek örülünk annyira! Két évvel ezelőtt voltak Magyarországon utoljára. Most a Jászsági Népi Együttes háza előtti rögtön­zött teraszokon ülünk, a tű­ző napon kellemes árnyat adó gomba alatt. — Még mindig megy alattam a ko­csi — nevet Bokor Imre, hisz alig egy negyedórája, hogy itt vannak, a barátaik között. Kedd van, kora délután. Most érkeztek meg. De mit is mondok! Van egyáltalán reményük, lehetőségük, hogy végleg megérkezzenek vala­hova? Arra talán igen. De hogy haza... Bokor Imre és Toró Lajos a marosvásárhelyi művészeti líceum, valamint Simó Jó­zsef, a kolozsvári zeneművé­szeti főiskola végzett hallga­tója 1976-ban találkozott egymással először Csíkszere­dán. Barozda néven — így mondják többek között a Gyergyó vidékén a barázdát — népzenei együttest alakí­tottak. Azóta folyvást úton van­nak. ^ három fiatal zeneta­nár kezdeményezője és résztvevője volt a kibonta­kozó erdélyi táncház-moz­galomnak. — s hogy „csak tiszta forrásból” —, gyakran felkerekedtek gyűjtőutakra. Falusi muzsikusoktól zenél­ni, nénikéktől énekelni ta­nultak. Muzsikájukat leme­zeken rögzítették, az akkor még Erdély-szerte működő városi táncházakban, kon­certpódiumokon, rádió- és tv-műsorokban hallgathat­ták az otthoniak. Erdély rég­múlt századainak hangszeres zenéjét, históriás énekeit, kuruc dalait is felelevenítet­ték. 1987 óta zenélnek újra, mostmár Svédországban. Csatlakozott hozzájuk Hor­váth Károly — ott is sikerük van. — Lehet máshol ugyanazt és ugyanúgy csinálni, mint otthon? — Egyelőre úgy tűnik, igen — mondja Simó József. A svédek ugyanis minden­féle idegen kultúrához ugyanazzal a nyitottsággal közelednek. Azt kívánják tőlünk: legyünk, maradjunk magyarok. Aki szőkére festi a haját, és mindenáron svéd­dé akar válni, azt ők sem szeretik. — Szeretik a cigányzenét, és sokmindent — veszi át a szót Bokor Imre. — Szá­munkra pedig lehetőséget adnak arra, hogy megmutas­suk nekik, milyen is az iga­zi magyar népzene. — Csakhogy igencsak messze került az együttes a tiszta forrástól. Meddig tud­nak belőle még úgy táplál­kozni, hogy nem lesz zavaros az a patak, ami a folyóba, a tengerbe torkollik? — Ez nem lesz könnyű. Amennyire lehet, tartjuk a kapcsolatot a régi barátok­kal — ezért vagyunk most itt —, azokkal, akik segíthet­nek ebben nekünk: otthon, Erdélyben, itt, Magyarorszá­gon és másutt: Stockholm­ban a Kárpát-, az NSZK- ban a Pendely együttes pél­dául — sorolja Bokor Imre. Toró Lajos nem épp beszé­des természet. Csak annyit fűz hozzá: remélem, egyszer majd újra haza is mehetünk. A Barozda együttes játé­kával a magyar nyelvterület hagyományőrző tájegységei­nek hiteles népzenéje szólal meg Svédországban — és né­hány napon keresztül a jász­berényi nemzetközi tánc­ház- és zenésztáborban — a pásztorfurulya, a gyimesi hegedű-gardon, a moldvai koboz és a tekerőlant. Tinó­di Lantos Sebestyén históri­ás énekei, Balassi szerelmes dalai, a kuruc költészet gyöngyszemei. virágénekek — és mi is lehetne más annyira az övék. mint ez utóbbi; a régi vándorzené­szek dalai. Bálint Judit (Fotó: M. J.) .,Az emigrációból 1926 őszén hazatérő Kassák La­josnak hamarosan tudomá­sul kellett vennie, hogy a gyökeresen megváltozott magyarországi viszonyok között a művészeti izmusok folytatására többé nincs le­hetőség. 1926 decemberében indított Dokumentum című folyóiratának kényszerű megszüntetéséből okulva 1928 második felében olyan csoportosulást szervezett, amely elméleti megnyilat­kozásaiban és gyakorlati te­vékenységében fogékony volt az avantgarde kísérletező szelleme és új kifejezőeszkö­zei iránt, ám legfontosabb feladatának az ifjúmunkás­ság és a baloldali érzelmű diákság politikai és kulturá­lis nevelését, a társadalmi küzdelmekre való felkészí­tését tartotta.” Az 1928 szeptemberében Munka címmel megindult új folyóirat — és mozgalom — születésének 60. évfordu­lójára emlékezik az a kiállí­tás, amelynek katalógu­sában Csapiár Ferenc tekin­tette át az irodalom, a kép­zőművészet és a fotózás te­rületén egyaránt újat hozó mozgalom történetét. Az Avantgárd és Proletkult címmel a budapesti Fő téri Kassák Emlékmúzeumban augusztus elsején megnyílt kiállítás a bemutatott fest­ményekkel, grafikákkal, fo­tókkal, fotomontázsokkal, építészeti tervekkel, köny­vekkel, folyóiratokkal, nyom­tatványokkal, levelekkel és kéziratokkal egy sokarcú, mégis egységes szemléletű művészi csoport tevékenysé­gének állít emléket. Íróknak, festőknek, építészeknek, fényképezéssel és előadómű­vészettel foglalkozó fiatalok­nak. akik között a vezető Kassákon kívül ott volt Justus Pál, Déry Tibor, Ké­pes György, Korniss Dezső, Trauner Sándor, Vajda La­jos, Haár Ferenc és a ma is Szolnokon élő Tabák Lajos. A kilenc fotográfus, aki­nek bemutatott munkái kö­zött 11 Tabák-képet látha­tunk a kiállításon, a szocio- fotó elkötelezett híveként járultak hozzá a magyar va­lóság föltárásához — 1932-ig, amikoris a statáriális álla­pot véget vetett tevékenysé­güknek. A harmincas évek­ben bekövetkezett krízist a mozgalom sem élte túl, bár korábban nagy vállalkozó­kedvről tettek tanúbizonysá­got. Könyvsorozatot jelen­tettek meg. kiállításokat szerveztek, bekapcsolódtak a felvidéki Sarlósok, a kolozs­vári Korunk és a Bartha Miklós Társaság vállalkozá­saiba. Az 1939-ig élő folyó­irat arculata is átalakult, ez azonban semmit nem von le a tömeghatásra, a közvetlen tudatformálásra törekedő mozgalom és kör sokéves létezésének és tevékenységé­nek értékéből. A kiállítás, amely e színes és dinamikus mozgalomnak állít méltó emléket, szeptember 10-ig látogatható. í SCUDERI KISASSZONY ETA. HOFFMANN REGtUtE HtOMÜH L ism ■ MUNT JUCHT _Jj ^HAJZOLTW- 1ÍeV£HT\ tflfl [ ... A MEGLL PETES TÖL SCUDERl KISASSZONY CSŐK HOGY BOKÜKfi JUT SZÓHOZ... ... ATYÁM AZONBAN MINDEN VEMENYEbÉN CSOLATKOZOT. MEGISMERTEM O NYOHfiSZ- TÓ SZÜKSÉG ES MÉLYSÉGES NYOMORÚ­SÁG ÉVZÉSÉT, AMELYBEN SZÜLEEL­TEK- EZ P HOGY BOkJfiT ANNY/RO LETÖR­TE, ONNYlRD LESÚJTOTTA, HOGY MEGHALT fíthPH fi ViLLfiUATBAN, AMIKOR SIKERÜLT ENGEM EGY ARANYMŰVESNÉL DLLS KE VT ELHELYEZNIE­MESTEREM KÉMÉNYÉN BAJT VELEM, pedig ufiMfiVOéfiN eki ‘Dolgoztam fi les- y jobban, Sót végül magot a mestert l 15 HAMAROSAN MESSZE TUJ-SZßR NYALTAM. r EGYEZER EGY IDEGEN jött fi HŰHELYÜNK- b£ NÉHÁNY ÉKSZERT AKOÍT VÁSUROLKH... m ‘ T OCJÍÉ SOSEM GONDOLTA YOLNA , kisasszony, MÖGT fi Elő , OKIT H/NT fí LEG- GYéUG£D£S5 ONTO KE - UYEZTE7E7T, IFJÚIVÁ ÉRVE EGYSZER HÉG ÖN ELŐTT ALLHAT SZÖRNYŰSÉGES IŰNNEL VŐVOLVO... ...ENGEDJE HŐT , KEREN. HOGY SZERENCSÉTLEN. ELKÉPZELHETETLEN ■BALSORSOM TÖKTÉNETÉT önnek el beszéljem... 'EJ, EJ FIATAL BARfflDM! HISZEN EZ POMPÁS HŰNK fi! BIZONY, NEM IS TUDNÁM Megmondani , ki hős HÚLHPTNŐ FELÜL . MINT ■ZENÉ CARDULAC , Aki MINDEN BIZONNYAL AZ ELSŐ' ARANYMŰVES A Vt- LŐGOp! MENJ El HOZZA'; ÖRÖMMEL FELTESZ A MŰHELYÉBE.' ... HÚSZ ÉVVEL SZELŐT- KEZDŐ­DÖTT... A PÁRIZSI ÓRAMŰ VESEH IRIGYSÉGE FOLYTON APÁMNAK NAPRÓL NAPRA KEVESEBB MUN- KŐJA LETT, EMELET HONVÁGYA SZÜLŐVÁROSAI A, 16 -mMAOT. GENFBE kIvBhko­ZOTT. Simó József Toró Laios Bokor Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom