Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

Ara: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIX. évf. 207., sz., 1988. aug., 30., kedd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TANÁCS LAPJA Egy kudarc Irak és Irán között A külföldi működőtöké be­vonása a magyar gazdaság­ba két okból különösen fon­tos számúinkra: belső beru­házási forrásaink mára szin­te teljesen elapadtak, ugyan­akkor a tőkeimport révén a mienknél lényegesen fejlet­tebb technológiákhoz, mun­kakultúráihoz juthatnánk hozzá. Ezért figyelemremél­tó minden olyan információ, amely a magyar és a terme­lési együttműködésre kész nyugati vállalatok kapcsolat­felvételéről, ezek eredmé­nyeiről — vagy mint ese­tünkben — fiaskójáról szá­mol be. A gazdasági válságövezet­ként számontartott Borsod megyébe látogatott a közel­múltban az olasz gyáriparo­sok szövetségének küldött­sége. Az olaszok a termelé­si együttműködés, közös gyártás szándékával keres­ték fel Miskolcon többek kö­zött a Lenin Kohászati Mű­veket, a Diósgyőri Gépgyá­rat, és a Medicor gyáregysé­gét. A látogatás befejezté­vel a küldöttség vezetője a megyei lapnak adott nyilat­kozatában a következőket mondta: „...most nagyon őszinte, talán még nyers is leszek. De hát a gazdasági életben a piac törvényei uralkodnak, nem lehet mel­lébeszélni. Nos, őszintén megmondom, csalódást je­lentett számomra és kolle­gáim számára ez a kétnapos látogatás. Ügy vélem, akik­kel találkoztunk, nincsenek felkészülve kellően az ilyen tárgyalásokra. Csak nehe­zen jutottunk hozzá termék­ismertető prospektusokhoz, katalógusokhoz. Ahol jár­tunk, szinte egyetlen helyen sem tudták konkretizálni az elképzeléseket, nem voltak elfogadható javaslatok, nem voltak határozott elképzelé­sek. Ez a szituáció természe­tesen számunkra sem tette lehetővé, hogy korikrét ja­vaslatokat tegyünk”. Sok oka van a nyugati működőtöké és a hazai vál­lalatok közötti termelési kapcsolatokban oly gyakori kudarcoknak, ezek közül most csak egy mozzantra. nevezetesen a vállalatmére­tekből adódó nehézségekre hívnám fel a figyelmet. A mai reformviták egyik központi kérdése: miként le­hetne hatékonnyá tenni a hazai nagyvállalatokat, ame­lyek néhány kivételtől elte­kintve, általában alacsony jövedelmezőséggel, vagy ép­penséggel veszteségesen ter­melnek. Kis túlzással azt mondhatnánk, szinte nem is számít, hogy mit gyárt a nagyvállalat: ha „nagy”, jó esélye van arra, hogy vesz­teséges legyen. Ennek a helyzetnek a kialakulása ar­ra is visszavezethető, hogy évtizedeken keresztül sajá­tos politikai preferenciát él­veztek a nagyvállalatok. Csakhogy a külföldi tőke képviselői ezt a „hagyo­mányt”, nemigen tisztelik, gyanítom, nem is értik. Szá­mukra önmagában nem po­zitívum., hogy egy gyár lé­tezik, jó nagy, sok dolgozó­ja van, és sok terméket állít elő. Számukra a világpiacon elismert munka által létre­jött, profitot hordozó termék az egyedüli mérce. Grósz Károly amerikai útja után így fogalmazta meg, az otta­ni gazdasási életről szerzett 'benyomásait: „Nincs olyan barátság, rokonság, még po­litikai érdek sem. amely a rossz teliesítményt jónak mi­nősíti. Nevén, nevezik a dol­gokat. és csak a teljesít­ményt értékelik”. r— pusztai -­K iújult a határvita Vasárnap este Géniben megszakadtak az ENSZ-fő- titkár közvetítésével folyta­tott iraki—iráni külügymi­niszteri tárgyalások. Mind Tárik Aziz iraki, mind pe­dig Ali Akbar Velajati irá­ni külügyminiszter elutazott a genfi konferenciavárosból, miután a Satt-el-Arab ha­tárfolyó hovatartozásával kapcsolatban kiújult vita megakasztotta a tárgyaláso­kat. Az iraki—iráni béketár­gyalások mindazonáltal hét­főn folytatódtak, csak épp az eddiginél alacsonyabb szinten. Javier Pérez de Cuellar, a ! világszervezet főtitkára a két tárgyalóküldöttséggel tech­nikai jellegű kérdéseket vi­tat meg. Az ENSZ-főtitkár szerint egyébként a kedve­zőtlen fejlemény ellenére sincs szó arról, hogy a tár­gyalások holtpontra jutottak volna, bár — mint vasár­nap esti nyilatkozatában mondta — ennek veszélye folyamatosan fennáll. A bagdadi kormány nevé­ben Szaadun Hammadi kül­ügyi államminiszter vasár­nap közölte, hogy Irak sem­mi szín alatt sem fogadja el az Iránban megegyezési alap­nak tekintett 1975-ös szer­ződést, amely a Satt-el-Arab folyó közepén húzza meg a határvonalat Irak és Irán között. Hammadi kijelentet­te. hogy az iraki kormány teljes szuverenitást követel az egész vízi út felett. —palosztinok Remény a tárgyalásokra Jichak Rabin hadügymi­niszter, az izraeli Munkapárt vezető politikusa hétfőn a jeruzsálemi Kneszeiben ar­ra szólította fel a megszállt területek palesztin lakossá­gát, hogy maguk válasszák ki azokat a képviselőket, akik hajlandók Izraellel tár­gyalóasztalhoz ülni. Rabin ezt az Izraeli KP képviselőjének, Taufik Tu- binnak, az izraeli állampol­gársággal rendelkező arab politikusnak interpellációjá­ra válaszolva hangoztatta. Tubi a sok ezer, többségé­ben bírói ítélet nélkül fog­va tartott palesztin börtön­körülményei, a sivatagi fo­golytáborok embertelen vi­szonyai ellen tiltakozott. Jó munkát végeztek Mongóliában Vizes iparosok szárazon Jövedelmező a TRV ipari tevékenysége Az alaptevékenységét — ivó- és öntözővíz-ellátást, szennyvíztisztítást, fürdőszolgáltatást és ipari vízszolgálta­tást — öt megyében végző Tiszamenti Regionális Vízmű­vek idei első félévi 392 millió forintos termelése az előző évit időarányosan négy százalékkal haladta meg. Ennek 43 százalékát teszi ki a két kiegészítő ágazat, az ipari és az építőipari részlegek által végzett úgymond „száraz” mun­kák értéke. Leginkább elégedettek lehetnek a vállalatnál az ipari tevékenységet folytatók teljesítményének növeke­désével. Az ágazat első félévi 49 milliós termelése ugyanis a tavalyi hasonló időszakét 28 százalékkal, az időarányo­san tervezettet 20 százalékkal meghaladta. A száz-egynéhány dolgozót foglalkoztató ipari részlegek saját fejlesztésű szivattyú- aggregátokat és ivó- vala­mint szennyvizek kezelésére szolgáló mikroszűrő berende­zéseket gyártanak. Az előbbi termékből idén eddig nyolc­vanat készítettek és értéke­sítettek. Mikroszűrőből ötöt gyártottak és szereltek fel ebben az évben, kettő azok közül a Balaton térségének ívóvízellátását javítja, há­rom pedig vegyipari és tex­tilipari nagyüzemek szenny­vizét tisztítja. Magyar— osztrák kooperációban gyárt­ja a TRV ipari ágazata a Waldhauser, öncsévélő öntö- ■ zőberendezéseket, amelye­ket a Mezővíz Termelési Rendszer értékesít öntözés- fejlesztési programja kere­tében. Ezekből tizenkettő ke­rült ki ebben az évben a vál­lalat műhelyeiből. A vállalat ipari kapacitása az év második felére is tel­jes egészében lekötött meg­rendelésekkel. Jelenleg két újabb mikroszűrő berendezé­sen dolgoznak, és az év vé­géig még tíz öntözőberende­zést szállítanak a Mezővíz taggazdaságainak. Az utóbbi kooperációs gyártásnál az eddigi 35 százalékról tíz szá­zalék alá kívánják csökken­teni az import anyagok és alkatrészek részarányát. Sa­ját kivitelezésben készítik az év hátralévő részében az ön­tözőberendezések vezérlő egységeit, a csévélődobozo­kat, a kerekeket, valamint maguk gyártotta zártszel­vényből az alvázakat. Az év végéig tervezett 70 milliós termelést előreláthatóan túl­teljesítik a vízművek „iparo­sai”, segíti ezt a dán Grund- fos cég által gyártott, Ma­gyarországon üzemelő bú­várszivattyúk szervizellátá­sa is. ami várhatóan mintegy 15 milliót hoz az idén a TRV kasszájába. A vállalat szolnoki, debre­ceni és gyulai építőüzemé­nek munkáira kevésbé illik a korábbi képletes jelző. Azok inkább „félszárazak”, merthogy nagyobb részük az alaptevékenységhez kapcso­lódik. Az idei első félévben elért 121 millió forint terme­lési érték nagyobb része a mélyépítési munkából szár­mazik, amelyekkel már a jövő év közepéig lekötött az ágazat kapacitása. Idén ad­(Folytatás a 3. oldalon) Üj, száz személyes óvodát avattak teg­nap Tiszabőn. A kívülről jurtára emlékez­tető hangulatos gyermekintézmény tizen­négy millió 373 ezer forintba került. Az összeg nagyobb részét a helyi tanács az el­múlt években „takarékoskodta” össze, mintegy másfél millió forinttal segítette a megvalósulást a megyei tanács, s kétmillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a lakosság az új óvodához. A korszerű nevelés feltételeit magában foglaló modern épület négy foglalkoztató- termét száz kisgyermek két nagy, egy kö­zépső és egy kiscsoport veszi birtokba szeptember 1-jén. Az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi üvegtech­nikai üzemében az OMKER részére különböző laboratóriumi mérőeszközöket készítenek. Évente 23 millió forint értékben hatvan féle terméket szállítanak (Fotó: T. Z.) VSZ—NATO Kerekasztal-konferencia a hagyományos leszerelésről Díszvacsora a résztvevők tiszteletére Az európai hagyományos leszerelésről kezdenek ta­nácskozást kedden Budapes­ten a Varsói Szerződés és a NATO öt-öt tagállamának vezető leszerelési szakértői, politikusok, magas rangú katonai vezetők, tudományos kutatók. A kötetlen légkörű kerék­asztal-tanácskozásra a ren­dezvény házigazdája, a Ma­gyar Külügyi Intézet és társ­rendezője, a New York-i Ke­let—nyugati Biztonsági Ta­nulmányok Intézete Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió, illetve Francia- ország, az Egyesült Álla­mok. Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország képvi­selőit hívta meg a magyar fővárosba. A két napon át, zárt ajtók mögött folyó esz­mecserén a résztvevők az európai hagyományos lesze­relés céljaival, jelenlegi helyzetével összefüggő kér­dések széles körét tűzik na­pirendre. A tervek szerint a többi között szó esik a kontinensen állomásozó fegy­veres erők és a fegyverzet állapotáról, struktúrájáról, elhelyezkedéséről, a megle­petésszerű támadás veszélyé­ről és annak kiiktatásáról, illetve a katonai doktrínák változásairól. Várkonyi Péter külügymi­niszter hétfő este vacsorát adott a nemzetközi tanácsko­zásra hazánkba érkezett szakértők tiszteletére. A jelentős nemzetközi kon­ferencia résztvevőit köszönt­ve Várkonyi Péter üdvözlő beszédében mindenekelőtt a tanácskozás kedvező nem­zetközi légkörét méltatta. Emlékeztetett arra: a Var­sói Szerződés országai — az új külpolitikai gondolkodás- mód fontos megnyilvánulá­saként — már a 80-as évek derekán ráirányították a figyelmet arra, hogy Euró­pában a iegyverzetkorláto- zási folyamat egyik döntő elemévé válik a hagyomá­nyos leszerelés. Azt a fel­ismerést tükrözte a buda­pesti felhívás elfogadása 1986-ban, majd alkotó to­vábbfejlesztése és gazdagítá­sa a Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületé­nek berlini és legutóbbi var­sói ülésén. Mára Európában kialakul­tak ennek a folyamatnak a (Folytatás a 2. oldalon) A felár a minőséghez igazodik Napraforgószezon előtt a növényolajipar A Növényolajipari és Mo­sószergyártó Vállalat az ed­diginél nagyobb minőségi felárat fizet a napraforgó olajtartalma alapján a ter­melőknek. Kollár Lajos, a vállalat kereskedelmi vezér­igazgató-helyettese az MTI munkatársának elmondotta: a szabvány szerinti tisztasá­gú és 46,4 százalék olajtar­talmú napraforgó felvásár­lási alapára tonnánként vál­tozatlanul 8890 forint. Ezen felül azonban az eddig is járó felárat jobban a mi­nőségi követelményekhez igazították. Ezután tonnán­ként 100 helyett 150 forintot fizetnek a napraforgóért, ha az olajtartalma 46,5—47,4 százalék közötti; az eddig 200-zail szemben 300 forint a felár a 47,5—48,4 százalék olajtartalmú termés után; ha pedig az olajtartalom a 48,4 százalékot is meghalad­ja, a termelőt megillető felár a korábbi 300-zal szemben 450 forint tonnánként. A vállalat a minőségi fel­ár emelésével is ösztönözni akarja a termelőket, hogy minél értékesebb, nagy olaj­tartalmú fajtákat és hibride­ket termeljenek, és takarít­sanak be, a nyers növényi olajnak ugyanis viszonylag újra jó piaca van külföldön. Az elmúlt két-három évben az exportár — bár a koráb­bi magas értéket nem köze­lítette meg — a mélypontról felfelé indult. Kedvező eset­ben jövőre a mostaninál mintegy 100 dollárral több kapható a nyers olajért. Ä vállalat szerződéses partnerei: a termelési rend­szerek, mezőgazdasági kom­binátok, termelőszövetkeze­tek a közeli hetekben mint­egy 360 ezer hektárról taka­rítják be a napraforgót. A legújabb becslések szerint a szárazság okozta terméski­esés átlagosan nem haladja meg a 10—12 százalékot, Így hozzávetőleg 680—690 ezer tonna napraforgómag felvá­sárlásával számolnák. A nővényolaji par a lehető­ségeihez képest jól felké­szült az új szezonra. Hat gyára közül a nyáron há­romban — a rákospalotai­ban, a kőbányaiban és a cse­peliben — szinte teljesen megújult a technológia, ki­cserélték az olajfeldolgozó préseket, és az eddiginél energiatakarékosabb üzeme­lésre álltak rá. Ezzel a fő­városiban is van három olyan,, a világszínvonalat el­érő nyersolajgyártó üzeme, mint amilyen a martfűi. Kü- zülük a rákospalotai gyár palackos étolajat is készít, és ezentúl még jobb minősé­gű nyersanyaggal tudják el­látni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom