Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

1988. AUGUSZTUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 I Sport-Sport-Sport \ Tisza-m aratón Szörnyű időben szenvedtek Az idő mindenféle arcát megmutatta szombaton. A Tisza-tó fölött előbb szomo­rúan szürke volt az ég, az­után úgy kilenc óra felé vi­harossá fokozódott a szél, majd kora délutánra már mosolygósán sütött a nap, és végül hatalmas vihar söpört végig a tájon. Amit termé­szetesen napsütés váltott föl. Mindez nem is lett volna baj, ha nem éppen ezen a napon rendezték volna az első Tisza-maraton elnevezé­sű nemzetközi hosszútávúszó versenyt. A víz a többnapos lehűlés miatt csak tizennyolc fokos volt, amit a csöpörgő eső, a szél még tovább hű­tött. Mindez azonban a ti­zenhat bátor vállalkozót a legkevésbé sem izgatta. Min­denféle fantasztikus kencé- ket kentek magukra, azután a startpisztoly dörrenésére bevetették magukat a fodros hullámokat vető folyóba. Már a látvány is dermesztő volt! Hát még ha az ember­fia végiggondolta, hogy a ti­zenöt fiatalember és az egyetlen hölgy előtt huszon­három kilométer megtételé­nek erőpróbája...! Alig múlt néhány perccel kilenc óra. Az első métereket együtt tette meg a társaság, a kísé­rő motorosok körbevették az úszókat. Rövid időn belül azonban szétzilálódott a me­zőny. Rákezdett az eső, föl­támadt a szél. És ami a leg­rosszabb : természetesen a versenyzőkkel szembe haj­totta a hullámokat. A partról autókkal kísér­ték a bátrakat, a kísérőmo­torosokat kiskatonák vezet­ték, velük állandó rádióösz- szeköttetést tartottak fönn. A gáton álldogálva olyan egyszerűnek tűnt az egész. Hanem amikor délután, két óra után öt perccel Kiss Ti­bor, a BVSC versenyzője a Szlavitsek Gizellát a parton kérdeztem: — Miért nem úszik? — Túlságosan közel van ez a verseny a La Manche átúszásához. Hi­szen még egy hét sem telt el azóta. — Milyen volt a csa­torna-úszás? — Kegyetlen. Hideg, hullámok... — Hogyan bírja ki az ember a nyolc-tíz órás monotóniát ? Mit tehet ellene? — Nézze, annyi min­denre lehet figyelni. Pél­dául az edzőt, a kísérő­hajón ülőket veszem szemügyre. Folyón né­zem a tájat. Meg azután az ember magára is fi­gyel. A stílusára, a szer­vezetére. Lehet gondol­kodni az élet dolgain. Van rá idő. háborgó hullámok közül Abádszalókon a stégre lé­pett, egyszerre átértékelőd­tek a dolgok. Merev tekin­tet, bizonytalan léptek, meg­állíthatatlan reszketés. A ro- csót alig lehetett megfékezni annyira, hogy Kiss holmijait kivehessék belőle, márpedig — Akkor mégegy- szer...? — Isten őrizz! — vág­ja rá azonnal a meleg öltözőben, állig begom­bolkozva, teát kortyol­gatva a tavaly kétszáz pillangón ifjúsági EB-t nyert úszó. — Amikor befordultunk a csatorná­ra, akkor kegyetlen hi­deg volt már a víz. Ta­lán ha tizenhat fokos. Komolyan mondom, hogy inkább tovább tar­tottam a víz fölött a ke­zem, mert kinn melegebb volt... — Akkor tehát hosz- szútávúszás? — Nem, nem! Csak ki­rándultam — rázza a fe­jét a tizenhét éves spor­toló. — Ez volt az első versenyem, és egyelőre az utolsó. A jövő évi Eu- rópa-bajnokságra készü­lök, szeretném megúszni a szintidőket kétszáz pil­langón, négyszáz és ezer­ötszáz gyorson is. Aztán majd meglátjuk. arra nagy szükség volt, hi­szen a zsákból került elő a melegítő, a törülköző, a ci­pő. A győztes Kiss után három perccel érintette meg a sté­get az ugyancsak BVSC-s Tóth Szabó Dusán, majd Ba- lajti Zoltán következett. Ne­gyedikként érkezett a leg­jobb külföldi Przemyslaw Abramowicz, aki már több, mint öt órát töltött a vízben. Honfitársa, Katarzyna Paw- lonska — az egyetlen hölgy — hatvan perccel tovább küszködött a hullámokkal. A versenyt dr. Bede János fővédnök 16 óra 58 perckor nyilvánította befejezettnek. Az elemek fütyültek erre. Eredmények: 1. Kiss Tibor 4 óra 52 perc 57 másodperc 2. Tóth Szabó Dusán 4:55,55 3. Balajti Zoltán (Űjp. Dó­zsa) 4:58,18. (A tizenhat nevezett ver­senyzőből tizenhármán tel­jesítették a távot.) * * * Az időjárásról senki sem tehet. Olyan volt, amilyen. Legközelebb azonban a nem­zetközi és hazai versenynap- tárakkal egyeztetve korábbi időpontra kellene tenni ezt a versenyt. Hírünket vinni a világba a sportolók révén is — ez nyilvánvaló cél Tisza­füreden, Abádszalókon egy­aránt. Kánikulában a tó partján ezrek pihennek. Ha­zaiak és külföldiek. Július végén, augusztus elején még igazi nyár van, kellemes a víz. Ez a mostani verseny már-már embertelen erőpró­ba volt. Aminthogy annak sem szabadna megtörténnie, hogy a lilára fagyott versenyzők orkánszerű szélben ácsorog- nak a parton, mert nem tud­ják, hogy hol is vehetnének forró fürdőt? S hogy a me­legvíz — ha már megtalál­ták — rövid idő alatt el­fogy ... ? Hát igen. Sem nemzetközi, sem ha­zai versenyen nem fordulhat elő az a példátlannak tetsző eset, hogy még versenyző van a vízben, de a busz, amely a versenyzőket szállí­tani hivatott, már nincs a verseny színhelyén. Az idő­mérők is eltűntek a stégről. A rádiósok, akik napsütés­ben még föllelhetők voltak, az elemek elől elmenekültek, így azután nem csoda, hogy csak hosszas találgatás után derült ki: gyerekek, egy olasz, meg egy magyar még hiányzik ... Ehhez képest az igazár. semmiség, hogy Tiszafüreden egyetlen eligazító tábla sem várta az érkezőket. Nem csoda, hogy mindenki a ti­szafüredi holtághoz igyeke­zett, amikor pedig Tiszaör- vény volt a kijelölt start­hely ... A három lengyel, há­rom olasz, két csehszlovák és egy spanyol versenyző per­sze ebből mindent nem ta­Villámok cikáztak az égen, a partot már régen elhagyta mindenki. Sza­kadt az eső. Egyetlen ár­va motoros küszködött csak az elemekkel. Azaz dehogy! Hiszen ott úszik valaki! Persze, az dr. Szentpály Gábor, aki a huszonhárom kilomé­tert mellúszásban telje­sítette. Kevés híján tíz órát töltött a folyóban! Amikor a stéghez ér, csöndesedik az idő. — Elnézést uraim — mondja kék szájjal —, kicsit elkéstem! Kitör belőlünk a ne­vetés. Mentős, fővédnök, újságíró és a „külkeres” jogtanácsos — már bo­csánat — jóízűen röhög. — Arról szó sem volt, hogy föladjam! Tény, hogy iszonyú volt — mondja két pokróc kö­zül —. és a végére ez a vihar! De megcsináltam! pasztáit, ök a szeretetet, a gondoskodást — aminek nem voltak híjával — érzékelték. Szerintük nagyszerűen szer­vezett verseny résztvevői le­hettek. Mi azonban a hiányossá­gokat is tudjuk. Hortobágyi Zoltán sakk______Élesedik a küzdelem Szabolcsi „mesterhármasa” Pénteken a második for­dulóval folytatódott a Mező­gép SE által rendezett nem­zetközi sakkverseny, a tisza- ligeti KISZ-táborban. A nagy küzdőkedvet a kevés döntetlen és a sok függő­játszma jelzi. Eredmények. A-csoport: Thomas—Nagy J. 1:0. Fette —Szabolcsi 0:1, Perics—An- ka 0:1. Konopka—Typek 1:0. Mózes—Falk 1:0. Karner— Adamski 0:1. Bierenbrood- spot szabad. B-csoport: Bor- savölgyi—Radosavljevics 1:0. Grünberg—Forgács 1:0. Lu­kasiewicz—Marasescu 1:0. Orgován—Félegyházi 1:0. Döntetlen: Markula—Bere­bora, Stranz—Baumgartner, Györkös—Ksieski. Szombaton dupla fordulót bonyolítottak le. Szabolcsi harmadik külföldi ellenfelét is legyőzte, így a mezőny élére állt. A szolnoki ver­senyzők közül eddig a fiatal Anka váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. Eredmények. A-csoport, 3. forduló: Fáik—Karner 1:0 (meglepetés), Szabolcsi—Pe­rics 1:0, Nagy J.—Fette 0:1. Döntetlen: Anka—Konopka és Typek—Mózes. Függőben maradt: Bierenbroodspot— Thomas, Adamski szabad. 4. forduló. Perics—Nagy J. 0:1, Adamski—Fáik 1:0. Dön­tetlen: Mózes—Anka, Kar­ner—Typek. A Fette—Bi­erenbroodspot és a Konopka —Szabolcsi játszma másod­szor is függőben maradt. Az élmezőny állása: Szabolcsi 3 (1), Adamski 2,5 (1), Anka és Mózes 2,5 pont. B-csoport. 3. forduló: Fél­egyházi—Borsavölgyi 1:0, Ksieski—Orgován 1:0, For­gács—Stranz 1:0, Berebora— Grünberg 0:1, Radosavljevics —Markula 1:0. Döntetlen: Marasescu—Györkös és Ba­umgartner—Lukasiewicz. 4. forduló: Borsavölgyi— Markula 0:1, Györkös—Ba­umgartner 0:1, Félegyházi— Ksieski 0:1. Döntetlen: Grun- berg—Radosavljevics, Stranz —Berebora, Lukasiewicz— Forgács és Orgován—Mara­sescu. Az élmezőny állása: Ksieski és Baumgartner 3, Radosavljevics, Grünberg és Lukasiewicz 2,5. Tomi Kupa Csepelre „gurult” hatvanezer forint A jól szereplő lengyelek ellen győzött a döntőben a Csepel (balról) Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szolnokon, klubcsapa­tok részvételével, ilyen szín­vonalas nemzetközi férfi röplabdatonnát, mint a mos­tani Tomi Kupa volt, még nem rendeztek. A PS Zilina a csehszlovák bajnokság he­tedik, a Jastrzebia a lengyel NB I déli ligájának a máso­dik helyezettje, az OK Spar­tak Subotica a jugoszláv baj­nokság első osztályának a tagja, a magyarok közül a Csepel az NB I negyedik he­lyén végzett; a Nyíregyházi VSSC, a Vasas és a Szolno­ki Vegyiművek is az első tíz között végzett az NB I-ben. Adott volt tehát a torna rangja, és biztosítva a mér­kőzések színvonala. S nem elhanyagolható szempont, hogy az első három helyezett 60—40—20 ezer forint pénz­jutalmat kapott és )10—10 ezer forinttal jutalmazták a legjobb három játékost. A Szolnoki Vegyiművek a B-csoportban szerepelt és a tűzoltólaktanyában játszot­ta mérkőzéseit. Az első a lengyel Jastrzebiától 3:0-ra kikapott, a másodikon drá­mai csatában a Vasassal szemben maradt alul 2:1 arányban. A szolnoki gárda egyre javuló játékát mutat­ja, hogy szombaton 3:0-ra nyert a Spartak Subotica el­len, jobb poénaránnyal cso­portjában második lett, és a döntőbe jutásért mérkőzhe­tett — már a Tiszai igeiben — a Csepel ellen, itt szoros csatában 2 :l-re alulmarad­tak. Az A-csoportban a Csepel könnyen nyerte a mérkőzé­seit, de Nyíregyházától 2:1- re kikapott. Ennek ellenére csoportelső lett, és a Vegyi­művek legyőzésével került a döntőbe. A keresztjátékban a Jastrzebia a Nyíregyházát verte 2:l-re így ő lett a Cse­pel ellenfele a döntőben. A csoportok végeredménye: A: 1. Csepel 7, 2. Nyíregyháza 6, 3. PS Zilina 5, 4. Novod- jambul 0 ponttal. B: 1. Jastrzebia 7, 2. Sz. Vegyimű­vek 4, 3. Vasas 4, 4. OK Spartak 3 ponttal. Szombaton este eldöntötték a 7. hely sorsát: OK Spartak—Novod- jambul 3:0 (12, 6, 7). Vasárnap a tiszaligeti sportcsarnokban rendezték a helyosztókat. Az 5. helyért: PS Zilina—Vasas 3:0 (6, 4, 7). A 3. helyért: Nyíregyháza —Sz. Vegyiművék 3:1 (11, 13, —2, 13). A Vegyiművek végig egyenrangú ellenfél volt. Szoros, nagy csata jel­lemezte a mérkőzést, néhány figyelmetlenség vezetett a vereséghez. A döntő: Csepel—Jastrze­bia 3:1 (10, —3, 12, 13). V.: dr. Vaszily, Balázs. Másfél órás színvonalas, re­mek küzdelemben a csepeli­ek megérdemelten nyertek, így az első helyezettnek fel­ajánlott 60 ezer forintot a Csepel nyerte, a második Jastrzebia 40, a harmadik Nyíregyháza 20 ezer forintot kapott. A legtechnikásabb játékos Mikunda (NYVSSC), a leg­jobb előkészítő Pető (Sz. Vegyiművek), a legjobb ütő pedig Nagy (Csepel) volt. ők fejenként 10—10 ezer forin­tot kaptak. A legsportsze­rűbb csapatnak felajánlott díjat a Novodjambul kapta. A nézők között a szponzor cég mosóporát sorsolták ki. Futball(tor)túra Svédország? Dánia? Nyu- gat-jNémetország? Az ember kikeresi a térképen, akár százszor is. Azután csak ül a színes ábrák fölött, és arra gondol: hej, ha én is egy­szer... — Szarvas úr! Maga uta-. zik a kerettel! Nem, ez nem lehet igaz, Micsoda ronda szó ez a keret Eszperente. Csupa e- ből áll. De most amilyen gyö­nyörű ! Legalábbis Szarvas Péter, a Szolnoki MÁV MTE labdarúgócsapatának igazolt ifjú játékosa azon a nyári délutánon talán a legszebb magyar szónak találta. Tud­niillik a legfontosabbat kö­zölte vele a hozzátartozó mondat: a magyar serdülő labdarúgó válogatott tagja­ként, tizenhárom-tizennégy éves társaival együtt, éppen ezeket az országokat látogat­hatja meg. De szóljon a legilletéke- sebb, a játékos maga. — Július tizennyolcadika és huszonharmadika között svéd túrára utazunk a ma­gyar serdülő „A”-válogatot- tal. Göteborg volt az úticél, a hagyományos Gothia Ku­pa. — Milyen volt a repülő­út? — Autóbusszal mentünk. — Többször megpihen­tetek, gondolom. — Egyszer, Berlinben. A buszon ott maradtak a hol­mijaink, mi pedig faházak­ban aludtunk, úgy öt órát. Egyébként megállás nélkül hajtottunk váltott sofőrök­kel. Aki tudott, aludt az ülé­seken. A göteborgi kollégi­umban laticell és gumimat­rac volt a hálóhely, ötvenen kaptunk egy szobát. A serkedő bajszú fiatalem­ber mosolyogva mondja mindezt, akárha valami ícsjínyről 'beszélne. C^akhát ezt a csínyt nem ő és csapat­társai követték el... — Hanem a kupa! Ahogy én tudom, kilencszáz csapat vett rajta részt, öt nap alatt nyolc meccset játszottunk, a játékidő kétszer huszonöt perc volt. — Csupa korosztályos vá­logatott! Ez több, mint egy Európa-bajmokság. — A többi klubcsapat volt! — tiltakozik önérzetesen a vállas, jókötésú fiú. — Csak mi voltunk több gárdából összeállítva, elsősorban a Fradira épült a csapat. — Megnyerték a kupát. — Meg bizony. A döntő­ben az IFK Göteborg volt az ellenfél, kettő egyre nyer­tünk. Fantasztikus volt a Névjegy Neve: Szarvas Péter Kora: 14 év (múlt...) Sportága: labdarúgás Egyesülete: Szolnoki MÁV MTE Nevelő edzője: Stummer Mihály Jelenlegi edzője: Tari János Szerepköre: jobbhátvéd Erénye: jól fejel, szigorúan fog embert Hiányosságai: technikai elemek, fegyelmezettség rendezés! Csapatok bevonu­lása országonként, tűzijáték, az Ullevi stadionban hatal­mas közönség... A nyolc meccsen mindössze két gólt kaptunk. — Ez volt huszonharmadi- kán? — Igen. — Másnap viszont Dániá­ban, Hjörring városában kel­lett már meccset játszanotok. — Igen, a Dana Kupán is részt vettünk, ahol már csak úgy négyszáz együttes jelent meg. Hjörring falusias kis­város, igazán szép környe­zet volt. Göteborgban példá­ul az egyik meccsünket a harminckettes számú pályán játszottuk, az ember egysze­rűen nem látta át, olyan ha­talmas méretű volt az egész... Na, itt norvég ellenfelet kap­tunk a döntőben, hosszabbí­tás után nyertünk kettő egy­re. — Csak ennyi történt? — A venezuelai nézők, a felnőttek, jól megvertek 'ben­nünket, meri a pályán le­győztük a gyerekeiket... — És? — Semmi és. Egyikünk emiatt nem is játszhatott a következő meccsen... — Azután négy napot töl­töttél itthon. — Igen, Dániából két na­pon át döngetett hazafelé a busz, anyu kicsomagolt, be­csomagolt és már mentünk is az NSZK-ba. — A tartományi válogatot­tak tornájára, Münchenbe. — Meghívtak bennünket. És nyertünk. Tizenöt gólt lőttünk, egyet sem kaptunk. Szemben velem a nyílt te­kintetű srác. Kérdést vár? Lehet. De nem tőle kellene kérdeznem. Ezek a fiúk meg­tették, amit megtehettek. Három hét alatt végigverték Európa serdülő klubcsapata­it, megnyertek három kupát. Csak gratulálni lehet ehhez. Három hét alatt tizenkilenc meccs, néhány ezer kilomé­ter Ikarus buszon zötykölőd- ve... Nem akármilyen telje­sítmény! — Az első túrán nagyon jó volt a hangulat. Egy hét után az összezártság, a fá­radtság már kezdett az ide­geinkre menni. De azért fan­tasztikus volt! Magam is úgy látom, pe­dig ott sem voltam... H. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom