Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

1988. AUGUSZTUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lágy és kemény műanyagokból gyártja term ékeit a Karcagi Vitex Gt, amelynek egyik tagja a Magyar—Mongol Barátság Tsz. A lágy anyagból az Ikarusz gyár részére díszlécbe* téteket, ülésszegélyeket gyártanak, a kemény változatból bútorfiók-alkatrészeket állítanak elő nagy tételben. Idei árbevételük meghalad ja a 10 millió forintot (Fotó: T. K. L.) Hazaindultak a kempingezők Csöndes, esős hétköznap a Tiszatour tiszafüredi kem­pingjében. A kapu fölött há­romnyelvű felirat köszönti a vendégeket. A recepciónál néhány turista információt kér, adminisztrációs ügyeit intézi. Ott, ahol a fák egy kis ligetet alkotnak, gyere­kek tollaslabdáznak. A sát­rak és a lakókocsik környé­kén nem nagyon van moz­gás. A kemping területén üres helyek jelzik; vége a fő­szezonnak. Elmúlt a nyár Az idegenforgalom szak­emberei azt mondják: au­gusztus 20-a „választónap” a vendégjárásban. Ekkor ugyanis sokan hazamennek, és ezután már nemigen di­csekedhetnek telt házzal. Soós Tibor, a kemping ve­zetője egyetért ezzel. — Valóban, augusztus 20-a után csökken a forgalom. Közeledik a tanév, a csalá­dok hazatérnek, hogy szep­temberre elkészülhessenek, bevásárolhassanak. De az idén nemcsak ezért búcsú­zott el vendégeink egy része. A rossz idő nem kedvez a turistáknak. Tiszafüreden több napig esett az eső. — Milyen volt az idei sze­zon? — Attól kezdve, hogy a tanév befejeződött, mosta­náig telt házunk volt. — Hétvégeken? — Mindennap. Egy levelet mutat: Hollan­diában adták fel. A címzett helyén annyi szerepel: „Camping, Tiszafüred.” — A Postát dicséri, hogy idetalált. Hiszen a városban több kemping is van. — A levél valóban nekünk szól; a következő év au­gusztusára szeretnének szál­Centenárium ^ Abádszalókon „Az egyesület célja általá­ban minden tűzvész alkal­mával gyorsan a vész helyé­re sietni, és ott a parancsnok vezénylete alatt a veszede­lembe’ forgó emberi életet, a vésznek kitett ingó és ingat­lan vagyont megmenteni.” Írhatták volna akár nap­jainkban is az alapszabályt, pedig az idézett sorok 1888- ból valók, amikor a 2494 la­kosú Tiszaabád és a 2546 la­kosú Tiszaszalók megalapí­totta önkéntes tűzoltó-egye­sületét. A hatvannyolc tagú egyletben 2 földbirtokos, 9 hivatalnok, 9 kereskedő, 46 iparos és 2 földműves alkot­ta a tagságot. Az alapító ta­gok 40 korona alapítvánnyal, a pártolók évi 4 korona tá­mogatással pártolták az ön­kéntes testületet. lást rendelni. Érdeklődnek, hogy milyenek a körülmé­nyeink, milyen a víz, stb. — Érdekes dolgot figyel­tem meg az idén a kempin­gekben. Míg régebben álta­lában a fiatalok választották ezt az üdülési módot, most egyre több középkorú (és idős embert látok kempingben pihenni. — Mert nehezebbek lettek az életkörülmények, maga­sabbak az árak. A kemping még mindig a legolcsóbb le­hetőségek közé tartozik. — Ügy hallottam, hogy az áremelkedések, az általános forgalmi adó és más ténye­zők miatt a vendégek össze­tétele is változott az idén. Csönd kell és jó levegő — Régebben többen jöttek a szocialista országokból, most nagyon kevesen. A vendégeink fele a nyugati országokból érkezett, a má­sik fele belföldi turista volt. Kimutatást vesz elő, ame­lyet augusztus 23-ig kellett leadnia a hónap forgalmáról. A kimutatás ezerkétszáz nyugati, kétszáznyolcvan szocialista és több mint ezer- hatszáz hazai üdülőt jelez. Űj vendégkönyvet is nyi­tottak az idén a kempingben, a régi ugyanis betelt. Egy budapesti asszony a követke­zőket írta be: „Tekintve, hogy országos viszonylatban ez a kemping kulturált, évek óta ide jö­vünk”. — A pihenni vágyóknak csönd, jó levegő és nyugalom kell, — összegzi Soós Tibor. — Ezért sok-sok kilométert képesek utazni. — Ha beköszönt a rossz idő, mint most is, és nem le­A száz évvel ezelőtt tör­téntekre emlékeztek szomba­ton Abádszalókon, el nem felejtvén, hogy a szomszédos Tiszaderzsen meg épp 75 év­vel ezelőtt alakult meg a tűzoltóegylet. így a helyi ün­nepségből több településre szóló, egésznapos rendezvény lett. Eljöttek a környező községek tűzoltói, s a mosta­ni pártoló tagok — a kunhe- gyesi és tiszafüredi áfész. a Lenin Termelőszövetkezet, a Kézműipari Vállalat és a Nefag helyi üzemének veze­tői, s a megyei parancsnok­ság képviselői is. Az egésznapos ünnepség délelőtt emléktábla-avatás­sal kezdődött, amelyet a tűz­oltószertárnál leplezett le dr. Vámosi Margit, a tanács vb- titkára. Utána kiállítás nyílt hét fürödni, mit tud kínálni a vendégeinek? — Városnézést, lovaglást, kirándulást a környékre. A kempingben van teniszpálya, asztalitenisz, lengőteke, tol­laslabda. Olcsóbb, minta Balaton Tósa Ilona és Jozu Vasilika épp most készülnek haza, Bécsbe. Állunk nagy, szürke autójuk mellett, és arról me­sélnek, hogyan érezték ma­gukat a tiszafüredi kem­pingben. — Sok kedves, barátságos emberrel találkoztunk, — mondja a férfi. — Nagyon tetszett a kemping, és a gye­rekek is jól érzik itt magu­kat. — Hogyan esett a válasz­tás éppen Tiszafüredre? — A térképen megláttuk a Tisza-tavat... — Magyarországon van egy ennél sokkal nagyobb tó, a Balaton ... — Igen, de nagyon zsúfolt, és nagyon drága. Először azt hittük, hogy a Tisza-tónál csak szállodák vannak. Na­gyon megörültünk a kem­pingnek. — Mivel töltötték az időt, amikor nem lehetett füröd­ni? — Vásároltunk a város­ban, vendéglőbe mentünk, horgásztunk, csónakáztunk. Elbúcsúzunk. A kemping kapuja fölött a háromnyelvű üdvözletét lengeti a szél. A kempingvezető elmeséli, hogy volt olyan angol turista, aki meglátta az angol nyelvű üdvözletét, és ezért döntött úgy, hogy ennek a kemping­nek a vendége lesz. Paulina Éva — régi iratokból, dokumen­tumokból és régi tűzoltószer­számokból. Ezt követte a ta­nácsháza nagytermében az ünnepi közgyűlés, amelyen Fábián Gábor, a tanács elnö­ke a régmúlt idők föleleve- nítése mellett azt is elmond­ta: csak az utóbbi öt évben majdnem félmillió forintot fordított szertárra, gépjár­műfelújításra, eszközökre a tanács. Délután tűzoltó-bemutató­tól volt hangos a kempinggel szemközti nagy szabad terü­let. A környező községek egyesületei, nemkülönben a jubiláló abádszalókiak és ti- szaderzsiek bemutatták tu­dásukat az őket ünneplő kö­zönségnek. — sj — Emléktáblát lepleztek le Tűzoltók ünnepe Beszóljunk róla / Időzített igenek és nemek Bevallom, rettenetesen irigyeltem a párocska mindkét tagját. Amikor ugyan­is az ember lenn van a mélyben, még ah­hoz is össze kell szednie erejét, hogy ne­met mondjon, ők ketten pedig, csak úgy mindennek fittyet hányva, kétméteres mélységben azt mondták: igen. Jó, fűzheti hozzá bárki, elég volt a tanulságból, hall­juk a mesét. A történet csupán annyi, két fiatal külön nemű búvár, kétméteres mély­ségben házasságot kötött, a víz alatt, könnyű volt nekik — vélekedhet bárki, búvárszemüvegben, pipával a fogak között igentmondani nem nehéz, hiszen rendel­kezésükre áll ezek szerint többféle esz­köz ahhoz, hogy boldogságuknak, elgondo­lásuknak ne legyen semmi akadálya. No és víz is volt. S a levegő? Az a kevés, ami volt, éppen csak annyira tellett, hogy el­szánjon két igennyi buborék. S még fel is kellett jönni! De sikerült a produkció. Az erőpróba után végigélini az életet, gondol­hatjuk: már semmiség. Szóval irigyeltem őket. Nem, nem a si­ker, a hírnév miatt, az az „igen” foglal­koztatott mostanáig. Az az időben kimon­dott igen. Mert mi van akkor, ha az anya- könyv vezetője pontatlanul érkezik le a mélybe, vagy ha nem képes oda még le­látni sem? És még sorolhatnám az időzí­tés pontosságának fontosságát. A követ­keztetés szinte kézenfekvő: ma már nem lehet csak úgy mondani, hogy „menjenek a víz alá!”, a másik, hogy nemcsak fent, lent is lehet igent mondani. Szerdán kiderült azonban egy másik történetből, hogy lent nemcsak igen, „nem” is születhet. Több száz méteres mélységben bányászok mondtak nemet a munkára, egy másik igen érdekében. S lám az időzítés: a válasz megszületett, nem húzódott, nem halasztódott tovább. Igen: a hűségjutalmat kiegészítik a tavaly kifizetett hűségjutalom nettó értékében, amihez bankhitel útján kapja meg a vál­lalat a fedezetet. Tudnunk kell ugyanis, hogy ezt az igent egy másik nem előzte meg, vagyis szanálás alatt van a vállalat. Ez a nem pedig durván azt jelentette, hogy a termelés így -nem mehet tovább. Sokan úgy gondolják, hogy az egyesülé­si és gyülekezési jog törvénytervezetének napvilágra kerülése, és a bányászok mun­kabeszüntetése között nincs semmi össze­függés. Tudom, hatásos fordulat lenne en­nek ellentmondani, de a hír igaz. Bár, gondolhatja bárki, ha az eset precedens volt, akkor ezt követheti minden bizony­nyal még jó néhány. Azt azonban tudnunk kell ezek a törvények, ha a vita után — amelyben igen sok nemet kaphat némely paragrafus —, igent mondanak rájuk a honatyák, akkor abban lesznek a társada­lom segítségére, hogy könnyebben felis­merhetik és kifejezhetik egyes csoportok és rétegek saját érdekeit, s mindezt tehe­tik törvényes keretek között. S itt a tör­vényességen van a hangsúly, azon, hogy pontosan tisztázódhatnak a paragrafusok­kal az egyesülést és a gyülekezést illető­en az igenek és a nemek, vagyis tisztázód­hatnak a jogok, kötelességek, a cselekvé­sek határai, a jogi szervezetek hatáskörei. Természetesen, más társadalmi körülmé­nyek maradnak változatlanok — mondhat­juk. Amire feleselhet a vélekedés, ami úgy szól: nem. Mert minden bizonnyal a tör­vények életbelépése hatással lesz társadal­mi életünk megannyi területére is. Ám a megjegyzéshez kívánkozik; ez nem jelenti azt, hogy egyik évről a másikra alaposan mérséklődnek adósságaink, s ugrásszerű­en megnövekednek életszínvonalunkat jel- jemző mutatóink. Tehát nemcsak lehet, hanem kell is igeneket és nemeket monda­ni. Az érdekek, a most már még jobban ban kifejezett érdekek ütközni fognak. S minden bizonnyal az a helyes, ha egy na­gyobb csoport érdekei jutnak érvényre. Egy lengyel gondolkodó mondta: akkor születik a pesszimizmus, ha két optimiz­mus találkozik egymással. S mi van ak­kor, ha két pesszimizmus fut össze? Alig­ha ennek ellenkezője. Lám, megint csak oda jutunk, hogy ügyelni kell az időzítés­re. Vagyis arra, ha lehet minél kevesebb pesszimizmus találkozzék vállalva azt az ódiumot, hogy az optimizmusok összesza­ladnak. Mert egy apró eset bizonyítja, ha két optimista ember jön össze a víz alatt, a mélyben, abból még lehet jó dolog. Fenn. Hajnal József Autócsorda ménesközeiben „Népvándorlás” Szenttamásra Szerencsés kézzel böktek a naptárra a törökszentmikló­si állami gazdaság vezetői, amikor augusztus utolsó va­sárnapját választották ren­dezvényük időpontjául. Teg­nap még pocsék szél fújt, 'ma meg... — tolta följebb kalap­ját az égre nézve egy csiz­más atyánkfia. Ott pedig csupa kék felhőt, őszi erő­vel melengető napot látha­tott. A Törökszentmiklós utáni keskeny útra kanyarodó ha­marosan tapasztalhatta, hogy az elmúlt években híre ment ennek a népünnepélynek. A lovak befutotta negyobbik karámban most nem a mé­nes nyargalt, hanem a mesz- szi földről ideérkezettek au­tója pihent meg — százával. — Nem üzlet ez kérem. Édesapámnak festéküzlete volt, nekem is az van. Az az üzlet. A lovakat szeretem. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer lovaim lesznek. Hát most vannak. Mielőtt bárki kedvet kap­na a ló tartásra, annak azt javasoljuk, hogy előbb tájé­kozódjék az árak felől, majd alaposan tanulmányozza e kényes jószág tartásának tu­dományát.'A többi már „gye­rekjáték”. Ahogy azt Szent­tamáson is láttuk. 'Program) iazaz /líátnijvaló is akadt bőven. Mert volt ugyan sátor, amiben enni- dnni választhatott magának bárki, bukszája bírtáig. A gyerekek könyöröghettek ilutftballonért, vattacukorért, divatjamúlt csecsebecsékért. Akadt szúcsmester, aki drága prémeket kínált, s vehettek lábravalót is, akiknek itt tá­madt ahhoz kedvük. De azért a lovak és lova­saik vonzották igazán a va­Ismerkedés. Egyszer még versenyzőtársak lehetnek (Fotó: T. K. L.) sámapi népvándorlás része­seit. És nem csalatkoztak. Büszke paripák mutatták meg, hogy apró lovasokkal a nyergükben is sokra képe­sek, s persze a kis lovasok is megmutathatták, hogy mit tudnak, ha kezükben a kan­tár. Muzsikáltak a világjáró ifjú abonyi muasikusok, me­neteltek a mazsorettek, és azután megint a lovak... Föltűnt egy őszes úr, aki a kezdő lovak versenyében győztes jutalmát készítette: Virág Ferenc ötvösmester Budapestről. S az is, akinek adta: Vincze Sándor hódme­zővásárhelyi versenyló-tulaj- donos. Mert ilyen is van, ké­rem. Utóbbitól tudjuk, hogy Vásárhelyt régi hagyomány a lótartás. Emberünknek ép­pen négy van belőlük, mind versenyló. üde színfolt volt a tegnapi napon a mazsorettek bemutatója — h —

Next

/
Oldalképek
Tartalom