Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. AUGUSZTUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága ÚJ TITKÁRT VÁLASZTOTTAK Tegnap Szolnokon ülést tartott a KISZ megyei bi­zottsága. A testület tagjai tájékoztatót hallgattak meg a megyei bizottság és a me­gyed politikai képzési köz­pont első félévi költségveté­sének teljesítéséről, majd a KISZ munkamódszerének, munkastílusának döntési mechanizmusának kérdéseit vitatták meg, meghallgatták Iváncsik Imre első titkár tár jékoztatóját az elmúlt idő­szak főbb eseményeiről. A bizottság személyi kérdések­ben is döntött. Bosznai Éva törökszent­miklósi óvónőt felmentette a KISZ megyei bizottságá­nak tagsága alól és a testü­let tagjainak sorába kooptál­ta Busái Ferenc, ugyancsak törökszentmiklósi fiatalem­bert. a helyi kommunális in­tézmény csoportvezetőjét. A testület új megyei agi- itációs-, propaganda és ideo­lógiai titkárt ds választott. Szymczak Juditot, aki 1986 tavasza óta töltötte be ezt a posztot, fölmentette titkári funkciójából és megyei bi­zottsági tagsága alól és tit­kárrá választotta Túri Sán­dort. Túri Sándor 24 éves nép­művelő. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar—népművelő szakán végzett. Szolnokon a Megyei Művelődési is Ifjúsági Köz­pontban kezdett dolgozni. Egy éve lett a KISZ megyei bizottságának politikai mun­katársa. A tegnapi megyei bizottsá­gi ülés bevezetőjében Iván­csik Imre, a KISZ MB első titkára szólt azokról a tár­sadalmi változásokról, ame­lyek nagyobb nyíltságot kö­vetelnek a különböző testü­letek munkájával és a sze­mélyi kérdésekről hozott döntéseikkel kapcsolatban is. Beszámolt arról, hogy a mostani ülés előkészítésekor fontolgatták; eltérjenek-e a korábbi szokástól, a szemé­lyi kérdések zárt ülésen tör­ténő megvitatásától. Azért merült ez föl, mert a legkü­lönfélébb testületek — a párt- és KISZ-bizottságok egyaránt — üléseikre, vitá­ikra egyre gyakrabban meg­hívják a sajtó, a tájékozta­táspolitika és a közvélemény képviselőit is. A KISZ me­gyei bizottsága is nyitottabbá teszi munkáját a jövőben, a személyi kérdésekben hozan­dó döntéseket illetően is. Most azonban még nem ta­láltak különösen fontos in­dokot a korábbi gyakorlat megváltoztatására, ezért teg­nap zárt ülésen hozta meg személyi kérdésekben dönté­seit a testület. A másik kérdés, ami az/új megyei titkár megválasztá­sakor fölmerült: miért nem törekszik a KISZ megyei bi­zottsága több jelölt állításá­ra? Kiderült, hogy ez nem elvi kérdés. A KISZ megyei bizottságának tagjai az elő­készületek során nem fog­laltak állást abban a kérdés­ben, hogy egy vagy több je­lölt közül kívánják a legin­kább alkalmas személyt meg­választani. A felelősséget teljes egészében a jelölőbi­zottságra bízták. A jelölőbi­zottság elvégezte munkáját. A jelölés előkészítése során néhány név fölmerült ugyan, ám igazán alkalmas jelölt csak egy akadt. Túri Sándor. Jó szigetelő, tűzálló a Új módszerek a Egy találmány megvásár­lásával a perlit széles körű hasznosításának kísérletét kezdte meg a Heves Megyei Tanács Építőipari Vállalat. Magyarországon a perlit nagy mennyiségben előfor­duló ásvány, különös előnye, hogy Európa-szerte itt ta­lálható a legtisztább álla­potban. Az égetéssel duzzasz­tott perlitet eddig is alkal­mazták szigetelőként, de más építőanyagokhoz nagyobb arányban keverve, rontja azok szilárdságát. Az új módszer lényege, hogy kü­lönleges hőkezeléssel egészen apró szemcsés anyagot nyer­perlit hasznosításra nek, ez pedig egyaránt ke­verhető betonhoz, gipszhez, anyaghoz, s az így készült tégla vagy betonelem a ha­gyományoshoz képest lénye­gesen könnyebb, kiváló hő­szigetelő és víztaszító tulaj­donságú. Műanyagokhoz ada­lékként keverve javítja azok tűzállóságát. Eddig kis teljesítményű ke­mencékben állították elő a kísérletekhez szükséges meny- nyiséget. A vállalat egri te­lepén hamarosan elkészül egy speciális hőkezelő, ahol szeptembertől már nagyobb tömegben készülhet majd az Izogran névre keresztelt új termék. Észt vendégek a megyében A Szakszervezetek Szol­nok Megyei Tanácsa meghí­vására észt szakszervezeti delegáció érkezett tegnap megyénkbe. A delegációt Hans Mögedi, az Észt SZSZK Agráripari Dolgozók Országos Bizottságának el­nöke vezeti. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Ga­lambos József, az SZMT tit­kára fogadta. ötnapos itt-tartózkodásuk alatt a delegáció tagjai láto­gatást tesznek az Agroker- nél, az Abádszalóki Lenin Tsz-ben, felkeresik a Víz­ügyi Igazgatóság Kiskörei Üzemegységét és a Palotási Állami Gazdaságot. Nem baj, ha nem szívjuk el idehaza! Külföldi és hazai szakemberek a Nemzetközi szakmai konferenciát rendeztek a szolnoki fermentáló üzemben dohányról Rangos nemzetközi ese­mény, dohányipari szimpózi­um színhelye volt tegnap a megyeszékhely. Százhúsz ha­zai és külföldi résztvevő tar­tott, illetve hallgatott elő­adásokat a dohánytermelés, a felvásárlás, a kutatás, a feldolgozás kérdéseiről. Az ankétot a világ egyik leg­nagyobb dohányforgalmazó vállalata, az amerikai Uni­versal Leaf Tobacco kezde­ményezte, házigazda a hazai dohánytermés egyharmadát feldolgozó Budapesti Do­hányfermentáló Vállalat volt. A vállalat egyetlen fer­mentáló üzeme Szolnokon működik, így került a prog­ram a Tisza partjára. A dohánytermelő mező- gazdasági üzemek, a két ha­zai dohányfermentáló válla­lat — a budapesti és a nyíregyházi —, a négy do­hánygyár — a debreceni, az egri, a pécsi és a sátoral­jaújhelyi —, valamint a Do­hányipari Kutató Intézet szakemberei értékes tapasz­talatokat szereztek amerikai, kanadai, svájci és brazíliai kollégáiktól. Az egésznapos program be­fejeztével sikerült szót vál­tanunk Pénzes Lászlóval, a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat igazgatójával és Károly Istvánnal, a szolnoki üzem igazgatójával. Pénzes László elmondta, hogy vállalatuk nyolc éve szerződéses kapcsolatban áll az Universal Leaf Tobacco európai képviseletével. A mostani tudományos konfe­rencia legfőbb célja a ta­pasztalatok átadása volt. A hazai szakemberek kellőkép­pen érzékelhették a magyar- országi és mondjuk, a bra­zíliai dohányipar közti szín­vonalkülönbséget — az utób­bi javára. — Az elmúlt évek átlagá­ban 26—27 milliárd darab ci­garettát állítanak elő a ha­zai dohánygyárak. Mekkora bevételhez juttatja ez a népgazdaságot? — A hazai termelésből, a forgalmazásból és a fogyasz­tásból együttesen több mint tízmilliárd forint az állam bevétele. Az élelmiszeripar tizenhét ágazatából a két legeredményesebb a szesz­ipar és a dohányipar. — Ezt az előkelő helyezést kitűnően érzékelteti másik statisztikánk is; az európai és a világranglistán egyaránt előkelő helyezésünk az egy főre jutó szesz- és dohány­fogyasztásban. Az alkoholról gyakrabban esik szó, ezért most elmondjuk: Magyaror­szágon az egy főre jutó do­hányfogyasztás évi két és fél kiló körül mozog. Ért­hető tehát az egészségneve­lés nemzeti programján be­lül a dohányzás elleni ak­tív küzdelem. De hogyan érinti mindez a dohány­ipart? — Meg fog lepődni; a fo­gyasztók, a termelők és az ipar érdekei egybeesnek — válaszolta Károly István. — Senki sem vitatja a dohány­zás káros hatását. Am tu­domásul kell vennünk; van, aki sohasem gyújt rá, van, aki ritkán, akad, aki leszo­kott és vannak szenvedé­lyes dohányosok. Ök is em­berek. Azzal kedvezhetünk számukra, ha a cigaretta egészségre való , ártalmassá- gát csökkentjük. Ezt úgy ér­hetjük el — és ebben rej­lik a mi felelősségünk —, ha egyre könnyebb, jobb mi­nőségű dohányt termelte­tünk. A termelő bevétele nő, ha jobb a minőség, a ter­mék színvonalasabb és ke­vésbé ártalmas az egészség­re. A gyártmányfejlesztés a Dohányipari Kutató Intézet­ben ebbe az irányba halad. — A másik következteté­sünk — folytatta a gondo­latsort Pénzes László, a vál­lalat igazgatója —, hogy mi­vel — kicsit furcsa kifeje­zéssel élve — a hazai do- hányfogyasztó piac, azaz a lakosság „biológiailag telí­tett”, ha a magyar dohány- termelés színvonalát meg akarjuk tartani, hogy az ez­zel foglalkozók megélhetése hosszú távon stabil marad­jon, valamint még a minő­ségi dohánytermelést is ösz­tönözni szeretnénk, expor­tálnunk kell. Idehaza nem adható el az említett 26—27 milliárd szálnál több ciga­retta, sőt, ha a lakosság egészségesebben él, még ennyi sem. Tavaly kétszázharminc tonna fermentált dohányt ér­tékesített vállalatunk tőkés piacon a szolnoki dohány- fermentálóból. Az idén sze­retnénk meghaladni a négy­száz tonnát. V— E »— A TÓKÉS PIAC IGÉNYESSÉ TESZ Áruikat, hírüket külhonba viszik Leghatékonyabb a Mezőtúri Ruhaipari Kisszövetkezet Mindig különös érdeklő­déssel böngésztem azokat a listákat, amelyek a legna­gyobb vállalatok és szövet­kezetek felsorolását, erősor­rendjét tartalmazzák, mert kívülállók számára is sok értékes információt tarto­gatnak. Mindig érdekes, hogy kik a legnagyobbak, kik foglalkoztatnak legtöbb embert és kiknek legmaga­Mezőtúr centrumához kö­zel, egy főutcáról nyíló kis utcában, szinte észrevétlenül húzódik meg a cég központi telephelye. Bent az udvaron semmi sem árulkodik arról, hogy a munkatermekben itt a megye talán legfegyelme- zettebb, legtakarékosabb —, de mindenképpen leghatéko­nyabb — kollektívája dolgo­zik. Legfeljebb a rend a szembetűnő, ami bizonyos helyzetekben ugyanolyan árulkodó lehet, mint a hi­valkodás, vagy akár az ellen­kező véglet, a rendetlenség. Nagy Sándorné elnökasz- szony kissé meglepve fogad: igen, olvasta ő is a hírt, s mitagadás jól is esett a si­ker. Hamar kiderült, hogy termelésük hetven—nyolc­van százaléka általában tő­kés piacra kerül, ám mielőtt még legyintenék. hogy így könnyű, már le is hűti a buzgalmamat: így sokkal ne­hezebb! — Korábban mi is választ­hattuk volna a könnyebbik megoldást — mondja magya- rázólag. — Jó üzletként kí­nálkozott a ruhaiparban a biztosnak látszó, nagy széri­ákat rendelő, kevésbé igé­nyes szocialista, főként szov­jet piac, és sokan azt a meg­oldást választották. Mi úgy döntöttünk, hogy minden erőnkkel a tőkés piacon igyekszünk maradni. A leg­nehezebb feladatot válasz­tottuk ezzel, hiszen ott vég­Az elnökasszonynak rövid időre dolga akad valahol. Pár percig egyedül böngész­getem a számokat. Az öt év előtti 23 millió forintról a tavalyi esztendőig 40 millió közelébe tornászták fel a termelési értéket, a nyeresé­get pedig 2,8 millióról 10,3 millióra. (A viszonylag kis termelési értékből és a nagy nyereségarányból könnyen kikövetkeztethető, hogy a kisszövetkezet bérmunkában dolgozik, így anyagköltség­gel nem kell számolnia. Kis befektetéssel viszonylag ma­gas nyereség. Soha rosszabb üzletet! Egyébként 1983-ban szüntették meg az „anyagos” termelést.) Három NSZK-beli partner sabb a termelési értékük, de a legtöbbet talán mégis a hatékonyság szarinti össze­vetés mond. A tavalyi év eredményei alapján a megye leghatékonyabb ipari szer­vezete a Mezőtúri Ruhaipa­ri Szövetkezet (azóta Kisszö­vetkezet) lett. miután az or­szágos listán a harmincötö­dik helyen végzett. telén il igényesek a partne­rek. Mindig új és új model­leket hoznak, kis szériákat rendelnek és pontos szállí­tást várnak el. A ruhaipar piacán kínálati helyzet, ka­pacitás-túlkínálat van, s nagy az árubőség. A pozíció­ink mégis biztosak, s ez azt jelzi, hogy megfelelünk az elvárásoknak. Adatokat kérdezek, s az elnökasszony lepedőnyi pa­pírt terít elém, amin grafi­konok rögzítik az utóbbi év­tized fontosabb változásait. A termelés, a nyereség és az export vonala első pillantás­ra egy nagy visszaesésről árulkodik, ahonnan aztán újra meredek az emelkedés. Az időpont 1983. Akkor ke­rült Nagy Sándorné — har­mincegy évesen — a szövet­kezet élére. A mélyponton. Erőteljesen tiltakozik, amikor az összefüggést kere­sem személye és az 1983 utá­ni időszak felfelé ívelő gra­fikonszakasza között. — A vezető kollégák és a tagság, együttes érdeme ez — hárítja el az elismerést. — Csak közös munkával tu­dunk megfelelni a tőkés piac elvárásainak. Egyébként ne várja, hogy majd valami nagy dolgokat tudok monda­ni... Nem tudok receptet, csak a lényeget: dolgoztunk. Rengeteg munka van abban, hogy most ott tartunk, ahol... — a Zimmermann, az Uni- vers-Textil és a Heinzel- mann cég — számára női felsőruházati cikkeket, vala­mint sportruhákat varrnak. Tavaly az expörtmunkának 28 millió forint volt az érté­ke. — Ilyen jól jövedelmező munkával biztosan jól ke­resnek a dolgozóik — „pro­vokálom” a visszatérő el­nökasszonyt. A válasza nem azt mutatja, hogy minden rendben lenne a keresetek­kel. — Éppen ez a legfőbb gon­dunk, hogy nem tudjuk kel­lően megfizetni a teljesítmé­nyeket és a minőséget. Ta­valy tizenkét százalékot meghaladó bérfejlesztést hajtottunk végre, s mivel tagjai voltunk a bérklubnak, az idei évben is közel ennyi­re nyílt volna lehetőségünk. Ez pedig kevés! Inkább kis­szövetkezetté alakultunk, és így húsz százalék körül emelhetünk bért, ennyinek lesz meg a termelési fedeze­te. Ezzel együtt hetvenezer forint körül lesz a kereset­szintünk, tehát cseppet sem magasan ... — Milyen a bérezési rend­szerük? Mennyire ösztönző? — Ahol csak lehetett, be­vezettük a teljes darabbért. Csak úgy kereshet valaki, ha dolgozik is . .. Persze, korántsem ennyi csak a siker titka. Beszélge­tésünk során egymás után sorjáznak elő azok a lénye­ges motívumok, amelyek vél­hetően hozzájárultak az eredmények ilyen alakulásá­hoz. A költséggazdálkodás, a nem termelő létszám csök­kentése — némileg a terme­lőké is csökkent —, a szak­munkásképzés — az iparita­nulók 80—90 százaléka álta­lában a cégnél marad! —, a gazdaságtalan túrkevei tele­pek összevonása, majd idei bezárása. Növekszik a presztízs Az 1986-ban benyújtott exportfejlesztési pályázat külön is szót érdemel, mi­vel a segítségével korszerű, új gépekhez jutott a kisszö­vetkezet. Nem könnyű azon­ban az a feltételrendszer, amit a pályázati kedvezmé­nyekért cserében vállalnia kellett. A pályázat évében 22,4 millió forint volt a cég exportjának értéke, míg 1992-re el kell érni — vál­tozatlan áron számolva — a 36,1 millió forintot. (Az árak persze korántsem változatla­nok, így folyó áron — tel­jesítés esetén — ennél jóval nagyobb lesz a tőkés export nagysága.) A számok és tények csal­hatatlanul jelzik a kisszövet­kezet útját, gazdasági pozí­cióit. Nagy Sándorné ezeken túl még egy dolgot említ, mint az eredmények talán legfontosabb hatását: foko­zatosan javul a városban a cég megítélése, s — figye­lemmel a korábbi, nem túl nagy presztízsre — ez már önmagában is biztató. Amikor a beszélgetés vé­geztével kifelé kanyarodunk a kapun, az út szélén hatal­mas kamiont kell kikerül­nünk. Áruért jött, ám nem­csak a termékeinket viszi el külhonba, hanem a hírünket is. Hogy jót-e vagy rosszat, az cseppet sem mellékes do­log. Tudják ezt a Mezőtúri Ruhaipari Kisszövetkezetnél is! L. M. L. Új és új modelleket hoznak Nincs anyagköltség A Jászfényszarui Béke Tsz kalapüzemében 220 ezer nyári női. és térti kalapot szállí­tottak szovjet exportra. Jelenleg a MÓDI Kereskedelmi Vállalati részére férfi gyap­jú kalapok készülnek (Fotó; T. Z.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom