Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
1988. AUGUSZTUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei párt-vb napirendión Jelentés a tagfelvételi munkáról A megyei párt-végrehajtóbizottság tegnapi ülésén beszámoló tervezetet vitatott meg a megye politikai, gazdasági helyzetéről, s ezzel összefüggően az országos pártértekezlet határozatainak végrehajtásával kapcsolatos feladatokról tárgyalt. Amennyiben a testület legközelebbi ülésén elfogadja e tervezetet, s a hozzá kapcsolódó munkaprogramot, a feladatok összegzését, úgy ezeket a dokumentumokat a megyei pártbizottság elé terjeszti a végrehajtóbizottság. A tegnapi ülés napirendjén szerepeltek a megyében folyó párttaggá nevelő és tagfelvételi munka idei, első félévi tapasztalatai is, és javaslatokat fogadott el a megyei párt-végrehajtóbizott- ság a párttaggá-nevelés időszerű feladataira. Mint a jelentésben elhangzott, a párttagsági könyvek cseréjét előkészítő beszélgetések eddig nem tapasztalt mértékű kilépési hullámot indítottak el, a korábbi éveknél magasabb ütemű „kikerülés” a pártból az év első felében folytatódott. Ugyanakkor a párthoz való közeledés jelentősen csökkent, számottevő a tartózkodás, a visszalépés a tagfelvételre felkészítettek között. Mindezek miatt elengedhetetlenné vált e folyamatok elemzése, a szükséges tennivalók kijelölése. A kialakult helyzetet jellemzi, hogy míg 1987 első felében 656 személyt vettek fel a pártba a megyében, az esztendő első felében ez az adat 399. Az egyes városi pártbizottságok mutatói között az eltérések számottevőek. Viszonylag kedvező, hogy a 30 év alatti korosztályból származik a felvett párttagok 60 százaléka, a pártba ez idő alatt belépetteknek 46,8 százalékát adják a fizikai dolgozók, s meghaladja az 50 százalékot a nők aránya. E mutatók, a számadatok háttere igen összetett, részben a helyi és alapszervezeti pártmunka gyengeségére utal, és közrejátszanak rajtuk kívül álló okok is, általános politikai, gazdasági hatások. Többek között megállapította az elemzés, hogy változatlanul tapasztalható eszmei, ideológiai bizonytalanság s várakozás az alapszervezetekben. A megváltozott társadalmi körülmények között még nem alakult ki a párttaggá nevelés és a munka irányításának új módszere és stratégiája. Közrejátszik e folyamatban az, hogy a pártalapszervezetek nyitottsága, kisugárzó hatásuk a környezetükre nem javult, s az alapszervezetek ifjúságpolitikai munkája, részben a KISZ-szervezeti gondjai miatt is erőtlen. Fokozzák a feszültségeket a regionális foglalkoztatási gondok. s egyes helyeken a párttag vezetők feltűnő tartózkodása érzékelhető mind a párttaggá nevelésben, mind egyéb politikai állásfoglalásokban. A jelentéssel kapcsolatban elhangzott fölszólalásokban megfogalmazódott többek között, hogy legfontosabb cél a párttag-felvételi munkában az alkalmasság szem- előtt tartása, s ennek elérésében semmilyen tényező nem kötheti gúzsba az alapszervezeteket. Az év elején tapasztalható taglétszám csökkenéséből le kell szűrni azt, hogy ez része volt az egészséges öntisztulásnak. A tagfelvételek számbavételénél nem szabad, hogy kísértsen a régi gondolkodás, amely a munkában tervszámokról beszél. Politikai folyamatról van szó, s e munkát alapvetően ennek szellemében kell végezni. Az egyesülési és gyülekezési törvénytervezetről Népfront-vita Tegnap délután a Hazafias Népfront megyei bizottsága Szolnokon a szervezet Ságvári körúti székházában sajtótájékoztatót tartott arról, hogy az MSZMP KB állásfoglalása és a kormány felkérése alapján a helyi (városi, községi, üzemi stb.) népfront-bizottságok szeptember 5—25 között megyénkben fórumokon vitatják meg az egyesülési, valamint a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatokat. Az alaposabb tájékozódás érdekében a törvénytervezet teljes szövege olvasható lesz a heti Képes Újságban, a Képes 7-ben, a Szabad Főidben és a többi napilapban. A sajtó jelenlévő képviselőinek a kérésére Tóth Lajos, a HNF megyei bizottságának titkárhelyettese elmondta, hogy a különböző véleményeket — legyenek azok a tervezetet helyeslők avagy attól eltérőek — a helyi fórumokon kívül szóban és írásban, névvel vagy név nélkül is eljuttathatják a vitában résztvevők a népfront bármelyik városi, esetleg megyei szervezetéhez. Egy viszont fontos: mégpedig az, hogy a különböző vélemények szeptemberben mindenképpen megérkezzenek, hiszen a javaslatokat a mi megyénkben október 8-án összegzik. Közkedveltek a kincstárjegyek A Budapest Bank megkezdte a kincstárjegyek második Sorozatának árusítását, mivel az elsőként kibocsátott 5 milliárd forint értékű értékpapír már elfogyott. A bank folyamatossá tette a kibocsátást, ami azt jelenti, hogy a költségvetési törvényben meghatározott kereteket figyelembe véve az igényeknek megfelelően hozzák forgalomba az értékpapírt. Újra füstöl a kémény Nem csökkentik nyugdiijárulékkal A SZOT elnöksége a táppénzszabályok módosításáról A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége keddi ülésén megvitatta az egészségügyi kormányzat egyes táppénzszabályok módosítására vonatkozó tervezetét. Elismeréssel nyugtázta, hogy az előterjesztés a feszültségek feloldására olyan megoldást javasol, amely figyelembe veszi az ágazati szakszervezetek véleményét, és eláll attól a szándékától, hogy a táppénzalapot a nyugdíjjárulékkal csökkentsék. Az elnökség mérlegelhetőnek tartja, hogy a jutalom és a nyereségrészesedés táppénzbe való beszámítását — a rövid ideig tartó betegségek esetén — más tényezőkkel és döntésekkel összefüggésben az állami szervek felülvizsgálják. A változtatást azonban 1988- ban nem látja lehetségesnek. Az elnökség emlékeztetett rá, hogy a jelenlegi rendszer 1988. január 1-jei bevezetésekor olyan jelentős változások történtek, mint a személyi jövedelemadó bevezetése, a keresetek bruttósítása, a 310 forint bérpótlék alapbéresítése, illetve a táppénzszámítás más szabályainak megváltoztatása. Álláspontja szerint az eltelt hét hónap tapasztalataiból a statisztikák, az összehasonlíthatóság bizonytalansága miatt megbízható következtetéseket még nem lehet levonni. így ebben, a beteg emberek anyagi biztonságát érintő, a politikai hangulatot is befolyásoló fontos témában további tapasztalatokat kell szerezni. (Folytatás az 1. oldalról) nyos, kis méretű tégla a fő profil. Szeptember elejétől naponként 30—40 ezer darab hagyja el a kemencét, melyet a korábbi kereskedelmi hálózat (TÜZÉP és a környező áfészek) segítségével értékesítik. Azért fogtak a téglagyártáshoz, mert a szigorú hőtechnikai követelmények ellenére a tömör téglára ezután is nélkülözhetetlen szüksége van az építőknek. Pillérek, belső téri kémények, pince és szigetelést tartó falak építéséhez azonban nem lehet kapni téglát, mert mások is leálltak a gyártásról. Ezen kívül ha arra lesz igény, melléképületekhez kettős méretű és B 30-as téglával bővítik a választékot. A két alapító cég már júniusban megkezdte az előkészületeket. Felújították a gépeket, újjáépítették az elektromos hálózatot, technológiai módosításokat hajtottak végre, amitől termelékenység- és minőségjavulást várnak. Amíg a kft belevágott a téglagyártásba, addig a té- esz megkönnyebbülten vonul ki (egyelőre 5 évre) a területről. Az utolsó év mintegy 8 milliós veszteséget hozott számára, és tavaly is az állagmegóvás, valamint a hiteltörlesztések közel 3 milliós kiadással jártak. A szövetkezet ’86-os döntése óta kereste a telep hasznosításának lehetőségét. Szóba jött az eladás, a bérbeadás, esetleg társulásos formában történő üzemeltetés, gondoltak a gépüzem áttelepítésére a fedett színekbe, a műtrágya tárolására, a kemencét pedig gombával telepítették be. Jelentkezők voltak is ugyan, de alku végülis a Baunittal jött létre, amely úgy számolt, hogy az évi 1,8 milliós bérleti díj mellett is hasznot húz a gyárból. Hogy a téesznek ez miért nem sikerült? Alapvetően azért, mert a tsz nem kapott állami támogatást, mint a tégla és cserépipar gyárai. Harcoltak a 24,5 százalékért, de a PM, az ÉVM javaslata ellenére, elutasította az igényünket. Szabadáras termékhez, márpedig a téesznél a tégla az volt, nem jár támogatás. Ha a gazdaságosság úgy kívánja, emelhetik az árakat, hangzott a válasz, de a szövetkezet mit kezdhetett volna a drága téglájával? Próbált inkább korszerűsíteni, hanem a költségek növekedésével nem tudott lépést tartani. Közben egy túltermelési hullám is nehezítette az értékesítést, amit a hőszigetelési követelmények szigorodása idézett elő. Három éve még kedvezményes akciókkal igyekeztek megszabadulni a készletektől. Ebben az időszakban több, hasonló technológiájú téglagyár szüntette meg a termelést, és végül Jászki- sér is erre kényszerült. A bérbeadással a tsz lényegében csak a gyár éves hitelterheit hárította át, ezáltal megszűnik a vesztesége. A közösséget pedig a kétes jövedelmezőség miatt nem vállalta az alapítókkal. A Baunit azért bízik a tisztességes haszonban, mert nemcsak értékesíti az árut, mint a téesz, hanem a lakóház középület tervezésétől a kivitelezésig közreműködik a felhasználásban is. Oz egyén szerepe a szocializmusban Az individualitás értékei A reformot, a változást Magyarországon fékezi, hogy manapság jónéhány spontán vagy tudatosan elindított folyamat ideológiailag kellően nem megalapozott. Mind az elméleti, mind a gyakorlati előrelépés egyik fő akadálya, ma az, hogy a szocialista társadalom alapértékeit, valamint a továbblépés és haladás irányát és tartalmát tekintve sok a tisztázatlan kérdés. Az ideológiának láttatni kellene, hogy Magyar- országon — megyénkben — e tek.ntetben is korszakváltás kezdődött el: az ország éppúgy, miként a megye, válaszúihoz érkezett. Tapasztalataink, melyeket az utóbbi években szereztünk önmagunkról és közvetlen környezetünkről, átalakítják látásmódunkat, világképünket. Az ideológiai munkában 's sok az új fogalom, ezek jelentős részét a tudomány nem tisztázta még. Üjra kell gondolni és tanulni sok mindent: a kor és az ember viszonyát, a ‘kapitalizmus és a szocializmus fogalmát, együttélési, együttműködési stratégiáját, taktikáját, az egyén és a köz szolgálatát. Ezzel együtt föl kell számolnunk azt a helyzetet, hogy az ideológia lépéshátrányban van a gyakorlathoz képest. A szocialista ideológiával szemben jogos követelmény, hogy a szocialista célokat és értékeket tudatosítva; a köz- gondolkodást úgy is formálja, hogy ezen keresztül aktívan befolyásolja a tömegek magatartását, az emberek cselekvését. Ehhez viszont fel kell tárni az eszmények és az értékek orientáló szerepét a társadalom — és benne a megye — fejlődésében. A jólét vágya A társadalmi-gazdasági reformban fogant megújulás egyik útja és eszköze az értékek megismerése és megmutatása lehet. Ebben benne van bizonyos értékek, eszmények megőrzése és „felfrissítése” is. Ilyen alapértékeknek tekinthetők például a béke, az egészség, a család, a munka, a létbiztonság, az egyenlőség, az igazságosság, a tudatosság, a tervszerűség, a közösség, a demokratizmus, a nyilvánosság, a tudás, a hazafiúi és nemzeti tudat. Nem mindegy számunkra továbbá, hogy rendelkezik-e valaki megfelelő normát adó értékrendszerrel, és ha igen, mifélével. Amit kiolvasunk mindennapi tetteinkből, magatartásunkból, nem biztos, hogy azok a leglényegesebb értékeink. Vannak vélemények, miszerint hazánkban például a jólét vágya minden • más értéket háttérbe szorított, mivel Magyarországon egy feltűnően erős individualista értékvilág uralkodott el. Az Egyesült Államok után állítólag mi, magyarok lettünk a legindividualistábbak; a közszolgálat és a magánélet, a haza és a család mág értékei pedig háttérbe szorultak. Közben társadalmi gondjaink látleletet adtak arról is, hogy a viszonylagos jólét szükségletének kielégítése bizony még nem jelenti az emberi, szellemi, erkölcsi gazdaságot. A gazdaság az alap, de kérdés, milyen értékvonzata lesz a gazdasági szférában — a jóléten túl — a kulturális fel- készültségnék, a tudásnak, a szélesebb látókörnek. A kor és az ember viszonyának tartalmát újragondolni — ez is fontos feladat. E tekintetben nagy átrendeződés van a világban, Európában, a magyar társadalomban, és magában a közgondolkodás viszonyaiban is. Nemcsak a vezetést, a társadalom irányítását kell megújítanunk, hanem változtatnunk kell a legfontosabb életviszonyokon is. Változni látszik az emberi szabadság, az autonómia, a munka, az emberi élet, a becsület és a felelősség a köz- és magánélet egysége, súlya, jelentősége is. Az ember értékeit, minőségét, tetteit hozzá kell igazítania a korhoz, a magyar társadalom átrendeződéséhez. A kornak, a szocializmusnak az embert, az értéket megőrzőtermelő embert kell szolgálnia. A marxi tétel szerint a dolgok lényege az ember. De emberi változás nincs változtatás nélkül. Kérdés, hogy a mai individualitás (ami nem individualizmus és nem egoizmus) minek adjon hangsúlyt a munkában, a „családban, a közszolgálatban, milyen individualitás nem ellensége a kollektivitásnak és fordítva — a mai és a holnapi szocializmusban. Tapasztalatok jelzik, hogy a személyi autonómia, a szuverenitás gazdagodása nem azonos a privatizálódással, nem jelent beszűkülést, közösségellenés- séget. De a gőgös, a harácsoló. a karrierista, egoista individualitás ellensége a kollektivitásnak. Egy egyénieskedő korban kevésbé lehet még mérce a „mindenséggel mérd magad”. Ez túl nagyigényű gondolat ahhoz, hogy itt és most megvalósítsuk. De a hozzá vezető úton az individualitás, a kiscsoportok, az egyéni érdek létezése, az életmód nem hagyható figyelmen kívül. Az egyén másod- rendűsége seholsem szentesíthető sokáig, hisz ha a közösség megszünteti az egyéniséget, elveszíti saját arculatát is. ) Sok ember ma a személyes és közösségi autonómiát Az értékek megőrzése, „felfrissítése” annak megválaszolását is igényli, hogy hány emberi értékkel ragadható meg a szocialista és a kapitalista kultúra lényege, az ember nembelisége. A fegyelem, az aktivitás, a kon- formitás, a befelefordulás értékeinek összehasonlító elemzésével például kitapintható a két kultúra színvonala. Vagy az olyan életeszmék értékvonzata is jelzi az értékváltozást, mint az Isten, a hrza, a család, a tulajdon fogalma, ezek mögött ugyanis számos értékváltozás ment végbe. Lukács György A dogma- tizmus logikája című írásában fölhívta a figyelmünket arra, hogy Sztálin alatt az olyan közvetítő kategóriákat, mint az individualitás, a mikrocsoportok, az egyéni érdek, az életmód, elvetették. Ma sem mérték még föl, hogy ez milyen károkat okozott a szocializmusnak és az azt építő embernek. Nem túl nehéz belátni — különösen az éltesebb nemzedékeknek —, hogy ilyen viszonyok között például a munka, a szabadság, a kreativitás milyen megjelenítési módokra tehetett szert. A napjainkban zajló kutatások eredményei tárják fel, hogy az erkölcsi felelősség eltűnése a társadalomból a személyes individualitás eltűnésével függ össze, ugyanis individualitás, viszonylagos cselekvési autonómia, szuverenitás nélkül nem létezik felelősség sem. keresi konkrét környezetében — ahol az gyakran problematikus. Sok ember szenved a megyében is beilleszkedési, alkalmazkodási, azonosulási zavarokkal. Ennek oka nem elsősorban eszmei-ideológiai, hanem gazdasági-politikai gyökerű, mivel az intézmények nem voltak képesek eléggé dinamikus, minőségi cselekvésre késztetni őket. Ezzel függ ös6ze az is, hogy sok a teljesítmény-visszatartás, kevés a sikerélmény, s az, hogy anyagi helyzetük javulása függetlenedett a gazdaságitársadalmi teljesítménytől. Sok ember életútjában igazolódik az a tapasztalat, hogy a közszolgálat és a magánélet egysége, összhangja, egyensúlya felbomlott. Egyenlőtlen a terhelés, a lelki-fizikai felkészültség romlik, a magánélettel alig törődnek az intézmények. Ennek megváltoztatásához meg kellene szabadulnunk a mo- mopolisztikus, monolitikus tevékenységektől, a gigantomániától, mert dinamikusabb individualitás és korszerűbb kollektivitás nélkül elképzelhetetlen a reform. Dr. Bálint Sándor Az egyéniség tisztelete A kor és az ember A Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki bútorgyára csaknem tíz százalékkal növeli idén a termelését. A második fél évben forgalomba hoznak magasabb árfekvésű konyhagarnitúrákat profilmart díszítésű, festett homlokzat tál készülő bútorokat is. Felvételünk az egyik hagyományos típus végszereléséről készült (Fotó; T. K. L.)