Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 22. IA szerkesztőség postájából I Tévhitben Ügy tűnik, sok ember egyfajta tévhitben él. Elégnek tartja, ha megír egy levelet, kéri, hogy közöljük, s máris — mint a mesében a terülj- asztalkám — a lap hasábjain látja viszont észrevételeit, vélt vagy igazi sérelmét. Aminek lenne egy „"icipici” szépséghibája: ha megkérdezné tőlünk valaki — mert szeretné vizsgálni a bejelentést —, nem tudnánk megmondani, ki írta, honnan! Ne kerteljünk, a névtelen levelekről van szó! Nem vitás, vannak, akik ilyen-olyan okból, indokoltan, vagy anélkül ódzkodnak a nyilvánosságtól. Aki kifejezetten kéri, eltekintünk nevének közlésétől. Előfordul, hogy magunk döntünk úgy: maradjon a levélíró neve a mi .titkunk”. Olykor teljesen értetlenül állunk egy-egy névtelen levél előtt. Mitagadás, mostanság megszaporodott számuk, íme, csupán az utóbbi két hét „terméséből” néhány: Egyik olvasónk azt kérdezi-: mit tegyenek, a vizük ihatatlan, büdös, klóros, főzni se alkalmas. Hasmenést, gyomorfájást kapnak tőle. Segítsünk. — Csak éppen azt nem tudjuk, ki, hol adta postára a levelet. A postabélyegzőtől se lettünk okosabbak. Mi indokolja ez esetben a névtelenséget? Kinek kell félnie, ha szóvá tesz valamit, ami ráadásul közügy? Magát Nné-nek nevező olvasónk szerint valaki egy szolnoki, földszinti lakás erkélyén kivezetett csövön folyó vízzel -hűtötte portája elejét, az arra jövő-menő gyerekek nagy vigasságára. Vízpazarlás! — írta. Természetesen az, egyetértünk. Csakhogy abban a házban — úgy véljük — van közös képviselő, aki „takarékra” veheti a vízdíjjal mitsem törődő lakótársat. Akármilyen meleg van! Még egy „vizes” levél. Kis településünkön valaki árkot ásott, a kút nyomókarját kitámasztatta, így folyatta éjjel-nappal (reméljük, már nem!) a vizet a hasas disznók alá. Állítólag jelentették a közös tanácsnál is. De a kis településen senki nem lát semmit? Jászberényből is név, cím nélkül kaptuk a hírt: fogynak az élelmiszerboltok. Tavaly négyet vagy ötöt zártak be. Hol? Melyiket? Ugyancsak boltra panaszkodott „az összes nyugdíjas özvegy” nevében egy szolnoki olvasónk. Biztosak vagyunk benne, hogy a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat illetékesei szívesen meghallgatnák ti- szaföldvári, volt mozirajongó levélírónkat! Mindennap utazunk. Soha, senki nem titkolta, hogy Szolnokon, másutt sem elegendő, s nem is hibátlan a járműpark. Idegesek vagyunk, zaklatottak, fáradtak. Természetes, hogy adódnak gondok, bajok. Tapasztalataink szerint a hozzánk névvel, címmel érkező sérelmeket a Jászkun Volán mindig nagy figyelemmel, körültekintéssel vizsgálja. (Tóth Já- -nosné Szolnok, Vosztok) és Szabó Sándor (Szolnok, Széchenyi lakótelep) esetében erre nem lehet számítani. Törökszentmiklóson csendre vágynak egy lakótelepen. Nem hisszük, hogy ha a levél írója a városi tanácshoz fordulna, például egy szerdai napon, a nyújtott ügyfél- fogadáson, ne kapna orvosolást panaszára — a lakótelepyen élők panaszára —, ha az helytálló. Tiszavárkonyból „régi olvasónk” írt, kiléte homályban marad. Pedig... Pedig a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészetén minden bizonnyal érdeklődéssel fogadnák mondandóját... ha a balesetet látta és nem a baleset színhelyét — mint írta. A sérült állapotáról egyébként augusztus 11-én érdeklődtünk. A legfrissebb levelet miként minősítsük? Valaki eléggé el nem ítélhető módon egy idős, ismert kommunista „nevében” írt... íratott. Más bőrébe bújva igazán könnyen — és főleg büntetlenül — lehet mocskolódni, több példányban, amennyit az írógép „elbír”... Hol adták fel? Nem tudjuk, csak rájöttünk. Ki vetheti szemünkre, ha bizalmat kérünk, várunk — 'bizalomért?... — fj Ügyel, figyel, rendel, sürget Győrfi Mihály 1985 februárjától főszakács a munkásőrség bázis-üdülő kunhegye- si konyháján. Karcagról jár munkahelyére, ahol korábban a Rózsabokor Étterem- ben dolgozott. Ilyenkor 40— 50 fokban tüsténkedik .,vezényletével" a nyolctagú kollektíva. Nyáron az üdülőket szolgálják ki, télen a kiképzésen résztvevőket. Nemcsak a száz üdülő ellátása a dolguk: a nagyközség négy vállalatának dolgozói és a budapesti, XI. kerületből Kunhegyesen nyaraló úttörők is főztjüket fogyasztják. Nem könnyű mintegy kétszáz embert naponta négyszer jóllakatni. A konyha berendezése jó, ám korszerűsítésre szorul. Augusztus elsején múlt 25 éve, hogy a főszakács megkapta a szakmunkásbizonyítványt — négy hónappal korábban. mint társai, egy tanulmányi verseny győzteseként. Erre nagyon büszke. Azóta is állandó szereplője az országos szakmai vetélkedőknek és általában „dobogóra" kerül. Ismerik a szakmában, elismerték már 1966- ban is, amikor Mongóliába mehetett a KISZ építőtáborba vezető szakácsnak. A mongol fiatalokat tanítgatta a magyar szakács-művészetre. Többszörös Kiváló Dolgozó, s másfajta elismerés, oklevél is fémjelzi eddigi jó munkáját. Nemcsak a menük tervezése, az élelmezés ésszerű kidolgozása is fontos — vallja. Az étlapot 14 napra előre elkészíti. Mindenre ügyel, figyel, telefonon rendel, sürget, érdeklődik. Arra törekszik, hogy aki főztjét kapja, elégedett legyen vele. — Így ismerte meg üdülése 14 napján Győrfi Mihályt Kunhegyesen — és írt róla — a békéscsabai Back Gyula. Vakációzó diákok - itthon és külföldön A kunszentmártoni 2960- as számú Zrínyi Ilona Úttörőcsapat július 26-tól augusztus 4-ig expedíciós nyári táborban, Bükkszékén töltött felejthetetlen tíz napot. A gyerekek megtekintették Eger, Miskolc és a Kékestető környékét is. Volt olimpiai szellemi vetélkedő, számháború, ufó-vadászat, jól sikerült akadályverseny az ottani Parkerdőben, ahol a vasárnap odalátogató szülők csapata is indult. Barátságot kötöttek a csehszlovák pajtásokkal a Népek barátsága karneválon. Főiskolások tanították a néptáncot. Sugározta adásait a tábor- rádió. A Riporter őrs meg szólaltatta a bükkszéki tanácselnöknőt, aki elmondta: ez az első csoport, amely hiA képen: A Kis-Fátra főgerince, mely a túra egyik legszebb szakasza volt. vatalában felkereste az 1983- ben átadott tábor lakói közül. (A tudósító: Veres István.) Húsz jászberényi természetjáró már második nyáron a szlovákiai hegyeket átszelő „Eisenach—Budapest Barátság Nemzeti Túra” útvonalát választotta. Nemrég érkeztek haza a több mint 100 kilométeres gyalogtúráról, melyet a Kubinyi havasokban kezdtek és a Kis- Fátra főgerincén végig haladva, a hegység nyugati végén lévő szulyói sziklavilágban fejeztek be. Ezzel, és tavalyi túrájukkal teljesítették a 300 kilométeres távot, ÍQy jogosultakká váltak arra, hogy az „EB” túra teljesítményjelvényét — melyet az MTSZ adományoz — átvehessék. A csoportból tizen- ketten kapják majd meg a jelvényt a Pilisnyeregben rendezendő novemberi országos ünnepségen — tudatta Faragó László, a Kónyi László Üttöröház igazgatója. * * * Augusztus 14-én érkeztek haza a Jászkiséri Lenin Tsz dolgozóinak gyermekei. Tizenegyen két hetet töltöttek a pärnui járás Edasi (Előre) kolhozban, építőtáborban. Az észt kolhoz gyermekcsoportjának látogatását viszonozták a mieink. A csereakció a két kollektíva között immár 10 éve fennálló barátság újabb záloga. Kövesdi László né vezette a csoportot. A fiatalok számára izgalmas volt a repülőút, majd Pärnu. A legérdekesebbnek találták a tőzegkitermelést, a lecsa- polási és meliorizációs munkákat, valamint a fagombokat és dísztárgyakat készítő üzemet. Nem feledik a Kih- nu-szigetre tett hajóutat. a Lahemaa-i Nemzeti Parkot és a többi látnivalót. A gyerekeknek módjuk volt az orosz, az észt nyelv gyakorlására is — adta hírül dr. Horgosi Ödön, a csoport tolmácskísérője. Lágy, keletien, formátlan A kunszentmártoni kenyérgyárban — ahonnan a szelevényi boltok is kapják az árut — üzemelése óta nem volt tartósan megállapodott minőségi termelés. Nagyon sokszor kifogásolható volt termékük. Ennek folytán szinte megszokottá vált, hogy aki valamiért máshová utazott, nem felejtett el jó kenyeret vásárolni. Amilyen augusztus 9- én és 10-én volt, az már az elfogadhatatlanság határát súrolta. Lágy. keletien, formátlan, gyurma minőségű kenyérrel voltunk kénytelenek beérni. Már akinek ilyen is jutott. Mert 10-én délután 3 órakor már semmilyen nem volt. A boltvezető szerint azért, mert aki" előző nap vásárolt két napra, az 10-én újra jelentkezett, annak reményében, hogy fo- gyaszthatót kap. Csalódott. Volt, aki visszavitte, mások „átugrottak” Csépára. Sokan azon tanakodtak: mit vacsorázzanak és mit vigyenek- másnap reggelire. A mindennapi jó minőségű kenyér ma már jogszerűen elvárható. Ezt a kialakult fogyasztói ár is alátámasztja. Közreműködésükkel talán történik végre javulás — írta augusztus 12-én érkezett soraiban Kovács István Szele vény bői. * * * Egy hét se telt el, Kun- szentmártonból (névvel, címmel!) kaptunk egy másik levelet. Írója felháborodottan közölte tapasztalatait. Augusztus 17-én 10—11 óra között a portáján összegyűlt hulladékot kivitte a szeméttelepre. Alig ürítette ki zsákját a sütőipar kenyérszállító kocsijára lett figyelmes. Nem tudjuk, mire számított. „.. . mert amire gondoltam, egészen más lett belőle. .Megítélése szerint körülbelül három mázsát!) kenyér került akkor a szemétbe. Valamennyi maradt benn a kocsiban, ő hazavitt mintegy 20 kilót, amit fel tud mutatni. „Nem is ez a dolog lényege, hanem nap mint nap különböző árrendezések vannak. Ez érthető, amikor ilyen nehéz helyzetben van a népgazdaság. .. hát hasonlókért kerültünk ide... minden gyártmánynak van selejtje, de a nép vagyonát mégis másképpen kellene kezelni. ..” Olvasónk arra gondolhatott: ha már ehetetlen a kenyér, legalább adják el takarmányként. Magával ragadó légkör Augusztus. A 32. "hét vége Győrben valóban az egészségügyi szakdolgozóké volt. A Jászberényi Városi Tanács VB Kórház-Rendelőintézet képviseletében négyen utazhattunk az egészségügyi szakdolgozók I. kongresszusára: Csókási Béláné iskolavédőnő, Szabó Istvánné asz- szisztens, Újvári Ferencné vezető asszisztens és Inges- né Orosz Éva egészségnevelő (az informátor, a szerk.). IA tárgyalóteremből I Almikor a tolvajt „lopják meg” Vért kíván, micsoda felháborító aljasság az, hogy a tolvaj sem érezheti magát biztonságban, dúlt-fúlt Horváth József 24 éves Kunmadaras, Rózsa Ferenc út 64., szám alatti lakos május végén. Az állításban van némi igazság, hozzátéve, hogy a sérelem egy nyugdíjast ért, ugyanis Horváth már 24 évesen nyugdíjas. Ez a járandóság nem valami sok, havi 2 ezer 930 forint, dehát ha az ember jól kinyitja a látókáit, szerez hozzá .szaknyelven fogalmazva „kiegészíti”. Igaz, az efféle dologban az a kínos, ha kitudódik és ez nála nem is egyszer, sőt nem is kétszer megtörtént. Így azután volt, amikor a lopást 3 ezer 500 forinttal megúszta, míg máskor egy autó „meglovasításá- ért” már tíz hónap börtönt kapott. Több lopáskísérlete nem sikerült, dehát halam- dóak vagyunk, minden elképzelés nem kerekedhet tökéletesre. Ezt igazolja az is, hogy legutóbbi börtönbüntetéséből is tavaly június végén szabadult; mégpedig feltételesen, mivel az elzárása egynegyedét elengedték neki.-Ha az eszére hallgat, három évig mindenképp meghúzza magát, hiszen tudta, a legkisebb baj esetén visszamenőleg le kell ülnie az elengedett, hosszú hónapokat, Sajnos nem így történt. Május 26-án az élettársával a kunmadarasi étteremben kortoylgatott, miközben agyonhasznált kerékpárját az épület elé támasztotta. Hogy ki vitte el, ki nem, azt pontosan nem észlelte, de az étterem előtt -beszélgetők között látta és ismerte K. L.-mét. Az asszonynak támadt, szidta: ha nem is te vitted el, biztosan tudod, ki tette. A pörlekedés még a nő lakásán is folytatódott, dehát semmi nem derült ki, ezért Horváth élettársával iszonyatos mérgesen hazafelé vette az irányt. Otthon tett vett, és csodák csodája: hozták a kerékpárt. Szerencsétlenségére K. L.nné is elment hozzá, mondván; látod, miért engem szidtál, amikor nem is én vittem el. Vita kerekedett, szó szót követett, amely hevében Horváth úgy megütötte a nőt, hogy az a földre zuhant. Feltápászkod- va másodszor is megütötte, sőt az arcába rúgott, aki a bántalmazások következtében olyan törést szenvedett, amely harminc nap alatt gyógyul. Nem tudni, mivé fajulhatott volna dühöngése, ha véletlenül nem érkezik oda és nem fogja le hátulról az egyik ismerőse. Ráadásul Horváth egy olyan asszonyt hagyott helyben, aki vétlen volt a kerékpár eltűnésében — visszahozásban. Ügyét elsőfokon a Karcagi Városi Bíróság, dr. Andor Magdolna tanácsa tárgyalta. Horváth Józsefet súlyos testi sértés -bűntette miatt 1 év 2 hónapi börtönre ítélte. Egyúttal arra kötelezte, -hogy korábbi, teljesen le nem töltött szabadságvesztésének a hiányzó -részét is le kell ülnie. Az elárvult kerékpár pedig otthon, a -kamrában szo- morkodik. Várja a gazdáját, aki -bevonulása után egyhamar aligha ül rá, hiszen mire jogerős ítéletéből legközelebb szabadul, már a kilencvenes esztendőket mutatja a naptár. D. Sz. M. A bíráló bizottság Csókási Béláné és Szabó Istvánné pályamunkáját (A honvédelmi oktatásra kötelezettek vizsgálata kapcsán felmerülő problémák) úgy értékelte, hogy az augusztus 13-án elhangzott az A-szekcióban. Az elismerésként felzúgó taps jelezte a téma aktualitását. A kongresszus légköre magával ragadott bennünket. Sokat tanultunk egymástól, munkánkhoz bőséges segítséget kaptunk. Természetesen kikapcsolódásra is jutott idő. A Kisfaludy Színházban Ravel Bolero című balettjét láttuk a Győri Balett előadásában. A programhoz tartozott többek között egy pannonhalmi kirándulás, kórházlátogatás is. Kicsit elszomorított bennünket — e két nap alatt kiderült —, hogy sok kolléganő rabja a dohányzásnak... Válaszok cikkeinkre Nem lesz utazási gond Ezerháromszáz család vár választ címmel június 25-én jelent meg egy írás lapunkban, amelyben Szolnok régi körzetében, a vár, az Alcsi térségében és peremén élők gondjairól szóltunk. A közlekedés volt a ,,főszereplő”, mivel már akkor ismert volt az orvosi körzetváltozás, s az Achim úti iskola „átpro- filirozásával” a diákok utazása, mozgása. A Jászkun Volán igazgató-helyettesének válaszát megpróbáljuk dióhéjban közreadni. A cikk első részében a ritka, az egyórás autóbuszjáratokról írtunk. „... Ezzel kapcsolatban a személyforgalmi szakszolgálat vizsgálatot végzett... a térségben jelentkező utasszámok alapján a jelenleg közlekedő autóbusz az utasok elszállításához elegendő. Járatsűrítést csak más városrész közlekedési ellátottsága terhére tudnánk biztosítani. .. A körzeti orvosi rendelő megváltozása miatti utazási igény átrendeződése várhatóan nem jelent problémát, mivel azok a betegek, akik feltehetően eddig is autóbusszal utaztak a Vörös Csillag úti rendelésre, jelenleg átszállás nélkül megtehetik> ezt a Hubay úti rendelőhöz, beleértve a Vörös Csillag út vonzáskörzetében lakókat is, akik a ,,2”, „3”, „18” sz. járatok igénybevételével utazhatnak ugyanoda.” A szakmunkásképző Achim úti iskola esetében a tanulóié szállítása ügyében az illetékes tanácsi és társadalmi szervekkel megtörtént az egyeztetés, mely szerint tanévkezdettől az Alcsi városrészből az új körzeti iskolába reggel egy, az iskolából haza délután három autóbusz szállítja a tanulókat. „Az említett városrész utazási igényeit továbbra is fokozott figyelemmel kísérjük — különös tekintettel a diákszállításra — és szükség esetén intézkedést teszünk. ..” — olvashattuk a válaszlevélben. Kérdőíveket igaz, nem küldtek ki. Nem vált be a Széchenyi lakótelepen sem ez a módszer. Összeállította: Farkas Ferencné
