Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 22. IA szerkesztőség postájából I Tévhitben Ügy tűnik, sok ember egy­fajta tévhitben él. Elégnek tartja, ha megír egy levelet, kéri, hogy közöljük, s máris — mint a mesében a terülj- asztalkám — a lap hasábja­in látja viszont észrevétele­it, vélt vagy igazi sérelmét. Aminek lenne egy „"icipici” szépséghibája: ha megkér­dezné tőlünk valaki — mert szeretné vizsgálni a bejelen­tést —, nem tudnánk meg­mondani, ki írta, honnan! Ne kerteljünk, a névtelen le­velekről van szó! Nem vitás, vannak, akik ilyen-olyan okból, indokol­tan, vagy anélkül ódz­kodnak a nyilvános­ságtól. Aki kifejezetten ké­ri, eltekintünk nevének köz­lésétől. Előfordul, hogy ma­gunk döntünk úgy: marad­jon a levélíró neve a mi .tit­kunk”. Olykor teljesen értetlenül állunk egy-egy névtelen le­vél előtt. Mitagadás, mostan­ság megszaporodott számuk, íme, csupán az utóbbi két hét „terméséből” néhány: Egyik olvasónk azt kérde­zi-: mit tegyenek, a vizük ihatatlan, büdös, klóros, főz­ni se alkalmas. Hasmenést, gyomorfájást kapnak tőle. Segítsünk. — Csak éppen azt nem tudjuk, ki, hol ad­ta postára a levelet. A pos­tabélyegzőtől se lettünk oko­sabbak. Mi indokolja ez esetben a névtelenséget? Ki­nek kell félnie, ha szóvá tesz valamit, ami ráadásul köz­ügy? Magát Nné-nek nevező ol­vasónk szerint valaki egy szolnoki, földszinti lakás er­kélyén kivezetett csövön fo­lyó vízzel -hűtötte portája elejét, az arra jövő-menő gyerekek nagy vigasságára. Vízpazarlás! — írta. Termé­szetesen az, egyetértünk. Csakhogy abban a házban — úgy véljük — van közös képviselő, aki „takarékra” veheti a vízdíjjal mitsem tö­rődő lakótársat. Akármilyen meleg van! Még egy „vizes” levél. Kis településünkön valaki árkot ásott, a kút nyomókarját ki­támasztatta, így folyatta éj­jel-nappal (reméljük, már nem!) a vizet a hasas disz­nók alá. Állítólag jelentették a közös tanácsnál is. De a kis településen senki nem lát semmit? Jászberényből is név, cím nélkül kaptuk a hírt: fogy­nak az élelmiszerboltok. Ta­valy négyet vagy ötöt zártak be. Hol? Melyiket? Ugyan­csak boltra panaszkodott „az összes nyugdíjas özvegy” ne­vében egy szolnoki olvasónk. Biztosak vagyunk benne, hogy a Szolnok Megyei Mo­ziüzemi Vállalat illetékesei szívesen meghallgatnák ti- szaföldvári, volt mozirajongó levélírónkat! Mindennap utazunk. Soha, senki nem titkolta, hogy Szolnokon, másutt sem ele­gendő, s nem is hibátlan a járműpark. Idegesek va­gyunk, zaklatottak, fáradtak. Természetes, hogy adódnak gondok, bajok. Tapasztalata­ink szerint a hozzánk név­vel, címmel érkező sérelme­ket a Jászkun Volán mindig nagy figyelemmel, körülte­kintéssel vizsgálja. (Tóth Já- -nosné Szolnok, Vosztok) és Szabó Sándor (Szolnok, Szé­chenyi lakótelep) esetében erre nem lehet számítani. Törökszentmiklóson csend­re vágynak egy lakótelepen. Nem hisszük, hogy ha a le­vél írója a városi tanácshoz fordulna, például egy szer­dai napon, a nyújtott ügyfél- fogadáson, ne kapna orvoso­lást panaszára — a lakótele­pyen élők panaszára —, ha az helytálló. Tiszavárkonyból „régi ol­vasónk” írt, kiléte homály­ban marad. Pedig... Pedig a Szolnok Megyei Rendőr-fő­kapitányság közlekedésren­dészetén minden bizonnyal érdeklődéssel fogadnák mon­dandóját... ha a balesetet lát­ta és nem a baleset színhe­lyét — mint írta. A sérült állapotáról egyébként au­gusztus 11-én érdeklődtünk. A legfrissebb levelet mi­ként minősítsük? Valaki eléggé el nem ítélhető módon egy idős, ismert kommunis­ta „nevében” írt... íratott. Más bőrébe bújva igazán könnyen — és főleg büntet­lenül — lehet mocskolódni, több példányban, amennyit az írógép „elbír”... Hol ad­ták fel? Nem tudjuk, csak rájöttünk. Ki vetheti szemünkre, ha bizalmat kérünk, várunk — 'bizalomért?... — fj ­Ügyel, figyel, rendel, sürget Győrfi Mihály 1985 febru­árjától főszakács a munkás­őrség bázis-üdülő kunhegye- si konyháján. Karcagról jár munkahelyére, ahol koráb­ban a Rózsabokor Étterem- ben dolgozott. Ilyenkor 40— 50 fokban tüsténkedik .,ve­zényletével" a nyolctagú kol­lektíva. Nyáron az üdülőket szolgálják ki, télen a kikép­zésen résztvevőket. Nemcsak a száz üdülő ellátása a dol­guk: a nagyközség négy vál­lalatának dolgozói és a bu­dapesti, XI. kerületből Kun­hegyesen nyaraló úttörők is főztjüket fogyasztják. Nem könnyű mintegy kétszáz em­bert naponta négyszer jólla­katni. A konyha berendezé­se jó, ám korszerűsítésre szorul. Augusztus elsején múlt 25 éve, hogy a főszakács meg­kapta a szakmunkásbizonyít­ványt — négy hónappal ko­rábban. mint társai, egy ta­nulmányi verseny győztese­ként. Erre nagyon büszke. Azóta is állandó szereplője az országos szakmai vetélke­dőknek és általában „dobo­góra" kerül. Ismerik a szak­mában, elismerték már 1966- ban is, amikor Mongóliába mehetett a KISZ építőtábor­ba vezető szakácsnak. A mongol fiatalokat tanítgatta a magyar szakács-művészet­re. Többszörös Kiváló Dol­gozó, s másfajta elismerés, oklevél is fémjelzi eddigi jó munkáját. Nemcsak a menük tervezé­se, az élelmezés ésszerű ki­dolgozása is fontos — vallja. Az étlapot 14 napra előre el­készíti. Mindenre ügyel, fi­gyel, telefonon rendel, sür­get, érdeklődik. Arra törek­szik, hogy aki főztjét kapja, elégedett legyen vele. — Így ismerte meg üdülése 14 nap­ján Győrfi Mihályt Kunhe­gyesen — és írt róla — a bé­késcsabai Back Gyula. Vakációzó diákok - itthon és külföldön A kunszentmártoni 2960- as számú Zrínyi Ilona Úttö­rőcsapat július 26-tól au­gusztus 4-ig expedíciós nyári táborban, Bükkszékén töltött felejthetetlen tíz napot. A gyerekek megtekintették Eger, Miskolc és a Kékeste­tő környékét is. Volt olim­piai szellemi vetélkedő, számháború, ufó-vadászat, jól sikerült akadályverseny az ottani Parkerdőben, ahol a vasárnap odalátogató szü­lők csapata is indult. Barát­ságot kötöttek a csehszlovák pajtásokkal a Népek barát­sága karneválon. Főiskolá­sok tanították a néptáncot. Sugározta adásait a tábor- rádió. A Riporter őrs meg szólaltatta a bükkszéki ta­nácselnöknőt, aki elmondta: ez az első csoport, amely hi­A képen: A Kis-Fátra főgerince, mely a túra egyik leg­szebb szakasza volt. vatalában felkereste az 1983- ben átadott tábor lakói kö­zül. (A tudósító: Veres Ist­ván.) Húsz jászberényi termé­szetjáró már második nyáron a szlovákiai hegyeket átsze­lő „Eisenach—Budapest Ba­rátság Nemzeti Túra” útvo­nalát választotta. Nemrég érkeztek haza a több mint 100 kilométeres gyalogtúrá­ról, melyet a Kubinyi hava­sokban kezdtek és a Kis- Fátra főgerincén végig ha­ladva, a hegység nyugati vé­gén lévő szulyói sziklavilág­ban fejeztek be. Ezzel, és ta­valyi túrájukkal teljesítet­ték a 300 kilométeres távot, ÍQy jogosultakká váltak arra, hogy az „EB” túra teljesít­ményjelvényét — melyet az MTSZ adományoz — átve­hessék. A csoportból tizen- ketten kapják majd meg a jelvényt a Pilisnyeregben rendezendő novemberi or­szágos ünnepségen — tudat­ta Faragó László, a Kónyi László Üttöröház igazgatója. * * * Augusztus 14-én érkeztek haza a Jászkiséri Lenin Tsz dolgozóinak gyermekei. Ti­zenegyen két hetet töltöttek a pärnui járás Edasi (Előre) kolhozban, építőtáborban. Az észt kolhoz gyermekcsoport­jának látogatását viszonoz­ták a mieink. A csereakció a két kollektíva között immár 10 éve fennálló barátság újabb záloga. Kövesdi Lász­ló né vezette a csoportot. A fiatalok számára izgalmas volt a repülőút, majd Pärnu. A legérdekesebbnek találták a tőzegkitermelést, a lecsa- polási és meliorizációs mun­kákat, valamint a fagombo­kat és dísztárgyakat készítő üzemet. Nem feledik a Kih- nu-szigetre tett hajóutat. a Lahemaa-i Nemzeti Parkot és a többi látnivalót. A gye­rekeknek módjuk volt az orosz, az észt nyelv gyakor­lására is — adta hírül dr. Horgosi Ödön, a csoport tol­mácskísérője. Lágy, keletien, formátlan A kunszentmár­toni kenyérgyár­ban — ahonnan a szelevényi boltok is kapják az árut — üzemelése óta nem volt tartósan megállapodott minőségi terme­lés. Nagyon sok­szor kifogásolható volt termékük. Ennek folytán szinte megszokot­tá vált, hogy aki valamiért másho­vá utazott, nem felejtett el jó kenyeret vásá­rolni. Amilyen augusztus 9- én és 10-én volt, az már az elfogadhatatlanság határát súrolta. Lágy. keletien, for­mátlan, gyurma minőségű kenyérrel voltunk kénytele­nek beérni. Már akinek ilyen is jutott. Mert 10-én délután 3 órakor már semmilyen nem volt. A boltvezető sze­rint azért, mert aki" előző nap vásárolt két napra, az 10-én újra jelentkezett, an­nak reményében, hogy fo- gyaszthatót kap. Csalódott. Volt, aki visszavitte, mások „átugrottak” Csépára. Sokan azon tanakodtak: mit vacso­rázzanak és mit vigyenek- másnap reggelire. A mindennapi jó minősé­gű kenyér ma már jogszerű­en elvárható. Ezt a kialakult fogyasztói ár is alátámaszt­ja. Közreműködésükkel ta­lán történik végre javulás — írta augusztus 12-én érkezett soraiban Kovács István Sze­le vény bői. * * * Egy hét se telt el, Kun- szentmártonból (névvel, címmel!) kaptunk egy másik levelet. Írója felháborodot­tan közölte tapasztalatait. Augusztus 17-én 10—11 óra között a portáján összegyűlt hulladékot kivitte a szemét­telepre. Alig ürítette ki zsákját a sütőipar kenyér­szállító kocsijára lett figyel­mes. Nem tudjuk, mire szá­mított. „.. . mert amire gon­doltam, egészen más lett be­lőle. .Megítélése szerint körülbelül három mázsát!) kenyér került akkor a sze­métbe. Valamennyi maradt benn a kocsiban, ő hazavitt mintegy 20 kilót, amit fel tud mutatni. „Nem is ez a dolog lénye­ge, hanem nap mint nap kü­lönböző árrendezések van­nak. Ez érthető, amikor ilyen nehéz helyzetben van a nép­gazdaság. .. hát hasonlókért kerültünk ide... minden gyártmánynak van selejtje, de a nép vagyonát mégis másképpen kellene kezel­ni. ..” Olvasónk arra gondolha­tott: ha már ehetetlen a ke­nyér, legalább adják el ta­karmányként. Magával ragadó légkör Augusztus. A 32. "hét vége Győrben valóban az egész­ségügyi szakdolgozóké volt. A Jászberényi Városi Ta­nács VB Kórház-Rendelőin­tézet képviseletében négyen utazhattunk az egészségügyi szakdolgozók I. kongresszu­sára: Csókási Béláné iskola­védőnő, Szabó Istvánné asz- szisztens, Újvári Ferencné vezető asszisztens és Inges- né Orosz Éva egészségneve­lő (az informátor, a szerk.). IA tárgyalóteremből I Almikor a tolvajt „lopják meg” Vért kíván, micsoda fel­háborító aljasság az, hogy a tolvaj sem érezheti magát biztonságban, dúlt-fúlt Hor­váth József 24 éves Kunma­daras, Rózsa Ferenc út 64., szám alatti lakos május vé­gén. Az állításban van némi igazság, hozzátéve, hogy a sérelem egy nyugdíjast ért, ugyanis Horváth már 24 évesen nyugdíjas. Ez a já­randóság nem valami sok, havi 2 ezer 930 forint, dehát ha az ember jól kinyitja a látókáit, szerez hozzá .szak­nyelven fogalmazva „kiegé­szíti”. Igaz, az efféle dolog­ban az a kínos, ha kitudó­dik és ez nála nem is egy­szer, sőt nem is kétszer meg­történt. Így azután volt, ami­kor a lopást 3 ezer 500 fo­rinttal megúszta, míg más­kor egy autó „meglovasításá- ért” már tíz hónap börtönt kapott. Több lopáskísérlete nem sikerült, dehát halam- dóak vagyunk, minden el­képzelés nem kerekedhet tö­kéletesre. Ezt igazolja az is, hogy legutóbbi börtönbünte­téséből is tavaly június vé­gén szabadult; mégpedig fel­tételesen, mivel az elzárása egynegyedét elengedték ne­ki.-Ha az eszére hallgat, há­rom évig mindenképp meg­húzza magát, hiszen tudta, a legkisebb baj esetén vissza­menőleg le kell ülnie az el­engedett, hosszú hónapokat, Sajnos nem így történt. Má­jus 26-án az élettársával a kunmadarasi étteremben kortoylgatott, miközben agyonhasznált kerékpárját az épület elé támasztotta. Hogy ki vitte el, ki nem, azt pontosan nem észlelte, de az étterem előtt -beszélge­tők között látta és ismerte K. L.-mét. Az asszonynak tá­madt, szidta: ha nem is te vitted el, biztosan tudod, ki tette. A pörlekedés még a nő lakásán is folytatódott, de­hát semmi nem derült ki, ezért Horváth élettársával iszonyatos mérgesen hazafe­lé vette az irányt. Otthon tett vett, és csodák csodája: hozták a kerékpárt. Szeren­csétlenségére K. L.nné is el­ment hozzá, mondván; látod, miért engem szidtál, amikor nem is én vittem el. Vita kerekedett, szó szót követett, amely hevében Horváth úgy megütötte a nőt, hogy az a földre zuhant. Feltápászkod- va másodszor is megütötte, sőt az arcába rúgott, aki a bántalmazások következté­ben olyan törést szenvedett, amely harminc nap alatt gyógyul. Nem tudni, mivé fajulhatott volna dühöngése, ha véletlenül nem érkezik oda és nem fogja le hátulról az egyik ismerőse. Ráadásul Horváth egy olyan asszonyt hagyott helyben, aki vétlen volt a kerékpár eltűnésében — visszahozásban. Ügyét elsőfokon a Karca­gi Városi Bíróság, dr. Andor Magdolna tanácsa tárgyalta. Horváth Józsefet súlyos tes­ti sértés -bűntette miatt 1 év 2 hónapi börtönre ítélte. Egy­úttal arra kötelezte, -hogy ko­rábbi, teljesen le nem töl­tött szabadságvesztésének a hiányzó -részét is le kell ül­nie. Az elárvult kerékpár pe­dig otthon, a -kamrában szo- morkodik. Várja a gazdáját, aki -bevonulása után egyha­mar aligha ül rá, hiszen mi­re jogerős ítéletéből legkö­zelebb szabadul, már a ki­lencvenes esztendőket mu­tatja a naptár. D. Sz. M. A bíráló bizottság Csókási Béláné és Szabó Istvánné pályamunkáját (A honvédel­mi oktatásra kötelezettek vizsgálata kapcsán felmerü­lő problémák) úgy értékelte, hogy az augusztus 13-án el­hangzott az A-szekcióban. Az elismerésként felzúgó taps jelezte a téma aktuali­tását. A kongresszus légköre ma­gával ragadott bennünket. Sokat tanultunk egymástól, munkánkhoz bőséges segítsé­get kaptunk. Természetesen kikapcsolódásra is jutott idő. A Kisfaludy Színházban Ra­vel Bolero című balettjét láttuk a Győri Balett előadá­sában. A programhoz tarto­zott többek között egy pan­nonhalmi kirándulás, kór­házlátogatás is. Kicsit elszo­morított bennünket — e két nap alatt kiderült —, hogy sok kolléganő rabja a dohányzásnak... Válaszok cikkeinkre Nem lesz utazási gond Ezerháromszáz család vár választ címmel június 25-én jelent meg egy írás lapunk­ban, amelyben Szolnok régi körzetében, a vár, az Alcsi térségében és peremén élők gondjairól szóltunk. A köz­lekedés volt a ,,főszereplő”, mivel már akkor ismert volt az orvosi körzetváltozás, s az Achim úti iskola „átpro- filirozásával” a diákok uta­zása, mozgása. A Jászkun Volán igazgató-helyettesé­nek válaszát megpróbáljuk dióhéjban közreadni. A cikk első részében a rit­ka, az egyórás autóbuszjára­tokról írtunk. „... Ezzel kapcsolatban a személyfor­galmi szakszolgálat vizsgála­tot végzett... a térségben je­lentkező utasszámok alapján a jelenleg közlekedő autó­busz az utasok elszállításá­hoz elegendő. Járatsűrítést csak más városrész közleke­dési ellátottsága terhére tud­nánk biztosítani. .. A kör­zeti orvosi rendelő megvál­tozása miatti utazási igény átrendeződése várhatóan nem jelent problémát, mivel azok a betegek, akik feltehe­tően eddig is autóbusszal utaztak a Vörös Csillag úti rendelésre, jelenleg átszállás nélkül megtehetik> ezt a Hubay úti rendelőhöz, bele­értve a Vörös Csillag út von­záskörzetében lakókat is, akik a ,,2”, „3”, „18” sz. já­ratok igénybevételével utaz­hatnak ugyanoda.” A szakmunkásképző Achim úti iskola esetében a tanulóié szállítása ügyében az illeté­kes tanácsi és társadalmi szervekkel megtörtént az egyeztetés, mely szerint tan­évkezdettől az Alcsi város­részből az új körzeti iskolá­ba reggel egy, az iskolából haza délután három autó­busz szállítja a tanulókat. „Az említett városrész utazási igényeit továbbra is fokozott figyelemmel kísér­jük — különös tekintettel a diákszállításra — és szükség esetén intézkedést te­szünk. ..” — olvashattuk a válaszlevélben. Kérdőíveket igaz, nem küldtek ki. Nem vált be a Széchenyi lakóte­lepen sem ez a módszer. Összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
Oldalképek
Tartalom