Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
8 Irodalom» művészet agy kerek éjszaka volt. s mint az ünnepi templom, ragyogott fent az ég, lent meg ezüstbe vonta a hold világa a tarlót, könnyű árnyékot vetett a keresztben pihenő kévéknek, s ar- rább rácsorgott a vágatlan búzára, mely csöndes, fuvallat csinálta ringással szaladt a messzi akácokig. Szegetlen s bontatlan volt a csend, mert ami szólt is a tarló tövéből, a messzibb bokrok ágai közül, s néha a fák suhogásában, az mind csak őt dicsérte, s szépítette is, akár a csillag a mélységes eget. — Nagyapó! — No? Hát te miért nem alszol még?... — Tudja-e mit mondok én? — Mondjad csak.. . — Én azt mondom, hogy ha én rendezném a világ dolgait, akkor én sok mindent másképpen csinálnék! — Sokan mondták már azt, kicsi fiam! — Én elsőbben is az olyan öreg embereknek, mint maga, csak azt a dolgát hagynám meg, hogy meséljen csak mindig, úgy ahogyan énnekem szokott! — Azt hagynád? — Azt! Kenyere s dohánya mindig meglenne, s aztán csak mesélne mindig... — Így rendeznéd? — Így! Hogy ez is benne lenne! — Akkor azt mondom én neked, hallod-e, kicsi fiam, hogy húzd csak feljebb a takarót magadon, s aludjál, mert az éjszaka hamar elmegy, gyorsabban, mint a nap... S a világ rendezésével ne legyen tenéked soha gondod! S ezzel visszaszált a csend köréjük. Ott feküdtek az egyik kereszt tövében, kabátjuk a fejük alatt, mellette a tarisznyájuk, s átvetve a derekukon durva pokróc. S a kereszthez állítva a kasza, mellette bádogkancsó. — Nagyapám! — Csak nem alszol? — Mondja meg azt nekem még egyszer, hogy hol lakott az a sárkány? — A világ tetején, úgy mondják. .. Olyan magasan, hogy a nappal, és éjszaka a holddal majdnem összeért. Hogy a szeme mindenen rajta lehessen, s az ő szeme nélkül semmi ne történhessen ezen a földön! Azért lakott olyan magasan! — S olyan volt, amilyennek maga mondja? — Olyan! Pontosan olyan, édes fiam... A gyermek a karját a tarkója alá rakta, s belenézett az égbe. Sokkal csendesebben mondta: — Én a mai napomat mind azzal a sárkánnyal töltöttem, tudja-e? Ahányszor mentem a vízre, s jöttem véle, s hordtam az embereknek, mind vele viaskodtam! S úgy is néztem, hogy az a sok hajladozó ember is mind arra a sárkányra szeretne suhintani a kaszájával... Csak vert a nap engem, a tarló is vágta a lábamat, az itteni cselédek meg csak hajtottak egyre: „eredjél már, forduljál már. szedjed már a lábad!” S egy perc nyugtot nem hagytak, még annyit sem, mint más napokon! S akkor én úgy mondtam magamnak, hogy ez mind csak a sárkány miatt van! Az öregember beljebb fészkelődön a kévék oldalába, és a fejét magasabbra támasztotta. — Én a te helyedbe annyit nem gondolkodnék, édes fiam. hallod-e? Eléggé megnőttél már ahhoz, hogy az életbe te is beletanulj. Elszegődtél velem, s aratunk! Még annak is örvendened kell, hogy ezt a kicsi munkát végezheted. Kenyér lesz abból is odahaza! Ez már a szegénység rendje! — S a sárkányra mit mond? — Azt te hagyjad csak békében! Magasan lakik, és sok feje van, ne vesse rád jobban a szemét, arra vigyázz, mert ki sokat emlegeti, arra egykönnyen rátalál, s akkor igen nagy baj van... Még fészkelődött a helyén, s aztán megint mondta: — Akkor édes fiam, igen-igen nagy baj van... Hallgattak. Aztájj a gyerek megmoccant és felkönyökölt a helyén. Könnyű varrott ing volt rajta, gombok nélkül. s a melle csontjait szabadon hagyta. Odafordult egészen az öregemberhez., s a szemeit ráfüggesztette az arcára: — Figyelje, amit én mondok, nagyapó! Mondja el annak a sárkánynak a nevét! Mind a három fejének a nevét mondja el most megint! — Azzal te immár ne törődjél! — Maga még azzal törődjék. móst, amit én kérdezek! Mondja annak a három fejnek a nevét! — Hát, lelkem. . . az egyik fejit úgy hívják, hogy Éhség, a másik a Sírás, a harmadiknak meg Szegénység a neve... — Látja!... Amikor az intéző úr ma az ostorával rám csapott, még mielőtt maga odajött volna, akkor én a sárkánynak erre a három fe- jire gondoltam. Már akárhogy nem akartam, a könny az én szememből 'kijött, s az volt a Sírás, annak a sárkánynak a feje! S ha az én Édesanyám megtudná, akkor ő is sírni kezdene, s az is a sárkánynak a feje volna! — Lám! Azt csak nem tudod, hogy a szegény és föld nélküli embernek mit kell megtanulnia!? — Az mi volna? — Annak meg kell tanulnia elfelejteni a rosszat, ami történik vele! Mert ha nem teszi, akkor annyira nő az emberben, hogy végül leroskasztja egészen a földig! Ezért inkább elfelejti, mert jobbat, lelkem, nem tehet! MAG Sánta Ferenc: TARLÓN — Nem tehet? — Nem, édes lelkem! A gyermek kibontotta magát a takaróból, s hogy lábra állt. felvette a botját a kezébe. Kilépett a kereszt árnyékából a hold világára. Ott szétvetette a lábát, a fejét magasra emelte, s elnézett a mesz- szi erdők felé, melynek vonalai sötéten ülték meg az alacsony eget. — Hallod-e, sárkány! Jöjjél. mert kettőnk közül valakinek nem szabad maradnia ezen a földön, hal- lod-e, sárkány! — Csúnya féreg az! — mondta az öreg. — Hány fejed van, sárkány?! — kiáltotta a gyermek, s oda sem nézett, úgy szólt a nagyapjára: — Mondja a neveit, ahogy mondta volt sorban, egymás után! — Menj, s feküdj le gyermek! Felemelte, s úgy vágta vissza a botját maga elé; — Mondja a neveit, mind a hármat! Hány fejed van, sárkány?! — Egy fejem az Éhség! — mondta az öregember. — Van-e másik, sárkány?! — Más fejem a Sírás! Ahogy mondta, a gyermek teste úgy feszült hosszabbra s magasabbra, s ahogy ráloccsant a hold az arcára, a szeme mint tükör megragyogott benne, s fényese- dett egyre, s a szája meg szorult s zárult keskenyebbre, s megfeszült a bőr mind az arcán. — Van-e más?! — Harmadik a Szegénység.. . az én harmadik fejem! Előbbre lépett, s megemelte a botot a kezében. Magasra emelte, egészen a csillagos ég határába, hogy a vége a holdig ért. — Bújj jelő, hallod-e! Hány fejed van. annyival bújj elő! Lám: mersz-e elém állni! Belecsendült a hangja a csendességbe, s repült mint a madár. Az arca igen sovány volt, s végig a teste is, és a kis varrott ing csak lógott rajta, a térdéig hullva alá. — Mert én téged meghívlak, mostan! Búisz-e elő sárkány?! — Elhagyd már, te gyermek! — szólalt meg az öreg. — Én téged meghívlak, életre- halálra! Lám: jössz-e elő! — Bolond napod van ma! — mondta az öreg. — Gyere, édes lelkem, gyere s aludjunk! Csend támadt. A gyermek meredt az erdők felé. kezében megemelve a bot. Aztán megeresztette lassan, s hogy szembefordult az öregemberrel, lassan előrelépdelt. Amikor a hold s az árnyék határára lépett, akkor megállt, s lassan megtámasztotta maga előtt a botot, s állát ráhelyezte, és így szólt: — Nagyapám! — No? — Tudja-e, hogy az a mese, amit maga m\ndott nekem, az igaz volt? — Hát... amit mesét te hallasz éntőlem. azt én mind öregemberektől hallottam magam is! — Azt tudja-e, .hogy ez a mese igaz volt!? — Hát... éppenséggel azért mondjuk, mert abban a szegényembert, ha baj is éri, jóra fordul aztán! — Mert az én húgomat ez a sárkány vitte volt el. ez amelyiknek egyik feje Éhség! S jól vigyázzon: nehogy anyámat is elvigye, mert ő maga alig eszik valamit, hogy mind nekünk adhassa, ami falat jut! Előrenyújtotta az egyik karját, mintha rámutatna az öregre. — És tudjft-e. mit mondok? Ha apám megveri az anyámat, az is akkor van, amikor éhes... Mert ha minden van a háznál, én nem láttam, hogy egyszer is hozzá nyúljon! S ha a mi szomszédunkat odahaza elvitték a csendőrök, az is azért van, mert ahány gyerek, mind éhezett, s azért ment lopni! — Való igazat mondasz! — Azt tudja-e. hogy mi volt... amit most látott! — Az bolondság volt, édes lelkem! — Az az volt, nagyapám, hogy én annak a sárkánynak fogok megnőni! Amikor én most megkiáltottam, akkor az azt jelentette, hogy ő megtudhassa! — Ha már éppen kérded, nagy bolondság volt az... — Hogy megtudhassa, hogy én őneki növök meg! Az ő három fe- jinek! Mert a királyfi, akiről maga mesélt volt, az rosszul csinálta! Mert ennek a sárkánynak csak egy fejét kell levágni, azt. amelyiknek Szegénység a neve! S akkor a többivel már nincs dolga az embernek, mert abban az egyben van az ő ereje, abban, amelyiket Szegénységnek hívják! Hátralépett a hold fényére, s végignézett a messze futó kereszteken. — Mert minékünk ebből a sok búzából csak a szemetjit hagyja! Pedig maguk dolgoznak véle! S a mi tenyerünkbe meg csak férges szalonnát ad! A lábosainkba meg olyan levest, hogy látni lehet a lábosnak az alját. Az úr fiának lova s hintója van, az én hátamra meg korbácsot verhetnek, s anyámat el kell hagynom, s el az iskolát is. hogy legyen betevő falatunk! — Szépen mondod, édes lelkem! De azért lefeküdhetnél már... A gyermek megtámasztotta a botját a kereszt oldalához, és lépkedve a tarlón, majd az árnyékba ereszkedve, visszabújt a takarója alá. — Én ezt a sárkányt azért kiáltottam meg, nagyapó! — Jól van, jól, kicsi fiam. . . — mondta az öreg. s lassan lecsukódott immár a szeme. hold meg ment, egyre arrább az égen, a csillagok között. S nagy csend szállt vissza ismét a tarlóra. S mint a föld. lélegzett csendesen az öregember is, feje oldalt, s a karjai a takarója fölött, az arca barna, mint a föld, de barázdált is és sovány, csupa csont, mint maga a nyomorúság. De a gyermek még megszólalt: — Kettőnknek nincs hely a földön, sárkány! Ügy vigyázz, hogy neked növök meg! S hogy odafordult az alvó öreghez. csendesen azt mondta: — Akkor annyi búzája lesz, amennyit learat, mindenkinek. . . S úgy aludt el, hogy a szemében ottmaradt a csillagok fényessége. Czigány György: Mint a gyík Csak feje, válla látszik. Két csík a pánt helyén. Faágyon áll a napozóban, fák alatta: szatyrok, labdák, víg körmenet — szavukat dallamra cserélik, a csoszogásuk elébiik jön. Csak válla. Súlytalanság érik, csípői léggömb könnyűek — két tenyérrel, gyíkként tapad a falra, nehogy felrepüljön. Varga Imre Szent István bronzszobra a római Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájából Serfőző Simon: Ahogy a vályogok Ahogy a vályogok, téglák vigyázva, megóva magunkat kövek e maradék tájon, s túlnan, egymást összetartják, ahhoz hasonlóan, s egyik cserép erősíti, köti, me gka paszkodva szorítja a másikát, együvé tartozásunkban, hogy szét ne szóratnánk, ahogy a vályogok, téglák, mutatják ím a példát, kövek miként kellene őrizni, egymást összetartják, egybefogni s egyik cserép erősíti, köti, e szanaszéjjel népet, hazát, szorítja a másikát. Móra Ferenc: Istenáldotta búza A búzamezőkről hoztam ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mannának. Továbbadom úgy, ahogy vettem, azaz hogy sokkal olcsóbban adom, mint amibe nekem került. Mert kalászszedő Mári némi mesélte ezt nékem, akit ülve találtam a kunágotai tarlón, két ke- resztbeféktetett zsákocska mellett. — Mit visz, Mári néni? — kérdeztem a szegény, töpörödött öreg kis Noémit. — Csak vinném, lelköm ezt a kis felejtött kalászt, mert a gazda mögengedte, hogy összeszöd- hessem, de az én öreg vállamnak már ez is nehéz köröszt. Fölkaptam a vállamna a Mári néni „nehéz körösztjét”, és míg beértem vele a sárfalú zsellér-putriba, addig mesélte el Mári néni az istenáldotta búza történetét, és mikor bevégezte, azt tette hozzá: — Adja az Isten lelke üdvössé- gire. Hát én senkitől se kívánom, hogy vigye az én keresztemet, hanem aki elolvassa a búza legendáját, annak én is azt kívánom: — Adja az Isten lelke üd- vösségire... Ügy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette, le- küldte az angyalokat, nézzenek körül idelent, van-e még valami híja a világnak. — Van ám, Urunik-teremtőnk — jelentették az angyalok —, mert. búzát elfelejtettél teremtem. — Ejnye, ejnye — csóválta meg az Úristen a fejét —, hát akkor miből sütik odalent az emberek a kalácsikenyeret ? — Bizony csak zúzmóból törik, fakéregből őrlik —■ panaszolták az angyalok. — No, ez nem jól van így — tűnődött el az Úristen —, de hát miit lehetne itt most már tenni? Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni, se népjóléti minisztérium nem volt még akkor teremtve, mert ha lett volna, ákkor még ma se volna búza. Ehelyett kiadta az Úristen a parancsot az angyaloknak: — Nosza hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon! Egy-kettőre fölkapták az angyalok az aranyabroszt az Úristen diófa-asztaláról, vitték a csillag- ablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt mind kirázták a földre: abból hajtott ki idelent a búza. Az ám, csakhogy akkoriban még nem volt istenáldotta búza a búza. Olyan volt az csak, mint az árokparton növő vadbúza, amivel a gyerekek szoktak játszani. Alacsony a szára, taradkos a gyökere, ritkás a kalásza, apró a szeme. — Ejnye, de hitvány gizgaz lepte el a földet — mondogatták az emberek, és ügyet se vetettek a búzára, hanem azután is zúzmóból meg fakéregből őrölték a kenyeret, Mert mindig olyanok voltak az emberek, hogy a jó se kellett nekik, ha rájuk nem parancsolták, ugyan néha még akkor se kellett. Mindössze két testvér akadt, aki azt mondta, hogy nem szabad az Isten ajándékát megvetni, hanem legalábbis próbát kell vele csinálni. Az egyik is fogott magának egy darab búzaföldet, a másik is. — Isten nevében vessünk — mondta a fiatalabb, akinek any- nyi volt a fia, lánya, ahány az ujja. — Isten nevében arassunk — mondta az öregebb testvér, aki olyan magánosán ólt a világban, mint valami öreg fűzfa a pusztában. Hát hiszen vetni könnyű volt, mert abban a szél is segített. VitGrantner Jenő: Alkotmány ünnepe relief
