Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-18 / 197. szám
1988. AUGUSZTUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 w Ásatás Tiszaladányban A Herman Ottó Múzeum régészeinek, Kós Juditnak és Lovász Emesének vezetésével ásatást folytatnak Tiszaladány határában. A legkorábbi nyomok az újkőkor időszakából származnak, de fellelhető a rézkor és a bronzkor emlékanyaga is. Az egyik legértékesebb lelet az agyagedénybe rejtett bronzkincs, amely korongos fejű csákányokból és karpere- cekből áll. Az ásatás folyamán egy császárkori (i. sz. 2—3. század) település házait, vízgyűjtő, élelemtároló gödreit is feltárták. Képünkön ásatás a Nagyhomokos dűlőben. (MTI fotó: Kozma István) Kilencven éve szüléiéit Snlymosi Ignác Kilencven éve, 1898. augusztus 18-áin született Jász- árokszálliáson Solymosi Ignác, és ötven éve 1938. január 26-án helyezték haim- vaíit örök nyugalomra a moszkvai novogyevicsi temetőben. Az évszámoik nagyon beszédesek: mindössze negyven évet élt, pedig volt harcostársainak emlékezései, tevékenységének történeti kutatásai alapján azt hihetnénk, hogy küzdelmekben gazdag élete jóval hosszabb volt. Az „árva legelsők” — idézet Balázs Bélától — közé tartozott, akik vállalták az „árva csatát”. 1919-.ben vörös katona volt ezért az 1920-as évek ölején büntetőszázadba sorozták be. A Magyar Tanácsköztársaság katonájának nemzeti honvédő harcát így hálálta meg a nemzet mindennél előbbre- valŐ6ágáról szónokol ók. Solyimosii Ignác ösztönös forradalmár volt, környezete sérelmeit látva kereste az utat a kommunistákhoz. 1926-bán lépett be az MSZMP-be, 1926-tól a KMP tagja. A vidéki pártsizervek- kel való kapcsolattartást irányította, a párt röplapjait terjesztette a Budaipest—Üj- szász—Szolnok vasútvonal mentén, Zagyvarékason és JájSzárokszáüáson. 1928. augusztus 8-án letartóztatták, megkímozták, a rendőrségi jelentés is kénytelen volt beismerni: két bordáját eltörték, megsérült a veséje és a mája. Kétévi börtönre ítélték. Szabadulása után újabb jelentősebb pártmegbízatásokat kapott. Az 1930-as évek elején a párt panaszbizottságának vezetője. Ebben a minősítésiben tárgyalt külföldön Károlyi Mihállyal az európai panasztbizattság ülésén. Károlyi igen nagyra becsülte Solymosd Ignácot, őt vélte alkalmasnak arra, hogy a Parasztok Lapja szerkesztője legyen. Sajnos a terv mártsak azért sem valósulhatott meg, mert Sólymosát 1931-ben itthon újra letartóztatták. Súlyos börtönbün- itetésire ítélték, • de a nemzetközi szolidaritás nyomására az ítélet végrehajtásától a hatalomnak el kellett tekintenie, — az egykori íjász kubikos ekkor már nagyon beteg volt. Gergely Sándortól, a Dózsa regény írójától tudom — ő tartotta Solymosi hamvai fölött a búcsúbeszédet —, hogy kapcsolatai révén Károlyi Mihály is tütakozoft Solymosi bebörtönzése ellen, a „vörös gróf” a leendő új Magyarországon jelentős szerepet szánt az akkor már nagy műveltségű, éleseszű fiatalembernek. Tálán ez .is motiválta, hogy a pártvezetés elhatározta, hogy Solymosi Ignácot emigrációba küldd. Ez annál is inkább indokolt volt, mert 1932-ben újból letartóztatták, kitoloncolták Budapestről. Az év márciusában érkezett meg Moszkvába, ahol szanatóriumba vitték. Egészségi állapota valamit javult, pántmunkára jelentkezett. Csalódnia kellett sok mindenben... 1934- ben újra kórházba került, ékkor már tudták, hogy menthetetlen... 1938. június 2.1-én halt meg, ravatalánál Karikás Eráigyes, Hunya István és Gergely Sándor mondtak beszédet, urnáját a nemzetközi munkásmozgalom 'kiemelkedő személyiségeinek pamtheonjálban helyezték el. Legnagyobb fiára azt is örökül hagyta, hogy amikor alkalma lesz, .térjen vissza (Jászárőkszáillásra, látogaíssa meg azokat az embereket, akikhez gyermekkori emlékei fűzték. Jó két évitizede, hogy Solymosi Ignác fia, moszkvai munkás eleget tehetett apja végakaratának. hazad földet vitt az urnájába. Szomorú história, az ifjabb generációk számára talán már nehezen is érthető, pedig Solymosd Ignác életműve és szobra a jászárok- száMási főtéren azt példázza, hogy milyen sziláid háitű kommunista volt az egykori jász kubikos. Tiszai Lajos Jubilál a Magyarok Világszövetsége Olvasótábor cigánygyerekeknek Kalandozás a török korban Ábrahámvár „polgárai” — megyónkbéti cigánytanulók — idén másodszor töltenek tizenegy napot a dunántúli Ábrahámhegyen, a részükre szervezett olvasótáborban. A megye tíz településéről 38 továbbtanulni akaró, tehetséges gyereket hívtak meg a Szolnok Megyei Cigányügyi Koordinációs Bizottság által kezdeményezett és széles körű társadalmi összefogással megvalósított táborba. Ezen a nyáron a török kor a választott történelmi háttér. Az olvasmányélmények, filmek nyomán szervezett foglalkozások segítik a kor történelmi eseményeinek megértését. Az olvasótábor komplex és egymásra épülő programjával szolgálja az értelmes, nyitott, gondolkodó élet 'kialakulását. A gyerekek egyszerre több „csatornán” ismerkednek a különböző művészetekkel is, ami remélhetőleg segíti egy jobb élét igényének a kialakulását 'bennük. A tábor alapvető célja: fölvenni a harcot önmagunkként! Az első táborban — majd az ezt követő rendszeres és folyamatos utógondozások alkálmiával — bizonyossá vált, hogy ez a fajta szellemi kalandra késztető, más légkörben nyújtott ismeret- anyag hatékonyan formálja a kis kamaszok egyéniségét. A táborlakók megismerkednek a környék török kori műemlékeivel, ellátogatnak Pannonhalmára és Veszprémbe is, ahöl a pályaválasztást segítő programokon vesznek részt. Felkeresd a tábonozókat Macskássy Kati filmrendező, akinek filmjeit is megismerik a gyerekek. A táborozás a Szigligeti vár „ostromával” és perzsavásárral zárul. Ma ötven éve annak, hogy a Magyarok Világszövetsége alakuló közgyűlése elfogadta a Világszövetség alapszabályát, amely kimondja: A szövetség célja támogatni minden olyan munkát, mely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarok között a kapcsolatokat erősbít- se, a külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit állandóan figyelemmel kísérje. Magyarország legnagyobb embervesztesége: 1871—1914 között mintegy 1,3 milliónyian vándoroltak ki Amerikába. Pontos szám a magyar és az amerikai statisztikák különbözősége miatt nem állapítható meg. Az első világháború gyökeres változást jelentett a kivándorlásban, mivel a hazatérés lehetetlenné vált. "Ettől kezdve a kivándorlás jórészt végleges és változó összetételű lett. Nagy vonásokban: a Tanácsköztársaság leverését követő politikai emigráció, a huszas években — a korábbinál jóval szerényebb mértékben — újrakezdődő gazdasági indíttatású kivándorlás, a hitleriz- mus ellen menekülők a harmincas években, a második világháború után nyugaton maradtak, a koalíciós nar- cok politikai és gazdasági vesztesei, az ötvenhatosok, az azóta legálisan vagy illegálisán nyugatra távozott újabb tízezrek. Becsült számuk 1,2—1,3 millió, ami abban különbözik az első világháború előtt kivándoroltak hasonló számától, hogy abban „csak” mintegy egy- harmad lehetett magyar, a többi különböző nemzetiséghez tartozott. 1929-ben összeült Budapesten a Magyarok Világkongresszusa. elsősorban az Egyesült Államokban élő magyarok politikai jellegű támogatására számított. A folytatásra tíz évet kellett várni. 1938 Magyarországon az Eucharisztikus Kongresszus éve, Szent István király halála 900. évfordulójának az éve, a szomszédos Ausztriában egész Európára, s mint hamarosan kiderült, Európán túlra is kiható hatással az Anschluss. Ausztria nemzeti önállósága megszűnésének éve. Amikor a másodszor összeülő Magyarok Világ- kongresszusa ebben az évben megalakította a Magyarok világszövetségét, a hazai politikai vezetés nem feltétlenül németbarát szárnya az angolszász országoktól támogatásra is számított az ott élő magyarok befolyása révén. a hitlerizmus fenyegetése ellen. Jött a háború, s utána nagyon gyorsan. 1945. tavaszán koalíciós alapon újjászerveződött a Magyarok Világszövetsége, s 1946. május 1-jére meghirdette az új Világ- kongresszus összehívását. Erre azonban — korabeli források szerint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kívánságára nem került sor. Az újabb időpont 1948. augusztusa, a tizedik évforduló lett volna. Az események azonban másként alakultak. Kérdésessé vált, szükség van-e a Magyarok Világszövetségére. A külföldi kapcsolatok egyre inkább a baloldali kanadai és egyesült államokbeli magyar csoportokra korlátozódtak, majd azok is elsorvadtak. 1956 után nehéz volt a munka újrakezdése, aminek jelentős dátuma a Világszövetség újjáalakulása, majd az 1963-as amnesztiarendelet, amely eltörölte a „tiltott határ- átlépés” büntetőjogi következményeit. A fél évszázad második felének, az elmúlt huszonöt évnek a története, amire az évfordulón elsősorban emlékezünk. már ismertebb a hazai közönség előtt. Az anyanyelvi mozgalom — mellnek feladatát első konferenciáján 1970-ben Bárczy Géza akadémikus így fogalmazta meg: Meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy ne múljon el a magyar ember lelkében az anyanyelv csengése — hozta létre a nyelvi táborokat. Szeptember 6-án összeül a Magyarok Világszövetségének Elnöksége, amelyben ma már jelen vannak Nyugat-Európa, Amerika, Ausztrália magyarságának képviselői, áttekintik az elmúlt negyedszázad eredményeit, aztán kerekasztal-be- szélgetésen vitatják meg a múlt tanulságait és a jövő feladatait. A közelmúlt hazai és nemzetközi eseményei szélesítették Magyarország kapcsolatait a nyugati magyarokkal, mint ezt Grósz Károly mi- niszterelnök-pártfőtitkár és a magyar emigráció képviselőinek New York-i találkozója is jelezte. Ennek a tanulságait is le kell vonnunk a magunk és a külföldön élő magyarok számára. Ehhez hozzásegíthetnek a külföldről meghívott vendégek, a Magyarok Világszövetségével kapcsolatot tartó százéves vagy annál nagyobb múltú egyesületek küldöttei s a szomszédos országok magyarságának képviselői, akik eddig is szívesen látott résztvevői voltak az anyanyelvi konferenciának és a Magyar Fórum rendezvényeinek. Az elnökségi ülés, amelynek megnyitóját Stadinger István, az Országgyűlés elnöke vállalta, bizonyára megerősíti azt az eddig vallott álláspontunkat, hogy a külföldön élő magyarok legyenek a befogadó ország hű állampolgárai, őrizzék magyar nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat. Ehhez — lehetőségeinkhez képest — a továbbiakban is szívesen adunk segítséget. Dr. Kandé Jenő az MVSZ főtikára A mezőtúri kubikosok emlékére Szobrot mintázott Györfi Sándor A szobrász műhelye mindig kínál, valami izgalmasan érdekeset. A félig kész. majdnem kész és elkészült munkák agyag, gipsz, bronz panoptikumában sohasincs úgy. hogy ne lehetne mit. felfedezni. Györfi Sándor karcagi műtermében is egy rögtönzött kiállításnak lehet szemtanúja a betévedő látogató. A polcokon sorjázó kisplasztikák rendezetlensége sajátosan megkapó. A műterem és udvarának idilli csendjét napjainkban azonban vinnyogó köszörűk és homokfúvó gép zaja veri fel, ugyanis lázas tempóban formálódik Györfi Sándor legújabb alkotása, amelyet Mezőtúr városának felkérésére mintázott. A mezőtúri kubikosok emlékére című kompozíció bronzból készült, a művész által alkalmazott viasz- vesztéses technikai eljárással. (Az egyedülálló módszer lényegéről lapunkban már többször is beszámoltunk.) Az 1:1- es léptékű mű egy munkáját befejező kubikost ábrázol, aki szerszámokkal a kézben hazafelé baktat. ' A központi figura a teljes kompozíciónak csupán egy része. Mezőtúron egy körülbelül 30x30 méteres térre helyezik el, ahol három mestersé- Az utólagos megmunkálás csiszolásból, homokfúvásos tisztításból, majd ges domb öleli patinázásból áll (Fotók; T. K. L.) Györfi Sándor: „Az emlékkép, amely él bennem a nagyapámról — gyermekkori. Gyakran látom magam előtt, amint kabátját a vállára dobva, nehéz szerszámokkal — ásóval, lapáttal, csákánnyal — a kezében ballag hazafelé az ötvenes évek rizsföldjeiről. Apai nagyapám kubikos volt, kérges kezű, szikár ember, egy múltba vesző mesterség egyik utolsó „mohikánja”. Mostani mun- kámbart^ — emberöltő régiségből — az ő alakja sejlik fel. A kompozíció memento a föld napszámosainak, azoknak a kun embereknek, akiknek életformáját véglegesen túlhaladta a történelem, a felgyorsult fejlődés.” A kompozíció fő alakjának kicsinyített viaszmodellje — egyelőre szerszámok nélkül majd körbe a Kubikos alakját. Mezőtúron egyébként már 1981-ben felvetődött a szoborállítás gondolata, (tudniillik a városnak volt egy olyan része ahol nagyon sok kubikos család élt) a helyzet azonban csak mostanra alakult kedvezően. A köztéri szobron már csak az utolsó simításokat végzi Györfi Sándor és néhány segítője, hogy még ma helyére szállíthassák, ahol is holnap délután három órakor az augusztus 20-i megyei rendezvények nyitóprogramjaként Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter leplezi majd le. J. J.
