Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-02 / 183. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 2. Kavarom a lekvárt Ragaszkodnak az orvoshoz, a rendelőhöz Mégis, kinek az érdeke? Alighogy munkából hazaértem, már magoztam, hámoztam is, s mégis! Elbúcsúzott a tévébemondó, a rádióban is épphogy szól a muzsika, s még mindig nem látom a lábas alját. Nehezen sűrűsödik, sok türelem kell hozzá. Hát kavarom, közben fél szemmel pillantok csak a konyhai hőmérőre. Hiába szállt le az est, kereken a 35 foknád van a higany vége. Hja, ezek a panelkonyhák. Két lépés élőre, egy oldalt, vége. Kavarom a lekvárt. Közben azért gondolkozhatok. Először is a maradiságo- mon. Manapság másképp főzik sokan, azaz dehogy főzik, más módszerrel készítik a lekvárt. Rétegesen lerakják, cukorral bőven, s csak másnap rotyogtaitják meg, fél órácskányi időre égetik alatta a gázt. Dehát én maradi vagyok, úgy csinálom, ahogyan öreganyámtól láttam. Annyi mindenre emlékszik az ember. Kavarom a lekvárt, s emlékezem. Például arra, hogy harminc évvel ezelőtt első szemináriumvezetőm ■is beszélt a lékvárfőzés- ről. Hu-hu-huhogott! Hogy elrabolta a háztartás a nőtől a szabadságot. Hogy nem alkothatott, nem vehetett részt a társadalmi termelésben, mert a konyhájára termelt minduntalan! Hogy ezután másképp lesz, a dolgozó nőt fölszabadítjuk a konyha rabságából. Neki dolgozik az ipar, konyhakész húst, jól tartósított zöldségfélét, mindenféle befőttet, lekvárt készít az élelmiszer- ipar, hogy a nők is értelmes életet élhessenek! És még a hét végeken se kell ebéddel, vacsorával bíbelődni még a cs ládos nőknek se! Eljön az idő, amikor úgy megy a dolgozó nő családjával étterembe, kis és nagy vendéglőbe, mintha haza menne! Félre • a fakanállal, a mosogató- ronggyal, annak a világnak vége lesz, meglátjuk! Kavarom a lekvárt. Legalább kis hűs szellő enyhíthetné éjjel a konyhám hőségét. Nem, szellő nem jő — gondolat annál inkább! A gondolat még lehetséges ! Hát emlékezem. Jó tizenöt-tizennyolc évvel ezelőtt azért sok minden úgy tűnt „közelít a Kánaán”. El is tettem egyszer úgy a stoppolófát, hogy csak mostanában akadtam rá, egy igazi tavaszi nagytakarításkor. Mert arra is esküdtünk, hogy a zokni, harisnya- stoppolás is a múlté lesz. Nem azért, mert olyan jó harisnyát, zoknit gyárt az ipar, ami el nem vásik, ki nem lukad, hanem azért, mert az idő még a nőknek is pénz lesz, s inkább vesz újdonatúját gyerekének, férjének, mintsem görnyed fölötte téli estéken. Inkább kézbe vesz egy-egy jó könyvet, művelődik vagy tanul. Esetleg szín-, házba, moziba megy, mert a dolgozó nőnék az is jár. — Jár az eszem, csitítom magám, s arra gondolok, az idei könyvhéten már alig mertem a könyvsátrak tájékára is menni. A könyv is drága, egyre drágább, akár a gyerekzokni. Kavarom a lekvárt, majdcsak besűrűsödik már. Ahogy számolgatok, literje nem lesz többe, mint harminc forint. Azért már érdemes vele együtt kifőni a konyhában. A télen már nem mertem ránézni se egy-egy bolti lekváros- üvegre. Aki napjában nem költhet többet egy-két százasnál, ne is tegye. Kavarja a lekvárt! Kavarom. Mondtam is a múltkorában első szemináriumvezetőmnek (aki mellesleg jól megérdemelt jó nyugdíjával éldegél régen), hogy elég sokat tévedtek a régiek a maiak bőrére. Még ő volt felháborodva! Hogy azt mondja: mi, ma>- ak tehetünk erről is! Hogy nem akarjuk belátni, föl kell emelni szavunkat, nemcsak állítani kell a jót, küzdeni, harcolni érte. Levetni az avult nézeteket, a megcsontosodott régi szokásokat, s hajlani, hajlítani az újra! Miért nem bírálunk, miért nem mondjuk meg kereken, mi a hiba, hol a hiba, ki a hibás l Nehogy már ezt is az ő nyakukba varrjuk, akik any- nyit, de annyit szenvedtek a mi jövőnkért! Hát rosz- szul tanítottak bennünket, sokszor keseregnek is, ha összejönnek a régi, nehéz -orsúak. Valahogy elpuhul- tunk, elgyámoltialanod- tunk! Bezzeg ők, ők annak idején! Kavarom a lekvárt, egyre sebesebben, mert újra elfut a méreg, hogy erre gondolok! Még a végén ennek is mi leszünk az okai — a lekvárfőzésnek. Meg, hogy nem mondom meg, mi a hiba, hol a hiba, ki a hibás? Ök mondták valaha, ha észrevették valamit? Ha észrevették valamit! Kavarom a lekvárt. Megint éjfél lesz, mire villanyt oltok. Nem nagy dolog, megszoktam az éjszakázást, még abból a régi, húsz, harminc év előtti világból. Hej; de sokat éjszakáztam akikor! Akkor is muszáj volt: tanultam! Abba a fejem fájdult belé, meg a szemem szúrta a fény. Most csak a karom érzem, mintha zsibbadna már. A konyhaasztalon tisztán, forró tartalmukra várva sorakoznak az üvegek. Ha jól számolom, megéri fáradni vele. Mit tudom én, hogy örülök majd télen, ha felbontok egy-egy üveget az unokáimnak. Hát, kavarom a lekvárt... Támogatás az Egészségügyi Alapból A vártnál több pályázat A vártnál több pályázatot nyújtottak be az Egészségvédelmi Alap támogatásának elnyerésére. Az Országos Egészségvédelmi Tanács a beérkezett 1100 pályamű közül 557 javaslat megvalósítására juttat a 90 millió forintos tőkéből; a döntésről a napokban értesítik a pályaművek beküldőit. Az Országos Egészségvédelmi Tanács februárban hirdetett pályázatot az Alap támogatásának elnyerésére; azzal a szándékkal, hogy ösztönözze az egészségmegőrzés társadalmi programjához kapcsolódó új — és modellértékű — helyi kezdeményezéseket, akciókat, kísérleteket és kutatásokat, valamint az ezzel összefüggő propagandát. A pályázók egyszeri, illetve legfeljebb három évre szóló és esztendőnként adható, vissza nem térítendő támogatás formájában kérhettek pénzt munkájukhoz, továbbá benyújthatták igényüket öt évre szóló kamatmentes kölcsönre is. A felhívásra jelentkező közösségek, szervezetek és intézmények összesen 1,2 milliárd forintot igényeltek. A pályázók többsége már huzamosabb ideje tevékenykedik az egészségvédelmi területeken, s eddigi munkájának folytatásához kért támogatást. Sokan pedig az egészségmegőrzési programmal összefüggő tevékenység feltételeinek megteremtéséhez — például klubok létrehozásához — igényeltek bizonyos összeget. A 45 kezdeményezésnek a fele nyert el támogatást, több mint 3 millió forintot. Kora aí'konyattájt már el- vásik a könyököm, annyit tehénkedem itt az első emeleti ablakban. Idestova óra- hosszája elnézem a Tisza- parti sétányra poroszkáló fiatal — csekélyebb létszámban középkorú — társadalmat. Lassan-lassan vég nélküli tarkaságba olvad az egész látvány. Épp ezen a ponton születik meg az elhatározás: miért ne adhatnék tudományos színezetet szemlélődésemnek? Például a nadrágdivat megfigyelése dolgában. Van ugye a farmer, mint uralkodó módi, ami sokáig ellenállt az időjárás okozta kényelmetlenségeknek is. Mert lehetett gatyarohasztó kánikula ugyebár, sokan akár a vérpadig ragaszkodtak a kétségtelenül csinos, ám a férfiasságot kalodába szorító nadrágviselethez. S íme most mit látok? Azt, hogy a farmién; zabású nadrágok erős bővülési tendenciát mutatAmikor dr. Molnár Imre, városi főorvost telefonon felhívom, egyből kitalálja, miért keresem. — Az Ady Endre út 16. számú ház lakóinak ügyében. .. — Igen. A levél egy példányát szerkesztőségünk is megkapta — hetvenöt lakó aláírásával, A szolnoki általános orvosi körzetek határainak módosításakor ugyanis más körzetbe, más orvoshoz kerültek. Szeretnék cikket írni arról, mi történik a panaszukkal, és más észrevételekkel, amelyek a határmódosítást kifogásolják. — Semmi akadálya. Szolnok város főorvosának asztalán ott az Ady Endre út 16. számú ház lakóinak levele, melyet a városi tanács elnökéhez címezte. „... szomorúsággal teli felháborodással értesültünk a napokban, hogy tizenhárom év alatt megszokott, nagyrabe- csült. valamennyiünk megelégedésére dolgozó körzeti főorvosunktól, dr. Balogh Istvántól elszakít bennünket a meggondolatlan és igazságtalan döntés.” „... Kérjük, követeljük, helyezzenek visz- sza bennünket... a Hubay úti rendelőben. Balogh főorvos úr példás, nagytudású gondoskodásába!” — Mit válaszolt ön a levélre? — kérdezem dr. Molnár Imrét. — A lakók kérését továbbítottam dr. Sebők Andrásnak. a rendelőintézet igazgató főorvosának. Ha a körzeti orvos befogadónyilatkozatot ad a panaszosoknak, a rendelőintézet igazgatója engedélyezi, hogy a régi orvosukhoz tartozzanak. — Van-e más panasz, amely kifogásolja a körzethatár módosítását? — A Gutenberg térről szintén Balogh doktorhoz kérték magukat. — Ezekben az esetekben nak! Magyarán: megnőtt az ülepük. Ez a fenékbővülés még azoknál is áttörő jellegű, akik a mostani nyári évadban is ragaszkodtak a hagyományos farmeranyaghoz, tehát a bőrszívósságú, sötét — vagy világoskék — szürke kelméhez. Akik engedtek a negyvennyolcból, rövidszárúvá operálták farmerjukat, amúgy térden alulivá. Külön sikk, hogy az olló nyomvonala cakkos, miáltal valami befejezetlenség is mutatkozik a ruhadarabon, amit némi ron- gyosodással tetéznek. A lényeg azonban — az ülepbő- vülés. Nnnakérem, itt lép be a tudomány. Emlékezzenek csak a mintegy másfél évtizede fellépett pánikhangulatra, amivel az ifjú férfi- társadalmat riasztották. A nagy pánik színhelye a farmernak azon a részén volt, ahol a nadrág két ágra szakad. Arról volt szó, hogy tehát az orvos személye a kulcs. Mi történik azokkal a panaszokkal, amelyek önhöz érkeznek majd? — A rendelőintézet igazgatójához továbbítom. Dr. Sebők András, a megyei kórház rendelőintézetének igazgató főorvosa: — Az Ady Endre úton lakók panaszára már válaszoltam is — mondja. — Türelmet kértem, hiszen Balogh doktor jelenleg szabadságon van. — És mi lesz, ha visszajön? — Ha ő megadja a befogadási nyilatkozatot, én hozzájárulok, hogy a betegei újra á körzetéhez tartozzanak. — Közben egy másik levelet is kapott a Néplap szerkesztősége: a Gyöngyvirág, a Hóvirág, a Vadvirág utca és környékének száz lakója írta alá. Ebben többek között ez olvasható: „... már elvették a gyermekorvosi rendelőt évekkel ezelőtt. Most a városba helyezik a felnőtt orvosi rendelőt. Miért nem voltak kíváncsiak az itt lakó emberek véleményére, miért megváltoztathatatlan tényként hoznak mindent a tudomásunkra?” — A levél. egy része szól csupán a körzeti orvosi rendelő ügyéről. Mit fog válaszolni rá? — Eddig a I6-os körzethez, dr. Bállá Zsuzsához tartoztak. és a Vosztok útra kellett járniuk. Most a Hubay úton lévő 4-es körzethez tartoznak. dr. Bállá Györgyhöz. Bevallom őszintén, ez az egyik olyan változtatásunk, amelyikre kifejezetten büszke voltam: hiszen eddig a Vosztok-rendelőt a betegek csak átszállással tudták elérni autóbusszal, a Hubay útihoz pedig közvetlen autó- buszjárat van. A levélben viszont csak panaszkodnak, de nem írják le, hogy mit szeretnének. az ágyékban rettentő szűk farmernadrág alattomos lassúsággal, de fokról fokra rombolja szét a férfiasságot. Jaj! így van az. A természeten erőszakot venni nem lehet büntetlenül, pláre huzamosabb időn keresztül. Aminek helyre van szüksége, meg kell adni neki. Kordába nem lehet szorítani. Erősen gyaníthatott valamit a tudományos világ, azért vágott bele pikánsul célirányos kísérletekbe. És hát persze, mint töméntelen más esetben, ezúttal is az állatoknak kellett meginniok a próbák levét. Szegényeken, rajtuk reprodukálták a farmerszorítást. Bebizonyosodott, hogy nálunk is fokozatosan csökkent a spermatermelés. Felfedezésük, figyelmeztetésük — úgylehet — férfitragédiák láncreakciójának állta útját. Mi lenne az emberiségből, ha az ifjúság füBehívja a titkárnőt és már fogalmazódik is a válasz: „...Sajnálattal vettem tudomásul, hogy legnagyobb jó szándékunk ellenére is elégedetlenek a körzeti orvosi rendelő helyének megváltoztatása miatt... Nem rontani, hanem javítani kívántunk a körzet lakosságának ellátásán. Panaszos levelükben konkrétan nem írják le, hogy kívánják-e az eredeti helyzet megtartását, de ha igen. úgy természetesen hozzá fogok járulni.” — Ilyen könnyen módosít az új rendszeren? — Amit a betegek jogosan kérnek, teljesítem. A körzetek határait azért változtattuk meg, mert az egyik orvoshoz több mint ötezer beteg tartozott, a másikhoz pedig kétezer, és ez egy-egy orvos aránytalan leterheléséhez vezetett. A lakosság azonban nem veszi tudomásul, hogy az egyik orvos túlterhelt, a másik meg jóval kevesebb beteget gyógyít. — Ha további panaszok, kérések érkeznek? — Akkor amennyiben a körzeti orvos megadja a nyilatkozatot, hogy a korábbi betegét „befogadja”, én ehhez hozzájárulok. — De az orvosnak nem érdeke, hogy minél több beteget kezeljen. — Egyrészt nem érdeke, másrészt nem bírja. Hiszen nem véletlenül módosítottuk a határokat. Egyébként nem hiszem, hogy túl sok panasz érkezne még, hiszen csak a városlakók 15—20 százalékát érintette a változás. Bevallom, nem erre számítottam. Azt vártam, hogy a városi főorvos és az igaizgató főorvos foggal-körömmel védi majd a kialakított határokat. De az is váratlanul ért, hogy a panaszos le- ’ velek elég indulatosan, vádaskodva fogalmazódtak. Szerencsére most nem érvényesült az a régi mondás: amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Az indulatos „adjon istenre” türelmes, segtőkész „fogadj isten” hangzott el. * Jó lenne, ha az egészségügyben máskor is, máshol is érvényesülne ez a rugalmasság. De tanulságot nemcsak a fehér köpenyben dolgozóknak tartogat az ügy. Hiszen az orvosi körzetek határainak változtatása előtt kérték a tanácstagokat; kérdezzék meg a választóikat; megfelel-e nekik a módosítás. Mindössze három észrevétel érkezett, és mind a hármat figyelembe vették a módosításkor ! Vajon kivel egyeztetett az a tanácstag, akinek körzetéből a határmódosítás után száz aláírással érkezett levél? le botját se mozdítaná az intelemre? Mármint a fiútársadalom. Mert gondolom, a lányok viselte farmernadrág miatt nincs ok pánikra. Ott helyénvaló minél jobban kidomborítani a hangsú- lyozandókat. Hálára köteleztek mindenkit a srácok, amikor nemcsak hogy elkezdtek gondolkozni a dolgon, hanem tettek is érte. Belátták, hogy ennek fele sem tréfa, ha már a tudomány is beleavatkozik. Megértették, nyilván nem egy precedens — előzetes példa, tapasztalat — késztethette a tudósokat, hogy a farmernadrág mélyére nézzenek. Ugye, mégiscsak volt valami abban a régi divatú, ágyékban is tágasabb nadrágban? Nem volt az véletlen, hogy amikor a férfi- szabónál öltönyt csináltatott az ember, s a mester épp a nadrágméretet vette, egy szerény, de célszerű kérdés nyomán az egyik nadrágszár tövét bővebbre hagyta. Ez nem vicc. Tóth István (SJ) Békés megye környezetvédelmi mintamegyévé való fejlesztésének jelentős állomása a mezőkovácsházi biológiai víztisztítómű elkészülte. Az új létesítmény napi teljesítménye nyolcszázötven köbméter. A tervezett 64 millió forintos költséggel, határidőre elkészült beruházás példás összefogással és a lakosság anyagi hozzájárulásával épült. Képünkön a víztisztító mű (MTI-fotó; B. Fazekas László) A héten 32 kisdiák ismerkedett a Basic programmal a tiszaligeti KISZ- tábor főépületében. A SZÜV KISZ-szervezete rendezte a tanfolyamot, amelyen 11 Commodore 64- es számítógép is a felsőtagozatos gyerekek rendelkezésére állt. Délelőttönként Dérné Patay Éva vezetésével tanultak, a délutánokra maradtak a játékprogramok, a feladatmegoldások, tréfás vetélkedők (Fotó: Hargitai Lajos) Paulina Éva A farmer ülepe
