Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

1988. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmfaiből K.u.k. Szökevények Totyogó gyermekkoromtól lakli kamaszságomig részese voltam szegény jó nagy­apám hétvégi szórakozásai­nak. Ennek színhelye rend­szerint a régi Aranyiakat, netán a Makk hetes volt, vagy amikor rosszabb idők jártak, a nagydiófa alatti nyárilak, tehát a kecskelá­bú asztal, a lóca és környé­ke. A jókedv gurgulázó áramlatában rendszerint fő­szerepet játszott a nagy keb­lű családi sörösüveg gyön­gyöző nedűje. Akkoriban még voltak másfél literes sörösüvegek, s ha ki-ki egyet a hóna alá vágott és azzal ment öreg barátjához, mar volt hangulata az eszmecse­rének. Pláne ha a vendéglá­tó helyen is akadt — le­eresztve a kútba — néhány emlékidéző elixir. A nagy­apám összejövetelei ugyan­is — ma igen intelligensen úgy mondjuk — nosztalgia­délutánok voltak. A résztve­vők egytől egyik kiszolgált k. u. k. bakák, huszárok... Én csak amolyan csetlő- botló unoka szerepkörben unatkoztam végig az össze­jöveteleket, amely hosszú kortyolásokból és harsány nevetésekből állottak. Vala­hogy így: isten, isten... it­tak, majd: hát arra emlék­szik-e sógor, amikor azt mondta az a marha Weisz, az őrmester, hogy Appel! Többet nem is kellett mon­dani. mindenki emlékezett Weiszre is. meg az Appelre is, s harsányan kacagott az egész kompánia. (Hát az, amikor meghúztam a gép­fegyveres ló sörényét, s erre az mit csinált? Jóízű neve­tés, mert a géppuskás (mál- hás) ló erre fel. hogy meg­húzták a sörényét, belenyerí­tett a kapitány úr szónokla­tába. Kifogyhatatlanok vol­tak az öregurak — kérges kezű parasztemberek — a történetekből, talán még most is mondanák azokat, ha a Legeslegfőbb Generális el nem vezényli őket a bár­sonyos, jó zsíros rögök alá. Többszörösen kár, hogy jó vitéz nagyapáink, dédapá­ink már nincsenek közöt­tünk, mert most igen-igen jól szórakoznának a K. u. k. Szökevények című. állítóla­gosán magyar—lengyel koop- rodukcióban készült filmen. Jelenlétük a szeretet önzésén túlmenően hézagpótló is lenne, mert ha ők élnének, egyáltalán szórakozna valaki a k. u. k. bugyutaságon. Sokáig azt hittem, hogy szépemlékű Svejk után sem­mi újat, semmi érdekeset nem lehet már mondani az Osztrák—Magyar Monarchia közös hadseregének balfá- cánságairól. Aztán Nóti Ká­roly a Nyitott ablakkal meg­győzött arról, hogy kincses- bánya a laktanyahumor, csak úgy kell tálalni, hogy élvez­hető legyen. A lengyel ren­dezőnek ebből, úgy tűnik, semmi se sikerült, szinte nagyapámék „szintjén" me- sélget. anekdótázik a kétfe­jű sasos világról. Talán még annyit meg kell jegyeznünk nagyapáink dicséretére, hogy ők mindig a jó ízlés határa­in belül maradva mondták el, hogy akkor mi történt, amikor mind a négyen ahhoz a rossz lányhoz fizettek be. Nem a vaskos humorral van bajunk, ebben Svejk úr is vitézkedett, Katz úr is el- elfejlejtkezett a kőtábláról.. . De nekik volt hátterük, ..le­vegőjük". ők a maguk mód­ján nemcsak szellemesek, de eredetiek is voltak. A K. u. k. Szökevénvek anek- dótázói viszont jobbára pa­píremberek, s nekik még azokat a poénokat se hisz- szük el, amelyek különben jól szervírozva: „ülnének'. Az, hogy szerény történe- ,lemhamisításokat is felfe­dezhetünk a filmben, a mai világban már nem nagy gond, ezeknél vaskosabb ha­zugságok is léteznek. — ti — Szabadtéri játékok Megkezdődtek a próbák Szegeden Statisztaválogatással kez­dődtek meg vasárnap dél­előtt a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán a próbák. A július 21—i nyitó darab, a Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza „Bes­tia” című új rockoperájá- naik statiszta-szereplőit válo­gatták ki a rendezők. Ugyanakkor a hatezer sze­mélyes nézőtér felújításának utolsó munkálatait végezték az asztalosok, az ácsok, a lakatosok. A nézőtéren lévő háromezer hangszóróból csaknem ezret kicseréltek. Vetélkedő szakmunkás­tanulók Szakmunkástanulók vetél­kedőjét rendezték meg pén­teken a Hűtőgépgyár tanmű­helyében, melyen tizenkét szlovákiai és hét helybeli fiatal vett részt. A 606. sz. Ipari Szakmun­kásképzőnek évek óta jó kapcsolata van az érsekúj­vári Hlektrosvit Gyár szak­munkásképző iskolájával Most a herényieken volt a sor, hogy a diákok immár hagyományos szakmai ver­senyét megrendezzék, de ez alkalommal a poprádi Tatra­mat cég szakmunkásiskolá­jának diákjait is vetélkedés- le hívták. így a gépi for­gácsoló szakmában hét, a géplakatos szakmában pe­dig iskolánként 4—4 ver­senyző látott munkához. A feladatok megoldása után az értékelő bizottság örömmel tapasztalta, hogy nagyon precíz, jó munkát végeztek a fiúk. A helye­zéseket egy-két pontnyi különbség döntötte el. A gépi forgácsolók közül az első Péter Matalik poprád-i, a géplakatosak közül pedig Száraz Mihály jászberényi diák lett. Az érsekújváriak­nak egy második és egy har­madik helyezést sikerült elérniük. A vendégek és a házigaz­dák a verseny után gyárlá­togatáson és városnézésen pihenték ki az izgalmakat. Az ifjúsági szabadidős közösségek támogatására Az utcaszínháztól a pattogatott kukoricáig Vállalkozások tábora Abádszalókon Az utóbbi időben jelentős mértékben megnőtt az e te­rülettel foglalkozó intézmé­nyek és szervezetek készsé­ge az ifjúsági szabadidős kö­zösségek, társaságok, klubok, körök és művészeti csopor­tok támogatására. Bizonyí­téka ennek megyénkben a Jászkun Horizont Szabadidős Alap, az ifjúsági közösségi letéti számla létrehozása és megnyitása, illetve az a tá­bor, melyet a Szolnok megyei ifjúsági közösségek szakbi­zottsága szervez augusztus­ban. A Jászkun Horizontról már többször is hírt adtunk lapunk hasábjain, az X VkT ’88 elnevezésű — bevallot­tan kísérleti — kezdeménye­zés azonban egészen újkele­tű. Hozzá kell tennünk, hogy a két, a megvalósítás kellős közepén járó elképzelésben, tervben csak a célok közö­sek, az eszközök nem. Az ifjúsági közösségek szabadidős vállalkozói tábo­rát augusztus 26—28-ig ren­dezi meg Abádszalókon a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ, illetve a már említett szakbizottság. A pén estétől vasárnap délutá- nik tartó program célja, hogy a megyében élő fiatalok sza­badidős közösségei kapcso­latot teremthessenek, megis­merkedhessenek egymással, ezzel együtt kipróbálhassák vállalkozó kedvüket. Miről is van szó pontosabban? , A jelentkezők — amellett, hogy kellemes nyári szóra­kozásra kapnak alkalmat —, saját egyéni vagy kollektív produkcióikkal, szolgáltató vállalkozásaikkal ismertethe­tik meg egymást, illetve az Abálszalókon nyaralókat. Ennek első eseményeként pénteken délut.án Randevú címmel rendezik meg a kö­zösségek — például amatőr színpadok, pop-rock együtte­sek, énekesek, táncosok, pa- rodisták — bemutatóját, ezt követően ötletbörzének is beillő vetélkedő lesz — asze­rint, hogy a fiatalok mire vállalkoznak: legek versenye, szépség-, tánc-, smink-, fri­zuraverseny. A legsikeresebb produkciók a szombat esti nyilvános gálaműsoron sze­repelnek, ezt megelőzően ózonban délelőtt jelmezes, hírelő felvonulást terveznek a községben, ahol minden csapat reklámozhatja saját szabadidős vállalkozását. (Versenyezhetnek maguk a szolgáltatások, is, úgymint: utcaszínház, szabadtéri port­rérajzolás, használt játékok, könyvek, kazetták, lemezek árusítása, videó- és számító­gépes játékok, fotózás, cse­rebere, vagy — ha tetszik — palacsintasütés, kukoricapat- togatás.) A fentiekből talán nem derült ki: a résztvevők szá­mára bevételeket is jelent­hetne a tábor másfél napja — ha elég ügyesek, a tábor részvételi díjának befizeté­sén túl némi pluszjövedelem­re is szert tehetnek. Az anya­gi haszon mellett persze nem kevésbé csábító erő az, hogy ki-ki kipróbálhatja másképp meg nem valósítható elkép­zeléseit. ezzel együtt, lemér­heti, milyen mértékű a „fo­gadókészség". A átborba július 15-ig le­het jelentkezni a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont (5000 Szolnok, Pf. 198) címén. A jelentkezési lapon a résztvevők számán, a cso­portvezető címén, nevén, az esetleges fenntartó megne­vezésén. az étkezés- és szál­lásigény megjelölésén túl fel kell tüntetni, hogy az egyén vagy a csoport milyen ter­mészetű vállalkozásokban venne szívesen részt. (Az önellátás, illetve a mások számára végzett ilyen jelle­gű szolgáltatás is egy ltf’?- tőség.) — b. j, — A csoport megszűnt, a gyerek maradjon otthon ÓVODÁZTATÁSI GONDOK KENDERESEN „Kötelező az óvodai ne­velésben való részvétele an­nak a gyermeknek, akinek fejlődését a családi nevelés nem tudja kielégítően bizto­sítani". A fenti alapelvet az új ok­tatási törvényből idéztük. A dokumentum nem 'fogalmaz egészen pontosan, hiszen nem jelzi, hogy mennyi ideig „kö­telező” a szóban forgó gyer­mek „óvodai nevelésben va­ló részvétele". A gyakorlat mindenesetre azt igazolja, hogy azok a veszélyeztetett helyzetű gyermekek, akik csak ötéves korukban kez­denek óvodába járni, képte­lenek érdemben csökkente­ni a hátrányaikat, nem ké­szíthetők lel eredményesen az iskolakezdésre, s tanul­mányaikat kudarcok, buká­sok, osztályismétlések kí­sérik. E tapasztalatok érlel­ték meg a Kenderesi Nagy­községi Tanács vezetőiben és a település pedagógusaiban, hogy megvalósítják a ve­szélyeztetett gyerekek há­roméves kortól történő óvo­dáztatását. Nos, úgy tűnik, a határo­zat megmarad a határozat szintjén. Az 1985-ben meg­alkotott megyei középtávú tervben költségvetési okok miatt óvodai csoportok meg­szüntetése szerepel. Köztük egy kenderesi óvodai cso­porté is, s ez azt jelenti, hogy a nagyközségben szep­tembertől eggyel kevesebb csoporttal működhet az óvoda. Illetve ennél sokkal többet jelent. — Annak idején, 1985-ben is jeleztük, hogy nem ér­tünk egyet az intézkedéssel — panaszolja Czakó Sán- dorné, a nagyközség tanács­elnöke. — Nálunk ugyanis — örömünkre — nem csök­kent a születések száma. Évente nyolcvan-száz újszü­löttel gyarapodik Kenderes lakossága. Az óvodáskorúak harminchárom százaléka ci­gány származású, s további tíz százalékuk veszélyezte­tett. A következő tanévre csak az ötéveseket tudtuk száz százalékban felvenni. Tizennyolc kérelmet el kel­lett utasítani, s a korábbi évekkel ellentétben az idén már nem kerestük fel a ci­gány származású szülőket gyermekeik óvodáztatása miatt. Az igazsághoz tarto­zik ugyanis az, hogy többsé­güket nagyon nehéz meg­győzni arról, hogy a gyerek érdeke az óvodáztatás. Szeptembertől kevesebb hátrányos helyzetű, veszé­lyeztetett kisgyerek lesz Kenderes két óvodájában. — Nagyon sajnáljuk, hogy így lesz — mondja Páyer Lajosné, a tagóvoda vezető­je —, hiszen sok kisgyerek­nek még a három év is ke­vés arra, hogy megtanítsuk a legelemibb együttélési sza­bályokra, a testápolásra stb., hiszen többnyire rend- szertelenül járnak óvodába, s az otthon látott példa a meghatározóbb a fejlődésük­ben. Mindemellett az új ok­tatási törvény hiába csök­kentette húszra az óvodai csoportlétszámot, mi sajnos nem tudjuk teljesíteni, 25— 30 gyerekkel foglalkozunk egy-egy csoportban. S ez is a csoportelvonás ellen szól. — A kevesebb csoporthoz, kevesebb óvónői státusz jár.. . — Ezt is nehéz volt tudo­másul vennünk. Két óvónőt és egy dajkát kell elkülde- nünk. Elképzelhető, milyen nehéz a választás. Olyan nevelőktől kell megválnunk. akik helybeliek. Kenderes­hez köti őket minden, hi­szen mindannyian letele­pedtünk a nagyközségben. A tanácsok önállóságára apellálva fordulok ismét Czakó Sándornéhoz: — Nem lehetne valami megoldást találni, esetleg átcsoportosítani a költség- vetést. hogy ne csökkenjen az óvodások száma? — Sajnos nem tudjuk meg­oldani. Az általános iskola ugyancsak nehéz helyzetben van. Harminc-harmincöt gyerek jár egy osztályba. Tudomásom szerint Török- szentmiklós után nálunk a legmagasabb a megyében az egy tanulócsoportra jutó lét­szám. A felső tagozatban so­káig nem volt napközi. Csak nemrégen sikerült változtat­ni ezen, ami igencsak sür­gető feladat volt. hiszen az ötödik-nyolcadik osztályo­sok egy része Bánhalmáról jár iskolába, s délután 4 óráig, a busz indulásáig va­lahogy meg kellett szervezni a diákok szabad idejének eltöltését. Átmeneti megol­dásként csak azt tudtuk ten­ni, hogy az idén nyáron harmadik évüket betöltő gyerekeket még egy évig a bölcsődébe járatjuk. Ez azonban csak átmeneti meg­oldás lehet, hiszen a három­éves kisgyermeknek már nem a bölcsődében, hanem az óvodában van a helye. A kenderesiek gondja va­lószínűleg nem egyedülálló, hiszen másutt is meg kellett szüntetni óvodai csoportokat. De talán érdemes lenne még egyszer megvizsgálni, hogy a három évvel ezelőtt ho­zott döntést még ma is iga­zolja-e a valóság. Tál Gizella Nevezetes épületeink nyomában Szolnok valami­kori piacterén, a mai Kossuth té­ren álló épület a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtá­ron kívül a Szol­nok Megyei Mú­zeumok Igazgató­sága, a Damjanich János Múzeum és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat Szolnok Megyei Szerveze­tének otthona. A helyiek közül sokan tudják: eredetileg szállodának épült a kétemeletes ház, amely a vártemplom és a 1836-ban épült első gimnáziuma mel­lett a város legjelentősebb (késő) klasszicista épülete. A „Magyar Király Szállót” Obermayer Lajos építész — ácsmester — építette 1860- ban, a kor igényei szerint igen reprezentatív stílus­ban. A ház földszintjén egy­idejűleg étterem és ikávéház is helyet kapott. A város főterén a napi- és hetipiacok alkalmával igen nagy volt a forgalom. Nem csoda hát, hogy már a .múlt századtól kezdve gombamód szaporodtak itt az olyan épületek, amelyekben a pia- cozók a fárasztó egész napi adob-veszek után megpihen­hettek: üzletek, vendégfoga­dók, szállodák települtek a tér köré. Már a 18. század közepén megvolt a tér észa- iki részén a Fehérló fogadó — melynek helyére aztán késői eklektikus stílusban a pénzügyi palotát meg épí­tették. Ez utóbbi, aztán a Városi Tanács Székházénak 1882—83-ban épült sarok­épülete, valamint a Magyar Király Szálló nyugodt 'hatá­sú, arányos főhomlokzata határozta meg a tér képét a' múlt század utolsó évtize­deiben. A szálló persze nem a sze­gényebb piacozók számára épült. Ezt mutatja a főhom­lokzat közepén található be­járat, ami eredetileg kocsibe­járónak készült: az árkádos udvarra itt hajtottak 'be a ko­csik, a hintók, melyek a vendégeskedés idejére a hátsó udvarban kaptak he­lyet. A századfordulón ké­szült fotók tanúsága szerint a ház földszintjének (szem­ből nézve) jobb oldalán volt a kávéház és az étterem, amelyben gyakran megfor­dultak a Művésztelep alkotói és vendégei, köztük Deák Ébner Lajos, Mednyánszky László és Pettenikoffen. Több híres személyiség is meg­szállt itt, például Reményi Ede hegedűművész, aki a vármegyeháza nagytermében adott hangversenyt. Még egy érdekesség: a szálló fő­pincérei 1899-tben a Dreyfus- per kapcsán táviratot küld­tek Franciaországba, részvé­tükéi kifejezve Zola védő­ügyvédjének halála — meg­gyilkolása — miatt. A szálló épületébe — amely időköziben más célo­kat is szolgált, például járá­si .tanácsház is volt —, az 4956—57-es párt határozattal költözött be e működését 1048-ban megkezdett könyv­tár, illetve az 1949-től, a Szolnoki csata című cen­tenáriumi emlék kiállítás­sal egyidőben létrejött mú­zeum. (A közös épület gon­dolata — a komplex műve­lődési intézmények szüksé­gességének felismerését jó­val megelőzve — már e szá­zad tízes éveiben felvető­dött.) A két, viharos gyor­sasággal gyarapodó intéz­mény azóta osztozik a volt szálló épületén, melynek fő­homlokzatát a húszas évek közepén régi stílusából igen­csak kivetkőztették, szemöl- dökpárkányaiit leverték. A ma 128 éves épület belső terei igen szomorú képet mutatnak: fennmaradásának veszélyeztetése lenne, bizo­nyára, ha a felújítás sokáig váratna magára. — B. J. — (Fotó: T. Z.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom