Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

1988. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vasárnap délelőtt az _________ A grokernél A Szolnoki Agro- ker Vállalat rak­tárában vasárnap délelőtt is nagy a forgalom (Fotó: Korányi Éva) mondjuk beszól valamelyik tsz, hogy nem tud kocsit küldeni, akkor ikivissziik ne­kik az alkatrészt. Az ajtó előtt jókötésű, barna férfi álldogál. — Az iE—SlÖ-os kombájnokhoz kellene jó pár alkatrész, de a felsorolt nyolc tételből csak négyet tudnak adni — mondja Katona István, a Kunhegyesi Kunság Népe Tsz anyagbeszerzője. — Per­sze már ez is valami, de an­nak meg különösen örülök, hogy a körbálázóhoz kaptam fogaskerékcsapágyat. A régi az éjszaka tört össze, s emiatt leállít a gép. De így már délután újra indulhat — toporog beszélgetőtársam figyelmezitetve, hogy nincs ideje a szócséplésre. így aztán ő balra, mi meg jobb­ra indulunk s a kapu felé vesszük az irányt. A raktár előtt gépkocsik sorakoznak. Itt a Ziagyvairékasi Béke Tsz mikrobusza, kicsit odébb meg a Tiszaszjentimrleti Aranykalász Tsz autója áll­dogál. Fiatalember közele­dik felénk. Vígh István a Békésszentaindrásd Zalka Tsz anyagbeszerzője éjszíjak után érdeklődik. Zagyva La­jos bólint, jelezve, hogy van belőlük raktáron. — Akkor szerencsére nem me­gyek haza üres kézzel — könnyebbül meg a jövevény, s eltűnik a jókora raktár- épület egyik ajtaja mögött. N. T. Ügyelet a „hátországban” — Amikor az első kombáj­nok megindulnak a megye gabonatábláin — fogad Zagyva Lajos, a Szolnoki Agroker Vállalat alkatrész­osztályának csoportvezetője — már nálunk is hagyo­mány, hogy ügyeletet tar­tunk. Az idén július 4-én kezdtük, és augusztus 7-ig állunk a gazdaságok rendel­kezésére munkaidőn túl is. Hétköznap reggel 7-től este 7-ig, szombaton reggel 7-től délután 5-ig, vasárnap pedig reggel 7-itől délután egy órági tartunk ügy eletet. Az idei tapasztalataink egyéb­ként azt mutatják — folytat­ja a csoportvezető —-, hogy az előző évekhez képest lanyhult a ‘kereslet, , ami gondolom annak az eredmé­nye, hogy a gazdaságok job­ban felkészültek az aratásra, s valóban csak végszükség esetén fordulnak ide. Jelen­leg például az E—jelű NDK kombájnokhoz, mintegy 70 millió forint értékű alkait- Irészkészlettel rendelkezünk. Ha nálunk véletlenül nincs a keresett alkatrész valame­lyike, akkor megmondjuk, hogy hol juthatnak ügyfele­ink azokhoz, mivel állandó telex, és telefonkapcsolatunk van az ország más részein található Agroker-vállala­tokkal, s így azt is tudjuk, hogy náluk milyen alkatré­szek vannak. Benn a több emelet ma­gasságú raktár legmélyén hárman-négyen rakosgatják a különféle alkatrészeket. — A szükséges cikkek 80 százalékát megkaptam — lép közelebb Visnyei Lajos, a Kőtelki Ady Tsz anyag­ibeszerzője. A csehszlovák zetorokhoz kértem alkatré­szeket, meg az E—516-os kombájnokhoz láncokat. Ezeket meg is kaptam — bó­lint a kis guruló kocsi felé, amelyen mér sok minden sorakozik. Persze hiánycik­kek is akadnak szép szám­mal, de itt, ha tudnak ez ügyben is segítenek nekünk. Most például kellett volna még törni tőkészlet, ami hiánycikk, de mondják, hogy a Békéscsabai Agrokernél azt is megkapom. így hétfő reggel arra veszem az irányt, s nem kell többszáz kilométert megtennem feles­legesen alkatrészek után ku­tatva. Visszatérve az irodába Zagyva Lajos éppen íróasz- lánál ül és jegyzetei között rakosgat. Pár pillanat múl­va aztán megszólal: — Amióta ügyeletet tartunk, huszonheten kerestek meg bennünket, és nyölcszázihat- ezer-kettőszázlhatvanegy fo­rint értékű alkatrészt vittek el a gazdaságok. Mi egyéb­ként úgy is segítjük őket, ha Vasutasok központi ünnepsége Tiszteket avattak, kitüntetéseket adtak át Vasutas tiszteket avattak' szombaton a Nyugati pálya­udvar melletti téren a 38. vasutasnap központi ünnep­ségének keretében. Az ünnepi eseményen részt vett Fejti György, az MSZMP KB titkára és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyet­tes is. Urbán Lajos közlekedési miniszter köszöntőjében egyebek között szólt arról, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében fontos döntések előtt áll a közlekedés, és ezen belül a vasút. Hangsú­lyozta: a társadalom joggal várja el a vasutasoktól, hogy (Folytatás az 1. oldalról) höz. A KTV szolnoki irodá­ja már 1979 óta dolgozik a megyeszékhelyen, s mintegy 100—120 kisiparossal állnak kapcsolatban. Fő feladatuk­nak tartják, hogy földerít­sék egyrészt az igényeket, másrészt pedig a gyártóka­pacitásokat. Ha szükséges, anyagot szereznek, gépeket vásárolnak, sőt gyártmány­fejlesztési és termeltetési hi­teleket is biztosítanak a kisiparosok részére. Segítsé­megfelelő színvonalon elégít­sék ki a személy- és áru- szállítási igényeket, hatéko­nyan, gazdaságosan használ­ják fel a rendelkezésre álló anyagi és műszáki eszközö­ket. Beszéde után a miniszter vasúti tisztté avatta a MÁV Baross Gábor Tisztképző és Továbbképző Intézetének 147 most végzett hallgatóját. A vasutasnapi eseményso­rozat a MÁV konferencia- termében folytatódott, ahol Urbán Lajos 93 dolgozónak nyújtott át Kiváló vasutas és Kiváló munkáért kitünte­téseket. gükkel például a Szolnoki Papírgyár olyan alkatrészek­hez jutott, amelyeket eddig külföldről szereztek be. De a BHG-nek, a MÁV Járműja­vítónak, a Tiszamenti Ve­gyiműveknek is készültek a KTV szolnoki irodájának közreműködésével olyan részegységek, amelyeket kör­nyékbeli kisiparosok állítot­tak elő. Ennek köszönhető­en a szolnoki iroda tavalyi forgalma elérte a 15 millió forintot, s ezt idén szeretnék megismételni. R híradástechnikában Magyar—amerikai vegyesvállalat alakul Vegyesvállalatot, hoz lét­re az egyesült államokbeli VSI (Vision Systems) cég a magyar Technika Külkeres­kedelmi Vállalattal, vala­mint a Coopinvesttel vezeték nélküli, mikrohullámú rend­szerű telefonhálózat ma­gyarországi honosítására. A vegyesvállalat alapítására a partnerek előszerződést ír­tak alá. A tervek szerint a vállakózást 10 millió forin­tos alaptőkével még az idén létrehozzák. A tervezett vegyesvállala­tot azért hozzák létre ilyen viszonylag alacsony alaptő­kével, mert csak fejlesztés­re és termeltetésre vállalko­zik. A termeléssel magyar vállalatokat kívánnak meg­bízni. Az amerikai szakem­berek felkeresték a BHG Híradástechnikai Vállalatot és a Távközlési Kutatóinté­zetet, s technikai felszerelt­ségüket alkalmasnak talál­ták a fontosabb műszerek gyártására. A vegyesvállalat a rend­szer továbbfejlesztésére is vállalkozik, s lehetőséget kap arra, hogy termékét az Egyesült Államokon kívül a világ bármely országában ér­tékesítse. Nyereséges a KTV szolnoki irodája Beszéljünk róla! Ideál és ideáll Bizonyára Önök is vannak úgy, amikor egy dolog kapcsán rögtön egy másik kép, egy helyzet, egy tárgy, egy esemény villan fel az ember fe­jében. Nos, az utóbbi időben, ha szóba ke­rült a KISZ — egy-egy megmozdulása, kezdeményezése — akarva-akaratlan a megyei diákparlament, annak egy talán kevésbé fontos mozzanata ötlött fel ben­nem. Az eseményen felszólalt egy szolno­ki vargás diák. Ázt javasolta, ha egy in­tézmény, annak diákserege vagy nevelő­testülete az átlagosnál többet nyújt, része­sedjék az anyagiakból az átlagosnál job­ban. (Szín tiszta teljesítményelv, amely más verzióban, tulajdonképpen már mű­ködik is területenként, hiszen az iskola megpályázhat bizonyos feltételekkel, bi­zonyos tevékenységekhez pénzösszegeket.) Amiért fennakadt e kis história — hi­szen már jócskán túl vagyunk a rendez­vényen — az emlékezet rostáján, annak oka az, hogy az indítványt a fórum eluta­sította. Nyilván egyfajta középszerűség jegyében: a rendelkezésre álló pénz ösz- szességében nem sok, adni mindenkinek kell, átlagos mennyiséget, s így elvárható az átlagos produkció is. Azonban most ne arról beszéljünk, hogy ez az átlag, nem csupán a pénz, hanem az intézmények teljesítményét illetően is, másokéhoz, megyén vagy országunkon kí­vüliekéhez képest sok, vagy kevés. In­kább arról beszéljünk, hogy a szemlélet, amely ilyen döntés mögött meghúzódott, mennyire nem éppen a fiatalokra jellem­ző. Az elmúlt héten egy tanácskozáson a Törökszentmiklósi Városi Pártbizottság egyik vezetője mondotta, hogy egy iskola KISZ-alapszervezetének mőködése tükör­képe az ott tevékenykedő pártalapszerve- zet és tantestület működésének. S e gon­dolatot úgymond továbbvihetjük: a KISZ egyfajta tükörképe a pártszervek működé­sének, társadalmi helyzetűinknek. Szomba­ton Pozsgay Imre a KISZ KB ülésén úgy fogalmazott, hogy az utóbbi időben a KISZ jelentősebb politikai akcióinak ha­tása, hogy mégsem lehetett olyan mérté­kű, mint azt a kezdeményezők szerették volna, ennek okai abban a társadalmi-po­litikai helyzetben és válságban leledzenek, amelyek mögött ott az MSZMP defenzív magatartása, az ország helyzetéért felelős vezető párt élcsoport magatartásának el- nehezülése. Milyen helyzetben van most a KISZ? Cseppet sem másabb pozícióban, mint a tömegszervezetek. Tagjainak száma több területen, így a diákság körében jelentő­sen csökkent. A megyében például az is­kolai KISZ-alapszervezetek tagjainak szá­ma 37„százalékkal mérséklődött. Van olyan intézmény, ahol a szervezettség 22 száza­lékos, máshol közelít a kilencvenhez. (Te­gyük hozzá a mutatókhoz, hogy a létszám apadásának ténye mögött némi tudatos­ság húzódik meg, hiszen az iskolákban már-már kötelesség volt a mozgalom tag­jának lenni. A kérdés vitatható, mert bi­zonyára helyes az az elképzelés, hogy ne legyen mindenki automatikusan az ifjú­sági szervezet tagja, viszont azt is el kell ismerni, hogy egy mozgalom erejét végté­re is tagjainak száma ugyancsak fémjelzi.) Noha időről időre tanúi vagyunk a fia­talok kezdeményezésének, megjegyezhető, hogy több helyen tényszerűen megjelenik e kezdeményezések hatástalansága. Hiszen van olyan üzem és intézmény, ahol nem tudnak, s ahol nem élnek jogaikkal a fiatalok, s ahogyan a pártéletben gyakran, a KISZ-ben hasonlóképpen formálissá vált a szervezeti élet. Arra a kérdésre például egy KISZ-alapszervezetnél érdeklődve, hogy mikor volt taggyűlés és mi volt a napirend, a válasz kínos csend és morfon- dírozás: mikor is, miről is? Ifjúgárdisták körében jártam. Volt fél óra még a program kezdetéig, s körbe­nézve a terem falán, régmúlt idők jeles munkásmozgalmi személyiségeinek fotó­in akadt meg tekintetem. Mondom, volt idő beszélgetni, kérdeztem: Tudják-e, kik ők? A válasz: hümmögés. (Hámán Kató, Fürst Sándor, Sallai Imre portréja tekin­tett ránk.) Nem történelmi lecke felmon­dását vártam. Megfogalmazódott bennem, hogy magasan vannak a képek, valami­lyen ok miatt e fiúk számára elérhetetlen magasságban. Amiről már nemcsak a klub, egyébként jóindulatú jó magavisele­tű, tehát a társadalom számára a jövőben fontos tagjai tehetnek. De vajon a jelen korszak felnőttéi milyen mértékben szol­gálnak példaképül. Van-e erre mérték? Példaképekre bizonyosan van példa. Isme­rünk olyan pedagógusokat, akikért tűzbe mennek tanítványaik, olyan mestereket, akiknek előre köszön tucatnyi gyári hu­szonéves, olyan szülőt akiről rajongva be­szélnek gyerekeik. Azt gondolom, a hely­zet is arra vall, számuk kevés. Követhető minták — cselekvési minták kellenek — a társadalmi élet színterének minden terü­letén. A pártszervek tevékenységében is. A KISZ most üjfent rendezni készül sorait. A nyári találkozó­kon, táborokon, vezetőképzőkben a fiata­lok legkülönbözőbb fórumain megvitatják a továbblépés mikéntjét. Ugyanekkor a pártnak saját cgiiai mellé kell állítania őket. Nem utasítással, nem direkt irányí­tással, olyan módszerekkel, amelyek követ­hetők. Az jó, ha egy fiatalember számára van ideál, s átvitt értelemben ez csak hasznára van egy fiatalokból álló szerve­zetnek, hogy tagjai tudják hova állnak. Munkaerőhelyzet FfiSZltO gondok nélkül IncTniirAnuhnn » Jászberényben két éve választották újjá a szakma­közi bizottságot. A csaknem teljesen kicserélődött tizen­háromtagú testület a koráb­bi munkát jó fél évig foly­tatta, majd a múlt év feb­ruárjában tartott ülésén szakszervezetek városi bi­zottsága néven újjászervező­dött. Feladatai továbbra is a városi szervezett dolgozók érdekeinek képviselete ma­radt a településfejlesztés­ben, de a korábbiaknál ez határozottabb, konkrétabb formában jelentkezett. A várospolitikai döntések előkészítésekor a vélemé­nyezésben a tanácsi bizott­ságok és a Hazafias Nép­front mellett fontos szerep hárul a szakszervezetek vá­rosi bizottságára (SZVB-re) is. Jászberény lakosságából a 41 munkahely 13 ezer szervezett dolgozójának vé­leményét, elképzeléseit közvetíti az illetékeseknek. A munkahelyi szakszerveze­ti bizottságok segítségével rendezett fórumokon tájé­koztatják a dolgozókat a la­kóhelyüket érintő kérdések­ről, és alakítják ki vélemé­nyüket az ott elhangzott ja­vaslatok alapján. Horváth István, az SZVB titkára szerint azonban az aktivitás még nem megfele­lő, ezért a bizottság nem egyszer a széles tömegek he­lyett a saját véleményére kénytelen hagyatkozni. A ré­tegpolitikai tevékenysé­gükkel sem elégedett a tit­kár, mert ugyan a nyugdí­jas klub már régóta és jól működik, vonzó programo­kat kínál, de az SZVB a fiatalokra, a gyesen, gye­den tartózkodó anyákra nincs kellő hatással. A mun­kahelyi szakszervezeti bi­zottságokat összefogó SZVB nem vállalati, termelési, munkavállalói kérdésekkel foglalkozik, de a lakóhelyi közérzetet is befolyásolja az üzemek foglalkoztatáspoli­tikája, a város munkaerő- helyzetének változása. Az utóbbi időkben tapasztalható kedvezőtlen folyamatok ha­tására tűzte napirendjére a bizottság ezt a témát. A megyében a népesség természetes fogyása és az elvándorlás következtében a múlt évben csökkent a mun­kaerőforrás, és ezeregyszáz­zal kevesebb a foglalkozta­tottak száma. Nőtt a mun­kaerő szolgálati irodák for­galma, mivel a megye mun­káltatói ez év első 3 hónap­jában 36 százalékkal keve­sebb dolgozót kerestek, mint korábban. Jászberényben ugyanakkor az elmúlt évben a foglalkoztatottak száma kevéssé még nőtt is, és a munkaerőmozgásban vi­szonylagos egyensúly ala­kult ki. Feszítő gondok tehát nin­csenek, ami azt jelenti, hogy a térségben termelő üzemek, vállalatok a hatékonyság nö­velése mellett is összességé­ben munkát tudtak adni a lakosságnak. A jelentés sze­rint egyedül jelentős lét­számleépítés a Jászsági Ál­lami Gazdaságban volt, ahol átszervezés miatt huszon­nyolc dolgozó kényszerült új munkahelyet keresni. (Háttérinformációból azon­ban kiderült, hogy ez rész­ben nyugdíjazásból, termé­szetes elvándorlásból, vala­mint egy szerződéses vi­szonyban álló kubikus bri­gád munkájának befejezésé­ből eredt.) Számottevő le­építés idén se lesz Jászbe­rényben, munkahelyterem­tő beruházást azonban csak az építőipari szövetkezet ter­vez a jászárokszállási telep­helyen. A jelentés megnyugtató­nak nevezi a munkaerőhely­zetet, mert az első negyed­évben három hónapnál hosszabb ideje csak kilenc- venhatan kerestek munkát. Ráadásul ez a kifejezés se teljesen pontos, mert nem mindannyian keresik a munkaalkalmat. A számuk­ra felkínált munkákból töb­ben önkényesen kiléptek. Igaz, a múlt év végén csak negyedennyien voltak mun­ka nélkül, de a tavaszi hó­napokban a számuk alig nőtt. A pályakezdők foglal­koztatása jelent majd gon­dot, főleg a 8. osztályból és a gimnáziumból továbbta­nulni nem kívánók részére. A szakmunkástanulókra a saját üzemük általában igényt tart. A megye néhány városá­ban kedvezőtlenebb a kép, de Jászberényben se lehet tétlenül nézni a folyamato­kat. A munkát keresők és kínálók között fontos szere­pet tölt be a munkaerő szol­gálati iroda, enyhíti a fe­szültségeket a közhasznú munka. Az Erősáramú Szak- középiskolában bevezetett technikusképzés és a szako­sítás bővítése a munkáltatói igények jobb kielégítését szolgálja, de a Lehel Vezér Gimnáziumban is lépni kell a megfelelő fakultatív okta­tás felé. A városi bizottság sürgette a munkahelyi szak- szervezetek közreműködé­sét a gondok humánus ren­dezésében, valamint a városi tanács erőfeszítéseit a fog­lalkoztatási célok megvaló­sításában.- lp -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom