Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 7. KGST-Hlésszak Hz integráció minőségileg új modelljét kell kialakítani A KGST ülésszakán részt vevő magyar delegáció. (MTI—Telefotó) Szerdán délelőtt plenáris üléssel folytatódott Prágá­ban a KGST 44. ülésszaka. A tagországok és Jugoszlá­via képviselői megvitatták a szocialista nemzetközi mun­kamegosztásnak az 1991. és 2005. közötti időszakra vo­natkozó koncepcióját, az 1991—1995-re vonatkozó népgazdasági tervkoordiná­ció pontosított programját, illetve a tagországok sokol­dalú, távlati gyártásszakosí­tási és kooperációs elképze­léseit. Áttekintették, hogy milyen eredményeket értek el a népgazdaságok elektro­nizálásában, ami a 2000-ig ér­vényes komplex program egyik fő iránya. Szó volt a KGST ülésszakának 1989-re és 1990-re vonatkozó mun­kaprogramjáról, valamint a 45. ülésszak napirendjéről és időpontjáról. E napirendi pontok megvitatásakor ismét valamennyi küldöttség veze­tője kifejtette országa állás­pontját. A teljes ülést követően, a küldöttségek vezetőinek ta­lálkozóján áttekintették a tudományos-műszaki fej­lesztés 2000-ig szóló komp­lex programját, a program megvalósításának menetét. Ennek megvitatásakor Marjai József kifejtette, hogy az eddigi eredmények nem felelnek meg az elvá­rásoknak. A múlt évben nem sikerült előre lépni abban, hogy a legfontosabb felada­tokra összpontosítsák az erő­forrásokat. Ezek elaprózó­dása azért aggasztó, mert a csúcstechnikák és -technoló­giák létrehozásához vezető utakon nem jutunk előre kellő ütemben, reális a ve­szélye annak, hogy országaink lemaradása fokozódik. Az innovációs folyamat legkri­tikusabb szakasza az új tu­BUDAPEST A Külügyminisztérium a Romániába utazó, vagy ott tartózkodó magyar állam­polgárok konzuli érdekvé­delméről kedden kiadott közleményében téves idő­pontot jelölt meg. A minisz­térium helyreigazítása sze­rint a magyar állampolgárok romániai konzuli érdekvé­delmét hazánk bukaresti nagykövetségének konzuli osztálya június 29-e óta lát­ja el. dományos és műszaki ered­mények gyakorlati beveze­tése, felhasználása a terme­lésben. Ez a komplex prog­ram teljesítésének is a leg­kritikusabb pontjává válhat. Véleményünk szerint e prob­léma csak a vállalati érde­keltség alapján oldható meg. Olyan feltételeket kell te­remteni, amelyek biztosítják a különböző országokban ki­dolgozott új, tudományos­műszaki eredmények átadá­sát és felhasználását. A na­turális cserén alapuló zárt konstrukciók nem teszik le- • hetővé a sokoldalú és össz­pontosított termelő tevé­kenység megszervezését — mondotta Marjai József. A gazdaságpolitika társa­dalmi orientációjának erősí­tését sürgette a KGST 44. ülésszakán elmondott felszó­lalásában Georgi Atanaszov, a bolgár minisztertanács el­nöke, a Bolgár Népköztársa­ság küldöttségének vezetője. A szocialista közösség problémáiról szólva egyebek között kifejtette, hogy vala­mennyi KGST-országban a gazdasági stratégia fő célja a lakossági szükségletek ki­elégítésének biztosítása. ről, valamint a szovjet—in­diai kapcsolatok alakulásáról tárgyalt szerdán Moszkvában Andrej Gromiko. a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnöke és Ramaszvami Ven- kataraman indiai államfő. Willi Stoph, az NDK mi­nisztertanácsának elnöke, a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttségének ve­zetője ugyancsak üdvözölte a KGST és az EGK közötti megállapodást. Az NDK a leghatározottabban azért száll síkra, hogy minden akadályt leépítsenek a nem­zetközi kereskedelemben — mondotta. * * * Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-kép- viselője, a KGST 44. ülés­szakán részt vevő magyar küldöttség vezetője az ülés­szak idején Prágában talál­kozott Lubomír Strougallal, a csehszlovák kormány el­nökével. A találkozón átte­kintették a kétoldalú kap­csolatok több időszerű kér­dését, valamint a KGST- ben megvalósuló két- és sokoldalú együttműködés néhány feladatát. Marjai József a csehszlo­vák fővárosban találkozott több tagország állandó KGST-képviselőjével is. vitáról tárgyalt Tri Soetrisno tábornokkal, az indonéz fegyveres erők főparancsno­kával Doan Khue vietnami tábornok. A VKP KB PB tagja, a vietnami néphadse­reg vezérkari főnöke június 27-e és július 3-a között tett hivatalos látogatást Indo­néziában. Doan Khue-t fo­gadta Suharto elnök, Benny Murdani hadügyminiszter és Ali Alatas külügyminiszter is. Perzsa-öböl Magyarázkodik a Pentagon Űjabb találgatások láttak napvilágot az amerikai saj­tóban arról, milyen hibák következtében tévesztette össze a Vincennes amerikai rakétacirkáló az iráni légi­társaság utasszállító gépét egy iráni harci repülőgép­pel. A Pentagon legutóbbi magyarázkodása szerint a gép egyaránt sugárzott azo­nosító jeleket mind a polgá­ri, mind a katonai repülők számára megadott kódokkal. A The New York Times azonban szerdán olyan érte­sülést közölt, hogy a katonai szakértők szerint az ameri­kai hajó radarberendezései egy távolban lévő iráni har­ci repülő azonosítási jeleit is észlelték, s ezeket vélték a polgári gép kódjeleinek. Iráni búváralakulatok a tenger mélyéből kiemelték a vasárnap lelőtt légibusz ron­csait, de valószínű, hogy az áldozatok egy részének so­hasem bukkannak nyomára — jelentette ki egy iráni személyiség. A főkormányzó által kö­zölt legújabb adatok szerint az A—300-as légibuszon 291 személy tartózkodott, köztük 66 gyermek. A tengerből ed­dig 200 holttestet sikerűit kiemelni. Afganisztán Üjabb merénylet Üjabb véres merényletet követett el az afgán ellenzék Kabulban: szerdán kora reg­gel hatalmas robbanás .ráz­ta meg a város egyik köz­ponti piacának környékét. Egy gépkocsiba rejtett 700 kilogramm robbanóanyág okozta a detonációt. A rob­banás következtében heten meghaltak, 26 személy meg­sebesült, rombadőlt 16 rak­tárhelyiség és kiégett 5 gép­kocsi. A Bahtar hírügynökség je­lentése szerint ellenzéki fegyveresek tűz alá vették Paktia tartomány közigazga­tási központját, Gardez vá­rosát. Az akció során két polgári személy meghalt, egy asszony és két gyermek megsebesült, s 22 ház rom­badőlt. Illetékes afgán. szervek értesülései szerint egyre több külföldi tanácsadó segíti az országban működő fegyveres ellenzék tevékenységét. Belgrádba vonultak Tiltakoznak a cipögyáriak Szerdán a jugoszláv fővá­rosban folytatódott a horvát­országi Borovo sztrájkoló ci­pőgyári munkásainak tilta­kozó megmozdulása. Az es­tére már tízezresre duzzadt tömeg a helyi vezetéstől nem kapott megnyugtató választ problémáira. Az eredetileg csupán a bérek pontos kifi­zetésére és a szabadságolá­sok rendjére vonatkozó kö­vetelések újabbakkal bővül­tek. Szerdán ezekkel a kérések­kel utaztak Belgrádba közü­lük mintegy 1700-an, s kép­viselőik a jugoszláv szak- szervezeti szövetség székhá­zában tárgyalásokat kezdtek a szövetség központi taná­csának, valamint a szövetsé­gi kormánynak és a képvi­selőháznak a tisztségviselői­vel. Örményország — Karabah Bíznak a békés megoldásban Az örmény SZSZK to­vábbra is azt reméli, hogy kielégítő megoldást sikerül találni a Karabah hegyvidék hovatartozásának kérdésére — mondotta a brit The Finan­cial Times szerdai számában megjelent interjújában Ana- tolij Mkrtcsjan az. Örmény SZSZK külügyminisztere. Mi, azaz az örmények — szögezte le Mkrtcsjan — nem akrunk egyetlen darab föl­det sem az azerbajdzsánok­tól. ha azonban a Karabah- hegyvidék lakossága válto­zást kíván, ahhoz joga van. Örményországban minden­ki hisz abban, hogy a prob­léma békés és baráti módon megoldható — a Szovjetunió törvényeinek megfelelően. Kedden az esti órákban mintegy négyszáz, többségé­ben Jiatal örmény megszáll­ta a jereváni repülőtér épü­letét, követelve, hogy a re­pülőtéri dolgozók szüntessék be a munkát — közölte szer­dán Moszkvában tartott saj­tótájékoztatóján Vagyim Perfiljev külügyi szóvivő. — Az épület körül további másfél ezren gyűltek össze ugyanezzel a céllal. A helyszínre kivonuló rendfenntartó erők három­szor is távozásra szólították fel a rendbontókat, ennek azonban nem volt semmi fo­ganatja, sőt, a fiatalok kö­vekkel és üvegekkel dobál­ták meg a rendőröket. A történtek következtében 36 személy megsérült, közülük négy állapota súlyos — mondta a szóvivő. Buldózeres megtorlás Ciszjordániában. A lakók megrendül­tén szemlélik annak a lakóháznak a romjait, amelyet a meg­szálló izraeli hadsereg buldózerrel lerombolt, mivel szerin­tük a ház arab tulajdonosa részt vett az izraeli járőrök el­leni kődobálásban és benzinesüveg-hajigálásban. (MTI—Telefotó) PRÁGA Lukács János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizotságának tagja, a Központi Bizottság titkára Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsá­gának meghívására július 4. és 6. között Csehszlovákiá­ban tartózkodott. Fogadta őt Milos Jakes, a C&KP KB főtiktára. Lukács János és kísérete szerdán este hazaérkezett. MOSZKVA Leszerelési problémákról, az afganisztáni, illetőleg a dél-ázsiai, ezen belül a Srí Lanka-i rendezés kérdései­WASHINGTON Kedden délután Washing­tonba érkezett Szergej Ah- romejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkai fő­nöke. A marsall Wiliam Crowe tengernagy, az ameri­kai vezérkari főnökök egye­sített bizottsága elnökének meghívására tesz egyhetes látogatást, amelynek során megbeszéléseket folytat amerikai kollegájával és fel­keres több katonai intéz­ményt is. HANOI A kambodzsai helyzetről és a Spratley-szigetek körül kialakult vietnami—kínai Munkatársak jelentkezését várjuk az alábbi munkakörökbe: — számlázni tudó eladási ügyintéző — árukiadó — faipari szakmunkás — ZSUK gépkocsira vezető — csökkentett munkaidőben kapus. Jelentkezni lehet a telep igazgatójá­nál a következő címen: Kelet-Ma­gyarországi TÜZÉP Vállalat 101. sz. telepe. Szolnok, Piroskai út 8. Tele­fon: 11-150. vagy 17-660. (6893) A magyar—román viszony — világtükörben Ismét bekerültünk a világsajtóba. Nem többet, s nem kevesebbet jelent e som­más megállapítás, mint hogy Magyar- ország, egy nem is csak magyar, in­kább közép-európai ügy a világlapok­ban szerepel. A magyar—román vi­szony nem világpolitikai kérdés, de ta­gadhatatlanul széles érdeklődést kelt Európában és a tengeren túlon. Végiglapozva az elmúlt heteknek ez­zel foglalkozó tudósításait, hírmagya­rázatait, sajátos kép rajzolódik ki: a magyar—román vita hírértéke a nyu­gati sajtó számára elsősorban szokat- lanságában rejlik. Szokatlannak, sőt példátlannak minősítik a vita élessé­gét, a bevetett eszközöket. Hiszen 40 év alatt nem akadt olyan eset, hogy két szomszédos, azonos szövetségi rend­szerhez tartozó szocialista ország Euró­pában ilyen módon vitázott volna. Hogy tiltakozó tüntetéseket tartsanak (ráadá­sul független csoportok szervezésében), illetve hogy külképviseleteket zárjanak be. Tabuk törtek itt össze, és erre kül­földön is felfigyeltek. Ilyen tabu volt korábban a romániai menekülők be­fogadása, és az ügy nyílt tárgyalása, a hazai hivatalos fórumok és a társadal­mi szervezetek tiltakozása a jogfosztás, a nyelvhasználat visszaszorítása, s vé­gül a falufelszámolás ellen. Bizonyos, hogy Budapest fellépésének változását mindenekelőtt az a felisme­rés okozta, hogy a romániai vezetésre a csendes diplomácia eszközei nem hatottak. Az erőszakos asszimilációról, mint végső politikai célról nem mond­tak le, sőt, az erősödött. Eddig az in­tézkedések elsősorban a városi lakos­ságot, az értelmiséget érintették. Az úgynevezett „területrendezési terv” most az ezer éve szinte változatlan te­lepüléseken élő magyar (és más nem­zetiségű) parasztságot vette célba: a termőföldnyerés és „magasabb civili­zációs fok” az állítólagos cél, ám bizo­nyos, hogy másról van szó. A világsajtó is felfigyelt erre a „nagyszabású tervre”. Először az ősi kulturális emlékek megsemmisülésé­nek képe keltett riadalmat, majd a felismerés, hogy erőszakos szándék célja aligha más, mint a kisebbségi lét teljes felszámolása, a nagyromán „be­olvasztási” elképzelések jegyében. A romániai belső viszonyokat a nyugati lapok már viszonylag hosszabb ideje meglehetősen kritikusan szemlélik: a mostani fejlemények hatására viszont már felteszik azt a kérdést is, hogy helyes volt-e az állítólagos „független román külpolitika” elismeréseként hallgatóla­gos támogatást adni az ehhez hasonló el­avult politikai gyakorlatnak, ami évti­zedekig folyt? Változást jelent, hogy ma már a nyu­gati (és részben keleti) politikusok is felfigyelnek ezekre a fejleményekre. A bécsi utóértekezlet résztvevőit joggal aggasztja az az eshetőség, hogy a ro­mán magatartás megtorpedózhatja az egyhangú egyetértést, amely a záróok­mány elfogadásához, s végső soron a helsinki folyamat továbbviteléhez kell. Emlékezniük kell arra is, hogy a Bu­dapesti Kulturális Fórum is a román vétó miatt zárult végül úgy, hogy pár soros záróközleményt sem adhattak ki róla. Persze azt is látni kell, hogy a szo­cialista országok közötti hagyományos szövetségi kapcsolatok meghatározzák a politikusok és a sajtók állásfoglalá­sait. Nehéz azt elvárni, hogy a bonyo­lult középkelet-európai történelmet minden bonyodalmával együtt jól is­merjék a távolabbi, nem szomszédos or­szágok. A tudósításokban ezért is ügyeltek több helyen — s leginkább a szövetségesek —, hogy a szűkszavú saj­tóközlések patikamérleg pontossággal tartalmazzák a magyar és román ál­lásfoglalásokat. Végül mégis látni kel­lett, s ezt a megnyilatkozások is tük­rözték, hogy Budapesten a kormány­zat, ugyanúgy, mint a június 27-i meg­mozdulás szervezői és részvevői, eluta­sítják a zavaros soviniszta és nacio­nalista gondolatokat, jelszavakat, fellé­pésüket csakis és kizárólag a jogvédés szándéka, a civilizált viszonyok fenn­tartásának, az egyetemes értékek meg­őrzésének törekvése vezérli. Nem vélet­len, hogy a szomszéd országok lapjai oly nagy terjedelemben közölték a párt­főtitkár nyilatkozatát, amiben tárgyalá­si szándékunkról, a párbeszéd fenntar­tásának szükségességéről szólt. Feltételezhető, hogy mindazt, ami a magyar—román viszonyban történik, különös figyelemmel kísérik a többi szomszéd államban is, ahol jelentős létszámú magyar nemzetiség él. Hogy hasonló helyzet ezekben az országok­ban nincs, arról Grósz Károly is szólt, s a nemzetiségek szerépének növelése helyet kapott a legutóbbi magyar— csehszlovák külügyminiszteri tárgyalá­sokon is. Sajátos módon foglalt állást a kérdésben a pozsonyi Pravda. A Szlovák KP lapja a magyar—román ellentétekről szóló írását Gorbacsov- idézettel zárta, jelezve, hogy az SZKP KB főtitkára ugyan azt nem az adott probléma kapcsán mondta: „A szo­cializmusban minden nemzet és nem­zetiség valódi egyenlőségnek, szociális és szellemi virágzásának és kölcsönös gazdagításának a rendszerét látjuk, ahol nincs helye a nemzetiségi viszály semmilyen megnyilvánulásának, a nacionalista és soviniszta előítéleteknek, és ahol győz a nemzetek internacio­nalizmusa és testvérisége. Miklós Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom