Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 30. Július 3I A Segesdpatak és a Nagy-Küküllő találkozásánál, magas hegyek és dombok által körülvett völgy szélén épült Erdély egyik legszebb fekvésű városa: Segesvár. „1849-ben Forró honvédtábornok foglalta el a német őrségtől a várat, ahová március 3-án, a medyesi vesztett csata után maga Bem tábornok is bevonult. 1849 július 31-én, határában, a fehéregyházi síkon ütköztek meg Bem honvédéi Skaria- tin orosz tábornok seregével, és ebben a vesztett ütközetben tűnt el Petőfi Sándor.” így idézi Kiss Gábor legújabb könyvében a tényeket, amelyekre ma, a költő halálának (?) 139. évfordulóján emlékezünk. A kérdőjelben kifejezett bizonytalanság csaknem másfélszáz évvel azután a szomorú nyár után is érvényes. Egy tekintélyes könyvtárat Tölt meg már a Petőfi sorsának utolsó óráit, perceit kutató irodalom, mégsincs megnyugtató magyarázat, hiányosak az egyik vagy másik verziót alátámasztó bizonyítékok. Hogyan halt meg Petőfi? Talán, valószínűleg, feltéve, elképzelhetően, méginkább — a kérdésre ezekkel a szavakkal tarkítottak a válaszok. Szemtanú szemtanút cáfol, ellentmondásosak az eseményeket már pontatlanul visszaidéző memoárok. Nem tudjuk, hogy mi történt Petőfivel Segesvár alatt. Bizonyosság hiányában tehát tovább táplálhatjuk saját, különbejáratú legendáinkat. A tények szigorú tiszteletét, a valóság- és igazsághű következtetések elsődlegességét vallók számára bizonyára eretnek az a nem túl eredeti álláspont — dehát lehet-e ezzel kapcsolatban egyáltalán valami korszakos jelentőségűt mondani —, amelyik szereti a legendákat. A még valószínűsíthető, elképzelhető, megtörténhetett változatokon túl azokat is, amelyek a földtől teljesen elrugaszkodtak. Persze nem az illúziókhoz, az önámításhoz, neSegesvár tán az öncsaláshoz való ragaszkodás miatt, inkább azért, mert időtlenné segít tágítani azt, ami véges, az ember életét: saját múlandóságunkat. A költő halálának — egyelőre — kideríthetetlen körülményei nemcsak Petőfi életét hoszabbították meg képzeletünkben — és nem is csak továbbélését, hisz efelől gyilkos golyó, lánzsa vagy dzsida birtokában sem lenne semmi kétség. A halál bizonyosságának, a megcáfolhatatlan tényeknek a hiánya inkább bennünk élteti a reményt, hogy a legtragikusabb helyzetből is van menekvés. Szelídítsük békebelivé a huszadik század végére pontosabban illővé a kifejezést: van választási lehetőség. A két világháborút is átélt déd- és nagyapák szemében ne tűnjék gyávaságnak ha utódaik, a mai .,békeviselt’' nemzedék az 1848—49-es forradalom és szabadságharc — végül is minden fegyveres küzdelem — hőseinek halálában azt is keresi: volt-o van-e más megoldás, lehetőség? Hozzáteszem: nem a megfutamo- dásra csábító menedék! Holnap lesz éppen 139 éve annak, hogy Petőfi alakját örökre szem elől tévesztettük. Fehér zubbonyban, sötét nadrágban az úton futott — énekelte Cseh Tamás —, amikor a dzsidája végétkengyelbe akasztó két lovas előlit örökre megszakadt rövid életének megismételhetetlen filmje. Ma sem tudjuk pontosan, hogy hogyan történt. De gyaníthatóan az sem él igazán a köztudatban, ami legalább ennyire fontos: hogy igazából hogyan és miért, is élt. A sztereotípiákat levetkőzve, és nemcsak március 15-én — mint ahogy a költő tette alialállal — végre ezzel is szembe kellene néznünk. JLua J^cÜANemzetközi tanfolyam Koszorúzás Székely Aladár szobránál A szolnoki .fotósok egy része alkotás közben (Fotó: Kardos Tamás) Az Országos Közművelődési Központ évente más-más városban rendezi meg nemzetközi felsőfokú fotótanfolyamát. Idén július lü—23. között Gyula városa adott otthont a fotó- amatőr mozgalom legjobbjainak továbbképzést szolgáló rendezvénynek. A külföldi — elsősorban osztrák — vendégekkel együtt hatvanan vettek részt a tanfolyamon és alkotótáboron. Megyénket kilencen képviselték. Fontos eseménye volt az idei találkozásnak, hogy az osztrák Amatőrfotó Egyesületek Szövetsége (VOAV) és a Magyar Amatőr Fotóklubok és Szakkörök Szövetsége (MA- FOSZ) együttműködési megállapodást kötöttek. Szép hagyomány, hogy minden Gyulán tartott jelentős fotóesemény résztvevői megkoszorúzzák a városban született híres fotográfus, Székely Aladár szobrát. Ez alkalommal a magyarok koszorúi mellett az osztrák és csehszlovák fotósok képviselői is lerótták tiszteletüket. — kolozsi — MÁR SZÁZTIZENKÉT ÉVES Vásárfia Szegedről Napok óta mást se hallottam, olvastam, mint vásári hívogatót. Szegedre. Először ódzkodtam; bármennyire is kíváncsi vagyok a szomszédok nyári eseményeire, ekkora júliusi kánikulában talán nem is érdemes elmenni. Aztán, hogy a szegedi körzeti rádióstúdió reggeli adásaiban rendre meghallgattam a Vásárfia című beszámolókat. csak eldöntöttem: lássuk, mit tudnak a Tisza déli szakaszán lakók, mit kínálnak, mit mutatnak országnak. világnak? Az már az én balgaságom, hogy talán az év eddigi legmelegebb napján, július 27-én, szerdán keltem útra. A szegedi Marx téren délelőtt már 36 fokot mutatott a hőmérő, s a tető Az 1876-ban alapított Szegedi Ipari Vásáron az idén először teljes a testvérvárosok bemutatkozása. A sok éve hűséges két résztvevő — a szovjetunióbeli Odessza és a jugoszláviai Szabadka — mellett itt van a finnországi Turku és a franciaországi Nizza. Ha jói számoltam. Turkuból hét kiállító mutatkozik be Szegeden, a nizzaiak bemutatóján meg az egyszeregyet is elfelejtettem. Nem csoda: a francia kölnik, parfümolajok, szappanok és kozmetikai, más cikkek eldo- rádója előtt, a parfümgyártás ötezer éves(!) történetét is példázó kiállítás láttán tátva maradt a szám. Az odesszaiak ennél is tovább mentek. A testvérváros ipari vásárán megrendezték az Odessza — 88 kiállítást, amely a kisvásáron belül is önálló saját bemutató. Szegedre költözött az odesszai Mi sem természetesebb, hogy a Szegedi Ipari Vásáron a könnyűipari pavilonban ott van a Tisza Cipőgyár is. A martfűiek évek óta megszokták, hogy jelen legyenek a szegedi bemutatón. (Egyébként is ott vannak Szegeden: a városközpontban jó kirakatokkal hívja föl magára a figyelmet a gyár mintaboltja!) Most teljesen új modellezésű sportcipő család látható a standjukon, s Gá- lik János osztályvezető és társai nem győzik mondanra látogatóknak: a vásárrendezőség a legújabb termékek bemutatását kérte, íme, ez az idei nagy martfűi újdonság, talán a második félév során, de legkésőbb jövőre már lehet belőle vásárolni is. Ez a sport- és tornacipő- együttes azért is érdekes, mert nemcsak felnőtteknek, férfiaknak és nőknek, hanem gyermekeknek is terveztek a nagyon hajlékony talpú könnyű tenisz-, kosárlabda-, edző-, torna- és szabadidőcipőkből. A másik rangos Szolnok megyei kiállító a Tiszamenti Vegyiművek. Ahogy ránéztem kiállításukra, magamban csak így könyveltem el: kis-BNV — előtérben a Forrással, amely tavaly nagy sikert aratott a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Megpróbáltam szót váltani a Vegyiművek jelenlévő képviselőivel. Lemondtam róla, eltikkadt, nagyon elfáradt pi- hegő nőket láttam a kis tárgyalójukban. Az élelmiszerek eldorádó- ja a B pavilon. A szegedi pékek szerencsére kínálták is a vásárlóknak friss termékeiket. Rocit vettem — ami lehet, nálunk nem hangzik valami ismerősen. Nos, mint tapasztaltam, ott is újdonság a rozsos zsemle, akarom mondani roci. Az bizonyos: másnap is olyan finom puha, jóízű volt, mint az első kóstolásnál. Ez pedig zsemlevilágban nem akármi. (Az ember úgy irtózik manapság a másnapi zsömlyétől, mint háborús években a hetes gör- hétől. Olykor órákig elgondolkozom ezen, mi a csoda szárad úgy meg benne?...) (pláne alumínium tető) alatti csarnokokban ennél is jóval több volt. Mégsem bántam meg, mégse jöttem üres kézzel haza. Vásárfiával, nem is eggyel, s bár az átadás a vásár utolsó előtti napján történik, hiszem; szombaton, vasárnap lesz még. aki útnak indul: a 112 éves Szegedi Ipari Vásár megtekintésére. Előre mondom, az idő valamelyest enyhült, s nem kell félni a nyári melegben még elviselhetetlenebbnek tűnő gyalogtúráktól. A vásár a Marx téren nem beláthatatlan és bejárhatatlan. Harmincezer négyzetméternyi területén egyébként is akad pihenésre alkalmas hely is. konyakgyár, az üveggyár, a húskombinát, az ékszergyár, a cipőipari egyesülés, a divatház, a játék termelési egyesülés —- s csak azért teszem hozzá az orosz és ukrán konyha specialitásait kínáló, jó külföldi vendéglátót, az Odesszai Kertet, nehogy valaki azt gondolja, semmit a szájnak . . . Hanem, hanem! Bár sose fájt a szívem autóra, innét szívesen elhoztam volna — mondjuk egy Citroent — bár a Merkur és a Konsuméx nem a legjobbkor hozta el Szegedre ezeket a szép, így, úgy hamarosan megvásárolható csodákat. Aki csak megállt a vásár főkapuja után látható szépségeknél, mindnek eszébe jutott, s mondta is hangosan a véleményét. Dehát: ki tehet arról, hogy kis hazánkban erre a hétre a benzin és gázolaj áremelése jutott... A Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat bemutatójánál, az ízlésesen csomagolt Ripp-Ropp tálcái fölött bekeretezett nagy oklevél tanúsítja, hogy a mik- lósiak jöttek, láttak — s vásári díjat nyertek 1988-ban Szegeden! És a baromfifeldolgozók kiállításán kicsit tovább időztem, ami nem is volt oktalan időzés. Elgondolkoztam azon, lám, mi mindent lehet csirke-, liba-, pulykahúsból „varázsolni”! A szentesiek például saslik- kal jöttek — győztek. Éppúgy vásárdíjat kaptak rá, mint a pulykasonkára, ami ha igaz, új társával kapható még az idén: a pulykaszalámival, ami 190 forintért kínálja majd magát. Hozzáteszem, remélhetőleg nálunk is, hiszen velem együtt sok háziasszony esküszik rá: a szentesiek kínálják a legjobb minőségű baromfihúst, s a leggondosabban tisztított, csomagolt terméket is. Különben a vásáron is láttam az idei fölfedezésemet, a csirkepörkölt-csomagokat, 48 forintért kis családnak kétszeri evésre rejt magában jó falatokat. Különben a szentesiek árultak is: 85 forintos reklámáron adták az előhűtött csirkecomb kilóját. Kénytelen voltam a szentesiekről a szolnokiak között szólni — dehát termékük itt van a megyében, sok okos kereskedő javítja ezzel a kínálatot, s ösztönzi az ipart versenyre. — Ösztönzi társ- vállalatait a mi megyénk gabonaipari vállalata is — az egészséges táplálkozás hívei örömmel fedezték föl a négyféle gabonából — búzából, rozsból, árpából és zabból — készült töretes őrleményt. Ami meglepett: a Keletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalat megjelenése Szegeden, valamint a Szolnoki Építőipari Szövetkezetiek bemutatója. Mellettük különben örömmel láttam, hányán megálltak a Kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet rex-asztalánál, s ebédlő-, valamint konyhabútorainál. Az ember ilyenkor elgondolkozik, mennyi újat fedezhetne még föl vidéki útjain, — ha kicsit élesebb lenne a látása ... Kóstolók Déltájt a baromfiiparnál fölsorakoztak a legkíváncsibb látogatók. Mondják, minden napra jut egy-egy kóstolóval egybekötött újdonság bemutatása. A kegyetlen kánikulában semmi kedvem nem volt a pipihúsra. Am szemem tágult, amikor nem is messze tőle „szippantásra” hívtak a Pécsi Dohánygyár standjára. Tudom én. nem illik manapság a dohányzásról hangosan beszélni, írni meg csak rosz- szat lehet, azért a dohánygyáriakkal hamar megegyeztünk: ugyan mi lenne az állami költségvetéssel, ha máról holnapra minden dohányzó magyar leszokna károsnak elismert szenvedélyéről. Nos. a pécsiek megkínáltak: rövidesen piacra dobják a Sopianae Nívó 100-at. amely Magyarország leggyengébb, s egyébként is legártalmatlanabb cigarettája lesz. Nikotintartalma a So- pianaeektől megszokott 1,2 milligrammnál is jóval kevesebb, maximum 0,7 lesz szálanként. s a 22—25 milligramm kátrányt tartalmazó magyar cigarettáktól eltérően a kátrány is 10 alatt rontja a dohányosok egészségét. Megjegyzem, egyszer valaki kiszámolhatná, hogy nyári csúcsforgalomban itt mi Szolnokon, a 4-es főút mentén mennyi mérgező gázt- gőzt szedünk magunkba önhibánkon kívül . .. Szóval, semmi reklám a cigarettának, aminek minden hazánkban készült dobozán is olvashatná a sok magamfajta buta szenvedélyrab: „A dohányzás káros az egészségre !” ... Kóstolhattam volna persze mást is, sokat. Mint a vásárlátogatók zöme, kiköthettem volna egy-egy sörbemutatónál — a friss csapolásnak rendkívül sok bámulója volt.. . Meglepődtem, hogy odapillantottam. A vásárlátogató nők az emancipáció jegyében álltak a férfiak oldalán. Korsónál a nők se adták alább ... Meglepődtem a Szegedi Szalámigyár standja előtt. Ott volt a híres-nevezetes Pick, meg mindenféle kitűnő minőségű szárazáru. Kóstolni nem lehetett, de venni akármennyit. Nos, kuncog a magyar forint — nem álltak érte sorba. A szegedi nyár Aki azt gondolja, hogy ezeken a kánikulai július végi napokon csak a Szegedi Ipari Vásár miatt volt érdemes (s még két nap lehet!) a szomszéd megye központját fölkeresni, nem a legjobban tájéWbzott ember. A múlt hét végén fiataloktól volt hangos a Tisza-parti város. A szegedi ifjúsági napok a szó szoros értelmében hangossá tették a várost, s ennek talán az idősebb őslakók nem is örvendeztek. Annál viszont inkább annak, hogy nagy sikere van a 26. Szegedi Nyári Tárlatnak, amely a Horváth Mihály utcai képtárban egészen szeptenjbiw. 18-ig látható. Ezen kívül szobrász, textiltervező és kjf^j ramikus. színháztörténeti Kiállítások látogathatók, s a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai is várják a Szegedre érkezőket. És ugye, természetesen a szabadtéri játékok, amelyek első gyöngyszeme egy ősbemutató volt, a Bestia című új magyar rockopera. És amely a vásár végnapjain már a tavalyi szenzációt újította föl, a Nyomorultakat. Mintha Szegeden nem is ismernék az uborkaszezont! Sóskúti Júlia Testvérvárosok vendégeskedése Szolnokiak Szegeden Fotózás felsőfokon
