Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
1988. JÚLIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bor(ús) árak—valós vádak Egy „békés megmozdulás" hátteréről A szomszédos megyében, a Békéscsabai Állami Gazdaságban ötszáz hektáron vetett napraforgót kell megvédeni a levéltetű és különböző, a növény szárán fellépő betegségek ellen. Ezt a munkát a Repülőgépes Szolgálat PZL—M 18-as, korszerű nagy teljesítményű repülőgépe végzi el. (MTI fotó: B. Fazekas László) A jéghegy csúcsa Bizonyára sokan látták a tévében, hallották a rádióban vagy olvasták az újságokban, hogy június elején kétezer szőlősgazda traktorral, permetezőgépekkel, különböző összeeszkábált tákolmányokkal Kiskőrös főutcájára vonult, s ott békés tüntetésen követelt intézkedéseket a bor értékesítés áldatlan állapotának megváltoztatására. Mondták is a kívülállók, hogy úgy látszik, mintha a burgenlandi parasztok ihlették volna meg az ottani szőlősgazdákat, de ennél valójában sokkal mélyebb okokról van szó. nyit sem kaptak. Vagyis nem vették át tőlük a bort, ha pedig mégis sikerült valamennyin túladniuk, akkor az érte járó fizetségre hónapokat kellett várni. S ráadásul olyan alacsony árat adtak a felvásárlók a borért, hogy az az összeg még a költségeiket sem fedezte. Az előzményekhez tartozik ugyanis, hogy a bács- kiskuni termelők közül többen levélben fordultak a Imezőgazdasági miniszterhez segítségét kérve a bajok orvoslásában, mivel a termelők tavalyi munkájukért az idei év első hónapjaiban egy fillér nem sok, de még anyHúszmillió ki- és belépő Tovább nőtt a határforgalom Az év első felében tovább nőtt a határátkelőhelyek forgalma : A Belügyminisztérium Határőrségének határ- forgalmi osztályán összegzett adatok szerint június végéig 20 millió 600 ezren léptek ki, illetve be a magyar határon. A közúti forgalomellenőrző pontokon csaknem. 6.5 millió személygépjármű haladt át, s az előző évinél élénkebb volt a kamionforgalom is. Czukor József határőrezredes, az osztály vezetője elmondta, hogy hazánk 67 határátkelőhelyét június végéig — gz elmúlt év hasonló időszakához képest — 18.2 százalékkal több utas lépte át. Az év eleje óta 3 millió 784 ezer magyar állampolgár kelt útra, a kiutazók 41 százaléka már az új világútlevéllel utazott. A legtöbben Ausztria felé vették az irányt, a szomszédos országba vezető határátkelőhelyeken 310 százalékkal nőtt a forgalom. A határőrezredes a gondok közt említette, hogy a soproni határátkelőhely már nem felel meg a mai igényeknek. Annak idején egymillió utas fogadására épült, most évente 3.5 millióan kezeltetik itt útlevelüket. A nyugati határforgalom javítására szükség lenne a soproni forgalomellenőrző pont rekonstrukciójára. Hazánk idegengforgalmi „kapuit” az első félévben egynegyedével több, nem szocialista országból érkező utas lépte át. A 2.5 millió nyugati utazó többsége Ausztriából érkezett, a szomszédos országból csaknem 29 százalékkal többen, 1 millió 636 ezren lépték át -a határt. Az NSZK-ból 419 ezren, Olaszországból 63 ezren, Hollandiából 33 ezren, Nagy-Britanniából 23 ezren, az Amerikai Egyesült Államokból csaknem 49 ezren jöttek Magyarországra. A svájci beutazók száma is erőteljesen növekedett, a határőrök több mint 28 ezer svájci állampolgár útlevelét kezelték beutazáskor. A szocialista országok állampolgárai közül csaknem 7 millió 800 ezren látogattak hazánkba. A legtöbben, 844 ezren Csehszlovákiából jöttek, ez a szám azonban mintegy 22 százalékkal kevesebb az előző év hasonló időszakához képest. Lengyelországból — az ottani belpolitikai helyzet és az utazást korlátozó intézkedések hatására — 35 százalékkal kevesebben, 678 ezren utaztak Magyarországra, az NDK-ból érkező turisták száma pedig valószínűleg azért nem növekedett, mert szűkös forint-keretből gazdálkodhatnak az utazók. Az év első hat hónapjában 300 ezer szovjet állampolgár érkezett Magyar- országra. 33 százalékkal több mint korábban. Bulgáriából 180 ezren, 7.1 százalékkal jöttek többen. Jugoszláviából 760 ezren, csaknem annyian érkeztek, mint tavaly az első félévben. A román határszakaszon összességében emelkedett a forgalom, ám a kép csalóka: főként a Romániába utazók' száma nőtt. Az első félévben 41 százalékkal több, összesen 590 ezer magyar állampolgár ment Romániába, onnan azonban csaknem hat százalékkal kevesebben 86 895-en érkeztek hazánkba. Kishatár- forgalmi igazolvánnyal 179 605-en léptek Magyarországra Romániából, júniusban azonban már csak 24 ezren jöttek, s ez a szám 22 százalékkal kevesebb az elmúlt évi adatnál. A magyar— román hátáron a helyzet egyébként ismét a régi: nem több, de nem is kevesebb azoknak a magyar utasoknak a száma, akiket valamilyen oknál fogva a korábbi években is visszafordítottak. Mint a témában jártas ismerősöm a minap megjegyezte, a kiskőrösi tüntetés tulajdonképpen csak á jéghegy csúcsa volt, mert több tényező együttes hatására alakult ki ez a helyzet. Sokan a gondok kulcsának — folytatta — a szovjet borexport radikális csökkentését tartották, s ebben van is valami igazság. De ugyanakkor a tavalyi borimport igenis logikus intézkedés volt, mivel 1987-ben már harmadik éve érte súlyos fagykár a szőlőket és egy józanul gondolkodó ember aligha számíthatott afra, hogy mindezek ellenére majdnem annyi bort kínálnak eladásra, mintha rendesen termett volna a szőlő — utalt beszélgetőtársam arra a nagyszabású borhamisítási perre, ami — minő véletlen — a kiskőrösi tüntetés másnapján kezdődött a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon. A sajtóban egyébként eltérő számok láttak napvilágot arról, hogy valójában mennyi bor maradt a Bács- Kiskun megyei termelők nyakán. Az adatok becslésen alapulnak, s mindegyik szakember mást mond. Persze a valós mennyiséget nem is lehet pontosan felmérni, mert a hamisítványok cukorral és vízzel korlátlanul szaporíthatok. — Ennek a helyzetnek lesznek-e következményei, s ha igen, akkor miként hathatnak a megye szőlőtermelő gazdaságaira? — teszem fel a kérdést Zelenyánszki Andrásnak, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetőjének. — Minket tulajdonképpen nem érint hátrányosan a mostani helyzet — válaszolja — sőt, ha jól meggondolom, még előnyük is származik ebből, e gazdaságoknak mivel eddig különböző csinálmányák is megjelentek a piacon. Nos, ennek a gyakorlatnak vége, s ezután csak olyan borokat forgalmazhatnak, amelyek valóban szőlőből készültek. Ez a szűkebb pátriánkban lévő szőlőtermelő gazdaságokban eddig is gyakorlat volt, s így nekik semmiféle káruk sem származik az ügyből. Ez az egyik oldala a dolognak, másik pedig az, hogy Szolnok megyét a legjobb indulattal sem nevezhetjük szőlőtermelő vidéknek, tehát nálunk nem meghatározó ez az ágazat. — Erre példa — veti közbe jegyzeteiben lapozgatva Tavaszi János, megyei főkertész —, hogy mindössze öt nagyüzemnek van szőlőültetvénye. A megyében 1745 hektáron díszük szőlő, amelyből eddig 1300 hektár fordult termőre. A minőség útja Családi ház kalákában ja az elnök —, s ez a növény általában árbevételünk 20 százalékát adja. Ebből is látszik, hogy nálunk a szőlő óriási súllyal esik latba, tehát egy hatékony, intenzív ágazatról van szó. Mivel mi nem dolgozzuk fel a termést, így már hosszú évek óta szerződésünk van a Dél-Alföldi Pincegazdasággal. Már az idén is egyeztettünk velük, mert ebben az évben a ’86-os 2500—2600 tonnás rekordtermésünk mintegy 80 százalékára számítunk, s erre a mennyiségre le is szerződtünk. Szóval úgy tűnik, hogy a mi szőlőnknek továbbra is stabil piaca van. így aztán nem érezzük a kiskőrösi huzavonát, de az ottani események egy dologra mégis figyelmeztetnek bennünket; a minőségre gondolok. A piacon jogos a jó termékek iránti igény, hisz mostanában az újságok is — pontosab a kiskőrösi eset kapcsán — arról írnak, hogy az ottani borok minőségi szempontból nem versenyképesek, s így például a tőkés piacokon eleve eladhatatlanok. Ráadásul manapság már a szocialista partnerek is növelték az átvételi követelményeket. Csak ismételni tudom, arra jó volt a kiskőrösi megmozdulás, hogy felhívja a figyelmet: számunkra csak egyetlen út járható, ez pedig a minőség útja. — Nálunk élesebben vetődnek fel a dolgok — kínál hellyel Harmatos TAszló, a Csépai Tiszamenti Termelőszövetkezet termelési főmérnöke — mivel mi a nagyrétekkel szemben nemcsak megtermeljük a szőlőt, hanem bort csinálunk belőle, mert építettünk egy évi 40 ezer hektoliter kapacitású Az előbb említett öt szőlő- termelő gazdaság egyike a 6 ezer hektáron gazdálkodó Nagyrévi Tiszazug Termelőszövetkezet, amelynek elnöke Kulcsár Sándor. — Mi a területünk 10 százalékán, vagyis 600 hektáron termesztünk szőlőt — mondA kánikula ellenére is sokan dolgoztak a hétvégén a családi ház építéseken. Családi segítséggel könnyebb és olcsóbb is az építkezés, és a munka sem áll hónapokig, mert nem lehet éppen „mestert” találni. így van ez a Szakái Kálmán szandaszőlősi házának építésén is (ahol felvételeink is készültek, összefogott a család, amelyben szerencsére akad szakemberis, és így saját kivitelezésb&n készült az épület. (Fotó: D. G.) feldolgozó üzemet. Mi kimondottan szőlőből készítjük a bort, nem úgy mint az nemrégiben napvilágra került, hogy elárasztották a piacot különböző hamisítványokkal, s ráadásul behozták áz import borokat, s így egész egyszerűen túlkínálat jelentkezett a piacon. Az igaz, hogy közben a kereskedelem is eszmélt, és csökkentette az átvételi árakat, ugyanakkor a bor fogyasztói ára . azonos maradt, vagy tán még növekedett is, aminek egyenes következménye, hogy visszaesett a kereslet. Nekünk például kilencféle — öt palackos és négy hordós — forgalomban lévő borunk van. S hogy el tudjuk adni — hisz jelenleg még hét és félezer hektoliter a készletünk — július 20-tól tíz százalékkal olcsóbban kínáljuk ezeket, s így a fogyasztási adónk is nyolc százalékkal kevesebb lesz. A MÉM így akarja ösztönözni árcsökkentésre a termelőket. Igen ám, csak van egy bökkenő! Mi hiába mérsékeljük az árainkat, ha a forgalmazó nem teszi ugyanezt, mivel ha a fogyasztói ár nem csökken, akkor az adókedvezmény is elmarad. Ezért szerződést kötünk az adott kereskedelmi céggel és csak akkor adjuk oda a borainkat, ha ők is legalább any- nyival olcsóbban árusítják, mint amennyivel kevesebbért tőlünk hozzájutottak. Én egyébként a gondok ellenére is derülátó vagyok, és bízom benne, hogy a borfogyasztás hamarosan növekedni fog. Ebben az emelkedésben azt hiszem, hogy a sör árának legutóbbi emelése is besegít, hisz a vendéglőiben fél liter „folyékony kenyér” minimum 18 forintba kerül, s ugyanott a mi kimért Hárslevelűnknek 35 forint litere, vagyis any- nyi az ára, mint egy liter Kőbányai világosnak. Mi a megoldás? Szóval a beszélgetőtársam bizakodik, aminek az is alapja lehet, hogy a MÉM nemrégiben csomagtervet készített, amelyben többek között szerepel, hogy leállítják illetve mérséklik a külföldi bor, borsűrítmény és szőlővásárlásokat és árleszállításra ösztönzik a vállalatokat. Ez utóbbi egyébként nem is ártana. Hisz hazánkban az évi borfogyasztás eléri az 1,8 millió hektolitert, s ha figyelembe vesszük, hogy az egyébként is magas borárak- ra az idei év eleje óta még 10—15 százalék adó is kerül, érthető, hogy a vásárlók közül egyre kevesebbén tudják megfizetni ezt. A kiskőrösi tüntetés, majd az azt követő intézkedések végül is arra sarkallták a termelőket — eddig 40 termelő vállalatból húszat — hogy átlagosan 17 százalékkal mérsékelje a bor termelői árát. Előfordult, olyan termelő, amelyik minden általa forgalmazott bor árát csökkentette, de akadtak olyanok is, ahol csak egy-két fajta került fel erre a listára. De ez országosan még így is 250 árának csökkentését jelenti, ezer hektoliter bor termelői A Kereskedelmi Minisztérium ennek megfelelően körlevélben kérte a boltokat, vendéglátóipari egységeket, hogy érvényesítsék fogyasztói áraikban a termelői ár- csökkentést, a fogyasztói adókedvezményt, ám a MÉM felmérése szerint ezek az üzletek a szabadárra hivatkozva sehol sem csökkentették az árakat. A valódi megoldás csak az lehet, ha a minőséget és az üzleti tisztességet visszahelyezik a jogaiba. De az utóbbiból a kereskedelemnek még pótvizsgáznia is kellene, mert amit eddig művelt, az — úgy tűnik — elégtelen... Nagy Tibor
